Susan Elizabeth Phillips - Csak Te kellesz /15- 19. fejezet/

15.

Phoebe visszahúzta a függönyt, amin kukucskált, mikor Dan szombaton pontban délben behajtott Ferrarijával a kocsibeállóra. A gyomra úgy remegett, mint egy kamasznak az első randevún. A lépcső aljához ment és felkiabált Mollynak. - Itt van Dan. Menjünk.
- Nem akarok.
- Megértem, de akkor is velünk jössz. Szükségem van egy kutyacsőszre.
- Ez csak ürügy, te is tudod. Itt hagyhatnád Micit velem.
- Kell neki a mozgás. Ne húzd tovább az időt, Molly. Egy próbát megér. Gyönyörű nap van, és jól fogjuk érezni magunkat. - Phoebe szerette volna, ha a szavai valóra válnak, de tudta, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy összevesznek Dannel. Azt remélte, hogy Molly villámhárítóként működhet.
Dan felfüggesztésének a híre a kedd reggeli újságokban látott napvilágot, s egész héten üldözték őket Ronnal a riporterek. A sajtó egyik emberének alabamai nyaralójába sikerült felkutatnia Dant. Dan és Ron eltérő nyilatkozatokat tettek, mindketten valótlant, s Phoebe végül kénytelen lett fogadni az NFL-megbízott hívását. Mondani sem kell, hogy nem szívélyes csevely volt. A jó oldala viszont a dolognak, hogy a felfüggesztés elterelte a figyelmet a Dannel való viszonyáról.
Molly megjelent a lépcső tetején az egyik új farmerjében, kockás, galléros oxfordblúzban és összehúzott szemöldökkel. Phoebe elgondolkodott rajta, hogy felhívja Dant és közli vele, hogy Mollyt is hozza, de valami visszatartotta, talán a heves vágy, hogy hallja a hangját.
Molly hátrafogta a haját, hogy mutogassa frissen kifúrt fülcimpájában a kis arany fülbevalót. Phoebe örült, hogy sikerült Mollyt rábeszélnie egy rövidebb, szellősebb frizurára, hogy a haja ne nyomja el az arcvonásait. Szerinte Molly bájosan festett, de a húga nem fogadta el egyetlen bókját sem.
- Ez igazságtalanság - panaszkodott Molly. - Nem értem, miért csinálod.
- Mert könyörtelen és szívtelen vagyok.
Meleg volt, Phoebe pliszírozott terepszínű rövidnadrágot, nárciszsárga blúzt, hozzáillő zoknit és fehér vászon Keds edzőcipőt viselt. Mielőtt felkapta volna Micit, a fejébe nyomott egy lecsüngő karimás szalmakalapot, pontosan a közepére helyezve a pimasz rózsaszín selyemrózsát, ami a karimát tartotta.
- Hülyén néz ki ez a kalap.
- Köszönöm a bizalmat, Molly. Egy nő mindig szereti tudni, hogy jól néz ki.
Molly lesütötte a szemét. - Csak arra gondoltam, hogy a korodhoz illően kellene öltözködnöd, ez minden.
Phoebe elengedte a füle mellett az ego-fokozót, és kinyitotta a bejárati ajtót. Dan jött felfelé a járdán kifakult farmerban és fehér pólóban, piros-fekete Chicago Bullsos baseballsapkában. Phoebe emlékeztette magát, hogy számos vonzóbb külsejű férfival találkozott már. Dan orra nem egészen egyenes, az álla túl szögletes, a teste túl izmos. De mindene egy-egy rejtett hőforrást érintett meg benne. Kötődött hozzá, amit nem értett, és nem szívesen emlékezett rá, milyen sokszor gondolt rá a héten. A férfi szokásos mellbevágó vigyorával üdvözölte és belépett, miközben Phoebét lefoglalta, hogy a vakkantgató Micit regulázza, aki eksztázisban tekergőzött a karjában szabadulásért.
- Nyugi, Mici, utálatos vagy. Molly, idehoznád a pórázát?
Mici rózsaszín nyelvével laffantott, szeme megtelt imádattal, miközben Dant nézte. A férfi gyanakvóan méregette.
- Mondd, hogy ez csak egy rossz álom, és nem azt tervezed, hogy magunkkal vigyük ezt a minden-lében-kanált.
- Elhívtam Mollyt, hogy vigyázzon rá. Vihetjük az én kocsimat. Remélem, nem bánod.
Dan Mollyra mosolygott. - Egyáltalán nem.
Phoebe megkönnyebbülten lépett ki az ajtón.
Molly makacs arckifejezése elárulta, hogy ő egyáltalán nem örül, de Dan úgy tett, mintha nem vette volna észre. - Jó, hogy velünk tartasz, Molly. Legalább távol tartod tőlem ezt a kínai előételt.
Molly megfeledkezett róla, hogy durcás képet vágjon. - Nem szereti Micit?
- Ki nem állhatom. - Dan mindkettőjüket a Cadillachez vezette, amivel Phoebe a járda mellett parkolt.
Molly annyira megdöbbent, hogy kapkodnia kellett a lábát, hogy lépést tartson a férfival. - Miért? Nem szereti a kutyákat?
- Dehogynem. A német juhászokat, a labradorokat, a skót juhászokat. Az igazi kutyákat.
- Mici igazi kutya.
- Egy női kutya. Ha egy férfi túl sokat van együtt egy ilyen kutyával, mire észbe kap, már quiche-t eszik és szopránt énekel.
Molly kétkedve nézett rá. - Ez ugye vicc?
Dan szeme felcsillant. - Ez egyáltalán nem vicc. Azt hiszed, viccelnék egy ilyen komoly dologról? - Phoebéhez fordult és kinyújtotta a kezét. - Passzold ide a kulcsot, báránykám. Vannak bizonyos dolgok, amit egy férfi még mindig jobban csinál egy nőnél, és az egyik ilyen az autóvezetés.
Phoebe a szemét forgatta, miközben odaadta neki a Cadillac kulcsát.
- A mai nap élő történelemlecke lesz, Mol, arról, hogy hogyan éltek az ötvenes években. Egy olyan emberrel van szerencséd találkozni, akinek sikerült kihagynia egy egész társadalmi mozgalmat.
Dan elvigyorodott, kinyitotta a sofőrajtót, majd benyúlt, hogy felhúzza az automata zárat. - Beszállás, hölgyeim. Az ajtók nyitva, de nem akarom, hogy az a vád érjen, akadályozom bárki szabadságát.
Phoebe mosolyogva odaadta Micit Mollynak, aztán a kormány alatt átcsúszott az első utasülésre. Miközben elhajtottak a járdaszegély mellől, hátrafordult. - Ha elvisz minket enni, a legdrágább ételt rendeld az étlapról, Molly. Az ötvenes években mindig a férfiak fizettek.
- A fenébe - zsörtölődött Dan. - Ez övön aluli.
Naperville egy régi illinoisi gazdálkodó falu volt, amely DuPage County legnagyobb városává nőtte ki magát több mint kilencvenezer lakosával. Az intelligens városfejlesztésnek köszönhetően idegenforgalmi látványossággá vált. Rengeteg parkkal és egy eredeti állapotában jól megőrzött, árnyékos utcákkal, szép kertekkel és régi házakkal dicsekedő történelmi városrésszel rendelkezett. A város koronaékszere a Riverwalk volt, a DuPage folyó belvárosi szakasza mentén épült park. Téglajárdák, fedett híd, szabadtéri színpad és egy horgásztó kapott benne helyet. Az egyik végén a régi kőfejtőt hatalmas szabadstranddá alakítottak át.
Dan egy kis parkolóban hagyta a kocsit a vásár szélén, és a téglajárdán a fák alatt gyülekező tömeg felé vették az irányt. A Riverwalk minden szeptemberben nyüzsgő vásártérré vált, ahol helyi kézművesek, festők, szobrászok, ékszerészek és üvegfújók mutathatták be munkáikat. Színes zászlók csapkodtak a meleg szélben, a kiállított festmények, kerámiák és üvegáruk tarka színfoltként pompáztak a folyóparton. A tömeg gazdagokból állt. A fiatalok drága babakocsit toltak vagy erős hátizsákokban cipelték jól táplált csecsemőiket, míg az idősek tarka ruhákban, amiket a reggeli golfozáshoz öltöttek, sétáltak a kiállítók között. A kamaszok arcát költséges bőrgyógyászok kezelték, fogaikat több ezer dollárt érő fogszabályzók egyenesítették. Afroamerikaiak, hispánok és ázsiaiak, valamennyien jól öltözöttek és sikeresnek látszók, vegyültek el szórványosan a tömegben.
Phoebe úgy érezte, mintha az amerikai álom kellős közepébe csöppent volna, ahol sakkban tartották a szegénységet és az etnikai viszályt. Tudta, hogy a város gondokkal küzdött, de annak, aki az elmúlt hét esztendőt Manhattanben töltötte, ezek a gondok bagatellnek tűntek. Az embereknek itt tele volt a gyomruk és odafigyeltek egymásra, ami nagyon ritka volt az egyre inkább elhidegülő társadalomban. Hiba lenne, töprengett Phoebe, minden amerikai közösségnek tiszta utcákat, fegyvertelen polgárokat, többgyerekes családokat kívánni, s azt hogy egy flottányi Chevy Broncóval legyen teli a parkolójuk?
Dan olvashatott a gondolataiban, amikor lelassította mellette a lépteit. - Szinte úgy jó, ahogy van.
- Bizonyára.
- Szó mi szó, nem olyan, mint ahol én felnőttem.
- Igen, azt gondolom.
Molly előrement Micivel, aki a fülét dobálta és ficánkolt a pórázon, hogy tetszelegjen a tömegnek. Dan feltett egy Ray-Bant és a szemére húzta a baseballsapkát. - Ennél többet nem tehetek az álcázás érdekében. Nem mintha beválna. Különösen melletted ebben a kalapban.
- Mi a baj a kalapommal? - Phoebe megérintette a selyemrózsát, ami a lecsüngő karimát tartotta.
- Semmi. Tulajdonképpen tetszik. Csak amúgy is nehéz megőrizni a névtelenségünket, ebben a kalapban pedig méginkább.
Phoebe megértette, mire céloz. - Talán mégsem volt olyan jó ötlet ez a kirándulás.
- Remek ötlet. A sajtó nem fogja tudni, mit gondoljon rólunk. Én személy szerint fütyülök rájuk.
Molly hirtelen visszarántotta előttük Mici pórázát és megtorpant. - Haza akarok menni.
- Csak most jöttünk - mutatott rá Phoebe.
- Nem baj. Mondtam, hogy nem akarok eljönni. Phoebe észrevette, hogy Molly egy csapat kamaszlány felé sandít, akik a füves dombon ültek előttük. - A barátnőid?
- Ribancok. Mindannyian pomponos lányok, azt hiszik, különbek mindenkinél. Gyűlölöm őket.
- Annál inkább emeld magasra a fejed. - Dan levette a napszemüvegét, és egy pillanatig a csapatot tanulmányozta. - Gyerünk, Molly. Mutassuk meg nekik, milyen fából faragtak. - Megfogta Mici pórázát és továbbadta. - Phoebe, fogd a kis patkányodat. Mollynak és nekem dolgunk van.
Phoebe túlságosan aggódott Molly miatt ahhoz, hogy szemrehányást tegyen Dannek, amiért patkánynak nevezte Micit. Nézte, ahogy a férfi a lányok felé húzza a húgát. Nyilvánvaló volt, hogy Molly nem akar egy tapodtat sem közelebb menni, de Dan nem engedte el. Csak amikor levette a baseballsapkáját, jött rá Phoebe, mit tervez. Bobby Tom és Jim Biederot mellett az övé volt a legismertebb arc DuPage Countyban, és nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy Molly lenyűgözhesse vele az iskolatársait.
Mikor azonban Phoebe felsétált a dombra a lányokhoz, látta, hogy Mr. Nagyágyú túlbecsülte magát. Lehet, hogy a férfiak felismerték, ezek a kamaszlányok azonban kétségtelenül nem futballrajongók voltak.
- Apád nem Tim Reynolds, az ingatlanügynök? - hallotta Phoebe, hogy Dan megkérdezi egy rágózó, hosszú hajú, felfelé kunkorodó frufrujú, koraérett lánytól.
- A-a - felelte a lány, akit jobban érdekelt a táskája tartalma, minthogy kellemesen elcsevegjen a híres edzővel.
- Jó húzás volt - mormolta Phoebe az orra alatt, miközben odalépett mögéjük. Aztán hangosabban: - Sziasztok, lányok. Molly nővére vagyok.
A lányok Phoebéről Mollyra néztek. - Azt hittem, az anyád - mondta egy kikent-kifent vöröshajú.
Dan vihogott.
Phoebe rá se hederítve beszédtéma után kutatott az agyában, míg Molly csak bámulta a földet nyomorúságosan. - Hogy megy a suli?
- Jól - morogta az egyik lány. Egy másik a fülére tette a walkmanje fülhallgatóját. Átnéztek Mollyn, és méltóbb korosztályukbélit keresve pásztázták a tömeget.
Phoebe újra próbálkozott. - Molly mondta, hogy a tanárok többsége rendes.
- Igen.
- Nyilván. - A vöröshajú felállt. - Menjünk, Kelly. Ez unalmas.
Phoebe Danre pillantott. Az ő katasztrofális ötlete volt. A férfi azonban ahelyett, hogy bűnbánó arcot vágott volna kifejezetten elégedettnek tűnt magával.
- Örülök, hogy találkoztunk, lányok. Szép napot mind annyiótoknak, rendben?
A lányok úgy néztek rá, mint egy marslakóra, és elindultak lefelé a dombról egy csapat fiú felé, akik a járdán közeledtek.
- Nem igazán dobták hanyatt magukat - jegyezte meg Phoebe.
Dan a pólója zsebébe csúsztatta a napszemüvegét. - Várd ki a végét, báránykám. Egész életemben lenyűgöztem a nőket, tudom, mit csinálok.
Molly arca karmazsinvörös volt zavarában, és úgy festett, mindjárt könnyekben tör ki. - Mondtam, hogy nem akarok eljönni! Gyűlölöm ezt! Titeket is gyűlöllek! - El akart rohanni, de Dan utánakapott és visszahúzta maga mellé.
- Lassan a testtel, Molly. Most jön a java.
Phoebe azonnal észrevette Molly fokozódó nyugtalanságának az okát. Négy fiú közeledett a lányok felé, hátrafordított baseballsapkában, túlméretezett, majdnem a rövidnadrágjuk alját verdeső pólóban, hatalmas, fekete, kilógó nyelvű tornacipőben.
- Engedd el, Dan. Így is elég kínos már neki.
- Nagy kedvem volna hagyni, hogy a saját szánalmas eszközeitekre hagyatkozzatok, de nem vagyok ilyen kegyetlen.
A lányok a fiúk neveit kiáltozták, ugyanakkor próbáltak közömbösnek látszani. A fiúk oldalba vágták egymást. Az egyik hangosan böfögött, nyilvánvalóan imponálni akart.
Ekkor meglátták Dant. Leesett az álluk, és pár pillanatra mintha elvesztették volna a járóképességüket. A lányok csacsogtak és a hajukat dobálták, körülvették őket, de a fiúk nem figyeltek rájuk. A Stars edzőjére szegezték a tekintetüket.
Dan pedig Mollyra. Rávigyorgott és megcsípte az állát. - Most pedig mosolyogj, Miss Molly, és tégy úgy, mintha semmi gondod nem lenne a világon.
Molly látta, mi történt. Nagyot nyelt, miközben a fiúk felé fordultak.
- Ismered valamelyiket? - kérdezte Dan halkan, le nem véve a szemét Mollyról.
- A hosszú hajúnak mellettem van a szekrénye. Phoebének eszébe jutott, hogy Molly megemlítette a helyes fiút, aki gitárhangokat utánoz.
- Rendben. Csak emeld fel a kezed és ints neki.
Molly kétségbeesettnek tűnt. - Képtelen vagyok.
- Pillanatnyilag ő sokkal idegesebb, mint te. Tedd, amit mondtam.
Dan azóta irányított férfiakat, amióta eldobta az első labdát, s egy bizonytalan kamaszlány nem volt ellenfél a számára. Molly kurtán, suta mozdulattal intett egyet, majd leejtette a karját és elvörösödött.
A fiúknak nem kellett több bátorítás. Molly szekrényszomszédja vezetésével megiramodtak feléjük.
- Le vagyok nyűgözve - suttogta Phoebe Dannek.
- Itt az ideje, hogy több tiszteletet mutass.
A hosszú hajú arca piros volt a zavarodottságtól, mikor megállt Molly mellett. Magas volt, csupa göcsörtös térd és csontos könyök, ápolt, jól táplált, hosszú haja tiszta és fényes. A fiúk csoszogtak a lábukkal, mintha hangyákat tapostak volna el. Dan még mindig Molly vállát ölelte, de szándékosan Phoebéhez fordult, hogy megnehezítse a fiúknak, hogy megszólítsák.
- Gyönyörű napunk van, nem igaz?
- Kellemes - felelte Phoebe, azonnal megértve, mit csinál a férfi. - Remélem, nem fog esni.
- Az időjárás-jelentés szerint egész héten napos idő lesz.
- Mit nem mondasz. - Phoebe a szeme sarkából látta, hogy a hosszú hajú fiú ádámcsutkája fel-le mozog a nyakán. Úgy tűnt, a fiúk rájöttek, hogy csak Mollyn keresztül juthatnak el Danhez. Pillantásuk ide-oda cikázott köztük.
- Találkoztunk a suliban, ugye? - motyogta a hosszú hajú.
- Ühüm - felelte Molly.
- Igen, azt hiszem, mellettem van a szekrényed.
- Igen, azt hiszem.
Phoebe véleménye szerint az, akinek ilyen csillagászati IQ-ja volt, mint a húgának, érdekfeszítőbb válasszal is előállhatott volna. Hol volt az a praktikus Dosztojevszkijidézet, amikor szükség lett volna rá?
- Jeffnek hívnak.
- Engem Mollynak.
Amíg Jeff bemutatta a többi fiút, Dan megmutogatta Phoebének a Riverwalk látnivalóit. Kommentálta a fákat. A virágokat. A kacsákat. De egyszer sem vette le a kezét Molly válláról, a melegség pedig, amit Phoebe iránta érzett, amikor kinyitotta a bejárati ajtót, lágy elérzékenyüléssé változott.
A beszélgetés Molly és a fiúk között kezdett kevésbé gyötrelmes lenni. Phoebe látta, hogy közelednek a pomponos lányok, kifestett szemükben gyanakvó kíváncsisággal.
- Szép a tollazatuk, mi? - Dan továbbra is a folyót nézte.
- Barnák - felelte Phoebe -, bár azon, amelyik elől megy, van egy kék folt.
- Szerintem az zöld.
- Gondolod? Igen, azt hiszem, igazad van.
Dan mintha mágnesként vonzotta volna a tömeget. Elhaladván mellettük, több másik fiú is észrevette, kivel vannak a barátaik, és átnyomakodtak a szurkolólányokon.
- Hé, Jeff, mi újság, pajtás?
- Szia, Mark. Szia, Rob. Ő itt Molly. Új a suliban.
Dan és Phoebe tettek még néhány megfigyelést a kacsák tollazatáról, mielőtt Dan végre odafordult, hogy tudomásul vegye a fiúkat.
- Nos, szevasztok, srácok. Molly barátai vagytok?
Mindannyian lelkesen egyetértettek, hogy nagyon jó barátok. Dan szívélyességén fokozatosan felbátorodva kérdezni kezdtek a Starsról. A szurkolólányok csatlakoztak a csapathoz, és újfajta érdeklődéssel szemlélték Mollyt. Amikor néhány fiú bejelentette, hogy éppen fagyizni készültek, meghívták Mollyt, hogy tartson velük.
Molly esdeklő szemmel nézett Phoebére. - Elmehetek?
- Persze. - Megállapodtak, hogy egy óra múlva találkoznak a Riverwalk pitypangos szökőkútjánál.
De Dan még nem végzett. Amikor a fiatalok elindultak, utánuk kiáltott. - Molly, hozd el néhány barátod valamelyik vasárnap a meccsre. Utána bemutathatnád őket pár játékosnak.
A fiúknak leesett az álla. - Hűha, Molly.
- Hé, az nagyszerű lenne!
- Ismered Bobby Tomot, Molly?
- Találkoztam vele.
- Hú, micsoda mázlista vagy.
Ahogy a lármás csapat eltávolodott, Phoebe Danre mosolygott.
- Ez nyílt megvesztegetés volt.
A férfi vigyorgott. - Tudom.
- A lányokkal kapcsolatban azonban vannak fenntartásaim. Néhányan úgy néztek ki, mint akik az ebédpénzért a legjobb barátjukat is eladnák.
- Nem számít. Csak egyenlő esélyeket teremtettünk Mollynak. Innentől kezdve úgy dönt, ahogy akar.
Mici türelmetlenül rángatta a pórázt, hogy illegethesse-billegethesse magát. Lesétáltak a dombról és barangolni kezdtek a kiállítók között, és bár Dan visszavette a sapkáját és a napszemüvegét, túl sokan felfigyeltek rá, mikor a kamaszokkal beszélt, és néhányan odakiáltottak neki, Phoebét pedig mohó kíváncsisággal méregették.
Dan főhajtással válaszolt az üdvözlésükre, és odasúgta Phoebének. - Menj tovább. Ha megállsz, mindennek vége. - Metsző pillantást vetett Micire. - Volnál szíves vagy előttem vagy utánam jönni? Nem akarom, hogy az emberek azt higgyék...
