Susan E. Phillips - Angyali csók /21-24. fejezet/

21

Alex egész héten kiállhatatlanul viselkedett. Mióta elmentek vacsorázni, és utána elmerültek erotikus játékukban, a férfi minden alkalmat megragadott, hogy veszekedjen vele, s most is dühösen nézett rá, ahogy kézfejével letörölte homlokáról a verítéket.
- Nem tudtál volna tankolni, amikor bementét-a városba vásárolni?
- Sajnálom. Nem vette észre, hogy üres a tank.
- Soha nem veszed észre - mondta a férfi harciasan. - Azt hiszed, levegővel megy a motor?
Daisy a fogát csikorgatta. Alex úgy viselkedett, mintha azon az estén túl közel került volna hozzá, és most megpróbálná visszanyerni a távolságot. Daisynek eddig sikerült félreugrani a gránátai elől, melyeket elé dobott, de egyre nehezebben tudta megőrizni a nyugalmát. Kényszerítenie kellett magát, hogy higgadtan válaszoljon.
- Nem tudtam, hagy nekem kellett volna tankolnom. Mindig te szoktál.
- Ha nem vetted volna észre, az utóbbi időben kicsit elfoglalt vagyok. A lovak megbetegedtek, a konyhán tűz ütött ki, és most meggyűlt a bájorr egy zsaroló egészségügyi felügyelővel, aki azzal fenyeget, hogy a nyakunkba varr egy halom biztonsági korlátozást, pedig nem szolgáltunk rá.
- Tudom, hogy szörnyű nyomás alatt vagy. Ha szóltál volna, örömmel megtankoltam voltam.
- Na persze. Hányszor tankoltál már életedben? Daisy elszámolt magában ötig.
- Egyszer sem. De majd megtanulok.
- Ne fáradj! - Azzal a férje sarkon fordult.
Daisy nem tudta tovább türtőztetni magát. Csípőre tette a kezét, és a férfi után kiáltott:
- Neked is legyen szép napod!
Alex megállt, megfordult, és a legsötétebb pillantását vetette a lányra.
- Ne nyomassz!
Daisy keresztbe tette a karját a mellén, és állta a sarat. Csak mert Alex nem tudja, hogyan birkózzék meg azokkal a zavaros érzéseivel, melyek elől megpróbál elmenekülni, ez még nem jelenti, hogy a rosszkedvét kitöltheti rajta. Napokon át türelmes volt, de most betelt a pohár.
Alex összeszorította az állát, és felé rontott.
Daisy megvetette a lábát, és nem moccant.
A férfi megállt egy centire tőle, szándékosan használva arra a termetét, hogy megijessze a lányt.
Daisynek el kellett ismernie, hogy nagyon jól csinálta.
- Van valami problémád? - üvöltötte Alex.
Ez az egész vita nevetséges volt, és Daisy csintalanul elmosolyodott.
- Ha valaki azt állítaná, hogy szép vagy, amikor mérgelődsz, nem mondana igazat.
A férfi elvörösödött, s Daisy egy pillanatra azt hitte, dührohamot kap. Alex azonban felemelte a könyökénél fogva, és a vattacukrot árusító bódéhoz nyomta. Aztán kifulladásig csókolta. '
Mikor végül letette a földre, még ingerültebbnek látszott, mint a csók előtt.
- Sajnálom! - kiabálta.
Bocsánatkérésnek ez azért nem volt túl meggyőző; s ahogy Alex elviharzott, sakkal inkább hasonlított felbőszült tigrisre, mint bűnbánó férjre. Bár Daisy tudta, hogy a férfi szenved, kezdett kijönni a béketűrésből. Miért kell Alexnek mindent megnehezítenie? Miért nem tudja egyszerűen elfogadni a tényt, hogy szereti 6t?
Eszébe jutott, milyen sebezhetőnek látta a tekintetét akkor éjjel, amikor Alex időt kért tőle, s gyanította, hogy a férfi fél megnevezni azt az érzést, amelyet iránta érez. Őrlődik az érzelmei és önmagáról hitt érzéketlensége között:
Ezt mondogatta magának Daisy, mert a másik lehetőségre, hogy a férfi tényleg nem tudja szeretni, nem is akart gondolni, különösen, hogy még mindig nem szólt neki a gyerekről.
Mindig talált valami mentséget, hogy megfutamodjon. Ha minden rendben volt köztük, nem akarta megkockáztatni, hogy megtörjön a varázs, s most, hogy minden rosszra fordult, inába szállt a bátorsága.
De akárhogy nézte is, gyáva volt, és kényszerítette magát, hogy vállalja az igazságot. A bajokkal szembe kell nézni, ő azonban inkább elfut előlük. Már majdnem egy hónap telt el azóta, hogy megcsinálta a terhességi tesztet. Két és fél hónapos terhes lehetett, de nem ment el orvoshoz, mert nem akarta, hogy Alex esetleg leleplezze. A tény, hogy nagyon vigyázott magára, még nem jelentett mentséget az alól, hogy orvosi kezelésre kellene járnia,, különösen ha bizonyosságot akart szerezni róla, hogy a gyermeknek nem ártottak a fogamzásgátló tabletták, melyeket még azelőtt szedett, hogy felfedezte, nem fejtik ki a hatásukat, mivel teherbe esett.
Farmerja zsebébe süllyesztette a kezét, és meghozta a döntést. Nincs több halogatás. Alexszel úgyis lehetetlen most együtt élni, hát mi változhat? Mire ma este ágyba kerülnek, elmondja neki az igazságot. Mindkettőjüknek akarnia kell ezt a gyereket, s ideje, hogy felnőjenek a felelősségvállaláshoz.
Mikor a délutáni előadás véget ért, Daisy a férfi keresésére indult, de a lakókocsi eltűnt. Egyre idegesebb lett. Miután olyan sokáig elodázta a dolgot, most már szeretett volna túlesni rajta.
A legközelebbi alkalom a vacsoránál nyílt volna, ha Alex nem marad távol az egészségügyi felügyelővel akadt gondjai miatt egészen az esti előadás kezdetéig. Daisy a hátsó kijárathoz ment, hogy ott várja a bevonulást, mikor meglátta a férfit a hanyagul kikötött Misa mellett. Alex átvetette vállán egyik ostorát, nyele szabadon lelógott a mellére. Szél borzolta a haját, s az est alkonyi fényei sötét árnyékba borították arcélét.
Senki nem mert a közelébe menni. Mintha láthatatlan kört rajzolt volna maga és a kanca köré, mely távol tartott mindenkit, beleértve Daisyt is. Különösen 6t. A vörös Elitterek megcsillantak az övén, mikor megsimogatta a ló oldalát, s a lány reményvesztettsége ettől csak fokozódott. Miért kell Alexnek ilyen csökönyösnek, lennie'
Odalépett a férfihoz, miközben a közönség bent épp nevetésben tört ki a bohócok előadásán. Misa felhorkant, és a fejét rángatta. Daisy félve nézett a lóra. Bármennyiszer csinálta végig a számot, soha nem szokta meg egyetlen részletét sem, azt az ijesztő pillanatot sem, amikor Alex felhúzta maga elé a nyeregbe,
Tisztes távolságban állt meg a lótól,
- Volna valaki, akit megkérhetnél, hogy helyettesítsen az előadás után? Beszélnünk kell.
A férfi háttal állt neki, és a nyereghevedert igazgatta.
- Nem lehet. Sok a dolgom.
Daisy türelme végső határához érkezett. Ha nem beszélik meg a gondjaikat, soha nem fognak olyan házasságban élni, amilyenre mindkettőjüknek szükségük van.
- Bármi legyen is a dolgod, az várhat.
Alex fehér ingének az ujja, meglebbent, mikor megfordult.
- Nézd, Daisy, ha a tankolásról van szó, már mondtam, hogy sajnálom. Tudom, hogy az utóbbi időben nem könnyű kijönni velem, de nehéz hetem volt.
- Rengeteg nehéz heted volt, mégsem büntettél engem miattuk.
- Hányszor kell még bocsánatot kérnem
- Nem a bocsánatkérésről van szó. Hanem arról, hogy miért taszítasz el magadtól.
- Hagyjuk ezt, rendben
- Nem lehet. - A bohócok előadása a végéhez közeledett, s Daisy tudta, hogy nem ez a megfelelő alkalom, de már belekezdett, és nem tudta abbahagyni. - Érzelmi válságba kerültünk, és ez mindkettőnkre hatással van. Beszélnünk kell az előttünk álló közös jövőnkről.
Megérintette a férfi karját, arra számítva, hogy Alex ellöki, de mikor nem tette, felbátorodott, hogy folytassa.
- Ez az elmúlt pár hónap volt életem: legcsodálatosabb időszaka. Segítettél rájönnöm, ki vagyok, s talán én is segítettem neked tisztába jönni magaddal.
Finoman Alex mellkasára tette a tenyerét, és érezte a selymen át a férfi szívverését. A dekoltázsába dugott papírvirág suhogó hangot adott, s az ostornyél hozzáért a kezéhez.
- Hát nem ez a szerelem? Az, hogy jobb együtt, mint egymás nélküli Jól érezzük magunkat együtt. - Anélkül hogy eltervezte volna, kibuggyant belőle a régóta elfojtott vallomás. - És jól fogjuk érezni magunkat a gyermekünkkel is, aki hamarosan megszületik.
A pillanat törtrészéig minden remek volt. Aztán megváltozott. A férfi nyakán kidagadtak az inak, s szemét elsötétítette valami, ami a félelemre hasonlított. Arca eltorzult a dühtől.
Daisy elkapta a kezét a mellkasáról Ösztönei azt súgták, hogy fusson, de annál sokkal makacsabb volt, és nem adta fel.
- Alex, nem terveztem be ezt a gyereket, azt sem tudom, hogy történt. De nem fogok hazudni neked, és nem mondom, hogy sajnálom.
A férfi elfehéredett ajka alig mozgott.
- Bíztam benned.
- Nem csináltam rosszul semmit.
Alex nyelt egyet, kezét ökölbe szorította. Daisy egy pillanatig azt hitte, meg fogja ütni.
- Mennyi időst
- Körülbelül két és fél hónapos.
- És mióta tudod?
- Talán egy hónapja.
- Egy hónapja tudod, és csak most döntöttél úgy, hogy elmondod?
- Féltem.
A bohócok zenéje egyre hangosabbá vált, jelezve, hogy a számuk véget ért. Alex és ő következik. Digger, akinek be kellett küldenie Misát a porondra a szám csúcspontján, odalépett, hogy átvegye a lovat.
Alex megfogta Daisy karját és félrehúzta.
- Nem lesz semmiféle gyerek, megértetted, amit mondok?
- Nem... nem, nem értem.
- Holnap reggel te és én szabadságot veszünk ki. S mire visszajövünk, már nem lesz gyerek.
Daisy rémülten nézett rá. A gyomra görcsbe rándult, s a szájához szorította az öklét. A sátorban elcsendesültek a nézők, mikor Jack Daily belekezdett Alekszej, a kozák drámai történetébe.
- Ééés most a Quest Fivérek Cirkusza büszkén mutatja be...
- Azt akarod, hogy elvetessem? - suttogta.
- Ne nézz úgy rám, mintha valami szörnyeteg lengnék! Ne merj így rám nézni. Megmondtam kezdettől fogva, mi a véleményem. A lelkemet kitettem, hogy megértessem veled. De te mint mindig, most is úgy döntöttél, hogy a saját fejed után mész. Bár egy csepp józan ész sem szorult abba az átkozott koponyádba, úgy döntöttél, hogy a saját fejed után mész!
- Ne beszélj így velem!
- Bíztam benned! - A férfi vicsorgott, miközben felcsendültek a balalajkamuzsika első dallamai az éjben, megadva a jelet a bevonulására. - Tényleg azt hittem, hogy szeded azokat a tablettákat, de egész idő alatt hazudtál.
Daisy a fejét rázta, és igyekezett visszanyelni a torkában növekvő gombócot.
- Nem vetetem el a gyereket.
- Dehogynem! Azt teszed, amit mondok.
- Nem akarhatod ezt. Ez undorító és gonosz.
- Nem olyan gonosz, mint az, amit te tettél.
- Alex! - suttogta az egyik bohóc. - Te következel!
A férfi lekapta a válláról az ostort.
- Soha nem bocsátom meg ezt neked, Daisy. Hallod? Soha. - Ellökte magát a lánytól, és eltűnt a sátorban.
Daisy dermedten állt, olyan elkeseredetten, hogy alig bírt lélegezni. Ó, istenem, milyen ostoba volt. Azt hitte, Alex szereti, de egész idő alatt igazat mondott. Nem tudja, hogyan kell szeretni. Megmondta neki, de ő nem hitte el. Most pedig drágán megfizet érte.
Túl későn jutott eszébe, mit olvasott a hím tigrisről. Ennek az állatnak semmi köze a családi élethez. Nemhogy nem vesz részt saját kölykei nevelésében, de fel sem ismeri őket.
Alex egy lépéssel továbbment. El akarta pusztítani ezt a parányi életet, mely máris oly drága volt Daisynek, mielőtt először teleszívhatta volna a tüdejét levegővel.
- Ébredj, Daisy! Te jössz! - Madeline megragadta, és betuszkolta a hátsó kijáraton a sátorba.
Megvilágították a reflektorok. Azt sem tudta, hol van, s felemelte a kezét, hogy árnyékot tartson a szemé elé.
…és egyikünk sem tudhatja, micsoda bátorság kell ahhoz, hogy ez a szende fiatal lány porondra lépjen a férjével.
Daisy előrebotorkált, gépiesen mozogva a balalajka hangjára, miközben Jack a zárdában nevelkedett feleségről és az ő félelmetes kozák férjéről szőtte meséjét. Daisy szinte nem is hallotta. Csak Alexet látta, aki cserbenhagyta, Alexet, ahogy ott állt az aréna közepén.
Karmazsinvörös flitterek ragadtak a fényes fekete csizmája körül tekergőző ostorára, fekete haján kékfények csillogtak, halványbarna szemében pedig egy sarokba szorított állat tekintete ült. Daisy ott állt a reflektorfényben, miközben a férfi nekikezdett az ostortáncoltatásnak. Ma este azonban a tánc nem a csábításról szólt. Őrjöngő és vad volt, s a haragról beszélt.
A közönségnek tetszett, de ahogy a szám tovább folytatódott, Daisy szerepét nem tartották hitelesnek. Most nyoma sem volt a közte és a nézők közötti_ ösztönös kommunikációnak. A szeme sem rebbent, amikor Alex felszabdalta a szájában a papírszivart, -automatikusan alakította a szerepét, kétségbeesése kiölt belőle minden más érzést.
Számuk ritmusa szétesett. Alex ketté-, majd négyfelé hasított egy papírhengert. Amikor ostorát a lány csuklója köré tekerte, a közönség nyugtalanul felmordult. Mintha áradt volna belőlük a köztük lévő feszültség, s a korábbi csábítási jelenetet erőszak hatotta át. A nézők úgy érezték, mintha a férj ahelyett, hogy megpróbálná elnyerni felesé
ge szerelmét, veszélyes hím ragadozóként, támadna rá a törékeny nőstényre.
Alex megérezte, mi történik, és felébredt a büszkesége. Rájött, hogy nem tekerheti még egyszer az ostort a lány köré anélkül, hogy teljesen maga ellen ne hangolja a közönséget, de le kellett zárni egy utolsó mutatvánnyal a számot, mielőtt inthetne Diggernek, hogy engedje be Misát.
Daisy látta, hogy a férfi szeme a melle közé tűzött karmazsinvörös papírvirágra mered, s, rájött, hogy Alex kifelejtette a számból. A férfi intett neki a fejével; mit fog csinálni: Daisy dermedten nézett vele szembe, csak azt akarta, hogy legyen vége az egésznek, elmehessen és elrejtőzhessen a világ elől.
A balalajkamuzsika felerősödött,, és Daisy azon kapta magát, hogy a férfi szemét nézi a; porondon át. Ha nem acélozta volna meg magát, láthatta volna benne a szenvedést és az övéhez hasonló mély, szívszorító fájdalmat:
Alex meglendítette a karját, és-megcsavarta a csuklóját. Az ostor vége Daisy felé szállt, ahogy korábban számtalanszor, de ezúttal mintha lassított felvételként pergett volna le előtte. Furcsamód kívülről látta magát várta, hogy a virágszirmok szanaszét röppenjenek, de ehelyett perzselő fájdalmat érzett.
A levegő kiszorult a tüdejéből. Teste összecsuklott, mikor folyékony tűz csapott végig rajta a vállától a combjáig. Az aréna felbolydult, ő pedig összecsuklott. Másodpercek teltek el, aztán felharsan a zene, vidáman és hangosan szárnyalva groteszk kontrasztban a fájdalommal, mely olyan erős volt, hogy a lány alig tudott lélegezni. Izmos karok emeltéh fel, miközben-bohócok rohantak be a porondra.
Eszméletén volt, de azt kívánta, bárcsak elájult volna, s hallotta az imát, amelyet nem á mondott. A pattogós zene, a tömeg zúgolódása, Jack megnyugtató hangja tompán visszhangzott a fájdalom ködén át, ami elborította.
- El az útból! Vissza!
Alex hangja. Alex vitte kifelé a hátsó kijáraton. Alex, az ellenség. Az áruló.
Hidegnek és keménynek érezte a hátán a földét, mikor a férfi letette a sátorponyva mellé. Fölé hajolt, és testével eltakarta Daisyt a többiek elől.
- Drágám, sajnálom. Ó, istenem, Daisy, annyira sajnálom.
A lány megmaradt erejével elfordította a fejét a poros sátorlap felé, s fájdalmában csak zihálni tudott, mikor a férfi gyengéden hozzáért ruhája szakadt foszlányaihoz.
Daisy szája kiszáradt és olyan merev volt, hogy alig bírta mozgatni:
- Ne... érj hozzám!
- Segítenem kell. - Alex zihálva kapkodta a levegőt, hangja éles volt. - Visszaviszlek a lakókocsiba.
Daisy felnyögött, mikor a férfi a karjába vette, ha mozgott, sokkal rosszabb volt minden. Alig lehetett hallani a suttogását:
- Soha nem bocsátok meg neked.
- Igen... igen, tudom.
Perzselő tűzcsík égette a vállát, a mellét, a hasát és a csípőjét. Annyira csípett, hogy nem is érzékelte, milyen gyengéden viszi át Alex a vásártéren a lakókocsiba, ahol lefektette az ágyra.
Daisy ismét elfordította a fejét, s az ajkába harapott, nehogy felsikoltson, mikor Alex lassan lehántotta róla tönkrement ruháját.
- A melled... - Szaggatottan lélegzett. - Hurka lett a bőrödön. Nem vérzik, de be fog kékülni.
A matrac megmozdult, mikor a férfi felkelt mellőle, hogyaztán szinte rögtön vissza is térjen.
- Ez hideg lesz. Borogatás.
A lány arca megrándult, mikor Alex nedves törülközőt fektetett égő bőrére. Összeszorította a szemét, s azt kívánta, bárcsak gyorsabban múlna az idő.
Mikor a törülköző átmelegedett a bőrétől; Alex levette róla és kicserélte. A matrac besüppedt, mikor leült mellé. Lágy, rekedt hangon beszélni kezdett hozzá.
- Nem vagyok... nem vagyok olyan szegény, amilyennek mutattam magam. Tanítok, de... orosz műkincsekkel is kereskedem. Ezenkívül tanácsadói munkát végzek az ország legnagyobb múzeumainak.
Könnyek csordultak ki a lány szempillája alól, és lefolytak a párnára. A borogatás kezdett hatni, s a fájdalom tompa, zsibbasztó lüktetéssé enyhült.
Alexből esetlenül és akadozva buktak ki a szavak.
- Az orosz ikonográfia vezető szaktekintélyének tartanak az... az Egyesült Államokban. Van pénzem. Presztízsem. De nem akartam, hogy tudd. Azt akartam, hogy műveletlen huligánnak tarts, aki máról holnapra él. El... akartalak ijeszteni.
Daisynek erőltetnie kellett a száját.
- Nem érdekel
Alex most hadarni kezdett, mintha rövid ideje lenne csak, hogy mindent elmondjon.
- Van egy nagy... téglaházam az Államokban. Connecticutban, nem messze a campustól. Pihekönnyedséggel kicserélte a borogatást. - Tele van gyönyörű műkincsekkel, és van... egy istálló hátul Misánk.
- Kérlek, hagyj magamra, -
- Nem tudom, miért utazom a cirkusszal. Minden alkalommal megesküszöm, hogy ez az utolsó eset, de aztán eltelik néhány év, és nem találom a helyem. Lehetek Oroszországban, Ukrajnában vagy New Yorkban, nem számít, csak azt tudom, hogy útra kell kelnem ismét. Azt hiszem, mindig is inkább Markov voltam, mint Romanov.
Most, hogy már nem számított, elmondott mindent, amiért Daisy hónapokon át könyörgött.
- Már nem akarom hallani - mondta rá a lány.
Alex különös védelmező mozdulattal ölelte át Daisy derekát.
- Baleset volt. Ugye, tudod? Tudod, mennyire sajnálom.
- Aludni akarok.
- Daisy, gazdag vagyok. Aznap este, amikor elmentünk vacsorázni, és te a számla miatt aggódtál:.. Nem kell törődnöd a pénzzel.
- Nem érdekel.
- Tudom, hogy fáj. Holnapra jobb lesz. Égni fog és sebes lesz, viszont nem hagy maradandó nyomot. - Dadogott, mintha rájött volna, milyen szörnyű hazugságot mondott.
- Kérlek - mondta a lány színtelen hangon. - Ha egy kicsit is fontos vagyok neked, most magamra hagysz.
Hosszú csend következett. Aztán a matrac megemelkedett, mikor Alex fölé hajolt és megcsókolta nedves szemhéját.
- Ha bármire szükséged van, kapcsold fel a lámpát. Figyelni fogom, és azonnal visszajövök.
Daisy várta, hogy elmenjen. Várta, hogy elmenjen, és ő millió darabra hullhasson.
De Alex nem könyörült. Megemelte a borogatás sarkát, és hűsítő légáramlattal nyugtatva, gyengéden fújni kezdte a sebet. Valami meleg és nedves hullott a lány bőrére, de túlságosan eltompult az agya ahhoz, hogy eltöprengjen, mi lehetett.
A férfi végre felállt az ágyról, és néhány percig betöltötték a lakókocsit öltözködésének ismerős hangjai, ahogy levetette a kosztümjét, és belebújt a munkásruhájába: csizmája koppanása a padlón, a flitterek suhogása, mikor kioldotta vörösszínű övét, farmerja cipzárjának reszelős hangja. Egy örökkévalóság telt el, amíg Daisy végre meghallotta, hogy az ajtó bezárult mögötte.


