20.
- Biztos vagy benne, hogy mindent elmondtál, ami azután történt, hogy kimentem? - Mivel a Ferrari fűtése teljes gőzzel ment, Phoebe foga nem a hidegtől, hanem a nagy mennyiségű adrenalintól vacogott.
- Ha jól emlékszem.
Még mindig nem tudta felfogni azt a csodálatos dolgot, hogy Ron és Jason Keane ebben a pillanatban újra tárgyalják a stadionszerződést. Az apjára gondolt, és a békesség ismeretlen érzése öntötte el, miközben rájött, hogy soha nem volt mit bizonyítania az apjának, csak önmagának.
A Ferrari zöttyent egyet egy buckán, s Phoebe felismerte a vidéki környezetet. - Azt hittem, hazaviszel.
- Hazaviszlek. Hozzám haza.
- Miért?
- Mert legutoljára, amikor beugrottam hozzád, ott volt Molly három barátnője. Csak most döbbentem rá, milyen éles hangja van négy kamaszlánynak. - Dan ránézett. - Arra gondoltam, kell egy kis nyugalom, hogy átbeszéljünk egy-két dolgot.
Phoebének nem jutott eszébe semmi megbeszélnivaló, ami ne várhatott volna holnapig. Azok után, ami múlt héten történt az edzőteremben, nem volt felkészülve újabb visszautasításra, és tudta, hogy nem kellene kettesben maradnia a férfival. Mivel azonban Dan már a házhoz vezető földúton hajtott, kicsit elkésett azzal, hogy megkérje, forduljon vissza.
- Először beszélünk - mondta Dan. - Aztán elégetjük a ruhádat.
Dan komor képet vágott, ezért Phoebe kételkedett abban, hogy a megjegyzése szexuális indíttatású lett volna, ám neki mégis izzadni kezdett a tenyere, miközben a Ferrari a csupasz fák alatt suhant, amiknek csontvázágai kirajzolódtak az esti égen. - Versace.
- Tessék?
- A ruhám. Versace. A tervező. Vagy legalábbis Versace-koppintás. A barátnőm Manhattanben bármelyik tervezőt le tudja koppintani.
- Mi van a hangoddal? Olyan furcsa.
- Vacog a fogam. - A sportautó zötykölődött a hepehupás úton.
- Megy a fűtés. Meleg van.
- Nem fázom. Késleltetett reakció. Egy kicsit ideges voltam ma este.
- Ideges is lehettél. Phoebe, én még életemben nem láttam ilyet, mint most. De Ronban csalódtam egy kicsit, amiért nem avatott be a terveitekbe, különösen így, hogy meghívott.
- Ron nem tudta pontosan, mire készülök.
- Azt akarod mondani, hogy improvizált?
- Nem teljesen. Azt megmondtam, hogy viselkedjen, de azt nem, hogy mit tervezek. Szívaritmiája van. Akkor jön elő, amikor ideges, és attól féltem, hogy lebuktat. De nagyon jól rögtönöz, ezért nem aggódtam.
- Napról napra jobban tisztelem az én Ron barátomat.
Megálltak a kőből épült farmház előtt, a nappali ablakaiból aranyló fények halvány tócsái tükröződtek a tornácra. A futócserje hervadtan kókadt a rácsozaton a tornác végében, mégis sikerült valahogy szépnek lennie a hideg decemberi éjszakában. Phoebe megvárta, amíg Dan körbejön kinyitni az ajtót, s amikor megtörtént, szűk ruhája miatt kénytelen volt körülményeskedni az ülésen.
Dan a kezét nyújtotta, hogy segítsen. Amikor ujjai rákulcsolódtak az övére, Phoebe igyekezett visszafojtani izgatott borzongását. Egy száraz gally roppant gyöngyös fekete tűsarkújának talpa alatt, miközben felmentek Dannel a lépcsőn.
Dan kinyitotta és kitárta előtte az ajtót. - Azt hittem, mindennek vége, amikor Keane felhívta a te személyes jó barátodat, Donald Trumpot.
- Donaldnak van humorérzéke. Nem kellett győzködnöm, hogy falazzon nekem.
A folyosón csak egy kis antik szekrényen álló, fekete ernyős, réz könyvtárlámpa égett. Phoebe követte a férfit a nappaliba, ahol Dan újabb lámpákat kapcsolt fel, míg a helyiség barátságos fényben nem úszott. Phoebét ismét meghökkentette, milyen otthonos Dan háza. A piros-zöld kockás kanapé karfáján egy levetett sötétkék pulóver lógott, míg az egyik süppedős fotel mellett a földön chicagói lapok hevertek szanaszét, köztük a Wall Street Journal. Szegfűszeg- és fahéj illatot érzett.
- Ez a hely olyan meghitt - mondta vágyakozva.
Dan követte a tekintetét a kandallón álló, fenyőtobozzal megrakott vesszőkosárhoz. - Szeretem a természetet magam körül.
Levetette a szmokingját, és miközben átvágott a szőnyegen a kandallóhoz, meglazította a csokornyakkendőjét. Előrehajolt, hogy felszítsa a leégett tüzet. Miután a lángok fellobbantak, bezárta a védőajtót és kiegyenesedett.
- Nem veszed le a kabátod?
Talán amiatt, hogy heteken át gyöngysort és fejpántot hordott, nem akart Dan elé állni abban a közönséges ruhában, amit arra használt, hogy lefegyverezze Jason Keane-t, különösen, amikor egy ilyen csodálatos régi ház melege vette őket körbe. - Még fázom.
Ha Dan tudta is, hogy hazudott, nem adta jelét. - Én iszom egy sört. Kérsz valami lélekmelegítőt? Kávét? Teát?
- Nem, kösz. - Miközben Dan kiment az italokért a konyhába, Phoebe levetette a kabátját és helyette belebújt abba a cipzáros pulóverbe, amit a férfi a kanapé karfáján hagyott. Friss öblítőillata volt, meg valami, ami nem is egészen fűszeres, nem is egészen citromos volt, de összetéveszthetetlenül Dan Calebow-s. Leült a kanapé egyik végébe, éppen, mikor a férfi megérkezett egy üveg Old Style-lal.
Dan a kanapé másik végén foglalt helyet, nekidőlt a puffos karfának és feltette a bokáját a térdére. - Az átverés mesterei vagytok Ronnal. A mai még jobb volt, mint amivel engem szedtetek rá. Apropó, elég nagy fiú vagyok már, hogy elismerjem, neked volt igazad vele kapcsolatban, és én tévedtem.
- Köszönöm.
- Azt is elismerem, hogy részben igazad lehetett, hogy a csapat túl feszült volt a szezon elején.
- Csak részben?
- Legnagyobbrészt - adta meg magát Dan. - De ez nem azt jelenti, hogy meztelen futballjátékosokról szóló szónoklatok nélkül már le sem tudnám élni a hátralévő életemet. - Összerázkódott. - Gondolod, hogy a legközelebbi átverésetekbe időben be tudnátok avatni Ronnal? Remélem, tudod, hogy kis híján súlyos testi sértést követtem el ma este, kérdés persze, hogy Keane-nel szemben, vagy ellened.
- Inkább Keane ellen. Akármilyen ordibálós vagy is, nem tudom elképzelni, hogy megüss egy nőt.
- Megfeledkezel Valerie-ről.
- Be kéne mutatnod Jasonnek. Tökéletes pár lennének.
- Honnan tudod?
- Megérzés. Az az ember minden kis perverz játékot élvezne, ami a volt feleséged agyából kipattan.
- Nem is tudom. Némelyik...
- Felejtsd el! Gyenge gyomrom van. - Bár Dan közölte vele, hogy már nem találkozgat Valerie-vel, a gondolat, hogy ők ketten, éles kis sarkatyúkként vájt bele, és a hangja fullánkosabbra sikeredett, mint szerette volna. - A perverz képviselőasszonnyal való házasságod után neked biztosan szendének tűnik a többi nő.
Dan felsóhajtott. - Feltett szándékod, hogy veszekedést szíts?
- Semmi ilyesmit nem csinálok.
- De igen, és nem vagyok harcias kedvemben. - Dan letette a lábát és a csomózott szőnyegre állította a sörösüveget. - Inkább ahhoz volna kedvem, hogy keressek egy fogót és kibontsalak a ruhádból.
Phoebe levegő után kapkodott és melegség árasztotta el a testét, nyomában bizonytalansággal. - Ezzel ne tréfálj!
- Eszemben sincs. - Dan olyan komoly képet vágott, hogy Phoebe majdnem megijedt. - Hidd el, megpróbáltam távol tartani magam tőled. De nem megy tovább.
- Most van a most? - kérdezte Phoebe halkan.
- Mondtam, hogy most?
- Nem.
- Akkor nem most van a most. Csak amit mondtam.
- Ó. - Phoebe megnyalta kiszáradt ajkát.
- Először is szeretném, ha levetnéd a pulóveremet. Lobog a tűz, meleg van.
- Inkább magamon hagynám.
- Azt akarod mondani, hogy nem akarsz szeretkezni?
- Igen. - Phoebe azt kívánta, bárcsak ne tiltakozott volna ilyen gyorsan, s próbált ésszerűbb lenni. - Abban a pillanatban, ahogy meglátod ezt a ruhát, megint kiabálni kezdesz.
- Phoebe, még egy fele ennyire okos nő is kitalálja, hogy pillanatnyilag a kiabálás a legutolsó, amire gondolok.
- Ezt mondod most, de a vérmérsékleted kiszámíthatatlan. Az meg sem fordult a fejedben, hogy pontosan azt tettem, amit te a csapattól elvársz.
- Megint ezzel akarsz jönni?
- A testi épségemet kockáztattam a játékért. Nem erről szól a futball?
- Kezdesz megőríteni. Ugye tisztában vagy vele?
Phoebe nem tudott ellenállni a férfi szemében táncolójókedvű, zöld fényeknek. - Van egy kis kapocs hátul a nyakrészen.
- Csússz ide és mutasd meg!
Phoebe engedelmeskedett, Dan pedig gyengéden lenyomta a vállát, hogy hasra fektesse az ölében. Phoebe a férfi térdére tette az arcát, mellét a combjára.
Dan a haját simogatta, s kiszabadította a pulóver alá bújt tincseket. - Arra gondolok, hogy kezdjük itt a kanapén, aztán járjunk szobáról szobára.
- Úgy hangzik, mint egy tavaszi nagytakarítás.
Dan óvatosan áthúzta a vastag pulóvert Phoebe vállán, majd a földre dobta. Ujjbegyeivel a hátát simogatta a necc-anyagon át. - Azt hiszem, van némi párhuzam. Vízzel és szappannal tudunk csinálni néhány érdekes dolgot.
- Tekintettel a múltadra, te gyakorlatilag mindennel tudsz érdekes dolgokat csinálni. - Phoebének elállt a lélegzete, amikor Dan egy különösen érzékeny pontra tapintott a tarkóján.
Dan nevetett és megfogta a fenekét. - Biztos vagy abban, hogy nem vagy oda a verésért?
Phoebe belemosolygott a combjába. - Biztos.
- Ez egy újabb, amit szeretek benned.
A férfi a ruha vékony, selymes anyagán át simogatta a fenekét, a kerek dombokat, aztán addig csúsztatta lefelé ujja hegyét a völgyben, amíg Phoebe úgy nem érezte, hogy többet nem bír elviselni. Elfordította a fejét és a férfi cipzárjára szorította az ajkát, teljesen begerjedve találva Dant.
A férfi felnyögött. - Még el sem kezdtük, de már elintézel.
Felemelte a vállánál fogva és a karjába vonta. Egy pillanatra egymás szemébe néztek, és Phoebe attól félt, hogy Dan megint el fog húzódni, mint a múltkor, de a férfi hatalmas kezével inkább még közelebb húzta magához az ölében. Az ajkuk találkozott, nyitva, kutakodva. Phoebe átkarolta Dan nyakát és mélyebbre süppedtek a kanapén.
Érezte a hálón át, ahogy a férfi keze bebarangolja a testét. Dan fészkelődött, hogy a többi testrészéhez is hozzáférjen, miközben Phoebe a férfi inggombját kereste. Mindketten megfeledkeztek róla, milyen ingatag pózban ülnek, amíg le nem hemperedtek a kanapéról. Amint a szőnyegre értek, Dan oldalra gördült, nehogy összenyomja a súlyával.
Még azután sem engedték el egymás száját, hogy a földön feküdtek. Amikor Phoebe végre kinyitotta a szemét, hogy lenézzen rá maga alatt, Dan mosolygott.
- Te is annyira élvezed, mint én?
- Jobban. - Phoebe nem tudott ellenállni neki, hogy meg ne csókolja a kis sebhelyet az állán.
- Phoebe, drágám, meg kell szabadulnunk a ruhádtól.
- Ne kiabálj! - suttogta Phoebe.
- Azt hittem, már elmagyaráztam...
- Nincs alatta semmi.
Dan pislogott. - Semmi? Tudom, hogy viselsz bugyit. Láttam...
Phoebe megrázta a fejét. - Nincs bugyi. Sem harisnyakötő. Túl szűk a ruha.
- De van rajtad egy fekete harisnya...
- Olyan, ami véget ér a combomon.
Dan kigördült alóla. - Phoebe Somerville, azt akarod mondani, hogy nincs rajtad alsónemű?
- Meglátszott volna a nyoma.
- Csak egy fekete harisnya?
- És egy szösszenet White Diamonds.
Dan felugrott, és nem túl finoman talpra rántotta. - Egyenesen a hálószobába megyünk, drágám. Mivel jó esélyem van rá, hogy szívinfarktust kapjak, mielőtt felkel a nap, az ágyamban akarok meghalni.
A férfi csacska évődésétől Phoebe a világ legkívánatosabb nőjének érezte magát. Dan magához szorította, miközben elhagyták a nappalit és felmentek a lépcsőn. Amikor elérték a tetején a pihenőt, a férfi behúzta jobbra egy tágas hálószobába, amit mintha több kis helyiségből kerekítettek volna ki. A mennyezet mindkét oldalon rézsútos volt, a jobb oldali fal kőből épült. A szoba egyik végében kényelmes ülőrész, a másikban egy régi franciaágy kapott helyet, amit izzó narancs, fekete, zöld és krémszínű, gyönyörű zuni indián takaró borított.
Dan megállt a szoba közepén és Phoebe haja alá nyúlt, hogy kiakassza a kapcsot a nyakát körbefogó gallér hátulján. Avatott keze lejjebb vándorolt és rátalált a mellét olyan könyörtelenül gúzsba kötő szíj patentjára. Phoebe megkönnyebbülten felsóhajtott, mikor a szorítás enyhült és a hálós felső a derekára hullott.
- Fájt?
- Egy kicsit.
Dan előrenyúlt és gyengéden simogatta a mellét, hüvelykujjával kényeztetve a mellbimbókat. - Phoebe, ígérd meg, hogy soha többé nem mutogatod így magadat.
Phoebe megfordult a karjában és megcsókolta, hogy ne kelljen válaszolnia, mert addig nem akart semmiféle ígéretet tenni, amíg ő sem kapott.
Dan hatalmas keze felfelé siklott a hátán. Örökké csókolni akarta. Nem tudott betelni a szájával, a bőre érintésével, édes asszonyillatával. De nem azért várt ilyen sokáig, hogy most gyorsan túllegyen rajta, ezért elengedte.
Phoebe csalódottan felmordult, mikor ellépett tőle. Dannek tetszett, hogy Phoebe nem akarta elengedni. Kihúzta az inge alját a nadrágjából és lerogyott egy székbe, hogy nézz. A szíjak és hálók hurkokban omlottak Phoebe derekára, a melle pedig, kerek és dús, olyan gyönyörű volt, hogy nem tudta róla levenni a szemét. Hogy gondolhatta valaha is, hogy feleségül vegye Sharon Andersont, amikor így érzett Phoebe iránt? A szíve jóval régebben tudta az igazságot, mint az agya.
Felemelte a pillantását és beleütközött Phoebe bizonytalan tekintetébe. Azok a kis ráncok a szemöldöke között, a tétovaság a viselkedésében, teljesen ellentétben állt bűnös testével. Megijedt a védtelenségétől. Az egyik fele azt akarta, hogy Phoebe agresszív legyen és ravasz, készen arra, hogy amikor vége van, tűhegyes körömreszelőjét az ágyoszlophoz emelje és újabb strigulát húzzon a monogramja mellé. A szíve azonban egyáltalán nem erre vágyott. Elmosolyodott, hogy enyhítse a köztük lévő egyre nagyobb feszültséget.
- Boldog emberré tennél, drágám, ha nagyon lassan lecsúsztatnád a ruhádat, hogy lássam, nem hazudtál-e a fehérneműddel kapcsolatban.
Phoebe ajka szétnyílt, a szeme elkerekedett, mintha még soha életében nem vetkőzött volna le férfi előtt. Ez a nukleáris reaktor testtel kombinált ártatlanul szégyenlős tekintet kis híján Dan vesztét okozta.
Amikor Phoebe nem mozdult, félrebillentette a fejét és gyengéden megkérdezte: - Ugye nem akarod ma este is azt a szűzieset játszani, drágám? Mert azt hiszem, egy kicsit pikánsabb hangulatba hoztál.
- A szűzieset? Ó, nem. Nem, én... - Phoebe megfogta a ruhát és elkezdte lehántani magáról.
- Ne olyan gyorsan. Csinálhatnánk úgy, mintha - ne értsd félre, mert nem akarok tiszteletlen lenni -, de nem tehetnénk úgy, mintha én egy száz dolláros bankjegyet akarnék az éjjeliszekrényen hagyni, miután végeztünk, és elvárnám, hogy ezzel a sztriptízzel fizess ki a pénzemért cserébe?
Phoebe mosolya kissé reszketős volt a szája sarkában. - Ami ez alatt a ruha alatt van, határozottan többet ér, mint száz dollár.
- Ha elfogadsz American Expresst, nevezd meg az összeget.
Phoebe a ruhával játszott, s az lejjebb csúszott a derekán.
Bár bedugta alá a hüvelykujját, mintha le akarná húzni, a köldökénél nem tolta lejjebb. - Azt hittem, jó útra tértél. Azt mondtad, már nem izgat a perverzió.
- Az még azelőtt volt, hogy megláttalak ebben a ruhában.
- Levennéd előbb az ingedet? Szeretem nézni a mellkasodat.
- Tényleg? - Aligha Phoebe volt az első nő, aki elismeréssel adózott a testének, Dan mégis megmagyarázhatatlan örömet érzett. A puffra dobta a csokornyakkendőjét, majd az övsálját. Anélkül, hogy levette volna róla a szemét, kikapcsolta óniksz mandzsettagombját és levetette az ingét.
Phoebe bejárta tekintetével a testét, amitől Dan még jobban érezte magát. - Te jössz.
Phoebe lejjebb tolta a csípőjén a ruhát, de megállt, mielőtt a legjobb részhez ért volna, és azt a pajkos tekinteté vetette rá, amit ő úgy szeretett. - Mennyi a hitelkeret az American Express kártyádon?
- Hagyd a hitelkeretet, és inkább kezdj el amiatt aggódni, hogy fogsz-e tudni járni, ha végeztem veled.
- Reszketek, mint a nyárfalevél, Mr. Kemény Fickó. - Phoebe előrebiggyesztette az ajkát, kidüllesztette a mellét. Aztán centiméterről centiméterre lefejtette azt a tapadós fekete anyagot kerek csípőjéről, formás combjáról, olyan szexisen, hogy Dan azt hitte, felrobban, mielőtt egyáltalán hozzáér. Már azelőtt, hogy előbb az egyik, majd a másik tűsarkúját felemelve kilépett volna a lába körül szétfolyó hálóból és szíjakból, Dan látta, hogy nem hazudott azt illetően, mi van alatta. Csak két fekete nejlonharisnya és egy pár szexis tűsarkú maradt rajta. Phoebe vad volt és pajzán, és egész este az övé.
Szerette volna megérinteni testének minden egyes négyzetcentiméterét, becsúsztatni az ujját minden hasadékba, de ahhoz fel kellett volna állnia és akkor lemond erről a hihetetlen látványról. Ezért inkább ott maradt, ahol volt, és a tekintetével simogatta, végighordozva pillantását le egészen az elképesztő lábáig, majd vissza ahhoz a ponthoz, ahol összeért.
Teltek a másodpercek egyik a másik után, és ahogy egyre hosszabbra nyúlt a csend, Phoebe idegessége visszatért. Miért nem mond valamit Dan? Minél tovább hallgatott, Phoebének egyre inkább meggyőződésévé vált, hogy valami nem tetszik neki rajta. Eddig bugyogott benne a szexuális önérzet, de most eszébe jutott, hogy nyomába sem ér a vézna divatmodelleknek. A combja nem elég vékony, a csípője határozottan túl kerek, a hasa pedig csak akkor volt igazán lapos, amikor influenzás volt. Amikor Dan semmi jelét nem mutatta, hogy meg akarná törni a csendet, Phoebe beijedt és a ruhája után kapott.
Dan azonnal ott termett, aggodalom vésett barázdákat a homlokára. - Phoebe, drágám, csak vicceltem azzal a prostituált dologgal. Ugye tudod? - Kivette ujjai közül a ruhát és a karjába vonta a nőt.
Dan teste forróságtól lüktetett. A férfi kemény mellizmára szorította az arcát. Az esze azt súgta, nincs biztonságban a karjában, a szíve azonban úgy érezte, mintha hazatalált volna.
- Mondd el, mi a baj, drágám. Túl durva vicc volt? Tudod, hogy nem akartalak megbántani.
Phoebe kereshetett volna egy régi flörtölős kibúvót, vagy lehetett őszinte. - Zavarba hoz, ha így nézel.
- Hogy így?
- Tudom, hogy le kellene fogynom öt kilót, de nem tudok koplalni, te pedig hozzá vagy szokva a vékony lányokhoz. Valerie...
- Mi köze van ehhez Valerie-nek?
- Ő karcsú, én meg egy kicsit... én kövér vagyok!
- Ez óriási. Én feladom a nőkkel. Esküszöm, feladom. - Miközben morgolódott, elkezdte simogatni a csípőjét, Phoebe halántéka pedig bizsergett a férfi ajkának finom mozgásától. - Tudom, hogy sok nő kritikus a testét illetően, és tudom, hogy nekem kedvesnek és megértőnek kellene lennem. De Phoebe drágám, az, hogy te a súlyod miatt aggódsz, olyan, mintha egy milliárdos amiatt aggódna, hogy túl zöld a pénze.
- Néztél.
- Most megfogtál, de vettem az adást. Mostantól behunyom a szemem. - Phoebe mindkét mellét a tenyerébe fogta, lehajtotta a fejét és megkereste a bal mellbimbóját a szájával. Miközben szívta, Phoebét a gyönyör folyékony szálai hálózták be, forrón és izgatón. A bizonytalansága elpárolgott, miközben Dan vállába kapaszkodott és felajánlotta magát neki.
Nem tudta, hogyan jutottak el az ágyig, vagy mi történt a cipőjével, csak azt, hogy Dan lefektette a puha, mintás takaróra. Nézte, ahogy a férfi megszabadul a maradék ruhájától és lefekszik mellé.
- A harisnyám még rajtam van.
- Tudom. - Dan keze felfelé siklott a fényes fekete nejlonon combjának belső, fedetlen, puha felére, és Phoebe látta rajta, hogy a harisnya izgatóan hat rá.
- Tedd szét a lábad, drágám. Engedelmeskedett.
- Jobban. Húzd fel a térded. Ezt is megtette.
- Megint nézel. - Lepillantott Dan fejére.
- És itt is ugyanolyan szép vagy, mint mindenhol.
Alig kapott levegőt, miközben Dan a mutatóujja begyével nedves nyomokat rajzolt. Lassan. Nézve, ahogy eltűnik benne. Néha csókot nyomva a combja belső felére. Értelmetlen szótagokat mormolva a bőrébe.
Dan ujja egyre síkosabbá vált, ahogy kissé beljebb merészkedett, majd visszavonult, körbe-körbe járva lassú, örök küldetésben. Phoebe gyorsan, szaggatottan zihált. A teste már nem a szobában volt, nem az ágyon feküdt, hanem valami forró és nedves felé pörgött spirálalakban.
Dan lehajtotta a fejét és a szájával vette birtokba. Phoebe elveszett a gyönyörben. Aztán nem egy, hanem két ujjat érzett. Simogatni. Becézni.
Tudta, hogy a férfi nézi. Hallotta dicsőíteni a szenvedélyét. - Ez jó, bébi. Annyira jó. Engedd. Engedd, drágám.
- Nem - pihegett Phoebe, alig tudott beszélni. - Nem. Téged akarlak.
Dan ujjai mélyebbre mentek. - Igen, bébi? Igen?
- Igen, én...
Phoebe szeme nagyra nyílt. Azok az ujjak! Mindenhol ott voltak. Dan nem ismert szégyent.
A férfi felnevetett, ördögien, vadul, kéjesen. - Nyugi, bébi. Lazíts és hagyd, hogy érezzelek.
Phoebe felnyögött és hagyta, hogy Dan azt csináljon, amit akar, mert a világért sem mondta volna neki, hogy hagyja abba, akkor sem, amikor a szájába vette a mellbimbóját, keményen megszívta és felűzte a csúcsra.
Phoebe az űrben repült, túl a végtelenen, pörgött, megérintette a napot, aztán visszazuhant. A férfi elkapta, mielőtt földet ért volna.
Hosszú pillanatok teltek el, mire bágyadtan kinyitotta a szemét. - Már alig vártalak - suttogta végül.
- Nem engedtelek el. - Dan elhelyezkedett a lába között. Phoebe sikamlós volt és nedves, mégis nehezen fogadta be. Az édes feszülést érezve megemelte a csípőjét, hogy többet kapjon, aztán nyöszörgött, amikor Dan megadta neki.