- A macsó imázsodba nem fér bele egy kiskutya. Istenem, ha ilyen nagy ügyet csinálsz egy uszkárból, képzelem, mit művelnél, ha Viktor is itt lenne.
- Kedvelem Viktort. Ettől a minden-lében-kanáltól akarok megszabadulni a póráz végén. Muszáj volt rátenni azt a lila masnit?
- Az nem lila, hanem mályvaszínű. Egész életedben ilyen bizonytalankodó voltál, vagy ez a korral jár?
- Nem én vagyok az, akit Molly anyjának hittek.
- Még jó. Tekintve, hogy milyen könnyen veszélybe lehet sodorni a férfiasságodat, még a végén becsavarodnál.
A tréfás sértegetések röptéje egy ideig még folytatódott, azonnal visszaadatott minden egyes verbális szerva, de soha nem tüskésen, és a labda egyetlen egyszer sem repült ki a pályáról.
Dan vett neki egy napos ablakba kiakasztható, fújt üveg, zöld és rózsaszín kristálygömböt. Phoebe egy matt, feketefehér fényképpel lepte meg Chicago látképéről, körömnyi holddal fenn az égen.
- Kiakasztom az irodámba. Mindig valami különlegeset kerestem, amit kitehetek.
Miközben Dan az ajándékát csodálta, Phoebe előtt bevillant egy másik fotósorozat, s már nem élvezte úgy a napot, mint korábban. Miközben sétáltak, rádöbbent, hogy a papírzacskót tépdesi, amiben az üveg kristálygömb van. Arra gondolt, van-e bátorsága, csak egyszer őszintének lenni egy férfihoz ahelyett, hogy szerepet játszana.
- Dan - szólalt meg halkan -, nyugtalanít, ahogy a Beau Monde-fényképekre reagáltál. Én büszke vagyok rájuk.
- Ennyit a kellemes délutánról.
- Bárcsak ne reagáltál volna úgy, mintha pornográf képek lettek volna. Asha Belchoir egyik legjobb munkái.
- Meztelen női képek, nem mások.
Phoebe ostobán érezte magát, amiért egyáltalán megpróbált érvelni. - Hihetetlen, hogy milyen szűklátókörű vagy!
- Számomra pedig az a hihetetlen, hogy annak, aki ilyen nehezen ad le az exhibicionizmusából, hogy van mersze engem kritizálni.
- Nem vagyok exhibicionista!
- Ne vedd zokon, Phoebe, de több ember előtt vetkőztél le, mint Gypsy Rose Lee valaha.
Phoebe dühbe gurult, és megállt egy rakás mű narancscserje mellett. - Te felfuvalkodott hólyag! Akkor sem ismersz fel egy műalkotást, ha a fejedre esik. Annyi esztétikai érzéked van, mint egy...
- Egy futballjátékosnak?
- Nem. Mint egy futball-labdának!
Dan lekapta a szemüvegét és haragosan nézett rá. - Csak mert az a véleményem, hogy a szép nőknek nem kellene levetkőzniük nyilvánosan, még nem jelenti azt, hogy nem tudom értékelni a művészetet.
- A múlt héten buta liba voltam, most szép nő. Most már jó lenne, ha eldöntenéd, melyik.
Látta a férfi arcán, hogy célba talált, de nem ezt akarta. Nem arra pályázott, hogy pontokat gyűjtsön egy képzeletbeli eredményjelzőtáblán; csak azt akarta, hogy Dan megértse. A mérge elpárolgott, és a rövidnadrágja zsebébe dugta a kezét. - Nagyon zavar, hogy úgy próbálod beállítani, mintha azok a képek mocskosak volnának. Mert nem azok.
Dan kinézett a folyóra, s a hangjából eltűnt a metsző él. - Nem tehetek róla.
Phoebe ránézett, próbálta megfejteni az arckifejezését. - Miért? Mit törődsz vele?
- Nem tudom. Csak.
- Mert kihat a csapatra?
- El kell ismerned.
- Sajnálom az időzítést.
- Tudom. - A férfi felé fordult, az arca meglepő gyengeséget sugárzott. - A képek gyönyörűek, Phoebe. Mindketten tudjuk. De te még a fotóknál is szebb vagy.
Rezzenéstelenül álltak. Phoebe Dan szemébe nézett és úgy érezte, mintha a férfi a karjába húzta volna. Érezte, ahogy felé mozdul, látta, hogy Dan is ugyanezt teszi. Ám ekkor Mici felugatott és ezzel megtörte a varázst.
Dan karon fogta Phoebét, és elindult vele. - Gyere. Megveszem neked a te hot dogodat. Egy kis mustárral és mártással észre sem fogod venni, hogy a legjobb rész hiányzik belőle.
Phoebe megragadta a végszót, és igazodott a férfi lépteihez. - Van fogalmad róla, mi van egy hot dogban?
- Nem és nem is akarom tudni. Ha csak... Hé, Mici, ne akarsz bekerülni a húsiparba?
- Ez nem vicces. Ne figyelj rá, Mici.
Dan nevetett.
Öt perc múlva Phoebe sültkrumplit rágcsált, Dan pedig beleharapott a második hot dogjába. Phoebe hangjába vágyakozás vegyült. - Ugye semmi esély rá, hogy a Stars megnyerje az AFC-bajnokságot?
- Minden szezonnak úgy indulok neki, hogy megnyerjük a Super Bowlt.
- Nem ábrándokról beszélek, hanem a valóságról.
- Mindent meg fogunk tenni, Phoebe. Sok múlik azon, hogy egészségesek tudunk-e maradni, vagy sem. A sérülések mindig nagy szerepet játszanak. Tavaly például a Cowboys jobb csapat volt a Sabersnél, de elvesztették a Super Bowlt, mert nagyon sok volt a sérült kezdőjátékosuk. Pillanatnyilag még vannak tartalékaink, de hamarosan a helyükre kerülnek a dolgok.
- A hétvégén?
Dan szomorúan elmosolyodott. - Talán nem olyan hamar.
- Az a hír járja, hogy a játékosok zsörtölődnek, amiért olyan keményen hajtod őket.
- Ez a dolgom.
Phoebe sóhajtott. - Tudom, hogy már alig várod, hogy Reednek dolgozhass, és nem hibáztatlak.
Phoebe egy vitriolos megjegyzésre számított, ám Dan aggódónak látszott. - Őszintén szólva soha nem voltam oda az unokatestvéredért. Ráadásul az a sanda gyanúm, hogy ő áll a rossz sajtóvisszhang mögött. Az évek során rengeteg barátra tett szert a médiában.
Phoebének is ugyanez volt a sejtése. Mindazonáltal aligha foghatta fel Dan kijelentését bizalmi szavazásnak. - Legalább ért valamit a futballhoz.
- Ez igaz. - Dan átölelte a vállát és megnyugtatóan megszorította. - De módfelett viccesen fog kinézni, amikor Bobby Tom megcsókolja.



16.

Ron a pályát bámulta a páholyablakból. - Tudtam mi vár, ha felfüggesztem, de reméltem, hogy nem lesz ennyire rossz. - A Stars tehetetlen volt a vérszomjas Los Angeles Raidersszel szemben. Jim Biederot dobásait négyszer kaparintották meg a védők Bobby Tom nem tudta tartani a helyzetét, a védelem pedig nem tudott pontot érő szerelést végrehajtani. Phoebe egy utolsó pillantást vetett a végeredményre: Raiders 34, Stars 3
- Rá se ránts! A jövő héten majd jobb lesz.
- Jövő héten a Giantsszel játszunk. Ebben a szezonban csak egy vereségük van, az is a Sabers ellen.
Mielőtt Phoebe válaszolhatott volna, Bert egyik cimborája lépett oda, hogy beszéljen Ronnal.
Másnap reggel, miközben a nyolc órai megbeszélésre igyekezett, amit Ron hívott össze, ismét azon kapta magát, hogy feleleveníti a szombat délutánt. Nem emlékezett rá, mikor érezte magát utoljára ilyen jól. A képzőművészeti vásárról egy környékbeli étterembe mentek korai vacsorára, és Dan ugyanolyan jó hallgatóságnak bizonyult, mint amilyen történetmesélőnek. Phoebe behívta magukhoz, ahol Dan rábeszélte Mollyt, hogy rendezzen neki bemutatót az új ruháiból. Incselkedő bókjai jobban növelték Molly önbizalmát, mint Phoebétől bármi. Nem sokkal nyolc után ment el, Phoebe pedig azzal kínozta magát az este hátralévő részében, hogy elképzelte Dant az ágyban a volt feleségével.
A szokatlanul erős forgalom a Naper Boulevard-on fel tartotta, és pár perccel nyolc után ért Ron irodájába. Dan már ott volt. Phoebe mindkettőjükre vidáman rámosolygott, miközben helyet foglalt a tárgyalóasztalnál. Remélte, hogy Dan nem veszi észre, milyen ideges a viszontlátástól.
Mihelyt leült, Ron belekezdett. - Most, hogy véget ért a felfüggesztésed, Dan, azt akartam, hogy mindhármunknak lehetőségünk legyen tiszta lappal indulni. Amint azzal mindketten tisztában vagytok, az elmúlt pár hétben ránk jár a rúd a sajtóban. A ma reggeli lapok a legrosszabbak. Tegnap este felhívott otthon az új megbízott, hogy a legkevésbé sem kíméletesen közölje, a liga szégyenei vagyunk.
- Nem gondolod, hogy ez egy kissé túlzás? - kérdezte Dan.
- Megemlítette a Beau Monde-fotókat, a felfüggesztésedet, Phoebe öltözékeit az oldalvonalon és természetesen a híresztelést a kettőtök közötti romantikus viszonyról. Szóba hozott egy bizonyos telefonbeszélgetést is, amit a múlt héten veled folytatott, Phoebe. Nem ártott volna tudnom róla. Van valami oka, amiért nem szóltál róla, hogy beszéltél a megbízottal?
Phoebe fészkelődött, és arra a megállapításra jutott, hogy jobban szerette Ront tutyimutyinak. - Kiment a fejemből. Dan kétkedve nézett rá. - Ezt nehéz elhinnem.
- Még mindig dühös rád.
- Nekem kellene dühösnek lennem.
- Elmondanád miért?
Phoebe próbálta kisütni, hogy tálalja úgy a dolgot, hogy ne essenek neki azonnal. - Olyan atyáskodó volt. Azt mondta, hogy az embernek néha összecsapnak a feje fölött a hullámok, különösen egy olyan kis csinibabának, mint amilyen én vagyok, aki férfimunkát próbál végezni. Azt mondta, nem tisztességes Reeddel szemben, amit csinálok. Megemlítette, amikről neked beszélt, plusz, hogy azt a pletykát hallotta, hogy Bobby Tommal is járok. - Phoebe szája megfeszült. - Azt ajánlotta, hogy a havi hormonszintem ingadozásában keressem a problémáim gyökerét.
Ron jól ismerte ahhoz, hogy gyanakvóan vizslassa. - Mit feleltél neki?
- Én... ö... - Phoebe kinézett Ron mellett az ablakon. - Nem érdekes.
- Phoebe...
Fejet hajtott az elkerülhetetlen előtt egy sóhajjal. - Azt mondtam neki, hogy le kell tennem, mert a Playboy keres a másik vonalon.
Ron arca megrándult, Dan pedig felnevetett.
- Ne add alá a lovat! - Ron szemmel láthatóan ideges volt. - Ha a Stars győzne, most nem állnánk légvédelmi tűz alatt.
- Felfüggesztettél a múlt hétre! Nehéz úgy futballmérkőzést nyerni, hogy nem edzhetem a csapatot.
- Ez az egyik oka annak, hogy mindkettőtökkel beszélni akartam. - Ron a kávéscsészéjével játszott. - Ami engem illet, borítsunk fátylat a múltra. A fényképekkel nem tehetünk semmit, Phoebe ruhájával kapcsolatban pedig az oldalvonalon... nos, azt hiszem, a megbízott ebben téved.
- El tudom képzelni, hogy ujjongott tegnap a Stars tetoválásnak Phoebe lapockacsontján. Egész jól mutatott a tévében.
- Lemosható - mondta Phoebe. - És csak azt akartam kimutatni, mennyi csapatszellem van bennem.
- Sokkal többet mutattál a csapatszellemnél.
- Megtölti az üres székeket - mondta Ron. - Főleg nőkkel egyébként. - Danre pillantott. - A felfüggesztésed az én döntésem volt, teljes felelősséget vállalok a tegnapi vereségért. De figyelmeztetlek mindkettőtöket. Nem tudom, mi folyik köztetek, de nem akarok újra két tűz közé kerülni. Érthető?
- Érthető - felelte Dan nyersen.
- Nincs köztünk semmi - mondta Phoebe. Dan kitartó pillantása alatt feszengeni kezdett. Ismét figyelmeztette magát, hogy - ideiglenesen legalábbis - ezek ketten neki dolgoznak. Felállt. - Most, ha megbocsátotok, dolgom van.
Dan szája sarka magasra ugrott.
- Add át üdvözletemet a barátaidnak a Playboynál.
Phoebe elnyomott egy mosolyt magában, miközben elhagyta a helyiséget és visszament az irodájába, ahol a nap hátralévő részében jelentéseket olvasott és a táblázatkezelőt tanulmányozta a számítógépe képernyőjén, mely a csapat teljes pénzügyi helyzetét részletezte. Miközben számokat firkantott a billentyűzet mellett heverő gyorsírótömbbe, el kellett ismernie, hogy jólesik újra használnia az agyát.
A következő meccset a Giant stadionjában játszák Meadowlandsben, és az ABC fogja közvetíteni „Hétfő esti futball” című műsorában. Mivel egyetlen csapat sem akar veszteni ekkora nézőközönség előtt, a hétfő esti mérkőzéseket a szezon legfontosabb játékai között tartották számon. A héten az amúgy is feszült hangulat a Stars Complexben olyan robbanékonnyá vált, hogy a játékosok között verekedések törtek ki, a személyzet egymással ordibált, Dan pedig mindenkivel. A csapat elmúlt időszakban kapott rossz sajtóvisszhangja miatt lehetetlenné vált Phoebe számára, hogy tovább bujdosson a média elől, és a közelgő meccstől való rettegése hatványozódott, amikor kénytelen volt beleegyezni, hogy interjút adjon az ABC-nek a félidőben. A játékosok idegei pattanásig feszültek, a chartergép gyakorlatilag síri csendben szállt fel az O’Hare-ről vasárnap délután a Newarkra.
- Mintha hullaházban lennénk - mondta Phoebe Ron-nak, miközben az utaskísérő átnyújtotta az karjaikat, amiket rendeltek: Ronnak sört, neki paradicsomlét. - Nem hiszem, hogy jót tesz a játékosoknak, ha ilyen feszültek.
- Még soha nem láttam, hogy Dan ilyen keményen hajtotta volna őket, mint ezen a héten, de tudják, mi a tét. Mindent erre a meccsre tettünk fel.
Phoebe nemcsak a táblázatkezelőt bújta ezen a héten; átolvasta számos elismert sportmagazin cikkeit egy évre visszamenőleg, és gondterhelten rágta az alsó ajkát. - Akkor sem hiszem, hogy ilyen idegesnek kellene lenniük. Lehet, hogy emiatt ejtik el annyiszor a labdát.
- Az egyetlen, ami megnyugtathatja őket, ha végre maguk mögött tudnak egy győzelmet.
- Ha nem lazítanak, nem fognak győzni.
- Őszintén remélem, hogy tévedsz.
Ron ismét beletemetkezett a Forbes-ba. Phoebe csak egy pillanatig tétovázott, mielőtt lehajolt és lopva felhúzta a reteszt a kis állathordozón, amit a lába alá helyezett.
Pár másodperc múlva a repülőgép belsejét fülsiketítő vakkantások töltötték be, ahogy Mici ide-oda robogott a folyosón.
Az előtte levő sorban Dan felkapta a fejét és hátrafordult hozzá. - A fenébe, Phoebe! Elhoztad magaddal a kutyát!
- Upsz. - Phoebe ajka kis rózsaszín O betűt formált, miközben felállt és kifurakodott Ron mellett. - Bocsánat. Úgy látszik, rossz helyre tettem a kutyámat.
Rá se hederítve Danre, a gép turista osztályára sietett, ahol azonnal meghallotta a férfiak hahotázását. Ahogy remélte, a játékosok örültek a figyelemelterelésnek, amit Mici biztosított. Az uszkár a lábaik között cikázott, átküzdötte magát a kézipoggyászaikon és megnyalt minden fedetlen emberi testrészt, amit csak ért.
Bobby Tom lehajolt, hogy tőrbe csalja, de Mici kikerült és lekuporodott Webster Greer lábai közé. Phoebe nem tehetett róla, kitört belőle a nevetés, amikor meglátta, hogy Mici ráteszi bolyhos kis fejét azzal a hetyke, zöld masnival a búbján Webster negyvenkilences tornacipőjére. A kutya óvatosan nézte a gazdáját a folyosón, és próbált rájönni, mekkora bajba keveredett.
- Azt hiszem, nem akarja, hogy elkapja - jegyezte meg Webster.
- Nem rajong az úti dobozáért.
Mivel úgy tűnt, hogy Mici jól elvan magában, Phoebe csevegni kezdett a közeli játékosokkal, a családjukról kérdezgette őket, hogy milyen könyvet olvasnak, milyen zenét hallgatnak a walkmanjük fülhallgatóján. Mici továbbállt, hogy rákucorodjon a csapat rúgójátékosának értékes jobb lábára, mikor azonban Phoebe közeledett hozzá, átszökkent a folyosón, hogy Darnell Pruitt, a Stars legmagasabb támadó falembere felnyalábolja.
- Ezt keresi, Miss Somerville?
Phoebe tétovázott. Az összes férfi közül a csapatban Darnell Pruitt volt a legfélelmetesebb. Félkarátos gyémánttal berakott aranyfog csillogott a szájában, vastag aranyláncok lógtak fekete bőrmellényére. Pólót nem viselt a mellény alatt, látható volt hatalmas mellkasa és izmoktól duzzadó, sima alkarja teljes ébenfekete ragyogásában. Szemét fenyegető fekete napszemüveg rejtette, az orra széles és lapos volt, egyik vállán csúnya sebhely fodrozódott. Egy cikk szerint, amit Phoebe épp előző nap olvasott a Sports Illustratedben, Darnell az NFL öt legkeményebb játékosának egyike volt, és miközben Phoebe nézte, nem látta indokoltnak, hogy ne értsen egyet. Észrevette, hegy csapattársai üresen hagyták mellette az ülést.
Még Mici is megijedt tőle. Lekuporodott Darnell ölébe, elnémult, és óvatoskodó tekintettel nézett fel rá. Phoebét egy szempillantás alatt rémület fogta el, mikor látta, hogy Mici határozottan ideges.
Megiramodott a folyosón teljes meggyőződéssel abban, hogy nem jó, ha Mici ideges lesz Darnell Pruitt ölében ülve. Amikor elérte a férfi sorát, aggódón nézett rá.
- Talán... ö... jobb, ha elveszem.
- Üljön le - mordult rá Darnell nyersen.
Parancs volt, nem kérés, és Phoebe úgy rogyott bele az üres székbe, mint egy harmonika. Darnell láncai megcsörrentek.
Mici remegni kezdett.
Phoebe ezt az alkalmatlan pillanatot választotta arra, hogy felidézze magában a nyilatkozatot, amit Darnell tett a Sports Illustratednek. „Azt szeretem a legjobban a futballban, amikor látom, hogy az ellenfelet leviszik a pályáról.”
Megköszörülte a torkát. - Nem tesz... jót neki... az idegeskedés.
- Valóban? - kérdezte Darnell harciasan. Összelapátolta Micit a tenyerébe, mely akkora volt, mint egy kemence-fűtőlapát és szemmagasságba emelte.
Farkasszemet néztek. Darnell fenyegető fekete napszemüvegében visszatükröződött Mici kerek barna szeme. Phoebe visszafojtott lélegzettel várta a katasztrófa kirobbanását. Peregtek a másodpercek.
Mici kidugta hosszú rózsaszín nyelvét és megnyalta Darnell arcát.
A gyémánt megcsillant a férfi aranyfogában, mikor elvigyorodott. - Szeretem ezt a kutyát.
- El sem tudom mondani, mennyire örülök - mondta Phoebe egy szuszra.
Mici átfúrta orrát Darnell láncain, hogy közelebb bújjon. A férfi a kutya bóbitáját simogatta, ahol a zöld masni szokás szerint kibomlott. - A mama nem engedte, hogy kutyát tartsak kiskoromban. Azt mondta, nem akar bolhákat a házba.
- Nem minden kutya bolhás. Mici sem.
- Majd megmondom neki. Talán most már megengedi.
Phoebe pislogott. - A mamájával él, Darnell?
A férfi vigyorgott. - Igen, asszonyom. Mindig fenyegetőzik vele, hogy költözzem ki, de tudom, hogy nem vinné rá a lélek, amíg meg nem nősülök. Azt mondja, nem bízik benne, hogy gondoskodni tudok magamról.
- Értem. Hamarosan megnősül?
- Ó, nem, asszonyom. Nem mintha nem akarnék, de tudja, az élet bonyolult.
- Én már csak tudom.
- Néha a hölgyek, akikhez az ember vonzódik, nem vonzódnak hozzá, vagy vice versa.
Phoebe kíváncsian fürkészte. - Most melyik?
- Tessék?
- Vice? Vagy versa? Vonzódik magához a hölgy, de maga őhozzá nem, vagy...