Tigrisüvöltés köszöntötte, mikor kilépett- a lakókacsiból. Megállt és nagyokat lélegzett. Színes fények világítottak, árbocszalagok repkedtek, de ő nem látott mást, csak az iszonyatos vörös hurkát, amely elcsúfította a lány selymes bőrét. Könnyek égették a szemét, és szúrt a tüdeje. Mit tette
Vaktában ment át a füvön a tigris ketrecéhez. Az előadás még tartott a sátorban, a vásártér hátsó része néhány bohóctól eltekintve, akik nagy ívben kikerülték, elhagyatott volt.
Rosszul időzített egész este. Miért nem fejezte be a számot azonnal? Intenie kellett volna Diggernek, hogy küldje be Misát, és véget vetni az egésznek. De túlságosan elragadta a düh. A büszkesége úgy kívánta, hogy még egy utolsó trükköt csináljon, amivel talán helyrehozhatja az előadást. Csak egyetlen trükköt, mintha az mindenért kárpótolt volna.
Nagyokat pislogott. Daisy bőre olyan halvány és áttetsző volt. Seb húzódott a mellén és édes, lapos hasán, melyben a gyermeket hordta. Agygyermeküket. A gyermeket, akiről ő azt mondta neki, hogy szabaduljon meg tőle. Mintha Daisy képes lenne ilyesmit tenni.
És mintha ő valaha is hagyta volna, hogy megtegye.
Fülében csengtek a gyűlöletes, undorító szavak, mindaz, amit mondott neki. Szavak, melyeket a lány soha nem fog megbocsátani, sem elfelejteni. Még Daisynek sincs akkora szíve, hogy megbocsássa azt, amit ő mondott neki.
Mikor odaért a ketrechez, Sinjun rezzenéstelen tekintettel nézett rá, mintha belelátna -lelke legmélyebb zugaiba. Mit látott a tigris? Alex átlépett a kordonon, és megfogta a rácsot. A bensejében lévő hideg üresség eltűnt - most már tudta -, de mi váltotta felt
Pillantása összekapcsolódott a tigrisével, s a tarkóján felborzolódott a haj. Egy pillanatig minden mozdulatlan volt, aztán meghallotta a hangot - a saját hangját -, mely pontosan azt mondta, amit Sinjun látott.
Szeretet.
A szíve nekilódult. Szeretet. Ez volt az az érzés, amelyet nem értett meg, az érzés, ami a jégből olvadt ki a bensejében. Megtanult szeretni. Daisy látta. Tudta, mi történik vele, de ő tagadta.
Szerette őt. Vakon. Feltétel nélkül. Hogyhogy nem jött ráz Daisy sokkal drágább volt neki, mint az ősi ikonok és a felbecsülhetetlen értékű műalkotások, amelyekre oly régóta pazarolta az életét. A lány mellett megtanult boldog lenni. Megismerte az örömöt, a szenvedélyt és a tisztelet ihlette alázatot. És mit adott cserébe?
Nem szeretlek, Daisy. Soha nem is foglak.
Behunyta a szemét, mikor eszébe jutott, hányszor utasította vissza a drága ajándékot, amelyet a lány felajánlott neki. De Daisy ezután is tálcán kínálta neki olyan bátorsággal, amitől elakadt a lélegzete. Akárhányszor utasította is vissza a szerelmét, Daisy mindig újra odanyújtotta felé.
S szerelme most testet öltött a lány bensejében növekvő gyermekben. A gyerekben, akit ő nem akart. A gyerekben, akire minden szívdobbanásával vágyott.
Mit tett? Hogyan fogja visszahódítani Daisyt? Fejét a lakókocsi felé fordította, azért imádkozva, hogy felgyulladjon a hívogató fény, de az ablak sötétségbe borult.
Vissza kell hódítania, és a lánynak meg kell bocsátani a rettenetes szavakat, amelyeket mondott. Vak volt és öntelt, annyira eltemetkezett a múltban, hogy elmenekült a jövő elől. Elárulta a szerelmesét, és ezt senki nem bocsátaná meg.
De Daisy más volt, mint a többiek. A szeretet olyan természetes volt a számára, mint a lélegzés.: Nem tudott nem szeretni, ahogy arra sem volt képes, hogy valakinek szándékosan fájdalmat okozzon. A kedvességére és a nagylelkűségére fog apellálni. Kihasználja, gyengéd, szerető szívét. Többé nem titkol el előtte semmit. Mindent elmond neki, amit érez, s ha Daisy ezután sem könyörül meg rajta, emlékeztetni fogja a szent esküre, amit tettek. Elnyeri az együttérzését, kényszeríti, addig szerelmeskedik vele, amíg a lány el nem felejti, hogy elárulta. Emlékeztetni fogja, hogy most már Markov, és a Markóv feleségeknek a férjük mellett a helyük, még ha a férjük ezt nem is érdemli meg.
A lakókocsi ablaka még mindig sötét volt. Alex úgy döntött, hagyja, hadd aludjon a lány, időt ad neki, hogy-kicsit összeszedje magát, de reggel mindent megtesz, hogy visszaszerezze.
A tömeg elhagyta a cirkuszi sátrat, Alex pedig munkához látott. Mikor lebontották a sátrat, be akarta bizonyítani Daisynek, hogy szereti, kézzelfogható jelét akarta adni, hogy ezentúl minden másként lesz köztük. A lakókocsi sötét ablakára pillantott, aztán a furgonjához szaladt. Tíz perccel később talált egy éjjel is nyitva tartó szupermarketet.
Választék nem volt, de vett mindent, amit-talált: egy állatfigurákkal teli dobozt, egy kék műanyag kereplőt, egy bolyhos sárga kacsát, egy partedlit-lógó fülű nyuszival, gyümölcslevet és zabkását, mert Daisynek tápláló ételre van szüksége.
Rohant vissza a cirkuszba az ajándékokkal, s a zsák kiszakadt, mikor felkapta az első ülésről. Felnyalábolt mindent, és a lakókocsihoz sietett. Ha Daisy meglátja ezt a sok mindent, meg fogja érteni, mit jelent a számára. Mit jelent neki a gyerek. Tudni fogja, mennyire szereti.
Elejtette a kereplőt, mikor kinyitotta az ajtót. A műanyag játék lebukfencezett a fémlépcsőn, majd elgurult a fűben. Alex berontott.
Daisyt a föld nyelte el.