A férfi megdermedt. - Fájdalmat okoztam?
- Nem - szuszogta Phoebe kásás suttogással. - Csodálatos.
Dan homorított a hátával, mint egy nagy mocsári hiúz, lecsapott a csípőjével, és Phoebe ismét elérte a beteljesülést.
Dan nevetett, mikor megérezte a borzongását, majd betöltötte a száját a nyelvével és elvette tőle a testét. Most már az övé volt. Egy selymes csatamezőn legyőzött édes zsákmány. Minden porcikája az övé volt, úgy tehette a magáévá, ahogy akarta. Keményen és mélyen, hadd érezze Phoebe az övénél sokkal nagyobb erő nyers hatalmát. Gyalázatosan kihasználta. Érzékien. Újra és újra kiáltásra űzve a gyönyörtől.
Izzadtság csorgott a testén, de nem engedte betetőzni a vágyát, mert még nem végzett vele; még nem telt be vele, akkor sem, amikor feltolta a térdét a vállához, és olyan mélyen hatolt belé, hogy majd szétrobbant.
Nem volt elég! Többet akart. Többet a szexnél. A szívét. A lelkét.
Phoebe halkan felkiáltott, amivel darabokra szakította, és valami letekeredett benne, valami, aminek szorosan, keményen, biztonságban felcsévézve kellett volna maradnia. Megijedve az ösztönöktől, amik gyermekkorában alakultak ki benne, az ösztönöktől, amik a gyengéd érzelmek égető, elviselhetetlen fájdalmára figyelmeztették, és megfordította Phoebét, mint egy rongybabát. Egyik kezét a tarkójára tette, hogy lenyomja a fejét, a másikkal felemelte a csípőjét és feltérdeltette. Phoebe szőke haja aranyló pókhálóként borult a párnára. Hátulról hatolt belé, miközben markába fogta mellének ömlő özönét, és az ujjai között csavargatva mellbimbóját, a legédesebb határig vitte a fájdalom innenső határán.
Phoebe a nevét kiáltotta, könyörgött, hogy jutassa fel ismét a csúcsra, és ő ezúttal tudta, hogy nem küldheti oda egyedül.
Phoebe arca láthatatlan maradt, a nemi szerve feltárulkozva, hogy használja. Dan úgy üzekedett, mint eddig soha, tehát nem kellett volna ezt a mindent elborító gyengédséget éreznie, az érzést, ami olyan meleg és puha volt, hogy majdnem könnyezett tőle. Dan viszont elhessegette ezeket a gyengéd érzelmeket, s átkozta magát, de mikor Phoebe megint görcsbe rándult körülötte, meghalt volna érte.
Megszelídült és megfordította Phoebét, hogy láthassa lágy, gyönyörű arcát, kipirult bőrét, szétnyílt ajkait. Szorosan magához húzta és behunyta a szemét egy fellobbanó érzés előtt, amit nem akart megnevezni.
Hatalmas kiáltással elárasztotta Phoebét.
21.
Dan átvágott a szobán, nem feszélyezte a meztelensége. Phoebe az ágyban fekve a sebeket nézte a testén, és az ütésekre gondolt, amiket a férfi az évek során kapott. Dan elővett a szekrényből egy fehér frottírköntöst és belebújt. - Beszélnünk kell, Phoebe.
Még soha nem látta ilyen komolynak, s visszatért az emléke annak, mi történt, amikor először szeretkeztek abban a portlandi hotelszobában.
Dan az ágyhoz lépett, leült a szélére és ránézett. - Azt hiszem, mindketten elragadtattuk magunkat ma este. Nem használtam semmit.
Phoebe értetlenül nézett rá.
- Nem tudom, mi történt. Soha nem voltam ilyen felelőtlen, még suhanckoromban sem.
Phoebében felderengett a sejtelem és vele együtt érthetetlenül a csalódottság amiatt, hogy Dan ennyire beijedt attól, hogy teherbe is ejthette. - Nem kell aggódnod. Gyógyszert szedek. - Dan nem tudta, hogy még csak nemrég kezd te el, rögtön azután az este után a gépen.
- Ezek a kilencvenes évek. Van más is, amiért aggódjak, nem csak a fogamzásgátlás. Évek óta nem voltam senkivel Valerie-n kívül, és a szerződésemben a Strasszal benne van a rendszeres orvosi vizsgálat. Magamról tudom, hogy egészséges vagyok. - Phoebe szemébe nézett. - De rólad ugyanezt nem.
Phoebe rámeredt.
- Teljes életet élsz - mondta halkan Dan. - Nem ítélkezem; csak tudni akarom, hogy mennyire vigyáztál, és mikor voltál utoljára vérvételen.
Phoebe végre megértette, hova akar kilyukadni a férfi. Hogy vallja be ennek a világfinak, hogy az AIDS, amikor ő utoljára lefeküdt egy férfival, még nem volt komoly veszélyforrás? Hogy húzza az időt, felkönyökölt a párnán és egy a szemébe hullott hajtincsen át felnézett rá. - Te aztán tudod, mitől érzi jól magát egy lány.
- Ez nem vicc.
- Nem, nem az. - Phoebe kimászott az ágyból az ellenkező oldalon és odalépett a székhez, ahová Dan ledobta az ingét. Nem akarta meztelenül lefolytatni ezt a beszélgetést, arra pedig gondolni sem bírt, hogy visszapréselje magát a ruhájába, miközben a férfi nézi. - Ne izgulj. Patyolattiszta vagyok.
- Honnan tudod?
Bedugta a karját az ingujjba. - Csak tudom.
- Attól tartok, ez nem elég.
- Nincs miért aggódnod. Hidd el, ha mondom. - Egyetlen gomb sem volt az ingen, így az övsálat tekerte kétszer a derekára és kötötte össze a végeit.
- Rám se nézel. Titkolsz valamit?
- Nem - hazudta Phoebe.
- Akkor ülj le, hogy megbeszélhessük.
- Nincs mit mondanom. Talán jobb lenne, ha hazavinnél.
Dan felállt. - Addig nem, amíg ezt nem tisztáztuk. Megijesztesz.
Egyáltalán nem tűnt ijedtnek. Mérgesnek tűnt. Phoebe belebújt a tűsarkújába. - Minden rendben volt az utolsó vizsgálaton.
- Mikor volt?
- Tavasszal.
- Hány férfival voltál azóta?
A kérdés tisztességes volt, Phoebe mégis émelygett. - Tucatnyival! Mindenki tudja, hogy bárkivel lefekszem, aki csettint!
Dan két hosszú lépéssel mellette termett. - A fenébe, ne csináld ezt! Hánnyal?
- Neveket és címeket akarsz? - Phoebe próbált keménynek és szigorúnak látszani.
- Előbb a számot.
Kezdett égni a szeme. - Bíznod kell bennem. Mondtam, hogy nincs miért aggódnod. A szexuális múltam nem tartozik rád.
- Pillanatnyilag nagyon is rám tartozik. - Dan megfogta a karját, nem annyira, hogy fájjon, csak hogy Phoebe tudja, nem menekülhet el. - Hánnyal?
- Ne csináld ezt velem!
- Hánnyal, a fenébe is!
- Nem volt senki! Csak te.
- Persze - mondta Dan vontatottan.
A férfi kételkedése volt az utolsó csepp a pohárban az amúgy is az érzelmek hullámvasútjává vált estén, és legördültek a könnyek az alsó szemhéjáról. - Higgy, amit akarsz! - Kitépte magát és az ajtó felé indult.
Dan hangja ellágyult és elkapta, mielőtt kimehetett volna, maga felé fordította és a mellkasához húzta. - Ne sírj! Nem kell sírnod, drágám. Csak mondd meg az igazat.
- Nem volt senkim már régóta - mondta Phoebe fáradtan. - Nagyon régóta.
Dan elhúzódott, csak annyira, hogy a szemébe nézzen, és Phoebe látta, hogy a dühét döbbenet váltja fel. - Az igazat mondod, ugye?
Bólintott.
Dan Phoebe hajába túrt és a vállára húzta a fejét. - Egyáltalán nem értelek.
- Tudom, hogy nem - suttogta Phoebe.
Dan egy kényelmes fotelhoz vezette és az ölébe húzta.
- Most mit csináljunk? Teljesen kifordítasz magamból az első pillanattól fogva, hogy találkoztunk. - Az álla alá hajtotta Phoebe fejét. - Amikor azt mondod, nagyon régóta, több mint egy évről beszélünk?
Phoebe bólintott.
- Több mint kettőről?
Ismét bólintott.
- Sokkal többről?
Újabb bólintás.
- Kezdem érteni. - Dan a haját simogatta. - Ugye te tényleg szeretted Florest?
- Jobban, mint bárki mást. - Mostanáig, gondolta Phoebe.
- Azt akarod mondani, hogy azóta nem volt senki más az életedben? Erről van szó? Phoebe, Flores hat vagy hét éve halott.
Meg kellett tennie. Semmi reményük rá, hogy közös jövőjük legyen, ha nincs mersze elmondani a férfinak az igazat, felfedni magát előtte, a sebeivel együtt, mindenestől. De halálra rémült tőle, hogy így kitárulkozzon.
Dan nem próbálta meg visszatartani, amikor felállt az öléből és az ágyhoz ment. Leült vele szemben a szélére, összeszorított térddel, kezét összekulcsolva az ölében.
- Arturo meleg volt, Dan. Nem a szeretőm volt. Az apám, minden tekintetben.
Még soha nem látta Dant ilyen meghökkent arcot vágni. - Akkor semmit sem értek.
Ennyire megbízni egy másik emberi lényben, a legnehezebb dolog volt, amit valaha tett, de szerette Dant és nem rejtőzködhetett tovább. Összeszedve a bátorságát, mesélt neki az erőszakról, szaggatott mondatokban és a kezét tördelve, magyarázkodva. Csak amikor a felháborodást meglátta a férfi arcán, döbbent rá, hogy tudat alatt a kételkedésére készült fel, és innentől kezdve megeredt a nyelve. Miközben a szörnyű hónapokról beszélt Párizsban, amikor annyi férfival feküdt le, Dan nem mutatott megvetést, csak együttérzést, mely annyira kisimította arcán a szigorú vonásokat, hogy Phoebét elöntötte a vágy, hogy a karjába vesse magát. De nem mozdult, szinte dadogva próbálta leírni, milyen fagyottnak érezte magát éveken át, mennyire képtelen volt intim viszonyba kerülni bárkivel is.
Amikor befejezte, elhallgatott, az izmai jajongtak a feszültségtől, miközben arra várt, hogy Dan felfogja, ő az a férfi, akit arra választott, hogy véget vessen minden szörnyűségnek. Dan semmilyen megjegyzést nem tett, noha Phoebe értésére adta, ha nem is szavakkal, hogy mit jelent neki. Még soha nem kockáztatott ennyit.
Mereven ült az ágy szélén és nézte, ahogy Dan feláll. Miközben odalépett hozzá, érezte az elfojtott dühöt kötélként feszülő nyakizmaiban, ugyanakkor tekintetének szánakozó kifejezéséből kiolvasta, hogy a dühe nem rá irányul.
Dan a karjába vonta, és amikor megszólalt, a hangja tele volt érzelemmel. - Annyira sajnálom, szívem. Olyan nagyon nagyon sajnálom.
Lehajtotta a fejét és csókolni kezdte, ajka érintésének gyógyító melegségével. Phoebe szerette volna ott rögtön megmondani neki, hogy szereti, de a férfi csókjai elmélyültek és Dan simogatni kezdte. Nemsokára eszét vesztette, miközben Dan testének édes, mély döféseivel legyőzte múltjának sötét árnyait.
Majdnem hajnali három volt, mikor a férfi hazavitte Phoebe visszavette bandázsruháját, rá Dan ingét, majd kabátját. A zűrzavaros érzelmek éjszakája után békesség telepedett rá, és Dan is oldottnak tűnt.
- Kimerült leszel holnap - jegyezte meg, miközben a férfi karjának dőlt.
- Nekem kevés alvás is elég. Már gyerekkoromban is kimásztam az ágyból és kiszöktem a házból.
- Te kis gézengúz.
- Csökönyös kis fickó voltam. Kaptam egy pálcást, ha anyám elkapott, de akárhányszor megvert, én mindig újra megcsináltam.
Dan hangja lágy volt, de Phoebe felkapta a fejét. - Anyád megvert?
A férfi állán rángatózott egy apró izom. - A szüleim nem éppen a modern gyermeknevelés hívei voltak. Ősvadonban nőttek fel, kamaszok voltak, amikor össze kellett házasodniuk. Mindketten meglehetősen zokon vették, hogy a nyakukba szakadt egy gyerek.
- Sajnálom.
- Ne vágj ilyen szomorú képet. Amikor idősebb lettem, javult a helyzet. Apám igazán büszke volt rám, amikor futballozni kezdtem.
Phoebe begorombult az apától, aki gólokra porciózta a szeretetét. - És anyád?
- Ő alkoholista lett. Ha jó napja volt, ő is büszke volt rám. Meghaltak autóbalesetben, amikor elsőéves főiskolás voltam. - Phoebe megértette, mit jelentett a férfinak ennyi mindent felfedni magáról, és csendben maradt, hogy Dan magától meséljen.
- Ha tudni akarod az igazat, már jóval előtte úgy éreztem, hogy elveszítettem őket. Fura. Pár hónappal ezelőtt követett egy férfi. - Dan beszélt Ray Hardestyről, a Stars játékosáról, akit kitiltott a csapatból, és az apja nyilvánvaló bosszúállási szándékairól. - Azóta nem láttam Hardestyt, gondolom, észhez tért. De amikor odaszorítottam azt az embert a kisbusza oldalához, úgy éreztem, mintha megint az öregem szemébe néznék. Nyilvánvaló, hogy Hardesty maga soha nem vitte semmire, és a fia életét élte. Nem Rayt gyászolta; hanem magát. Undorító.
Phoebét kirázta a hideg a gondolattól, hogy Dant követte valaki.
A férfi hangja rekedtté vált.
- Ezért... nehéz megmagyarázni, de fontos nekem a család. Egy igazi család gyerekekkel és olyan szülőkkel, akik törődnek egymással.
- Ezért bomlott fel a házasságod?
- Valt soha nem érdekelték a gyerekek. Nem hibáztatom, mert nem működtek köztünk a dolgok, tudod. Inkább az én hibámból, mint az övéből. Fel kellett volna állítom a fontossági sorrendet, mielőtt elvettem. Ő mindig azt mondta, hogy féltékeny vagyok a karrierjére, de egyáltalán nem erről volt szó. Az egyik, amit a legjobban csodáltam benne, hogy a munkájának szentelte az életét. De azt akartam, hogy a családjával is törődjön, és nem engedhetem meg még egyszer magamnak, hogy ugyanezt a hibát elkövessem egy másik nővel. Nem akarom, hogy a gyerekeimet olyan szülők neveljék, mint engem. Nem akarok olyan apa lenni, aki azt érezteti a kölykével, hogy touchdownt kell szereznie, ha egy kis szeretet akar kapni. És olyan anyát akarok neki, aki igazi anyja.
Phoebe a férfira nézett, miközben az bekanyarodott a kocsifelhajtóra, és próbálta megfejteni, mit akart ezzel mondani. Egyszerűen csak beavatta a múltjába, amiért ő is az övébe, vagy mélyebb jelentése volt a beszélgetésnek? Túl friss és törékeny volt még köztük a viszony ahhoz, hogy megkérdezze.
Dan megkerülte a kocsit, hogy kisegítse, és amikor az ajtóhoz értek, a férfi megcsókolta a halántékát, majd a száját. Hosszú percek teltek el, mire szétváltak. - Hiányozni fogsz.
- Mindennap találkozunk.
- Tudom, de az nem ugyanaz. - Dan a hüvelykujjával kisimított egy tincset az arcából. - Elég elfoglalt leszek a héten, hogy felkészítsem a csapatot a Bills elleni meccsre, úgyhogy ne képzelj be semmit, ha nem ugrom be.
Phoebe elmosolyodott. - Nem fogok.
- Járj felemelt fejjel a héten, hallod? - Dan megsimogatta a haját és olyan gyengéd pillantással nézett rá, hogy Phoebe úgy érezte, mintha a férfi megint szeretkezne vele. - Tudom, milyen sok múlik neked ezen a szombaton, drágám. Mindent meg fogunk tenni.
- Tudom.
Egy pillanatra azt hitte, hogy Dan még mond valamit. De aztán csak megszorította a kezét, még egyszer megcsókolta és elindult.
- Dan? - Amikor a férfi megfordult, Phoebe gyengéd suttogásra halkította a hangját. - Rúgd szét a Buffalo seggét a kedvemért, rendben?
Dan válasza olyan lágy volt, mint az alabamai szellő. - De még mennyire, szívem.
Bár a tempó hihetetlenül lázas volt, Phoebe mégis úgy érezte, mintha áttáncolta volna a hét többi részét. Azon kapta magát, hogy minden különösebb ok nélkül nevetgél és flörtöl mindenkivel - férfival, nővel, fiatallal, öreggel, nem számít. Lebegett a sajtónak adott interjúkon, és még Reeddel is sikerült udvariasnak lennie, amikor a férfi felhívta, hogy sok szerencsét kívánjon neki, üres frázis, hiszen nem tudta leplezni csalódottságát, amiért ilyen sokáig kell várnia, hogy rátehesse a kezét a Starsra.
Minél többet gondolkodott Dan kitárulkozásáról a múltját illetően, annál inkább szerette volna hinni, hogy a férfi őt szondázta, hogy kiderítse, hogy áll a családalapítással. A vallomása felszínre engedte hozni mindazt a dédelgetett álmot, amit évek óta magába zárt egy férjről, aki szereti, és egy házról, tele gyerekekkel, akiknek soha nem kell megtudniuk, milyen szeretet nélkül felnőni.
Azon néhány alkalommal, amikor összefutottak Dannel a folyosón, érezte, hogy valami meleg és csodálatos áramlik közöttük. A férfi iránt érzett szerelme mégis megijesztette. Hogyan fogja összeszedni magát, ha Dan nem viszonozza az érzéseit? Olyan sokáig élt árnyékban. Lehetséges volna, hogy végre kisétálhat a napfényre?
A Stars-Bills-meccs nulla nullával zárult az első negyedben, és miközben Phoebe elhagyta a pályát és felment a páholyba, olyan feszült volt, hogy azt kívánta, bárcsak elbújhatna egy videomagnóval és egy régi Doris Day-filmmel, amíg a következő három negyed véget nem ér. Kért magának a bárban egy pohár paradicsomlevet és nézte, ahogy a páholy két televízióképernyője egy Nike-reklámra vált.
- Mindig panaszkodsz, hogy férfiakkal kell nézned a meccset, hát hoztam neked társaságot.
Megfordult és látta, hogy egy göndör vörös hajú, barátságos, meglehetősen félénk mosolyú nő áll Ron mellett.
- A szomszédos VIP-páholyból nézte a meccset, de zavarja a cigarettafüst.
- Remélem, nem alkalmatlankodom - mondta a nő. Nem kapok levegőt a füsttől, és Ron mondta, hogy maga itt nem engedi meg a dohányzást.
- Egyáltalán nem alkalmatlankodik. - Volt valami megnyerő apró, szinte manószerű vonásaiban és szeplős orrban. Phoebe megállapította, hogy határozottan fejlődés a felső tízezerbeliek után, akikkel Ron mostanában randevúzott és azon kapta magát, hogy önkéntelenül visszamosolyog rá.
Ron egyik asszisztense bukkant fel, és a férfi kimentette magát.
- Úgy érzem, betolakodtam - mondta a fiatal nő.
- Badarság. Örülök a társaságnak. Talán el tudja terelni a figyelmemet. Éppen azon törtem a fejem, hogy bírjam ki a meccs hátralévő részét anélkül, hogy elájuljak az izgalomtól. - Kinyújtotta a kezét. - Phoebe Somerville.
- Sharon Anderson - mondta a vörös hajú.
- Hozzunk magának valami innivalót! - Phoebe a bárhoz vezette, ahol Sharon egy cukormentes Pepsit kért magának. - Éppen olyan szeszkazán, mint én.
- Megfájdul a fejem az alkoholtól. A legunalmasabb lánynak választottak a főiskolai diákegyesületben.
Phoebe nevetett. Hiányoztak a barátnői, és tetszett neki a fiatal nő önironikus humorérzéke.
Elkezdődött a második negyed, az ablak melletti székekhez vitték az italjaikat. Phoebe lenézett Danre, majd fel a róla adott közelire a tévéképernyőn, amint utasításokat ordibál a fejhallgatójába, a Stars védelmére szegezve a tekintetét.
Phoebe arca megrándult, mikor a Bills hátsó futója hatalmas lyukat talált a Stars védelmi vonalában, és tizenöt yardot szerzett, mielőtt Webster levitte. - Azt hiszem, nem fogok kibírni még három negyedet. Bárcsak kiütne valaki addig, amíg vége nem lesz.
- Nehéz lehet úgy nézni a meccset, hogy ilyen sok múlik rajta.
- Valamikor gyűlöltem a futballt. Ez... - Phoebének elállt a lélegzete az ijedtségtől, és felugrott a helyéről, amikor a Bills huszonegy yardos passzt szerzett. - Elég! Ki kell mennem. Maga maradjon és érezze jól magát; én kimegyek, sétálok egyet a folyosón, hogy megnyugodjak.
Sharon felállt. - Elkísérem.
- Nem kell. Tényleg.
- Nem gond. Az igazat megvallva, nem vagyok nagy futballdrukker. Hacsak nem akar egyedül maradni...
- Örülök, ha velem tart.
A szőnyeggel borított folyosó üres volt, ám zajos az üvöltő televízióktól, az éljenzésektől és a többi páholy zárt ajtajai mögül kiszűrődő zúgolódásoktól. Phoebe szorosan összekulcsolta a karját maga előtt. Remélve, hogy elterelheti a figyelmét, megkérdezte: - Mióta randevúznak Ronnal?
- Ó, mi nem randevúzunk. Csak ma találkoztunk. De nagyon kedves fickó.
- A legkedvesebb. Persze az sem árt, hogy jóképű.
- El kell ismernem, jó olyan valakivel, aki nem tornyosul fölém. Annyira alacsony vagyok, hogy mindenkivel ilyen érzésem van. Ez a legjobb a munkámban. Ott mindenki kisebb nálam.
- Mivel foglalkozik?
- Óvónő vagyok.
- Szereti?
- Imádom. Nem mintha nem várnám a nap végét. A gyerekek aranyosak, de kimerítők.
Egy kanyarhoz értek a folyosón. Bármennyire is nem bírta nézni Phoebe az eseményeket, túl messze sem akart lenni, és megfordult, hogy visszamenjenek. - A húgom, Molly vigyázni szokott a szomszédban az ikrekre. Néha, amikor nem lehet velük bírni és nehezen tud nekik parancsolni, áthozza őket. Kis ördögök, de imádok velük játszani.
Sharon kíváncsian méregette. - Nem olyan típusnak tűnik, aki... - Elhallgatott és zavartan lesütötte a szemét.
- Nem olyan típusnak tűnök, aki szereti a gyerekeket?
- Sajnálom. Sértésnek hangzik, pedig nem annak szántam. Csak maga olyan nagyvilági.
- Köszönöm, de nem maga az első, aki ezt gondolja rólam. Még a legjobb képzelőerővel megáldott emberek sem tudnak elképzelni anyának. - Phoebe az ajkába harapott, amikor visszakúszott belé minden nyugtalanság a Dannel való közös jövőjük miatt.
- Valami baj van?
Együttes morajlás visszhangzott a közeli, a Stars-rajongók által birtokolt páholyokból, Phoebe pedig meggyorsította a lépteit. - A gyerekek nagyon fontosak annak a férfinak, akivel alakulóban van köztünk valami. Nekem is, de ő ezt még nem tudja. - Szomorúan mosolygott. - Azt hiszem, jobban el tud képzelni egy tortából előbújva legénybúcsúztatón, mint a gyermekei anyjának. Mivel a szándékait még igazából nem fedte fel, nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy én is ugyanúgy vágyom családra, mint ő.
- Higgye el, ismerem ezt az érzést.
- Van valakije?
- Igen. - Sharon hirtelen szégyenlőssé vált, Phoebe pedig bátorító mosolyt vetett rá. Sharon sóhajtott. - Különös kapcsolat. Egész életemben a hétköznapi férfiakhoz vonzódtam: a barátnőim bátyjaihoz, csendes, kedves emberekhez, akik nem túl izgalmasak, de megbízhatóak. Aztán felbukkan az életemben ez a görög isten a semmiből, az a típus, aki észre sem veszi a magamfajta átlagos nőket az olyan elbűvölők mellett, mint maga. Hetek óta puhatolózik nálam körmönfont módon házasságról és gyermekvállalásról, és teljesen biztos vagyok benne, hogy bármelyik nap eljuthat oda, hogy megkérje a kezem, de még mindig nem értem, mit lát bennem.
- Talán ugyanazt, amit én - egy nagyon kedves nőt, aki csodálatos feleség lesz.
- Köszönöm, Phoebe. Bárcsak elhihetném. Teljesen megőrjít. A mai világban és a mi korunkban... úgy értem, ha készen állsz megkérni valaki kezét, nem várható el, hogy... - Sharon elvörösödött és kibökte: - Úgy bánik velem, mint Szűz Máriával!
- Nem feküdtek még le?
Sharon a haját babrálta és zavartnak tűnt. - El sem hiszem, hogy erről beszélgetünk. Még a nővéremnek sem árultam el, pedig neki mindent elmondok.
- Mi válsághelyzetben találkoztunk. Mint két utas, akik egymás mellett ülnek egy repülőgépen, aminek a sorsa megpecsételődött. - A páholyokban ismét kórusban hőbörögtek, és Phoebe összerezzent. - Nálam biztonságban van a titka. Őszintén szólva egy kicsit irigylem. Legalább nem kell amiatt aggódnia, hogy csak a szexre kell neki.