- A másik. Én vonzódom hozzá, de ő nincs túlságosan oda értem.
- Ezt kétlem. Azt hittem, maguk, futballjátékosok válogathatnak a nők közül.
- Próbálja csak ezt elmagyarázni Miss Charmaine Doddnak.
Phoebe szerette hallani mások szerelmi életét. Kibújt a cipőjéből és maga alá húzta a lábát. - Meséljen róla. Csak ha akar, persze.
- Szóval nagyon makacs lány. És nagyképű. Orgonista a mama egyházközösségében, a fennmaradó időben pedig könyvtáros. Biz’ isten, még öltözködni sem tud. Ezekben a pedáns szoknyákban meg állig begombolt blúzokban jár. Fennhordja az orrát.
- Maga mégis kedveli.
- Mondjuk inkább úgy, hogy nem tudom kiverni a fejemből. Sajnos nem viszonozza az érzéseimet, mert ő iskolázott, én meg nem.
- Maga járt főiskolára.
Darnell egy pillanatra elhallgatott. Amikor megszólalt, a hangja olyan halk volt, hogy csak Phoebe hallotta. - Tudja, milyen a főiskola egy magamfajta fickónak?
- Nem, nem tudom.
- Úgy tartják, hogy olyan kölyök, mint én, alig tizennyolc évesen, nem minden bokorban terem, és azt mondják: „Darnell, futballozz, és majd mi mindent elintézünk. Kapsz ösztöndíjat és... Szereted a kocsikat, Darnell? Mert az egyik volt diákunknak hatalmas Chevy-kereskedése van, és persze hogy szívesen ad neked egy frankó új Corvette-t nagyrabecsülése jeléül, hogy a mi remek egyetemünket választotta. Tejben-vajban fogunk füröszteni, Darnell. Adunk neked jó fizető nyárimunkát, de - ezt figyelje - nem is kell dolgoznod. Az órák miatt ne fájjon a fejed, majd beíratunk valamilyen kurzusra magántanulónak. - Darnell sötét szemüveglencséin át fürkészte Phoebét. - Tudja, mit jelent magán tanulónak lenni egy olyan srácnak, mint én? Azt jelenti, hogy ha kihajtom a belem szombat délutánonként, ötöst kapok az osztályzásnál. - Vállat vont. - Soha nem diplomáztam le, viszont felvet a pénz. De néha arra gondolok, mit számít. Mit ér a pénz, amikor egy olyan lány, mint Charmaine Dodd valami fehér fazonról kezd beszélni, aki azt a híres verset írta, amit ő szeret, és csillog a szeme, de neked fingod nincs a költészetről vagy az irodalomról vagy bármi másról, amit ő fontosnak tart?
Csend telepedett rájuk. Mici befészkelte a fejét Darnell vállgödrébe és halkan hortyogott.
- Mi akadályozza meg benne, hogy visszamenjen tanul ni?
- Én? Á, nem, nem tudnék. A futball túl sok időmet veszi el.
- Járhatna szezonon kívül. - Phoebe mosolygott. - Miért nem kérdezi meg Miss Doddt, mit gondol az ötletről?
- Kinevetne.
- Ha kineveti, biztos, hogy nem a megfelelő lányt választotta.
- Soha nem voltam jó tanuló - ismerte be Darnell nyilvánvaló vonakodással.
- Talán mert senki nem várt mást magától.
- Nem tudom.
- Ugyan, Darnell. Nyuszi?
A férfi haragos pillantást vetett rá.
- Csak vicceltem - közölte Phoebe sietve. - Még előnyt is kovácsolhat magának abból, hogy nem jó tanuló. - Elmosolyodott. - Kérhet magántanárt.
Darnell nevetett, és féltucat játékos kapta oda a fejét, hogy hitetlenkedve megbámulja.
Elvis Crenshaw állt fel. - Hé, Darnell, az egész útra kisajátítod azt a kutyát? Passzold át. Én is szeretem a kutyákat.
Darnell rámordult. - Miért nem mész a kurva... ö...
A fiúk huhogtak, miközben Darnell zavartan lehajtotta a fejét. Aztán a hahotázás hirtelen abbamaradt.
Phoebe megfordult, hogy megnézze, mi szakította félbe őket, és látta, hogy Dan lépett az utasfülkébe. A játékosok visszatemetkeztek az újságjaikba és a zenéjükbe, vagy behunyták a szemüket és úgy tettek, mintha szundikálnának, tisztára, mintha azon kapták volna őket, hogy nevettek egy temetésen. Dan hatalma, mely még ezek felett a legkeményebb veteránok felett is működött, lenyűgözte Phoebét. Elkapott beszélgetésfoszlányokból tudta, hogy bár a játékosok nehezteltek az irgalmatlan nyomás miatt, ami alatt Dan tartotta őket, továbbra is tisztelték. Ron állítása szerint az egyik oka annak, hogy Dan ilyen kiváló kondícióban tartja magát, az az, hogy soha nem kér semmi olyat a játékosoktól, amit ő maga is meg ne tudna csinálni.
A férfi szeme kissé elkerekedett, mikor meglátta, hogy Mici a támadófal sztárjának mellkasán alszik mély álomba merülve. Gyanakvóan végigmérte Phoebét, váltott pár szót a gyúróval, aztán mindenki szemmel látható megkönnyebbülésére visszament az első osztályra.
- Micsoda házsártos egy alak - morogta Phoebe, miközben felállt.
- Sok a gondja - felelte Darnell.
Mici mocorgott, Darnell pedig kelletlenül átadta Elvis Crenshaw-nak. Phoebe megállt pár percre Websternél, hogy Krystal és a gyerekek felől érdeklődjön, aztán Bobby Tom akarta megvitatni vele azt az ötletét, hogy piacra dob egy saját salsaszószt. Phoebe megkérdezte Jim Biederottól, gyógyul-e már a válla, majd elbeszélgetett néhány újonccal arról, hogy milyen a chicagói éjszakai élet.
Amikor végül magához vette Micit, a feszültség a gépen jelentős mértékben enyhült, de biztosra vette, hogy Dan holnap reggel visszacsinál mindent. Nem hibáztathatta az odaadásáért, de néha eltöprengett, van-e fogalma egyáltalán Dannek arról, mi az emberi természet. Mire az utolsó csapatgyűlés véget ér, úgy fel fogja húzni a játékosokat, hogy remegni fognak a feszültségtől.

Az estét és a másnap nagy részét Viktorral töltötte. A férfi lelkesen társalgott a játékról, és örömmel elfogadta a meghívást Phoebe páholyába. Magával vitte Micit, amikor elváltak, megígérve, hogy visszaadja majd a meccsen.
Amióta tulajdonos lett, most először vett részt a csapattal a hotelban a meccs előtti könnyű vacsorán. Ahelyett, hogy Ron mellé ült volna, Darnell és Elvis Crenshaw között telepedett le, ahol a sült krumplit és a salátát választotta a tányér méretű vesepecsenye ellenében.
Komor hangulatban, némán ettek. A vacsora végeztével, miközben a játékosok kitódultak, észrevette, hogy Giant szurkolók egy csapata valahogy besurrant a hotel előcsarnokába és telerakták piros-kék szimbólumokkal, melyek semmi kétséget nem hagytak a hovatartozásuk felől. Phoebe a hirtelen haragból, ami fellobbant benne, rájött, milyen fontos lett neki a Stars. Csupa ismeretlenből olyan emberek csapatává vált, akikkel törődött.
A gondolataiba merülve öltözködött át gépiesen abba a szerelésbe, amit Simone sebtiben készített neki a múlt héten. Miután átpakolta a bőröndjét a meccs utáni késő esti repülőútra vissza az O’Hare-re, találkozott Ronnal az előcsarnokban.
A férfi mosolygott, miközben szemügyre vette a ruháját. - Tökéletes.
Phoebe kétkedve nézte magát az előcsarnok falának tükrös csempéjében.
- Tudom, hogy már nincs idő visszavonulót fújni, de ez nem én vagyok.
Phoebe saját Stars mezt viselt: égkék szatén buggyos térdnadrágot szikrázó aranycsíkkal mindkét combjának oldalán. Kék és arany zokniba bújtatott lábára strasszokkal kirakott, puha bőr sportcipőt húzott. Mivel a kora októberi esték már elkerülhetetlenül hűvösek voltak, Simoné kék és aranyszínű szaténból puffos bomberdzsekit állított össze, a hátán egyetlen hatalmas, fénylő csillaggal, elején sok apróval szétszórva. Phoebe becsavarta a haját, belefűzött egy széles szalagot, amit a feje tetején középen masnira kötött.
- Teljesen te vagy - mondta Ron. - Az operatőrök meg fognak őrülni.
Ezután már nem sokat beszélgettek, miközben a Meadow-landshez és a Giants Stadionhoz hajtottak. Mielőtt helyreállították, a Jersey Meadowlands rozsdás autók és az alvilággal összeütközésbe került emberek temetője volt. Tartotta magát a pletyka, hogy a stadion Jimmy Hoffa orrnyergére épült.
Amikor elérték a tulajdonosi bejáratot, negyvenöt perccel a kezdőrúgás előtt, Ron felajánlotta, hogy felkíséri a páholyba, mielőtt szokásához híven látogatást tesz az öltözőben meccs előtt, de Phoebe már eldöntötte, mit kell tennie, és megrázta a fejét.
- Veled megyek.
- Az öltözőbe?
Phoebe kurtán bólintott. - Az öltözőbe.
Ron zavarodottan nézett rá, de nem szólt semmit, miközben keresztülvezette a stadion föld alatti rendszerén. Beléptek a vésztjóslóan néma öltözőbe. A játékosok a sisakjaik kivételével teljes védőfelszerelésben voltak, Phoebe pedig úgy érezte, mintha a titánok földjére tévedt volna. Kint a pályán is hatalmasak voltak, de a négy fal közé zárva teljes harci díszben a méretük igazán félelmetessé vált.
Voltak, akik álltak, mások fapadokon gubbasztottak szétvetett lábbal, ernyedten lógatva a kezüket. Bobby Tom és Jim Biederot egy hosszú asztalnál ültek oldalt, hátukat a falnak vetve. Mindannyian komor arccal hallgatták Dant.
- ...a mi játékunkat fogjuk játszani kint ma este. Mezőny gólokkal nem győzhetünk. A vörös zónában kell nyernünk, rövid-yardos szituációkkal kell pontot szereznünk...
Dan olyan feszülten koncentrált a játékosaira, hogy amíg nem fejezte be, nem is vette észre, hogy Ron és Phoebe beléptek az öltözőbe.
Ron megköszörülte a torkát. - Hüm... Miss Somervill benézett, hogy mindenkinek sok szerencsét kívánjon ma estére.
Dan szemöldökráncolása jelezte, hogy nem szívesen látott személy. Phoebe kényszerítette magát, hogy tudomást se vegyen róla, s a legragyogóbb mosolyát vette fel és ki lépett az öltöző közepére. Lenyelte zavarát, és mint egy fotómodell pózolt a szerelésében. - Üdv, fiúk. Mit szólnak? Kicsíptem magam, mi?
Néhányan elmosolyodtak, de Phoebe tudta, hogy egy divatbemutató még nem fogja kiereszteni belőlük a gőzt. Bár ő volt az utolsó, aki szaktekintélynek tartotta volna magát futballkérdésben, néhány dolog világossá vált előtte. A Starsnak szuper játékosai és kiváló edzőgárdája volt, de valami oknál fogva képtelenek voltak megtartani a labdát Az ő véleménye szerint a fejükben volt a gond, nem a fizikai felkészültségükben, és a tegnapi repülőút óta nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy nem hibáznának annyit, ha lazítanának egy kicsit és jókedvre derülnének.
Fellépett az egyik padra, hogy mindenkit láthasson. - Oké, fiúk, nos hát! Az első, és őszintén remélem, hogy utol só öltözőbeli beszédem.
Egy páran mosolyogtak.
- Tökéletesen megbízom Calebow edzőben. Mindenki szerint csodálatos futballstratéga és kiválóan motiválja az embereket. Azonkívül o-l-l-l-yan helyes.
Ahogy remélte, a játékosok nevettek. Nem merte megkockáztatni, hogy megnézze, Dan hogy reagál a heccelődésére. Inkább összeráncolta a homlokát. - Nem mintha nem lennének helyesek mindannyian. Webster kivételével. Láttam Krystalt akció közben, és higgyék el, én rá se nézek Websterre.
Még nagyobb nevetés. Webster vigyorgott, majd zavartan lehorgasztotta a fejét.
Phoebe mosolya lehervadt. - Amit mondani akarok, az a következő. Ha ma este megnyerik a mérkőzést, nagyban meg fogják könnyíteni az életemet, ami a sajtót illeti, de hogy teljesen őszinte legyek, a Giants legyőzése sokkal fontosabb maguknak, mint nekem. Úgy értem, izgalomba hoz, amennyire egy futballmérkőzés tud, és...
- Miss Somerville... - Dan hangjában tisztán hallható volt a figyelmeztetés.
Phoebe gyorsan folytatta. - Ennek ellenére bármilyen hihetetlen is a számomra, de igazán megkedveltem néhányukat, maguk túlméretezett bohócok, és mivel ma annyira győzni szeretnének mindannyian, elmondom, hogyan csinálják.
Bár szándékosan kerülte, hogy Danre nézzen, érezte, hogy a parázsló zöld szemek átlyukasztják a bőrét. Nem számított, hogy ő volt a csapat tulajdonosa, ez Dan felségterülete volt, ahova ő behatolt. De folytatta. - Calebow edzőnek rengeteg tapasztalata van, és meggyőződésem, hogy minden szavára oda kell figyelniük. De ha nekem csak ezt az egyetlen egy kis dolgot megteszik, a siker gyakorlatilag garantált.
Érezte, hogy Danből árad a düh. Egész héten azon dolgozott, hogy gyilkos őrjöngésbe hergelje a játékosokat, Phoebe pedig vidáman lerombolta az erőfeszítéseit. Félre kellett tennie saját túlélési ösztöneit, hogy a csapatra tudjon koncentrálni, mely nem volt könnyű feladat Dan közelében. - Ma este, uraim, amikor felsorakoznak a pályán, azt akarom, hogy a következőt csinálják. - Hatásszünetet tartott. - Azt akarom, hogy úgy tegyenek, mintha a Giants meztelen volna.
Úgy néztek rá, mint akinek elment az esze, ami talán nem is állt túlságosan messze az igazságtól. Néhány ideges kuncogást hallott, és tettetett higgadtsággal végigpásztázott a támadókon.
- Halálosan komolyan beszélek. Amikor felsorakozik a Giants, csak csináljanak úgy, mintha azok a fickók magukkal szemben a... - Leblokkolt az agya és Ronhoz fordult. - Hogy hívják azt az izét?
- A kiindulóvonal? - ajánlotta Ron.
- Pontosan. Csináljanak úgy, mintha a fickók a kiindulóvonal túloldalán meztelenek lennének. Működni fog. Tényleg. Megígérem. Az iskolában tanultam ezt a trükköt lámpaláz ellen. Úgy értem, komolyan aggódni tudnának amiatt, hogy kikapnak pár fickótól, akinek kint van a... ö... hasa? - Phoebe sugárzóan mosolygott. - Ennyit mára... Gondoljanak arra, hogy meztelenek!
Akárhogy is, a feszültség az öltözőből eltűnt. Miközben a férfiak vállvédője nevetéstől rázkódott, Phoebe tudta, hogy elérte a célját, és végre hagyta, hogy működésbe lépjen saját túlélési ösztöne.
Leugrott a padról és az ajtó felé iramodott. - Találkozunk a pályán.
Dan sajnos elkapta, mielőtt kimenekülhetett volna, Phoebe bátorsága pedig lankadni kezdett, mikor meglátta, hogy a férfi arca sápadt.
- Túl messzire mentél, Phoebe. Ha vége a meccsnek, mi ketten tiszta vizet öntünk a pohárba egyszer s mindenkorra.
Phoebe nagyot nyelt és kisurrant mellette.
Ron a falhoz dőlve talált rá, öt méterre az ajtótól.



17.

A Giants védősora meglepődött, amikor felvették a pozíciójukat a kiindulóvonalnál, és azon kapták magukat, hogy tizenegy vigyorgó arccal néznek szembe a sisakrácsukon át. Egyikük sem tudta elképzelni, min mosolyoghat egy egy-négyes állású csapat, ha csak nem valami piszkos trükköt rejtegetnek a tarsolyukban. A Giants nem szerette a meglepetéseket, és pláne nem szerette látni, hogy az ellenség mosolyog.
Szóváltás kezdődött.
A Giants védőinek pechjére néhány ilyen szó rossz fényt vetett Darnell Pruitt édesanyjának erkölcseire. A következő játékban a Stars felbőszült támadó falembere kiiktatott két hatalmas söprögetőt, egy kétmázsás középső hátvédet és first downt ért el.
Gyönyörű volt.
Mire az első negyed véget ért, a Stars három ponttal vezetett, Phoebe pedig kis híján rekedtre ordította magát. Bár még időnként összerándult a gyomra a pályán zajló erőszaktól, annyira belemerült a játékba, hogy amíg Ron érte nem jött, el is feledkezett róla, hogy vissza kell mennie a páholyba. Miközben Ron átkísérte a pálya körüli kerítés kapuján, annyira magával ragadta az izgalom, hogy visszafordult a kispadhoz, tölcsért csinált a kezéből a szája előtt és azt kiabálta:
- Gondoljanak arra, hogy meztelenek!
Későn jött rá, hogy még nagyobb jelenetet rendezett, mint szokott, de a játékosok, akik a közelben álltak, vigyorogtak. Szerencsére Dant túlságosan lekötötte a stratégia felvázolása ahhoz, hogy észrevegye.
A második negyedben Biederot támadássorozatot indított, amelynek a végén touchdownt szerzett a Stars újonc futójának adott passzal, míg a Giantsnek csak egy mezőnygólt sikerült bevinnie. Amikor a sípszó felharsant, a Stars hét ponttal elhúzott.
Phoebe már eldöntötte, hogy csak bolondot csinálna magából a rettegett interjú alatt, amit a félidőben fog adni Al Michaelsnek, az ABC riporterének, ha úgy tenne, mintha rendelkezne azzal a tudással, amivel nem, ezért őszintén válaszolt minden neki címzett kérdésre, és megosztotta a nézőkkel a játékkal kapcsolatos ismerethiánya okozta nehézségeket. Úgy érezte, amennyire telt tőle, helyt állt, Michaels pedig a félidőben adott show végén megjegyezte Frank Giffordnak, hogy szerinte Phoebe Somerville igyekszik a legjobbat kihozni egy nehéz helyzetből, és megérdemelne egy esélyt, hogy bizonyítson. Michaels Bert rögeszmés végakaratára is tett néhány piszkálódó megjegyzést, hangot adva véleményének, hogy az igazságtalan Phoebé-vel, Reed Chandlerrel és a Starsszal szemben is.
A játék második fele gyötrelmes lassúsággal telt. Phoebe nyakizmai sajogtak, ahogy a pálya és a páholy televízió-képernyője között ide-oda kapkodta a fejét. Ron levette a zakóját és a nyakkendőjét. Jim Biederotnak csak egyetlen indítását szedték le a védők, azaz parádés passzjátékot mutatott be. Bobby Tom hibátlanul szerepelt, a védelem pedig félelmetes volt. A Stars egyetlen egyszer sem ejtette ki a labdát.
Amikor végre vége lett a meccsnek, Phoebe Viktor nyakából a Ronéba vetette magát, miközben Mici a bokájánál vakkantgatott, az eredményjelzőn pedig ott villogott a végeredmény: Stars 24, Giants 10.
Visszautasította Ron kérését, hogy tartson vele az öltözőbe. Inkább ott maradtak a páholyban Viktorral, és a műsorba nemrégen betűzött, mérkőzés utáni rövid interjúkat nézték. Dannek sikerült szerénynek és diadalmasnak mutatkoznia egyszerre, dicséretekkel halmozva el a játékosokat. Foszlányokban jutottak el Phoebéhez a szavai.
- A védelem remek emberfogásos játéka... sok irányító szebb, mint Jim Biederot, de egyik sem olyan bátor... Volt pár meleg helyzet a blitznél, de felálltunk... - Az interjút a következővel zárta: - Keresve sem találni jobb csapatot a Giantsnél. Örülünk, hogy sikerült jól felkészülnünk belőlük.
Al Michaels gratulált Dannek a győzelemhez, aztán Bobby Tomhoz lépett, aki feltette Stetson kalapját csapzott hajára. - Bobby Tom, üres voltál egész este. Mivel magyarázod ezt?
Bobby Tom utánozhatatlan Chicago Star-os mosolyával nézett a kamerába. - Keményen dolgoztunk a héten. És, Al, nem győzöm dicsérni Jim ma esti passzait...
Pár kérdés múlva Michaels Webster Greerhez fordult. - Mit gondolsz, miért tudott fordítani a Stars ezen a héten?
Webster a törülközőt rángatta még mindig verítéktől csillogó nyakában. - Az egész szezonban jók voltunk, csak feszültek. Miss Somerville beszélt velünk a meccs előtt, és segített lazítani. Kimentünk, és a saját játékunkat kényszerítettük rá a Giantsre. Ez volt a nyitja.
Al Michaels nem vívta volna ki a legjobb sportriporter címet a szakmában, ha csak úgy hagyta volna, hogy elhúzzanak az orra előtt egy ilyen mézesmadzagot. - Pontosan mit mondott a csapatnak?
Greer mosolygott és megdörzsölte a tarkóját a törülközővel. - Nem sokat. Pár viccet. Nagyon kedves hölgy.