22

Max Petroff Alexre szegezte a tekintetét.
-Miért vesztegeted az idődet azzal, hogy itt keresed? Meg mondtam, hogy értesítelek, ha kapcsolatba lép velünk.
Alex gondolataiba merülten bámult kifelé a Central Park-ra néző ablakon, és a helyes választ kereste. Nem is emlékezett rá, mikor evett utoljára rendes ételt, és mikor aludt pár óránál többet anélkül, hogy felriadt volna. A gyomra, háborgott, lefogyott, és tudta, hogy úgy fest, akár egy kísértet.
Egy hónap telt el azóta, hogy Daisy megszökött; s ő ma sem járt közelebb ahhoz, hogy megtalálja, mint akkor éjjel. Számát sem tudta, hány előadásról hiányzott, miközben megpróbálta felkutatni, de sem ő, sem a magánnyomozó, akit felfogadott, nem jutott eredményre.
Max átadott neki egy listát azokról, akiknél véleménye szerint Daisy meghúzhatta magát, s miután Alex beszélt mindegyikükkel, kicsúszott a' lába alól a talaj. Csak azért imádkozott, hogy Daisyt megóvják angyalszárnyai.
Most lassan szembefordult Maxszel.
- Azt hiszem, megfeledkeztél valamiről. Csak száz dollár volt nála, amikor elment.
Amelia megszólalt a kanapén.
- Igazán, Alex. Gondolod, hogy Max elhallgat előled valamit mindazok után, amit az együttmaradásotokért tett?
Amelia ravaszkodásától Alex a fogát csikorgatta, s most, hogy idegei pattanásig feszültek, képtelen volt palástolni a gyűlöletét.
- Tény, hogy a feleségem eltűnt, és rohadtul nem tud róla senki semmit.
- Nyugalom, Alex. Mi ugyanúgy aggódunk, ahogy te.
- Ha engem kérdezel - szólt újra Amelia -, azzal a munkással kellene beszélned, aki utoljára látta.
Alex addig faggatta keresztkérdésekkel Al Portert, amíg meg nem győződött róla, hogy az idős ember mindent elmondott neki. Amíg ő a szupermarketben vásárolt, mint egy eszement, Al látta Daisyt a főút mellett állni, és látta, hogy a lány leintett egy kocsit. Farmert viselt, és Alex katonai zsákját tartotta a kezében.
- El sem tudom hinni, hogy stoppolt - kétkedett Max. - Meg is ölhették volna.
Alex szája három napon át teljesen ki volt száradva a félelemtől, mert erre a borzalmas lehetőségre gondolt, de aztán Jack egy délután azzal a hírrel rohant ki- a vörös kocsiból, hogy éppen most beszélt Daisyvel. A lány azért telefonált, hogy megbizonyosodjék, jól vannak-e az állatok. Amikor Jack megpróbálta rávenni, árulja el, hol van, megszakította a vonalat. Alexről egy szóval sem kérdezett.
A férfi átkozta a körülményeket, hogy nem lehetett a vörös kocsiban, amikor a telefon megszólalt. Aztán eszébe jutott, hogy az utóbbi időben legalább féltucatszor vette fel a kagylót, de a másik végén csak egy kattanást hallott biztosan Daisy volt. Megvárta, amíg valaki más veszi fel a telefont, hogy ne kelljen vele beszélnie.
Max járkálni kezdett.
- Nem értem, miért nem veszi az ügyet komolyabban a rendőrség.
- Mert Daisy önként távozott.
- De azóta bármi történhetett vele. Daisy képtelen gondoskodni magáról.
- Ez nem igaz. Értelmes, és nem fél a kemény munkától.
Max elengedte a füle mellett a megjegyzést. Annak ellenére, hogy tanúja volt a Sinjunnal való incidensnek, továbbra is esztelennek és könnyelműnek tartotta a lányát.
- Vannak barátaim az FBI-nál, itt az ideje; hogy felvegyem velük a kapcsolatot.
- Tanúk százai látták, mi történt a porondon aznap este. A rendőrség szerint Daisynek alapos oka volt eltűnni.'
- Baleset volt, és Daisy minden hibája ellenére sem bosszúálló. Soha nem fogja felhánytorgatni neked. Nem, Alex. Itt valami árulás van, és nem hagyom magam többé lebeszélni. Még ma felhívom az FBI-t.
Alex nem mondta el Maxnek a teljes igazságot, s most megértette, miért érzett késztetést,' hogy idejöjjön. Azzal, hogy elhallgatta a teljes történetet, olyan információkat tartott vissza, amelyek alapján, talán Max vagy Amelia újabb ötlettel szolgálhatott volna Daisy hollétéről. Gyűlölte a gondolatot, hogy be kell feketítenie magát, de Daisy biztonsága és a gyerek egészsége fontosabb volt a büszkeségénél.
Miközben szembenézett az idősödő férfival, észrevette, mennyit öregedett Max az utóbbi hónapokban. Diplomataháta kissé vesztett szálfaegyenességéből. Mozdulatai lelassultak, hangja nem csengett már olyan szilárdan. A maga szűk látókörű' és kritikus módján szerette Daisyt, és most szenvedett.
Alex tekintete egy pillanatra az ezüstszamovárra vándorolt, amelyet egy párizsi galériában fedezett fel Max számára.
Peter Carl Fabergé tervezte III. Sándor cárnak a belevésett kétfejű orosz birodalmi sassal. A kereskedő szerint 1886-ban készült, de a kidolgozás részleteiből Alex úgy ítélte meg, születése közelebb esett 1890-hez.
Fabergé lángelméjéről elmélkedni könnyebb volt, mint arról, amit Maxnek mondania kellett. Nadrágja zsebébe süllyesztette a kezét, aztán kivette. Megköszörülte a torkát,
- Daisynek más oka is volt a menekülésre azon kívül, hogy megütöttem az ostorral.
Max felkapta a fejét.
- Igen?
- Terhes.
- Én megmondtam - hallatszott Amelia hangja a kanapéról.
Max és Amelia cinkos pillantásokat vetettek egymásra, amitől Alex azonnal gyanút fogott. Max szeretetteljesen nézte Ameliát.
- Ugye, te megmondtad, drágám.
- És Alex rosszul viselte, amikor meghallotta a hírt.
Amelia idegesítő volt, de nem ostoba, s a régi éles és metsző fájdalom ismét beléhasított a férfiba.
- Rosszul viseltem - ismerte el.
Amelia önelégült pillantást vetett a férjére.
- Ezt is megmondtam.
Alex nagyot nyelt, aztán kierőszakolta magából az iszonyatos szavakat.
- Megparancsoltam neki, hogy vetesse el.
Max ajka megrándult.
- Ezt nem tehetted.
- Nem tehetsz nekem olyan szemrehányást, amit magamnak már meg ne tettem volna.
- Ugyanez a véleményed még most is?
- Természetesen nem - mondta Amelia. - Csak rá kell nézni. Hozzánőtt a bűntudat, akár az árnyéka. - Felállt a kanapéról. - Elkésem az arcpakolásról. Intézzétek el a dolgot egymás között. Gratulálok, Max.
Alexnek nem kerülte el a figyelmét Amelia utolsó szavai, ahogy sokatmondó mosolya sem, amelyet Maxre villantott. A nő után nézett, aki elhagyta a szobát, és tudta, hogy valami összeesküvés folyik a háttérben.
- Igaz, amit Amelia mond? - kérdezte Max. - Meggondoltad magad?
- Nem gondoltam komolyan, amit mondtam. Megijedtem, és felszökött az adrenalinszintem. - Alex Maxet fürkészte. - Amelia nem látszott meglepettnek, mikor meghallatta, hogy Daisy terhes, noha tudta, hogy fogamzásgátlót szed. Miérti
Max a diófa szekrényhez lépett, és az üvegajtón át a porcelángyűjteményét kezdte tanulmányozni.
- Mindketten reménykedtünk benne, ez minden.
- Hazudsz, a fenébe is! Daisy elmondta, hogy Amelia töltötte ki neki a receptet. Mondd meg az igazat.
- Csak... azt tettük, amit helyesnek tartottunk.
Alex megdermedt. Eszébe jutott a rekeszekre osztott szelence, amiben Daisy a tablettáit tartotta. Mintha csak most látta volna először, ráébredt, hogy a gyógyszerek nem voltak becsomagolva. A mai korban, amikor a legtöbb pirula lezárva kerül forgalomba, ezeket a tablettákat nem védte semmi, csak a szelence teteje.
A mellkasában mindig jelen lévő szorítás erősödött. Megint nem hitt a feleségének, s megint tévedett.
- Kitervelted, ahogy minden mást. Valahogy kicserélted a tablettákat.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Dehogynem. Az igazat, Max. Azonnal tudni akarom az igazat.
Úgy látszott, Max összeomlott: Térde összecsuklott, ő maga beleroskadt a hozzá legközelebb eső fotelba.
- Hát nem érted? Kötelességem volt megtenni.
- Kötelességed. Hát persze, a te szemszögedből nézve. Nem tudom elhinni, hogy ilyen ostoba voltam. Mindig tudtam, hogy rögeszméd a családtörténet, de azt soha nem hittem volna, hogy ilyesmire vetemedsz. - Keserűség árasztotta el a lelkét. Daisy és ő nem voltak mások, mint sakkfigurák Max múlttal kapcsolatos megszállott játékában.
- Ilyesmire? Istenem, hálásnak kellene lenned.
Max felállt. Reszkető ujjal megfenyegette Alexet.
- Ahhoz képest, hogy milyen történelmi múlttal rendelkezel, semmi kötelességérzet nincs benned az örökséged iránt. Te vagy a cár dédunokája!
- Markov vagyok. Ez az egyetlen családi örökség, ami számít nekem.
- Semmirekellő csavargók. Csavargók, érted? Te Romanov vagy, és kötelességed utódot nemzeni. De te ebből nem kértél, ugye?
- Nekem kell döntenem, nem neked!
- Itt többről van szó, mint a te önző szeszélyedről.
- Amikor Daisy megmondta, hogy terhes, azt hittem, szándékosan csinálta. Hazugsággal vádoltam, te gazember! Max arca megrándult, és uralkodott jogos felháborodásán.
- Nézd az én oldalamról a dolgot. Csak hat hónapom volt, és gyorsan kellett cselekednem. Bármennyire is szerettem volna, hogy beleszeress Daisybe, arra nem számíthattam, hogy egy hozzád hasonló értelmi képességekkel megáldott férfi a szexualitáson kívül más célból is érdeklődjék egy olyan üresfejű teremtés iránt, mint a lányom.
Alex rosszul volt. Milyen érzés lehetett az ő gyengéd, okos feleségének egy olyan apa béklyójában élni, aki így lebecsülte?
- Ez az üresfejű teremtés okosabb, mint mi ketten együttvéve.
- Nem kell udvariaskodnod.
- Nem azt teszem. Egyáltalán nem ismered a lányodat.
- Azt tudom, hogy nem hagyhattam úgy véget érni ezt a házasságot, hogy ne tegyek meg minden tőlem telhetőt egy Romanov-örökös születéséért.
- Erről nem neked kellett volna döntened.
- Ez nem teljesen így van. A történelem során a Petroffok mindig annak szentelték az életüket, hogy a Romanovok érdekeit szolgálják, még ha a Romanovok nem értettek is ezzel egyet:
Alex nézte Daisy apját, és rájött, hogy Maxszel nem lehet épeszűen tárgyalni erről a témáról. Petroff az élet minden más területén józan gondolkodású ember volt, de ebben az esetben elhomályosult az ítélőképesség.
- Te hagytad volna kihalni a családodat - jelentette ki Max. - Ezt nem engedhettem.
Nem volt értelme tovább folytatni ezt a meddő vitát. Max számára a gyermek, akit Daisy a szíve alatt hordott, nem volt más, mint eszköz, de Alexnek teljesen mást jelentett, s felébredt benne az apai ösztön, hogy megvédje.
- Milyen gyógyszereket szedett? Mit adtál neki?
- Semmi olyat, ami árthatna a gyereknek. Fluortablettát, ez minden. - Max visszarogyott a székbe. - Meg kell találnod, mielőtt valami őrültséget csinál. Mi van, ha elvetettel
Alex az öreget tanulmányozta. A keserűséget fokozatosan felváltotta benne a sajnálat, amikor azokra az évekre gondolt, amelyeket Max elvesztegetett, a lehetőségre, amelyet kihagyott, hogy megismerje nagyszerű lányát.
- Soha nem tenne ilyet. Daisy bátor lány, Max. És mindenre kész, hogy megóvja a gyermekét.