- Azt hiszem, igaza van. Szavamra mondom, pedig nem is bátorítottam. Ő a legizgalmasabb férfi, akivel valaha találkoztam, de nem tudom magam elengedni mellette. Bonyolult.
Phoebének eszébe jutott, hogy Ron azt mondta, Sharon a szomszédos páholyban volt, abban, amit a Stars akkor használt, ha túl sok volt a VIP-vendég. Sharon udvarlója nyilvánvalóan nem kispályás lehetett, és Phoebe nem tudott ellenállni, hogy finoman ne faggassa. - Jól titkolják a kapcsolatukat a görög istennel, mert nem hallottam semmilyen rendkívüli pletykát.
- A helyi sajtó nagyon el van foglalva a válásával, ezért vigyáztunk, hogy ne nagyon mutatkozzunk a nyilvánosság előtt. Ez az első mérkőzés, amire eljöttem. Voltaképpen magukról kettejükről sokkal több pletyka kering, mint rólunk. A maga barátsága nagyon fontos neki.
Phoebe fürkészőn nézett rá, aztán megfagyott az ereiben a vér. Vad éljenzés tört ki a páholyokban, de ő nem is hallotta. Nem hallott mást, csak saját szívverésének a lármáját.
Sharon nem vette észre, hogy bármi baj történt volna. - Azt hiszem, nem vagyok meglepve, hogy Dan soha nem említett magának.
- Nem. Nem említette. - Mintha messziről jött volna a hangja.
- Sok szempontból zárkózott. Nem akarom lebecsmérelni magam, amikor ezt mondom... tényleg nem. De nem értem, mit eszik rajtam.
Phoebe tudta. Sharon Anderson volt az a kedves, földhöz ragadt lány, akibe az ember szerelmes lesz és feleségül veszi. Phoebe volt a szexis buta liba, akit megkefélt és elfelejtett.
Újabb éljenzés. Nem tudta, hogy kerültek vissza a páholyba, vagy mit sikerült összedadognia az interjún a félidőben. Szerencsére a vad üdvrivalgások a harmadik és a negyedik negyedben lehetetlenné tették a beszélgetést. Amikor lefújták a meccset, semmit sem jelentett neki, hogy a Stars fölényes, 24-10-es győzelmet aratott a Bills felett. A mennyezetről függő két televízió képernyőjén a kommentátor azt magyarázta, hogyan történhetett. - A Bills a második negyedben kezdte elveszíteni a lendületét, és soha nem is nyerte vissza. Nem lehet ennyi kritikus hibát véteni egy olyan tehetséges és jól edzett csapattal szemben, mint a Stars. Rengeteget fejlődtek a szezon kezdete óta. Ez kétségtelen. A Stars az idei szezon Hamupipőke-csapata.
Eközben a Hamupipőke-csapat tulajdonosának megszakadt a szíve és millió darabra törött az üvegcipője. Órákkal később, miközben bedagadt szemmel és fájó szívvel állt hálószobája ablakában, azon gondolkodott, honnan lesz ereje továbbcsinálni. A csalódása olyan mély és szívfacsaró volt, hogy úgy érezte, szétszakad. Életében először merte remélni, hogy megérdemli a szerelmet, de rá kellett jönnie, ismét, hogy tévedett.
Már nem maradt könnye. Olyan üres volt, mint egy törött váza. Annyira szerettelek, Dan. Miért nem tudtál viszontszeretni?
A következő kedd délután Sharon éppen az utolsó plakátfestéket tette be a szekrénybe, amikor Dan besétált a terembe. Rendetlen volt, mint mindig, s próbálta bedugni a blúzát a nadrágjába. Miért mindig akkor kell a legrosszabb formáját hoznia, amikor Dan megjelenik?
- Lemaradtál a gyerekekről. Majdnem egy órája elmentek.
- Korábban akartam elszabadulni.
- Meglep, hogy egyáltalán el tudtál szabadulni. - Sharon idegesen, ügyetlenkedve hajtotta le a blúza ujját. - Mikor indulsz Miamiba?
- Ma este. Szerda reggel lesz az első edzés.
- Még egy győzelem és benne vagytok az AFC döntőjében.
- Kár, hogy ahhoz a Dolphinst kell megvernünk. - Dan zsebre dugta a kezét. - Fél hatkor riporterekkel kell találkoznom. Mi lenne, ha addig bekapnánk valamit?
- Nem tudtam, hogy jössz, és megígértem a nővéremnek, hogy elmegyek vele vásárolni. - Sharon látta rajta, hogy feszült. - Valami baj van?
- Várhat.
- Biztos? Tudom, milyen elfoglalt vagy. A vasárnapi meccs óta nem is találkoztunk.
- Jobban szeretném négyszemközt. Ez nem a legalkalmasabb hely rá, hogy beszéljünk róla.
Sharon nem volt rámenős természet, különösen nem Dannel, de túl akart lenni rajta. Odament az egyik kicsi asztalhoz, kihúzott egy széket és leült. - Mindenki elment. Nem fognak zavarni. Beszéljük meg most.
Dannek nevetségesen kellett volna kinéznie, ahogy hatalmas testével leereszkedett mellé a kicsi székre, de sikerült ezt is éppolyan kecsesen csinálnia, mint minden mást. Sharon, ha csak ránézett, már bizonytalannak és kétbalkezesnek érezte magát. Mikor fog tudni lazítani ennek az embernek a társaságában?
Dan megfogta a kezét és két tenyere közé zárta. - Sharon, te vagy a legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam.
Sharon szíve zakatolni kezdett a rémülettől. Hetek óta várta ezt a pillanatot, de most, hogy itt volt, felkészületlenül érte.
- Amint megláttalak, tudtam, hogy minden megvan benned, amit csodálok egy nőben. Nyugodt vagy és barátságos...
Dan az erényeit sorolta, de Sharon ahelyett, hogy hízelgőnek találta volna, azt kívánta, bárcsak elengedné a kezét. Dan minden tekintetben túl nagy volt hozzá - az alkata, a híre. Túl jóképű, túl erős, túl gazdag. Miért nem lehetett olyan hétköznapi, mint ő?
Dan megdörzsölte a kezét. - Régóta játszom a gondolattal kettőnk közös jövőjéről. Ha jól sejtem, tudod.
Meg fogja kérni a kezét, neki pedig igent kell mondania, mert csak az a nő kosarazna ki egy ilyen férfit, akinek elment az esze. Az élet épp most készült aranygyűrűt nyújtani neki, de akkor ő miért érzi mégis úgy, hogy legszívesebben kiszállna a körhintából?
- …ezért olyan nehéz elmondanom, hogy hibát követtem el. - Dan lenézett a kezére.
- Hibát?
- Olyasmire bátorítottalak, amit helyesnek hittem, de nemrég kiderült, hogy tévedtem.
Sharon kihúzta magát a kisszéken, most először csillant fel előtte a remény. - Igazán?
- Sharon, sajnálom. Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam kettőnkről...
- Igen?
-Minden az én hibám. Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy valóban ismerjem magam és ne kövessek el egy ilyen hibát.
Sharon attól félt, eszméletét veszti a várakozástól, ha a férfi hamarosan nem tér a lényegre.
- Bármilyen különleges is vagy, mert különleges vagy... bármilyen fontos is számomra ez a kapcsolat... - Dannek ismét elakadt a hangja.
- Dan, te szakítasz velem?
A férfi elborzadt. - Istenem, dehogy! Semmi ilyesmiről nincs szó. Barátok vagyunk. Én csak...
- De igen! Te szakítasz velem.
Dannek megnyúlt a képe. - Utolsó szemétnek érzem magam, amiért áltattalak. Lehengerelt minden, te, a gyerekek. Azt hihetnéd, mostanra már rájöttem, mit akarok az élettől. Sajnálom, hogy belerángattalak a téves képzelgéseimbe.
- Nem, nem, semmi baj! Tényleg. Megértem. - Sharon alig tudta visszafojtani az ujjongását.
- Azt hiszem, egy ideje már tudom, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, csak nem tudtam, hogyan hozakodjam vele elő. Örülök, hogy megkerestél, és hálás vagyok az őszinteségedért. Sok férfi nem vállalta volna, hogy a szemembe mondja. Egyszerűen csak nem hívtak volna többet.
- Én képtelen lettem volna erre.
- Persze. - Sharon nem tudta magát türtőztetni, és mosoly terült szét az arcán.
Dan kezdett jókedvre derülni. - Nem akarsz sírni vagy megütni?
Nem mindig értette a férfi vicceit, de ezt most igen. - Azt hiszem, látszik rajtam, hogy egy kicsit megkönnyebbültem. Az elmúlt hetekben kissé úgy éreztem magam, mintha bediliztem volna. Minden nő ilyen férfiról álmodik, mint te, és tudtam, hogy beléd kellene szeretnem.
- De nem tudtál.
Megrázta a fejét.
- Sharon, nem hiszem el, hogy ezt teszem, de nem éppen arra számítottam, hogy a beszélgetés így alakul. Tegnap egy barátom rólad érdeklődött. Először azt hittem, hogy csak kíváncsiságból, mert tudta, hogy az én vendégem voltál a vasárnapi meccsen, de aztán rájöttem, hogy randizni akar veled.
- Amit megtanultam az elmúlt pár hónapban, az az, hogy nem érzem jól magam sportolókkal.
- Tökéletes.
Sharon nem értette, miért vigyorog Dan.
A férfi felállt a kisszékről, még mindig fülig ért a szája. - A barátom nem sportoló. Kosárlabdázik, de köztünk legyen mondva, elég szánalmasan.
- Nem is tudom.
- Ron McDermitt az, az ügyvezető igazgatónk.
- Ron?
- Nem gond, ha megadom neki a telefonszámodat?
- Gond? Ó, nem. Nem, egyáltalán nem.
Biztosan túl lelkesnek látszott, mert Dan felnevetett. Lehajolt és megcsípte az arcát. - Van egy olyan érzésem, hogy még találkozunk.
Még mindig szórakozottan rázta a fejét, miközben a kocsijához sétált. Új életet kezd, és a jövő már nem sötét, hanem kristálytiszta. Most, hogy tisztázta a dolgokat Sharon-nal, megmondhatja Phoebének, mennyire szereti. Már régóta tudatában volt, csak túlságosan összezavarta az az erotikus ködfal, ami Phoebét körülvette, hogy elfogadja. Az ő édes, okos, bátor kis bombázója. Soha nem fogja elfelejteni, ahogy ott ült az ágya szélén és kiöntötte a szívét. Amikor elmondta, hogy megerőszakolták, szeretett volna hátravetett fejjel üvölteni. Phoebe olyan érzéseket keltett benne, amiktől megrettent.
Odaért a kocsijához és az eufóriája elszállt. Úgy élte túl a gyermekkorát, hogy megtanulta, ne szeressen senkit túlságosan, és azok a mély érzelmek, amiket Phoebe iránt érzett, sokkal jobban megijesztették, mint bármelyik védőfal, amivel valaha is szembenézett. Soha nem tárulkozott ki teljesen a nők előtt, de ez Phoebével elképzelhetetlen volt. Megmondani neki, hogy szereti, élete legkockázatosabb vállalkozása lesz, mert sose lehetett tudni, Phoebe nem utasítja-e el az érzelmeit.
Emlékeztette magát, hogy minden pimaszsága ellenére ő a leggyengédebb ember, akit valaha ismert. Hogy is kellene félnie. De még mennyire, hogy biztonságban lesz nála a szíve.
22.
- Ne nézz ilyen mogorván, Darnell. Elijeszted a fotósokat. - Phoebe Darnell Pruitt karját szorította, mely visszatartó erejű mozdulat körülbelül épp annyira volt hatásos, mint meghajlítani egy vasrudat. Bólintott az egyik riporternek. Egész héten eljátszotta, hogy éli az életét, eltökélve, hogy senki sem láthatja rajta a kétségbeesést. Darnell jó társaságnak bizonyult ma este, és hálás volt, amiért beleegyezett, hogy a kísérője legyen a nagyágyúknak rendezett vacsorán a Dolphins meccs előtti estén.
A férfi szeme gonosz résznyire szűkült, miközben elhúzta a száját az Associated Press fotósának láttán és odasúgta Phoebének az orra alatt. - Nincs az az isten, hogy a Dolphins védelme mosolygós képet lásson rólam.
- Szerencse, hogy nincsenek kisgyerekek.
- Nem értem, miért mondod ezt. Szeretem a kölyköket. Közeledett a tizenegyórási takarodó, amikor az utolsó mosolyokat hátrahagyva a lifthez mentek. Darnell udvarlása Miss Charmaine Doddnak nem haladt a megelégedésére szolgáló elég gyors ütemben, és remélte, hogy valamelyik chicagói lapban meg fog jelenni róla egy olyan közös kép Phoebével, ami felszítja Miss Dodd féltékenységét.
Phoebe a minimálisra csökkentette a Dannel való kapcsolattartást azzal, hogy egészen ma délutánig halogatta, hogy Miamiba repüljön, és így alig volt ideje átöltözni abba a régi ruhába, amit évekkel ezelőtt egy karácsonyi partira vett. Csillogó aranyzsinóros, magas nyakú, testhez álló zsákruhát viselt testszínű trikóruha felett. Darnell szmokingban feszített fekete selyeminggel és aranyszínű csokornyakkendővel, mely jól ment gyémánttal ékesített fogához.
A lift üres volt, amikor beszálltak, lehetőséget adva Darnellnek, hogy visszatérjen ahhoz a társalgáshoz, amit többé-kevésbé önmagával folytatott, amióta csak Phoebéért ment három órával ezelőtt. - Nem értem, miért gondolja mindenki gonosznak Ahab kapitányt. Én mondom, ha lenne a lába, bármikor bevenném a csapatba. Nem hagyja, hogy bárki is az útjába álljon, vágod? Az ilyen emberek termettek arra, hogy futballmeccseket nyerjenek.
A Moby Dick csak egy volt azok között a Phoebe által ajánlott könyvek között, amiket Darnell az utóbbi hónapokban az önművelést hajszolva falt. Phoebe hamar rájött, hogy a futball talán anyagi javakban gazdaggá tette a férfit, de megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy használja az eszét. Mivel Darnell tagbaszakadt, fekete és bivalyerős volt, senki sem vesződött vele, hogy felfedezze benne az éles-elméjűt is.
Darnell folytatta Ahab kapitány dicsőítését egészen a lakosztálya ajtajáig. Phoebe rettegett egyedül maradni a gondolataival, és azt kívánta, bárcsak ne lenne a takarodó és behívhatná a férfit. Ehelyett sok szerencsét kívánt neki és megcsípte az arcát. - Ropogtasd meg a csontjaikat holnap a kedvemért, Darnell.
A férfi vigyorgott, majd végigtrappolt a folyosón ötvenes öltönycipőjében. Phoebe sóhajtva becsukta az ajtót. Charmaine Dodd ostoba, ha nem fogja meg magának.
A telefon megcsörrent. Kiakasztotta az egyik kristályfülbevalóját és leült a szoba csinzkanapéjára, hogy felvegye. - Halló.
- Hol a pokolban voltál egész héten?
A kristály éles szélei a tenyerébe vájtak. Behunyta a szemét a fájdalom friss hullámai előtt. - Neked is szia, edző.
- Kedden este beugrottam hozzád, hogy lássalak, mielőtt elrepülök, de Molly mondta, hogy már lefeküdtél. Amikor csütörtökön és pénteken hívtalak az irodában, interjúkat adtál, tegnap este pedig senki nem vette fel a telefont nálatok otthon. Felmegyek a szobádba.
- Ne! - Phoebe az ajkába harapott. - Fáradt vagyok. Nehéz hetem volt.
- Látni akarlak.
Nem kellett hozzá kristálygömb, hogy kitalálja, miért. Szexet akart, egy gyors numerát a szexbombával, hogy leendő felesége érintetlen maradhasson. - Ma este ne.
Tisztán hallatszott, hogy Dan dühös. - Nézd, mondd meg a szobaszámodat. Beszélnünk kell.
- Majd máskor, Dan. Kimerültem. - Szaggatottan vette a levegőt. - Sok szerencsét holnap. Találkozunk az oldalvonalnál.
Könnyek csillogtak a szemében, miközben visszatette a kagylót a villára. Kiakasztotta az ajtóra a „Ne zavarjanak” táblát és az ablakhoz ment, ahol a Biscayne-öböl felett szikrázó fényeket nézte.
Sokat tanult a játékosoktól az elmúlt pár hónapban. Megtanulta, hogy ha az ember játszani akar, tudnia kell állni az ütéseket. Ezt csinálta most. Állta az ütéseket. Dan gyilkos csapást mért rá, de nem mutathatta ki neki, menynyire fájt. Holnap, amikor meghallja az „Ain’t She Sweet?” zenéjét, magasra emeli a fejét, integet a tömegnek és ünnepli a csapatát. Senki sem fogja tudni, hogy sérülten játszik.
Aznap délután, amikor a Stars legyőzte a Dolphinst az AFC elődöntőjében, Ray Hardesty a vackában ült, ölében a .38-asával és azt kívánta, bárcsak lenne elég whisky a házban, hogy berúgjon. A Stars egy hét múlva vívja az AFC bajnoki döntőjét a Portland Sabers ellen. Az ajkához emelte az üveget és kiitta az utolsó kortyot, de még a torkát égető tűz sem volt olyan izzó, mint a dühe. A Stars még soha nem jutott el idáig, amikor Ray Junior a gárdában játszott, és most nélküle is boldogultak.
Torz, aligha emberi hangot hallatva eldobta az üveget a szobában. Nekicsapódott a trófeákat tartó polcnak és eltörött, de nem izgatta a csörömpölés, mert senki nem hallhatta. Három évtizedes házasság után Ellen elhagyta. Azt mondta, megtébolyodott és pszichiátriai kezelésre szorul. Csessze meg! Nem kell neki semmilyen pszichiáter. Csak leszámolni Dan Calebow-val.
A Chargers elleni meccs után megfordult a fejében, hogy megöli. De végül elvetetette az ötletet, nem lelkiismereti okokból, hanem mert Calebow halála még nem feltétlenül garantálja a Stars vereségét. Valami bombabiztos kellett. Ahhoz nem volt elég gazdag, hogy valakit megbundázzon. A játékosok különben is túl sok pénzt kerestek manapság ahhoz, hogy kaphatók legyenek az ilyesmire, a bírók többsége pedig becsületes volt. Garanciát akart.
Phoebe Somerville jelent meg a képernyőn. A múlt héten a Calebow háza melletti erdőben bujkált, amikor az edző odavitte. A hálószobában alig fél órával később kialudt a lámpa. Hónapok óta leselkedett utánuk kölcsönkért autókból, hogy Calebow ne szúrhassa ki, és tudta, hogy a kapcsolatuk már nem alkalmi. Egyelőre azonban elraktározta az információt, amíg nem tudja, hogy mit kezdjen vele.
A terv, ami lassan körvonalazódni kezdett a fejében, egyszerre volt bonyolult és hihetetlenül egyszerű. Lehet, hogy elkapják, de akkorra már túl késő lesz, és különben sem érdekli, hogy mi lesz vele. Csak egyvalami számított. Megakadályozni, hogy a Stars megnyerje az AFC-bajnokságot.
A televízióban véget ért a Phóebe Somerville-lel készített riport, és a kamera visszatért a Stars edzőjére. Ray felemelte a .38-ast és szétlőtte a képernyőt.
Dan játékosként már átélte a bajnoki döntőt körülvevő mizériát, de edzőként még sosem, és megállapította, hogy jó, hogy bírja alvás nélkül. De így is határozottan úgy érezte magát, mint a mosott szar, mikor a Stars Dolphins felett aratott győzelem utáni kedd délután pár órára el tudott szabadulni. És rettenetes dühös volt Phoebére.
Miközben megállt a lakása előtt és kiszállt a kocsiból, elhatározta, hogy első dolga lesz megcsókolni, ha egyszer végre a keze közé kerül. Aztán jól lekapja a tíz körméről. Pontosan tudta, mennyire elfoglalt, de ő is az volt, és Phoebe szoríthatott volna rá tíz percet az elmúlt két napban, hogy beszéljenek. Mindkettőjükre nagy nyomás nehezedett, de ez még nem jelenti azt, hogy el kell zárkózniuk egymás elől. Phoebe a várakozásával ellentétben nem is a csapattal repült haza vasárnap. Utoljára az öltözőben látta a meccs után, amikor Ron lekísérte, hogy gratuláljon a csapatnak.
Phoebe házvezetőnője, Peg engedte be, éppen távozóban. Dan a lépcsőkorlátra dobta a kabátját, miközben vékony hangú sikkantásokat hallott a ház hátsó részéből. Először nem ismerte fel, nem azért, mert olyan szokatlan volt, hanem mert váratlan.
Mici szökdécselt ki az üdvözlésére. Sarkában az uszkárral átvágott a nappalin, majd hirtelen megtorpant, amikor odaért a konyhába vezető átjáróhoz. Amit látott, kis híján ledöntötte a lábáról.
- Én akarom csinálni, Phoebe!
- Most én jövök!
- Én!
- Csss! Mind a ketten csinálhatjátok, két kis ördögfióka. Tessék egy-egy kés. Ez az, Jared. Szép munka, Jason. Egy kicsit több mázat az oldalára. Nem, Jared, nem nyalakodunk bele, amíg... Ó, mit számít pár baktérium barátok között? Nem igaz, pajtás?
Jézus. Dan tudta, hogy nemcsak a kialvatlanságtól szúr a szeme, hanem az érzelmektől is. Ennél gyönyörűbb látványban, ahogy Phoebe két hirtelenszőke kisfiúval, akik mellette térdeltek egy széken, azt a ronda tortát vonta be, még soha nem volt része.
Egyáltalán nem hasonlított arra az anyára, aki a képzeletében élt. Dögös körmeit vámpírvörösre festette. Hatalmas, cigányos karika fülbevalója kikukucskált címlaplány hajából, és legalább három-három karkötő csilingelt mindkét csuklóján. Több számmal nagyobb Stars melegítőfelső volt rajta - legalább ez stimmelt -, de ahelyett, hogy egy szép farmert vett volna fel hozzá, ahogy anyákhoz illik, a legszűkebb, legfeszesebb aranyszínű streccsnadrágot viselte, amit Dan életében látott.
Egyáltalán nem úgy festett, mintha bárkinek is az anyja lett volna, de az a két csokoládétól maszatos arcú kisfiú nyilvánvalóan imádta. Akárcsak ő, teljes szívéből. Elképzelte, ahogy feltűnik a gyerekeik szülői értekezletén kicicomázva, vörös szaténban és strasszokkkal, de ahelyett, hogy dühítette volna, a gondolat mulattatta. Hozzámegy. Persze hogy hozzámegy. Miközben nézte, nem hagyta, hogy gyermekkora sötét árnyai bármiféle kétséget ébresszenek benne. Egy nő nem szeg meg egy tizenötéves szexuális böjtöt olyan férfival, akit nem szeret.
- Énekeld el újra azt a dalt, Phoebe - követelte az egyik kisfiú, miközben Mici a csokidarabokat nyaldosta fel a földről az asztal alatt.
- Melyik dalt?
- A szörnyekről.
- A farkasembereset? - Amikor a fiúk bólintottak, Phoebe rázendített Warren Zevon „Londoni farkasember”-jenek átszellemült előadásába, csodálatos csípőjének riszálásával hangsúlyozva az ütemet. Gyönyörű volt, s miközben Dan nézte, fura békesség szállta meg. Annál jobbat el sem tudott képzelni, hogy vele töltse a hátralévő életét.
Phoebe felkapta az ikreket a székről, hogy táncra perdüljön velük, még mindig háttal a bejáratnak. Dan nézte, ahogy a ritmusra vonaglik, és elmosolyodott, amikor a fiúk megpróbálták utánozni. Körbeforgatta őket, aztán megdermedt, amikor meglátta Dant.
- Miattam ne hagyjátok abba a bulit - mondta vigyorogva.
- Mit keresel itt?
- Peg engedett be, mikor elment.
A fiúk fészkelődni kezdtek, és Phoebe elengedte őket. - Attól tartok, hogy rosszkor jöttél.
Jared Phoebe kezét rángatta. - Most már rajta van a máz. Ehetünk Jasonnel egy szeletet?
- Persze. Hozok tányérokat. Phoebe bizonytalan kézzel vette le a tányérokat. Látta, hogy Dan letérdelt a fiúkhoz, hogy egy magasságban legyenek. A kimerültség ráncokat vésett az arcára, de Phoebe nem volt hajlandó megsajnálni. Két nővel tartani kapcsolatot egy időben, kétségtelenül fárasztó lehet. Behunyta a szemét, mikor új hullámokban tört rá a fájdalom.
- Az a torta nagyon jól néz ki, pajtikáim. Ti csináltátok?
- Peg - felelte Jared.
- De Phoebe megengedte, hogy mi kenjük rá a mázat - tette hozzá ikertestvére.
- Csokoládé - magyarázta Jared szükségtelenül, mivel az egész arca olyan volt.
Dan nevetett, a hang belehasított Phoebe szívébe. Gyorsan egy-egy szeletet tett a tányérokra és a telezsúfolt asztalhoz vitte.
Dan nézte, ahogy a srácok nagy üggyel-bajjal felmásznak a székre. - Jesszusom, ez a torta tényleg nagyon klasszul néz ki.
Jasont nem akadályozta meg a beszédben az a tény, hogy már tele volt a szája. - Ő is kér belőle, Phoebe.
Phoebe próbált könnyed hangot megütni. - Ne harapj, akkorát, te csibész. Megfulladsz.
Molly rontott be a konyhába. - Megjöttem! Sziasztok fiúk. Hello, edző. - Megpaskolta az ikreket, lehajolt, hogy csókot kapjon Micitől, aki felugrott rá, majd óvatos pillantást vetett Phoebére. - Mondta Peg, mi történt?