Phoebe elpirult. Mintha egy Valentin-napi üdvözlőlapot nyújtottak volna át neki.
Hajnali kettő volt, amikor a gép elindult a Newarkról az O’Hare-re. Bár még csak pár órás volt a győzelem, Ron már a jövő hétre gondolt.
- Ma este elkaptuk a fonalat - mondta, mikor a gép elérte az utazómagasságot és a biztonsági lámpa kialudt. - Remélem, nem engedjük el.
- Lazíts és élvezd a győzelmet. Ők nem aggódnak. - Phoebe fejével a gép hátulja felé intett, ahonnan tisztán hallatszott az ünneplő játékosok érdes hangja.
- Azt hiszem, igazad van.
Phoebe hallotta, hogy három sorral előrébb Dan nevet valamin, amit Tully mondott. Eddig sikerült elkerülnie a férfit, de nem felejtette el a fenyegetést. Szerette volna hinni, hogy Dan megértette, mit próbált tenni a meccs előtt, de valahogy kételkedett benne, hogy olyan gáláns lesz, mint Webster.
Mintha olvasott volna a gondolataiban, Dan hátrafordult és gyilkos pillantást vetett rá. Phoebe rémülten nézte, hogy elkezdi kicsatolni a biztonsági övét. Gyorsan felugrott, elslisszolt Ron mellett és hátramenekült a gép végébe, ahol a viharvert játékosok nagy zsivajjal fogadták. Mindenkivel elbeszélgetett, de amikor Darnell azt kérte, hogy vigye oda Micit, visszautasította. Már így is a veszélyzónában élt, és semmi szükség nem volt rá, hogy még mélyebbre merészkedjen. Mire visszament az első osztályra, Ron már aludt. Szinte meg se moccant, miközben becsusszant mellé az ülésre. Amint elhelyezkedett, az ablakhoz hajtotta a fejét és behunyta a szemét, érezte, hogy a sok cukormentes üdítő, amit megivott, megtette a hatását. Kifurakodott a folyosóra, elsietett Dan mellett és belépett a mosdóba.
Nem szerette használni a gépen a toalettet. Mindig attól félt, hogy a gép épp akkor kezd el zuhanni, amikor ő a legvédtelenebb helyzetben van, és az élete utolsó másodperceit csupasz fenékkel a föld felé pörögve tölti. Ezért sietve végzett, megmosta a kezét és éppen elfordította a zárat az ajtón, mikor az kiszakadt a kezéből. Mielőtt reagálhatott volna, Dan préselte be magát mellé, és visszazárta a kallantyút.
- Mit képzelsz, mit művelsz?
Dan a kézmosóhoz nyomta hatalmas testével. - Biztosítok magunknak egy kis magányt, hogy elbeszélgethessünk.
A kis kabin túl szűk volt kettejüknek. Dan egyik térde Phoebe combjai közé ékelődött, Phoebe melle a férfi mellkasához tapadt. Alig kapott levegőt.
- Most nem akarok veled beszélni. Nyilvánvaló, hogy el fogod veszíteni a fejed, és történetesen nincs kedvem hozzá, hogy kiabáljanak velem.
Düh pattogott a férfiról. - Erre talán azelőtt kellett volna gondolnod, hogy berontottál az öltözőmbe.
- Nem rontottam be!
- Majdnem tönkretetted az egész szezoni munkámat! - Dan ugyanolyan ádázul húzta össze résnyire a szemét, mint amikor a profi futball legfélelmetesebb védővonalának gyenge pontját kereste. - Azt akarom, hogy a játékosaim koncentráljanak a játék előtt, és ne vonják el a figyelmüket a feladatukról mindenféle idióta humbuggal. Ha kellett valaha is bizonyíték ezeknek a fiúknak arra, hogy fogalmad sincs a játékról, ma este megkapták. Gőzöd sincs, mivel néznek szembe, amikor kimennek a pályára. Ez egy komoly dolog, és nem tréfa.
Phoebe viaskodott, hogy kifurakodjon a férfi mellett, de nem volt könyörület. Dan még jobban hozzápréselődött, a hangja halk és dühös volt.
- Soha többé ne ismétlődjön meg, amit ma tettél, megértetted? Maradj távol az öltözőtől a meccs előtt! Szerencséd, hogy voltak olyan fegyelmezettek, és a kis bemutatód nem vonta el annyira a figyelmüket, hogy az a győzelmünkbe kerüljön!
Phoebe rámeredt. - Ugye fogalmad sincs, hogy miért voltam ott? Nem is sejted, mi volt a célom. Istenem, te tényleg azt hiszed, hogy egy buta liba vagyok.
- A te meztelen futballjátékosokról szóló szamárságodat hallgatva, ezzel nem tudok vitatkozni.
Phoebe soha nem gondolta magáról, hogy hamar fejébe száll a vér, de most meglendült az ökle és teljes erőből behúzott egyet Dan bordái közé.
A férfi halk „aú”-t nyögött, és hitetlenkedve nézett rá. Phoebe állta a tekintetét, nem akarta elhinni, ami történt. Noha túl közel volt ahhoz, hogy igazi erőt vigyen az ütésbe, akkor is megütött egy másik emberi lényt, amit még soha életében nem tett. Ez a férfi teljesen kifordította önmagából, s az, hogy hagyta magát így elragadtatni, még jobban dühítette. Vörös köd kavargott a szeme előtt.
- Te ostoba, konok, naiv gazember! Megmondom neked, mi a baj velem! Hogy a nyakamba varrtak egy vezetőedzőt, aki érzelmileg egy hatéves szintjén áll, és szellemi fogyatékos is.
- Fogyatékos! - fröcsögte Dan. - Most te figyelj ide...
Phoebe bevágta a könyökét a háta mögötti tükörbe, amikor elvesztette a józan eszét és mutatóujjával mellbe bökte a férfit. - Nem! Te figyelj oda énrám, hékás, és jól figyelj. Nem azért mentem az öltözőbe, mert oda akartam menni, hanem mert neked sikerült úgy stresszelni az én futballcsapatomat, hogy a labdát is kiejtették a kezükből.
- Tényleg azt akarod elhitetni, hogy...
- Te, Mr. Tökfej, lehet, hogy brilliáns stratéga vagy, de az emberi természetről alkotott ismereteid a nullával egyenlők.
- Neked halvány lila gőzöd sincs...
- Bármikor... - Phoebe ismét mellbe bökte mutatóujjával, hangsúlyozva a szótagokat. - Bár-mi-kor, érted, ha beszélni akarok az én játékosaimmal az én öltözőmben, megteszem. Bármikor, amikor úgy érzem, hogy túl feszültek, túl idegesek, túl nyugtalanok, hogy tegyék a dolgukat, amiért nevetségesen sok pénzt fizetek nekik, eléjük állok és levetkőzöm, ha úgy akarom. Megteszek bármit, amit szükségesnek ítélek, hogy meggyőzzem őket, a Chicago Stars képes elvégezni, amit a feladata elvégezni, azt, amiben, ha elfelejtetted volna, ma segítettem nekik. Nevezetesen megnyerni egy futballmérkőzést! Én, Mr. Futball-labda-az-Agyahelyén vagyok ennek a csapatnak a tulajdonosa, nem te. Világosan beszéltem?
Hosszú csend következett. Phoebe arca piros volt, a szíve hevesen vert. Megdöbbent, hogy kijött a sodrából és felvértezte magát a férfi támadása ellen, de Dan ahelyett, hogy dühkitörést kapott volna, szinte kínban volt.
- Ühüm.
Phoebe nyelt egyet. - Csak ennyit tudsz mondani?
A gép egy kis légörvénybe került, Dan csípője még erősebben Phoebéhez nyomódott. Phoebe szeme kipattant, mikor rájött, hogy a férfi teljes izgalmi állapotban van.
Dan enyhe zavarodottságot mutatva feltette mindkét kezét. - Nem szándékos. Tudom, hogy megpróbáltál hatásosan érvelni, és minden szót hallottam. Őszintén. De folyamatosan izegtél-mozogtál, miközben beszéltél, a gép rázkódni kezdett és... nem tudom. Csak megtörtént.
Phoebében újra lángra lobbant a düh. - Most nincs hozzá hangulatom.
- Nekem se. Szellemileg legalábbis. Fizikailag, ami azt illeti...
- Nem akarom hallani.
A gép tovább zötykölődött, egymáshoz préselve rázta a testüket. Dan megint megmozdította a csípőjét, megköszörülte a torkát. - Te... ö... komolyan azt akarod mondani, hogy szerinted miattad nyertünk a Giants ellen?
Dan lágy hangja, a forró súrlódás a testük között leszállította Phoebét a magas lóról. - Nem... nem egészen... Dehogy. Nos, talán egy kicsit... Részben. Igen, részben igen.
- Értem. - Dan lehajtotta a fejét és mindkét kezével a pultra támaszkodott Phoebe mögött. A haja fenyő- és fűszerillatot árasztott a meccs utáni zuhanyozástól. Phoebe érezte a csípőjén a hüvelykujját. A gép hánykolódott, Phoebe pedig igyekezett nem venni tudomást arról, hogy melle izgatóan dörzsölődik a férfi mellkasához.
- Egy elszabadult hajóágyú vagy - mondta Dan halkan -, és én nem szeretem a meglepetéseket. - Álla Phoebe hajához ért, miközben beszélt. - Ha úgy gondoltad, hogy rosszul edzem a csapatot, beszélned kellett volna róla.
- Igazad van. Elméletileg. - Phoebe hangja mintha távolról hallatszott volna. - De félelmetes tudsz lenni.
Megint érezte, hogy a férfi álla a haját simogatja. - Akárcsak te.
- Én? - Phoebe ajka örömteli mosolyra húzódott. - Tényleg?
- Tényleg.
A mosolya lehervadt, mikor meglátta, hogyan néz rá Dan. Megnyalta a száját. - Én...
- Felhevültél? - A férfi melaszos lassú beszédétől mintha egy örökkévalóságig tartott volna ez az egy szó.
Phoebe nyelt. - Melegem van.
Dan elmosolyodott délies, kisfiús, hamiskás mosolyával, lassan, könnyedén, végtelen, párás éjszakákat megidézve. - Nem meleged van, drágám. Felhevültél.
- Talán...
- Én is.
Phoebe a férfi minden porcikáját érezte a ruháján át. Dan felizgatta, megijesztette. Azt az érzést keltette benne, mintha élőhalott lett volna, mielőtt találkoztak.
Dan keze a csípőjére simult. - Te meg én. Mi...
- Felhevültünk. - A szó kicsúszott.
- Igen. - Dan lehajtotta a fejét és birtokba vette a száját. A késői óra. A mérkőzés feszültsége. Bármi legyen is az oka, amint az ajkuk összeért, Phoebe minden önuralma elszállt.
Dan hatalmas, erős kezével megfogta a csípőjét, ám beverte a könyökét a falba, amikor felemelte. Egymáshoz köszörülték a testüket. Phoebe térde az ajtóhoz koppant. Átölelte Dan vállát és sütkérezett az érzésben, amit a férfi hozzápréselődő teste ébresztett.
Csókjuk vad orgiává vált, vaddá és irányíthatatlanná, olyan szenvedélytől táplálva, mely saját életet élt. Dan rekedt kiáltással letette Phoebét a pult szélére, majd felhajtotta a pulóverét és kigombolta a melltartóját. Kezébe vette Phoebe mellét és az ajkához emelte. Phoebe megragadta Dan nadrágszíjának a csatját, míg a másik kezével az inge alá nyúlt, hogy érezhesse izmos mellkasát.
Térde szélesre tárult, hogy helyet adjon Dannek, a férfi szája lecsapott, hogy körülvegye a mellbimbóját. Lecsúsztatta kezét Phoebe hasán és a markába fogta szemérmét.
- Soha többé... - mormolta Phoebe nedves mellbimbójába, miközben a nadrágon át dörzsölte... - ne vedd fel ezt.
- Nem...
- Meglassítod a munkámat. - Dan kigombolta Phoebe nadrágját, lehúzta a cipzárját.
- Igen. - Phoebe a férfi csatjával viaskodott, felhúzta az ingét.
- Bugyit se. - Dan ajka otthagyta a mellét. Benyúlt a pamut alá.
Nedves. Forró. Ezt kereste.
Phoebe levegő után kapkodva tapasztotta nyitott száját a férfi meztelen mellkasára. Selymes szőrt érzett a nyelvén.
- Itt - mormolta Dan rekedten. - Bent...
- Csináld. Igen... - Phoebe a férfi cipzárjával küzdött, de az félúton beleakadt az anyagba. Csalódottan felnyögött, majd becsúsztatta a kezét Dan alsónadrágjának gumis derekán, hogy körülfogja.
A férfi elfojtott kiáltást hallatott és felemelte Phoebét, miközben simogatta. Válla a falnak ütközött. Lábával kitámasztotta magát, és le akarta húzni Phoebe nadrágját és bugyiját, de a helyszűke miatt ez egyáltalán nem volt könnyű. Phoebe fenekével a hideg, nedves mosdót, kezében Dan forróságát érezte. A férfi beütötte a felkarját az egyik falba, a másik könyökét a szemköztibe. Végül kénytelen volt a cipője orrával megszabadítania Phoebét a ruháitól, melyek csapdába ejtették a bokáját. Szenvedélyesen megcsókolta, miközben az ujjaival ingerelte.
Phoebe keze megremegett Danen. Soha nem csinálta még egyetlen férfival sem, de hirtelen a keze nem volt elég. Túl messze volt a szívétől. Eltolta magától, amennyire csak tudta és lecsúszott a mosdó széléről. Oldalra fordult a csípőjével, lehajolt egy elképzelhetetlenül kényelmetlen helyzetbe és szétnyitotta az ajkait. Borzongás futott végig rajta, amikor átesett egy újfajta tűzkeresztségen.
Izgató volt. Felségesen édes ilyet tenni ezzel a férfival.
Dan homlokán veríték ütött ki, mikor megérezte Phoebe szájának gyengéd feszítését. Elvetett minden elvet, minden elhatározást, és ebben a pillanatban semmi nem érdekelte. Csak magának tett ígéretet, és azt majd később megoldja.
Tomboló izgatottsággal nézte Phoebe nyakának kecse sebezhető ívét. Sok nő szolgálta így, de akkor miért tűnt ez az alkalom olyan másnak? Mert más volt. Volt valami édes ügyetlenség abban a puha, meleg szívásban, ami felkorbácsolta a vágyát, mégha össze is zavarta.
Phoebe csípőjét simogatta, megszorította a fenekét, miközben egyre magasabbra emelte a gyönyör. Egy tompa belső hang azt súgta, hogy Phoebe nem egészen jól csinálja. A logika azt diktálta, hogy profinak kellene lennie, de a puha szájnak az az édes sutasága legyőzte a logikát.
A haját simogatta és elárasztotta a gyengédség vad hulláma. Anélkül, hogy eltervezte volna, azon kapta magát, hogy felhúzza Phoebét. A külseje, az öltözködése, a viselkedés ellenére - saját tomboló vágya és minden átkozott apróság ellenére, amit tudott róla, sem tehette így a magáévá. Phoebe jobbat érdemelt tőle egy mérföld-magas lövésnél egy repülőgép budijában.
- Ne - suttogta Phoebe, és Dan meglátott borostyánszemében valamit, ami egyszerre volt rémület és megfosztottság, és ami darabokra szakította a bensejét.
Megcsókolta és beleveszett duzzadt ajkaiba. Phoebe a nevét lihegte, megborzongott, és Dan látta rajta, hogy túl van a józan ész határán. Félretette saját teste erőszakos követelését, és mély, gyengéd kézmozdulatokkal kezdte simogatni. Phoebe a vállába mélyesztette az ujjait, rövid, vad zihálásától Dan majdnem eszét vesztette.
- Phoebe, drágám, megőrjítesz. - Rekedt kiáltással Phoebe nedves szájüregébe hatolt a nyelvével. Amikor Phoebe elérte a beteljesülést, Dan elnyelte kiáltásait.
Phoebe ráborult, a teste ernyedt és sebezhető volt, a tarkója nyirkos, izzadt szőke tincsek tapadtak rá. Érezte, hogy Phoebe mellkasa zihál, miközben levegő után kapkod. Phoebe megpróbálta összezárni a combjait. Ugyanakkor megborzongott, és Dan tudta, hogy még nem végzett. Nem hagyhatta így, és ismét simogatni kezdte.
Phoebe szinte azonnal elért a csúcsra. Levegő után kapkodott, aztán remegni kezdett, jelezve, hogy még mindig nem elégült ki. Dan folytatta a simogatást.
- Nem... nélküled nem.
Lágy, suttogó nyöszörgésének a hangjától Dant majd szétvetette a vágy, hogy beletemetkezzen. Semmi sem tartotta vissza. Ebben a pillanatban maga elé sem tudta képzelni Sharon arcát. Phoebe pedig egy telt idomú, gömbölyded, csak a szórakozásnak élő lány volt, akit Isten pontosan ilyen féktelen hancúrozásra mértékszabott. Az összes nő közül, akivel valaha dolga volt, Phoebe az utolsó, aki miatt lelkiismeret-furdalásának kellett volna lennie. Mégis miatta volt a legtöbb. Összeszorította az öklét és kényszerítette magát, hogy elfogadja: ezt nem fejezheti be. Phoebét túlságosan magával ragadta a szenvedély ahhoz, hogy gondolkodni tudjon, ezért neki kell megtennie helyette.
- Nincs nálam semmi - hazudta.
Phoebe végigsimított a férfi combján és megérintette. - Lehetne, hogy én... - Hátrahajtotta a fejét, felnézett rá és bizonytalanság a szemében Dan elevenébe vájt. - Én is csinálhatnám neked ugyanígy.
Phoebe hangja megremegett, a szeme pedig olyan ártatlan, mint egy ma született bárányé. Dan érezte nem engedheti ezt folytatni. Keservesen, de begombolta a nadrágját.
- Minden rendben. Jól vagyok.
- De...
Nem tudott Phoebe sebzett szemébe nézni. A keze végképp remegett, miközben visszahúzta Phoebe pulóverét a mellére. - Már biztos mindenki alszik a gép elején, de jobb lenne, ha te surrannál ki elsőnek, mihelyt rendbehoztad magad.
Phoebe a nadrágjával vesződött, minden mozdulatnál a férfihoz dörgölőzött. Amikor az összes ruháját visszavette, felnézett rá. - Hogy csinálod? - kérdezte halkan.
- Mit?
- Először égsz, aztán megfagysz.
Phoebe azt hitte, visszautasította. Bár nem állt szándékában, de tudta, hogy megbántotta. - Pillanatnyilag majd szétrobbanok.
- Nem hiszek neked. Hogy is hív Tully? „Jég”?
Nem tudott volna veszekedni vele, azok után, hogy látta, milyen sebezhető, és csak egyet tudott, amivel gyógyíthatta a sebet. Tettetve magát felsóhajtott, és sikerült bosszúsnak tűnnie. - Megint kezdődik, igaz? Mi csak akkor nem vitatkozunk, ha csókolózunk. Nem is értem, miért próbálok meg egyáltalán jó fiúnak lenni veled, amikor mindig visszafelé sül el.
Phoebe ajka még mindig duzzadt volt az ő szájától. - Ezt csináltad? Jó fiú voltál?
- Jobb, mint valaha. Pedig nem is a természetemből fakad. És tudod mit? Tartozol nekem érte.
- Micsoda? - A borostyán szem már nem volt védtelen. Épp ahogy Dan akarta, szikrákat szórt.
- Tartozol nekem, Phoebe. Én megpróbáltam egy kis tiszteletet mutatni irántad.
- Tiszteletet? Még soha nem hallottam így nevezni.
Phoebe nem teljesen tudta leplezni a sértettségét gúnyolódással, és a férfi folytatta. - Pontosan. És te éppen most vágtad a pofámba. Ami azt jelenti, hogy tartozol nekem azért, amit én itt ma nem kaptam meg, és be fogom hajtani rajtad.
- Mit tervezel, hogyan?
- Megmondom hogyan. Egy nap... bármelyik nap, amit kiválasztok. Bármelyik órát. Bármikor. Bárhol. Rád nézek, és csak egy szót mondok.
- Egy szót?
- Azt mondom, most. Csak ezt az egy szót. Most. Te pedig, amikor meghallod ezt a szót, abbahagyod, amit csinálsz, és követsz engem, bárhová vigyelek is. És amikor odaérünk, a tested az én egyszemélyes játékom lesz. Megértetted, amit mondtam?
Dan várta, hogy Phoebe dührohamot kapjon, de tudhatta volna, hogy Phoebe nem fog ilyen könnyen megkegyelmezni neki. Phoebe majdnem ugyanúgy tudott játszadozni másokkal, mint ő.
- Azt hiszem - felelte Phoebe elgondolkodva. - Lássuk csak, jól értem-e. Azt állítod, hogy amiért, úgymond, nem jutottál fel a csúcsra, az adósod vagyok. Ha rám nézel és azt mondod, most, a szexuális rabszolgáddá válok. Jól értem?
- Igen. - A szomorúság eltűnt Dan szeméből, és határozottan kezdett jól mulatni.
- Bármit csinálok.
- Bármit.
- Bárhová vigyél.
- Takarítóraktárba, ha úgy döntök. Teljesen tőlem függ. - Dan a tűzzel játszott, és valóban várta a pillanatot, amikor a lángok fékezhetetlenné válnak.
- Mi van, ha dolgozom? - kérdezte Phoebe figyelemre méltó nyugalommal.