Alex másnap reggel csatlakozott a cirkuszhoz, épp akkor, amikor az első teherautók begördültek az új vásártérre Chattanoogában. Ahogy rövidültek a napok, és végéhez közeledett a nyár, a cirkusz visszakanyarodott délre a Tampa melletti téli szálláshelyük felé, ahol a záróelőadást fogják tartani október utolsó hetében. Alex egyetemi alkotószabadsága csak januárban jár le, s ő úgy tervezte, hogy addig kutatómunkát végez Ukrajnában. Most azonban nem tudta, mitévő legyen. Daisy nélkül nem is nagyon érdekelte.
Gépiesen átfésülte az új, sziklás vásárteret, s rájött, hogy nincs túl sok sík terület a sátor felállítására. Alig látott a fáradtságtól, de örült a nehéz terep kínálta kihívásnak. Tudta, hogy ez sem fogja elterelni a gondolatait- Daisyről semmi sem tudná -, de legalább gyorsabban telik az idő.
A lakókocsiját Trey vezette, aki még nem ért ide, ezért Alex elindult a konyha felé, hogy megigyon egy erős, keserű kávét, ami csak még nagyobb lyukat éget majd üres gyomrába. Mielőtt kiitta volna a csészét, éles, átható sivítást hallott. Halkan elkáromkodta magát, és elindult az elefántokhoz.
Mikor odaért, cseppet sem lepődött meg Neeco ingerült arckifejezésén.
- Hozzuk vissza a sokkolót; Alex. Egyetlen ütés, és véget vethetünk ennek a szamárságnak.
Neeco hetvenkedése ellenére Alex tudta, hogy az elefántidomár a Sinjunnal való összeütközés óta meggyűlölte a sokkolót. Örömmel töltötte el, hogy Daisy állatokhoz való viszonyulása nyitotta fel Neeco szemét, aki az utóbbi időben gyengédebben bánt az elefántokkal, azok pedig jobban szót fogadtak neki. De most mégis tudatosítania kellett Neecóban, hogy a sokkoló már a múlté.
- Amíg én vagyok a főnök, addig nem használhatod.
- Akkor vidd innen ezt a makrancost.
Alex odalépett Taterhez, s az, elefánt meggyötörte egy öleléssel. Ormányával az inggallérja, alá túrt, és megszaglászta a nyakát, ahogy Daisyvel tette. Alex eloldozta, és Taterrel a nyomában elindult, a csévézőkocsi felé.
Amikor Daisy. eltűnt, Tater éhségsztrájkba kezdett, de Alex annyira el volt foglalva a saját nyomorúságával, hogy észre sem vette. Csak akkor vette rá Neeco, hogy törődjön vele, 'mikor az elefántbébi állapota már aggodalomra adott okot,
Nemsokára kiderült, hogy Tater jól érzi magát a társaságában, nem mintha Alex bármit is tett volna ezért, egyszerűen csak azonosította át Daísyvel. Újra elkezdett enni, s rövidesen ugyanúgy követte Alexet a vásártéren mindenhová, mint korábban a lányt.
A csévézőkocsi felé siettek, ahol a ponyva készen állt a felhúzásra, mihelyt kijelölik a sátor helyét. Brady előtte érkezett oda, de félreállt, mikor meglátta. Alex nem tudta, mihez kezdett volna Brady nélkül. Jack és Brady helyettesítették rendszeres távollétei alatt, és gondoskodtak róla, hogy minden simán menjen.
Az elkövetkező néhány órában Alex együtt dolgozott a munkásokkal a sátor felállításán az egyenetlen talajon. Még mindig ugyanazt a ruhát viselte, amelyiket-a repülőgépen, de-most sem ment el átöltözni, mikor Trey megérkezett a lakókocsival. Finom kék szövetinge átizzadt, s sikerült el-a szakítania szürke öltönyének nadrágját, de fütyült rá. Ebben az agyzsibbasztó munkában legalább nem kellett gondolkodnia.
Amikor már nem halogathatta tovább, Taterrel a nyomában elindult a lakókocsi felé. Kikötötte az állatot egy kupac széna mellé, amit Digger készített oda, aztán tétován megállt az ajtó előtt. A lakókocsi tele volt a lány illatával, érintésével, mindennel, csak a ,jelenlétével nem, s Alex ezért gyűlölt bemenni.
De megtette, s miközben átöltözött, azzal az emlékkel kínozta magát, ahogy Daisy annak idején koszos arccal, sáros ruhában, a hajába tapadt szénaszálakkal és az elvégzett munka miatt elégedett kifejezéssel a szemében beviharzott. Alex a frizsiderhez lépett, de csak egy sörösüveget és egy doboz joghurtot talált, utóbbit még Daisy vette magának. Két hete lejárt a szavatossága, de a férfit nem vitte rá a lélek, hogy kidobja.
Fogta a sört és kivitte, lepattintotta a fedelét, s odasétált Taterhez. Az állat azzal nyugtatta magát, hogy szénát szórt a hátára. Felkapott egy újabb csomóval, és behintette vele Alexet. Alex ekkor jött rá, miért tapadtak mindig szénaszálak Daisy hajába.
- Fogadni mernék, hogy hiányzol neki, pajtás - mondta gyengéd hangon, majd megsimogatta Tater ormányát.
Sinjun valószínűleg még jobban hiányzik neki. Volt valami különleges kötelék a lány és a tigris között, s ezt Alex soha nem értette. Daisy szeretett gondoskodni azokról az állatokról, amelyekre senki másnak nem volt türelme odafigyelni: a bajkeverő elefántbébiről, a félénk gorilláról, a vén, gőgös tigrisről. Nehéz lehet Daisynek szeretett állatai nélkül.
Alex hirtelen megdermedt. Bőre megborzongott, és elakadt a lélegzete. Miből gondolta, hogy egyikkel sem találkozik közülük?


Huszonnégy órával később ott állt a Chicagói Brookfield Állatkertben lévő Trópusi Világ kerítésénél, és Glennát bámulta. A gorilla egy sziklás hegyen ült zellert majszolgatva. Alex órák óta őgyelgett a gorilla tágas, fedett lakóhelyét övező lejtős járdán. Szeme égett a kialvatlanságtól, fájt a feje, és a sav lyukat mart a gyomrába.
Mi van, ha tévedett? Mi van, ha Daisy nem jön ide? Járt az állatkert személyzeti osztályán, és megtudta, hogy a lány nem dolgozik itt. Abban azonban biztos volt, hogy Daisy Glenna közelében akar lenni. S ráadásul nem tudott más helyet, ahol a lányt kereshette volna.
Ostoba. A szó úgy dörömbölt; a fejében, mint a cölöpverő hangja. Ostoba… Ostoba. Ostoba. Ostoba.
Túl magánjellegű volt a bánata ahhoz, hogy közszemlére tegye, s amikor meghallotta egy újabb zsibongó iskoláscsoport közeledtét, felsietett a kígyózó sétányon, melyet trópusi növényzet és indával összekötött, bambuszzöldre festett vascsövek szegélyeztek. Fent sokkal elhagyatottabb helyet talált. Glenna belekapaszkodott a hegy tetején álló mesterséges- fatörzsről lelógó indába, és átlendült a férfi oldalára. Egészegesnek és elégedettnek tűnt új otthonában. Letelepedett, és ezúttal egy sárgarépát kezdett rágcsálni.
Hirtelen felkapta a fejét, és ajkával cuppanós hangokat hallatott. Alex követte a tekintetét, és látta, hogy Daisy közeledik lent a kerítéshez a gorillát figyelve.
A férfi szíve nagyot dobbant, majd kibújt a bőréből örömében, aztán, rögtön nyugtalanság tört rá. Még tizenöt méterről is jól látta, hogy a lány nem festette ki magát, s arcára mély barázdákat szántott a fáradtság. Haját a tarkóján hátrafogta egy csattal, s Alex életében most először látta szinte elhanyagoltnak a külsejét. Hol az a Daisy, aki imádott szépítkezni, parfümöt és púdert használni? Aki olyan örömmel kente be magát barackillatú krémmel, és málnaszínűre rúzsozta a száját? Hol az a Daisy, aki elhasználta az összes meleg vizet a tusoláshoz, és ragacsos filmréteget hagyott a fürdőszoba ajtaján hajlakkjával? Kiszáradt szájjal itta magába a lány látványát, s felfogta, hogy valami összetört benne. O tette ezt vele.
Kioltotta benne a szeretetet.
Közelebb érve észrevette, hogy Daisy lefogyott, és beesett az arca. Pillantása a derekára siklott, de a fekete nadrág fölött viselt bő kabát eltakarta a testét, ha történt is rajta változás. Félt. Mi van, ha Daisy elveszítette a gyereket? Ez lenne a büntetése
A lány annyira elmerült a gorillával való néma kommunikációban, hogy-nem vette észre Alexet, aki megkerülte a gyerekeket; és megállt a háta mögött. Gyengéd hangon szólalt meg a férfi.
- Daisy
A lány megdermedt és megfordult, Arca még jobban elsápadt, keze önkéntelenül ökölbe szorult. Látszott rajta, hogy a menekülést keresi, ezért Alex gyorsan közelebb lépett, hogy megállítsa, de a Daisyből sugárzó ridegség megtorpanásra késztette. Ilyen üres szemeket csak akkor látott, ha belenézett a tükörbe.
- Beszélnünk kell. - Szavai öntudatlanul ismételték azt, amit Daisy mondott neki számtalanszor, s a megkövült kifejezés, mellyel a szemében a lány visszanézett rá, bizonyára ugyanazt tükrözte, ahogy o tekintett olyankor Daisyre.
Ki ez a nő? Arcán nyoma sem volt annak a vidámságnak, amelyhez Alex hozzászokott. A violakék szempár élettelennek látszott, mintha soha nem is sírt volna. Mintha meghalt volna benne valami, s Alexet kiverte a hideg veríték. Elvesztette a gyereket? Ezért változott meg? Ne a gyerek miatt, Kérlek.
- Nincs miről beszélnünk - szólt Daisy, majd megfordult és átment a gorilla lakóhelyének bejáratául szolgáló indafüggönyön. A férfi utána sietett, és minden teketóriázás nélkül karon fogta.
- Engedj el!
Hányszor vágta ezt oda neki, mikor keresztülvonszolta a vásártéren, vagy hajnalok hajnalán kiverte az ágyból? De ezúttal a szavak nélkülöztek minden régi indulatot.
Alex lenézett a lány sápadt, kifürkészhetetlen arcára. Mit tettem veled, szerelmem?
- Csak beszélni akarok veled. - mondta nyers hangon, és oldalra húzta Daisyt a tömeg elől.
A lány lenézett Alex kezére, mellyel az még mindig a karját szorongatta. 1
- Ha azt tervezed, hagy elviszel abortuszra, elkéstél.
Alex szeretett volna hátravetett fejjel üvölteni. Daisy elvesztette a gyereket, és ezért ő a felelős.
Leengedte a karját, s alig bírta kipréselni magából a szavakat.
- Nem tudod, mennyire sajnálom.
- Dehogynem - felelte a lány hátborzongató nyugalommal. - Nagyon is világossá tetted.
- Nem tettem világossá semmit. Nem mondtam meg, hogy szeretlek. Szörnyű dolgokat vágtam a fejedhez, pedig nem gondoltam komolyan. -Szinte fájt a karja a vágytól, hogy magához húzza a lányt, de Daisy láthatatlan falat emelt maga köré. - De ez már a múlté, drágám. Elölről kezdünk mindent. Megígérem, hogy minden úgy lesz, ahogy akarod.
- Mennem kell. Mindjárt kezdődik a munkaidőm.
Mintha meg sem hallotta volna. Megmondta neki, hogy szereti, de már nem számított. Daisy el akart menni, és soha többé nem akarta látni őt.
Alex eltökélte magát. Ezt nem engedheti. Majd később bánkódik. Most meg kell tennie mindent, hogy visszaszerezze a feleségét.
- Visszajössz velem.
- Nem. Van egy állásom.
- És egy házasságod,
- Ez a házasság nem igazi. Soha nem is volt az.
- Most már az. Esküt tettünk; Daisy. Szent esküt. Ennél igazibb már nem is lehetne.
A lány alsó ajka megremegett.
- Miért csinálod ezt? Mondtam, hogy az abortusszal már elkéstél.
Alexba fájdalom hasított. Mélyen, amilyen a bánata volt, amivel, tudta, még a Daisyé sem érhet fel.
- Majd lesz másik gyerekünk, drágám. Megpróbáljuk újra. Amint az orvos, engedélyezi.
- Miről beszélsz?
- Ugyanúgy akartam ezt a gyereket, mint te, de csak azon az estén jöttem rá, amikor elmentél. Tudom, hogy az én hibám, hogy elveszítetted. Ha jobban vigyáztam volna rád, ez nem fordul elő.
Daisy a homlokát ráncolta.
- Nem veszítettem el a gyereket.
A férfi rámeredt.
- Terhes vagyok most is.
- De azt mondtad... amikor beszélni akartam veled, azt mondtad, hogy az abortusszal már elkéstünk.
- Négy és fél hónapos terhes vagyok. Már nem lehet elvetetni.
A férfi megörült, Daisy ajka azonban cinikus mosolyra húzódott. Alex soha nem hitte volna, hogy ilyet valaha is láthat az arcán.
- Ez mindjárt más, ugye, Alex? Most, hogy tudod, a torta még sül és egy ideig a sütőben is marad, fogadni mernék, már nem epekedsz annyira azután, hogy visszakapj.
Alexet olyan gyorsan árasztották el az érzelmek, hogy nem tudott eligazodni rajtuk. Daisy még mindig gyereket vár. Gyűlöli őt. Nem akar visszamenni hozzá. Mivel a férfi nem tudott úrrá lenni az érzelmi káoszon, ezért a gyakorlati oldalát ragadta meg a dolgoknak.
- Jársz orvosi vizsgálatra?
- Van itt nem messze egy közkórház.
- Egy közkórház? - meredt rá Alex. Neki vagyona van a bankban, a felesége pedig közkórházba jár. El kell innen vinnie oda, ahol lecsókolhatja az arcáról azt az engesztelhetetlen eltökéltséget, de ez csak úgy sikerülhet, ha szigorú lesz.
- Ha ilyen az, amikor te gondoskodsz magadról, akkor nem vagyok lenyűgözve. Sovány vagy és sápadt. Annyira feszült, hogy mindjárt szétrobbansz.
- Mit érdekel téged? Te nem akarod ezt a gyereket.
- De még mennyire hogy akarom. Csak mert gazemberként viselkedtem, amikor megtudtam a hírt, még nem jelenti azt, hogy időközben nem tértem észhez. Tudom, hogy nem akarsz velem jönni, de most nincs más választásod. Veszélybe sodrod magadat és a gyereket, Daisy, és ezt nem hagyhatom.
Alex látta, hogy megtalálta a lány gyenge pontját, de Daisy még küzdött ellene.
- Ebbe nincs beleszólásod.
- De igen. Biztos akarok lenni benne, hogy te és a gyerek biztonságban vagytok.
Daisy gyanakvóan nézett rá.
- Képes vagyok mindenre - folytatta Alex halkan. - Kiderítem, hol dolgozol, és garantálom, hogy kirúgatlak.
- Ilyet tennél?
- Habozás nélkül.
Daisy válla előregörnyedt, s a férfi tudta, hogy győzött, de nem érzett elégedettséget.
- Már nem szeretlek - suttogta a lány. - Egyáltalán nem szeretlek.
Alexnek elszorult a torka.
- Nem baj, drágám. Bennem mindkettőnk számára van elég szeretet.