- Megbeszélésed volt.
- Probléma adódott az írói kurzuson és Mrs. Miller mindannyiunkkal beszélni akart. Kösz, hogy vigyáztál a fiúkra. - Fukarul tett kijelentés volt.
Phoebe lemosta a kezéről a mázt, aztán megtörölte egy konyharuhában, miközben Molly az ikrek körül sürgölődött. Dan mögéje lépett.
- Most, hogy átpasszolhatod a biztonsági szolgálatot Mollynak, mit szólnál hozzá, ha sétálnánk egyet?
- Túl hideg van kint.
- Fenét, remek chicagói idő. - Dan nem adván több lehetőséget a tiltakozásra, megfogta Phoebe csuklóját és kivonszolta a konyhából. Mivel Phoebe nem akart a fiúk előtt birkózómeccsbe keveredni a férfival, engedelmeskedett, amíg ki nem értek az előszobába, hallótávolságon kívülre.
- Engedj el!
Dan egy pillanatig nem szólt semmit; csak fürkészte feszülten. - Úgy látszik, lassan kapcsolok. Eddig csak azt hittem, hogy ki sem látszottál a munkából a múlt héten, de te kerülsz engem.
- Sok dolgom volt.
- Négyszemközt kell beszélnünk. Vedd a kabátod!
- Nem értek egyet.
- Rendben. - Dan megfogta a karját és húzni kezdte felfelé a lépcsőn.
- Hagyd abba! - sziszegte Phoebe. - Semmi kedvem ehhez.
- Nagy kár. - Dan bevezette a hálószobába és becsukta az ajtót. Csak ekkor engedte el és tette csípőre a kezét, ahogy az oldalvonalnál szokta. Ugyanaz az ádáz kifejezés volt az arcán, amit Phoebe akkor látott, amikor harcra készült.
- Rendben. Ki vele. Mi ez a nagy fagyosság?
Phoebe megpróbálta halogatni ezt a párbajt, még abban is reménykedett, hogy teljesen kibújhat alóla, de tudnia kellett volna, hogy ez lehetetlen. Dan nem az a fajta férfi volt, aki elkerüli az összecsapásokat. Megharapta belül a száját, mert ha egyszer sírva fakad, soha nem tudja abbahagyni, és nem bírta volna elviselni, hogy a férfi ilyen megtörtnek lássa.
- Azért vagy dühös, mert nem hívtalak fel rögtön azután, hogy lefeküdtünk egymással? Tudod, mi volt a héten. Azt hittem, megértetted. - Dan az órájára nézett. - Ami azt illeti, most is szorít az idő. Hatkor edzői értekezlet lesz.
- Akkor jobb, ha sietsz és gyorsan ledobálod a ruháidat. - Phoebe próbált kemény lenni, de fájdalmas rekedtség volt a hangjában.
- Miről beszélsz?
- Szexről. Nem azért jöttél? Hogy ledönts egy gyors menetre az értekezlet előtt? - A szavak elviselhetetlenül fájtak.
- Frászt! Ez olyan női dolog lesz, mi? Haragszol, és amikor megkérdezem, hogy miért haragszol, azt fogod mondani, hogy ha magamtól nem tudok rájönni, te nem fogod elárulni. A fenébe, nem akarok ilyet játszani veled! - Phoebe érezte, hogy Dan egyre jobban begurul.
- Bocsánat! - Phoebe lerántotta a karkötőket az egyik csuklójáról és az ágyra dobta, tudván, hogy dühöt sokkal biztonságosabb mutatni, mint bánatot. - Essünk akkor túl rajta. - Lerúgta a cipőjét, az átrepült a szobán. - Gyerünk, edző. Még mindig rajtad van a nadrág.
Dan átvágta a köztük lévő távolságot, és ujjaival Phoebe húsába vájva, megragadta a vállát. - Hagyd abba! Ezt nem hiszem el. Mi ütött beléd?
Phoebe elszántsága, hogy méltósággal nézzen szembe a férfival, megtört, és mozdulatlanná dermedt a szorításában. Reszketve nagy levegőt vett, és halkan azt mondta. - Nem fekszem le veled többet, Dan. Hiba volt, és már a legelső alkalommal sem kellett volna.
Dan elhúzódott, már nem értek egymáshoz. Bár a hangjából kiveszett a harcias él, a tekintetében veszélyes gyanakvás csillogott. - Tudom, hogy fontos vagyok neked. Nem feküdtél volna le velem, ha nem.
- Találkoztam Sharonnal a Bills-meccsen. - A bűntudat, ami átvillant a férfi arcán, mindent elámít. - Nagyon kedves. Jó ízlésed van.
- Sharonnak semmi köze kettőnkhöz. Ha azt hiszed, hogy mind a kettőtökkel lefeküdtem, tévedsz.
- Meg tudlak érteni. Így jártál a legjobban, nem igaz? - Phoebe hangja elcsuklott. - Kielégültél a szexbombával, miközben a jövendőbelid szűzies maradt.
Dan szabadkozás helyett ingerült képet vágott. - Ilyen embernek gondolsz?
- Mi másnak?
Phoebe látta rajta, hogy az önuralmáért küzd. - Hetekkel ezelőtt hívtam meg Sharont a Bills-meccsre, nem mondhattam le az utolsó pillanatban. De már nem találkozom vele. Azt hittem, ő az a nő, akire vágyom, de azután, hogy utoljára együtt voltunk, tudtam, hogy becsapom magam.
Phoebének örülnie kellett volna, hogy Dan szakított Sharonnal, de nem így volt. Azt akarta hallani, hogy Dan többet akar tőle a szexnél, hogy szerelmet akar, és amíg nem mondja ki a szavakat, nem jöhet köztük helyre semmi. A hangja lágy és bizonytalan volt. - Azért nem találkozol vele többet, mert nem elég forróvérű neked?
Dan torkában dolgoztak az izmok, miközben nagyot nyelt. - Ne csináld ezt, Phoebe! Ne mondj olyasmit, amit nem lehet visszavonni. Elmeséltem, milyen elfuserált családban nőttem fel. Régóta vágyom már egy igazi házasságra - nem folyamatos orgiára, mint Valerie-vel. Gyerekeket akarok.
- Ezért próbára tetted leendő gyermekeid anyukáit, és Sharon nyerte a szaténszalagot.
- Nem nehéz rájönni, miért vonzott. Olyat akartam, aki szereti a gyerekeket, aki nem fogja körbeverni őket, ha hátat fordítok neki.
- Értem. Pontosan kinek az anyja kell, hogy legyen? A gyerekeidnek vagy neked?
A férfi arca megrándult, de Phoebe nem érzett elégedettséget, hogy fájdalmat okozhatott neki. Nem ezt akarta. Csak azt, hogy menjen el, mielőtt összeomlik.
- Ez rohadt dolog volt.
- Azt hiszem, igen. De gyanítom, hogy igaz is.
Dan hangja rekedtté vált. - Tudod, amikor megláttalak lent a gyerekekkel, én voltam a legboldogabb ember a világon. Pár percre úgy éreztem ma, hogy mindenben hasonlítunk egymásra.
Dan tétovázott, Phoebe pedig hirtelen megértette, mi fog következni. Olyan volt, mintha a férfi már kimondta volna a szavakat, és bár a szobában meleg volt, ő fázni kezdett. Ne mondd ki! Azt mondd inkább, hogy szeretsz! Azt mondd, hogy szeretetre vágysz, nem csak gyerekekre!
Dan zsebbe gyömöszölte a kezét. - Még soha nem láttalak gyerekekkel. Amennyire én tudtam, te ugyanúgy voltál velük, mint Valerie. De láttam, hogyan viselkedtél a fiúkkal és a vak is láthatta, hogy ők éppúgy bolondulnak érted, mint te értük.
Phoebének minden tagja sajgott. - Ez azt jelenti, hogy én vagyok a befutó, most, hogy Sharon kiesett?
- Nem értem, miért kell így fogalmaznod, de igen, azt hiszem, csodálatos anya lennél.
Phoebe nyelt egyet. - Én vagyok az első, vagy vannak előttem a sorban?
Dan a fogát csikorgatta. - Nincs senki más.
- Szóval pillanatnyilag én vagyok az egyetlen jelölt.
- Nem emlékszem, mikor aludtam mostanában két óránál többet - mondta Dan keményen. - Gyorskaján és adrenalinon élek, és nem fogok bocsánatot kérni azért, mert feleségül akarlak venni.
Naná, hogy feleségül akarta venni. Jók voltak az ágyban, Dan tudta, hogy nem fogja bántani a gyerekeit, és fennállt a lehetősége, hogy neki adja a Starst hozományként.
Eddig a pillanatig meg is feledkezett Reed ravasz célzásáról, de most eszébe jutott. A szoba forogni kezdett. Alig tudott beszélni. - Ez a hirtelen vágy, hogy feleségül vegyél... - Megköszörülte a torkát. - Csak azért lobbant fel benned, mert láttál a kölykökkel, vagy köze van ahhoz, hogy egyetlen meccsre vagyok attól, hogy enyém legyen a Stars?
Dan moccanni sem bírt, elsápadt. - Pontosan mit akarsz mondani?
- Hónapok óta ismerjük egymást, de ez az első utalásod arra, hogy mást is akarsz tőlem, mint szexet. Erről szól ez az egész mai nap? Lefekteted egy leánykérés alapjait arra az esetre, ha a Stars vasárnap győz?
- Nem hiszem el, hogy ezt mondod.
Phoebe fojtottan felnevetett. - Bele sem gondoltam, milyen jó parti vagyok. Ha a Stars nyer, bárki vesz el, nagy dudákat és nagy futballcsapatot kap. Minden férfi rólam álmodik.
Dan arca fagyos volt. - Egy szót se többet.
- Te lennél a legirigyeltebb edző a ligában.
- Figyelmeztetlek...
- Akkor is ilyen lelkesen akarnál feleségül venni, ha a Stars kikapna?
Egy ideg ugrált a férfi állán. - Semmi köze kettőnkhöz, hogy mi fog történni vasárnap a meccsen.
- De ha nyersz, soha nem tudom meg, nem igaz? Csak akkor bizonyosodhatom meg, hogy komolyak-e a szándékaid, ha veszítesz, és utána is el akarsz venni. - Mondd, hogy szeretsz, Dan! Mondd, hogy azért akarsz elvenni, mert szeretsz, nem pedig azért mert felizgatlak az ágyban, vagy mert azt akarod, hogy gyerekeket szüljek neked, vagy csupán a futballcsapatomra áhítozol? Mondd, hogy szeretsz, és felejtsük el ezt a borzalmat!
- Megnyerem ezt a mérkőzést.
- Akkor nincs esélyünk - suttogta.
- Mit akarsz mondani?
Vérzett a benseje és véget akart vetni a fájdalomnak. A torka annyira elszorult, hogy nem tudott beszélni.
A férfi hideg, közönyös tekintettel nézte. - Nem adom el ezt a meccset.
Phoebe először nem tudta, hogy érti. De amint meglátta Dan üres arckifejezését, rosszul lett.
Dan hangja kemény és ingerült volt, és Phoebének eszébe jutott, hogy a férfi minden erősebb érzelmet düh mögé rejt. - Egész életemben keményen játszottam, de mindig tisztán, mindegy, mi volt a kísértés. Ajánlottak pénzt. Ajánlottak drogot és nőket. De nem adtam el meccset. Senkiért. Érted sem fogok.
- Nem úgy értettem...
Dan megvetően végigmérte. Aztán kimért léptekkel kivonult a szobából.
Alig érzékelte az idő múlását, miközben ott ült az ágya szélén, kezét összekulcsolva az ölében. Hallotta, amikor Molly hazavitte az ikreket, majd nem sokkal később, hogy visszajött. Mici az ajtót kaparta, de elment, mikor nem engedte be. Ült a szobában és próbálta összeszedni magát.
Tíz órakor Molly fürdőszobájában megeredt a víz. Fásultan ő is levetkőzött és belebújt legrégibb köntösébe, vigaszt keresve lágy, elnyűtt puhaságában. Kopogtak.
- Jól vagy, Phoebe?
Más körülmények között örült volna neki, ha Mollynak eszébe jut a hogyléte felől érdeklődni, de most csak ürességet érzett.
- Fáj a fejem. Holnap találkozunk, mielőtt iskolába mész.
Az ablakhoz botorkált és elhúzta a függönyt, hogy lenézzen a ház mögött elterülő fákra. Könnyek homályosították el a tekintetét.
- Phoebe?
Nem hallotta, hogy Molly bejött, és nem akarta, hogy itt legyen. Előbb vagy utóbb meg kell mondania neki, hogy elutaznak Chicagóból, de nem ma este. - Becsuktam az ajtót.
- Tudom. De... Jól vagy? - Fény árasztotta el a szobát. Továbbra is kifelé bámult az ablakon, mert nem akarta, hogy Molly meglássa, hogy sír. Mici tappancsainak halk trappolását hallotta a szőnyegen. - Csak egy fejfájás.
- Ugye veszekedtetek Dannel?
- Mi mindig veszekszünk Dannel.
- Csipkelődtök egymással, de nem veszekedtek.
- Ez nem csipkelődés volt, Molly. Igazi veszekedés.
Hosszú csend. - Sajnálom.
- Ugyan miért sajnálnád? Hisz gyűlölsz, nem emlékszel? - Tudta, hogy nem tisztességes Mollyn venni elégtételt a boldogtalansága miatt, de már túl volt azon, hogy érdekelje. Mici bökdöste meg a bokáját az orrával, szinte mintha megdorgálta volna.
- Nem gyűlöllek, Phoebe.
Szemét megint elárasztották a könnyek. - Szeretnék egyedül lenni, rendben?
- Sírsz.
- Átmeneti gyengeség. Majd túlleszek rajta.
- Ne sírj! Dan rosszul érezné magát, ha tudná, hogy így elszomorított.
- Ezt őszintén kétlem.
- Szerintem szerelmes vagy belé.
Phoebe nagyot nyelt, miközben a könnyek legördültek az arcán. - Majd ezen is túlleszek.
Gyengéd kéz érintette meg a karját. A torka elszorult, és valami elszakadt benne. Nem tudta, hogyan történt, csak azt, hogy a húga ölelésében találta magát.
Molly a karját paskolgatta, simogatta a hátát. - Ne sírj, Phoebe! Kérlek, ne sírj! Rendbe fog jönni. Tényleg. Ne sírj!
- Molly úgy gügyögött neki, mint ahogy Micinek szokott.
Nem tudta, mennyi ideig maradtak így, de a világért sem engedte volna el a húgát. Amikor végre kisírta magát, Molly kibontakozott az ölelésből, de csak hogy pár pillanat múlva zsebkendőkkel térjen vissza a fürdőszobából.
Leült az ágy szélére és kifújta az orrát. - Holnapra jobb lesz. Ez csak önsajnálat.
A matrac besüppedt, amikor Molly leült mellé. Eltelt pár másodperc némán. - Terhes vagy?
Phoebe meglepetten nézett rá. - Hogy jut eszedbe ilyesmi?
- Egy lány az őstörténetóráról terhes. Tudom, hogy még felnőttekkel is előfordul, akiknek tisztában kellene lenniük a fogamzásgátlással. Ha az vagy, biztos vagyok benne, hogy Dan el fog venni, de ha nem... Ketten... - Molly hadarni kezdett. - Én segítek neked gondoskodni róla. Nem kell elvetetned, örökbe adnod, egyedül felnevelned vagy ilyesmi.
Miközben Phoebe a húga túlfűtött arckifejezését nézte, a dermedtség felolvadt benne és könnyes mosolyt vetett rá. - Nem vagyok terhes. De köszönöm. Nagyon köszönöm.
- Ugye nem fogod megint elsírni magadat?
Phoebe bólintott és kifújta az orrát. - Nem tehetek róla. Ez volt a legaranyosabb, amit valaha is felajánlottak nekem.
- Halkan szipogott. - Szeretlek, Molly. Tényleg.
- Igen?
- Igen. - Phoebe a könnyeit törölgette.
- Akkor is, ha piszok voltam?
Phoebe erőtlenül elmosolyodott. - Igazán piszok.
- Még soha nem szeretett senki.
- Anyukád szeretett.
- Tényleg?
- Nagyon.
- Nem emlékszem rá. Bert azt mondta, egy buta liba volt.
Phoebe fojtott hangon felnevetett. - Az volt. Akárcsak az én anyám. Bert csak ilyeneket vett feleségül. A szőkéket, a szexiseket, a nem túl okosakat szerette. Mi tőle örököltük az eszünket, Mol, nem az édesanyánktól. - A zsebkendőt babrálta a kezében. - Anyád volt az egyik legelragadóbb ember, akivel valaha találkoztam, és nagyon szeretett. Még csecsemő voltál, amikor elmenekültem itthonról, de emlékszem rá, hogy órákon át tartott a karjában, akkor is, ha aludtál, csak mert nem tudott betelni vele, hogy vagy neki.
- Bárcsak emlékeznék rá.
- Nagyon kedves volt. Mesélt a sztiptíztáncosnői karrierjéről. Akárcsak Cooki, Bert második felesége. Mindketten bűbájosak voltak.
Molly itta minden szavát. - Mesélj róluk.
Phoebe szipogott és megtörölte az orrát. - Bert mind a három feleségét Las Vegasban találta. A jó alakjuknál egyiküknek sem volt többje, de mindannyian kivételesek voltak. Néha azt hiszem, hogy a buta liba csak egy újabb kifejezés, amit a férfiak találták ki arra, hogy felsőbbrendűnek érezhessék magukat a nőknél, akik életrevalóbbak náluk. - Mici felugrott az ölébe, ő pedig megsimogatta puha bundáját. - Ahelyett, hogy sajnálkoztak volna magukon, mindhárman keményen dolgoztak, hogy vigyék valamire. Túléltek rossz férfiakat, vacak munkakörülményeket, fulladásos rohamokat a szűk jelmezek miatt, és mosolyogva tették. Anyád nem keseredett meg, még akkor sem, amikor rájött, hogy Bert milyen ember valójában. - Reszkető mosolyt vetett Mollyra. - Flitterek és neccharisnyák az örökséged, Mol. Légy rá büszke!
A húga, ünnepélyes arcával és ragyogó elméjével, szemmel láthatóan el volt bűvölve a gondolattól. Phoebe nézte és egy szörnyű gondolat cikázott át a fején, ami kirángatta nyomorúságából.
- Ugye van róla fényképed?
- Nincs. Kértem párszor Berttől, de azt mondta, nincs neki.
- Nem tudom elhinni, hogy elfelejtettem megkérdezni! - Kikelt az ágyból, odament a szekrényéhez és pár pillanat múlva azoknak a kartondobozoknak az egyikével tért vissza, amiket New Yorkból elküldetett. Molly nézte, ahogy kiborítja a tartalmát az ágyra, hogy megkeressen valamit. - Tudom, hogy itt van valahol. Megvan. - Egy fényképet húzott elő filléres boltból származó, aranyozott keretben, amin Lara a medence mellett ül egy kerti széken, ölében az újszülött Mollyval. Lara hátrakötötte szőke haját egy virágos kendővel, és mosolyogva nézte a rózsaszín takaróba bebugyolált Mollyt.
Lélegzet-visszafojtva nyújtotta át a képet a húgának.
Molly gyengéden megérintette, szinte mintha attól félt volna, hogy semmivé foszlik a kezei között és lenézett az anyja arcába. Tiszteletteljes ámulat öntötte el az arcát. - Gyönyörű.
- Szerintem az ő szemét örökölted - mondta Phoebe lágyan.
- Bárcsak ismertem volna.
- Én is azt kívánom.
- Megtarthatom?
- Persze. Magammal vittem, amikor elmenekültem. Volt, hogy úgy tettem, mintha az én anyám lett volna.
Molly a nővérére nézett, aztán zokogás tört fel az ajkáról. Ezúttal Phoebe volt az, aki őt vigasztalta.
- Sajnálom, hogy olyan rettenetesen viselkedtem. Olyan féltékeny voltam rád, mert Bert szeretett téged, engem pedig gyűlölt.
Phoebe a húga haját paskolgatta. - Nem gyűlölt, és engem sem szeretett.
- De igen. Mindig hozzád hasonlítgatott. - Molly lassan elhúzódott, Phoebe belenézett könnyáztatta arcába.
- Azt mondta, feláll tőlem a hátán a szőr, és hogy úgy nézek ki, mintha mindjárt elájulnék, ha szól hozzám. Azt mondta, te mindig szembe mertél szállni vele.
Phoebe újra átölelte. - Nem mertem szembeszállni vele, csak amikor már felnőttem. Hidd el nekem, amikor annyi idős voltam, mint te, csak azon igyekeztem, hogy minél messzebbre elkerüljem.
- Azért mondod, hogy jobban érezzem magam.
- Bert egy zsarnok volt, Molly. Igazi férfi, a szó legrosszabb értelmében. Csak azokat a nőket tartotta valamire, akik gondoskodtak róla, vagy lefeküdtek vele.
- Gyűlölöm.
- Persze hogy gyűlölöd. De majd ha idősebb leszel, megtanulod sajnálni is. - Miközben beszélt, Phoebe úgy érezte, valami felenged benne és rájött, hogy az apja elutasítása végre hatalmát vesztette felette. - Bertnek volt a világon a két legjobb lánya, és nem is érdekelte. Szerintem ez szomorú, nem?
Molly elgondolkodott. - Igen, azt hiszem, az. Miközben a téli holdfény egy tócsát vetített a szőnyegre, kezük találkozott valahol Mici bóbitája táján. Szorosan összekulcsolták az ujjaikat.
23.
A buzdítózenekar rázendített az „Ain’s She Sweet?”-re, a szurkolólányok pedig alagutat formáltak kék és aranyszínű pomponjaikból, hogy Phoebe az alatt vonuljon be. Miközben a pálya felé tartott az AFC bajnoki címmérkőzésre, sugárzott ezernyi égkék fliterrel kirakott, rövid bársonydzsekijében, hozzáillő törtarany ujjatlan topjában és miniszoknyájában, fényes harisnyájában és szögletes sarkú pumps cipőjében, melynek orrán gyöngyös aranycsillagok ragyogtak. A tömeg füttykoncerttel és tapsviharral üdvözölte, a Star Girls lányok pedig pompomjaikat és a csípőjüket rázták.
Miközben integetett és csókokat dobált, érezte a tömeg feszültségtől terhes hangulatát a levegőben, látta az oldalvonalnál tolongó játékosok komor arcán. Nem nézett Danre, mikor odament a kispad végébe a meccs előtti rituálékra. Sokan hitték a játékosok közül, hogy szerencsét hoz nekik, belekényszerítve a sisakcsapkodások, válltömésveregetések és cipőkbe való szerencsepénz-dugdosások gyakorlatába. Bobby Tom azonban nem volt hajlandó lemondani szerencsecsókjáról.
- Megcsináljuk, Phoebe. - Cuppanós csókot nyomott az ajkára, és visszatette a földre.
- Tudom. Sok szerencsét.
Phoebe nézte, ahogy a Sabers csatlakozik a pályán a Starshoz. A kezdő irányítójuk ismét lesérült az utolsó mérkőzésükön, egy hajszálnyival esélyesebbé téve a Starst, de Ron figyelmeztette, hogy a Sabers még ezzel együtt is egy remek futballklub.
Ahogy közeledett a kezdőrúgás, nem kerülhette tovább, hogy Danre nézzen. Látta a nyakán megfeszülni az inakat, ahogy a mikrofonjába beszélt az edzők bokszával, aztán mondott pár szót Jim Biederotnak, aki mellette állt. Csak amikor a játékosok felvették a pozíciójukat a kezdőrúgáshoz, fordult felé. Összenéztek, de Dan arckifejezése kifürkészhetetlen volt, nem árult el semmit az érzéseiről. Phoebe a rágó után kotorászott a dzsekije zsebében, mikor Dan elindult felé.
A szurkolók hamar megismerkedtek a Stars meccs előtti rituáléival, és a tömeg leste a pillanatot, amikor a rúgó elrúgja a labdát és Phoebe átadja a Wrigley’st. Próbált normális hangot megütni, mikor Dan megállt mellette.
- Nem felejtettem el a ráagodat.
A férfi egy pillanatig tanulmányozta, ajka feszes, kemény vonallá keskenyedett. - Bobby Tom nyelves csókot kap, én meg egy csomag rágót. Ez nem járja.
Phoebe szeme elkerekedett, mikor Dan lekapta a mikrofonját. Mielőtt reagálhatott volna, a férfi lehajolt, és hosszan, keményen megcsókolta.
Vakuk villantak és a tömeg harsogó nevetésben tört ki, huhogtak és tapsoltak. Amikor Dan elhúzódott, Phoebe mosolyt erőltetett magára. A nézők azt hitték, tréfa az egész, de ő tudta, hogy nem. A férfi csókja tele volt dühvel és jeges elszántsággal. Tudatni akarta vele, hogy nem bocsátja meg neki, hogy belegázolt a becsületébe.
Dan hirtelen ott hagyta és minden figyelmét a pályára összpontosította, amikor a labda a levegőbe emelkedett. A Sabers visszafutó embere kapta el mélyen a Stars célterületén.
Bármilyen viharok is dúltak a bensejében, Phoebét hamar elragadta a játék izgalma. Rontól tudta, hogy Dan egyik stratégiája az volt, hogy támadáscserére kényszerítse a Saberst, és a védelem agresszív játéka éppen ezt tette, amikor Elvis Crenshaw kiütötte a labdát a futójátékosuk kezéből. A Stars hamar az irányítása alá vonta a játékot, és az első negyed végére begyűjtöttek hét pontot, míg a Sabers eredménytelen maradt.