- Ötven-ötven százalék, hogy épp dolgozni fogsz.
- Megbeszélésen vagyok?
- Felemeled a gömbölyű kis fenekedet és követsz.
- Megbeszélésem van a megbízottal?
- Azt mondod: „Sajnálom, Mr. Megbízott, de azt hiszem, vírusos gyomorrontásom van, ugye megbocsát. És Calebow edző, volna szíves velem jönni arra az esetre, ha elájulnék a folyosón és valakinek fel kell emelnie?”
- Értem. - Phoebe töprengő arcot vágott. - Mi van, ha interjút adok ö... mondjuk Frank Giffordnak?
- Frank jó srác. Meg fogja érteni. A kitörés most már bármelyik pillanatban bekövetkezhetett. Dan tudta.
Phoebe a homlokát ráncolta. - Csak teljesen biztos akarok lenni benne, hogy nem értettem félre. Azt mondod, most, és a... hogy is fejezted ki magad? Az egyszemélyes játékod leszek?
- Ezt mondtam. - Dan megacélozta magát.
- Játék.
- Igen.
Phoebe nagy levegőt vett és elmosolyodott. - Klassz.
Dan döbbenten nézte, ahogy kisurrant az ajtón. Amikor bezáródott, hátravetette a fejét és felnevetett. Phoebe megint megcsinálta. Megint megnyerte a játszmát.


18.

Molly éppen hazaért az iskolából másnap délután, amikor a telefon megcsörrent. Hallotta, hogy Peg a mosókonyhában szöszmötöl, miközben lerakta a könyveivel teli iskolatáskáját a konyhapultra és felvette a telefont. - Halló.
- Üdv, Molly. Itt Dan Calebow.
Molly mosolygott. - Hello, Calebow edző.
- Figyelj, van egy kis problémám, és arra gondoltam, te biztos szívesen segítenél.
- Ha tudok.
- Pontosan ezt szeretem benned, Molly. Hogy van benned együttműködőkészség, nem úgy mint egyesekben, akik arra tették fel az életüket, hogy megnehezítsék egy bizonyos fickó dolgát.
Molly arra következtetett, hogy Dan Phoebéről beszél.
- Arra gondoltam, beugrom ma este hozzátok egy órára egy ha-mi-sí-tat-lan chicagói pizzával. De tudod, milyen Phoebe. Valószínűleg az ajtón sem engedne be, ha egyenesen megkérdezném tőle, és még ha bele is egyezne, láttad, mennyire szeret belém kötni. Ezért azt találtam ki, hogy sokkal jobb lenne, ha te hívnál meg. Akkor Phoebének udvariasnak kell lennie.
- Nem is tudom. Phoebe és én...
- Még mindig ver? Mert ha igen, lesz hozzá egy-két szavam.
Molly beharapta az alsó ajkát és azt mormolta: - Már nem ver.
- Mit nem mondasz.
Hosszú csend. Molly egy levendulaszínű spirálfüzet sarkát babrálta, ami kiesett a könyvek közül a táskájából. - Ugye tudja, hogy nem mondtam igazat?
- Nem?
- Ő... Phoebe nem ütne meg senkit.
Az edző mormolt valamit, ami úgy hangzott, „ne vegyél rá mérget”.
- Tessék?
- Semmi. Folytasd csak, amit mondani akartál.
Molly még nem állt készen, hogy továbbmagyarázza a Phoebével való kapcsolatát. Túl zavaros volt. Phoebe néha úgy viselkedett, mintha tényleg szeretné őt, de hogy szerette volna, amikor Molly még csak nem is volt kedves hozzá. Az utóbbi időben egyre inkább próbálkozott kedves lenni, de aztán eszébe jutott, hogy az apja csak Phoebét szerette, és minden jóérzés, amit a nővére iránt táplált, kiveszett belőle. Calebow edzőt viszont szerette. Mulatságos volt és kedves, elintézte, hogy a fiúk a suliban észrevegyék. Mindennap beszéltek Jeff-fel a szekrényüknél.
- Szeretném, ha beugrana este. De nem akarok útban lenni.
- Hogy lehetne útban egy aranyos fiatal lány?
- Ha biztos ezt akarja.
- Határozottan. Ha Phoebe hazaér, mondd meg neki, hogy beugrom, amint el tudok szabadulni. Jó lesz így?
- Remek.
- Ha azt mondja, hogy nem enged be az ajtón, mondd meg neki, hogy te hívtál meg, és nem húzhatja ki magát. Este találkozunk, kisasszony.
- Viszlát.
Dan letette Phoebe telefonját. Az íróasztala sarkáról mosolygott le rá, ahová kényelmesen feltelepedett. - Ma átmegyek pizzázni. Meghívott a húgod.
Phoebe titkolta, hogy jól mulat.
- Lehetséges lenne, hogy te valamit egyszer egyenesen intézz? Amikor három perccel ezelőtt besétáltál az irodámba, az eszedbe sem jutott, hogy ahelyett, hogy felhívod Mollyt, megkérdezz engem?
- Tulajdonképpen nem.
- Lehet, hogy nem is akarlak látni.
- Dehogynem. Mindenki tudja, hogy nem tudnak nekem ellenállni a nők.
- Álmodban, dilinyós.
- Miért vagy ilyen zsémbes?
- Tudod, mikor szállt le a gép. Reggel nyolcra itt kellett lennem egy megbeszélésen és csak pár órát aludtam.
- Túl van értékelve az alvás.
- Szerinted talán igen, de nem miszerintünk, emberi lények szerint, akik nem okosan megtervezett androidok vagyunk, arra programozva, hogy egész éjjel fent legyünk.
Dan nevetett, Phoebe pedig feltúrta a fiókját az aszpirines doboz után, amit ott tartott. Még mindig nem tudta elhinni, ami tegnap este történt köztük a gépen. Amikor a férfi a végén benyújtotta azt az ultimátumot, nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy szócsatába ne szálljon vele, annak ellenére, hogy mostanra már ki kellett volna ismernie annyira, hogy ne menjen bele a játékaiba. Ennek ellenére nem tudta elfojtani magában a reményt, hogy tegnap este valami megváltozott közöttük.
Dan álmában sem gondolta volna, milyen drága ajándékot adott neki. Már nem félt attól, hogy intim viszonyba keveredjen, legalábbis vele. Ez a jóképű, arcátlan, alabamai zúzógép valahogy segített neki visszaszerezni a nőiességét. Csak ne félne annyira, hogy össze fogja a törni a szívét.
Dan áttelepült az íróasztal sarkáról a legközelebbi székbe. - Van egy tisztázatlan ügyünk. Ha még nem felejtetted el, tegnap este elterelődött a figyelmünk, mielőtt megtárgyalhattuk volna.
Phoebét teljesen lefoglalta az aszpirines doboz teteje.
- A fenébe! Sose tudom letekerni ezeket. Gyűlölöm a biztonsági fedeleket.
- Ne nézz rám. Kinyomok fekve száznegyven kilót, de megmozdítani sem tudom azt a szart.
Phoebe a kupakot feszegette, aztán feladta. Dannek igaza volt. Beszélniük kellett. Félretette a dobozt és karba tette a kezét maga előtt. - Akarod kezdeni?
- Rendben. - Dan kinyújtotta és keresztbe rakta a lábát.
- Szerintem pofonegyszerű. Én vagyok a vezetőedző, te a tulajdonos. Nagyra értékelném, ha nem mondanád meg, hogyan végezzem a munkámat, ahogy én sem mondom meg neked.
Phoebe rámeredt. - Ha kiment volna a fejedből, azóta mondod meg, hogy mit csináljak, amióta augusztusban rám törtél az apartmanomban.
Dan sértettnek látszott. - Azt hittem, tárgyalni fogunk, nem vitatkozni. Csak egyszer tégy egy kis erőfeszítést, Phoebe, hogy megőrizd a hidegvéredet.
Phoebe keze az aszpirin felé kúszott. Lassan, gyengéd hangon beszélt. - Folytassa, Calebow edző.
Phoebe hivatalos megszólítása nem tántorította el Dant.
- Ne avatkozz a csapat dolgába a meccs előtt.
- Mit nevezel beleavatkozásnak?
- Szerintem teljesen magától értetődő, hogy megjelenni az öltözőben a mérkőzés előtt az első a lajstromban. Ha van valami mondanivalód a játékosoknak, én majd kommunikálóm nekik. Azért is hálás lennék, ha a gép elejében maradnál, amikor utazunk. Az egyetlen kivétel ez alól, ha egy győztes meccs után tartunk hazafelé. Akkor illendő egy gyors látogatást tenni a játékosoknál és gratulálni. De azt akarom, hogy méltóságteljesen tedd. Rázz meg néhány kezet, aztán hagyd őket békén.
Phoebe feltette leopárdpettyes szemüvegét és rezzenést lenül nézett rá. - Attól tartok, abban a téveszmében ringatod magad, hogy tegnap este hisztériás rohamom volt amikor arra figyelmeztettelek, meglehetősen erélyesen, ha jól emlékszem, hogy a Stars az én csapatom és nem a tiéd.
- Ugye nem akarod ezt megint elkezdeni?
- Dan, megcsináltam a házi feladatomat, és tudom, hogy szaktekintélynek számító emberek állítják rólad, hogy jó úton haladsz afelé, hogy az NFL egyik legjobb edzője legyél. Tudom, hogy a Starsnak szerencséje van veled.
Phoebe őszintesége ellenére Dan gyanakvóan nézte. - Folytasd.
- A Stars nagyon nagy elvárásokkal indult neki ennek a szezonnak a szurkolók és a sajtó részéről, és amikor nem nyerted meg az első meccseket, gyorsan és nagy erővel lobbantak fel a lángok. A rólam napvilágra került történetek sem javítottak a helyzeten, elismerem. Érthető, hogy mindenki feszült, az edzőktől az újoncokig, de azt hiszem, időközben elfelejtetted a legalapvetőbb leckét, amit játékosként megtanultál. Elfelejtetted jól érezni magad.
- Most nem játékos vagyok, hanem edző! És hidd el nekem, ha olyan bajt keverne az egész bagázs, mint amilyet én kevertem, hamar repülnénk a bajnokságból.
A történetek alapján ítélve, amiket Phoebe hallott, ez kétségtelenül igaz volt. Levette a szemüvegét. - Te a szigorú fegyelem híve vagy, és kezdem megérteni, milyen fontos ez. De azt hiszem, meg kell tanulnod, mikor kell feltüzelni a játékosokat, és mikor kell oldani a feszültségüket.
- Ne kezd ezt megint!
- Rendben. Mondd meg nekem, miért nem tudta megtartani a labdát a Stars a tegnap esti mérkőzésig.
- Rossz passzban voltak, ennyi. Megesik.
- Dan, feszültek voltak. Hetek óta hajtod őket, leveszed a fejüket a legkisebb hibáért. Lehordasz mindenkit a titkársági alkalmazottaktól kezdve Tullyig. Túlfeszítetted a húrt, és ez mindenki teljesítményén meglátszott.
Phoebe akár egy hordó dinamitot is meggyújthatott volna, mert Dan felpattant.
- A rohadt életbe, ezt nem hiszem el! Nem hiszem el, hogy ott ülsz, mint egy kibaszott John Madden, és megmondod nekem, hogyan eddzek egy kurva futballcsapatot! Szart se tudsz a futballról!
A káromkodások tűzijátékként pattogtak Phoebe feje fölött, s Danből olyan perzselő düh áradt, hogy Phoebe azt hitte, lemállik a festék a falakról. Remegett, ugyanakkor az a hátborzongató érzése támadt, hogy a férfi valami tesztnek veti alá, hogy az őrjöngése és a szónoklata egy gondosan megrendezett húzás, hogy lássa, állja-e a sarat. Hátradőlt a székében és azt kezdte el vizsgálgatni, nem pattogzott-e le valahol a körömlakkja.
Dannek elborult az agya. Az erek a nyakán kötélként dagadtak. - Nézz magadra! A futball-labdát nem tudod megkülönböztetni a kurva baseball-labdától! És azt hiszed, megmondhatod nekem, miképp végezzem a dolgomat! Azt hiszed, megmondhatod nekem, hogy a csapatom túl feszült, mintha valami istenverte pszichológus lennél, miközben szart se tudsz! - Elhallgatott, hogy levegőt vegyen.
- Torkaszakadtából is üvölthet, ha úgy akar, edző - mondta Phoebe halkan -, de ez nem változtat azon a tényen, hogy én vagyok a tulajdonos. Most pedig menjen le a tusolóba és hűtse le magát!
Egy pillanatra azt hitte, hogy Dan átugrik az asztalon és nekiesik. De a férfi csak dühös pillantást vetett rá, és kivonult az irodájából.
Fél óra múlva Ron az épület mögött talált rá Danre, amint a kinti öltöző mellett dobált kosárra. Sötét izzadtságfoltok ütöttek át galléros pólója elején, és erősen zihált, miközben cselezgetve a betonpálya közepére vezette a labdát, majd visszafordult a kosár felé.
- Tully mondta, hogy itt vagy - szólalt meg Ron. - Információra van szükségem Zeke Claxtonról.
A gyűrű rezgett, mikor Dan kosárra dobta a labdát. - Phoebe nincs megelégedve a munkámmal! - fröcsögtek belőle a szavak, majd olyan erővel passzolta Ronhoz a labdát, hogy az ügyvezető hátratántorodott.
- Szállj be! - üvöltött Dan.
Ron úgy nézett a labdára, mintha egy gránát lett volna, aminek már kihúzták a biztosító pecekjét. Szemtanúja volt már Dan gyilkos egy-egy elleni játékának, ha dühös volt valami miatt, és esze ágában sem volt benevezni. Mély sajnálkozást tettetve, a legújabb sötétkék öltönyére mutatott. - Sajnálom, Dan, de megbeszélésem van és nem öltöztem...
- Szállj be, az istenit!
Ron beszállt.
Dan hagyta dobni, de Ron olyan ideges volt, hogy a labda visszapattant a palánkról, jóval a gyűrű mellől. Dan megszerezte a lepattanót és veszekedetten megindult vele a középpálya felé. Ron idegesen állt az oldalvonalon, megpróbálván kitalálni, hogyan szabaduljon el.
- Szerelj, az isten szerelmére!
- Tulajdonképpen sosem voltam jó kosaras.
- Szerelj!
Ron minden tőle telhetőt megtett, de Dan majdnem harminc centivel magasabb és húsz kilóval nehezebb volt, ráadásul profi sportoló, nem pedig született kétbalkezes.
- Gyere közelebb! Használd a könyöködet, a mindenségit! Tedd, amit kell, te nyavalyás, hogy megszerezd azt a nyamvadt labdát!
- Ö... A könyöklés szabályellenes, Dan, és én... Dan kirakta a lábát és szándékosan elgáncsolta. Miközben elterült a betonon, hallotta, hogy vadonatúj sötétkék nadrágja elszakad a térdén. A tenyere élén szúró fájdalmat érzett és felháborodva nézett fel. - Szándékosan csináltad!
Dan ajka felkunkorodott. - És akkor most mit fogsz csinálni, cicus?
Ron mérgesen feltápászkodott és ledobta a zakóját. - Ledugom a labdát a torkodon, te felfuvalkodott faszkalap.
- Ha a szabályok szerint játszol, soha. - Dan szándékosan heccelve Ron felé tartotta a labdát.
Ron rávetette magát. Belekönyökölt Dan gyomrába, a másik öklével pedig kiütötte a kezéből a labdát. Az átrepült a pályán. Utánalódult, de Dan megelőzte és megkaparintotta. Miközben Dan a palánk felé fordult a labdával, Ron keményen bemosott neki egyet a bordái közé, majd belerúgott a rossz térde hajlatába, kibillentve az egyensúlyából. Mire Dan felállt, Ron megszerezte a labdát, a palánkhoz vezette és tökéletes kosarat dobott.
- Kezded kapisgálni. - Dan megragadta a labdát.
Ron nekirontott. Sajnos a durva belemenés nem akadályozta meg Dant abban, hogy pontot ne szerezzen. Ron fogta a labdát, felöklelte a fejével Dant és elcselezett a festékig, ahonnan viszont egyszerűen kihagyta dobást.
A következő csata vad volt, ökölcsapásokkal, könyöklésekkel, szabályellenes gáncsokkal és vicsorgó fogakkal. Dan viszont tisztán játszott.
Amikor vége lett, Ron felmérte a kárt. Az öltönye tönkrement, a kezét lehorzsolta, viszont csak három ponttal kapott ki. Még soha nem volt magára ilyen büszke egész életében.
A bágyadt őszi nap kibújt egy felhő mögül, miközben azok ketten lerogytak a fűbe a pálya mellett és levegő után kapkodtak. Ron felhúzta a térdét, rátámasztotta a karját, fújtatott és nagy elégedettséggel nézte a Dan bal szemöldökénél sötétlő dudort.
- Attól tartok, szép kis monoklid lesz. - Próbálta, de nem tudta visszafojtani ujjongását.
Dan nevetett, aztán megtörölte csöpögő homlokát a pólója ujjába. - Kemény voltál, mihelyt nem úgy játszottál, mint egy elsőbálozó. Meg kell ismételnünk.
Ez az! Ron szeretett volna a levegőbe csapni, mint Rocky a múzeumlépcsőn, de megelégedett egy macsó röffentéssel.
Dan kinyújtotta a lábát, keresztbe tette, és hátradőlt a tenyerére támaszkodva.
- Árulj el nekem valamit, Ron. Szerinted túlhajszolom az embereimet?
Ron levetette tönkrement nyakkendőjét. - Fizikailag nem.
- Nem ezt kérdeztem.
- Ha azt akarod tudni, egyetértek-e azzal, amit Phoebe tett az öltözőben, nem. Előbb veled kellett volna beszélnie az aggodalmairól.
- Azt mondja, nem bírom a kritikát.
Dan felháborodottan nézett, Ron elnevette magát.
- Nem tudom, mi olyan pokoli vicces.
- Tényleg nem bírod a kritikát, és a helyzet az, hogy már rád fért. Phoebének igaza van. Túlhajszoltad az embereket, és ez kihatott a lelkiállapotukra.
Ron valószínűleg nem lett volna ilyen nyersen őszinte, ha nem tombolt volna benne még mindig az adrenalin. Leg-nagyobb csodálkozására Dan nem gőzölt be. Inkább sikerült sértődött arcot vágnia.
- Mint a Stars ügyvezető igazgatója, lehetett volna annyi vér a pucádban, hogy elém állj és ne egy nőt küldj magad helyett elvégezni a piszkos munkát, akinek fogalma sincs a futballról.
- Ma reggel ő is pontosan ugyanezt mondta nekem.
- Rád is be van indulva, mi?
- Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban bármelyikünkért is rajongana.
A férfiak az üres kosárlabdapályát nézték. Dan fészkelődött, a száraz levelek zörögtek alatta. - Fényes győzelmet arattunk tegnap este.
- Meghiszem azt.
- Az öltözői beszéde be fog vonulni a történelembe.
- Sosem felejtem el.
- Tényleg gőze sincs a futballról.
- A harmadik negyedben éljenzett, amikor kivittük a labdát az oldalvonalon.
Dan nevetett, aztán elégedetten felsóhajtott.
- Azt hiszem, mindent egybevetve, Phoebe jobban bizonyít, mint bármelyikünk is számított rá.

- Dan! - A délutáni veszekedésük után Phoebe meglepődött, mikor meglátta a Stars edzőjét az ajtóban, kezében egy doboz mélyserpenyős pizzával. Majdnem tíz óra volt, a smink már rég lekopott róla. Kényelmi szempontból kifakult gagyi-Pucci melegítőnadrágot és bő lila pulóvert viselt, ami alig ért a fenekéig.
- Nem számítottam rád. - A feje tetejére tolta az olvasószemüvegét és félreállt, hogy beengedje Dant.
- Nem értem, miért. Mondtam, hogy jövök.
- Az a civakodásunk előtt volt.
- Civakodás? - Dan bosszúsnak tűnt. - Az egy üzleti tárgyalás volt, nem más. Minden semmiségen felhúzod magad. - Becsukta az ajtót.
Phoebét Mici mentette meg a válaszadás alól, aki vakkantgatva és örömtől reszketve szökdécselt be az előtérbe, mikor meglátta, ki a vendég. Phoebe elvette a pizzás dobozt és jókedvűen nézte, ahogy a kutya olyan gyorsan köröz Dan lába körül, hogy csúszkál a padlón.
Dan óvatoskodva nézett Micire. - Ugye nem fog lepisilni?
- Ha megcsókolod és „cukorfalat”-nak hívod, akkor nem.
Dan nevetett és lehajolt, hogy macsós bütyökborzolásban részesítse az uszkár bóbitáját. Mici azonnal hanyatt dobta magát, hogy Dan hozzáférjen a hasához.
- Ne feszítsd túl a húrt, kutya.
Mici kedélyesen fogadta a visszautasítást, és követte őket a nappalin át a konyhába.
- Mi történt a szemeddel?
- Melyik szememmel? Ó, ez? Kosárlabda. Az ügyvezető igazgatód nem játszik sportszerűen.
Phoebe megállt. - Ron tette ezt veled?
- A fiúnak durvaság van az ereiben vér helyett. Azt tanácsolom, tartsd távol magad tőle, ha begurul.
Phoebe egy pillanatig sem hitte, hogy Ron tette ezt Dan-nel, de a férfi szeme csillogásából látta, hogy többet úgy sem fog tudni kiszedni belőle.
Molly arca felderült, mikor beléptek a konyhába, és felállt az asztaltól, ahol éppen végzett a házi feladatával. - Dan! Phoebe azt mondta, hogy nem jön.