23

Alex elkísérte egy kis házhoz Daisyt a munkásnegyed egyik szűk utcájába, nem messze az állatkerttől. Az apró előkertben egy Szűz Mária-gipszszobor állt, s a rózsaszín petúniaágyás körül napraforgók nőttek mintegy védőkorlátul. A lány a ház hátsó részében bérelt egy szobát kilátással a kerítésre, s amíg összeszedte kevéske holmiját, Alex kiosont, hogy rendezze a lakbért a háziasszonnyal, de kiderült, hogy Daisy már előre kifizette az egész hónapot.
A cserfes asszonytól megtudta, hogy Daisy napközben recepciósként dolgozik egy szépségszalonban, este pedig egy közeli étteremben szolgál fel. Nem csoda hát, hogy kimerültnek látszott. Nem volt kocsija, így gyalog kellett mennie mindenhová vagy busszal, s minden pénzt félretett a gyerekre. A tény, hogy a felesége ínségben él, miközben neki két luxusautója van és felbecsülhetetlen értékű műkincsekkel teli háza, újabb szöget ütött bűntudatának koporsójába.
Mikor útnak indultak, Alexnek átfutott az agyán, hogy elviszi a lányt Connecticutba a házába, de elvetette az ötletet. Daisynek nemcsak fizikai gyógyulásra volt szüksége, hanem érzelmi felépülésre is, s talán szeretett állatai segíteni tudnak neki ebben.


Minden olyan ismerős volt, hogy Daisy egy pillanatra újra a réginek érezte magát, mikor a teherautó zöttyenve megállt. Alex és ő úton vannak a következő vásártérre. Ő szerelmes és terhes... felriadt ábrándozásából, mikor hirtelen ráeszmélt a valóságra.
A férfi kivette a kulcsot, és kinyitotta az ajtót.
- Szükségem van egy kis alvásra, mielőtt nekirohannánk egy hídfőnek. Várj itt, amíg bejelentkezem. -. Kimászott a vezetőfülkéből, és becsukta az ajtót.
Daisy hátradőlt az ülésen, s ahogy lehunyta a szemét a sűrűsödő sötétségben, kirekesztette szívéből a férfi gyengéd hangját. Alexet bűntudat marcangolta, a vak is láthatta, de őt nem lehet félrevezetni. A hazugságok, amelyeket mondott, kétségtelenül könnyítettek a lelkén, de' ha Daisy hinne neki, azzal csak-csapdába esne. Neki meg kell védeni a gyermekét, és már nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ostoba módon derűlátó legyen.
Alex elmondta, hogy Max és Amelia manipulálták a fogamzásgátló tablettáit, és bocsánatot kért, amiért nem hitt neki. Újabb lelkifurdalás. Daisy megacélozta magát.
Miért nem hagyja békén Alex? Miért kényszerítette, hogy vele jöjjön? Az érzelmek, amelyeket oly nagy igyekezettel fojtott el hetek óta, most ismét a felszínre törtek. Öklét a szájához szorította, és addig küzdött az érzései ellen, amíg vissza nem talált a megnyugtató védőfal mögé, mely segített neki az elmúlt időszakban felszínen maradni.
Amióta az eszét tudta, érzelmek irányították az életét, most azonban rájött, hogy változtatnia kell, ha ki akarja ezt heverni. Alex azt mondta neki, a legfontosabb a büszkeség, és igaza volt. A' büszkesége hajtotta. A büszkesége tartotta benne a lelket, hogy felvegye a telefont, és samponozza a fejeket egész nap, este pedig zsíros ételekkel megrakott nehéz tálcákat cipeljen, amitől felfordult a gyomra. A büszkeségével érte el, hogy tető legyen a feje felett, és pénzt tartalékoljon a jövőre. A büszkesége adott neki erőt, mikor a szerelem cserbenhagyta.
És most? Hetek óta először-érzett félelmet, de nem attól, vajon meglesz-e a betevő falatja. Alextől félt. Mit akar vele csinálni?
A fiatal tigris számára a legnagyobb veszélyt az idősebb hím tigris jelenti. A tigriseket nem fűzi össze olyan családi kötelék, mint az oroszlánokat vagy az elefántokat. Nem egyedülálló eset, hogy az apatigris megöli a saját kölykét.
Daisy az ajtónyitó felé tapogatózott, mikor észrevette, hogy közeledik a férje.


Alex hátrahúzta a széket az asztalnál, ahova a szobaszervizt ellátó pincér feltálalta az ételt, amit rendelt.
- Ülj le, Daisy és egyél.
Nem holmi olcsó, út menti motelt választott. Az Indiana-Kentucky határ mellett az Ohio folyó partján álló új, csillogó Marriott Hotel egyik luxuslakosztályát bérelte ki. Daisynek eszébe jutott, ahogy annak idején a centeket számolta az élelmiszerüzletben, és azzal dorgálta Alexet, hogy szórja a pénzt, amikor vett egy üveg jófajta bort. Biztosan remekül mulatott magában.
- Mondtam, hogy nem vagyok éhes.
- Akkor csak maradj itt, hogy ne kelljen egyedül ennem.
Leülni a székre, melyet a férfi kihúzott neki, nem került annyi megerőltetésbe, mint vitába szállni vele. Alex megszorította a csomót a bolyhos fehér köntösön, ;amibe tusolás után bújt, és helyet foglalt vele szemben. A haja még nedves volt, kissé felkunkorodott a homlokánál. Le kellene vágni.
Daisy a rengeteg ételt nézte, amit a férfi rendelt neki: egy hatalmas tál salátát, csirkemellet gombamártásban, sült krumplit, előételnek tésztát, két zsemlét, egy nagy pohár tejet és egy szelet sajttortát.
- Ezt nem tudom megenni.
- Én viszont farkaséhes vagyok. Majd megeszem a te részed is.
Bár ízlett neki az étel, Alex nem volt olyan nagy étkű, hogy mindent elpusztítson. Daisynek felfordult a gyomra. Sokkal több gondot okozott magában tartania, amit megevett, mióta elhagyta a férfit, mint az első három hónapban.
- Kóstold meg ezt. - Alex felemelt egy falat lasagnát a saját tányérjáról, és a lány orra elé tartotta. Mikor Daisy kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, gyorsan betuszkolta rajta.
- Mondtam, hogy nem akarok enni.
- Csak egy harapást: Jó, nem?
Daisy legnagyobb meglepetésére a kezdeti rosszullét elmúlt, és a lasagna nagyon Finomvolt, bár ezt semmi pénzért nem árulta volna el a férfinak. Ivott egy korty vizet. - Tényleg nem kérek többet.
- Nem csodálom, - Alex a csirkére mutatott. - Száraznak tűnik.
- Le van öntve szafttal. Egyáltalán nem tűnik száraznak.
- Higgyél nekem, Daisy. Az a csirke olyan száraz, mint a cipőtalp.
- Te nem tudod, mit beszélsz.
- Hadd nézzem.
Daisy beleszúrta a villáját a húsba, s amikor levágott egy darabot, kifröccsent belőle, a szaft.
- Látod? - A férfi felé bökött a villájával
Alex engedelmesen lehúzta a fogával a húst, megrágta, aztán elhúzta a száját.
- Száraz…
Daisy felkapta a kését, magának is szelt egy darabot, és a szájába vette. Mint várta, a csirke olyan zamatos volt, amilyennek látszott. Lenyelt egy újabb falatot.
- Nincs semmi baj ezzel a csirkével.
- Azt hiszem, a lasagna befolyásolta az ízlelőbimbóimat. Hadd kóstoljam meg a tésztádat.
Daisy bosszúsan nézte, ahogy a férfi feltekeri a villájára a tésztát, és a szájába teszi. A következő pillanatban kihirdette az ítéletét.
- Túl fűszeres neked.
- Történetesen szeretem a fűszeres ételeket.
- Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.
Daisy beledöfte a villáját a tésztába, s elcsöppentette a szószt az asztalterítőre, mikor a szájához emelte a falatot. Enyhe és ízletes volt.
- Egyáltalán nem fűszeres.
Újabb adagot kezdett felszúrni, aztán keze hirtelen megállt a levegőben. A férfira kapta a tekintetét, mikor rájött, hogy hagyta magát tőrbe csalni, és letette a villát.
- Újabb hatalmi harc.
Alex hosszú, keskeny ujjai a csuklójára fonódtak, s olyan aggódó, tekintettel nézett rá, hogy Daisy egy pillanatra nem akart hinni a szemének.
- Kérlek, Daisy. Olyan sovány vagy, hogy megijesztesz. Enned kell a gyerek miatt.
- Nincs jogod…! - A lányt elöntötte a fájdalom. Elharapta a mondat végét, és visszahúzódott a jeges védőfal mögé, ahol biztonságban volt. Nem engedhette meg magának, hogy érzelgős legyen. Csak olyasmire gondolhatott, amivel nem árt a babának.
Szó nélkül folytatta az evést, amíg több már nem fért belé. Ügyet sem vetett a férfi igyekezetére, hogy beszélgetésbe elegyedjenek, s az sem érdekelte, hogy-Alex maga alig evett valamit. Gondolatban elmenekült egy gyönyörű mezőre, ahol ő és a gyermeke szabadon barangoltak, s egy Sinjun nevű öreg tigris vigyázott mindkettőjükre; szerette őket, és nem kellett már ketrec neki.
- Kimerültél - mondta Alex, mikor Daisy végül letette a villáját. - Mindkettőnknek szükségünk van a pihenésre. Feküdjünk le korán.
A lány felállt az asztaltól, összeszedte a holmiját, és bement a fürdőszobába, ahol sokáig engedte magára a forró vizet. Mikor kijött, a lakosztály sötétségbe borult, csak a drapéria résein szűrődött be némi halvány fény. Alex hanyatt feküdt a királyi méretű ágy túlsó felén.
Daisy olyan fáradt volt, hogy alig állt a lábán, de a férfi meztelen mellének a látványa visszatartotta attól, hogy közelebb menjen.
- Semmi gond - suttogta bele a férfia sötétbe. - Nem nyúlok hozzád, drágám.
Daisy csak állt, míg rá nem jött, hogy teljesen mindegy, hozzányúl-e Alex vagy sem. Nem számít, mit csinál, ő nem fog érezni semmit.


Alex a széldzsekije zsebébe dugta a kezét, és a szélvihar elleni védőfalnak támaszkodott, melyet a vásártér túlsó oldalán állítottak fel, ahol két napig szándékoztak maradni. Éppen a Georgia állambeli Monroe megyében jártak, az ősz metsző fuvallata szállt az októberi délelőtt levegőjében.
Brady lépett oda hozzá.
- Úgy festesz, mint egy kísértet.
- Nos, te sem nézel ki valami rózsásan.
- Nők - horkant fel Brady. Nem élhetsz nélkülük. Nem ölheted meg őket éjjel álmukban.
Alextől egy félmosolyra sem telt. Lehet, hogy Bradynek gondjai vannak Shebával; de legalább Heatherrel rendeződött a kapcsolata. Sok időt töltöttek együtt, és Brady sokkal türelmesebb tréner volt, mint korábban. Meglett a gyümölcse is, mert Heather sokat javult.
Tíz napja tértek vissza Daisyvel, s az-egész cirkusz tudta már, hogy valami nagyon nincs rendben a lánnyal. Nem nevetett, nem rohant át lobogó lófarkával a vásártéren. Udvariasan viselkedett mindenkivel - még, a leckéjét is segített megírni Heathernek, de kiveszett belőle az, ami személyiségének lényegét alkotta. S mindenki Alextől várta, hogy lelket verjen belé.
Brady elővett egy fogpiszkálót az ingzsebéből, és a szájába tette.
- Daisy nagyon megváltozott, mióta visszajött.
- Csak hozzá kell szoknia a terhességhez, ez minden.
Bradyt nem lehetett lóvá tenni.
- Hiányzik a régi Daisy. Mindig beleütötte az orrát a dolgaimba, s azt hittem, soha nem fogom- ezt megérni, de nagyon hiányzik az, ahogy mindenkivel törődött. Most úgy tűnik, nem foglalkozik semmi-mással, csak Sinjunnal és az elefántokkal.
- Túl lesz rajta.
- Igen, biztosan.
Csendben nézték, ahogy a teherautó lerakja a kazal szénát. Alex látta, hogy Daisy felkap egy hosszú nyelű kefét, és sikálni kezdi Pudingot. Megmondta neki, hogy ne dolgozzon, de Daisy azt felelte, hozzászokott a munkához.
Aztán megpróbálta megparancsolni neki, hogy Tater kivételével ne menjen az elefántok közelébe, nehogy valamelyik felöklelje. A lány keresztülnézett rajta, és azt tette, ami neki tetszett.
Brady keresztbe tette a karját a mellén.
- Azt hiszem, jobb, ha tudod, hogy elmúlt éjjel megint ott láttam Sinjun ketrecében összekuporodva.
- A pokolba! Istenemre mondom, megbilincselem, ha nem kerüli el annak a tigrisnek a ketrecét!
- Mondhatom, majdnem megállt a szívem. Sajnálom, hogy ilyennek kell látnom.
- Nem vagy egyedül.
- Miért nem csinálsz valamit?
- Mit tanácsolsz? Idehozattam az egyik kocsimat Connecticutból, hogy ne kelljen a vezetőfülkében utaznia, de azt mondta, szereti a teherautót. Hoztam neki virágot, de rá se hederített. Próbálkoztam új lakókocsival, de dührohamot kapott, mikor megtudta, így le kellett mondanom a rendelést. Nem tudom, mi mást tehetnék még. - A hajába túrt. - Miért mondom ezt neked? Ha értenél a nőkhöz, nem járnál Shebával.
- Nem fogok vitatkozni veled.
- Daisy rendbe jön. Csak idő kérdése, - Persze. Biztosan igazad van.
- Naná hogy igazam van.
Ha elégszer ismételgeti, talán valóra válik. Mennyire hiányzott neki a régi Daisy. A lány már nem ejtett könnyeket. Régen könnyen elsírta magát, s ez éppúgy része volt az életének, mint a levegővétel, de most mintha állig felvértezte volna magát az érzelmek ellen. Alexnek eszébe jutott, amikor Daisy a teherautó rámpájának a tetejéről vetette magát az ő karjába, nevetett és-beletúrt a hajába. Vágyódott a lány után, ahogy még soha senki után, és az elmúlt éjjel elvesztette a fejét.
Arca megrándult az emlékre.
Azt álmodta, hogy Daisy ránevetett, ahogy régen, az arca felragyogott és felkínálta magát neki. Arra ébredt, hogy magához szorítja. Olyan régen volt már így, és ő túlságosan kívánta ahhoz, hogy elengedje.
Végigsimított a csípőjén és gömbölyödő derekán. Daisy azonnal felébredt, Alex érezte, hogy megdermed, miközben simogatja, de nem húzódott el. Akkor sem tiltakozott,-amikor széttárta a combját, és fölé hengeredett. Ott feküdt érzéketlenül, miközben ő újabb bűnnel tetézte, amit eddig elkövetett ellene. Ügy érezte magát, mintha meg erőszakolta volna, s ma reggel nem tudott a saját szemébe nézni, mikor borotválkozott.
- Daisy Heatherrel azért még szokott beszélgetni - mondta Brady. - De már nem úgy, mint régen, Heather ugyanúgy aggódik miatta, mint mindannyian.


Heather megette az ételt, melyet Sheba készített neki, és megtörölte az ujjait egy papírszalvétában.
- Akarod tudni, mit mondott apa tegnap este?
Sheba hátranézett a mosogátótól.
- Persze.
Heather vigyorgott, aztán kidüllesztette a mellét.
- Azt mondta, a fenébe, Heather, vidd a vacakjaidat a kanapéról. Csak azért, mert szeretlek, még nem akarom, hogy az összes arcfestéked a fenekemre tapadjon.
Sheba nevetett.
- Az öreged nagyon ért a széptevéshez.
- Aznap a repülőtéren... - Heather pislogott. – Könnyes volt a szeme, Sheba.
- Nagyon szeret téged.
- Most már tudom. - A kislány arca hirtelen elfelhősödött. - Van egy kis bűntudatom, amiért olyan boldog vagyok meg minden, Daisy meg ki van borulva. Tegnap azt mondtam előtte, hogy szar, és észre sem vette.
Sheba rácsapott a konyhapultra a törlőkendővel
- Mindenki csak Daisyről beszél. Kezd elegem lenni belőle.
- Nem értem, miért nem kedveled. Akarom mondani, tudom, hogy te és Alex valamikor együtt voltatok, de téged már nem érdekel Alex, és Daisy is olyan szomorú. Hát akkor miért csinálsz olyan nagy ügyet ebből az egészből
- Azért csinál belőle olyan nagy ügyet, mert Sheba ki nem állhatja, ha valaki jobb nála. - Brady az ajtóban állt, bár egyikük sem hallotta bejönni.
Ő azonnal felpaprikázódott.
- Nem tudsz kopogni?
Heather, sóhajtott.
- Megint veszekedni akartok?
- Én nem, veszekszem - jegyezte meg Brady. - Ő kezdte.
- Ha! Azt hiszi, megmondhatja nekem, mit tegyek, de én nem hagyom.
- Ő is pont ezt mondja rólad - jegyezte meg türelmesen Heather. Aztán, bár kezdett rájönni, hogy csak az idejét vesztegeti, így folytatta: - Ha összeházasodnátok, annyira el lennétek foglalva azzal, hogy uralkodjatok egymáson, hogy mindenki mást békén hagynátok.
- Semmi pénzért nem mennék hozzá apádhoz!
- Akkor se venném el, ha ő lenne az utolsó nő a földön!
- Akkor nem kellene együtt aludnotok. - Heather a legjobb tudása szerint utánozta Daisy Markov hangját. - Tudom, hogy majdnem minden este idelopózol, apa, hogy vele legyél, jóllehet mély elkötelezettség nélkül a másik iránt a szex erkölcstelen.
Sheba elvörösödött. Brady néhányszor kinyitotta a száját, aztán becsukta, mint egy aranyhal, majd fennhéjázó hangon megszólalt:
- Te nem tudod, mit beszélsz, ifjú hölgy. Sheba és én csak barátok vagyunk, ez minden. Elromlott a víztartálya, és...
Heather a szemét forgatta..
- Nem most jöttem le a falvédőről.
- Akkor figyelj ide…
- Milyen példával jártok előttem? Éppen tegnap olvastam a házi feladatomhoz a serdülők lélektanáról, és engem már ért néhány nagy csapás.
- Miféle csapást
- Elveszítettem az édesanyámat, csonka családbaja nőttem fel. Ráadásul, amit most látok az életemre a legnagyobb befolyást gyakorló két felnőttről, az minden valószínűség szerint tinédzserkori terhességbe fog hajszold.
Brady szemöldöke egyenesen a hajtövéig szaladt, s Heather fogvacogva hátrált előle. Bár már nem félt tőle, úgy, mint régen, azért nem volt naiv.
- Mennem kell. Viszlát később.
Kiviharzott a lakókocsiból.
- A francba!
- Nyugalom - mondta Sheba. - Csak a tudtunkra akut adni valamit.
- Mit?
- Hogy össze kellene házasodnunk. - Sheba hanyagul elfordult. - Ez pedig csak azt mutatja, hogy a lányod tisztában van a való élettel.
- Hát ebben igazad van.
- Csak még nem jött rá, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.
- Azért van kivétel. Ott. Brady fejével a hálaszoba felé bökött.
- Igen, nos... - Sheba arcán ravasz mosoly terült szét. - Ti, parasztfiúk megéritek a pénzeteket.
- De még mennyire! A karjába vonta a nőt, aki hozzá simult. Brady csókolni kezdte, de aztán' elhúzódott, mert mindkettőjüknek dolga volt, s ha egyszer belemelegedtek, nehezen tudták abbahagyni.
A férfi látta, hogy Sheba tekintete gondterhelt.
- A szezonnak mindjárt vége mondta az asszony. - Néhány hét és Tampába érünk.
- Télen is találkozni fogunk.
- Ki mondta, hogy látni akarlak?
Sheba hazudott, és ezt mindketten tudták. Sokat jelentettek egymásnak, s most Bradynek az az érzése támadt, hogy az asszony olyasmit vár tőle, amit nem tud megadni neki.
Megcsókolta a haját.
- Sheba, fontos vagy nekem. Azt hiszem, szeretlek is. De nem vehetlek feleségül. Én büszke ember vagyok, s te mindig átgázolsz rajtam.
Sheba megdermedt, és elhúzódott a férfitól, a szeme szinte szikrákat szórt, s úgy nézett Bradyre, mint valami csótányra.
- Ha nem tévedek, senki sem kért rá, hogy elvegyél.
Brady nem volt a szavak embere-, de már régóta szeretett volna valamit közölni az asszonnyal, valami nagyon fontosat.
- Szívesen feleségül vennélek. De nehéz házasságot kötni valakivel, aki megaláz.
- Miről beszélsz? Te is megalázol engem.
- Igen, de én nem gondolom komolyan, te pedig igen. És ez nagy különbség. Te tényleg azt hiszed, hogy különb vagy mindenkinél. Azt hiszed, tökéletes vagy.
- Soha nem állítottam.
- Akkor nevezd meg egy hibádat!
- Már nem tudok úgy repülni, mint régen.
- Én nem erről beszélek. Hanem jellemhibáról; valamilyen tulajdonságról, ami nem olyan jó benned, amilyennek lennie kellene. Mindenkinek van hibája.
- Nincs velem semmi baj, és nem értem, miről beszélsz.
A férfi szomorúan megrázta a fejét.
- Tudom, hogy nem érted, bébi. És amíg rá nem jössz, számunkra nincs esély.
Brady elindult kifelé, de mielőtt elérhette volna az ajtót, Sheba őrjöngése megállította.
- Te nem tudsz semmit! Az, hogy kemény vagyok, még nem jelenti azt, hogy nem vagyok jó ember. Az vagyok, a fenébe is! Jó ember vagyok!
- És önző - felelte a férfi visszafordulva. - A legtöbbször nem törődsz senki más érzéseivel, csak a sajátjaiddal. Megbántasz másokat. A múlt a rögeszméd, és te vagy a legbeképzeltebb ember, akit valaha ismertem.
Egy pillanatig Sheba elképedve állt ott, aztán üvölteni kezdett:
- Te hazug! Én jó ember vagyok! Az vagyok!
- Mondogasd csak, bébi, és talán egy napon magad is elhiszed.
Az asszony velőtrázó üvöltésétől Bradynek a hideg szaladgált a hátán. Tudta, hogy Sheba vissza fog vágni, s sikerült kiiszkolnia, mielőtt még a mártásos tányér széttört az ajtón.


Miközben Daisy aznap este a vásártéren kóborolt, azon kapta magát, hogy azt kívánja, bárcsak szerepelne még Alexszel a show-ban. Az lefoglalná. Mikor a férfi bejelentette, hogy nem léphet fel vele a porondon, nem érzett sem megkönnyebbülést, sem csalódottságot. Egyszerűen mindegy volt neki. Az elmúlt hat hétben sokkal szívbemarkolóbb fájdalmat ismert meg annál, mint amit egy ostorcsapás kiválthat.
Nézte, ahogy a tömeg kiözönlik a sátorból. Fáradt gyerekek kapaszkodtak az anyjukba, az apukák pedig a nyakukba vették almás pitétől maszatos szájú kicsinyeiket. Nem is olyan régen még érzelmes könnyeket ejtett volna, ha lát egy apukát gyermekével a karjában, elképzelve, hogy Alex is így viszi majd az övéket. Most azonban száraz maradt a szeme. Már sírni sem bírt, ahogy sok mást sem tudott csinálni.
Mivel a cirkusz másnap nem indult tovább, a munkások kimenőt kaptak, és elindultak a városba enni, inni. A vásártérre csend borult. Miközben Alex ellátta Misát, Daisy belebújt a férfi egyik pulóverébe, aztán az alvó' elefántok között megkereste Tatert. Leguggolt, befészkelte magát az állat mellső lábai közé, és hagyta, hogy az elefántbébi átölelje a térdét az ormányával.
Összehúzta magán Alex pulóverét. A puha gyapjú egészen átvette a férfi illatát, mely különös elegyét alkotta a szappannak, a napfénynek és a nyersbőrnek. Daisy bárhol felismerte. Vajon elvész számára minden, amit szeretett?
Halk lépteket hallott. Tater megemelte a hátsó fertályát, s Daisy meglátott két farmerba bújt lábat. Nem volt nehéz kitalálnia, ki az.
Alex lehajolt hozzá, könyökét behajlított térdére támasztotta, és lelógatta a kezét. Olyan fáradtnak látszott, hogy Daisy a pillanat egy törtrészéig úgy érezte, legszívesebben megvigasztalná.
- Kérlek, gyere el innen. - suttogta. - Olyan nagy szükségem van rád.
Daisy Tater ráncos, jutazsákszerű lábához hajtotta a fejét.
- Azt hiszem, még itt maradok egy kicsit.
Válla meggörnyedt, s Alex az ujjával rajzolgatni kezdett a porba.
- A házam... Jó nagy. Van egy vendégszoba a déli oldalon, egy régi gyümölcsöskertre néz.
Daisy lágyan felsóhajtott.
- Hideg van ma este. Jön az ősz.
- Arra gondoltam, átalakíthatnánk gyerekszobának. Szép szoba. Világos, hatalmas ablakokkal. Talán betehetnénk egy hintaszéket is.
- Mindig szerettem az őszt.
Az állatok mozgolódtak, egyikük halkan felhorkant álmában. Tater felemelte az ormányát Daisy térdéről, és átölelte Alex vállát. A férfi gyengéd hangjával sem tudta leplezni keserűségét.
- Ugye, soha nem fogsz megbocsátani nekem?
Daisy nem válaszolt.
- Szeretlek, Daisy. Annyira szeretlek, hogy az már szinte fáj.
A lány tudta, hogy Alex szenved, látta sebzettségét az arcvonásain, és bár tudta, hogy ez a bűntudatból fakad, neki is túl sok fájdalmat kellett elviselnie, mindazonáltal sohasem lelte örömét abban, hogy fájdalmat okozzon másoknak, különösen annak az embernek, aki még mindig nagyon sokat jelentett neki. Ezért olyan gyengéden szólalt meg, ahogy csak tudott.
- Te nem tudsz szeretni, Alex.
- Lehet, hogy régen ez igaz volt, de már nem az.
Talán a békességtől, mely Tater közelségében eltöltötte, vagy Alex fájdalmától, de érezte, hogy a jégburok lassan kezd megrepedezni benne. Mindannak ellenére, ami történt, még mindig nagyon szerette a férfit. Hazudott neki és hazudott önmagának,, amikor azt állította, hogy nem. Ő volt a lelki, társa, s a szíve örökre az övé. Ez a felfedezés rádöbbentette egy mélyebb' és sokkal keserűbb dologra. Ha hagyja, hogy ismét áldozatául essen a szerelemnek, melyet Alex iránt érez, abba nagy valószínűség szerint belepusztul, s a gyerek érdekében ezt semmiképpen sem engedhette.
- Hát nem érted? Amit érzel, az bűntudat, nem szerelem.
- Ez nem igaz - tiltakozott a férfi.
- Te büszke ember vagy. Vétettél a becsületkódexed ellen, és most megpróbálod jóvátenni. Megértelek, de nem engedem, hogy az életemet olyan szavak irányítsák, amelyeket nem gondolsz komolyan. Ez a gyerek túl fontos nekem.
- Nekem is fontos a gyerek.
Daisy arca megrándult.
- Ne mondd ezt. Kérlek.
- Bebizonyítanám a szerelmemet, ha tehetném, de nem tudom, hogyan.
- Engedj elmenni. Tudom, hogy sérteni fogja a büszkeségedet, és sajnálom, de túl nehéz így élni.
Alex nem válaszolt. Daisy behunyta a szemét, és megpróbált visszabújni a jégburokba, ami óvta, de a férfi túl sok rést ütött rajta.
- Kérlek, Alex - suttogta elcsukló hangon. - Kérlek, engedj el.
A férfi hangját alig lehetett hallani.
- Tényleg ezt akarod?
Daisy bólintott.
Soha nem hitte volna, hogy látni fogja legyőzötten a férfit, de ebben a pillanatban Alexben mintha kihunyt volna valami belső szikra.
- Rendben - mondta rekedten. - Azt teszem, amit te akarsz.
Daisybe fájdalom hasított, mikor rádöbbent, hogy vége van, és elfojtotta zokogását, mialatt felállt. Miért okoz ez olyan kínszenvedést, hiszen ő akartat
Egy árnyék suhant el mellettük, de Daisy is és Alex is túlságosan elmerültek saját nyomorúságukban ahhoz, hogy észrevegyék; legbizalmasabb beszélgetésüket kihallgatták.

24

- Alex!
A férfi felkapta a fejét a cölöpverő motorja mellett, mikor meghallotta Daisy hangját, mely ugyanúgy, csengett, mint régen. Felcsillant előtte a remény. Talán nem futott még ki az időből. Daisy talán mégsem gondolta komolyan, amit két nappal ezelőtt mondott, és nem kell feltennie őt a New York-i gépre ma délután.
Eldobta a franciakulcsot, amivel dolgozott, és a lány felé fordult, de a reménye azon nyomban-elpárolgott, amint meglátta az arckifejezését.
- Sinjun eltűnt! Lerakták az összes állatot, és ő nincs itt. Treyt sem találom.
Brady megpróbált Alexnek segíteni. Most megkerülte a cölöpverőt.
- Sheba keze van a dologban mondta. - A nyakamat merném rátenni.
Daisy elsápadt az aggodalomtól.
- Mondott neked valamit?
- Nem, de az utóbbi napokban nem bírt magával.
Daisy Alexre nézett, s a férfinak, amióta megtalálta őt az állatkertben, most volt először olyan érzése, hogy Daisy látja is.
- Te tudsz valamit?
- Nem. Nekem nem szólt semmit.
- Tudja, mennyire szereted a tigrist - folytatta Brady. - Szerintem eladta a hátad mögött.
- De ezt nem teheti. Sinjun az enyém! - Az ajkába harapott, mikor rájött, hogy ez nem igaz.
- Már kerestem Shebát - mondta Brady -, de nem találtam. A lakókocsiját Tökmag vezette, az autója eltűnt.
Daisy keze ökölbe szorult.
- Valami retteneteset művelt vele. Tudom.
Alex szerette volna megnyugtatni, de gyanította, hogy a lánynak igaza van.
- Telefonálok, hátha kideríthetek valamit. Ti menjetek a munkásokhoz, és kérdezzétek ki őket.
De senki nem tudott semmit. Az elkövetkezendő két órában beszéltek mindenkivel a cirkusznál, és kiderült, hogy tegnap este óta senki nem látta Shebát.
Daisy egyre idegesebb lett. Hol van Sinjun? Mit csinált vele Sheba? Elég jól ismerte az öregedő cirkuszi állatok piacát ahhoz, hogy tudja, nagyon kicsi az esélye annak, hogy egy jónevű állatkertbe kerüljön. Mi lesz az ő tigrisével?
Eljött az ideje, hogy elinduljon a repülőtérre, és el is múlt. Amikor Daisy a távozás mellett döntött, Alex ragaszkodott hozzá, hogy az apjához menjen, de ebben a pillanatban szóba sem jöhetett az utazás. Ügyet sem vetett a gyöngyházszürke, connecticuti rendszámú Lexusra - Alex újabb bűnbánó felajánlására -, és leült a lehajtható platóra az öreg Fekete kis teherautón, amelyen egész nyáron át utazott, míg eljutott eddig a sivár októberi estéig. Csak nézte, nézte a vásárteret.
Véget ért az első előadás, aztán a második. Elmentek az utolsó látogatók is. Ez volt a cirkusz végső állomása, mielőtt megérkeznek Tampába. A munkások ismét bementek a városba, magukkal vittek néhány showgirlt, s otthagyták az üres vásárteret. Daisy fázott, de megvárta, amíg Alex átöltözik és elmegy megnézni Misát, s csak ekkor tért vissza a lakókocsiba.
A csomagja ott hevert árván az ágyon. Elment mellette, és leakasztotta a fogasról a férfi régi szürke pulóverét. Miután belebújt, elindult kifelé, de megtorpant az ócska beépített szekrény előtt, melyben Alex ruhái sorakoztak. Leguggolt, kihúzta az alsó fiókot, és félretolta az útból a férfi farmerját; -hogy láthassa, ami mögötte rejtőzött: egy kék műanyag kereplőt, egy sárga kacsát, egy állatfigurákkal teli dobozt, egy nyuszis előkét.
Néhány nappal ezelőtt bukkant rájuk, amikor a ruhákat pakolta, de Alex soha nem tett említést róluk. Megérintette ujja hegyével a kereplőt, és megpróbálta megérteni, mit keresnek itt ezek a gyerekholmik. Bárcsak hihetné, hogy...
Nem. Nem gondolhat erre. Túl sok minden forog kockán.
Visszatolta a fiókot, és mikor kilépett az ajtón, meglátta Sheba Cadillacjét - ott parkolt a lakókocsija mellett -, és dühödt hangokat hallott kiszűrődni a cirkuszi sátorból. Alex is meghallotta, s futni kezdtek. A hátsó kijáratnál találkoztak.
- Talán jobb lenne, ha te itt maradnál - mondta a férfi.
Daisy rá se hederített és berontott.
A sátorban félhomály uralkodott, csak a munkalámpák világítottak a magasban, árnyékot vetve a porondra, a nézőtér azonban sötétségbe borult. Daisyt elborította a fűrészpor, az állatok és a pattogatott kukorica szaga. Mennyire fog ez hiányozni neki, gondolta.
Brady és Sheba a porond szélén álltak. A férfi az asszony karját szorongatta, és szemlátomást majd szétvetette őt a méreg.
- Daisy soha nem vétett ellened semmit, de te még mindig ártani akarsz neki, igaz?
Sheba elrántotta magát.
- Azt csinálok, amit akarok, s egy hentes fia nem fog parancsolni nekem.
- Soha nem fáradsz bele a gazságaidba?
Bármit akart volna is válaszolni Sheba, az elakadt a torkán.
- Lám-lám, nézd csak, ki van itt!
Daisy rátámadt.
- Mit csináltál Sinjunnal?
Sheba kivárt, türelemjátékot játszott, élvezte a hatalmát felettük.
- Sinjunnak új otthona lesz. Tudtad, hogy a szibériai tigrisek nagyon értékesek? Még az öregek is. - Leült az első sorba, és eltúlzottan hanyag mozdulattal keresztbe tette a lábát. - Nem is tudtam, bizonyos emberek milyen sokat hajlandóak fizetni érte.
- Miféle emberek? - kérdezte Alex, és megállt Daisy mellett. - Kinél van?
- Még senkinél. Az úr csak, holnap reggel jön érte.
- Akkor hova vitted?
- Biztonságos helyre. Trey vele van.
Alex elvesztette a türelmét.
- Hagyd a süket dumát! Kinek adtad el?
- Sokan érdeklődtek iránta, de Rex Webley ajánlotta a legjobb árat.
- Jézusom. - Alex arckifejezésétől Daisyt kiverte a hideg veríték.
- Ki az a Rex Webley? - kérdezte.
Mielőtt Sheba felelhetett volna, Alex megelőzte.
- Egy szót se, Sheba. Ez maradjon köztünk.
Sheba megvető pillantást vetett rá, mielőtt odafordult Daisyhez.
- Webley vadászparkot vezet Texasban.
Daisy nem értette.
- Vadászparkot?
- Az emberek fizetnek neki, hogy vadászhassanak az állatokra, amiket megvesz - mondta undorral Brady.
Daisy Shebáról Bradyre nézett.
- Vadásszanak? De senki sem vadászhat tigrisekre. Védett faj.
Sheba felállt, és a porond közepére sétált.
- Ami még értékesebbé teszi őket a gazdagok szemében, akiket untat a hagyományos vadászat, és fittyet hánynak, a törvényre.
Mikor eljutott a tudatáig, amit Sheba mondott, Daisy hangja elcsuklott a félelemtől.
- Eladtad Sinjunt, hogy becserkésszék és megöljék?
Szédült, mikor maga elé képzelte a borzalmas jelenetet. Sinjun nemm félt az emberektől, ahogy a normális tigrisek. Nem fogja tudni, hogy akik fegyverrel üldözik, bántani akarják. Látta, ahogy Sinjun teste összerándul, amikor a golyók belehasítanak. Látta, ahogy ott fekszik a földön, narancssárga-barna csíkos bundáját vér borítja, és Shebára rontott.
- Nem hagyom, hogy ezt tedd! Elmegyek a hatóságokhoz. Ők majd véget vetnek ennek.
- Nem fognak - felelte Sheba. - Egy tigris eladása nem ütközik törvénybe. Webley azt mondta, hogy a vadászfarmján fogja kiállítani Sinjunt. Ez pedig nem törvényellenes.
- De ő nem kiállítani fogja. Meg fogja öletni. - Daisy úgy érezte, megfullad. - Elmegyek a hatóságokhoz. Meg fogják állítani.
- Kötve hiszem - felelte Sheba. - Webley évek óta kijátssza a törvényt. Valakinek bizonyítania kell, hogy látta a mészárlást, és nem valószínű, hogy ez bekövetkezik. Különben is akkorra már mindegy lesz, nem igaz
Daisy még soha életében nem gyűlölt így emberi lényt.
- Hogy tehetsz ilyet? Ha annyira gyűlölsz, miért nem nekem ártasz? Miért Sinjunnak?
Alex odalépett az asszony mellé a porondra.
- Kétszer annyit fizetek, mint amennyit. Webley ajánlott.
- Ezúttal fabatkát sem ér a pénzed, Alex. Nem fogod megvásárolni Sinjunt, ahogy Glennát. Ezt kikötöttem a vásárlásnál.
Daisy felkapta a fejét. Alex nem említette neki, hogy megvette Glennát. Tudta, hogy ő szervezte meg, hogy a gorilla a Brookfield Állatkertbe kerüljön, de azt nem, hogy a saját pénzén. Glenna Alexnek köszönheti tágas új otthonát.
- Mindenre gondoltál, ugye? - kérdezte Alex.
- Webley emberei csak hajnalban jönnek Sinjunért. -Arca rendkívül ravasz kifejezést öltött. - Még nem írtam alá a papírokat, és azt hiszem, bármikor meggondolhatom magam.
Alex válasza alig volt hallható.
- Elérkeztünk a lényeghez, ugye, Sheba?
Az asszony Daisyre pillantott, aki még mindig ott, állt Brady mellett a porond szélén.
- Ugye, szeretnéd, Daisy, ha megakadályoznám? Tudod, hogy megtehetem. Egyetlen telefonhívás.
-Hát persze hogy megteheted - mormolta Alex. - És mit kell tennem nekem, hogy felemeld a telefont?
Sheba odafordult felé, mintha Daisy és Brady nem is léteznének, csak ők ketten néznének farkasszemet a porond közepén, ahová születtek. Sheba illegetve magát, egészen közel lépett a férfihoz, akár egy szerető, csak hogy köztük nem volt szeretet.
- Tudod, mit kell tenned.
- Mondd meg.
Sheba Daisyhez és Bradyhez fordult.
- Most hagyjatok magunkra. Ez csak Alexre és rám tartozik:
Brady kiborult.
- Lószart! Ha tudtam volna, hogy mire készülsz, esküszöm az égre, kitekertem volna a nyakadat!
Shebát teljesen hidegen hagyta a férfi hőbörgése.
- Ha nem mentek ki Daisyvel, a tigrisnek vége.
- Menjetek - mondta Alex. - Tegyétek, amit mond.
Brady úgy nézett, mint aki már elveszített mindent, amiben csak hitt, s hangja keserűvé vált, amikor Alexhez fordult.
- Ne hagyd magad megalázni. Meg fogja próbálni, de ne hagyd magad.
- Nem áll szándékomban - felelte-Alex halkan.
Daisy könyörgő pillantást vetett felé, de a férfi Shebára figyelt, és nem vette észre.
- Gyerünk, Daisy. Menjünk innen! - Brady átölelte a lány vállát, és kivezette őt a hátsó kijáraton. Az elmúlt hónapokban Daisy megtanult harcolni, és most tiltakozni akart, de aztán rájött, hogy Alex Sinjun egyetlen esélye. Kint nagy levegőt szívott a hideg őszi éjszakában, s a foga vacogni kezdett. Brady átkarolta, és azt suttogta:
- Sajnálom, Daisy. Nem tudtam, hogy ilyen messzire megy el.
Meghallották bentről Alex dühös hangját, melyet alig tompított a sátorponyva.
- Te üzletasszony vagy, Sheba. Ha eladod nekem Sinjunt, kárpótollak a fáradozásodért. Csak meg kell mondanod az árat.
Daisy és Brady földbe gyökerezett lábbal állt ott, tudták, hogy menniük kellene, de képtelenek voltak rá. Aztán a férfi kézen fogta a lányt, és a hátsó kijárathoz húzta az árnyékba, ahol őket nem vehették észre, de mindketten beláthattak a porondra.
Daisy figyelte, ahogy Sheba megsimogatja Alex karját.
- Nem a pénzedet akarom. Ennyire ismerhetnél. Hanem a büszkeségedet.
Alex elhúzódott az asszonytól, mintha nem bírná elviselni az érintését.
- Mi a bánatot akar ez jelenteni?
- Ha vissza akarod kapni a tigrist, akkor könyörögnöd kell érte.
- Menj a pokolba!
- A nagy Alex Markovnak térdet kell hajtania, és könyörögnie kell.
- Inkább meghalok.
- Nem teszed meg?
- Soha. - Alex csípőre tette a kezét. - Azt csinálsz azzal az átkozott tigrissel, amit akarsz, de nem borulok térdre sem előtted, sem más előtt.
- Meglepsz. Azt hittem, mindenre képes vagy azért a kis maflácskáért. Tudhattam volna, hogy valójában nem is szereted. Egy pillanatra felnézett az árnyékba borult oszlopokra, aztán visszafordult a férfihoz. - Egész idő alatt gyanítottam, s azt hiszem, hallgatnom kellett volna az ösztöneimre. Hogy is szerethetnéd? Te túlságosan kőszívű vagy ahhoz, hogy bárkit is szeress.
- Fogalmad sincs, zríit érzek iránta.
- Annyira azonban mégsem szereted, hogy letérdelj és könyörögj nekem. - Megvetően végigmérte a férfit. - Tehát én győzök. Azt hiszem, mindenképpen én fogok győzni.
- Őrült vagy.
- Te pedig elég okos, hogy visszautasíts. Én a szerelemért egyszer térdet hajtottam előtted, de neked nem ajánlom ugyanezt.
- Jézusom, Sheba, ne csináld ezt!
Az asszony hangjából eltűnt a gúny.
- Muszáj. Senki sem alázhatja meg Sheba Questet büntetlenül. Akárhogy döntesz is, a mai nap vesztese te vagy. Biztos, hogy nem gondolod meg magad?
- Biztos.
Daisy ebben a pillanatban biztos lett benne, hogy elveszítette Sinjunt. Alexet nem olyan fából faragták, mint másokat. Benne leginkább az acél, a kő és a büszkeség tartotta a lelket. Ha megalázkodik, azzal saját magát pusztítja el. Daisy lehajtotta a fejét, és el akart rohanni, deBrady útját állta.
Alex feszült, szigorú hangja hallatszott.
- Tudod, mi az érdekes az egészben? Hogy Daisy megtenné. Egy percig sem gondolkodna. Rekedten, boldogtalanul felnevetett Szervpillantás alatt térdre vetné magát, mert olyan nagy szíve van, hogy az egész világ belefér. Őt nem érdekli-sem büszkeség, sem önbecsülés, sem semmi, ha egy olyan teremtménynek, az élete forog kockán, akit szeret.
- Akkor mi legyen? -- fortyant fel Sheba. - Most nem Daisyről van szó, hanem rólad. Mi lesz, Alex? A büszkeséged vagy a tigris? Hajlandó vagy mindent feladni a szerelemért, vagy kitartasz amellett, arai fontos neked?
Hosszú csend következett. Daisy arcán könnyek csorogtak, és a lány tudta, hogy el kell menekülnie. Kirántotta magát a férfi szorításából, aztán megtorpant, mikor meghallotta Brady szitkozódását.
- A marha!
Daisy visszafordult, és látta, hogy Alex még mindig ott áll Sheba előtt felvetett fejjel. De a térde kezdett megrogyni. Az a gőgös Romanov térde. Az a büszke Markov térde. Lassan leereszkedett a porba, de Daisy még soha nem látta ilyen büszkének és hajlíthatatlannak.
- Könyörögj! - suttogta Sheba.
- Ne! - szakadt fel Daisy melléből a szó. Nem hagyhatja, hogy Sheba ezt tegye a férfival, még Sinjunért sem! Mire lenne jó megmenteni egy csodálatos tigrist, ha egy másik elpusztult Berohant az arénába a művészbejárón, porfelhőt verve maga mögött, ahogy Alex felé szaladt. Mikor odaért mellé, megfogta a karját, és megpróbálta felhúzni.
- Kelj fel, Alex! Ne csináld ezt! Ne engedd, hogy ezt tegye veled!
A férfi nem vette le a szemét Sheba QuestrőI. Perzselt a tekintete.
- Te mondtad nekem egyszer, Daisy. Senki nem alázhat meg engem. Csak én magamat.
Felfelé fordította a fejét, s száját megvétően összepréselte. Bár térden állt, soha nem látszott dicsőbbnek. Minden ízében fejedelmi jelenség volt. A porond királya.
- Könyörgök, Sheba - mondta kertelés nélkül. - Ne engedd, hogy Sinjunnak baja essék.
Daisy keze megvonaglott, miközben a férfi karját szorongatta, és térdre rogyott mellé.
Brady felkiáltott.
Sheba Quest ajka pedig görbe mosolyra húzódott. A kifejezés, mely megjelent az arcán, különös elegyét alkotta a csodálatnak és az önelégültségnek.
- Gazember. Te tényleg szereted.
Sheba lenézett Daisyre, ahogy ott térdelt a férfi mellett a porban.
- Ha még nem jöttél volna rá, szeret téged. A tigrised holnapra itt lesz, és bármikor köszönetet mondhatsz. Most pedig rendezzek másik jelenetet is, vagy gondoljátok, hogy ettől kezdve meglesztek anélkül, hogy tönkre akarnátok tenni egymást?
Daisy felnézett rá, nagyot nyelt és bólintott.
- Helyes. Mert már nagyon rosszul vagyok attól, hogy ennél a cirkusznál mindenki miattatok búslakodik és aggódik.
Brady átkozódni kezdett. Alex szeme résnyire szűkült.
Sheba Quest, a porond királynője elvonult mellettük magasan hordott orral, ragyogó vörösesbarna haja pedig úgy lobogott utána, mint egy cirkuszi zászló.
Brady éppen a hátsó kijáratnál érte utol, de mielőtt megszólalhatott volna, Sheba odafordult hozzá, és a mutatóujjával teljes erőből mellbe bökte.
- Soha többé ne mondd, hogy nem vagyok jó ember!
A férfi arcán a döbbent kifejezést lassan mosoly váltotta fel. Szó nélkül lehajolt, a vállára kapta Shebát, és kivitte a sátorból.
Daisy zavarodottan rázta a fejét, és Alexet nézte, ahogy ott térdel a porban.
- Sheba kitervelte az egészet. Tudta, Brady és én nem fogjuk tudni megállni, hogy ne hallgatózzunk. Tudta, mit érzek, és azért csinálta ezt az egészet, hogy elhiggyem, tényleg szeretsz.
A férfi tekintete rávillant, szeme olyan kemény volt, mint a borostyán, hűvös és dühös.
- Egy szót se többet!
Daisy kinyitotta a száját.
- Egy szót se!
Alex büszkesége csorbát szenvedett, és a férfi egyáltalán nem fogadta jól a történteket. Daisy tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Azok után, amin keresztülmentek, most nem veszítheti el.
Minden erejét megfeszítve meglökte a férfit. Alexet ez annyira váratlanul érte, hogy hátratántorodott a porba. Mielőtt feltápászkodhatott volna, Daisy már rávetette magát.
- Ne butáskodj, Alex. - Megmarkolta a férfi fekete haját. - Könyörgök. Mindketten túl messzire mentünk. Nem haragudhatsz meg rám. Én már haragudtam eleget mindkettőnk helyett. De te vagy a hibás érte, te is tudod. Annyira állítottad, hogy nem tudsz szeretni. És amikor tényleg szerettél, azt hittem, csak a bűntudat gyötör. Tudnom kellett volna, hogy...
- Hadd keljek fel, Daisy.
Alex könnyedén ledobhatta volna, de Daisy tudta, hogy nem tenné a gyerek miatt. És mert szereti.
Végignyúlt a férfin, karjával szorosan ölelte a nyakát, s arcát odanyomta az övéhez. Odalapult Alex mellkasához, és lábával átkulcsolta a bokáját.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Most mérges vagy, de néhány percen belül jobban érzed majd magad, ha átgondolod a dolgokat, addig pedig nem engedem, hogy olyasmit csinálj, amit megbánnál.
Daisy érezte, hogy a férfi teste elernyed, de nem engedett a szorításon, mert tudta, hogy Alex ravasz, és lehet, hogy az ellazulás csak figyelemelterelés, mielőtt meglepi valamivel.
- Állj fel, Daisy.
- Nem.
- Megbánod.
- Soha nem bántanál.
- Ki beszél itt bántásról?
- Dühös vagy.
- Boldog vagyok.
- De dühös vagy, amiért ezt tette veled.
- Nem tett velem semmit.
- Dehogynem. - Daisy hátrahúzódott, hogy a férfi mogorva arcába mosolyoghasson. - Kihozta belőled a jót. Tényleg. Ha lányunk lesz, Shebának fogjuk keresztelni.
- Csak a holttestemen át.
Daisy ismét átkarolta a férfi nyakát, s ott maradt mozdulatlanul fekve rajta, mintha a világ legjobb matraca lenne.
Alex ajka a fülét simogatta.
Daisy közelebb bújt hozzá, és azt suttogta:
- Esküvőt akarok, mielőtt a gyerek megszületik.
Érezte, ahogy Alex a hajába túr.
- Már házasok vagyunk.
- Újra meg akarok esküdni veled.
- Akkor esküdjünk meg.
- Ugye, most valami nagyon közönségeset fogsz csinálni?
- Akkor leszállsz rólam?
- Szeretsz?
- Szeretlek.
- Nem úgy hangzott, mintha szeretnél úgy hangzott, mintha a fogadat csikorgatnád.
- A fogamat csikorgattam, de ez még nem jelenti azt, hogy nem szeretlek teljes szívemből.
- Igazán? - Daisy felemelte a fejét, és a férfira ragyogott. - Akkor miért akarod annyira, hogy felálljak?
Alex szája ravasz mosolyra húzódott.
- Hogy bebizonyítsam a szerelmemet.
- Zavarba hozol.
- Attól félsz, nem vagy elég jó nekem?
- Ó, nem. Ettől egyáltalán nem félek. - Lehajtotta a fejét, és megcsókolta a férfi alsó ajkát. Nem telt bele fél másodperc, Alex érzékien visszacsókolta. Aztán Daisy szeméből potyogni kezdtek a könnyek, mert olyan csodálatos volt minden.
Alex lecsókolta a könnyeit, Daisy pedig a férfi nyakát simogatta.
- Ugye, tényleg szeretsz
- Tényleg - felelte Alex rekedten. - És ezúttal azt akarom, hogy higgy nekem. Könyörgök, drágám.
Daisy könnyes szemmel mosolygott.
- Akkor jó. Menjünk haza.

EPILÓGUS

Daisy és Alex tíz nap múlva másodszor is összeházasodtak Tampa északi részén. A szertartásra hajnalban került sor, mert a menyasszony ragaszkodott egy vendég jelenlétéhez.
Sinjun Daisy lába mellett feküdt, s egy hosszú ezüstszalag kötötte össze' őket. Egyik vége a tigris nyakát fogta körbe, míg a másik Daisy csuklójára tekeredett. Sinjun miatt csak kevesen vettek részt azon az októberi, hajnali hatkor tartott szertartáson. És érthetően azok is idegesek voltak.
- Nem értem, miért nem tudja ketrecben tartani panaszkodott Sheba a férjének, akihez néhány nappal ezelőtt ment feleségül, a porondon a Repülő Toleák előadása kísérte az esküvőn.
- Nekem ne is említsd a makacs asszonyokat! - felelte Brady. Feleségül vettem egyet.
Sheba mindent tudó pillantással nézett rá.
- Szerencséd.
- Igen - mosolygott a férfi. - Szerencsém.
Heather a bal szélen állt, és Tater ormányát simogatta, miközben kritikus szemmel méregette Daisyt. Ha ez az ő esküvője lenne, döntötte el, valami szebb ruhába öltözött volna fel egy régi farmernél, különösen hogy Daisy be sem tudja gombolni a derekát. Ugyanilyen rossz választásnak tűnt Alex kék inge, mellyel a menyasszony el akarta takarni a bizonyítékot.
Mégis nagyon csinos volt. Arca rózsás, a szeme csillogott, s a haját százszorszépek koszorúzták. Alex lepte meg a koszorúval, egy káprázatos gyűrű kíséretében, és jó, hogy a nap még nem kelt fel, mert mindannyian megvakultak volna a hatalmas gyémántról visszaverődő fényben.
Annyi változás történt Heather életében ezen a nyáron, hogy a kislány fel sem tudta fogni. Sheba nem adta el a Quest Fivérek Cirkuszát, Heather biztosra vette, hogy most az apjával egy kisbabát próbálnak meg összehozni. Sheba volt a legjobb mostohaanya. Közölte Heatherrel, hogy ezen a nyáron elkezdhet randevúzni, bár az apja azt mondta, csak a holttestén át. S Sheba ugyanolyan ragaszkodó lett, mint Daisy.
Daisy elmondta Heathernek, hogy be fog iratkozni az egyetemre, ahol Alex tanít, mihelyt a gyerek megszületett. Óvónő akar lenni. Most decemberben Oroszországba látogatnak afféle bevásárlókörútra a múzeumnak, amelyet Alex képvisel. És ami a legjobb; jövő nyáron egy hónapot a Quest Fivérekkel fognak utazni, s Daisy ismét együtt szerepel majd Alexszel a porondon. Azt mondta Heathernek, hogy többé nem fél, mert már átélte a legrosszabbat, ami történhet vele.
Alex mély, érzelgős hangon tette le a hűségesküt, s olyan gyengéden nézett Daisyre, hogy mindenki láthatta, mennyire szereti. Daisy persze elsírta magát, és Jillnek kellett zsebkendőt adnia neki.
Daisy szipogott és kifújta az orrát, aztán belekezdett az eskübe.
- Én, Daisy Devreaux Markov, téged... - Elhallgatott.
Alex kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Csak azt ne mondd, hogy megint elfelejtetted a nevemet. - Bőszen nézett, de Heather esküdni mert volna, hogy , majdnem kipukkadt belőle a nevetés.
- Nem. Csak nem mondtad a középső nevedet, és most jöttem rá, hogy nem tudom, mi az.
Alex lehajolt, és a fülébe súgta.
- Tökéletes. - Daisy könnyes szemmel, mosolyogva felnézett rá. - Én, Daisy Devreaux Markov, téged, Alexander Romanov Markov...
Miközben folytatta, Alex megszorította a kezét, és Heather esküdni mert volna, hogy könnyeket látott a szemében. Sinjun felállt és addig nyújtózkodott, míg vagy tíz méter hosszú nem lett. Sheba aggodalmas pillantásokat vetett felé, és belekapaszkodott Brady karjába, ami valószínűleg most fordult elő először. Heather maga sem örült annyira a tigrisnek, de né m volt olyan nyápic, mint Sheba.
Sheba mindenkit meglepett azzal, hogy Daisynek adta Sinjunt nászajándékul, s Alex már építtetett is egy igazi osztályon felüli tigriskennelt a háza mögött Connecticutban. Nagyon jó lehet ennyire gazdagnak lenni. Bár senki nem tett róla említést, Heathernek határozottan az az érzése támadt, hogy Tater is Alex istállójában köt ki Connecticutban a télen, s nem marad az elefántokkal Tampában.
- Ezennel férj és feleségnek nyilvánítalak benneteket.
Daisy és Alex egymásra nézett, s egy pillanatra úgy tűnt, mintha mindenki másról megfeledkeztek volna. Végül Alex észbe kapott; hogy most kell megcsókolnia a menyasszonyt, és átölelte hitvesét. Heather nem volt benne biztos, hogy igazi nyelves csókkal tapasztotta-e ajkát a Daisyére, de nem lett volna meglepve. Csók közben Tater szénával szórta be őket, mintha rizs volna.
Mindenki nevetett, csak Sheba nem, aki még mindig Sinjunt nézte.
Daisy hagyta letekeredni a csuklójáról a, pórázt. Aztán Alex nyaka köré fonta a karját. A férfi felkapta és megpörgette, de nagyon gyengéden tartotta, nehogy baja essék a gyermeknek.
Mikor letette a lányt a földre, ismét megcsókolta.
- Enyém a legcsodálatosabb Markov feleség.
Daisy arcán pajkos kifejezés jelent meg, melyet még Heather is nagyon bájosnak tartott.
- S enyém a legcsodálatosabb Markov férj.
Olyan bolondosan viselkedtek, hogy Heather kezdte kényelmetlenül érezni magát miattuk, nem beszélve arról, hogy maga is sírós fajta volt, mert szerette, ha minden jól végződik.
Aztán rájött, hogy semmi sem ért véget. Ahogy körbepillantott az embereken, akiket szeretett, tudta, valójában minden csak most kezdődik.

Vége