Phoebe visszament a páholyba, ahol a hangulat ugyanolyan feszült volt, mint a pályán. A Stars lendületbe jött, miközben a Sabers küzdött, hogy játékba kerüljön, de még túl korán volt ahhoz, hogy meg lehessen nyugodni. Tíz perccel később, amikor a Stars leszedte az ellenfél egy harminc yardos passzát, Phoebe tudta, hogy nem bírja tovább a feszültséget. Eddig ragyogóan csinálták, de mi van, ha szétesik a játékuk?
Odasúgta Ronnak, hogy sétál egyet. A vállára akasztotta kézitáskája láncát és elhagyta a páholyt. Bólintott a biztonsági őrnek, aztán elindult a máskülönben üres folyosón. Miközben újabb hangos éljenzés zúgott fel a zárt ajtók mögött, bekanyarodott a folyosó végén.
Azt kívánta, bárcsak itt lenne vele Molly, és ne odakint ülne a barátnőivel. Az elmúlt két nap csodálatosan telt. Molly, eltökélve, hogy beavatja élete minden részletébe, folyamatosan csacsogott. Phoebe elmosolyodott. Lehet, hogy van, amit megbánt ebben az elmúlt pár hónapban, de azt a döntését sosem fogja, hogy Mollyt nem engedte el maga mellől.
Annyira elmerült a gondolataiban, hogy észre sem vette, milyen messzire eljött, csak amikor kivágódott az egyik szomszédos páholy ajtaja, felerősítve egy újabb örömorkánt. Ujjai megfeszültek a táskáján, amikor megjelent Reed. Ebben a pillanatban a háta közepére kívánta, hogy találkozzon vele, de a férfi már észrevette és nem menekülhetett el.
A Stars utolsó győzelme véget vetett az unokatestvére tettetett nyájasságának, s most nem maradt más utána, csak ellenségesség. Amikor Reed odaért hozzá, egy aranyöngyújtóval cigarettára gyújtott. Hunyorgott a füsttől.
- Máris untat a játék?
Phoebének semmi kedve nem volt egy újabb szóváltáshoz, ezért hanyagul megrántotta a vállát. - Nem. Csak ideges vagyok. Te?
- Én kijöttem cigarettázni. Ez minden.
A füstfelhő, ami kicsapott a folyosóra, amikor Reed kinyitotta a páholyajtót, még nem oszlott el teljesen. - Te sem bírod nézni.
Phoebe azonnal megbánta, hogy nem tartotta a száját. Bár nem provokációnak szánta a megjegyzést, Reed annak vette.
- Még félidő sincs. Én a helyedben nem kezdenék el ünnepelni.
- Nem ünnepelek.
Újabb ujjongást hallottak, a férfi pedig idegesen beleszippantott a cigarettájába. - Egész életedben szerencsés voltál. Te vagy az egyetlen az ismerőseim között, aki belelép egy kupac szarba, és az arannyá változik.
- Én mindig azt hittem, hogy te vagy a szerencsés.
Reed felhorkant.
Phoebe megszorította a táskája láncát. - Ugye még ennyi év után is gyűlölsz? Gyerekkoromban sosem értettem, miért. Mindened megvolt, amire én csak vágytam.
- Persze - gúnyolódott a férfi. - Egy lerobbant lakásban laktam egy neurotikus anyával, apa nélkül.
- Volt apád. Az enyém.
Reed megvetően vicsorgott. - Ez igaz. Bert jobban törődött velem, mint veled valaha is, egészen a halála napjáig. Csak meg akart leckéztetni. Mindig azt hajtogatta, hogy te vagy az egyetlen, amiben kudarcot vallott, és azt gondolta, majd lenyugszol, ha eltávolít azoktól a buziktól, akikkel futottál. - Reed az egyik homokkal töltött hamutartóba dobta a cigarettáját a fal mellett. - Bert nem gondolta, hogy így fog alakulni. Senki sem jósolhatta meg előre azokat a szerencsés fordulatokat, amik ebben a szezonban történtek. A Sabers elvesztette Simpsont és McGuire-t, a Chargers Wyzakot, a Bills és a Dolphins szétestek. Jézusom, ha Bert sejtette volna, hogy a Stars eljut a döntőig, soha nem engedett volna a csapat közelébe egyetlen napra sem!
- A Stars eljutott a döntőig. És az üdvrivalgásból ítélve nyerésre áll.
Reed arca elsötétült a haragtól. A sikeres üzletember eltűnt, maga után hagyva Phoebe gyermekkorának kegyetlen zsarnokát. - Kárörvendj csak, a rohadt életbe!
- Én nem...
De Phoebe túl későn tiltakozott, mert a férfi már a falhoz nyomta a testével. Az arca megrándult, mikor a vállát beverte a falba, a táskája leesett.
- Mindent tönkretettél! Mindig tönkretettél mindent!
Phoebe ijedten feszítette a férfi mellkasára a tenyere élét.
- Engedj el, különben sikítok!
- Rajta! Ha valaki meglát, azt fogja hinni, hogy rám hajtottál, ahogy mindenki másra.
- Komolyan beszélek, Reed. Engedj el!
Phoebe megdermedt, mikor megérezte, hogy az unokatestvére keze a mellére vándorol. Reed megszorította. - Tizennyolc évesen is bikavadító voltál, és még most is az vagy.
A sokk megbénította Phoebét. - Vedd le rólam a kezed!
- Csak ha végeztem.
Igyekezett elhúzódni a férfi obszcén érintése elől, de Reed a falhoz szegezte. Ijesztő volt az arca. Phoebe nemi vágyra számított, de sokkal veszélyesebbet látott. Gyűlöletet és sóvárgást, hogy Reed a hatalmába kerítse, ahogy mindig is tette.
- Lehet, hogy a Stars a tiéd lesz, de mielőtt azt hinnéd, hogy te vagy az, aki utoljára nevet, valamit tudnod kell.
Reed diadalittas arckifejezése láttán a félelem méregként csöpögött belé. Gyerek volt megint, aki nézi, ahogy Reed karnyújtásnyira tartja tőle az anyja fényképét. Nyolcvanezer ember vette őket körül, és még soha nem érezte magát ilyen egyedül.
Reed vigyorgott. - Aznap este a sufniban...
- Ne! Nem akarom hallani! - Visszatértek a régi rémálmok. Hallotta a mennydörgést, érezte a fülledt, ragadós forróságot. Megint megpróbált elhúzódni Reedtől, de az nem engedte.
- Emlékszel a viharra? Hogy milyen sötét volt?
- Elég! - Zokogni kezdett. A férfi szorosabban markolta a mellét.
- Olyan sötét, hogy az orrodig sem láttál...
- Ne csináld ezt!
- Aznap este, amikor Craig megkefélt...
- Kérlek...
- Nem Craig volt az.
Felfordult a gyomra és nyüszítő hang csúszott ki a száján, amikor a férfi szavai ökölcsapásként érték. Úgy érezte, összeomlik a tüdeje és megfullad.
- Én találtam rád abban a sufniban.
Hányni fog. Sejtette mindig is a tudat alattija legmélyebb zugaiban, vagy újdonságként érte a hír? Öklendezett a férfi parfümjétől.
Reed elengedte a mellét, csak hogy az ujjára csavarja egy hajtincsét. Phoebe az ajkába harapott, nehogy felkiáltson, amikor a férfi megrántotta.
- És a legjobb az egészben az, hogy nem tehetsz semmit, Miss Gőgösség, mert túl régen volt. A te szavad az enyém ellen, és amíg te hemperegtél mindenkivel, akin nadrág van és voltam Mister Tiszta. Ezért ha bármikor kárörvendésre ragadtatnád magad a Stars miatt, tudd, hogy én mindig emlékezni fogok rá, hogyan visítottál, amikor leszakítottam az édes kis cseresznyédet.
- Jól van, Miss Somerville?
Reed hátraugrott, amikor a biztonsági őr feléjük közeledett balról. Phoebe a szája elé kapta a kezét.
- Miss Somerville? Minden rendben?
Alig bírt megszólalni. - Nem, én...
- Viszlát később, Phoebe. - Reed megigazította a nyakkendőjét, aztán átvágott a folyosón a páholyhoz. Ott megfordult és önelégülten rávigyorgott. - Kösz a cseresznyés pitét. - Kinyitotta az ajtót és eltűnt mögötte.
Phoebe a gyomrára szorította a kezét. A biztonsági őr megfogta a karját.
- Minden rendben lesz, asszonyom. Hadd segítsek. Úgy mozgott mellette, mint egy robot, miközben a férfi lefelé vezette a folyosón. Lecsaptak rá annak a szörnyű éjszakának az emlékei. A bádograktáron nem volt ablak, bent megrekedt a meleg, fülledt és fojtogató volt. Amikor Reed kinyitotta az ajtót, Phoebe csak egy megtermett férfialakot látott a fekete esőfüggöny előtt. Azt hitte Craig az, de nem látta az arcát.
Reed rávetette magát, mielőtt mozdulni tudott volna. Letépte a blúzát és megharapta a mellét, mint egy állat. Phoebének eszébe jutott, hogyan dörzsölte csupasz fenekét a kemény, egyenetlen betonpadló, amikor Reed felhajtotta a szoknyáját és letépte róla a bugyiját. A fejét beverte egy vegyszeres vödörbe, miközben az unokatestvére szétfeszítette a lábát. Reedből torokhang tört fel, belehatolt, de utána az egyetlen hang, amire emlékezett, a saját sikoltásai voltak.
A talaj kiment a lába alól és hátracsuklott a feje. Egy pillanatra nem tudta hol van, de aztán rájött, hogy a biztonsági őr a liftbe vezette. - Hová megyünk?
- Az elsősegélynyújtó helyre.
- Jól vagyok. Nincs szükségem elsősegélyre.
- Olyan fehér, mint a fal. Nem tudom, mit akart az a fickó, de talán le kellene dőlnie pár percre, amíg jobban lesz.
Phoebe tiltakozni akart, de rájött, hogy nincs abban az állapotban, hogy most visszamenjen a páholyba. Ha pár percre elszabadul a kíváncsi tekintetek elől, összeszedheti magát. - Rendben. Csak egy kicsit.
Miközben a lift folytatta az ereszkedést, cigarettaszag áradt a biztonsági őr egyenruhájából és újabb hullámokban tört rá a hányinger, mert Reedre emlékeztette. Elhatalmasodott rajta a tehetetlenség. Reed meg fogja úszni. Igaza volt. Túl sok idő telt el ahhoz, hogy vádat emeltethessen.
A biztonsági őr krákogni kezdett. Túlsúlyos volt, az ötvenes évei elején járhatott, őszes hajú, pirospozsgás arcú. Izzadtságcseppek gyöngyöztek a homlokán. Phoebe leolvasta nyomtatott betűvel szedett nevét műanyag azonosítótáblájáról. - Abba kellene hagynia a dohányzást, Mr. Hardesty.
- Igen.
A liftajtó kinyílt. Phoebe csöveket látott a mennyezeten és rájött, hogy az alagsorban lehetnek. - Hol vagyunk?
- Van itt lent egy elsősegélynyújtó állomás az alkalmazottaknak. Nem fogják zaklatni a nézők.
Követte a férfit ki a liftből egy szűk folyosóra, melyet fakó csatahajószürkére festettek. Csövek sziszegtek a fejük felett, egy hang távoli mennydörgésre emlékeztette. Rájött, hogy a tömeg tompa zúgását hallja fent a kupolából.
Befordultak egy éles sarkon. - Erre. - A férfi megfogta a könyökét és elfordította a gombot egy jelöletlen ajtón.
Phoebe a nyugtalanság első remegése alatt tétovázott. A férfi durván megtaszította és belökte.
- Mit művel? - kapkodott levegő után.
A szeme elkerekedett a rémülettől, mikor meglátta, hogy a biztonsági őr előveszi a pisztolyát és egyenesen ráfogja. Úgy érezte, mintha egy film peregne a szeme előtt. Reed az ő ellensége, nem ez a férfi, akivel soha nem találkozott. Fent a tömeg úgy bőgött, mint egy kipárnázott ketrecbe zárt vadállat, miközben ő foglyul esett egy rémálomban, melyben csak azért menekült meg az egyik rémségből, hogy áldozatává váljon egy másiknak.
A férfi becsukta az ajtót. - Oda!
- Miért csinálja ezt?
- Mozgás!
Phoebe botladozva hátrált, fokozatosan tudatára ébredve, hogy a férfi egy portásirodának és raktárnak egyszerre látszó helyiségbe lökte. Horpadt, szürke fémíróasztalt látott, iratszekrényt és fémpolcokat a fal mentén, tele dobozokkal és gépalkatrészekkel.
A biztonsági őr egy karfa nélküli irodai székre mutatott a fegyverével, melynek fekete vinilülésén V alakú szakadás húzódott.
Phoebe lába remegett, miközben leereszkedett. Az ovális alakú háttámla nyikorgott és kissé hátrahajlott, mikor nekidőlt. Kétségbeesetten bűvölte a szívére irányított, ronda fekete pisztolyt. Meg sem remegett, amikor a férfi lehajolt, hogy elővegyen egy ruhaszárító kötelet egy csomagolóláda mögül, ami az íróasztallal szembeni polcos szekrényen állt.
- Ki maga? - suttogta.
A férfi ahelyett, hogy válaszolt volna, a lábával meglökte a forgószéket és a fal felé fordította Phoebét. Phoebe automatikusan felemelte a karját, hogy egyensúlyozzon, az őr azonban elkapta és hátracsavarta. Rémülten felsikoltott.
A férfi tüdeje sípolt, miközben megkötözte a csuklóját, és a szék háttámláját tartó függőleges fémrúdhoz erősítette. A támla vészesen kilengett rugós csuklópántjain, még jobban megrántva Phoebe karjait. Amint az őr megkötözte, megint meglökte a széket, ami átgurult a zsúfolt helyiség túlsó végébe. Phoebe a lábával állította meg, mielőtt nekiütközött volna a falnak, aztán rémült arccal fordult szembe a férfival.
Próbált örülni annak, hogy az őr nem kötözte meg a lábát, de a kötél a csuklójába vájt és fájdalom nyilallt tőle végig a karjában. A férfi elvette a pisztolyát a fémpolcról, ahová lerakta, amíg megkötözte, és visszatette a bőrtokba a csípőjén.
Mikor fog feltűnni Ronnak, hogy ő nincs sehol? Leküzdötte a hisztériát, ami egyre növekedett benne, tudván, hogy bármi történjen is, nem veszítheti el a józan eszét. Egy zene távoli hangjaira lett figyelmes, és rájött, hogy megkezdődött a félidei show. Próbálva nem törődni sajgó csuklójával és karjával, kényszerítette magát, hogy alaposan szemügyre vegye az irodát.
A horpadt szürke íróasztalon a fal mellett szamárfüles kézikönyvek, katalógusok és szétdobált papírok hevertek. Közvetlenül vele szemben egy négy fiókos irattárolón hordozható tévé állt, barna doboza zsíros ujjnyomoktól volt maszatos. Az íróasztal mögötti falon L alakú kampókon csipeszes írótáblák sorakoztak, mellettük egy naptár, tarka strandlabdát tartó meztelen nővel.
Az őr cigarettára gyújtott nikotinfoltos, tömpe ujjaival. - Megmondom, mi lesz, hölgyem. Amíg a barátja azt teszi, amit mondok, nincs miért aggódnia.
- Nem tudom, miről beszél.
- Igen, azt hiszem, ez teljesen mindegy. - Az irattárolóhoz lépett és bekapcsolta a televíziót. A fekete-fehér képernyőn feltűntek a kommentátorok, ahogy csatornájuk sportkabátjában a közvetítőfülkében ültek.
- ...a Stars briliánsán játszott az első félidőben. A támadók összehangolták a játékukat. Maguknál tudták tartani a labdát. A Sabersnek sokkal keményebbnek kell lennie, ha játékban akar maradni. - A képernyő alján mutatták az eredményt: Stars 14, Sabers 3.
Az őr otrombán káromkodott, majd letekerte a hangerőt. Phoebe alaposabban szemügyre vette, miközben az iroda szűk végében járkált fel-alá az ajtó mellett, dühösen pöfékelve. Pillantása a férfi fekete műanyag névtáblájára esett.
HARDESTY
Ebben a pillanatban beugrott neki. Eszébe jutott, hogy Dan mesélt egy férfiról, aki követte, és aki a Stars egykori játékosának az apja volt. Hardestynak hívták.
Egy sörreklám villódzott némán a képernyőn. Phoebe megnyalta kiszáradt száját. - Fáj a karom. Túl szoros a kötél.
- Nem fogom elengedni.
- Csak lazítsa meg!
- Nem.
Beszéltetnie kell. Megőrül, ha nem tudja meg, mit forgat a fejében a férfi. - A fia miatt, ugye?
Az őr rámutatott a cigarettájával. - Mondok magának valamit, hölgyem. Ray Junior volt a legjobb oldalsó védő, aki valaha játszott a Starsban. Annak a gazembernek semmi oka nem volt rá, hogy eltiltsa.
- Calebow edzőnek?
- Pikkelt Ray Juniorra. Esélyt sem adott neki.
- Dannek nem ez a módszere.
Szürke füstkoszorú szállt a férfi feje fölött, meg sem hallotta, amit Phoebe mondott. - Megmondom, mit gondolok. Tudta, hogy Ray Junior jobb játékos, mint ő valaha is volt. Szerintem féltékeny volt. A sajtó felkapta Calebow-t, de egy senki, a lába nyomába nem érhet az én Rayemnek.
Phoebe rájött, hogy a férfi nem épelméjű. Talán már régóta nem volt az, talán csak a fia halálakor kattant be. Próbálta leplezni a félelmét.
- Mindig is tiltottak el játékosokat. Együtt jár a futballal.
- Maga nem tudja, milyen az! Az egyik nap még különleges, másnap a nevét sem tudják.
- A fiáról beszél vagy magáról?
- Pofa be! - Hardesty szeme kidülledt, az arcszíne kezdett belilulni.
Phoebe félt továbbfeszíteni a húrt, és inkább csendben maradt.
A férfi rábökött az ujjával. - Nézze, magával nincs semmi bajom. Nem akarom bántani, de megteszem, ha muszáj. Mert ha törik, ha szakad, a Stars nem fogja megnyerni ezt a mérkőzést.
***
Ron épp akkor ért az alagúthoz, amikor a játékosok visszarohantak a pályára. Rettegetett attól, ami várt rá. Dan egész héten egy vadállat volt - lobbanékony, esztelen és lecsendesíthetetlen -, és nem tudta, hogy fog reagálni erre az aggasztó hírre.
Dan kijött az öltözőből, Ron mellé szegődött. - Attól tartok, van egy kis problémánk.
- Oldd meg! Ha nem vetted volna észre, én itt egy futballmérkőzést próbálok megnyerni és...
Ron a homlokára nyomta összehajtogatott zsebkendőjét.
- Phoebe eltűnt.
Dan megtorpant, elsápadt. - Miről beszélsz?
- A második negyedben kiment a páholyból, és azóta nem jött vissza. Valaki megtalálta a táskáját a folyosón. Hívtam otthon és az irodában. Kerestem az elsősegélynyújtóban, és elküldtem valakit a páholyokba. Eltűnt, Dan, és a jelenlegi helyzetben azt kell hinnem, hogy megtámadták.
Ron látta már Dant szorult helyzetekben, de ilyen leplezetlen kétségbeesést még soha nem tapasztalt a szemében.
- Nem! Nem lehet... Jézusom. Hívtad a rendőrséget?
- Igen, de mivel még nemrégen történt, ők nem veszik olyan komolyan, mint én. Gyűlölöm, hogy ezt kell tennem a játék közepén, de arra gondoltam, te talán tudsz egy helyet, ahol még kereshetném. Van valami ötleted? Nem tudod, hová mehetett még?
Dan dermedten állt, a szeme segítségért könyörgött. - Nem. - Megragadta Ron karját. - Beszéltél Mollyval? Jézusom! Beszélj Mollyval! Lehet, hogy Phoebe vele van.
Még soha nem látta Dant ilyennek, és rögtön tudta, hogy több van a Stars tulajdonosa és a vezetőedzője között, mint sejtette. - Molly a meccs előtt látta utoljára. Nagyon ideges lett. Tully felesége van vele.
- Ha történik valami Phoebével...
- Dan? - Az egyik segédedző jelent meg az alagút bejáratánál.
Dan ráförmedt, nyakán kötélként dagadtak ki az inak. - Hagyj engem a kurva életbe!
Ron érezte Dan kétségbeesését, és nyomatékosan megragadta a karját. - Vissza kell menned a pályára! Pillanatnyilag semmit nem tehetsz Phoebéért. Azonnal szólok, ha megtaláltuk.
Dan űzött tekintettel nézett rá. - Ne hagyd, hogy történjen vele valami, Ron. Az isten szerelmére, találd meg!
Ron szerette volna megnyugtatni, de csak annyit tudott mondani: - Mindent megteszek.
Egy szinttel lejjebb Hardesty újabb csomag cigarettáért nyúlt a zsebébe. Phoebe szemét csípte a füst, s az ájulás környékezte a csuklójába és karjába hasító fájdalomtól. A csend olyan feszültté vált köztük, hogy nem bírta tovább.
- Kinek az irodája ez?
Egy pillanatra azt hitte, a férfi nem fog válaszolni. Aztán vállat vont. - Az egyik mérnöké. A generátorok mellett kell maradnia, amíg a kapuk be nem záródnak, úgyhogy nem fog betoppanni, ha ebben reménykedett.
A néma képernyő a Sabers kezdőrúgását mutatta. Phoebe összerezzent, mikor Hardesty felerősítette a hangot.
- Ezt nem fogja megúszni.
- Tudja mit? Fütyülök rá. Ha a Stars elveszti a bajnokságot, kibaszottul nem érdekel!
Hardesty a tévét nézte, aztán az asztalhoz ment, ahol felvette a telefont és beütött négy gombot. Eltelt pár másodperc, aztán beleszólt a kagylóba.
- Itt Bob Smith a Starstól. Phoebe Somerville van nálam, és beszélni akar Calebow edzővel. Kapcsold a vonalat az oldalvonalhoz, rendben? - Csöndben maradt, hallgatta a választ. - Szarik a jóváhagyásra. Azt mondja fontos, és ő a főnök, de a te seggedről van szó, úgyhogy csinálj, amit akarsz.
Bárki volt is a vonal másik végén, úgy döntött, teljesíti a kérést, mert Hardesty az asztal szélére tolta a telefont Phoebe felé. A szék kerekei nyikorogtak, amikor a férfi megfogta a háttámlát és odalökte. Némán várt, a kagylót szorongatva, aztán megdermedt.
- Calebow? Van itt valaki, aki beszélni akar veled. - Phoebe füléhez tartotta a kagylót.
- Dan? - Phoebe hangja vékony volt a félelemtől.
- Phoebe? Hol vagy? Jézusom, jól vagy?
- Nem, én... - Felkiáltott a fájdalomtól, mikor Hardesty belemarkolt a hajába és megrántotta.
Dan sóbálvánnyá vált az oldalvonalon. - Phoebe! Mi történt? Ott vagy? Beszélj!
A szíve a mellkasát püfölte, hideg veríték ütött ki a homlokán. Phoebét fogva tartották, és ő nem tehetett ellene semmit. A félelme olyan erős volt, hogy lehántotta róla az önvédelem burkát és vakító élességgel beléhasított a felfedezés, hogy milyen nagyon szereti. Nem akar tovább élni, ha valami történik vele. Phoebe nevét kiáltotta, próbálva kifejezni benne mindent, amit iránta érzett, de soha nem tudott kimondani.
Kavicsos férfihang úszott be a fülhallgatójába.
- Nálam van, Calebow. Ha nem akarod, hogy baja essen, nagyon figyelj arra, amit mondok.
- Ki beszél?
- A Stars veszíteni fog ma. Megértetted? Kikap a kurva csapatod, vagy ő meghal.
Dan hallotta a férfi hangjában a sípolást, és szörnyű gyanút fogott.
- Hardesty? Maga az, ugye, maga tébolyodott gazember!
- A csapatod nem fog bajnokságot nyerni a fiam nélkül.
Az, hogy Hardesty meg sem próbálta tagadni a kilétét, mindennél jobban megerősítette Dan félelmét. Csak az lehet ilyen elővigyázatlan, akit nem érdekel, hogy él-e vagy hal-e.
Tudta, hogy nem maradt sok ideje, gyorsan beszélt, parancsoló hangon. - Figyeljen ide! Ray nem akarná, hogy ezt tegye.
- Féltékeny voltál rá. Ezért tiltottad el.
- Ez a kettőnk ügye. Phoebének semmi köze hozzá. Engedje el!
- Ne hívd a rendőrséget! - Hardesty köhögött, száraz, csörömpölő köhögéssel. - Figyelem a tévét, és ha meglátok valami gyanúsat, megbánod.
- Gondolkozzon, Hardesty! Egy ártatlan nőt...
- Még egy pont az eredményjelzőn a Stars javára, és a barátnődnek fájni fog.
- Hardesty!
A vonal már süket volt.
Dan döbbenten állt. Hallotta a tömeg éljenzését és teljesen lezsibbadt, miközben eszébe jutott a játékvariáció, amit épp most hirdetett. A pálya felé pördült. Néma rémülettel nézte, ahogy a labda a levegőt szántja és átzúg egyenesen a két kapufa között, mezőnygólt írva a Stars javára.
Az eredményjelző megvillant, és Dan Calebow érezte, hogy jeges kéz markolja meg a szívét.
A kupola alagsorában Ray káromkodott és belerúgott Phoebe székébe. Phoebe felsikoltott, miközben átszánkázott a csúszós padlón és nekiütközött a szemközti falnak. A vállával csapódott bele, fájdalom nyilallt át a testén. Vér ízét érezte a szájában, elharapta a nyelvét.