- Phoebe nem tudhat mindent, nem igaz? Bocs, hogy ilyen későn értem ide, de a hétfő nagyon hosszú az edzőknek.
Phoebe tudta, hogy Dan és az asszisztensei általában éjfélig dolgoznak hétfőnként, és gyanította, hogy a férfi innen még visszamegy a Stars Complexbe. Nagyra értékelte, hogy betartotta a Mollynak tett ígéretét.
Miközben tányérokat és szalvétákat tett az asztalra, Dan megszólalt: - Remélem, nem vacsoráztak annyit, hölgyeim, hogy nem maradt hely egy kis lefekvés előtti nassoláshoz.
- Én nem - mondta Molly.
- Én sem. - Phoebe már így is meghaladta a napi zsírbevitelt egy csokoládés piskótával, mit számít még pár száz kalória?
Dan leült az asztal végébe, és miközben mindannyian szedtek maguknak egy nyúlós szeletet a vastag vajastészás pizzából, az iskola felől érdeklődött Mollytól. Minden további bátorítás nélkül Mollyból ömleni kezdett a szó az új barátnőjéről, Lizzie-ről, az osztályról, a tanárokról, minden megerőltetés nélkül megajándékozva Dant azokkal az információkkal, amiket Phoebe harapófogóval sem tudott kihúzni belőle több napon át.
Molly a második szelet pizza után nyúlt. - És tudja mi van még? Mrs. Genovese, a szomszédunk megkért, hogy vigyázzak iskola után pár órát az ikerfiaira kedden és pénteken. Három és fél évesek és nagyon helyesek, de azt mondja, szüksége van néha egy kis kikapcsolódásra, mert kimerítik. Három dollárt fizet egy órára.
Phoebe letette a villáját. - Egy szóval sem említetted nekem.
Molly csökönyös arcot vágott. - Peg megengedte. Ha jól sejtem, te most azt fogod mondani, hogy nem.
- Ellenkezőleg. Szerintem jó tapasztalatszerzés lesz. Csak azt szerettem volna, hogy megbeszéld velem.
Dan figyelemmel kísérte a szóváltást, de nem tett megjegyzést.
Fél órával később Phoebe megköszönte neki a látogatást, miközben kikísérte az ajtóhoz. Ahogy gyanította, Dan a Stars Complexbe igyekezett egy késő esti ülésre, hogy véglegesítsék a heti stratégiát a helyi rivális, a Bears ellen.
Dan az ajtónyitó gomb után nyúlt, de tétovázott, mielőtt elfordította volna. - Phoebe, nem mondom, hogy igazad volt azzal kapcsolatban, amiről ma tárgyaltunk, és határozottan nincs ínyemre, ahogy a problémát kezelted, de meg fogom fontolni, amit mondtál.
- Ez elég tisztességes.
- Cserébe ígérd meg, hogy azonnal szólsz, ha gondod van a munkámmal.
- Hozzak testőrt, vagy gondolod, hogy egy csőre töltött pisztoly elég lesz.
Dan sóhajtott és leejtette a kezét a gombról. - Kezdesz tényleg felbőszíteni. Nem tudom, honnan vetted, hogy nehéz velem. Én vagyok a világon a legméltányosabb ember.
- Ezt örömmel hallom, mert van még valami, amit meg akarok vitatni veled. Szeretném, ha kispadra ültetnéd Jim Biederotot a jövő héten, hogy játéklehetőséget kaphasson a tartalékja.
Dannek elborult az agya. - Micsoda! Az összes ostoba szamárságod közül... - Phoebe arckifejezése belefojtotta a szót.
Phoebe felvonta a szemöldökét és elmosolyodott. - Csak próbára akartalak tenni.
Dan válaszul tetőtől talpig végigmérte, aztán olyan selymes hangon suttogott, hogy Phoebén borzongás futott végig egészen a lábujjáig. - Azok a kislányok, akik túl közel vannak a veszélyzónához, könnyen nagy bajban találhatják magukat.
Gyors csókot lehelt Phoebe ajkára, kinyitotta az ajtót és eltűnt lefelé az úton.
Mire beült a kocsijába és elhelyezkedett a kormány mögött, már megbánta a csókot és a kétértelmű szavait is. Ez volt az utolsó, ígérte. Végre eldöntötte, hogy fogja kezelni ezt a kapcsolatot, és a flört nem fért bele.
Tegnap este hazafelé a gépen azt találgatta, hogyan vigye ágyba Phoebét úgy, hogy közben Sharon Andersonnak udvarol. Annyira kívánta Phoebét, hogy mindenféle érvvel igyekezett meggyőzni magát, lehet köztük egy rövid affér, de még mielőtt leszálltak volna, rájött, hogy képtelen rá. Túl fontosak a tervei Sharonnal ahhoz, hogy veszélyeztesse, csak mert nem tudja féken tartani a Phoebe iránti vágyát.
Egy sietős vacsora Sharonnal a múlt héten méginkább meggyőzte, hogy ő az a nő, akit feleségül akar venni. Sharon egy kicsit izgult, de ez várható volt, és mire hazavitte, már valamelyest felengedett. Az ajtóban gyors búcsúcsókot nyomott a szájára, de ez minden. Valahol út közben beléhasított ez a régimódi nézet, hogy ne szeretkezzenek Sharonnal a nászéjszakáig.
Ami Phoebét illette... annyira vágyott rá, hogy az már fájt, de azelőtt is elbánt a szexuális gerjedelemmel, s úgy gondolta, az idő majd megoldja. Tudta, számára az lesz a legbiztonságosabb, ha a kapcsolatukat szigorúan szakmai keretek közé tereli, az ötlet azonban pokolian nyomasztóan hatott rá. Egyre jobban megkedvelte Phoebét, a fenébe is! Ha férfi lenne, simán bekerülne a legbensőbb baráti körébe.
Miért zárná ki a magánéletéből, kérdezte magától, amikor Phoebe az év végén visszamegy Manhattanbe és valószínűleg soha többé nem látja?
Nem mintha azt tervezte volna, hogy továbbra is enyelegjen vele. Csak barátként fogja kezelni. Nincs több olyan botlás, mint az a kis csók ma este, nincs több szexuális provokálás repülőgépbudikban. Lehet, hogy Phoebe pillanatnyilag szívesen folytatta volna a testi kapcsolatot, de tapasztalatai szerint az olyan nők, mint Phoebe, megadóak voltak ilyen téren. Mihelyt értésére adja, hogy a szabályok megváltoztak kettejük között, Phoebe alkalmazkodik. Phoebe tudja, hogy a dolgok néha működnek és néha nem. Nem kell a szájába rágni.
Elmosolyodott magában, miközben beindította a motort. Phoebe állati klassz, meg kell hagyni. Nem is igazán tudta, hogy történt, de sikerült kivívnia a tiszteletét. Soha nem gondolta volna, hogy ennyit fog gürcölni, hogy teljesítse tulajdonosi kötelezettségeit, és az odaadása még lenyűgözőbb volt, tekintve, hogy számára eddig ismeretlen területen járt. Azt is csodálta benne, ahogy szembeszállt vele. Sikerült úgy megvédenie az álláspontját, hogy közben ne viselkedjen ribanc módjára, ellentétben Valerie-vel, aki csak a gyilkolás öröme kedvéért mart belé.
A kapcsolata Phoebével fontossá vált, és amíg nem hódol be a kettejük közötti erőteljes, de terhes fizikai vonzalomnak, mi rossz van abban, ha jól érzik magukat egymás társaságában, mint barátok. Nem mintha könnyű lenne parancsolni a kezének. Jó hogy az est nagyobb részében ült, mert nézni, ahogy Phoebe abban a feszes nadrágban meg pulóverben sasszézik, ami alig ért a fenekéig, folyamatos izgalmi állapotot eredményezett nála.
Elmosolyodott, ahogy elhajtott a járdasziget mellől. Ha az oroszok okosak lennének, számításba vették volna Phoebe radioaktív testét, mielőtt bejelentik a nukleáris leszerelésről szóló megállapodás végét az Egyesült Államokkal.
Eggyel több indok arra, hogy Sharont vegye feleségül. Saját fájdalmas tapasztalataiból tudta, hogy a hosszú távú kapcsolatok nem a nemi vágyra épülnek. Hanem kölcsönös megbecsülésre, és ez az, ami benne és Sharonban közös volt.
Ezért mire a gép leszállt, elhatározta magát. Amikor Phoebe az év végén elhagyja a várost, feldobja Sharonnak a kérdést, jelenleg azonban kiélvezi, hogy mind a két nővel együtt lehet. Amíg nem húzza le a cipzárját, a legkevésbé sem jelent gondot tükörbe néznie, az a tény pedig, hogy a Phoebé-től való önmegtartóztatás ilyen mocskosul lesújtóan hat rá, méginkább azt igazolja, hogy a kapcsolatuknak plátóinak kell maradnia. Történjen bármi, nem fog még egyszer az első házassága hibájába esni.
Gondolatait egy szürke kisbusz felvillanó képe zavarta meg, ami Phoebe lakásától alig három háztömbnyire egy mellékutcában parkolt. Káromkodott és hátramenetbe kapcsolta a Ferrarit. A gumik csikorogtak, miközben a kocsi kifarolt. Megint váltott. Az erős motor azonnal reagált, és az autó lefelé száguldott a mellékutcában, éppen akkor érve oda a kisbuszhoz, amikor annak vezetője el akart indulni. Dan eltekerte a kormányt és beszorította a kisbuszt a Ferrari és a mögötte parkoló kocsi közé.
Kiugrott. Négy hosszú lépéssel ott termett a kisbusznál, feltépte az ajtaját és kirángatta a sofőrt a kabátjánál fogva. - Miért követsz, te szánalmas tróger?
A férfi kövér volt, megbotlott, alig tudta visszanyerni az egyensúlyát, hogy el ne essen. Ütésre lendítette a karját, de Dan nekinyomta a kisbusz oldalának. - Ki vele!
- Engedj el, te gazember!
- Nem, amíg... - Dan elhallgatott, mikor rájött, hogy van valami ismerős ebben az emberben. Túlsúlyos alkat, piros-pozsgás arcszín, nagy orr, ősz haj. Ebben a pillanatban felismerte.
- Hardesty?
- Igen - vicsorgott a másik. - Na, mi van, faszszopó?
Dan szerette volna gyomron vágni a férfit, de eszébe jutott az öreg Ray bánatos arca a temetésen, és visszafogta magát. Inkább lazított a szorításon, bár nem engedte el a fickót.
- Hetek óta követ. Mi ez az egész?
- Szabad országban élünk. Arra megyek, amerre akarok.
- A törvény másképp vélekedik. Amit maga csinál, azt zaklatásnak nevezik.
- És akkor mi van? Rossz a lelkiismereted, azért zavar, hogy követlek?
- Miért lenne rossz a lelkiismeretem?
- Mert megölted a fiamat, de csirkefogó! Ray Junior miattad halt meg. Ha nem küldted volna el a Starstól, még mindig élne.
Dan úgy érezte, mintha arculcsapták volna. Soha nem tudta teljesen megnyugtatni a lelkiismeretét, és azonnal elengedte a férfit. - Nem volt más választásom, Mr. Hardesty. Ameddig csak lehetett, bent tartottuk a gárdában.
De látta Hardesty tébolyult tekintetéből, hogy felesleges minden szó. - Szükséged lenne rá, te gazember! Csak a szerencsének köszönhetitek, hogy a Giantset meg tudtátok verni nélküle. Az én fiam nélkül a Stars nem fog sokáig nyerni. Ray Junior nélkül vesztesek vagytok!
Dan szánalmat érzett. Ray egyedüli gyerek volt, a halála elvette az öreg eszét. - Ray remekül játszott - mondta, hogy megpróbálja megnyugtatni.
- Ebben átkozottul igazad van. Miatta járhattam felemelt fejjel a városban. Mindenki tudta, ki vagyok. Mindenki beszélgetni akart velem. De most már a nevemet is elfelejtették, és mindezt miattad. Ha nem tiltottad volna el a fiamat, az emberek még mindig tisztelnének.
Nyálbuborékok gyűltek Hardesty szájának sarkába Dan szánalma pedig elszállt. Hardestynek nem a fia hiányzott; hanem az élet Ray reflektorfényének bűvkörében. Dan apja tizenöt éve halott volt, de miközben belenézett Hardesty apró, kegyetlen szemébe, úgy érezte, mintha ismét Harry Calebow előtt állna.
Harry is a saját fia hátán felkapaszkodva akart tekintélyt szerezni magának. A középiskolában Dan feszengve hallgatta, ahogy az apja állandóan vele kérkedik a nyilvánosság előtt, ami annál is inkább ironikus volt, hogy négyszemközt soha nem kapott mást tőle, csak kritikát. Eszébe jutott, amikor másodéves gimnazista korában Harry fejbe vágta egy üveggel, mert az utolsó harminc másodpercben elejtette a labdát a Talladega ellen.
Hátralépett, mielőtt más vétkéért bűntette volna meg ezt az embert. - Tartsa magát távol tőlem, Hardesty. Ha mégegyszer meglátom, hogy követ a kisbuszával, nagyon megbánja.
- Nagymenő - gúnyolódott Hardesty, miközben Dan otthagyta. - Kibaszott nagymenő! Lássuk, milyen menő leszel, amikor a csapatod megint kikap a héten. Lássuk milyen menő leszel, amikor lapátra tesznek emiatt a szezon miatt. A Stars egy nulla a fiam nélkül! Egy nulla!
Dan becsukta a kocsiajtót Hardesty kajánsága előtt. Miközben elhajtott, arra gondolt, hogy talán ezért akar annyira apa lenni. Be kell bizonyítania magának, hogy ő jól fogja csinálni.



19.

Phoebe magát nézte a Stars-stadion egyetlen női mosdójának hátsó falára akasztott hosszú, keskeny tükörben. A bő, szürke, kámzsanyakú pulóver, amiben ma dolgozni jött, a nyakától a combjáig mindenét eltakarta. Egy hozzáillő gyapjúszoknya lágy redőkben omlott le a vádlija közepéig, ahol szürke, nem áttetsző harisnya és konzervatív pumps cipő tette teljessé meghökkentő összképet. Haját takaros apródfrizára fésülte, arcából egy szürke bársonyszalaggal fogva hátra, és csak hatalmas, asszimetrikus ezüst fülbevalója és széles karperece mentette meg attól, hogy úgy fessen, mint egy külvárosi bridzsklub elnöke.
Jó, hogy Viktor nem látta, mert halálra röhögte volna magát. Phoebét nem érdekelte. Élvezte, hogy életében most először másképp öltözik. S ráadásul mindezt nem azért tette, mert át akart változni, hanem mert jól érezte magát bennük. A spandex és az aranylamé mindig is a ruhatára részei lesznek, de már nem félt kevésbé feltűnő ruhákban járni.
Kicsit elfordult és végigsimított a csípőjén. A legmerészebb képzelettel sem lehetett azt állítani, hogy fiúsan karcsú lenne. Lehet, hogy Dan kövérnek tartotta, és ezért nem mutatott semmilyen hajlandóságot arra, hogy szeretkezzen vele azóta az este óta a repülőgép mosdójában, majd két hónappal ezelőtt. Miközben kilépett a folyosóra, azon töprengett, benyújtja-e valaha is a férfi azt a „most”-ot, amit ígért.
Mici trappolt oda hozzá, a piros-zöld kockás masni, amit Phoebe most igazított meg a fülénél, kibomlott. A személyzet egy órája távozott, és a mai napi nyüzsgés után az épület természetellenesen csendesnek tűnt. Aranybrokát füzérekkel és cserepes piros mikulásvirágokkal díszített irodák mellett haladt el, alig egy hét, és itt a karácsony. Mici kiszaladt az előcsarnokba, hogy elfoglalja egyik kedvenc helyét az ajtó mellett.
Dan a vacsoraidőt választotta a testedzéshez, mert ilyenkor csak az övé volt az edzőterem, Phoebének pedig szokásává vált benézni hozzá, hogy elbeszélgessenek, mielőtt hazamegy. Már azelőtt hallotta a férfi ritmikus nyögéseit, hogy belépett volna. Dan egy kipárnázott padon feküdt hajlított térddel, talpát a földön nyugtatva és ijesztően nagy súlyokat emelgetett a mellkasa fölött. Izmai táncot jártak, az erek az alkarján vastag, sötét kötelekként dagadtak, miközben kinyomta a rudat és lassan leengedte. Phoebe nézte, ahogy mellizma megfeszül verítéktől nedves pólóján, és kiszáradt a szája.
Dan még nem vette észre, így nem kellett lepleznie a sóvárgását, miközben nézte. Az izmok a férfi combjában összeugrottak, miközben Phoebe tekintete felfelé siklott bő rövidnadrágjának ülepéhez. Nagy becsben tartotta egyre elmélyülő barátságukat, a hiányérzete ellenére is. A szeretője akart lenni Dannek, nem csak a barátja, de kezdte azt hinni, hogy lehetetlent kíván. Bebizonyosodott, hogy egy évtizednyi gátlást nem könnyű leküzdeni, és egyre jobban félt attól, hogy nem tudta megadni Dannek, amit a férfi várt egy nőtől.
Hangos morgással Dan beleejtette a rudat a villák közé, és felült. Nyirkos haja kócos volt, és izzadtság gyöngyözött a nyakán, miközben Phoebére mosolygott. - Mikor öltözöl már át és kezdesz el edzeni te is?
- A napokban visszatérek az aerobikhoz - felelte Phoebe túl sok lelkesedés nélkül. - Minden este sétálok Micivel.
- Nem semmi edzés az.
- Ne légy önelégült. Nem mindenki akar világklasszis izmokat.
Dan elmosolyodott. - Szóval szerinted nekem világklasszis izmaim vannak?
- A te korodban mindenképpen.
Dan felkacagott, felállt és átment egy másik padhoz, ezúttal egy párnázott hengereshez. Amíg hátat fordított, hogy beállítsa a súlyokat, Phoebe lerúgta a cipőjét és fellépett az elefánt nagyságú Toledo-mérlegre a helyiség végében. Ha leszámolja a négy kiló ruhát, pontosan annyi volt, amennyi lenni akart.
A számlap majdnem akkora volt, mint egy stoptábla, ezért lelépett, mielőtt a férfi leolvashatta volna. A padhoz sétált, ahonnan Dan felállt, és miközben leült, lágy gyapjú szoknyája szemérmes redőkben omlott le a vádlija körül. A legutóbbi vasárnapi meccsen egy modern tiniruhát viselt, aminek nagy sikere volt a szurkolóknál, de minden héten új szereléssel előállni megterhelte a költségvetését.
- Az ügyfélszolgálaton ma bolondokháza volt - jegyezte meg Phoebe. - Amióta a Bears kiesett a versenyből, az egész város Stars-lázban ég.
Dan beakasztotta a bokáját a kipárnázott henger alá és kinyújtotta a lábát, hogy megemeljen egy újabb halomnyi súlyt. - Chicago szereti a csapatait.
A Giants elleni meglepetésszerű győzelmet két további Stars-diadal követte, aztán november utolsó heteiben vereséget szenvedtek a Saintstől és a Buffalo Bilistől. Azóta azonban nyertek három félelmetes ellenféllel szemben, és az összesítés alapján esélyesek lettek az AFC Central Division első helyezése.
A legmeglepőbb fordulat az AFC Western Divisionban következett be. Dan elmondta, milyen romboló hatása lehet a sérüléseknek egy csapatra, s Phoebe szemtanúja lehetett ennek a Portland Sabers esetében. Ami briliáns szezonként indult a számukra, rémálommá vált, amikor elvesztették tehetséges irányítójukat és három másik kulcsfontosságú játékosukat. Zsinórban öt veretlen mérkőzés után egy kivételével minden meccsüket elvesztették. Az irányítójuk azonban felépült, és a szakértők szerint megtáltosodnak a rájátszásban.
- Lássuk, jól értem-e. - Phoebe meglóbálta lábujján az egyik szürke cipőjét és előre-hátra hintáztatta. Kis kristálygyöngyökkel kirakott ezüst bokalánca csillogott a fényben. - Akkor szerezhetjük meg az AFC Central-címet, ha most nyerünk, és a Houston veszít a Redskins ellen. Így van?
- Csak ha a Bengals megveri a Steelerst. - Dan nyögött az erőkifejtéstől. - És emlékeztetlek, hogy a héten a Chargers ellen játszunk. Legutoljára, amikor összecsaptunk, a védelmük front sevenre állt fel ellenünk.
- Bobby Tom azt mondta, nem fél a Chargers védelmétől.
- Bobby Tom azt is mondja, hogy nem fél a nukleáris háborútól, úgyhogy én nem tulajdonítanék nagy fontosságot a véleményének.
A bajnokság szerkezete olyan bonyolult volt, hogy ha Phoebe örökké élt volna, akkor sem értette volna meg. Bár nem teljesen volt tisztában minden variációval, azt tudta, hogy ha a Stars megnyeri a Central Division-bajnokságot, esélye van a két AFC-rájátszás meccsre, ami után január harmadik hetében már a bajnoki döntő következik. Ha azt megnyerik, ő lesz a Stars vitathatatlan tulajdonosa, az apja pedig forogni fog a sírjában.