Rettegve attól, hogy mi lesz a következő, amit a férfi tesz vele, legyűrte a fájdalmát és megfordult a székkel, hogy szembenézzen vele. De Hardesty nem őt nézte. A tévét bámulta és magában motyogott.
A kis képernyőt betöltötte egy Danről adott közeli. Kétségbeesettnek látszott, és mivel az eredmény 17-3 volt a Stars javára, a kommentátorok tréfás megjegyzéseket tettek rá. Phoebe úgy érezte, mintha szétszakadt volna, miközben Dan arcát nézte. Lehet, hogy ma meghal. Vajon a férfi lesz az utolsó, akit látni fog? A gondolat elviselhetetlen volt, és kényszerítette zsibbadt ujjait, hogy bogozni kezdjék a csomót, ami a székhez kötötte. Miközben megzabolázta a fájdalmat, amit a mozdulatok okoztak, eszébe jutott az utolsó beszélgetésük, és az a megingathatatlan eltökéltség a férfi hangjában, amikor azt mondta, hogy soha nem fog eladni egy meccset.
Nem adtam el meccset, Phoebe. Senkiért. Érted sem fogok.
24.
Dan odahívta az oldalvonalhoz Jim Biederotot. Remélte, hogy az irányító nem fogja kihallani a hangjából a gyengeséget. - A következő szériában változtatunk néhány dolgot, Jim.
Mire befejezte az eligazítást, Biederot szeme felháborodott réssé szűkült az arccsontján rézsútosan futó fekete csík fölött. - Ezek istenverte futójátékok! Bármelyik elkapót eltalálom, amelyiket csak kiszúrom magamnak.
- Tedd, amit mondtam, vagy leülsz! - ordította vissza Dan.
Biederot leplezetlen dühvel mérte végig, majd elvonult Charlie Crayhez, az egyik asszisztenshez. Pár másodperc múlva megragadta Charlie mikrofonját és beleordított.
Dan tudta, hogy Jim Gary Hewitt-tel, a támadósor koordinátorával beszél, aki Tullyval az edzők bokszában ült, magasan a kupolában. Mielőtt Hewitt is rászabadul, Dan megpróbálta legalább annyira leküzdeni a félelmét, hogy rendezni tudja a gondolatait.
Hardesty azt mondta, nézi a televíziót, ami azt jelentette, hogy észrevehet bármilyen gyanús mozdulatot az oldalvonal mentén vagy a stadion bármelyik részében a kamerák hatótávolságán belül. Következésképpen nem kockáztathatja meg, hogy értesíti a rendőrséget. Ha megtudják, hogy Phoebét tényleg elrabolták, elözönlik a stadiont, még ide az oldalvonalhoz is bejönnek, hogy kikérdezzék. Ami még rosszabb, le is fújhatják a meccset, amitől Hardesty nagy valószínűséggel be fog gőzölni.
Egy rövid időre fontolóra vette, hogy a mikrofonján keresztül kapcsolatba lép Ronnal, de félt, hogy Hardesty lehallgatja a vonalat. Bár Dan nem volt tisztában a belső kommunikációs rendszer útvesztőivel, azt tudta, hogy Hardesty csak a kupolán belülről tud hozzáférni. Ami azt jelentette, hogy akár most is az oldalvonal és az edzők boksza közötti párbeszédet hallgathatta. És azt, hogy Phoebét valahol a közelben tartja fogva.
Megtörölte a homlokát az ingujjával, és próbálta kitalálni, mit csináljon Ronnal. Mivel a mikrofonban nem üzenhette meg neki, mi történt, fogta az írótábláját és pár sort firkantott elég rejtélyesen ahhoz, hogy ha elolvassa valaki, az ne érthesse meg.
Beszéltem a játékossal, akiről a félidőben tárgyaltunk.
A negatív értékelésed helyes volt.
Nyomatékosan kérlek, hogy ne tégy semmilyen további lépést az ügyében.
Majd a játék után megmagyarázom.
Odacsúsztatta az üzenetet a csapatfelszerelésért felelős stáb egyik tagjának, és azzal nyugtatta magát, hogy Phoebe épségben meg fogja úszni. Másra gondolni sem mert.
Most először engedte meg magának, hogy fontolóra vegye, milyen következményei lesznek tettének Phoebe tulajdonjogára, ha az egésznek vége és biztonságban lesz. Bár ilyesmire még nem volt példa, elképzelhetetlennek tartotta, hogy az NFL érvényesnek tekintse a meccset - ha csak a Stars meg nem nyeri az ő utasításai ellenére, amit nem fog hagyni. Mihelyt az NFL megtudja, hogy szándékosan adta el a meccset, hogy biztosítsa a Stars vereségét, újrajátszatják a mérkőzést, és Phoebének még mindig lesz esélye megtartani a csapatot.
Ám ekkor egy kellemetlen dolog jutott az eszébe. Mi van, ha a rendőrség nem hiszi el, hogy Phoebét elrabolták? Ha Hardesty elmenekül, nem lesz semmiféle kézzelfogható bizonyíték, csak Phoebe vallomása. Ő az egyetlen, aki meg tudja erősíteni, a Phoebéhez fűződő személyes érdekei azonban megkérdőjelezik a szavahihetőségét. Még meg is vádolhatják Phoebét azzal, hogy ő találta ki az elrablását pusztán azért, mert a Stars vereséget szenvedett, és újabb lehetőséget akart, hogy visszaszerezze a tulajdonjogát. Ki van zárva, hogy az NFL engedélyezni fogja, hogy újrajátsszak a meccset.
Kényszerítette magát, hogy szembenézzen azzal a fájdalmas ténnyel, hogy ha nem értesíti a rendőrséget, az Phoebének a Starsba fog kerülni. Ugyanakkor nem tehet mást. Nem kockáztathatja az életét, a világért sem.
Gary Hewitt hangja recsegett bele a fülhallgatójába. - Mi az ördög folyik itt, Dan? Miért mondtad Jimnek, hogy tartsa lent a labdát? Nem ez a stratégiánk. Sosem dobott jobban.
- Változott a terv - csattant fel Dan. - Vezetünk, nem szabad kapkodni.
- Ez még csak a harmadik negyed! Túl korai az eredmény megtartására játszani.
Dan jobban nem is érthetett volna egyet, ezért egyszerűen csak levette a fülhallgatóját és a pályára szegezte a tekintetét. Kerül, amibe kerül, meg fogja védeni Phoebét.
A negyed közepére a Sabers bevitte az első touchdown-ját, míg a Stars nem tudott területet szerezni a futójátékkal, és az előnye hét pontra csökkent. A szurkolók olyan hangosan fütyültek, hogy a támadók alig hallották Biederot utasításait. Dan asszisztensei dühöngtek, a játékosok zabosak voltak, és két perccel a negyedik negyed megkezdése után, amikor a Sabers tizenhétre egyenlített, a csatorna kommentátora elveszette a türelmét!
- Hiszik, amit látnak? - Gyakorlatilag ordított a kamerába. - Dan Calebow az egész szezonban a legagresszívabb edző volt az NFL-ben, szörnyű látni, ahogy csütörtököt mond. A szurkolók nem ilyen meccsért jöttek ki!
Phoebe próbált nem odafigyelni a kommentátor érthetően kemény értékelésére, amivel Dan edzői tevékenységét illette, akárcsak a szurkolók hujjogására. Nem akart arra gondolni, milyen hatással van ez a nyilvános megaláztatás Dan büszkeségére, és tudta, hogy még soha nem szerette jobban.
A csuklója, mely már eddig is súlyosan felhorzsolódott, ahogy igyekezett kiszabadítani a kezét, vérezni kezdett. Ne törődj a fájdalommal, parancsolt magára. Játssz! Mindent, amit a játékosoktól hallott, ismételgetett magának, de kezdte azt hinni, hogy a kötél soha nem fog meglazulni.
Hardesty nyolcas csomóval kötötte össze a kezét, majd hozzáerősítette a szék háttámláját tartó függőleges rúdhoz. Bár a keze már ragacsos volt a vértől, miközben a szoros duplacsomót próbálta kioldani, ami a székhez szegezte, az még mindig nem engedett. Játssz, ha fáj is! Rázd le a fájdalmat!
Hardesty a képernyőre meredt, szívott egyet a cigarettájából és köhögni kezdett. Olyan füst volt, hogy Phoebe alig kapott levegőt. Néha, amikor már azt hitte, hogy a férfi megfeledkezett róla, olyan irgalomtól mentes tekintetet vetett rá, ami Phoebét minden kétséget kizáróan meggyőzte róla, hogy bármikor lelőné.
Öt perc telt el a negyedik negyedből és a Sabers elhúzott. Az oldalvonalon a játékosok és az asszisztensek arcán a dühtől a reményvesztettségig minden érzelem játszott, a tömeg pedig dobálni kezdte Dant. Egyedül állt, játékosoktól és edzőktől elszigetelten. Csak vasszigora akadályozta meg, hogy a kispadon lázadás ne törjön ki.
Sabers 24, Stars 17.
Amikor a Sabers rúgott egy extra pontot, Biederot olyan erővel vágta a kispadhoz a sisakját, hogy az arcvédő elrepedt rajta. Dan tudta, csak idő kérdése, hogy Jim fittyet hányjon arra a fenyegetésére, hogy leülteti a kispadra, és saját játékvariációt hirdessen. Most, hogy kevesebb mint tíz perc volt hátra a mérkőzésből és a szurkolók percről percre durvábbak lettek, nem tarthatta a labdát tovább futójátékban.
Egész életében csapatjátékos volt, és túl kockázatossá vált egyedül folytatni. Imádkozva, hogy nem végzetes hibát készül elkövetni, magához hívta Bobby Tomot és Jimet, mielőtt a támadók visszamentek volna a pályára.
Jim arca vörös volt a dühtől, Bobby Tomé merev. Mindkettőjükből fröcsögött a káromkodás.
- Ültess le, te faszszopó! Mit bánom én, úgysem akarok részt venni ebben a játékban.
- Nem azért hajtottunk ilyen kurva keményen, hogy így elbaszd!
Egy minikamera közelített rájuk. Dan megragadta a karjukat és lehajtotta a fejét. A hangja halk és indulatos volt. - Pofa be és figyeljetek! Phoebét elrabolták. A férfi, aki fogva tartja, őrült. Azt mondta, megöli, ha megnyerjük a meccset. - Érezte, hogy a fiúk karja megfeszül, de nem nézett fel, mert biztosra vette, hogy őt veszi a kamera. - Nézi a tévét. Egy mezőnygólt sem engedhetek a csapatnak, mert azzal fenyeget, hogy bántani fogja, ha még egy pont felkerül az eredményjelzőre a Starsnak. - Nagyot sóhajtott és felemelte a fejét. - Hiszek neki.
Biederot halkan káromkodott, Bobby Tom vérengző arckifejezést öltött.
Dan hagyta, hogy minden érzelem kiolvasható legyen a tekintetéből, miközben kihirdette a következő játékvariációt. - Tűnjön igazinak. Kérlek benneteket. Phoebe élete múlik rajta.
Látta, hogy tucatnyi kérdésük van, de nem volt idő feltenni, és becsületükre legyen mondva, egyikük sem vitatkozott.
A kupola alatt az alagsorban Phoebe hallotta, hogy a tömeg felzúg. Véres ujjai megdermedtek a csomón, és a képernyőre kapta a szemét. Elállt a lélegzete, mikor Jim egy hosszú passzt dobott a középpályán át Bobby Tpmnak. Bobby Tom teste megnyúlt abban a karcsú, íves vonalban, amit oly sokszor fényképeztek, egész súlyát csupán cipője orrán tartva. Hányszor, de hányszor látta Phoebe ebben a szezonban, ahogy pontosan ebben a pozícióban leveszi a labdát a levegőből, minden erőlködés nélkül, dacolva a gravitációval, akár egy baletttáncos.
De most nem. A tömeg felnyögött, mikor a labda lepattant az ujjairól. Bobby Tom elterült a gyepen, Phoebének pedig eszébe jutott, hogy ismét levegőt vegyen.
Ez volt az első hosszú passz, amit Biederot a második félidőben adott, s eltöprengett, hogy nem vesztette-e el végül Dan az irányítást felettük. Nem akart belegondolni, mit jelent ez. Most nem. Amikor a csomó, ami a székhez kötötte, végre kibomlott.
Felvillanyozódott, amikor lerázta a kezéről, de a diadalmas pillanat hamar elszállt, amint rájött, hogy még mindig nem szabad. Bár már nem volt a székhez kötözve, a csuklóit egy olyan csomó tartotta, amit korábban nem vett észre, egy olyan, ami azt a nyolcas hurkot biztosította, amit a férfi a kezére tekert. A szék már nem tarthatta vissza, de mire ment vele, amikor Hardestynak fegyvere volt, ő pedig nem tudta használni a kezét.
A kamera Bobby Tomot mutatta közelről. A fájdalom elhomályosította az érzékeit, és eltelt pár másodperc, mire rájött, hogy valami nincs rendben. Ha Bobby Tom kihagyott egy elkapást, szokásos jókedve mindig elhagyta. Fintorgott és magában szitkozódott. Most azonban, Phoebe még ezen a kisképernyős tévén is látta, hogy az arca teljesen érzelemmentes volt.
Tudja. Minden intuitív képessége arról győzte meg, hogy Dan elmondta neki, mi történt. Tudta, milyen sokat jelent Bobby Tomnak ez a mérkőzés és el tudta képzelni, mibe került neki szándékosan rontani. Lángolt benne a düh, miközben Hardesty hátát bámulta. Nincs joga ellopni tőlük ezt a napot.
A Stars önként átadta a támadás jogát, és a Sabers megkezdte a következő sorozatot, miközben az eredményjelzőn tovább peregtek a másodpercek.
7:14... 7:13... 7:12...
A Sabers passzjáték-sorozatot indított.
Phoebe arra gondolt, miképpen festenek a játékosok a meccs után: koszosak, sántikálnak, véreznek. Látta őket lelki szemei előtt, ahogy hazafelé utaznak a gépen egy idegenben vívott meccs után, térdükön jégtasakkal, a válluk bekötve, és fájdalomcsillapítókat kapkodnak be, hogy aludni tudjanak. Nem egy közülük bármit megtett volna a Starsért.
6:21... 6:20...6:19...
Mivel ilyen kevés idő maradt, egyáltalán nem volt biztos benne, hogy ki tudja oldani az utolsó csomót, mielőtt véget ér a meccs. Folyamatosan tudott rajta lazítani, de nem elég gyorsan. Az a szörnyű érzése támadt, hogy cserbenhagyja a csapatot, hogy nem küzd elég keményen.
5:43... 5:42... 5:41...
A Portland újabb mezőnygólt szerzett. Sabers 27, Stars 17. Döntenie kellett. Biztonsági játékot játszik és marad, ahol van, azt remélve, hogy Hardesty a meccs végén elengedi. Vagy kockára tesz mindent, hogy nyerjen - szabadságot.
Dan arca tűnt fel a képernyőn, és Phoebe elhatározta magát. Nem fogja harc nélkül elveszteni sem Dant, sem a Starst. Zakatolt az agya. Csak egyetlen lehetősége lesz, ezért meg kell várnia a megfelelő alkalmat.
5:07... 5:06... 5:05...
Hardesty előrehajolt, újabb szaggató köhögés rázta. Phoebe megvetette a lábát a földön és meglökte magát. A szék előrelendült.
A férfi esetlenül megpördült, mikor meghallotta a kerekek nyikorgását. Egy éles kiáltással ütésre emelte az öklét. Phoebe felhúzta a lábát és a sarkával ágyékon rúgta.
A férfi fájdalmában felüvöltött és kétrét görnyedt. Phoebe felugrott és még mindig hátrakötözött csuklóval, átemelte a karját a szék támláján. Az ajtó felé bukdácsolt. Elfordította a gombot a háta mögött, kiakasztotta a zárat és kirohant a folyosóra.
Csetlett-botlott, miközben a lift felé szaladt, továbbra is a csuklóját rángatva. A kötél bár meglazult, még mindig nem sikerült kiszabadítani a kezét. Nyögést hallott a háta mögött, hátranézett és látta, hogy Hardesty kitántorog az ajtón.
Egy szürke fémajtó felé iramodott, melyen a „Lépcsőház” felirat állt, megbotlott és alig tudta visszanyerni az egyensúlyát, hogy el ne essen. Ismét értékes másodperceket veszített azzal, hogy háttal kellett kinyitnia az ajtót. A kötélről egy hurok ráadásul az ujjaira tekeredett, tovább nehezítve a feladatot. Hardesty, még mindig görnyedten, utána vetette magát.
- Te szuka... - kapkodott levegő után.
Rémület cikázott át rajta, mikor látta, hogy a férfi a pisztolya után tapogatózik. Az ajtó kinyílt. Phoebe berontott a lépcsőházba, aztán felsikoltott és behúzta a nyakát, mikor előtte a falból betonszilánkok robbantak ki, beterítve fullánkos törmelékkel.
Fojtott kiáltást hallatott. Mielőtt a férfi ismét tüzet nyithatott volna rá, támolyogva elindult felfelé a lépcsőn, eszeveszetten rángatva az összegabalyodott kötelet, ami akadályozta a mozgását. Majdnem elérte a fordulót, amikor az egyik hurok végre kioldódott. Megszabadult a kötéltől, éppen mikor meghallotta lent a szörnyű zihálást, amit felerősített az üresen kongó lépcsőház.
- Te szuka!
Megfordult és meglátta a férfit a lépcső alján, az arca lila volt és levegő után kapkodott, mintha haldoklott volna. Földbe gyökerezett lábbal bámult a pisztolyra, amit Hardesty rászegezett.
- Nem... - A falnak esett, ziháló mellkasát markolászta. - Nem... engedlek el...
A fegyver megremegett, felrázva Phoebét bénultságából. Rohanni kezdett a fordulóban. Újabb lövés dördült, mögötte fúródott a falba. Nem mert megállni, hogy megnézze, követi-e a férfi, csak kapkodta a lábát felfelé a lépcsőn. Amikor elérte az ajtót, egy fájdalomkiáltást hallott, ami szinte nem is emberi volt. Éppen lenyomta a kilincset, mikor a lépcsőházban végigvisszhangzott egy földrezuhanó súlyos test puffanása.
Kiviharzott a folyosóra és kétségbeesetten próbálta betájolni magát. Hallotta a közönség hangját és rájött, hogy a Stars öltözőjéhez vezető folyosó túlsó végén bukkant elő. Nem vesztegetve az időt, a pálya felé vette az irányt, futás közben ledobva magáról véres kézelőjű, flitteres kék dzsekijét.
Egy biztonsági őr állt az alagút végén. Odakapta a fejét, mikor meghallotta cipőjének a kopogását. A férfi szája tátva maradt zilált haja, szakadt harisnyája és véres csuklója láttán.
- Egy őr fekszik lent az öltöző melletti lépcsőházban! - Phoebe levegő után kapkodott. - Azt hiszem, szívrohama van. Legyen óvatos. Nem beszámítható, és fegyver van nála.
A férfi úgy nézett rá, mintha elment volna az esze. Mielőtt kérdezhetett volna valamit, Phoebe elszáguldott mellette a pálya felé. A kerítésnél posztoló biztonsági őr felismerte és hátraugrott a kaputól. A Sabers támadósora volt a pályán. Az eredményjelzőre pillantott.
2:58...
Aztán csak Dan fejét látta hátulról. Sírással küszködött, miközben a kispad felé indult. Játékosok állták az útját, lökdöste őket a mezüknél fogva.
- Engedjenek! Hadd menjek!
Egymás után léptek félre, szemmel láthatóan döbbenten, hogy itt látják. Bobby Tom és Jim Biederot észrevették és rohanni kezdtek felé.
- Dan!
A férfi megpördült, mikor a nevét kiáltotta. Az arca olyan érzelmeket árult el, amiket Phoebe még soha nem látott rajta, és a karjába ugrott.
- Phoebe! Hála istennek! Ó, hála istennek, Phoebe... - Dan a nevét motyogta újra és újra, miközben magához szorította.
Az oldalvonal menti minikamera rájuk közelített, miközben a tulajdonosi páholyban Ron felugrott és az ajtó felé rohant. Eközben a közvetítőfülkében a kommentátorok hebegve próbálták megmagyarázni, miért öleli meg a Stars tulajdonosa az edzőt, aki az elmúlt két negyedben hidegvérrel vezette a csapatát a katasztrófába.
Phoebe átölelte a férfi nyakát és szenvedélyesen megcsókolta. Dan visszacsókolta és olyan szorosan ölelte, hogy Phoebe alig kapott levegőt.
- Tudtok még nyerni? - suttogta.
- Amíg biztonságban vagy, nem számít, nyerünk-e. Semmi sem számít. - Dan hangja rekedtté vált az érzelmektől, Phoebe pedig hátrahúzódott annyira, hogy lássa, könnyek szöknek a szemébe. - Azt hittem, elveszítelek. Annyira szeretlek. Ó, istenem, szeretlek.
Phoebe elzárta a szavakat, mint egy kincset, hogy majd később elővegye. Most csak Danre tudott gondolni és arra, amit a férfi érte tett.
- Azt akarom, hogy győzz. Megküzdöttél érte.
- Nem fontos.
- De igen. Fontos. - Phoebe rádöbbent, hogy sír.
Dan megölelte. - Ne sírj, drágám. Örüljünk annak, hogy életben vagy.
Phoebe rájött, hogy Dan azt hiszi, maga miatt akarja. - Nem érted. Nem miattam akarom, hogy nyerj! Azt akarom, hogy magad miatt!
- Tíz pont a hátrányunk, drágám. Kevesebb mint három perc van a játékból.
- Akkor jobb, ha munkához látsz.
Dan kisimította Phoebe haját az arcából, a tekintetében pedig annyi szeretet volt, hogy Phoebe minden kétsége elszállt afelől, mit érez iránta a férfi.
- Két touchdown kell ahhoz, hogy nyerjünk, és az embereim pillanatnyilag gyűlölnek.
- Én majd beszélek velük.
- Phoebe...
Két keze közé fogta a férfi arcát. - Szeretlek, edző. Most pedig munkára. Ez parancs.
Phoebének minden akaraterejére szüksége volt, hogy elengedje a férfi karját, de otthagyta Dant, aki még mindig szédülten állt a vallomástól. Alig lépett kettőt, mikor Bobby Tom és Jim ott termett mellette.
- Jól vagy? - Bobby Tom sápadt volt az aggodalomtól. - A fenébe, Phoebe, halálra ijesztettél.
- Jól vagyok. - Karon fogta őket. - Azt akarom, hogy megnyerjétek ezt a meccset. Azt akarom, hogy Dan megnyerhesse.
- Ha több idő lenne...
Phoebe Jim szavába vágott. - Nem érdekel. Nem engedhetem, hogy ez történjen Dannel. Veletek.
Sarkon fordult és Darnellhez rohant. Valahogy vissza kell állítania a játékosok bizalmát az edzőjükben, de olyan kevés ideje maradt. Darnell megrémült, mikor meglátta, milyen állapotban van, és elé sietett.
- Phoebe, mi történt veled?
Amilyen gyorsan tudta, elmagyarázta. A végén levegő után kapkodva azt mondta:
- Dan csak engem próbált védeni. Mondd meg a védőknek. Meg fogjuk nyerni ezt a meccset.
Mielőtt Darnell kérdezhetett volna, a játékosok, akik nem voltak pályán, körülvették, Phoebe pedig nekik is elismételte a történteket. Miközben kérdésekkel bombázták, a Sabers átadta a támadás jogát.
Dan visszavette a fejhallgatóját és utasításokat kiabált. Jim rácsapott egyet a vállára, és kirohant a pályára a támadósorral.
Felharsant a kétperces figyelmeztetés.
Dan előrehajolt, keze a combján. A Stars spontán hívott támadójátékra állt fel. Phoebe a tenyerébe mélyesztette a körmét, miközben a pályán elkezdett kibontakozni az akció. Jim villámpasszt adott a védőnek, aki elkapta a labdát. A következő akcióban viszont nem sikerült az elkapás. A harmadikban pedig Jim dobása nem jött össze.
A Stars gyúrója odalépett Phoebéhez, és elkezdte gézbe tekerni a csuklóját. A történtek híre elterjedt a csapatban, és Webster Greer állt oda mellé testőrnek.
Jim következő passza harmincnyolc yardot ért, és az aréna visszhangzott az éljenzéstől.
A Sabers védelme csak lassan alkalmazkodott a spontán támadáshoz. Phoebe kiszáradt szájjal nézte, ahogy a csapata előretör tizenhét yardig.
1:10
Biederot összejátszott Collier Davisszel. Phoebe felsikított, amikor Davis bevitte a touchdownt. A szurkolók tomboltak.
Az oldalvonalnál Dan a kezdőrúgást végző csapattal és a speciális csapat koordinátorával tartott megbeszélést. A Stars megcsinálta az extra pontot. Sabers 27, Stars 24. 0:58
A Stars kezdőrúgó egysége felsorakozott, a tömeg rövid rúgást várt, tudván, hogy a Starsnak kell megkaparintania a labdát. Ez egy olyan megoldás volt, amit Dan százszor is elgyakoroltatott a játékosokkal a szezonban, amíg hibátlanul nem végezték. De ez most nem edzés volt, és a másik csapat tudta, hogy rövid rúgás fog következni.
Phoebe Danre pillantott. Indulatos volt és csodálatos.
A labda őrült pörgésbe kezdett, ahogy leszakadt a rúgó lábfejéről. Alig tette meg a szükséges tíz yardot, mikor egy Sabers futó kezében landolt. Az megpróbálta megtartani, de nem tudta. Elvis Crenshaw földre vitte.
A labda szabad volt, huszonkét férfi vetette rá magát. Sisakok recsegtek, és a játékosok fogvicsorgatását még az oldalvonalon is hallani lehetett a közönség üvöltése ellenére. Sípszó harsant, a bírók elkezdték szétválasztani a játékosokat. Phoebe belemélyesztette az ujjait Webster karjába.
A játékosok - mindkét csapatból - egymás után álltak fel, amíg már csak ketten maradtak a földön, egy égkék és egy karmazsinvörös mezes.
Dan üdvrivalgásban tört ki.
A Sabers játékosa feltápászkodott, otthagyva Darnell Pruittot, aki egyedül szorongatta a labdát.
A közönség ordítása fülsiketítő volt. Darnell felugrott és a levegőbe emelte a karját. A Stars megszerezte a labdát a negyvennyolc yardos vonalánál.
0:44
Dan rácsapott egyet Biederot hátára, mikor az kifutott a pályára. Az első játékban Jim dobott egy passzt negyvenkettőig.
0:38
A Sabers védekező sora, arra számítva, hogy a rövid passzos támadás fog folytatódni, mélyre húzódott, hogy kivédje az akciót. De csőbe húzták őket a legszebb futó-játékkal, amit Dan valaha is megálmodott.
0:25
A Stars következő két passzát a támadóegység nem tudta elkapni. Phoebe felkészült a vereségre.
0:14
Biederot kikérte a megmaradt idejüket, és kirohant Dan-hez az oldalvonalhoz. Dühös szócsatát vívtak. Jim visszafutott a pályára.
A levegő szikrázott a kupolában. Ahogy a csapatok felsorakoztak, Phoebe az eredményjelzőre pillantott. A harmadik kísérletnél és huszonkét yardnál tartottak.
Jim újabb befejezetlen passzt adott.
0:08
Dan vadul mutogatott, miközben a játékosok visszaálltak a formációba. A Stars ahelyett, hogy mezőnygólra játszott volna, amivel kiegyenlítenének és játszhatnának a hirtelen halálig, touchdownra ment. Negyedik kísérlet, huszonkét yardnál.
Jim elkapta a hosszú indítást, amit a center a lába között dobott neki hátra 3-4 yardra, és kedvenc célpontját, Phoebe kecses lábú, fürge ujjú, nyolcmillió dollárt érő szélső elkapóját kereste a texasi Telarosából.
Bobby Tom élesen irányt változtatott a hetesnél, hogy lerázza az emberét. A labda felé pörgött. Felugrott és leszedte a levegőből szinte már nőiesen kecses mozdulattal.
Védők vetették utána magukat.
Bobby Tom a gólvonal felé fordult. Megbotlott. Éppen mikor visszanyerte az egyensúlyát, oldalról nekimentek. Megint lefordult a védőről.
De Brewer Gates, a Sabers söprögető csillaga száguldott felé. Bobby Tom tudta, hogy ütközni fognak, de kinyújtotta maga elé a labdát, és védtelenül hagyva testét vetődött a gólvonal felé.
Gates fogcsikorgatva és csontrepesztő bömböléssel előrelendült, hogy ledöntse Bobby Tomot a két yardos vonalnál.
De Darnell Pruitt felöklelte.
Bobby Tom nagyot esett, karcsú testében minden izom megnyúlt. A feje zúgott, nem látott rendesen.
0:01
Az arcvédőjén át pillantása felfelé siklott a karja vonalán a kezéhez. Pontosan a gólvonalon tartotta tenyere bölcsőjében a labdát.
A bíró karja a magasba lendült, jelezve a touchdownt. A szurkolók rivalgása megrázta a kupola falait.
Phoebe sírt és nevetett. Webster megölelte, aztán Elvis Crenshaw is. Pokoli zűrzavar támadt a pályán és a lelátón, amint lefújták a meccset.
Phoebe próbált odamenni Danhez, de nem tudta átverekedni magát az őt körbevevő kék mezesek tengerén. Üggyel-bajjal felmászott a kispadra és látta, hogy Dan az emberei között lökdösődve hozzá igyekszik. A férfinak fülig ért a szája, tekintetük összekapcsolódott. Phoebe integetett és nevetett. Látta, hogy több játékos hatalmas zöld műanyagdobozt tartva a magasba közeledik Dan felé hátulról. Phoebe még jobban nevetett, amikor Dan fejére borították.
Gatorade és jég zúdult a férfira. Dan behúzta a nyakát és felkiáltott, amikor átesett a győzelmi keresztségen.
A közönségből néhányan fütyültek. Nem tudtak a színfalak mögött lejátszódott drámáról, és Dan vérét akarták venni, amiért ilyen kétségbeesett befejezésbe hajszolta a játékosokat.
Dan megrázta a fejét, üdítőcseppeket szórva szanaszét, és a szemét törölgette, hogy ismét láthassa Phoebét.
Bobby Tom átölelte Dan vállát, és odalökte neki a labdát. - Ez a tiéd, cimbora.
Összeölelkeztek. Dan magához szorította a labdát és újból Phoebe felé fordult.
Megtörölte az arcát a szárazabbik kabátujjával, és látta, hogy Phoebe még mindig a kispadon áll. Mint egy istennő, úgy emelkedett ki a kavargó kék mezek tengeréből, szőke haja ragyogott a fényben. Ó volt a leggyönyörűbb teremtés, akit valaha látott, és teljes szívéből szerette. Már nem félt az érzései erejétől. Még egyszer nem akart kockáztatni, most, hogy majdnem elveszítette.
A játékosok arra készültek, hogy a vállukra vegyék, de ő sehova nem akart menni Phoebe nélkül. Phoebe felé fordult, miközben felemelték a földről és vinni kezdték a tömegben. Phoebe nevetett. Ő visszanevetett rá. Aztán hirtelen teljesen éberré vált, amikor valami magára vonta a figyelmét a tribünön.
A tolongó, kiáltozó tömegben Ray Hardesty hátborzongató mozdulatlansággal állt. Minden izma kővé dermedt a gyűlölettől, miközben Danre meredt az első sorból. Dan már azelőtt látta megcsillanni a fegyvert, hogy Hardesty felemelte volna a karját.
Az egész másodpercek alatt történt, mégis minden pillanat kimerevedett, rémképként égve bele örökre az emlékezetébe. Dan magasan imbolyogva játékosai vállán nyílt célponttá vált, de Hardesty egy őrült ember ösztönével jobbat talált ki, hogy tönkretegye a férfit, akit gyűlölt. Vakuk villogtak, riporterek kiabáltak kérdéseket neki, ő pedig tehetetlen rémülettel nézte, ahogy Hardesty igazít a célon, egyenesen Phoebe fejére irányítva a fegyvert.
Biztonsági őrök hada rohant Hardesty felé. Az elülsők látták, hogy fegyver van nála, de a kavargó tömegben nem használhatták a sajátjukat.
Phoebe a pálya szélén, nem is sejtve, milyen veszély leselkedik rá, még mindig mosolygott. Dannek nem volt fegyvere, nem volt semmije, amivel megvédhette volna a nőt, akit teljes szívéből szeretett. Semmi, csak a labda, amit magához szorított. Tagja volt ugyan a kiváló irányítók válogatott társaságának, ám már nem volt edzésben, de keze ráfonódott a labdára. Ujjai ösztönösen helyezkedtek el abban a pozícióban, amit jobban ismert a saját arcvonásainál.
A halhatatlanok nevei villantak fel előtte: Bart Starr, Len Dawson, Namath és Montana, maga a nagy Johnny U. Egyikük számára sem volt soha ilyen nagy a tét. Meglendítette a karját és eldobta a labdát. Az elsüvített a tömeg feje fölött alacsonyan és keményen, vadul pörögve, éppolyan tökéletesen dobva, mint bármelyik más a profi futball történetében.
A lelátón az első sorban Hardesty oldalra pördült, ahogy a labda eltalálta a vállát. Az ütés erejétől rázuhant a székekre és a pisztoly kiesett a kezéből.
Phoebe, aki végre észrevette, hogy valami baj van, éppen akkor fordult hátra, amikor egy csapat biztonsági őr zúdult a lelátóra mögötte. Mielőtt láthatta volna, hogy mi történt, Bobby Tom és Webster karon ragadta, és az alagút felé vitték.
25.
Ron az öltözőajtóban várta Phoebét, és miután megnyugodott, hogy nem esett bántódása, a kis emelvény felé vezette, amit a meccs utáni televíziós interjúkra és a trófea átadásra állítottak fel.
- Beszéltem a rendőrséggel - mondta a férfi a hangzavarban, ami körülvette őket. - Találkozni akarnak veled, amint a ceremónia véget ér. Még soha életemben nem féltem ennyire.
- Molly jól van? - A játékosok pezsgősüvegeket ráztak, Phoebe lehúzta a fejét egy habos zuhany elől.
- Ideges volt, de most már jól van.
Amikor odaértek az emelvényhez, Phoebe látta, hogy épp O. J. Simpson kérdezi Dant. Dan egy Super Bowl-os baseballsapkát húzott nedves hajára, és ahogy Ron felsegítette, Phoebe hallotta, hogy Dan kitérő választ ad a második félidei stratégiájával kapcsolatban, teljes sajtókonferenciát ígérve, mihelyt a káosz elül. Nem nézett rá, de ahogy Phoebe közelebb húzódott hozzá, a férfi megnyugtatóan a derekára tette a kezét.
Phoebe kivédett egy pezsgőzuhanyt, ám rögtön eláztatta egy másik. A hajáról a szemébe csöpögött a pezsgő, és az arcát törölgette, amikor az NFL elnöke előrelépett az AFC-bajnokság trófeájával. Phoebe és Dan közé állva beszélni kezdett. - A National Futball League nevében...
- Elnézést egy pillanatra. - Phoebe kirohant a pódium szélére, ahol megragadta Ron kezét és odahúzta magával Danhez.
Dan helyeslően mosolygott, elvette a habzó pezsgőt Collier Davistől és Ron nyakába borította. Miközben az ügyvezető igazgató prüszkölt, Phoebe nevetett és visszafordult az NFL elnökéhez. - Most már folytathatja.
A férfi elmosolyodott. - A National Futball League nevében nagy örömömre szolgál átadni az AFC-bajnokság trófeáját Phoebe Somerville tulajdonosnak, Dan Calebow edzőnek és a Stars valamennyi játékosának.
A játékosok vadul éljeneztek és újabb pezsgőzuhanyt spricceltek szanaszét. Phoebe megpróbált tartani egy rövid beszédet, de elakadt a hangja és Ron vette át a szót. O. J. még mindig a játék fura alakulásával kapcsolatos kérdéseire igyekezvén választ kapni, Jim Biederothoz fordult, miközben Phoebe átadta a trófeát Ronnak.
Dan megfogta Phoebe kezét, lesegítette az emelvényről és a játékosok egy ünneplő csoportja mögé irányította, hogy rejtve legyenek a média elől. - Gyere. Csak pár percünk van.
Befordulva a sarkon a zuhanyozók felé vezette, át a felszerelésraktáron, el a kezelő mellett a folyosóra. Aztán Phoebe már csak arra eszmélt, hogy Dan betuszkolja egy raktárhelyiségbe. A férfi alig csukta be az ajtót, máris a karjába vonta és csókolni kezdte.
Szenvedélyesen kapaszkodtak egymásba. Vizesek és ragacsosak voltak a Gatorade-től és a pezsgőtől. Érezték egymás ajkán.
- Nem tudtam, tartalak-e még így a karomban - mormolta Dan rekedten.
- Annyira féltem...
- Nagyon szeretlek. Ó, istenem, mennyire szeretlek.
- Attól féltem, hogy nem, és azt nem bírtam volna elviselni. - Remegett a férfi karjában. - Ó, Dan, olyan borzalmas nap volt.
- Ahogy mondod.
- Nem csak az emberrablás miatt, hanem... - Borzongva mesélte el Reedet.
Érezte, ahogy Dan izmai megfeszülnek, miközben beszélt, és várta, hogy a férfi dührohamot kapjon. Amikor azonban vigasztalni kezdte helyette, még jobban szerette, amiért megértette, hogy mire van szüksége.
- Sajnálom - mondta Dan érzelmektől rekedt hangon. - Olyan nagyon, nagyon sajnálom, bébi.
Phoebe már attól könnyebben elviselte, hogy elmondta Dannek. Még jobban odabújt a férfi nedves inggallérjához. - Bárcsak itt maradhatnánk örökre - mormolta.
- Igen. Csak arra vágyom, hogy hazavigyelek és szeretkezzem veled.
- A rendőrség vár.
- Nekem is beszélnem kell velük. Meg a sajtóval.
- Nekem pedig Mollyval.
Dan a két tenyerébe vette az arcát és gyengéden megsimogatta. - Nem lesz baj?
- Jól vagyok. Csak szeretnék már túlesni ezen az egészen. Találkozunk Ron győzelmi partiján ma este.
- Ne számíts rá, hogy sokáig maradunk. - Dan még egyszer utoljára megcsókolta, aztán kézen fogva kisurrantak a folyosóra.
A raktárban egy ideig semmi nem mozdult, aztán a legtávolabbi, legsötétebb sarokban mozgolódás támadt.
- Darnell? - A nő hangja lágy és finom volt, de tisztán kivehetően aggodalmas. - Hallottad, mit mondott? Reed Chandlerről?
- Hallottam.
Charmaine Dodd, aki szentül hitt a sportszerűségben, fel volt háborodva. - A patkány! Nem kellene, hogy megússza.
- Ó, nem fogja, bébi. Ismerem az edzőt, és biztosíthatlak, hogy Chandler nem fog megúszni semmit.
- Örülök neki. - Rácsapott Darnell kutakodó kezére, ami simogatni kezdte a mellét egyszerű fehér blúzán át a legédesebb, bár meglehetősen illetlen módon. - Mész innen! Még nem vagyunk házasok.
- De azok leszünk, és akkor olyan helyeken fogok hozzád érni, amikről nem is tudtad, hogy léteznek.
- Nem mondtam, hogy hozzád megyek. - A szavak fojtottak voltak, mert Charmaine próbálta megcsókolni, miközben beszélt. Egy futballjátékost ölelni, akin még rajta van a teljes felszerelése, olyan volt, mintha egy páncélkocsihoz próbált volna meg odabújni. De így sem akarta elengedni. Pedig esze ágában sem volt könnyíteni Darnell dolgát azzal, hogy elárulja neki, mennyire megszerette. Darnell amúgy is túl beképzelt volt, ami azt illette.
- Charmaine, bébi, most jöttem le a pályáról, még nem tusoltam, mégis bejöttél velem ebbe a raktárba. Ha ez nem annak a jele, hogy kész vagy hozzám jönni, akkor nem tudom, mi az.
- Talán csak megsajnáltalak.
Darnell nevetett, és a nő szoknyája alá nyúlt. A simogatása olyan csodás volt, hogy Miss Charmaine Dodd hosszú pillanatokra megfeledkezett az elveiről. Sőt, nyelve hegyével körberajzolta a férfi fogába ültetett gyémántot, és azt gondolta magában, hogy Darnell Pruittból nagyon, de nagyon jó férj lesz.
Este nyolc volt, mire Dan végzett a rendőrséggel, az NFL-megbízottal és a sajtóval. A hosszú és drámai sajtókonferencia Phoebének volt különösen nehéz, ám derekasan állta a rohamot, és az esti hírekben már hősnőnek kiáltották ki. Dannek nem volt ínyére, hogy a sajtó megpróbált hőst csinálni belőle, de tudta, hogy az ilyen történetek pár hét után természetes halált halnak. Akkor visszatérhetnek a normális életükhöz.
Ray Hardesty súlyos szívrohamot kapott, és rendőri felügyelet alatt kezelték a kórházban. Miközben Dan körbenézett a néma edzői öltözőben, ahol végre letusolhatott és tiszta ruhát vehetett, tudta, hogy egyáltalán nem bánná, ha Hardesty még nyomná az ágyat egy darabig.
Már mindenki rég a győzelmi partin volt. Dan, miközben magára kapta sportkabátját, csak arra tudott gondolni, hogy Phoebével legyen. De valamit még el kellett intéznie előtte.
Kilépett a néma folyosóra és megtorpant, mikor meglátta Jimet, Darnellt, Webstert és Bobby Tomot a szemközti falnak támaszkodva. Mindannyiukat utcai ruhában.
Aggódva nézte őket. - Azt hittem, már a partin vagytok.
- Úgy döntöttünk, megvárunk - mondta Jim.
- Előbb be kell ugranom valahova. Ott találkozunk. Bobby Tom ellökte hórihorgas testét a faltól. - Phoebe nekünk is fontos.
- Miről beszéltek?
Darnell előrelépett. - A meccs után mi is ugyanabba a raktárba mentünk be a menyasszonyommal, mint te és Phoebe. Hallottuk, mit mondott Reed Chandlerről. Megosztottam az információt a csapattársaimmal.
Hosszú másodpercek teltek el, miközben Dan őket tanulmányozta. - Egyedül is el tudok bánni Reeddel.
- Azt tudjuk. Csak pszichikai segédként kísérünk el. Dan vitatkozni kezdett, de aztán elhallgatott, mikor rájött, hogy a fiúk szemében Phoebe ma a csapattársuk lett.
Húsz perccel később megálltak Reed kőből és téglából épült kétszintes háza előtt. Dan megkönnyebbülten látta, hogy ég a villany. Reed itthon van, tehát nem kell tovább húzni a dolgot.
Miközben felmentek a kocsibeállón, zsebre tette a kesztyűjét és a kíséretére nézett. - Reed az enyém. Nem akarom, hogy bárki más is hozzányúljon.
Bobby Tom bólintott. - Csak sok ne maradjon belőle.
Reed maga nyitott ajtót. Amikor meglátta Dant, először meglepődött, aztán a szeme elkerekedett a rémülettől, amint észrevette mögötte a többieket. Rögtön megpróbálta bevágni az ajtót, de nem volt elég gyors, Dan nekivetette a vállát, Reed pedig hátrarepült.
A férfiak berontottak a házba. Reed nekihátrált a nappalira nyíló boltívnek. Dan érezte rajta a félelem szagát.
- Mit akarsz? Tűnjetek innen!
Dan előrelépett. - Szerintem tudod, mit akarok. Ha hívő ember vagy, azt ajánlom, kezdj el imádkozni.
- Nem tudom, miről beszélsz! Hazudott neked rólam, ugye? Hazudott valamit.
Dan bevitte az első csapást, egy kemény ütést Reed állára, amitől az hátraesett a kanapénak. Felüvöltött fájdalmában, és félelemtől zihálva talpra kászálódott.
- Takarodj innen, Calebow! Hívom a rendőrséget.
Webster sztoikus nyugalommal kitépte a falból a zsinórt.
- Micsoda pech, Chandler. Nem működik a telefon.
- Ha hozzám érsz, letartóztattatlak!
- És hogyan? - Bobby Tom egy fogpiszkálót dugott a szája sarkába. - Az edző ebben a pillanatban négyünkkel iszogat a lakásomon. Bárki, aki mást mond, hazudik. Nem igaz?
- De igaz, Bobby Tom. - Darnell fenyegetően magasodott a többiek fölé.
- Ti megőrültetek, fiúk! Elment az eszetek!
- Nem ment el az eszünk - mondta Dan. - Csak úgy gondoljuk, hogy egy ilyen nyálgép, mint te, nem úszhat meg egy nemi erőszakot.
- Ezt mondta? Én nem erőszakoltam meg! Hazudik. Akarta.
Dan következő ütése eltörte Reed orrát. Chandler nyüszíteni kezdett, miközben vér öntötte el az arcát. - Nem az én hibám volt - zokogta. - Részeg voltam. Én nem akartam.
Dan ledobta a kabátját a kanapéra. - Nagy fájdalmaid lesznek, mire végzek veled ma este.
Reed megpróbált talpra állni. - Ne! Hagyjál! Ne bánts!
Dan feléje közelített. - Fájni fog, de életben maradsz. Ha azt akarod, hogy ez így is maradjon, soha többé ne menj Phoebe közelébe. Ha bármivel megfenyegeted, készülj fel rá, hogy tolószékben éled le a hátralévő életedet.
- Ne!
Ez volt az utolsó szó, amit Reed kiejtett a száján, mielőtt Dan laposra verte.
Phoebe csak kilenckor ért oda a győzelmi partira. A megpróbáltatás, ami érte azon a különleges napon, teljesen kimerítette. Amikor végre hazaért, Molly úgy sertepertélt körülötte, mint egy tyúkanyó, és ragaszkodott hozzá, hogy lefeküdjön. Olyan fáradt volt, hogy azonnal elaludt.
Pár óra múlva kipihenten ébredt, égve a vágytól, hogy lássa Dant. Letusolt és Mollyval csevegett, miközben felöltözött. A húgát megrázták a délutáni események, de jobb kedvre derült, amikor Phoebe indítványozta, hogy rendezzen rögtönzött pizsamabált. Peg beleegyezett, hogy ő legyen a gardedám, és mire Phoebe elindult, már érkeztek is a lányok.
Az étterem, amit Ron ma estére kibérelt, barátságos, rusztikus, téglaburkolatos belsővel rendelkezett, a csupasz gerendákról pedig rézedények lógtak. Amikor belépett, a haja még nedves volt a zuhanyozástól és göndör fürtökben keretezte az arcát. Laza esésű pulóvert viselt egy hozzávaló puha gyapjúszoknyával. A középen lévő hasítéktól eltekintve, ami egészen a térde fölé ért, konzervatív öltözék volt, de illett göndör hajához és ezüst ajtókopogtató fülbevalójához.
Éppen beadta a kabátját a ruhatárba, amikor meghallotta maga mögött az étterembe belépő csapatot. Megfordult és látta, hogy Dan az Jim, Webster, Darnell és Bobby Tom kíséretében. Ellágyult és melegség öntötte el a férfi láttán.
- Azt hittem, én leszek az utolsó. - Phoebe hangja fátyolos volt.
Dan arca olyan gyengéd kifejezést öltött, hogy Phoebe érezte, ahogy dagad a mellkasa. - Nehezen tudtunk elszabadulni.
Az előtér kellős közepén álltak és csak néztek egymás szemébe, miközben a játékosok elindultak megkeresni a barátnőiket, feleségeiket.
Bobby Tom köhintett. - Legalább lélegezzetek vagy valami, mielőtt kabátot akasztanak rátok.
Dan nem vette le a szemét Phoebéről. - Nincs nálad egy szabálykönyv, amit olvasgass, Denton?
- Igenis, uram. - Bobby Tom kuncogva magukra hagyta őket.
Phoebe az idők végezetéig el tudta volna nézni a férfit, de kötelezettségeik voltak. Dan megfogta a kezét és bevezette a terembe. - Fél óra. És utána az enyém leszel.
Ron az ajtónál várta őket. Phoebe legnagyobb meglepetésére Sharon Andersonnal az oldalán, és meleg mosollyal üdvözölte mindkettőjüket.
Dan nem is próbálta leplezni az örömét, hogy látja Sharont, és azonnal a karjába vonta egy mackós ölelésre. - Szia, szívem. Hogy bánik veled, Ron? Megkérte már a kezed?
Phoebe próbált féltékeny lenni, de olyan őszintén és nyíltan kedvelte Sharont, hogy nem sikerült. Rájött, hogy Dan ugyanúgy bánik Sharonnal, ahogy Mollyval, és csodálkozott, hogy a csudába képzelhette valaha is a férfi, hogy boldog házaspár lehetnek. Dan volt az egyik legokosabb ember, akivel valaha találkozott, de bizonyos dolgokban határozottan rövidlátó.
Megsajnálta Sharont, aki a haja tövétől az utolsó szeplőjéig elvörösödött.
- Ne hagyd, hogy ugrasson, Sharon. Szerinte az a jómodor, ha megsértheti azokat, akiket szeret.
- Én nem sértettem meg - tiltakozott Dan. - Ez az első komoly házasságközvetítői kísérletem, és tudni akarom, hogyan alakul.
- Nem tartozik rád - mondta Ron kedvesen. - Most pedig miért nem törődsz a saját szerelmi életeddel és hozol Phoebének egy italt? - Szégyenlősen egymásra mosolyogtak Sharonnal, és magukra hagyták őket.
Phoebe kuncogott, miközben Dan magának egy sört, neki pedig egy pohár vörösbort emelt le az arra járó pincér tálcájáról, de lehervadt Phoebe mosolya, mikor meglátta a férfi csúnyán felhorzsolódott, zúzódásos öklét. - Mi történt a kezeddel?
- Én, ö... - Dan ivott egy kortyot. - Nagyon örülök, hogy Ronnak sikerült titokban tartania ezt a helyet a sajtó előtt.
- Dan? Mi történt a kezeddel?
A férfi tétovázott, és Phoebe egy pillanatra azt hitte, hogy nem fog válaszolni, de aztán kisimított egy tincset az arcából. - Meglátogattam Reedet. Megállapodásra kellett jutnunk azzal kapcsolatban, amit veled tett.
Phoebe tekintete végigcikázott rajta, de a kezét ért sérüléseken kívül sértetlennek látszott. - Mit csináltál?
- Fogalmazzunk úgy, hogy tettem valamit az igazság-szolgáltatásért. Nem fog többet zaklatni, drágám.
Phoebe szeretett volna kérdezni még, ám Dan zárkózott arckifejezéséből kiolvasta, hogy nem jutna sokra. Úgy döntött, mégsem érdeklik a részletek.
Darnell lépett oda és mutatta be a menyasszonyát. Phoebe első pillantásra megszeretette Charmaine Doddot, és gratulált nekik. Jött a többi játékos is a feleségeikkel, és Dannel elszakadtak egymástól. Társaságról társaságra járt, üdvözölt mindenkit és néha Danre sandított, rajtakapva, hogy ő is ugyanezt teszi. Éppen Bobby Tommal és a karján lógó formás vörössel cseverészett, amikor valaki kiabálni kezdett.
- Csendet, emberek! Csendet!
Mindenki meglepetten látta, hogy a parancsoló hang Roné, és elnémultak. A helyiség végében állt egy telefont tartva, kezét a szájára szorítva.