Nem tudta volna megmondani, melyik volt az a pillanat, amikor a Starst megtartani sokkal tetszetősebb gondolat lett, mint visszamenni New Yorkba és galériát nyitni. Több csábította, mint a Danhez való vonzalma, több, minthogy valamiféle posztumusz bosszút álljon az apján. Minden egyes munkanap új kihívást jelentett. Szerette bekapcsolni a számítógépét és mesterkedni a számokkal a táblázatkezelőben. Szerette a megbeszéléseket, a telefonhívásokat, a puszta, lehetetlen feladatot, hogy egy olyan munkát végez zen, amire siralmasan szakképzetlen. Az elmúlt pár hónapban egyszer csak elkezdett rettegni attól, hogy átadja a csapatot Reednek.
- Őszintén szólva jobban szeretném, ha egy kicsit bizakodóbb lennél. Hol van az a hasba akasztós duma, amit a játékosoknak adsz elő?
- Most csak ketten vagyunk... - Dan levegő után kapkodott. - ... és te jobban felülsz neki, mint ők. Nem akarok hamis reményeket táplálni benned. Remek csapatunk van, minden egyes játékkal egyre jobbak vagyunk. - Nem vette le a szemét Phoebéről, és valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mintha egyre ingerültebbé vált volna. - A szezon kezdetén senki nem adott volna értünk egy lyukas garast sem, de bármilyen bátrak is a játékosaink, még fiatalok és még túl sokat hibáznak. A Chargers pokoli jó csapat, és most, hogy Murdrey lekerült a sérültek listájáról a Sabersnél... Volnál szíves abbahagyni ezt? - A súlyok csörömpölve visszaestek.
- Mit?
- Amit csinálsz!
Dan a szürke pumps cipőt bámulta, amit Phoebe a lábujján lóbált előre-hátra. Megállította. - Mitől vagy ilyen házsártos?
Dan felállt a géptől. - Csak próbálok koncentrálni, te meg ott ülsz és mutogatod a lábadat!
Phoebe szoknyája addig csúszott felfelé, amíg egy botrányos tíz centire megállt a térde alatt. - Ne viccelj! Ez zavar?
- Ezt mondtam, nem?
Dan csípőre tett kézzel állt előtte, és konok arckifejezése elárulta, nem áll szándékában visszatáncolni, jóllehet tudnia kellett, hogy jó úton van afelé, hogy bolondot csináljon magából.
Phoebe kényszerítette magát, hogy ne mosolyogjon, de egy kis boldogságbuborék már ott dagadt a bensejében. - Igazán sajnálom. - Bűnbánó arccal felállt. - Fogalmam sem volt, hogy ilyen érzékeny vagy.
- Nem pont érzékeny.
Phoebe egy kicsit közelebb lépett. - Persze hogy nem.
Dan bizalmatlanul nézett rá. - Talán jobb lenne, ha nem jönnél közelebb. Izzadt vagyok.
- Jézusom, már észre sem veszem. Biztosan azért, mert annyi időt töltök egy futballcsapattal.
- Igen, szóval...
Phoebe a kétségbeesettek bátorságával tette tenyerét a férfi nedves pólójára, pontosan a szíve fölé. - Keményen hajtasz.
Dan nem mozdult. Phoebe érezte, hogy a férfi szíve kalapál, és remélte, hogy nem csak az edzéstől. Pillantásuk egymásba kapcsolódott, Phoebét pedig olyan heves sóvárgás fogta el, hogy tudta, rá kell hogy írva legyen az arcára.
- Ez nem jó ötlet. - Dan elszoruló, fojtott hangon préselte ki a szavakat, de meg sem próbált hátrálni.
Phoebe összeszedte a bátorságát. - Aznap este, amikor Meadowlandsből repültünk hazafelé, nem bántad, hogy hozzád érek.
- Aznap este nem gondolkodtam tisztán.
- Akkor ne gondolkodj tisztán most sem. - Behunyta a szemét, ujjait Dan felkarjára kulcsolta és megcsókolta. Amikor a férfi nem csókolta vissza, ajkával végigsimított az ajkán és imádkozott, hogy Dan megadja magát, mielőtt inába száll a bátorsága.
Dan egy nyögéssel szétnyitotta az ajkait és nyelvével Phoebe szájába hatolt. Egyik kezét a fenekére, a másikat a tarkójára simítva magához rántotta. Ajkaik egymáshoz tapadtak, nyelvük kutakodott. Phoebe összevissza fogdosta Dant mindenhol, annyira kívánta. Érezte, hogy a férfi kemény és lüktet. Talán most.
Dan megfogta a vállát és gyengéden eltolta. Phoebe látta, hogy az önuralmáért küzd. - Nem tehetjük, Phoebe.
- Miért nem? - Phoebe kábán próbálta megérteni a férfi visszautasítását.
- Hát itt vagy.
Phoebe az ajtó felé pördült, amikor Reed belépett. Fekete gyapjú felsőkabátja nyitva volt, fehér kasmírsál bukkant elő a gallérjából. Mennyit láthatott?
Ahogy a Stars elkezdett felfelé menetelni a diadalúton, úgy keletkeztek repedések Reed barátságosságán. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen sokat kell majd várnia, hogy rátehesse a kezét a Starsra. Bár továbbra is ügyelt arra, hogy beszéljen Phoebével mások füle hallatára, ha kettesben voltak, Phoebe meglátta benne azt a kamasz zsarnokot, aki összetépte az anyja fényképét.
Reed lehúzta fekete bőrkesztyűjét. - Ömlők, hogy el tudtalak csípni, Dan. Minél előbb össze kell ülnünk, hogy beszéljünk a játékjogokról. Van pár ötletem, amit meg akarok veled vitatni.
- Szívesen elcsevegnéd veled, Reed - mondta Dan kedvesen. - De amíg nem veszítünk, attól tartok, hogy csak Phoebe ötleteit hallgathatom meg.
Phoebe látta, hogy Reednek nem tetszik az elhessegetés, de túl okos volt ahhoz, hogy kimutassa Dannek. Helyette azt a leereszkedő mosolyát vetette rá, amitől Phoebe szerette volna kikaparni a szemét. - Phoebe semmit nem tud a játékjogokról.
- Meglepődnél, mi mindent tud Phoebe. Ami azt illeti, épp most vetette fel Rich Fergusont a Michigan State-ből. Ugye, Phoebe?
- A kölyök tényleg nem semmi - felelte Phoebe figyelemre méltó magabiztossággal ahhoz képest, hogy még soha életében nem hallott Rich Fergusonról.
- Lenyűgöző, milyen sokat tud tanulni egy okos nő alig pár hónap alatt. Persze ez nem jelenti azt, hogy egyetértek veled a Jenkins kölyökkel kapcsolatban.
- Lehet, hogy igazad van. Majd átgondolom. - Kérlek, uram, ne sújts le rám, amiért hazudtam! Phoebe hálás volt Dannek, amiért megvédte, de ezzel nem kárpótolta azért a tagadhatatlan tényért, hogy amikor ő gyakorlatilag a lábai elé vetette magát, Dan visszautasította.
Reed megérezte a szövetségüket, és nem örült neki. - Előbb vagy utóbb szóba kell állnod velem - mondta fojtott hangon. - És attól tartok, hogy az én vezetési stílusom sokkal határozottabb, mint a Phoebéé.
- El is várom tőled, hogy a magad módján intézd a dolgokat - felelte Dan, aki nem volt hajlandó bekapni a csalit.
Gary Hewitt kukkantott be az ajtón, aki majdnem ugya-annyi órát dolgozott egy héten, mint Dan. - Bocs a zavarásért, Dan, de van egy új film, amit meg kellene nézned. Azt hiszem, megvan a megoldás a Collier-problémára.
- Hogyne, Gary. - Phoebéhez fordult és felhúzott szemöldökével kérdezte, hogy maradjon-e erkölcsi támaszt nyújtani.
Phoebe elmosolyodott. - Majd holnap befejezzük, amiről beszéltünk.
Dan a nyakába akasztotta a törülközőt, bólintott mindkettejüknek és távozott.
Reed a tenyerébe csapott fekete bőrkesztyűjével. - Hadd vigyelek el vacsorázni. Végre jól elcseveghetnénk.
- Sajnálom. A héten próbálok Mollyval enni.
A férfi enyhén összehúzta a szemét. - Még nem is mondtam, mennyire bámulatba ejt, ahogy a szárnyaid alá vetted. Mivel nem vagy igazi anyatípus, tudom, micsoda áldozat a részedről.
- Élvezem Molly társaságát. Egyáltalán nem áldozat.
- Örülök. Most, hogy Bert elment, nem tehetek róla, de legalább egy kicsit felelősnek érzem magam érted. Azt hiszem, ez természetes, hiszen én vagyok az egyetlen élő férfirokonod.
- Köszönöm, hogy aggódsz értem, de megvagyok.
- Szerencse, hogy olyan nagyvilági nő vagy. Abból, amit ide belépve láttam, nyilvánvaló, hogy köröznek körülötted a cápák.
- Cápák?
Reed nevetett. - Semmi baj, Phoebe. Előttem nem kell színlelned. Biztos vagyok benne, hogy te is ugyanolyan mulatságosnak találod Dan udvarlását, mint én. Senki sem számított rá, hogy a Stars idáig eljut... még az edzői sem. Úgy vélem, természetes, hogy megteszi a tétjeit, noha arra számítottam, hogy sokkal ravaszabbul fogja csinálni.
- Reed, fogalmam sincs, hogy miről beszélsz - mondta Phoebe mereven.
A férfi aggodalmasan ráncolta a homlokát. - Ó, istenem, Phoebe. Sajnálom. Azt hittem... Nálad ez ugye tényleg komoly? Jézusom, milyen seggfej vagyok. Nem akartam ilyen otromba lenni.
- Miért nem mondod ki egyszerűen, amire gondolsz? - öltött magára olyan nyugalmat Phoebe, amit nem érzett.
Reed úgy nézett rá, mint egy kedves nagybácsi. - Dan életében a futball a legfontosabb. Ezt mindketten tudjuk. Bezsongott még a legkisebb esélytől is, hogy ráteheti a kezét a Starsra. Kihasznál téged, anélkül, hogy ő bármit is kockáztatna. Ha a Stars veszít, minden baj nélkül kibújhat a kapcsolatból. De ha nem veszít... - Az álla megfeszült. - Számíthatsz rá, hogy a mi vezetőedzőnk olyan gyorsan meg fogja kérni a kezed, hogy csak kapkodod a fejed.
Dannek voltak hibái, de őt nem használta ki azért, hogy megkaparintsa a Starst, s Phoebe még soha nem gyűlölte Reedet ennyire, mint ebben a pillanatban. Simulékony és minden hájjal megkent volt, teljesen elvtelen és a végsőkig önző. Mindazonáltal Phoebe tudta, hogy Reed valószínűleg el is hiszi, amit mond, hiszen ő ezt tette volna Dan helyében.
- Köszönöm, hogy aggódsz értem, de azt hiszem, komolyabban veszed a Dannel való kapcsolatomat, mint én.
- Ezt örömmel hallom. Meg se kellett volna említenem. Ez a beszélgetés vasárnap estére úgyis érvényét veszti. A Stars ezen a héten alulmarad. Remélem, felkészültél rá, hogy kikaptok.
- Majd meglátjuk.
Miután Reed elment, Phoebe ott állt az üres edzőteremben és arra gondolt, milyen ironikus, amivel Reed Dant vádolta. Ha Dan meg akarta volna szerezni a Starst azzal, hogy őt leveszi a lábáról, igazán kontármunkát végzett.

Ronnak még el kellett intéznie egy fontos telefont a kocsijából, így Phoebe egyedül lépett be DuPage County egyik legújabb és legelőkelőbb klubjának lenyűgöző ezüst és kék előcsarnokába. Három nappal karácsony után volt, a hallt még mindig örökzöld faágak és csicsás ezüstmasnik díszítették. Mivel Jason Keane volt a klub első számú támogatója, Phoebe nem lepődött meg, hogy a férfi a magánétkezőjét választotta a megbeszélésük színhelyéül.
Még mindig próbálta felfogni, hogy a Stars legalább még egy hét haladékot kapott. Reed jóslata ellenére a Stars megverte a Chargerst egy mezőnygóllal egy elviselhetetlenül feszült játékban vasárnap, megszerezve ezzel az AFC Central Division első helyét a Steelers elől, akik a hosszabbításban elvesztették a meccset a Bengalszel szemben. Most volt még egy esélyük, hogy Phoebe álmodozhasson.
Kétségtelenül kudarcra vértezte fel magát. Bert éveken át sikertelenül próbálta újratárgyalni Jason Keane-nel a stadionszerződést, és semmi oka nem volt rá azt hinni, hogy ő majd megold egy olyan helyzetet, amiben az apja elbukott. Hosszú hetek munkájával meglehetősen átfogó ismereteket szerzett a csapat pénzügyi helyzetéről, bonyolult tárgyalások terén azonban nem volt tapasztalata.
A logika azt diktálta, hogy egyszerűen csak írja alá az új szerződést, amit az ügyvédek a múlt héten átküldték. Nem volt több kegyelem a Starsnak; a következő vereségükkel végleg kiesnek a versengésből. Ha valahogy sikerülne javítania a stadionszerződés feltételein, azzal csak Reednek segítene. Másrészről, amíg a Stars nem veszti el a legközelebbi meccsét, ő a tulajdonos, és azt fogja tenni, ami a csapatnak a legjobb.
A gondolat, hogy mi vár rá ma este, megviselte, és a gyomra háborogni kezdett. Az érzés csak fokozódott, amikor a Csak tagoknak feliratú, gazdagon metszett üvegajtó kinyílt a countryklub előcsarnokának túlsó végében. Elakadt a lélegzete, mikor a szmokingot viselő magas, jól megtermett férfiban felismerte Dant.
A mai este eltervezése túlságosan lefoglalta ahhoz, hogy azon rágódjon, Dan visszautasította a csókját a múlt héten az edzőteremben. Most visszatért a fájdalom és megdermedt, miközben a férfi odajött hozzá.
- Mit keresel itt?
- Tag vagyok. Azt hitted, potyázni fogok a Keane-nel való megbeszéléseteken?
- Honnan tudsz a megbeszélésről?
- Rontól.
- Bizalmasan kellett volna kezelni.
- Nem mondtam el senkinek.
- Szándékosan nem érted a lényeget. Neked nem kellett volna róla tudnod.
- Ennek semmi értelme, Phoebe. Hogy tudott volna Ron meghívni, ha nem mondja meg, hogy megbeszélés lesz?
A ma este épp elég nehéznek ígérkezett anékül is, hogy Dan végignézze azt, ami minden valószínűség szerint katasztrófának fog bizonyulni. - Attól tartok, vissza kell vonnom Ron meghívását. Megegyeztünk, hogy ez egy magánbeszélgetés lesz köztünk, Jason és néhány tanácsadója között.
- Sajnálom, Phoebe, de Ron elvetemültté válik, ha nem azt csinálom, amit mond. Félek ujjat húzni vele, amióta azt a monoklit kaptam tőle.
- Nem tőle kaptad a monoklit! Te... Ez nevetséges...
Miközben Phoebe szájából ömlöttek a szavak, Dannek kényszerítenie kellett magát, hogy oda ne hajoljon és le ne nyalja a szájáról a morcosságot. Színtiszta vágy borította el abban a pillanatban, ahogy meglátta. Ahelyett, hogy egyre inkább hozzászokott volna, hogy nem nyúl hozzá, napról napra mind nehezebbé vált az önmegtartóztatás. Phoebe mindene felizgatta. Most is például. A legtöbb nő frizurája, amikor kiöltözik, merev és tiszta lakk. Phoebéé azonban hálószobás volt. Lágy szőke hullámokban omlott le majdnem a válláig, a vége egy kicsit kifelé kunkorodott. És neki volt a legszebb nyaka, amit valaha látott, hosszú és kecses.
Azt mondta magának, hogy hálásnak kellene lennie, amiért a többi testrészét még eltakarja az a fekete estélyi kabát. Még azok a bő ruhák, amikben mostanában néha dolgozni járt, sem tudták elrejteni, ami alattuk van. Tudta, hogy örülnie kellene, hogy Phoebe sokkal inkább konzervatív üzletasszonyként öltözködik, de az igazság az volt, hogy rajtakapta magát, amint alig várja azokat a napokat, amikor Phoebe úgy jelenik meg, mint régi önmaga. Nem mintha bevallotta volna neki.
Abbahagyni azt a múltkori csókot, volt a legnehezebb dolog, amit életében tett. Jóllehet megpróbált tisztességes lenni azzal, hogy elhúzódott, Phoebe reményvesztett arckifejezése láttán mégis úgy érezte magát, mint egy utolsó szívtipró. Akkor pár másodpercre elvesztette a fejét, de ezenkívül majd két hónapja semmi olyasmit nem tett, amivel biztatta volna. Örülnie kellett volna neki, ő mégis nyomorultul érezte magát. Azt hajtogatta magának, hogy Phoebe hamarosan visszatér Manhattanbe, de ahelyett, hogy ez felvidította volna, méginkább elszomorította.
Phoebe még mindig dühös volt rá. Ferdevágású szeme aranybarnára sötétült, miközben lassú tűzön fortyogott benne a harag a ma esti váratlan felbukkanása miatt. Azt kívánta, bárcsak Sharonnak is lenne mersze így eléállni, mint Phoebének volt, de Sharon egy édes kis teremtés volt, híján Phoebe szemtelenségének legparányibb jelével s Dan elképzelni sem tudta róla, hogy ilyet tegyen.
Bár hetente legalább egyszer találkozott Sharonnal, ez volt az első alkalom, hogy félénk nővel volt dolga, és még nem egészen csiszolódott hozzá. Sharon kedvessége néha már kezdte idegesíteni, de akkor figyelmeztette magát az előnyeire. Soha nem kell amiatt aggódnia, hogy Sharon Anderson megüti majd a gyerekeit, ha begurul. Soha nem kell amiatt aggódnia, hogy úgy bánik majd a gyerekeivel, ahogy az anyja bánt ővele.
Phoebe a tűsarkúja orrával dobolt, miközben szikrázó fülbevalója előre-hátra fityegett a fürtjei között. - Miért akarja Ron, hogy itt legyél? Nekem egy szóval sem említette.
- Ezt tőle kell megkérdezned.
- Találgass!
- Nos, mondott valamit arról, hogy talán szüksége les egy tartalék irányítóra. Arra az esetre, ha eldobnád az agyad.
- Úgy.
- Te is tudod, hogy néha szokásod.
- Nem tudom!
Phoebe szétrántotta a kabátját, és amikor Dan meglátta,hogy mit visel alatta, azonnal elment a jókedve.
- Valami baj van? - Phoebe őrjítő mosollyal hagyta, hogy a kabát lecsússzon meztelen vállán.
Dant mintha letaglózták volna. Hogy tehette? Túl sokáig türtőztette magát, és most kitört.
- Az istenit! Amikor már kezdtem azt hinni, hogy megjött a józan eszed, bebizonyítod, hogy tévedtem! Én tényleg azt hittem, hogy talán halványan dereng neked, mi a tétje ennek a megbeszélésnek, de most rájöttem, hogy teljes homályban vagy!
- Lám-lám. Valaki határozottan morcos kedvében van ma este. Lehet, hogy a magad dolgával kellene törődnöd és hazamenned. - Phoebe kihúzta az ujját a kabátból, és jobbra-balra riszálva a csípőjét, a ruhatárba vitte azt. Amikor visszament, Dan érezte, hogy egy ér lüktet a halántékán. Alig pár perce gondolt arra, mennyire szereti Phoebe exhibicionista ruháit, de ez még azelőtt volt, hogy meglátta a mostani cuccot.
Úgy festett, mint egy bordélyház főkurtizánja. Dan nézte a hosszú, tapadós fekete ruhát, ami inkább tűnt S&M hámnak, mint ruhaneműnek. A felső fele halászhálóból és fekete szíjakból állt. Az egyik szíj nyakörvként fonódott a torkára, majd terült szélt felfelé legyező alakban egy alig szélesebb szíjig annál, ami a melle felezőpontján körbefutva épp eltakarta a mellbimbóját. A halászháló meglehetős méretű lyukain át tisztán látta, ahogy Phoebe mellének mind az alsó, mind a felső domborulata kidülled a ráfeszülő szíj alatt és felett.
A derekánál a halászháló egy testhez simuló anyagba ment át, amely testfestékként tapadt Phoebe csípőjének ívére. A combja közelében a ruhát aranyszínű fém díszítette, ami már-már harisnyakötőre emlékeztetett volna, ha nem kívül lett volna, ahol mindenki láthatta, hanem rejtve. Mindennek tetejébe a ruha fel volt sliccelve egészen a mennyországig.
Dan égett a vágytól, hogy ráborítsa a zakóját és eldugja a világ szeme elől, mert nem akarta, hogy mások ilyen sokat lássanak a testéből, ami átkozottul nevetséges volt, tekintve hogy Phoebe milyen előszeretettel szabadult meg a ruháitól. Megfogta a karját és az előcsarnok oldalában nyíló kis fülke felé vezette, ahol elrejthette a kíváncsi szemek elől, és komolyan nekiesett.
- Szerinted így kell felöltözni egy üzleti tárgyalásra? Szerinted ezt kell viselni, amikor egy szerződésről tárgyalsz? Nem érted, hogy egy ilyen ruhában az egyetlen, amiről tárgyalhatsz, az az, hogy mennyit kérsz egy ostorcsapásért a csupasz fenekére?
- Te mennyit fizettél érte utoljára?
Mielőtt Dan felocsúdhatott volna az arcátlan megjegyzéstől, Phoebe elsurrant. Dan utána pördülve látta, hogy Ron lép be az előcsarnokba, és a döbbenetből az arcán nyilvánvalóvá vált, hogy őt is ugyanúgy elképesztette Phoeb szerelése. A férfiak pillantása találkozott, Dan pedig azon gondolkodott, vajon övé is ugyanolyan tehetetlennek tűnt-e, mint a Roné. Nem érti Phoebe, hogy ez DuPage County? A nők DuPage Countyban nem így öltözködnek, az isten szerelmére! Templomba járnak és a republikánusokra szavaznak, ahogy a férjük mondja nekik.
Phoebe felé sietett hosszú léptekkel, agyában azzal a kósza gondolattal, hogy bevisz neki egy jobb horgot, aztán a vállára veti, mikor megjelent Keane egyik lakája. Mielőtt megállíthatta volna, Phoebe elindult vele.
Nem maradt sok választása, mint követni. Hallgatólagos megegyezéssel Ronnal felgyorsították a lépteiket, amíg közre nem fogták Phoebét. A tükrös folyosó végén belépte Jason Keane magánétkezőjének súlyos tölgyfa ajtaján.
Dan közel tíz éve ismerte Keane-t. Párszor együtt partiztak, golfoztak. Egyszer elutaztak egy alkoholmámoros hétvégére a Nagy-Kajmán-szigetre, ahol mélytengeri halászattal és néhány fehérneműt reklámozó fotómodellel ütötték agyon az időt. Keane mindig nagy nőcsábász volt, és ahogy Dan hallotta, a negyedik X sem hűtötte le.
A kis ebédlő olyan volt, mint egy angliai udvarház könyvtárszobája keleti szőnyegekkel, bőr klubfotelekkel és sötét falambériával. Vaskos, koszorúmintás díszléc szegélyezte a kerek gipszstukkókkal díszített mennyezetet, melyen táncot jártak a kandallóban égő fahasábok fényei. Az ablakok előtt összehúzták a nehéz bársonyfüggönyöket, eltakarva a kilátást a golfpályára. A damaszttal borított ovális asztalt hat személyre terítették burgundivörös és aranyszínű szalagokkal átkötött díszes ezüsttel és porcelánokkal.
Jason Keane és két csatlósa a kandalló mellett állt, nehéz kristálypoharakat tartva kezükben. A légkör határozottan férfias volt, és ahogy Dan belépett a helyiségbe Phoebével a bandázsruhában, Valerie kedvenc pornográf könyvének kellemetlen emléke jutott az eszébe. Visszarettent attól a nyomasztó érzéstől, hogy Phoebe O, ő pedig éppen arra készül, hogy felajánlja a testvériség javára.
Keane kezét nyújtva sietett eléjük. A multimilliomos ingatlanfejlesztő hidegvérű pasas volt, de nem tudta leplezni csodálkozását Phoebe ruhája láttán. A csodálkozás azonnal valami sokkal intimebbé vált, és Dannek minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne ugorjon Phoebe elé és mondja meg Jasonnek, hogy legeltesse valaki más buta libáján a szemét.
Keane kezet rázott vele. - Hogy megy a golf, pajtás? El tudsz szabadulni egy tizennyolcasra, ha idegenben játszotok?
- Attól tartok, nem.
- Mit szólnál a jövő hónapban egy játékhoz a Pebble-n?
- Jól hangzik.
Keane üdvözölte Ront, Ron pedig bemutatta Phoebének. Dan undorral nézte, ahogy Phoebe felveszi a megszokott figurát: lihegő hang, hívogató tekintet, a szűk fekete szalagot majd szétfeszítő topmodell mell. Miközben Phoebe Keane és az emberei előtt kellette magát, egyszer sem nézett Dan felé.
Dan düh és undor elegyével nézte, ahogy Keane Phoebe meztelen vállára gömbölyíti a tenyerét és a kandallóhoz húzza. Keane igazi milliomos playboy volt méretre készült szmokingjában és fehér, ráncolt ingében, félkarátos gyémánt inggombjával. Középmagas, sötéthajú, ívelt homlokú.
Dan egészen a mai estig úgy gondolta, hogy Jason külsőre rendben van, de most úgy döntött, hogy az orra túl nagy, a tekintete pedig túl ravasz.
Dan elvett egy italt a pincértől és üdvözölte a jelenlévő másik két férfit - Jeff O’Briant, Jason hivatali asszisztensét, és Chet Delahuntyt, az ügyvédjét. Amint el tudott szabadulni, a kandallóhoz settenkedett hallgatózni. Ron is ugyanezt forgathatta a fejében, mert követte.
Phoebe háttal állt nekik, és Dan szinte biztos volt benne, hogy ki tudja venni a feneke közötti vágást az alatt a tapadós ruha alatt. Phoebe Jasont nyaldosta a tekintetével, és úgy hajolt hozzá, mint egy utcasarki lámpaoszlophoz. Dan vérnyomása a sztatoszférába szökött.
- Ugye szólíthatom Jasonnek? - búgta Phoebe. - Különösen, hogy ennyi közös ismerősünk van.
Dan várta, mikor csordul ki a nyál Keane szája sarkán. - Mint például?
- Fél Manhattan. - Phoebe birtoklón a férfi karjára tette a kezét, vörös körmei ostorcsapás-serkentette vércseppekként virítottak. - Blackwelléket és Miles Greiget természetesen ismeri. Miles igazi csirkefogó, nem igaz? Aztán ott van Mitzi Wells, maga rosszfiú.
Jason nyilvánvalóan megérezte a bálványimádat belecsapó gammasugarainak hatását, mert a mosolya még szélesebbre nyílt. - Ismeri Mitzit?
- Persze hogy ismerem. Kis híján összetörte a szívét.
- Én nem.
Phoebe sikamlós suttogásra halkította a hangját, aztán úgy szívta be az alsó ajkát, hogy Dan úgy érezte, mindjárt gutaütést kap.
- Ha bevallók magának valamit, megígéri, hogy nem fog rettenetesnek tartani?
- Becsületszavamra.
- Megkértem, hogy mutasson be minket egymásnak - ez még azelőtt volt, hogy maguk ketten komolyan randevúzni kezdtek -, ő pedig nemet mondott. Majdnem ráment a barátságunk, de most, hogy találkoztunk, meg tudom érteni, miért rejtegette magát.
Dan látta, hogy Jason azt keresi, hol nyílik Phoebe kuplerájos ruhája, hogy később ne kelljen időt vesztegetni rá, amikor majd kihámozza belőle. Halkan felmordult, hátravetette a fejét és felhajtotta az italát. Csak a testemen át.
A vacsora kész volt, elfoglalták a helyüket az asztalnál, Jason az asztalfőn, mellette kétoldalt Phoebe és Ron. Dan a másik végén, Jeff O’Brian és Chet Delahunty között. Egy örökkévalóságig ettek. Mire leszedték a főfogást és felszolgálták a desszertet, a férfiak az asztal végén még a felületes társalgásra való kísérletet is feladták annak érdekében, hogy hallgatózhassanak.
Dan nézte, ahogy Phoebe beszív egy primőr epret korhatáros ajka közé. Miközben Phoebe Keane szemébe nézett, Dan megesküdött, hogy még a hétvégén megkéri Sharon Anderson kezét.
Ron alig nézett fel a tányérjából egész este, de amint kiöntötték a kávét, végre életre kelt, körülbelül kilencven perc késéssel, Dan szerint.
- Bocsánat, hogy félbeszakítom a társalgásodat, Phoebe, de úgy gondolom, kötelességünk megvitatni, hogy miért is vagyunk itt ma este.
Phoebe olyan üres tekintettel nézett rá, hogy Dan szerette volna megrázni. Annyira áhítozott rá, hogy Keane skalpját megszerezze a gyűjteményébe, hogy elfelejtette volna, hogy tárgyalni jöttek?
- Miért is? - kérdezte Phoebe.
- A stadionszerződés - emlékeztette Ron.
- Ó, ugyan. Meggondoltam magam, Ronnie. Ma este nem akarok róla beszélni. Miért nem engeded el magad és mulatsz? Jason és én barátok vagyunk, és mindenki tudja, hogy a barátságot nem szabad összekeverni az üzlettel.
- Ez a nő kedvemre való - nevetett Jason.
- Ronnie csak az üzletre tud gondolni. Az üzlet olyan unalmas. Vannak fontosabb dolgok is az életben, mint egy ostoba régi szerződés.
Dan kiegyenesedett ültében. Valami nem stimmelt. Phoebét érdekelte a szerződés, és soha nem hívta Ronnie-nak az ügyvezető igazgatóját.
Keane önelégült mosolyt vetett Ronra. - Miért nem iszik még egy kis bort, McDermitt?
- Kösz, nem.
- Ne durcáskodj, Ronnie! Majd holnap felhívod Jasont és elmondod neki, hogy döntöttem.
- Miről hogy döntött? - kérdezte Keane hízelgőn. - Minden teljesen világos.
Phoebe ismét ráfonta ujjait Keane karjára. - Nem egészen, de ne rontsuk el az estét üzlettel.
Keane szinte kézzelfoghatóan éberebbé vált. - Tisztességes szerződést küldtünk. Ugyanazt, amit az apja aláírt. Remélem, elégedett.
- Én nem vagyok elégedett - mondta Ron olyan határozottan, amivel kivívta Dan elismerését. Érdeklődéssel várta Phoebe válaszát.
- Ó én sem vagyok elégedett - kuncogott Phoebe. - Ronnie úgy felidegesített azzal, hogy a Stars rossz üzletet fog kötni, hogy kénytelen voltam tenni valamit. - Mint egy kisgyerek, aki felmondja a jól betanult leckét, folytatta. - Ronnie mindig azt szajkózza, Jason, hogy most már üzletasszony vagyok. És bár valószínűleg már csak egy rövid ideig lesz az enyém a csapat, mégis úgy kell gondolkodnom, mint egy tulajdonosnak.
Dan vigyázott, hogy az arca kifejezéstelen maradjon, miközben hátradőlt, hogy élvezze az előadást. Mit forgat a fejében az ő okos kis buta libája?
Phoebe a mennyezetre emelte a szemét. - Tudom, mit gondol. Azt gondolja, hogy Phoebe Somerville nem elég jó üzletasszony ahhoz, hogy merész lépésre szánja el magát, de ez nem igaz.
- Egyáltalán nem erre gondoltam. - Keane bágyadt mosolya ellentétben állt sólyomszemével. - Milyen merész lépést kell megtennie? Talán tudok segíteni. Nagy gyakorlatom van az ilyesmiben.
Ron szája olyanná torzult, ami bárki más arcán csúfondáros mosoly lett volna. - Manipulálni próbál, Phoebe. Légy óvatos.
Phoebe összeráncolta a homlokát. - Ne légy udvariatlan, Ronnie. Jason soha nem tenne ilyet.
Keane szeme lyukat égetett Phoebe koponyájába, mintha próbált volna belelátni, hogy bujkál-e valami a légbuborékok között. - Persze hogy nem. Időnként mindannyiunknak merész lépésre kell elszánnunk magunkat.
Phoebe duzzogása inkább nyafogássá változott. - De ez olyan nehéz volt, Jason. Ronnie azt mondogatta, hogy ön nem lesz mérges, de én nem vagyok benne olyan biztos. Nem értem, miért örül neki, ha a Stars elköltözik.
Jasonnek a torkán akadt a kávé, amit épp le akart nyelni. - Elköltözik? - A csésze csörömpölve landolt a csészealjban, és Keane abbahagyta a flörtölést. - Mi az ördögről beszél? Hova költözik?
Dan nézte, ahogy Phoebe alsó ajka valóban remegni kezd. - Ne mérgelődjön. Ronnie elmagyarázta nekem, és minden rendben lesz. Kitöltjük az egyéves felmondási időt a következő szezonban, tehát nem arról van szó, hogy azonnal kiköltözünk. Rengeteg ideje lesz találni egy másik csapatot, aki a stadionjában játsszon.
Keane a fogát csikorgatta. - Pontosan hová szándékozik vinni a Starst?
- Manhattanbe, talán. Hát nem óriási? Persze nem vagyok benne teljesen biztos, hogy a többi tulajdonos egyetért vele, de Ronnie felkérte ezeket a tudálékos majmokat, hogy végezzenek nagy piackutatást, és azt mondták neki, hogy New York City és vonzáskörzete határozottan elbír még egy futballcsapatot.
Keane, aki nyilvánvalóan rájött, ki az értelmi szerző a Starsban, olyan pillantást vetett Ronra, ami színtiszta dühöt árasztott. - Ez nevetséges! A Stars nem használhatja a Giants-stadiont. Már így is két csapat játszik benne.
Phoebe azonban még nem készült fel rá, hogy átadja a színpadot az ügyvezető igazgatójának, és megint megfogta Keane karját. - Nem a Giants-stadiont. Az New Jersey-ben van, az isten szerelmére, és én soha nem megyek New Jersey-be, kivéve ha Philadelpiába akarok utazni. Az, hogy már nem lesz enyém a csapat, még nem jelenti, hogy nem akarom megnézni minden meccsüket. Megőrülök a futballért most, hogy már minden játékost ismerek.
- Nem költöztetheti ki a csapatot, ha nincs stadionjuk! - Keane már majdnem kiabált. - McDermitt nem mondta?
- De ez a legjobb az egészben! Donald éppen most lábalt ki azokból a szörnyűségekből, amik néhány éve történtek vele, és építeni akar egy kupolás stadiont a West Side-i földjére. - Phoebe sokatmondóan rángatta a szemöldökét. - Közeli barátok vagyunk, tudja, és azt mondta, ad nekem egy saját páholyt, ha aláírom vele a szerződést, mielőtt átadnám a csapatot Reednek. - Lesújtottan nézett. - Ne legyen dühös, Jason. Azt kell tennem, amit Ronnie mond. Tisztára begőzöl, ha nem úgy viselkedem, mint egy igazi üzletasszony.
Dan örült, hogy senki nem figyelt rá, mert szédült ettől a magasságtól. De meg kellett hagynia, le a kalappal a kölyök előtt. Ron egy olyan maffiózó önelégültségével dőlt hátra a székben, akinek egy betontömbgyártó cégnél van érdekeltsége.
Keane viselkedése apró változáson ment át, egyszerre lett barátságtalan és leereszkedő, ahogy Phoebére nézett. Dannek átcikázott az agyán a gondolat, hogy Keane, ahhoz képest, hogy milyen agyafúrt, jobban is vigyázhatott volna.
Saját múltbéli tapasztalataiból tudta, milyen könnyen fel lehet ülni ennek a két beugratóművésznek.
- Figyelmeztetnem kell magukat, hogy az egész dolog számomra kísérletezésnek tűnik. Módfelett kétséges, hogy a liga beleegyezne egy harmadik profi csapatba New York City körzetében. Én a maguk helyében nem nagyon élném bele magam a Stars Manhattanbe költöztetésének.
Phoebének ugyanez a vihogása alig tíz perccel ezelőtt még Dan agyára ment. Most olyan dallamos volt, mint a templomi harangok. Hogy is kételkedhetett benne valaha is? Nem csak, hogy vágott az esze, mint a borotva, de volt benne kurázsi is.
- Ronnie is pont ezt mondta - csiripelte Phoebe -, de nekem támadt egy mentőötletem.
- Valóban?
Phoebe közelebb hajolt. - El se hinné, Baltimore mennyire vágyik egy saját NFL-csapatra. Amióta... - Az asztalon át Danre nézett, aki végre elég jól kiismerte ahhoz, hogy meglássa a csillogást a szemében. A melle dagadt a büszkeségtől, de az arca kifürkészhetetlen maradt.
- Mi volt a neve a csapatnak, amelyik elment Baltimore-ból? - kérdezte Phoebe.
- Colts.
- Igen. Amióta a Colts elment, Baltimore majd meghal, hogy legyen egy másik csapata. Aztán ott van Orlando. - Phoebe arca csupa öröm volt. - Azok a fickók a legédesebbek a földön. A múlt héten, amikor beszéltünk, kaptam tőlük ajándéka egy cuki Montblanc tollat arany egérfülekkel. - Halkan, Micisen felsikkantott és kéjesen felsóhajtott. - Ó, egyszerűen imádom Orlandót. A stadionjuk ott van közvetlenül Disney World mellett.
Keane kábán nézett.
- Amint látja, nem tudom hogyan kell kemény üzletasszonynak lenni. - Phoebe elvette az öléből a szalvétát és felállt. - Most pedig, ha megbocsátanak, uraim, meg kell látogatnom a pipildét. Ronnie, viselkedj rendesen Jasonnel, amíg vissza nem jövök. Megkaptál mindent, amit akartál, megengedheted magadnak, hogy kedves légy.
Ahogy elindult az asztaltól, magával vitte mindannyiuk tekintetét. Az ajtó becsukódott.
Dan szeretett volna felugrani és állva ünnepelni Phoebét. Ebben a pillanatban minden kétséget kizáróan tudta, hogy nem veheti feleségül Sharon Andersont, és úgy érezte, mintha nagy kő esett volna le a szívéről. Phoebe töltötte be a szívét, nem Sharon, és át kell gondolnia mindent. A jövő, amiben olyan biztos volt, most sötétnek látszott, és ettől el kellett volna csüggednie. Ó azonban felvillanyozódott.
Jason az asztalra dobta a szalvétáját, felugrott és rárontott Danre. - Azt hittem, barátok vagyunk! Mi a fene folyik itt?
Dan egy vállrándítással leplezte diadalmámorát. - Ez az ügyvezetés asztala. Semmi közöm hozzá.
- Akkor sem, ha a futballcsapatod talán egy kibaszott egérfüllel a sisakján végzi?
Dan letette a kávéscsészéjét és kimérten megtörölte a szája sarkát a szalvétával. - A múltját tekintve, azt hiszem, Baltimore valószínűbb. Közelebb van Manhattanhez.
Jason Ronra zúdította a haragját. - Ez az egész a maga műve, McDermitt. Maga manipulálta ezt a tyúkeszű kurvát! Istenem, az orránál fogva vezették az istenvertét!
Ron mosolya egy bébicápa fogát villantotta fel. - Azt tettem, amit tennem kellett, Keane. Évek óta szorongatott, és végre megtaláltam a módját, hogy megállítsam. Bertnek soha eszébe sem jutott elköltöztetni a Starst, de Phoebének nincsenek gyökerei, és egész könnyű volt meggyőzni, hogy keresgéljen máshol. Remek kapcsolatai vannak, tudja, én pedig nem firtattam, honnan. Az egyik nap Trumppal beszélt. A másik nap Disney-vel. Alacsony bérleti díjakat, magas koncessziós százalékarányt ajánlottak. Ők állják a biztonsági szolgálat költségeit. Tudom, hogy ezzel magának egy üres stadionja lesz, de talán a Bears...
- A francba a Bearsszel! - ordította Keane. - Azt hiszi, azt akarom, hogy McCaskey folyton a nyakamban lihegjen? - Tekintete Ronról Danre vándorolt, majd vissza. Aztán gyanakvóan összehúzta a szemét. Az ügyvédjéhez fordult. - Álljon az ajtó elé és tartsa szóval Phoebét, ha visszajön. O’Brian, hívja fel Trumpot!
Dan látta, hogy Ron szemében rémület villan, s nem tudta elnyomni saját kétségbeesését. Te mindent megpróbáltál, Phoebe, gondolta. Sajnos Keane-t nem volt olyan egyszerű lóvá tenni.
Feszült csend telepedett a szobára, miközben a férfiak várták, hogy a telefon kicsöngjön. Pár pillanatnyi elfojtott hangú beszélgetés után O’Brian odanyújtotta a kagylót munkaadójának.
Keane tettetett szívélyességgel szólt bele. - Donald, itt Jason Keane. Elnézést, hogy megzavarom az estédet, de egy érdekes pletykának szeretnék utánajárni. - A kandallóhoz sétált. - Az a hír járja itt, hogy építeni akarsz egy stadiont a West Side-i földedre. Ha igaz, szívesen beszállnék. Feltéve, ha van hozzá csapatod.
Keane szorosabban markolta a kagylót, miközben a választ hallgatta. - Igazán? Nem, megértem. Azt hittem, talán a Jets... Komolyan? Nos, van ilyen. Igen, valóban. Ó, persze.
Hosszú csend.
- Megteszem. Természetesen. Én is örömmel hallottalak.
Az arca hamuszürke volt, mikor lecsapta a kagylót a villára. - A gazember a Starst akarja. Azt mondta, ígért Phoebének egy rózsaszín márvány páholyt. Volt pofája nevetni a szemétládának.
Hallgattak.
Ron megköszörülte a torkát. - Akarja, hogy megadjam azok nevét, akikkel Orlandóban és Baltimore-ban beszélt?
- Ne fáradjon! - csattant fel Keane. Dan szinte látta, ahogy a fogaskerekek forognak Keane jól megolajozott agyában. - Dan, emlékszem, mennyire tetszett neked az antik George Low Wizard ütőm. A tiéd, ha elviszed innét Phoebét.
- Mindig boldogan segítek a barátaimnak - mondta Dan lassan.
- Maga pedig. - Ujjával Ronra bökött. - Addig nem megy sehová, amíg össze nem állítunk egy új szerződést.
Ron nem kapkodta el, hogy válasszon egy szivart a humidorból, mely megérkezett az asztalra a brandyvel együtt. Úgy hengergette az ujjai között, mint egy miniatűr Daddy Warbucks. - Nagyon vonzó ajánlatnak kell lennie, Jason. Nagyon vonzónak. Nekem eléggé tetszik Orlando.
- Bőven vonzó lesz, maga talpnyaló!
- Akkor lássunk neki. - Ron elmosolyodott, miközben a szája sarkába dugta a szivart. - És Keane... Ne felejtse el, ki tartja a kezében Trumpot.