- Phoebe! - Előrelökte a kagylót. - Téged keresnek, Phoebe!
Phoebe zavartan nézett rá.
- Az elnök! - Tettetett suttogását, amivel a szót kimondta, akár a parkolóban is hallani lehetett volna.
Phoebe az NFL-elnökével pár órával ezelőtt beszélt, nem értette, mire fel ez a nagy izgalom. - Azt hittem, mindent megbeszéltünk.
- Az Elnök! Az Egyesült Államoké! Gratulálni akar.
Phoebe levegő után kapkodott. Kezével a pulóvere nyakát legyezgette. A játékosok nevettek, aztán elcsendesedtek, mikor odament, hogy elvegye a kagylót.
Egy női hang szólt bele: - Miss Somerville, az elnök van a vonalban.
Ekkor valaki megkopogtatta a vállát. Megfordult és látta, hogy Dan áll mellette és futballpálya nagyságú mosoly terül szét az arcán. - Most, Phoebe.
Bambán nézett rá. - Tessék?
- Most.
Lassan eljutott a tudatáig, mire céloz a férfi, és hitetlenkedve meredt rá. Arra a mostra célzott. Eltakarta kezével a kagylót. - Dan, az elnök az! Nem tehetem meg, hogy...
Dan karba tette a kezét a mellkasán és elképesztően öntelt képet vágott. Phoebe rájött, hogy pont egy ilyen alkalomra várt. A gazember! Rászedte, és most egész hátralévő életükben könyörtelenül heccelni fogja azzal, hogy nem volt mersze vállalni a kihívást. Az arcátlan felfuvalkodott hólyag! Valakinek nagyon móresre kellene tanítani.
A vonalban felbúgott az elnök hangja. - Gratulálok, Miss Somerville. Csodálatos mérkőzés volt.
- Bocsásson meg, uram. - Phoebe nyelt egyet. - Adom Miss Somerville-t. - Azzal a meghökkent Sharon Anderson kezébe nyomta a kagylót.
Dan hahotázott. Phoebe megragadta a karját és keresztülvágtak a tömegen. Amint az ajtóhoz értek, megszólalt.
- Aztán megérje, numeravirtuóz!
A háttérben Sharon Anderson a kezdeti bukdácsolás után felnőtt a feladathoz. Ron legnagyobb ámulatára azt mondta: - Már jól vagyok, Elnök Úr! Igen, hajmeresztő volt. Apropó, uram, szeretném ha tudná, hogy mi itt a Stars háza táján mindannyian osztjuk az aggodalmát az iskola-előkészítő oktatás megfelelő mértékű konszolidálása miatt...
- Numeravirtuóz? - Dan kihajtott a főútra. - Numeravirtuóznak neveztél?
Phoebe még mindig alig kapott levegőt. - Ezt a játékot ketten játszák, edző. Ne legyél meglepve, ha majd a Super Bowl utolsó két percében...
- Te nem tennél ilyet.
- Megtehetem.
Dan ránézett és elmosolyodott. - Ha már a Super Bowl-nál tartunk. Hozzám jössz feleségül, amint vége?
- Valentin-nap?
- Túl messze van.
- Gyertyaszentelő?
- Áll az alku. - A Ferrari a Tollwayre vezető felhajtón száguldott. - Tudod, van néhány dolog, amit meg kellene beszélnünk, mielőtt összeházasodunk.
- Nem szabadulok meg Micitől.
- Látod, már megint ez az ellenségeskedés. A házasságban meg kell tanulni kompromisszumokat kötni.
- Nem mondtam, hogy nem vagyok hajlandó komromisszumot kötni. Megígérem, hogy kiveszem a masnit a copfjából, mielőtt elviszed sétálni.
- Aranyból van a szíved.
Phoebe mosolya lehervadt. - Én is akarok gyerekeket. Mindig is akartam. Csak tudnom kellett, hogy szeretsz.
- Remélem, most már tudod. Senkit sem szerettem egész életemben úgy, mint téged. Akarok gyerekeket, de közel sem annyira, mint téged.
- Örülök. - Phoebe a foga közé harapta az alsó ajkát, aztán elengedte. - Nem akarom elküldeni Mollyt. Azt akarom, hogy velünk maradjon.
Dan ránézett. - Persze hogy velünk marad. Hová menne?
- Azt hittem, csendesebb magánéletre vágysz.
- Mihelyt a hálószobaajtó bezárul, kedvünkre való magánéletünk lehet. Amikor a problémákat említettem, tulajdonképpen a Starsra gondoltam.
- Tudom, hogy nem a Stars miatt veszel el. Nem kellett volna ezt mondanom. Sértett voltam.
- Örülök, hogy rájöttél. De még mindig van egy gond. A történelem során a nők voltak azok, akik hozzámentek a főnökhöz. Mihelyt az ujjúkra került a jegygyűrű, abbahagyták a munkát és otthon maradtak. Ezt egyikünk sem akarja, de meg kell mondanom, hogy egyáltalán nem nyugtat meg a gondolat, hogy egész hátralévő életemben olyan valaki mellett aludjak, akinek hatalmában áll kirúgni, ha az alsónadrágom nem jut el a szennyeskosárig.
Phoebe elnyomott egy mosolyt. - Megértem a problémádat, de nem fogom eladni a csapatot, csak azért, hogy trehány lehess.
- Valahogy nem is számítottam rá.
- Ez egy új világrendszer. Találjátok ki, ti férfiak, hogy miképp kezeljétek.
- Élvezed, ugye?
- Elég jól szórakozom.
A csipkelődés ellenére Phoebét már foglalkoztatta a gondolat, hogy hogyan egyeztesse össze a hatalmas követelményeket, amiket a Stars tulajdonlása támaszt elé, a házassággal és a születendő gyermekeivel. - Ami azt illeti, van pár ötletem a témában. Még nem teljesen forrott ki a fejemben, de ha meglesz, te leszel az első, akinek beszélek róla.
- Akkor jobb lesz, ha közlöm, hogy nem szándékozom egész életemben a Starst edzeni.
- Dan, nem mehetsz másik csapathoz! Lehetetlen helyzetbe hoznál.
- Egyelőre nem megyek sehová. De látod, milyen az élet a szezon idején. Melletted és a kölykök mellett akarok lenni, és egy ideje már amúgy is játszadozom az ötlettel. Még régebben eldöntöttem, hogy aznap, amikor úgy kelek fel, hogy nem emlékszem a feleségem és a gyerekeim arcára, abbahagyom a profi edzősködést. Keresek a közelben egy III. divíziós főiskolai csapatot, és a továbbiakban ott folytatom az edzői pályafutásomat.
- III. divíziós? Nem tudom, mit jelent.
- Kis főiskolai csapatok szakosztálya. Nem engedhetnek meg maguknak sportösztöndíjakat, a profik soha nem cserkészik be őket. A kölykök nem a legnagyobbak, nem a leggyorsabbak és senki sem dugdos nekik pénzt az asztal alatt. Egy dolog miatt játszanak, mert szeretik a futballt. Úgyhogy amíg te a nagy mókuskereket hajtod, én megbújok egy kedves kis campuson, és arra emlékezem, miért is kezdtem el annak idején játszani.
- Csodásan hangzik.
Dan sávot váltott. - A sál a kabátod gallérja alatt. Bekötnéd vele a szemed?
- Micsoda?
- Most.
- Ó, az isten szerelmére. - Phoebe lekapta a nyakából a sálat és bekötötte vele a szemét. - Ez nevetséges! Ugye nem valami beteges dolgot tervezel?
Hosszú csend. - Dan?
- Nos, azt hiszem, ez attól függ, mennyire konzervatív a gondolkodásod.
- Azt mondtad, az már a múlt. Hogy kellemes, hétköznapi szexuális életet akarsz.
- Aha.
- Nem vagy túl meggyőző.
- Tudod, hogy van ez. Miután egész életemben nagyvilági életet éltem, talán jobb lenne, ha fokozatosan vonnám meg magamtól. Hogy ne legyen olyan nagy megrázkódtatás a szervezetemnek. Ezt már különben is régóta tervezem.
- Kezdesz felizgatni.
- Az jó, drágám. Nagyon jó. - Phoebe még soha nem hallott ilyen édes, gyengéd disznóságokat, amiknek az ecsetelésébe Dan kezdett, és a bőre úgy kipirult, hogy a végén ki kellett gombolnia a kabátját. De Dan még mindig nem árulta el, hová viszi.
Amikor végre megállította a kocsit, Phoebe rájött, hogy a monológ annyira felkavarta, hogy elfelejtett figyelni. Csikorogtak a kocsi kerekei kavicson? Fülelt, és bár nem hallotta a forgalom zaját, mégsem tudta biztosan megmondani, hogy Dan a házához vitte-e vagy sem.
- Most várnod kell itt pár percet, amíg elrendezek néhány dolgot. Mindjárt visszajövök, úgyhogy ne idegeskedj. -Dan ajka az övéhez ért. - ígérd meg, hogy nem fogsz mindent tönkretenni kukucskálással. Az annak a jele volna, hogy nem bízol bennem és akkor milyen házasság lenne ez...
- Te tényleg túlfeszíted a húrt. Ugye tudod?
- Tudom, drágám. - Dan Phoebe alsó ajkát rágcsálta. - Amíg vársz, vedd át még egyszer, amit arról mondtam, hogy mit fogok veled csinálni. Legalább nem fogsz unatkozni. - Kifejezetten sátáni volt a kacaja, miközben benyúlt Phoebe szoknyája alá, megszorította a combját és aztán kinyitotta az ajtót.
Nagyon aljas dolog volt Dantől ezt mondani, mert amint beleültette a fülébe a bogarat, Phoebe másra sem tudott gondolni. Mire Dan visszaért a kocsihoz, remegett a szexuális várakozástól.
Hideg légáram csapott be, mikor Dan kinyitotta az ajtót. - Mindenről gondoskodtam. Most ölbe veszlek. - A térde alá nyúlt, de azonnal vissza is tette az ülésre. - Phoebe, drágám, még mindig rajtad a harisnya. Határozottan emlékszem, hogy azt mondtam, vedd le, mire visszajövök.
- Nem mondtad.
- Biztos vagyok benne. Azt hiszem, magamnak kell kézbe vennem a dolgot. - Benyúlt Phoebe ruhája alá, és lehúzta a harisnyáját, meg a bugyiját.
- Meg fogok fagyni. Mínusz öt fok van.
- Nem hiszem, hogy túl sokat kellene aggódnod amiatt, hogy megfagysz. Honnan a pokolból van ez a bugyi?
- Vettem.
- Nem több, mint két kis szalag és egy darabka selyem. Lemondtál a kedvemért az ipari szakítószilárdságú fehérneműkről?
- Csak a kedvedért.
- Ez aranyos, szívem, nagyra értékelem. Most pedig vedd vissza a tűsarkúdat. Szeretem nézni a lábadat tűsarkúban. -Mihelyt engedelmeskedett, Dan a térde alá nyúlt és kiemelte a kocsiból. Phoebe szoknyája felcsúszott és hideg levegő legyezte csupasz fenekét, amit közszemlére tett az egész világ előtt.
- Kérlek mondd, hogy nincsenek itt egy tucatnyian.
- Csak fél tucatnyian, drágám. De ők el vannak foglalva azzal, hogy állítsanak a motorjuk karburátorán és nem figyelnek.
Phoebe a férfi gallérjába temette az arcát és nevetett. Dan gyalázatos volt, lehetetlen, és Phoebe még soha nem érezte magát ilyen jól. De hová viszi?
Dan változtatott a fogáson és kinyitott valamilyen ajtót. Phoebe megkönnyebbült, hogy melegebb levegőt érzett, mikor beléptek.
- Rendesen be van még kötve a szemed?
- Ühüm.
- Akkor jó. Ne is törődj vele, ha furcsa hangokat hallasz.
- Miféle hangokat?
- Részeg nevetést. Üvegcsörömpölést. Zenegépet. Ilyesmit.
- Rá se hederítek.
- És ha egy Búbba nevezetű megkérdezi, hogy mit csinálsz itt, csak mondd neki, hogy velem vagy.
- Úgy lesz.
Dan csókolni kezdte és amikor megállt, Phoebe rájött, hogy megint elterelte a figyelmét arról, hogy hol vannak. Sokat jöttek vagy keveset? Dan nem szuszogott, de persze olyan jó kondícióban volt, hogy ez nem jelentett semmit. Még abban sem volt biztos, hogy megmásztak-e egy lépcsőt vagy csak egyenesen mentek.
- Most leteszlek. Nem akarom, hogy túl közel legyél a bárhoz. Hátha verekedés tör ki.
- Levehetem már a kendőt?
- Attól tartok, nem, drágám. Még nem vetkőztél le.
- Le kell vetkőznöm?
- Sajnálom, drágám. Azt hittem, rájöttél, mire megy ki a játék. - Dan levette róla a kabátját. - De ne aggódj. Majd én segítek.
- Igazi úriember vagy.
Dan kivette a füléből a fülbevalókat, lehúzta róla a pulóvert és félredobta. - Phoebe, drágám, nem akarlak zavarba hozni, de tudtad, hogy ez átlátszó?
- Most is?
- Attól félek. Ez azt jelenti, hogy meg kell kérjelek, hogy meg se mozdulj egy percig.
Phoebe érezte, hogy a férfi ajka a mellbimbójára tapad a melltartója fátyolselymén át. A meleg, nedves szopogatásra hullámokban árasztotta el az izgalom. Az érzéki kínzás folytatódott, miközben Dan szája átvándorolt a másik mellére, az pedig, amelyikről áttért, megkeményedett a nedves, hideg folt alatt, amit Dan a selymen hagyott. Phoebe térde elgyengült és annyira kívánta, hogy a férfi benne legyen, hogy megragadta a vállát. - Kérlek... Megőrítesz.
- Csss. Még csak most kezdtem el, és őszintén szólva, egy kicsit nagyobb kitartást vártam tőled. Csinálj valamit, sorold fel a csapatnévsort.
Phoebe felnevetett, aztán elakadt a lélegzete, amikor Dan finoman megharapta a mellbimbóját. A következő pillanatban a melltartója lehullott és meztelenné vált deréktól felfelé.
- Gyönyörű vagy, drágám. Igazam van, fiúk?
Határozottan érett Dannek, hogy valaki helyre tegye. Phoebe felemelte a karját, hogy levegye a kendőt, de a férfi megfogta a csuklóját. - Még ne, szívem. Még ki vagyok éhezve.
Dan elengedte és a tenyerébe fogta a mellét. Ismét becézni kezdte a mellbimbókat, de most a legvékonyabb selyem sem állta az útját. Addig szopogatta, amíg Phoebe lágy, nyávogó hangokat nem adott.
Phoebe kinyújtotta a kezét, kétségbeesetten vágyott rá, hogy megérintse. Dan közben valamikor levetette a kabátját, Phoebe benyúlt a pulóvere alá, beletúrt a mellkasát borító szőrökbe és megsimogatta a mellbimbóját.
Dan felnyögött. Phoebe érezte az érintését a derekán, aztán könnyed gyapjúsuhogással a szoknyája lehullott róla. Dan gyengéden beszélt, a hangja rekedt volt. - Nem akarlak megijeszteni, drágám, ezért megmondom pontosan, mit fogok csinálni.
Phoebe a legkevésbé sem félt, és ezt Dan is tudta, de úgy döntött, nem lesz olyan udvariatlan, hogy félbeszakítsa.
- Ágyat vetettem a kabátjainkból és most ráfektetlek. Így. Most dőlj hanyatt. Jó, nagyon jó. Szívem, nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy szorítsd össze a lábad. Aha, most húzd fel egy kicsit a térded, hogy gyönyörködhessem a látványban. - Ujjai rátaláltak Phoebe belső combjának érzéki pontjára.
- Levehetem már a kendőt?
- Ó, nem. Nincs értelme, hogy felizgulj, amíg én nem végeztem.
Ezért megfizet. De nem most, amikor annyira élvezte ennek a mámorító, vérforraló csábításnak minden percét.
Hallotta a férfi ruháinak surrogását, mikor levetkőzött, és a szíve megtelt szerelemmel. Hat hónappal ezelőtt nem hitte volna, hogy annyira meg fog bízni egy férfiban, hogy megengedje ezt neki, pláne nem olyannak, aki ilyen fizikai adottságokkal rendelkezik, mint Dan. Most mégis itt feküdt előtte meztelenül, kitárulkozva. Bár fogalma sem volt, hol vannak, soha nem érezte magát nagyobb biztonságban, és rájött, hogy Dan nemcsak szeretet adott neki, hanem a félelmétől is megszabadította.
A férfi lefeküdt mellé a kabátágyra és a karjába vonta. - Csókollak egy kicsit. Ha unatkozol, megkérhetem a zenekart, hogy játszon valamit.
- Egyáltalán nem unatkozom.
Beszívta Dan tiszta illatát és megérintette a nyelve hegyével a vállát. A férfi izmai megfeszültek, és Phoebe érezte a combján lüktető vágyát. Dan ajka az övére tapadt. A nyelvük egymásba forrt, Phoebe pedig nem gondolt semmi másra, csak a gyönyörre. Hallotta a férfi nyögéseit, érezte nyirkos bőrét, miközben Dan visszafogta magát, hogy neki örömet szerezzen. A férfi ajka a melléről a derekára siklott. Dan megcsókolta a combja belső felét, aztán szétnyitotta, hogy még mélyebben szeresse.
Nem tudta, mikor vesztette el a kendőt. Nem tudta, leesett-e vagy valamelyikük levette. Csak a vére zsibongását érezte a fülében, az oly nagyon szeretett férfival való eggyéválás eksztázisát, szerelmes szavainak szenvedélyes tüzét, miközben Dan mélyen a testébe hatolt.
- Egész életemben...
- Tudom. Édesem...
- Örökre...
- Ó, igen. Örökre.
Megpecsételték magukat szóval és testtel, aztán együtt kiáltottak fel, amikor a szerelmük egyik szívből a másikba áramlott, melegen és hömpölygőn.
Amikor vége volt, Dan úgy ölelte, mintha soha nem akarná elengedni. A hangja reszelős volt az érzelmektől. - Annyira szeretlek. Magányos voltam nélküled egész életemben.
Phoebe szeme sarkából könnycseppek gördültek ki. - Te vagy legcsodálatosabb ember az egész világon.
Érezte a homlokával, hogy a férfi elmosolyodik. - Nem haragszol?
- Miért haragudnék?
- El akartam űzni a rossz emlékedet, szívem. Azt akartam, hogy helyette valami jóra emlékezz.
Phoebe nem tudta, miről beszél a férfi, és túl kábult volt ahhoz, hogy megkérdezze. Elégedetten felsóhajtott, Dan mellkasára hajtotta a fejét és kinyitotta a szemét. Érezte Dan gyengéd szívverését, látta szikrázni fent a csillagokat az égen, a magasban a fémszerkezetet...
Felkapta a fejét.
- Valami baj van, drágám?
- Ó, istenem!
Meztelenül feküdtek az ötven yardos vonalon a Midwest Sport Dome kellős közepén.
EPILÓGUS
Dan a némaságba borult ösvényen lépkedett, és beszívta a késő májusi este illatát. Érezte benne a nyirkos termőföldét és az orgonabokorét, amit Phoebével ültettek nem sokkal az esküvőjük után. Minden pórusából az elégedettség áradt, jóllehet a felesége éppen pipa volt, és tudta, hogy amint Phoebe egyedül találja, abban a pillanatban kiereszti a hangját.
Minden apróságon felhúzta magát. Csak mert feltett néhány teljesen ártatlan kérdést arról a tomboló hormonról, aki Mollyt elkíséri a végzős bálra, még nem kellett volna túl aggódónak nevezni. Fura volt azzal indítani a házasságát, hogy egy kamaszlány pótapja lett, de tudta, hogy jobb munkát végez, mint Bert Somerville. Titokban örültek Phoebével, amikor Molly úgy döntött, hogy a Northwesternre megy és nem valamelyik Ivy League iskolába. Nem akarták volna, hogy olyan messze kerüljön.
Nagyon sok minden történt az elmúlt három évben. Ray Hardestyt elvitte egy szívroham, mielőtt bíróság elé állhatott volna. Az a hír járta, hogy Reed Chandler elhagyta a várost, és az utolsó információk szerint olcsó lakásokat árult egy lepukkant floridai golfpálya melletti condohotel-ben. Voltak esküvők: Ronnak és Sharonnak, Darnellnek és Charmaine-nek. Meglepődött volna, ha Valerie és Keane valaha is összeházasodnak, de kétségtelenül érdekes párt alkotnak. Volt egy szívszaggató temetés is, amikor barátja, Tully Archer meghalt tüdőgyulladásban. A Stars elvesztette az első Super Bowlját, a második évben pedig nem jutottak be a döntőbe. Idén azonban végre megnyerte, és a Lombardi-trófea ott állt a Stars Complex előcsarnokában bizonyítékként. A legjobb pedig, hogy családapa lett.
Elmosolyodott, mikor eszébe jutott az a gyilkos pillantás, amit Phoebe vetett rá ma a vacsoraasztalnál, amikor Mollyt vallatta a szerelmi életéről. Bár próbálta titokban tartani, továbbra is élvezettel hergelte a feleségét. Versenyzőnek született, és a puszta kihívás, hogy lássa, mennyi időbe telik Phoebét levetkőztetnie attól a pillanattól fogva, hogy elkezd patáliát csapni, kihozta belőle sportolói ösztöneit. Eddig nyolc perc volt a rekordja, és ráadásul egy nagyon komoly dühroham után - aznap este erőszakolták ki Phoebéből Ronnal Bobby Tom új tízmillió dolláros szerződését.
Phoebe szerette Bobby Tomot - ő és Viktor voltak az ikrek keresztapjai -, de igazi „skót” lett, amikor a zsíros szerződések jöttek szóba. A legokosabb, amit valaha tett, hogy ráuszította az ügyvédeit közvetlenül azután, hogy összeházasodtak. Na az volt ám a csata. De pokolian szeretett Phoebe férje lenni!
Nem sokkal azelőtt, hogy az ikrek megszülettek, Phoebe és Ron aláírt egy megállapodást a Stars átszervezéséről. A megállapodás sajnos véget vetett minden élvezetes konfliktusnak. Ron lett a Stars elnöke, aki a napi működésért felelős, míg Phoebéről bebizonyosodott, hogy egy igazi varázsló új, pénzügyi és költségvetési igazgatói posztján.
A megállapodás értelmében egyedül Ronnak állt jogában személyi kérdésekről dönteni. Phoebe részéről bölcs döntés volt ezt a felelősséget átadni; Szeretett a számokon rágódni, de gyenge volt a gyomra a játékosok eltiltásához és lecseréléséhez. Még mindig szívesen ütötte bele viszont az orrát abba, hogy hogyan eddze ő a csapatot, különösen ha valamelyik játékos sírva futott hozzá, hogy leültették a kispadra. Ilyenkor neki nagy örömére szolgált emlékeztetni, hogy csak Ronnak tartozik elszámolással.
Phoebének olyan jó humora volt, hogy a sportmenedzserek kivételével mindenki szeretett vele dolgozni. Csak amikor a fizetéseket kellett megtárgyalni, lett tüskés. Mostanra az egész világ tudta, hogy milyen okos, úgyhogy már nem tudta eljátszani többé a buta libát, és Dan legnagyobb kellemetlenségére rövidesen az NFL legagyafúrtabb költségvetési igazgatójaként emlegették, ami nem jelentette azt, nem fog teljes mellszélességgel küzdeni, amikor ősszel lejár a szerződése. Mrs. Phoebe Somerville Calebow borsos árat fog fizetni azért a gyémántsorért, amit a nyakába készült akasztani, ha megszületik a következő babájuk.
Bár nem sokat beszélnek róla, mindketten tudják, hogy Dannak ez az utolsó szezonja a Starsnal. A lányok nőnek, és kezdi megutálni a brutális hétnapos munkahetet a szezonban. Már ki is nézte magának az édes kis III. divíziós főiskolai csapatát itt DuPage Countyban.
Elmosolyodott, mikor eszébe jutott, milyen arcot vágott Phoebe, amikor megcsókolta ma este, mielőtt kisurrant a házból esti sétájára. Törökülésben ült a nappali közepén az ő egyik régi melegítőfelsőjében, mely megfeszült óriási, kerek hasán, és pirosacsizott a lányokkal, akik megpróbálták megragadni szerencsekarperecét és meghúzni a haját. Ma este az álláig felhajtja azt a melegítőt, és lányos dolgokat suttog a hasának. Nem érdekli, hogy Phoebe ugratni fogja. Szerette, hogy lányai vannak, és remélte, hogy a következő is az lesz.
Megállt és a tanyaházat nézte. Az ikrek két és fél évesek voltak, pajkos kis szőke angyalok. Érezte, hogy elszorul a torka, ha csak rájuk gondol, és örült, hogy senki nincs ott, hogy láthassa, könnyek gyűlnek a szemébe. Mindig szerette ezt a helyet, de amíg Phoebe nem költözött be strasszos napszemüvegeivel és csillogó fülbevalóival, valami hiányzott belőle.
Megint felsóhajtott, hosszan, elégedetten. Mindene megvolt, amiről álmodott. Felesége, akit teljes szívéből szeretett. Gyönyörű gyerekek. Egy vidéki ház.
Halkan füttyentett.
- Gyere, Mici. Menjünk haza.
VÉGE
Twilight Saga + "Twilight 5. rész" az az Night Light --> Másik blogom...=) Eléréshez katt a képre!!
„Ha tudtam volna, hogy elájulsz a mosolyomtól…” Vigyorgott Edward. Arra a befejezésre gondoltam, hogy „akkor nem mosolyogtam volna rád.” Ehelyett, Edward megint kitett magáért, mert ezt a befejezést kaptam: „… már előbb rád mosolyogtam volna.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése