Susan E. Phillips - Angyali csók /1-4. fejezet/

SUSAN E. PHILLIPS



Angyali csók

VADRÓZSA KÖNYVEK
SOROZATSZERKÉSZTŐ: ZSÁMBOKI MÁRIA
A mű eredeti címe: KISS AN ANGEL Copyright 0 1996 by Susan E. Phillips
All rights reserved!
A fordítás az Avon Books 1996. évi kiadása alapján készült
Fordította: Molnár Gabriella
Hungarian translation 0 Molnár Gabriella, 1999
Borító: © GRAPH ART
1. kiadás
AQUILA KÖNYVKIADÓ, 1999
ISBN: 963 679 017 5
ISSN: 1418-5954
Felelőskiadó: Rácsay László ügyvezető
Felelős szerkesztő: Zsámboki Mária
Műszaki vezető: Labancz László ügyvezető
Műszaki szerkesztő: Jámbor Mariann


Ők az én saját angyalaim, azok az asszonyok, akik munkáim során mindig megajándékoztak közvetlen együttműködésükkel, írói tevékenységem bármely pillanatában volt is szükségem rájuk. Néhányan közülük írók, néhányan könyvkiadók és szerkesztők. Az az irányítás és támogatás, amelyet valamennyiüktől megkaptam, igen sokat jelentett nekem. Ide írom a nevüket, abban a sorrendben, ahogy felbukkantak az életemben:

Claire Kiehl Lefkowitz
Rosanne Kohake
Maggie Lichota
Linda Barlow
Claire Zion
Jayne Ann Krentz
Meryl Sawyer
Carrie Ferob

Nektek ajánlom ezt a könyvet, ti nagyszerű nők, szeretettel és köszönettel.

(És azoknak az angyaloknak is, akik még csak épp feltűntek az életemben... legyetek üdvözölve!)

Köszönetnyilvánítás

Egy sereg nagylelkű segítőtársam akadt az Angyali csókkal kapcsolatos kérdéseim megoldásában. Különösen hálás vagyok édesanyámnak, Lou Titusnak, mert igen keményen megdolgozott azért, hogy a háttéranyag összeálljon. Köszönet illeti a Nichols Könyvtár alkalmazottait - többek között Linda Barlow-t -, mert mindig megkaptam tőlük a megfelelő tájékoztatást. Köszönet illeti továbbá Kacy Fraziert, a Brook field Állatkert munkatársát, David Morgant, valamint a World Circus Museumot, mert válaszoltak a kérdéseimre.

Különösen hálás vagyok Jill Barnettnek elgondolkodtató észrevételeiért, melyek ostoba hibáktól szabadították meg a könyvemet. És kiadómnak, Carrie Peronnak, tőle a legnagyobb ajándékot kaptam, amilyet író kaphat: lelki békét az íráshoz.

1

Daisy Devreaux-nak kiment a fejéből vőlegénye neve.
- Én, Theodosia, téged...
Beharapta a felső ajkát. Apja alig néhány nappal ezelőtt mutatta be őket egymásnak azon a szörnyű reggelen, amikor összeültek, hogy aláírják a házassági szerződést, s ő akkor' hallotta először a férfi nevét, aki ezután rögtön felszívódott, s csak most találkoztak újra pár perccel ezelőtt, amikor Daisy lesétált apja Central Park Westen lévő kétszintes lakásának nappalijába, hogy lebonyolítsák ezt a hányavetin megrendezett esküvői ceremóniát.
Apja ott állt a háta mögött, és Daisy szinte érezte, ahogy reszket a dühtől, de ez nem hatott rá az újdonság erejével. Még meg sem született, amikor az apja már dühös volt rá, s ő bárhogyan igyekezett is, képtelen volt rábírni, hogy megváltoztassa a vele kapcsolatos érzéseit.
Megkockáztatott egy oldalpillantást a vőlegényére, akit az apja megvásárolt. Tenyészcsődör. Annak is nagyon ijesztő hórihorgas, karcsú, szálkás izmú testével és hátborzongató, borostyánszínű szemével. Daisy anyja odalett volna érte.
Amikor Lani Devreaux tavaly egy kigyulladt jachton életét vesztette, egy huszonnégy éves rocksztár karjaiban érte a halál. Daisy most már fájdalom nélkül tudott gondolni rá, s elmosolyodott magában, mikor eszébe jutott, hogy a mellette álló férfi túl öreg lett volna az anyjához. Harmincas évei közepén járhatott, s Lani általában huszonkilencnél meghúzta a határt.
A férfi haja szinte fekete; volt, arcának vonásai markánsak, amit akár vonzónak is lehetett volnia mondani, ha nem olyan erőteljes az álla, s mogorva a tekintete: Az ilyen állatiasan jóképű férfiak vonzották Lanit, Daisynek azonban inkább az idősebb, konzervatívabb típusúak voltak az esetei. A szertartás megkezdése óta nem először kívánta, hogy apja bárcsak kevésbé ijesztőférjet választott volna neki.
Igyekezett nyugalmat erőltetni magára, és arra gondolni, hogy csak pár órát kell újdonsült férje társaságában töltenie. Mihelyt beavatja a tervébe, az egésznek vége. Sajnos e tervek szerint meg kellett szegnie a hűségesküt is, amit épp most készült letenni, s mivel nem az-a fajta volt, aki Félvállról veszi a fogadalmakat - különösen nem a házassági fogadalmat -, gyanította, hogy rossz lelkiismerete okozta a váratlan emlékezetkiesést.
Abban a reményben, hogy majdcsak beugrik a név, újrakezdte.
- Én, Theodosia, téged... - ismét torkára forrt a szó.
Vőlegénye pillantásra sem méltatta, nemhogy kisegítette volna. Mereven bámult előre, zord profiljának eltökélt vonásaitól Daisynek borsódzott a háta. A férfi épp az imént ismételte el az eskü szövegét, tehát említenie kellett a nevét, monoton hangja azonban teljesen hidegen hagyta a lányt, így Daisy nem is figyelt arra; amit mondott.
- Alexander - sziszegte apja a háta mögül, s Daisy a hangból esküdni mert volna, hogy apja megint a fogát csikargatja. Az Egyesült Államok egyik legkiválóbb diplomatája nem sok türelmet tanúsított leánya iránt.
Daisy a tenyerébe mélyesztette körmét és emlékeztette magát, hogy nincs más választása.
- Én, Theodosia,… - nagy levegőt vett - téged, Alexander... - ismét nagy erőt gyűjtött... kiállhatatlan hites férjemül fogadlak...
Csak mikor a mostohaanyja, Amelia felszisszent, akkor döbbent rá, mit mondott.
A tenyészcsődör felé fordult, és lenézett rá. Kérdőn felvonta egyik fekete szemöldökét, mintha kételkedett volna benne, hogy jól hallott. Kiállhatatlan hites férjemül. Daisynek visszatért a humorérzéke, s érezte, hogy szája szeglete megremeg.
A férfi összehúzta szemöldökét, borostyánszínű szeme figyelmeztetően megvillant a legcsekélyebb vidámság nélkül. A tenyészcsődör láthatóan nem osztotta a lány jókedvét.
Daisy visszanyelte feltörekvő nevetőgörcsét, s helyesbítés nélkül folytatta. Legalább félig legyen igaz az esküje, hiszen férje valóban kiállhatatlan volt. Ebben a pillanatban a rövidzárlat feloldódott az agyában, s eszébe jutott a férfi vezetékneve. Markov. Alexander Markov. Apja egyik újabb orosz kiválasztottja.
Apjának, Max Petroffnak, a Szovjetunió egykori nagykövetének szoros kapcsolatai voltak az orosz társadalommal, külföldön éppúgy, mint odahaza. Ősi szülőföldje iránti szenvedélye megmutatkozott annak a szobának a berendezésében is, amelyben most álltak, a falakat az ország belsőépítészeti szokásaihoz híven élénk kék színűre festették, a fűtést sárga cserépkályha szolgáltatta, a padlót tarka kelimszőnyeg borította. Balra egy tölgyfa szekrényen a Szentpétervári Császári Művek orosz kobalt, kristály- és porcelánvázái díszelegtek. A bútorok részben art deco, részben tizennyolcadik századi stílust képviseltek.
Vőlegénye most hatalmas tenyerébe fogta a lány piciny kezét, s Daisy érezte a benne rejlő erőt, miközben a férfi egy egyszerű aranygyűrűt húzott az ujjára.
- Fogadd ezt a gyűrűt mint hűségem zálogát - mondta Alex szigorú, engesztelhetetlen hangon.
Daisy egy pillanatig zavartan bámulta- az, egyszerű köteléket. Amióta az eszét tudta, élvezettel merült el abban, amit az anyja, Lani „a szerelemről és a házasságról való burzsoá fantaziálásnak” nevezett, és nem így képzelte el az esküvőjét.
- New York állam által rám ruházott jogomnál fogva, férj és feleségnek nyilvánítalak benneteket.
Daisy megmerevedett, s várta, hogy Rhinsetler bíró felszólítsa őket, csókolják meg egymást. Ám semmi ilyesmi nem történt, s a lány rájött, hogy az apja. intézte így, aki meg akarta kímélni attól a kellemetlenségtől, hogy meg kelljen csókolnia azt a szigorú, mogorván összehúzott szájat. Tökéletesen az apjára vallott, hogy egy olyan részlet, ami senki másnak eszébe sem jutott volna, neki nem ment ki a fejéből. Bár soha nem ismerte volna el, Daisy szeretett volna jobban hasonlítani az apjára, ám ő még élete legnagyobb eseményeit sem tudta megszervezni, nemhogy a részletekre ügyelt volna.
Nem az a fajta volt, aki a sebeit nyalogatja, hát lerázta magáról az önsajnálatot, mikor apja odalépett hozzá, hogy hideg arcát szertartásosan az övéhez nyomja. Azon kapta magát, hogy reménykedve vár egy kedves szót, de nem lepődött meg, mikor az elmaradt. Sőt neki is sikerült közömbös arcot vágnia, mikor apja ellépett tőle.
Max a titokzatos vőlegényt a Central Parkra néző ablakhoz kísérte, ahol Rhinsetler bíró csatlakozott hozzájuk. A szertartáson még két személy vett részt, a sofőr, aki most tapintatosan visszavonult, hogy végezze a dolgát, és Daisy apjának a felesége, a hamvasszőke, vontatott beszédű Amelia, aki mindig összeszorított szájjal beszélt.
- Gratulálok, drágám. Gyönyörű pár vagytok Alexanderrel. Hát nem csodásak így együtt, Max? - Választ sem várva átölelte Daisyt, s pézsmaillatú parfümfellegbe vonta mindkettőjüket.
Amelia úgy tett, mintha őszintén szeretné férje törvénytelen lányát, s annak ellenére, hogy Daisy ismerte a valódi érzéseit, méltányolta, hogy legalább erőlködik. Férje ugyan csupán egyetlen felelőtlen dolgot tett az életben, de ennek élő bizonyítékával nem lehetett könnyű szembenézni, még ha ez a dolog huszonhat évvel ezelőtt történt is.
- Nem értem, miért ragaszkodtál ehhez a ruhához, drágám. Táncmulatságba illik, nem esküvőre. - Amelia kritikus, elítélő pillantással végigmérte Daisy méregdrága fémes fényű csipkeruháját, melyet cakkos prém szegélyezett jó húsz centivel a térde felett.
- Majdnem fehér.
- Az arany messze van a fehértől, drágám. Ráadásul túl rövid:
- A kabát konzervatív - mutatott rá Daisy, s végigsimított az aranyszínű, combig érő szaténfelsőn.
- Nem sokat segít. Miért nem követted a hagyományokat, és választottál fehér menyasszonyi ruhát? Vagy legalább valami visszafogottabbat?
Mert ez nem igazi esküvő, gondolta Daisy, s minél inkább fejet hajt a hagyományok előtt, annál kevésbé tud megfeledkezni róla, hogy meg fog szegni valamit, aminek szentnek kellene lennie. Még a gardéniát is kivette a hajából. Korábban Amelia tűzte bele, és most a szertartás előtt vissza is tette.
Daisy tudta, hogy Amelia az aranyszínű cipő miatt is megorrolt rá, amely - leszámítva tíz centiméter magas sarkát - olyannak tetszett, akár egy római gladiátor saruja. Rémesen kényelmetlen volt, de legalább nem lehetett összetéveszteni a hagyományos fehér szaténtopánnal.
- A férjed nem látszik túl boldognak -, suttogta Amelia.
Nem mintha meg lennék lepve. Próbálj meg legalább az első pár órában tartózkodni attól, hogy valami ostobaságot mondj. Igazán le kellene szoknod arról, hogy előbb jár a szád, mint az eszed.
Daisy alig tudta elfojtani sóhajtását. Amelia nem igazán volt olyan, mint az, akinek „ami a szívén, az a száján”, Daisy viszont annál inkább, s őszinteségével a végsőkig felborzolta mostohaanyja idegeit. Daisy képtelen, volt alakoskodni. Talán pont azért, mert oly sok képmutatást látott a szülei - t61.
Újdonsült férjére sandított, s azon tépelődött, apja vajon mennyi pénzt adott a férfinak, hogy feleségül vegye. S a benne lévő kisördög arra is nagyon kíváncsi volt, hogyan zajlott le a tényleges tranzakció, Apja vajon készpénzzel fizetett? Esetleg hitelkártyával? Elnézést, Alexander Markov, American Expresst elfogad? Miközben figyelte, amint Alex visszautasítja Min Soont, aki mimózát hordozott körbe egy fonott kosárkában, megpróbálta kitalálni, mi járhat a fejében.

Meddig kell még várnia, amíg megléphet ezzel a kis kelekótyával? Alex Markov az órájára pillantott. Még öt perc, döntötte el. Az inast figyelte, aki egy tálcán italokat szolgált fel, és megállt a lány előtt, hogy hízelegve megkínálja.
- Élvezze, hölgyem. Egyhamar nem lesz ilyenben része.
Míg Max egy antik szamovárt mutatott a bírónak, Alex a felesége lábát tanulmányozta, melyet az esküvői ruhának titulált esztelen hacuka felfedett az egész világ előtt. Formás és karcsú volt ez a láb, s Alex akaratlanul is eltöprengett, vajon a lány többi testrésze, melyet félig takart a zakó, ugyanilyen csábító. De még Miss Universum teste sem tudta volna kárpótolni azért, hogy belekényszerítették ebbe a házasságba.
Eszébe jutott legutóbbi magánbeszélgetése Daisy apjával.
- A lányom műveletlen, szeleburdi és felelőtlen - jelentette ki Max Petroff. - Az anyja rossz hatással volt rá. Nem hinném, hogy Daisy képes bármi hasznos dolgot csinálni. Meg kell hagyni, ez nem teljesen az ő hibája. Lani soha nem vágta el a köldökzsinórt, s egészen a haláláig maga mellett tartotta a lányát. Kész csoda, hogy Daisy nem volt a jachton azon az éjjelen, amikor a tűz kiütött. Kemény kézzel bánjon a lányommal, Alex, különben az őrületbe fogja kergetni magát.
Alex eddig semmi okát nem látta, hogy kételkedjék Max szavaiban Daisy Devreaux-val kapcsolatban. Az anyja, Lani Devreaux harminc évvel ezelőtt híres angol divatmodell volt. Mint mondják, az ellentétek vonzzák egymást, csakis ez lehet a magyarázata ugyanis, hogy Lani és Max Petroff szerelmi viszonyba bonyolódott, mikor Maxnek mint kiváló külpolitikai szakértőnek kezdett felfelé ívelni a csillaga, s az eredmény Daisy lett.
Max a maga bárdolatlan módján feltárta Alex előtt, hogy mikor Lani váratlanul teherbe esett, ő felajánlotta neki, elveszi feleségül, de az asszony nem akarta lekötni magát. Mindazonáltal, szögezte le egyértelműen Max, ő mindig teljesítette nem tervezett, törvénytelen lánya iránti kötelességét.
A tények azonban épp az ellenkezőjét látszottak bizonyítani. Mikor Lani karrierje hanyatlani kezdett, felcsapott hivatásos partijáró vendégnek. S ahová Lacii ment, oda ment Daisy is. Lani azonban legalább sikeres volt egyszer, gondolta Alex, viszont úgy tűnt, Daisy semmi hasznosat nem tud kezdeni az életével.
Ahogy Alex alaposabban szemügyre vette ifjú feleségét, felfedezett anyja és leánya között némi hasonlóságot. Ugyanaz a tintafekete haj és fehér bőr, ami csak az otthon ülő asszonyok kiváltsága. Daisy szeme szokatlanul kéken csillogott, sötéten, szinte bíborszínben, mint az út menti ibolyák. De sokkal alacsonyabb volt az anyjánál - túlságosan törékeny Alex ízlésének -, s a' vonásai nem olyan határozottak. Már amennyire vissza tudott emlékezni a régi fényképekre, Lani profilja szinte markáns volt, Daisy arcvonásai azonban kissé elmosódottak,: ami különösen jellegtelen orrában és gyerekes, puha szájában nyilvánult meg.
Alex osztotta Max véleményét, mely szerint Lani erénye a külsejében rejlett, hiányossága pedig az értelmi képességében, és több mint valószínű, hogy ezt a tulajdonságát is örökölte a szoba túlsó felében álló forrófejű kis teremtés. Ostoba nem volt, ahhoz túlságosan jó nevelést kapott, de Alex nem nézett ki belőle mást, mint hogy egy gazdag férfi méregdrága szexuális játékszere legyen.
Alex mindig megválogatta, milyen nővel kezd, s bármilyen csábító volt is ez a törékeny test, jobban szerette azokat a lányokat, akik többre képesek, mint hogy szétrakják a lábukat. Szerette, ha partnerei intelligensek, becsvágyóak, önállóak, s adni is tudnak, nemcsak kapni. Tisztelte azt a nőt, akinek volt önérzete, de az elkényeztetetteket és a durcásokat semmibe sem vette. Ez a takaros kis teremtés máris az agyára ment.
Az legalább nem fog problémát okozni, hogyan tartsa kordában. Ránézett, s szája szeglete gúnyos mosolyra húzódott. Az élet megtanított, hogyan kell bánni az elkényeztetett kis úrilányokkal. És, bébi, te is megkapod a leckét.

A szoba másik felében Daisy megállt egy antik tükör előtt, hogy ellenőrizze a külsejét. Inkább megszokásból, mint hiúságból. Az anyja csak a külsejével foglalkozott.
Lani szemében az elmaszatolódott festék éppolyán katasztrófát jelentett, mint egy nukleáris holocaust.
Daisy új frizurája oldalt az álláig ért, hátul kissé hosszabbra hagyták, s itt is, ott is fiatalos, hullámos- fürtök keretezték az arcát. A frizurája az első pillanattól fogva tetszett neki, de reggel, amikor Amelia arról papolt neki, milyen ápolatlan hatása van egy esküvőn, csak még jobban megszerette.
A tükörképe mögött megpillantotta, amint vőlegénye feléje igyekszik. Udvarias mosolyt erőltetett az ajkára, s azt mondogatta magának, hogy minden rendben lesz. Így kell lennie.
- Szedelőzködjön, angyalarcú! Indulunk.
Cseppet sem tetszett neki ez a hang, de már megtanulta, hogyan kell az ilyen kemény fickókkal bánni, és elengedte a füle mellett a megjegyzést.
- Maria a lakodalmunk tiszteletére elkészíti specialitását, az ő híres Grand Marnier szufléját, ezt feltétlenül meg kell várnunk.
- Nem hiszem. El kell érnünk a gépet. A csomagjai már az autóban vannak.
Daisynek még időre volt szüksége. Még nem készült fel rá, hogy kettesben maradjon a férjével.
- Nem mehetnénk egy későbbi géppel, Alexanderi Nem szeretnek csalódást okozni Mariának. Ő Amelia kedvence, és isteni ételeket tud készíteni.
Bár a férfi szája mosolygott, tekintete szinte perzselt. Szokatlan volt a szeme színe, halvány borostyán, ez Daisyt valami megfoghatatlanra, valami hátborzongató dologra emlékeztette. Bár nem tudta pontosan, mire, csak érezte, hogy nyugtalansággal tölti el ez a szempár.
- A nevem Alex, és egy percet kap, hogy azt az édes kis popóját kivonszolja az ajtón.
Daisy felpaprikázódott, de még mielőtt válaszolhatott volna, a férfi hátat fordított neki, s halk, ám ellentmondást nem tűrő hangon a szobában tartózkodókhoz fordult.
- Remélem, megbocsátanak. El kell érnünk a gépet.
Amelia előrelépett, és huncutul Daisyre mosolygott:
- Drágám; valaki már nagyon várja a nászéjszakát. A mi Daisynk valóságos cukorfalat, nem igaz?
Daisynek hirtelen elment az étvágya, már nem is akarta annyira megkóstolni Maria szufléját.
- Átöltözöm - mondta.
- Arra nincs időnk. Jó úgy, ahogy van.
- De...
A derekára tett erős kéz határozottan kivezette őt a hallba.
- Fogadni mernék, hogy ez a maga retikülje. - Daisy bólintott, a férfi pedig leemelte az aranyozott fogasról a kis Chanel-táskát, és odaadta neki. Éppen elvkor tűnt fel Daisy apja és Amelia, hogy elbúcsúzzanak tőlük.
Bár Daisy úgy tervezte, hogy a repülőtérnél messzebbre nem teszi ki a lábát, szerette volna kitépni magát Alex szorításából, miközben a férfi az ajtó felé tolta. Visszafordult az apjához, és gyűlölte magát, amiért rettegés csendült ki a hangjából, amikor megszólalt.
- Talán te meg tudnád győzni Alexet, hogy még maradjunk, papa. Alig volt időnk megismerni egymást.
- Tedd azt, amit mond, Theodosia. És ne, felejtsd el, ez az utolsó esélyed. Ha kudarcot vallasz, leveszem a kezem rólad. Most kiderül, egyszer az életben tudsz-e helyesen cselekedni.
Daisynek már hozzá kellett volna szoknia az apjától elszenvedett nyilvános megaláztatásokhoz, most azonban Max különösen kínos helyzetbe hozta azzal, hogy új férje előtt tette nevetségessé, s a lánynak csak nagy üggyel-bajjal sikerült megőriznie méltóságát. Felszegte állát, Alex elé lépett, és kisietett az ajtón:;
Nem nézett a férfira, miközben némán vártak a liftre, hogy lemenj ennek az előcsarnokba. Aztán beléptek. Az ajtó bezárult, majd a következő emeleten már ki is nyílt, s belépett egy idősebb asszony, aki egy sárgásbarna pekingi pincsit vezetett pórázon.
Daisy azonnal a lift vastag tíkfából készült faburkolatához lapult, de a kutya észrevette. Hegyezni kezdte a fülét, mérgesen vakkantott és előrerendült. Daisy felsikoltott, mikor az állat ráugrott a lábára, és elszakította a harisnyáját.
- Takarodj
A kutya tovább karmolászta. Daisy sikoltozott és a rézkorlátot szorongatta Alex értetlenül bámulta, aztán a cipőjével gyengéden eltolta a kutyát.
- Csintalan kis Mitzi! - Az asszony felnyalábolta a pincsit, és megrovó pillantást lövellt Daisy felé. - El nem tudom képzelni, mi történhetett. Mitzi mindenkit szeret.
Daisyt megizzasztotta ez a jelenet. Továbbra is vasmarokkal kapaszkodott a rézkorlátba, miközben le nem vette szemét a kis ördögfiókáról, mely addig vicsorgott és kapkodott felé, míg az ajtó ki nem nyílt az előcsarnokban.
- Maguk ismerik egymást - szólalt meg Alex, mikor kiszálltak.
- Soha... soha életemben nem láttam ezt a kutyát.
- Kétlem. Gyűlöli magát.
- Én - Daisy nagyot nyelt... - mindig ezt váltom ki az állatokból.
- Ezt váltja ki az állatokból? Csak nem fél tőlük?
Daisy bólintott, s megpróbálta lecsendesíteni kalapáló szívverését.
- Óriási - mormolta Alex, miközben átvágott az előcsarnokon. - Ez egyszerűen óriási.
Nyirkos, párás, késő áprilisi reggel volt. A járdaszegély mellett várakozó limuzinra nem kötöttek sem krepp-papírt, sem konzervesdobozokat, sem FRISS HÁZASOK feliratot, semmit azokból az aranyos bohóságokból, melyekkel az átlagemberek, akik szeretik egymást, ilyenkor feldíszítették a kocsijukat. Ne légy szentimentális bolond, parancsolt magára Daisy. Lani éveken át ugratta, amiért olyan javíthatatlanul régimódi, de Daisy mindig is vágyott rá, hogy hétköznapi életet éljen. Szerinte nincs ezen mit csodálkozni olyan lány esetében, aki - mint ő - nem éppen hétköznapi módon nőtt fel.
Mikor beszállt, látta, hogy a sofőrt és az utasokat színes üveg választja el egymástól. Legalább nyugodtan elmondhatja Alex Markovnak, mit forgat a fejében, mielőtt kiérnének a repülőtérre.
Esküt tettél, Daisy. Szent esküt. Elnémította lelkiismerete hangját, s azzal nyugtatta magát, hogy nem volt más választása.
Alex mellé telepedett, s a kocsi tágas belső tere hirtelen összezsugorodott. Bárcsak ne lenne fizikailag olyan lehengerlő ez a férfi, s akkor Daisy nem gondolná, hogy izgulnivalója van e miatt az egész miatt. Bár Alex nem az a fajta izompacsirta volt, mint egyik-másik torz bodybuildingbajnok, azért acélos, erős testfelépítése arról árulkodott, hogy jó karban tartja magát. Válla széles, csípője keskeny. Szén színű öltönyén nyugvó keze erős és napbarnított, ujjai hosszúak és keskenyek. Daisyben nyugtalanság támadt, s ez aggasztotta.
Alig gördültek el a járdaszegély mellől, Alex máris rángatni kezdte a nyakkendőjét. Letépte, zakója zsebébe gyömöszölte, és egyetlen határozott mozdulattal kigombolta inge legfelső gombját. Daisy dermedten imádkozott, hogy a férfi hagyja abba a vetkőzést. Szívesen fantaziált arról, hogy ő és-egy arc nélküli idegen szenvedélyesen szeretkeznek a manhattani csúcsforgalomban dugóba került fehér limuzin hátsó ülésén, miközben a háttérben Michael Bolton „When a Man Loves a Woman” című száma szól, de óriási különbség volt az álom és a valóság között.
A limo nekilendült. Daisy nagy levegőt vett, megpróbálta összeszedni magát, s beszívta a hajába tűzött gardénia bódító illatát. Megkönnyebbülten látta, hogy Alex nem vesz le több ruhadarabot, de amikor a férfi kinyújtotta a lábát, és őt kezdte tanulmányozni, idegesen fészkelődött. Bármennyire szerette volna, soha nem tudott olyan szép lenni, mint az anyja volt, s ha sokáig bámulták, rút kiskacsának érezte magát. A pekingi pincsivel való összetűzésben kiszakadt fényes aranyszálú harisnyája sem táplálta az önérzetét.
Kinyitotta a táskáját, hogy cigaretta után kutasson. Nem volt rá büszke, hogy rászokott és a rabja lett. Bár Lani mindig dohányzott, Daisy csak néha gyújtott rá esténként egy pohárka bor elszürcsölgetése közben. Az anyja halála utáni első hónapokban azonban rájött, hogy a cigaretta megnyugtatja, s teljesen függővé vált. Most is nagyot slukkolt, s úgy érezte, most már elég nyugodt ahhoz, hogy beavassa Mr. Markovot a tervébe.
- Oltsa el, angyalarcú!
Daisy bűnbánóan nézett a férfira.
- Tudom, hogy rossz szokás, és megígérem, hogy nem fújom az arcába a füstöt, de most tényleg szükségem van rá.
Alex átnyúlt előtte, és leengedte a lány felőli ablakot. A cigaretta váratlanul kigyulladt.
Daisy felsikoltott és eldobta. Szikrák repültek szerteszét. A férfi egy zsebkendőt vett elő a mellényzsebéből, s sikerült az összes hamut felszednie.
Daisy levegő után kapkodva lepillantott az ölébe, s az aranyszínű csipkeruhán és a szaténkabáton apró, kiégetett lyukakat pillantott meg.
- Hogy történhetett ez? zihálta.
- Azt hiszem, hibás volt.
- Hibás cigarettai Még soha nem hallottam ilyesmit. Jobb lesz, ha kidobom a dobozt, nehogy a többivel is így járjon.
Igen. Persze.
Gyorsan odaadta a férfinak a paklit, aki a nadrágzsebébe süllyesztette. Daisy remegett, mint a nyárfalevél, Alex azonban tökéletes nyugalmat árasztott.' Hátradőlt a sarokban, karba tette a kezét, és lehunyta a szemét.
Beszélniük kell - el kell magyaráznia neki a tervét, hogy pontot tegyenek ennek a kellemetlen házasságnak a végére -, de úgy tűnt, Alex nincs beszédes kedvében; s Daisy attól félt, mindent elront, ha nem vigyáz. Az elmúlt évben történt katasztrófák óta szokásává vált, hogy a saját lelkére beszél, nehogy végérvényesen rátelepedjen a reményvesztettség érzése.
Emlékeztette magát, hogy széles körű ismeretekkel rendelkezik, annak ellenére, hogy nem a hagyományos oktatásban részesült. És bármit gondoljon is az apja, az ő eszét örökölte, és nem az anyjáét. Daisynek volt humorérzéke, s természetes optimizmussal nézett a világba, ezt még a tavalyi év sem tudta teljesen kiölni belőle. Négy nyelven beszélt, és szakértő volt a hisztérikus nők lecsillapításában. De sajnos egy csöpp józan ész sem szorult belé.
Miért is nem vette fontolóra anyja párizsi ügyvédjének a szavait, aki elmagyarázta, hogy alig marad pénze, ha kifizeti Lani adósságait? Ma m.ár sejtette, hogy a közvetlenül az anyja búcsúztatója utáni zsibbasztó időszakban saját bűntudata hajszolta a hónapokon át tartó esztelen költekezésbe. Éveken át próbált az anyjához fűződő érzelmei mókuskerekéből kitörni, elszakadni az élvezeteket végeérhetetlenül hajszoló Lanitól. De nem ilyen áron. Nem a halála árán.'
Könnybe lábadt a szeme. Kétségbeesetten szerette az anyját, aki önző volt, szüntelenül követelődzött, és örökösen arról kellett biztosítania, hogy ugyanolyan szép, mint valaha, Daisy mégis tudta, hogy Lani is szereti őt.
Minél inkább gyötörte a bűntudat a szabadság miatt, mely Lani halálával hirtelen az ölébe hullott, annál többet költött, nemcsak magára, de anyja barátaira is, akik éppen pechszériában voltak. Mikor hitelezői követelőzni kezdtek, csekkeket állított ki, hogy lerázza őket, nem tudva vagy nem törődve vele, hogy nincs elég pénze a csekkek fedezetére.
Max aznap értesült lánya túlzott költekezéséről, mikor kiadták Daisy ellen a letartóztatási parancsot. Daisy előtt hirtelen megvilágosodott, milyen szörnyűséget csinált. Könyörgött 'az apjának, hogy adjon neki kölcsön, amiből kiegyenlítheti a tartozásait, s megígérte, hogy amint talpra áll, visszafizeti a pénzt.
Ekkor folyamodott Max a zsaroláshoz. Ideje, mondta Daisynek, hogy benőjön a feje lágya, s ha el akarja kerülni a börtönt, vessen véget ennek a kicsapongásnak, és tegye, amit mond.
Csípős, ellentmondást nem-tűrő hangon sorolta a feltételeit. Daisy hozzámegy ahhoz a férfihoz, akit ő választ neki, mihelyt a dolgot nyélbe lehet ütni. Sőt megígéri, hogy hat hónapig nem válik el, s kötelességtudó, engedelmes feleség lesz. Csak a hat hónap leteltével adhatja be a válókeresetet, és részesedhet abból a bankbetétből, melyet az apja félretesz neki, s ami felett rendelkezni is az apja fog. Ha Daisy takarékoskodik, élete hátralevő részében viszonylag kényelmesen eléldegélhet a kamatokból.
- Ezt nem mondod komolyan! - kiáltotta; mikor végre meg tudott szólalni. - Manapság a nők maguk választanak férjet.
- Soha nem beszéltem ennél komolyabban. Ha nem egyezel bele a-házasságba, börtönbe kerülsz. S ha hat hónapnál előbb elválsz, egy vasat sem látsz tőlem az életben.
Három-nappal később Max bemutatta Daisynek leendő férjét anélkül, hogy egy szót szólt volna a férfi származásáról vagy foglalkozásáról, csupán egy dologra figyelmeztette:
- Nagy élettapasztalattal rendelkezik. Tanulj tőle, csak ennyi a dolgod.
Keresztülmentek a Triborough-hídon, s Daisy rádöbbent, hogy hamarosan kiérnek a La Guardiára, ami azt jelenti, nem halogathatja tovább a mondanivalóját. Nem volt szokása, most mégis elővett a táskájából egy lapos, arany púderdobozt, hogy meggyőződjék róla, minden kifogástalan rajta. Aztán elégedetten visszapattintotta a fedelet, és eltette a ,dobozt.
- Elnézést, Mr. Markov!
Csend.
Daisy megköszörülte a torkát.
- Mr. Markov? Alex? Azt hiszem, beszélnünk kell. A halvány borostyánszínű szem kinyílt. - Miről?
Daisy idegessége ellenére elmosolyodott.
- Két idegen vagyunk, akiket összeházasítottak. Azt hiszem, volna egy-két dolog, amit meg kéne vitatnunk.
- Ha a gyerekeink nevét akarja kiválasztani, angyalarcú, én passzolok.
Legalább humorérzéke van, még ha cinikus is.
- Én arról szeretnék beszélni, hogyan fogjuk túlélni ezt a hat hónapot, mielőtt beindítanánk a válást.
- Szerintem egyik napot éljük a másik után. - Alex elhallgatott. - Egyik éjszakát a másik után.
Daisy megborzongott, és rá kellett parancsolnia magára, hogy ne legyen ostoba. A férfi megjegyzése teljesen ártatlan volt, tévedett, amikor a vágytól rekedtnek vélte a hangját, és kétértelmű célzást hallott ki a szavaiból. Alexre villantotta ragyogó mosolyát.
- Van egy tervem. Pofonegyszerű.
- Ó!
- Ha kiállít egy csekket annak az összegnek a feléről, amelyet az apám adott magának, hogy feleségül vegyen - és felteszem, egyetért velem abban, hogy tisztességes az ajánlatom -, mindketten mehetünk a magunk dolgára, és véget vethetünk ennek a kellemetlenségnek.
A férfi kősziklamerevségű arcán szórakozott kifejezés suhant át.
- Miféle kellemetlenségről beszél?
Daisy tapasztalta már az anyja szeretőivel kapcsolatban, hogy az ilyen jóképű férfiaknak nincs sok sütnivalójuk.
- Arról a kellemetlenségről, amit egy idegennel kötött házasság jelent.
- Szerintem jól meg fogjuk ismerni egymást. - Ismét a rekedtes felhang. - S nem hinném, hogy Max azt tervezte volna, hogy menjünk a magunk dolgára. Ha jól emlékszem, együtt kell élnünk, és férj-feleséget kell játszanunk.
- Jellemző az apámra. Mikor más emberek életét kell irányítani, nagyon diktatórikus tud lenni. A tervemben éppen az a szép, hogy ő soha nem fogja megtudni, hogy nem élünk együtt. Mivel nem Manhattanben fogunk lakni, ahol folyamatosan a szeme előtt lennénk, fogalma sem lesz róla, mit csinálunk.
- Az biztos, hogy nem Manhattanben fogunk lakni.
Alex nem bizonyult olyan készségesnek, mint Daisy várta, de optimistán azt hitte, hogy a férfinak csak egy kis biztatásra van szüksége.
- Tudom, hogy a tervem beválik.
- Vegyük át újra. Azt akarja, hogy adjam oda annak pénznek a felét, amelyet Maxtől azért kaptam, hogy magát elvegyem feleségül.
- Apropó, mennyi is az?
- Nem elég - mormolta a férfi.
Daisynek soha nem kellett alkudoznia, s nem volt ínyére, hogy most kénytelen ráfanyalodni, de úgy látta, nincs más választása.
- Ha átgondolja, biztos vagyok benne, hogy méltányosnak fogja tartani az ajánlatomat. Végül is, ha nem rólam lenne szó, egy petákot sem kapna.
- Akkor ez azt jelenti, hogy maga is nekem adja annak a letétnek a felét, melyet az apja ígérete szerint félretesz magának.
- Ó, nem. Egyáltalán nem ezt jelenti.
A férfi harsányan, kurtán felnevetett.
- Valahogy sejtettem.
- Félreért. Visszafizetem magának a pénzt, amint hozzájutottam a letéthez. Csak kölcsönkérek.
- Én pedig nem adok.
Daisy tudta, hogy mindent elrontott. Megvolt az a rossz szokása, hogy feltételezte, hasonló helyzetben mások is ugyanazt tennék, amit ő. Ha például ő lenne Alex Markov, ő kölcsönadná a fele pénzt, hogy megszabaduljon a ráerőszakolt feleségtől.
Szüksége volt egy cigarettára. Piszkosul.
- Visszakaphatnám a cigarettámat? Biztos vagyok benne, hogy csak az az egy volt hibás.
Alex elővette a gyűrött csomagot a zsebéből, és odaadta neki. Daisy sietve rágyújtott, behunyta a szemét, és mélyen leszívta a füstöt.
Meghallotta a sercegést, s mire kinyitotta a szemét, a cigaretta már lángokban állt. Rémülten kapkodott levegő után, és eldobta a cigarettát. Alex újra feltakarította a hamut és a csikket a zsebkendőjével.
- Be kéne őket perelnie - jegyezte meg szelíden.
Daisy a torkára szorította a kezét, meg sem bírt szólalni a döbbenettől.
A férfi kinyújtotta a kezét, és megérintette a mellét. Daisy érezte, ahogy Alex ujja hegyével megpöccinti mellének belső hajlatát és visszahőkölt, miközben mellbimbója megmerevedett a szatén alatt. Pillantása találkozott a félelmetes arany szempárral.
-. Egy kis hamu - mondta a férfi. -
Daisy a mellére szorította a kezét, és érezte tenyerén szíve zakatolását. Mikor is érintette itt utoljára idegen kéz? Két éve, jutott eszébe, mikor orvosi vizsgálaton volt.
Látta, hogy kiértek a repülőtérre, és bátorságot gyűjtött.
- Mr. Markov, értse meg, hogy nem élhetünk együtt, mint férj és feleség. Nem ismerjük egymást. Nevetséges az égész ötlet, és, ragaszkodom hozzá, hogy legyen belátóbb.
- Ragaszkodik? - kérdezte a férfi kedvesen. - Nincs joga ahhoz, hogy bármihez is ragaszkodjék.
Daisy kihúzta magát.
- Nem hagyom magam megfélemlíteni, Mr. Markov.
Alex felsóhajtott, és megrázta a fejét, miközben sajnálkozó kifejezéssel nézett a lányra, aki egy pillanatig nem akart hinni a szemének.
- Reméltem, hogy nem kerül erre sor, angyalarcú, de azt hiszem, számítanom kellett volna rá, hogy maga nem lesz könnyű eset. Miheztartásképpen talán jobb, ha már most lefektetem az alapszabályokat. Akár tetszik, akár nem, mától fogva hat hónapig házasok vagyunk. Bármikor kiszállhat, amikor akar, de csak a maga szakállára. S ha még nem jött volna rá, ez nem valami modern, beszéljük-meg-a-dolgokat-és-kössünk-kompromisszumot-házasság, amilyenről a női magazinokban szokott olvasni. Ez egy régimódi kapcsolat lesz. - Hangja mintha lágyabbá és gyengédebbé vált volna. - Ami azt jelenti, angyalarcú, hogy én mondom meg, mit tegyen, és maga engedelmeskedik. Ha nem, néhány kellemetlen meglepetésben lesz része. A jó hír az, hogy hat hónap leteltével mehet, amerre lát. Fütyülök rá.
Hirtelen páni félelem lett úrrá Daisyn, de igyekezett legyűrni.
- Nem szeretem, ha megfenyegetnek. Ne kerteljen, bökje ki, milyen meglepetéseket szán nekem.
Alex hátradőlt az ülésen, s mikor felfelé görbült zord szája sarka, Daisy hátán végigfutott a hideg.
- Ó, angyalarcú, felesleges beszélni róla. Estére rájön magától is.

2

Daisy a USAir légitársaság kapujának dohányzórészlegében őgyelgett, aprókat szippantva koldult cigarettájából. Megtudta, hogy a repülő egyik kedvenc városába, a dél-karolinai Charlestonba indul, s megpróbálta, ezt jó jelként felfogni a percről percre egyre katasztrofálisabbá váló események láncolatában.
Őfelsége Mr. Markov először megtorpedózta a tervét. Aztán megkurtította a csomagjait. Mikor a sofőr csak egyetlenegy teletömött utazótáskát emelt ki. a csomagtartóból egy egész sor bőrönd helyett, melyet Daisy összecsomagolt, azt hitte, valami félreértésről van szó, de Alex gyorsan meggyőzte ennek az ellenkezőjéről.
- Nem cipekedünk. Az esküvő alatt átválogattattam a házvezetőnővel a ruhatárát.
- Ehhez nem volt joga!
- A csomagokat nem adjuk fel poggyászként, hanem magunkkal visszük a gépre. - Azzal felkapta a maga táskáját, ami sokkal kisebb volt, mint a Daisyé, és faképnél hagyta a lányt, aki elképedve nézett utána. Daisy megemelni is alig bírta a csomagját, s mikor vonszolni kezdte a férfi után, a lába megbicsaklott a magas sarkú cipőben. Nyomorultul érezte magát, és zavarban' volt, biztosra vette, hogy mindenki, aki elment mellette, miközben a kapuhoz vánszorgott, az ő lyukas harisnyáját, kiégett aranyszínű csipkeruháját és elhervadt gardéniáját nézi.
Mikor Alex elvonult a mosdóba, Daisy elsietett, hogy vegyen magának egy csomag cigarettát, de rá kellett döbbennie, hogy csak tíz dollárja van a pénztárcájában. Elhűlten ébredt, rá, hogy ez minden vagyona. A bankszámláját zárolták, a hitelkártyáját letiltották. Visszatette a bankjegyet a tárcájába, és inkább kunyerált egy szál cigarettát egy jóképű üzletembertől.
Éppen elnyomta, mikor Alex előbukkant a mosdóból. Daisynek összerándult a gyomra a férfi új öltözéke láttán. A remekbe szabott sötét öltönyt egy sok mosástál elvékonyodott vászoning és egy szinte fehérre fakult farmer váltotta fel. A nadrág felhajtott, rongyos szára lekopott barna bőr cowboycsizmában folytatódott. Ingujját feltűrte, izmos, napbarnított, ritkás, sötét szőrzettel borított karjára bőrszíjas aranyórát csatolt. Daisy az ajkába harapott. Sok mindent megtett vele az apja, de azt soha nem gondolta volna róla, hogy hozzáadja egy Marlboro-reklámhoz.
Alex a lányhoz lépett, utazótáskáját könnyedén lóbálta maga mellett. Farmerja ráfeszült keskeny csípőjére és izmoktól dudorodó lábszárára. Lani imádta volna.
- Ez volt az utolsó figyelmeztetés. Menjünk!
- Mr. Markov... kérem... nem akarhatja, ezt végigcsinálni. Ha kölcsönadná a pénznek a harmadát, ami jog szerint engem illet, túl lehetnénk ezen az egészen.
- Ígéretet tettem az apjának, és soha nem szegem meg a szavam. Lehet, hogy kissé régimódi vagyok, de tisztességes.
- Tisztesség! Eladta magát az apámnak! Hagyta megvásárolni magát! Miféle tisztességről beszélt
- Max és én alkut kötöttünk, és nem lépek le a pénzzel. Természetesen ha maga ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen, nem tartóztatom.,
- Tudja, hogy nem tehetem! Nincs pénzem.'
- Akkor csapjunk a lovak közé! - Kivette a beszállókártyát az ingzsebéből, és sarkon fordult.
Daisynek nem volt bankszámlája, sem hitelkártyája, az apja pedig ráparancsolt, hogy őt ne is keresse. Kétségbeesetten döbbent rá, hogy nincs választási lehetősége, és felkapta a táskáját.
Alex odaért az utolsó széksorhoz, ahol' egy tizenéves fiú ült és cigarettázott. Mikor elment mellette, a cigaretta lángra lobbant.
Valamivel több mint két óra múlva Daisy a charlestoni repülőtér parkolójában állt a tűző délutáni napon, és Alex fekete, nyitott platós teherautóját tanulmányozta, melynek motorháztetőjét vastagon belepte a por, floridai rendszáma pedig alig látszott ki a rászáradt sártól.
- Csak dobja fel hátra. - Alex átlendítette a csomagját a teherautó oldalán, de nem ajánlotta fel, hogy segít Daisynek, ahogy idáig sem segített neki a cipekedésben.
Daisy összeszorította a fogát. Ha Alex azt hiszi, hogy könyörögni fog neki, hát téved. Karja sajogva tiltakozott, mikor megpróbálta átemelni a kocsi oldalán a nehéz táskát. Érezte, hogy a férfi figyeli, s bár gyanította, hogy végül is hálásnak kellene lennie apja házvezetőnőjének, amiért sikerült ennyi mindent begyömöszölnie egyetlen utazótáskába, pillanatnyilag bármit megadott volna Louis Vuitton legcsenevészebb kifutófiújáért.
Egyik kezével megragadta a fogantyút, a másikkal pedig a táska alját. Összeszedte minden erejét és megemelte.
- Segítsek? - érdeklődött a férfi kissé színlelt ártatlansággal.
- Ne... köszö... nöm. - Inkább morgás volt, ahogy a szavak feltörtek belőle, sem mint civilizált beszéd. – Biztos!
Daisy vállmagasságig emelte a csomagját, s már kifogyott belőle a szusz, hogy válaszolni tudjon. Csak még néhány centit. Megingott a magas sarkú cipőben. Még egy kicsit...
Rémülten felsikoltott, s a táskával együtt hátraesett. Mikor földet ért, feljajdult, aztán még egyszer, dühében. A nap egyenesen á szemébe tűzött s rádöbbent, a táska az egyedüli oka, hogy nem ütötte meg magát, mert felfogta az esést. Aztán eljutott a tudatáig, milyen esetlen pózban terül el, rövid szoknyája ráfeszült a combjára, a két térde egymáshoz préselődött, a lábszára pedig kétfelé állt.
A szeme sarkában megjelent egy pár kopott barna cowboycsizma. Miközben tekintete végigsiklott a farmerba bújtatott lábon és a széles mellkason át a jókedvűen csillogó borostyán szempárig, összeszedte a méltóságát. Összezárta a bokáját és felkönyökölt.
- Én akartam megcsinálni.
A férfi hangja reszelős volt, mintha már rég szólalt volna meg.
- Ne mondja.
- De igen. - Amilyen méltóságteljesen csak tudott, ülőhelyzetbe tornázta magát. - Ide vezetett a gyerekes viselkedése, és remélem, szánja-bánja.
Alex harsányan felnevetett.
- Magának nem férjre van szüksége, angyalarcú, hanem pórázra.
- Ne szólítson így!
- Legyen hálás, hogy csak így szólítom. - A férfi három ujjal megfogta a táska fülét, és fellendítette a kocsira, épp oly könnyedén, mint ahogy semmibe vetté a lány büszkeségét. Aztán talpra segítette Daisyt, kinyitotta a kocsi ajtaját, és betuszkolta hitvesét a tikkasztó fülkébe.
Daisy félt, hogy elcsuklott volna a hangja, ezért sokáig nem mert megszólalni; csak akkor, mikor már jó darabon magúk mögött hagyták a repülőteret, és egy kétsávos főúton haladtak, amely mintha a szárazföld belsejébe vezetett volna, nem pedig a Hilton Headre, ahogy remélte.
Csupasz, törpe legyezőpálmák és cserjék szegélyezték az út mindkét oldalát, s a kocsi nyitott ablakán át bevágó meleg légáramlat belekapott Daisy hajába, s. az arcába fújta a fürtöket.
- Volna szíves bekapcsolni a légkondicionálón - törte meg végül a csendet szándékosan kedves hangon. - Kivisz a huzat.
- Évek óta nem jó.
A lány talán kezdett belefásulni, mert a megjegyzésen egyáltalán nem ütközött meg. Minél több mérföldet hagytak maguk mögött, úgy fogyatkoztak a civilizáció jelei. Ismét feltette a kérdést, melyet a férfi megválaszolatlanul hagyott, mikor leszálltak a repülőről.
- Megmondaná, hová megyünk?
- Valószínűleg jobb hatással lenne az idegrendszerére, ha megvárná, amíg a saját szemével látja.
- Azt hiszem, ez nem túl biztató.
- Így is mondhatjuk. Koktélbár nincs.
Farmer, csizma, floridai rendszámú platós teherautó. Lehet, hogy Markov gazdálkodó! Daisy tudta, hogy rengeteg gazdag marhatenyésztő é1 Floridában. Talán kerülőúton mennek délre. Kérlek, istenem, add, hogy gazdálkodó legyen! S legyen olyan farmja, mint a Dallasban. Gyönyörű ház, pazar ruhák, Samantha és Jockey kergetőznek az úszómedence körül.
- Maga gazdálkodót
- Úgy nézek ki, mint egy gazdálkodót
- Pillanatnyilag úgy fest, mint egy pszichiáter. Kérdésre kérdéssel válaszol.
- Ahhoz nem is konyítok. Még egyhez sem volt szerencsém.
- Persze hogy nem. Ahhoz nyilvánvalóan túl kiegyensúlyozott. - Daisy ezt gúnynak szánta, de célt tévesztett.
Az ablakon át az út álmosítóan simabetonját bámulta. Jobbra egy rozoga házat pillantott meg, az előkertben egy kiszáradt fán kivájt tökből készült madáretetők garmadája függött. Áradt befelé a forró levegő.
Behunyta a szemét, s úgy tett, mintha szunyókálna. Csak ma döbbent rá, mennyire rabja lett a nikotinnak. Mihelyt a dolgok' rendeződnek, le kell szoknia róla. Új környezetbe fog kerülni, és új szabályok szerint kell élnie. A házban soha nem gyújt majd rá. Ha el akar szívni egy, cigarettát, kimegy a teraszra, vagy leheveredik az úszómedence melletti hintaágyba.
Félálomban azon kapta magát, hogy, ismét csak fohászkodik. Kérlek, istenem, add, hogy legyen terasz. Legyen úszómedence...
Valamikor később a teherautó zöttyenésére ébredt. Felugrott, kinyitatta a szemét, és levegő után kapkodva tátogott.
- Valami baj van? - kérdezte Alex.
- Mondja, hogy, csak álmodom: - A lány remegő ujjal mutatott ki a poros szélvédőn az előttük mozgó valamire.
- Nehéz összetéveszteni bármivel is egy elefántot.
Az volt. Egy igazi, élő elefánt. Az állat felemelt az ormányával egy szénacsomót,, és a hátára szórta. Daisy belenézett a késő délutáni ragyogó napba, és azt kívánta, bárcsak még aludna, és ez csak egy rossz álom volna.
- Azért álltunk meg itt, mert el akar vinni a cirkuszba, igaz?
- Nem éppen.
- Maga akar cirkuszba menni?
- Nem.
Daisynek annyira kiszáradt a torka, hogy alig bírta megformálni a szavakat.
- Tudom, hogy nem kedvel engem, Mr. Markovi, de kérem, ne mondja, hogy itt dolgozik.
- Én vagyok az igazgató.
- Cirkuszigazgató - ismételte meg bágyadtan a lány.
- Úgy van.
Daisy döbbenten visszasüppedt az ülésre, s még az ő optimista természete sem tudta igazolni azt a mondást, miszerint minden rosszban van valami jó.
A nap perzselte üres telken piros-kék csíkos hatalmas cirkuszi sátor; számos kisebb pavilon, különféle teherautók és lakókocsik álltak. A legnagyobbra piros és kék csillagokat, valamint egy élénk piros feliratot festettek:
QUEST FIVÉREK CIRKUSZA,
TULAJDONOS: OWEN QUEST
A láncra vert elefántok mellett Daisy látott egy lámát, egy tevét, néhány nagy ketrecet és rossz külsejű férfiakat, akik többségének még a foga is hiányzott elöl.
Apja mindig sznob volt. Szerette, ha valakinek ősi családfája és nemesi címe van. Csakúgy dagadt a büszkeségtől, hogy jómaga a cári Oroszország egyik hatalmas arisztokrata családjából származik. A tény, hogy egyetlen lányát egy cirkuszoshoz adta, egyértelműen elárulta, milyen érzéseket táplál iránta.
- Nem ugyanolyan, mint a Ringfing Fivérek Cirkusza.
- Azt látom - felelte Daisy erőtlenül.
- A Quest Fivérek előadásairól azt mondják, iszapbirkózás.
- Miért?
A válasz rosszat sejtetett.
- Hamarosan megtudja.
Alex leparkolt a többi teherautó mellé, leállította a motort és kiszállt. Mire Daisy kikecmergett a kocsiból, a férfi már kivette hátulról mindkét csomagot és elindult.
Daisy ügyetlenül bicegett utána az egyenetlen talajon, cipőjének magas sarka belesüppedt a homokba. Mindenki félbehagyta a munkáját, és őt bámulta. A térdén egyre nagyobb lyuk tátongott a foszladozó harisnyanadrágon, fél válláról lecsúszott a megpörkölődött aranyszínű szaténkabát, s a cipője elmerült egy kupac baljóslatúan puha valamiben. Elszoruló szívvel lenézett, s látta, hogy pontosan abba lépett, amitől félt.
- Mr. Markov!
Kiáltása már-már hisztérikusan hangzott, de a férfi elengedte a füle mellett. Folytatta tovább az útját a lakókocsik és az utánfutók felé. Daisy beletörölte a talpát a homokba, mire a cipője telement porral. Elnyomott magában egy kiáltást és továbbment.
Két egymás melletti kocsi felé tartottak. A közelebb lévő fényes, modern lakókocsi volt, tetején parabolaantenna díszelgett. Mellette egy ütött-kopott, rozsda marta utánfutó állt, korábbi életében zöld lehetett.
Add, hogy a lakókocsiba menjen be és ne ebbe a borzalmas utánfutóba. Add, hogy...
A férfi megállt a rozoga zöld utánfutónál, kinyitotta az ajtót, és eltűnt a belsejében. Daisy felnyögött, aztán rájött, annyira belefáradt már a megrázkódtatásokba, hogy meg sem lepődik.
Alex egy pillanattal később megjelent az ajtóban, és az ingadozva közeledő Daisyt figyelte. Mikor a lány elérte a legalsó, hajlott fémlépcsőt, gúnyosan rámosolygott.
- Otthon, édes otthon, angyalarcú. Akarja, hogy átvigyem a küszöbön?
Daisynek ebben a pillanatban átfutott az agyán, hogy még sohasem vitték át küszöbön, s bárhogyan csipkelődjön is a férfi, és bármilyenek legyenek is a körülmények, mégiscsak az esküvője volt ma. Talán ha engednek egy kicsit az érzelmességnek, mindketten jó emlékekkel búcsúztathatják ezt a szörnyű napot.
- Legyen szíves.
- Maga tréfál.
- Ha nem akarja, nem muszáj.
- Nem akarom.
Daisy megpróbálta elfojtani csalódottságát.
- Rendben.
- Ez egy átkozott lakókocsi!
- Az biztos.
- A lakókocsiknak szerintem nincs is küszöbük.
- Aminek ajtaja van, annak küszöbe is van. Még egy jégkunyhónak is van küszöbe.
Daisy a szeme sarkából látta, hogy az emberek kezdtek odacsődülni köréjük. Alex is észrevette.
- Jöjjön be, rendben?
- Maga ajánlotta, hogy átvisz a küszöbön.
- Gúnyolódtam.
- Észrevettem, hogy elég sokszor tör magára a gúnyolódhatnék. fia még senki sem világosította volna fel, ez rossz szokás.
- Befelé, Daisy!
Lassan megtalálták egymással a hangot, s az egész rohamosan kezdett az akaratok csatájává válni. Daisy az alsó lépcsőn állt, térde remegett a félelemtől, de állta a sarat.
- Értékelném, ha legalább ezt az egy hagyományt tiszteletben tartaná.
- Krisztusom! - Alex leugrott, felkapta a lányt, bevitte a lakókocsiba, és berúgta maga mögött az ajtót. Mihelyt a zár a helyére kattant, ledobta Daisyt.
Daisynek arra sem volt ideje, hogy eldöntse, nyert-e vagy veszített ebben a különös játszmában, mert mikor meglátta a berendezést, minden mást elfelejtett.
- Jaj nekem.
- Ne tiporjon a lelkembe azzal, hogy nem tetszik magának.
- Rettenetes.
A kocsi belül rosszabb volt, mint kívül. A szűk helyen óriási rendetlenség uralkodott, penész, doh és romlottételszag terjengett. Amint belépett az ember, máris a miniatűr konyhában találta magát, kékre festett fala megfakult és lepattogzott. A kis mosogatóban halomban állt a piszkos edény, a tűzhelyen egy égett serpenyő hevert, a sütő ajtaját pedig egy darab zsineg tartotta zárva. A kopott szőnyeg valamikor aranyszínben pompázott, de most annyi régi folt éktelenkedett rajta, hogy csak a testműködésekkel kapcsolatban használt színekkel lehetett volna leírni. A konyhától jobbra egy skót kockás kopott kis kanapé állt, mely alig látszott ki a ráhalmozott könyvkupacok, újságpapírok és férfiruhák alól. Daisy pillantása végigpásztázott a lepattogzott hűtőszekrényen, a csorbult szekrényen és a bevetetlen ágyon.
Egy másikat keresve megpördült.
- Hol a másik ágy?
A férfi szenvtelenül nézte a lányt, majd megkerülte a két táskát, amit ledobott a szoba közepére.
- Ez egy lakókocsi, angyalarcú, nem a Ritz Szálló. Az van, amit lát.
- De... - Daisy összeszorította a száját. Kiszáradt a torka, és remegett a gyomra.
A lakókocsi végében álló ágyat egy megereszkedett huzalon függő, fakó barna függöny választotta el a helyiség többi részétől. Ruhadarabok, egy fürdőlepedő, s valami, ami távolról vastag fekete övnek látszott, hevert szétszórva a gyűrött ágyneműn.
- A matrac tiszta és kényelmes - mondta a férfi.
- Biztos vagyok benne, hogy nekem a kanapé is megteszi.
- Ahogy tetszik.
Daisy fémcsörgést hallott, megfordult, és látta, hogy a férfi kiüríti a zsebeit a zsúfolt konyhapultra: aprópénzt, kocsikulcsot tett ki és a tárcáját.
- A múlt héten még egy másik lakókocsiban laktam, de az túl kicsi lett volna két embernek, ezért átköltöztem ebbe. Sajnos nem volt időm felhívni a lakberendezőmet. - Intett a fejével. - A retyó ott van. Azt az egyet kitakarítottam. A ruháit próbálja meg bepakolni a maga mögött lévő beépített szekrénybe. A show egy óra múlva kezdődik. Maradjon távol az elefántoktól.
Retyó? Show?
- Azt hiszem, én nem tudok így élni - jegyezte meg Daisy. - Minden csupa kosz.
- Ebben igaza van. Elkél az asszony a háznál. A mosogató alatt talál tisztítószereket.
Alex elindult a lány mellett az ajtó felé, aztán megtorpant. Visszament a konyhapulthoz, és zsebre vágta a tárcáját.
Daisyt nagyon szíven ütötte a dolog.
- Nem vagyok tolvaj.
- Persze hogy nem. S ne is legyen. - Mellkasa hozzáért a lány karjához, mikor oldalazva megpróbált elmenni mellette. - Ma ötkor és nyolckor van fellépés. Legyen ott mindkettőn.
- Hagyja abba azonnal! Nem maradok itt ezen a borzalmas helyen, és nem takarítok maga után!
Alex szórakozottan a csizmája orrát bámulta, aztán visszanézett a lányra. Daisy tekintete beleveszett a halványbarna szempárba, érezte, ahogy megremeg a félelemtől, és rájött, hogy retteg a férfiközelségétől.
Alex lassan felemelte a kezét, és gyengéden rákulcsolta Daisy nyakára. A lány arca megrándult, mikor Alex hüvelykujjával dörzsölni kezdte a füle tövét, éppen úgy, mintha simogatná.
- Figyeljen rám, angyalarcú - mondta a férfi lágyan. - Megkönnyítheti és megnehezítheti a dolgomat. De bárhogy lesz is, én fogok győzni. Maga dönti el, hogyan..
Egymáséba fúródott a pillantásuk. Egy végtelennek tűnő pillanatig Alex némán követelte, hogy engedelmeskedjék neki. Tekintete szinte égette a lányt, leolvasztotta róla a ruháját, a bőrét, míg Daisy meztelennek és sebezhetőnek érezte magát, mintha feltárta volna minden gyengeségét. Szeretett volna elfutni és elbújni, de Alex akaratereje visszatartotta.
A férfi elvette a kezét a nyakáról, és lesimogatta válláról a szaténkabátot, mely suhogva hullott a földre. Megfogta az aranyszínű csipkeruha vállpántját, és azt is lehúzta. Daisy nem viselt melltartót - kilátszott volna a ruha alól -, s szíve most zakatolni kezdett.
Alex ujjhegyével letolta a lány melléről a csipkét, míg elő nem bukkant a mellbimbója. Lehajtotta a fejét, és a foga közé vette a puha csúcsot.
Daisynek elállt a lélegzete, mikor a férfi beleharapott. Fájnia kellett volna, de idegvégződései csak gyönyört éreztek. Alex a hajába túrt, majd miután rajta hagyta bélyegét, mint egy vadállat, elfordult tőle. Daisy ebben a pillanatban döbbent rá, mire emlékeztette a férfi tekintete. 'Egy ragadozóéra.
A lakókocsi ajtaja kinyílt. Alex kilépett, visszanézett a lányra, és ledobta a fehér gardéniát, melyet ellopott a hajából.
A virág lángra lobbant.

3

Daisy bevágta az ajtót az égő virág előtt, és a mellére szorította a kezét. Miféle ember az, akinek hatalma van a tűz felett?
Szíve kalapált, s emlékeztette magát, hogy ez egy cirkusz, az illúzió melegágya. Alex bizonyára eltanult néhány bűvésztrükköt az évek során, s Daisy nem fogja hagyni, hogy elragadja a fantáziája.
Megérintette mellén a kis vörös fognyomat, mellbimbója pedig válaszképpen megmerevedett. Rápillantott a bevetetlen ágyra, leült a lakókacsi beépített konyhájának egyik székébe, s arra gondolt,' miféle furcsa játékot űz vele a sors.
A lányom a házasságra tartogatja magát. Lani szokása volt régen ezzel a megjegyzéssel szórakoztatni a barátait, Daisy pedig palástolni igyekezett zavarodottságát, s úgy tett, mintha ő is együtt nevetne a többiekkel. Mikor azonban betöltötte a huszonharmadik életévét, Lani felhagyott a nyilvános viccelődéssel, nehogy a barátai azt higgyék, valami csodabogarat nevelget a szárnyai alatt.
Daisy most huszonhat éves lett, s úgy érezte, mintha megállt volna a fejlődésben a viktoriánus kornál, s eleget tudott az emberi pszichológiáról ahhoz, hogy rájöjjön, a házasság előtti szex elleni tiltakozása lázadó természetéből fakad. Kisgyerek korában elégszer-látta, hogyan adják egymásnak anyja hálószobájának kilincsét a férfiak, s tudta, hogy ő képtelen lenne így élni. Arra vágyott, hogy tiszteljék. S egyszer azt hitte, teljesült a vágya.
A férfi neve Noel Black volt, negyvenéves, egy angol kiadóvállalat igazgatója, akivel Skóciában ismerkedett meg egy partin. Megtestesítette mindazt, amit Daisy egy férfitól elvárt: magabiztos volt, intelligens, művelt. Szempillantás alatt beleszeretett.
Ő az a fajta nő, aki melegségre vágyik, s Noel csókjai és hozzáértő simogatása odáig korbácsolták a vágyát, hogy majdnem elvesztette a fejét. De még ekkor sem tudta feladni mélyen gyökerező elveit, és képtelen volt ágyba bújni a férfival. Visszautasítása kezdetben bosszantotta Noelt, de lassan megértette, milyen fontos ez neki, és megkérte a kezét. Daisy örömmel mondott igent, s úszott a boldogságban a jegyesség idején.
Lani úgy tett, mintha szívesen fogadta volna a dolgot, de Daisynek tudnia kellett volna, anyja mennyire fél a magánytól, és menyire kétségbeejti az egyedüllétnek még a gondolata is. Lani nem vesztegette az idejét, hamarosan előállt egy gondosan előkészített tervvel Noel Black elcsábítására.
Noel, becsületére legyen mondva, majdnem egy hónapig ellenállt, de Lani mindig megszerezte, akit akart, s végül megkapta őt is.
- Miattad tettem, Daisy - mondta, mikor vége lett, és Daisy, akinek összetört a szíve, rájött az igazságra. - Azt akartam, hogy lásd, milyen kétszínű. Istenem, pokollá tette volna az életedet, ha hozzámész.
Parázs vita robbant ki közöttük, végül Daisy összeszedte a holmiját, hogy elköltözzön. Lani öngyilkossági kísérlete állította meg.
Most visszahúzta a csipkés esküvői ruha vállpántját, és felsóhajtott. Mélyen, szívszaggatóan, a lelke mélyéről szállt fel ez a sóhaj, s nem tudta szavakba önteni, mit érez.
Más nők könnyedén vetették magukat a férfiak karjába. Ő miért nem? Fogadalmat tett magának, hogy nem fekszik le senkivel, míg férjhez nem megy, s most férjhez ment. De a sors iróniája, hogy férjét sokkal kevésbé ismerte, mint az összes férfit együttvéve, akit eddig kikosarazott. Az sem változtatott a dolgon, hogy Alex átkozottul jóképű. El sem tudta képzelni, hogy szerelem nélkül neki adja magát.
Tekintete az ágyra siklott. Felállt és elindult felé. Egy fekete kötélnek látszó tárgy kandikált ki a gyűrött kék ágyneműre hanyagul odavetett farmer alól. Kinyújtotta a kezét, hogy megérintse a puha, viseltes nadrágot, majd ujjait végigfuttatta a nyitott cipzáron. Milyen érzés lehet, ha viszontszeretik az embert? Felkelni minden reggel, és ugyanazt az arcot látni a párnán? Milyen lehet, ha az embernek otthona és gyerekei vannak? Munkája? Milyen lehet normális életet élni?
Félredobta a farmert, aztán hátraugrott, mikor meglátta, mi hever alatta. Nem kötél volt, hanem egy korbács.
Felgyorsult a szívverése.
Megkönnyítheti vagy megnehezítheti a dolgomat. Bárhogy lesz is, én fogok győzni.
Férje nem rejtette véka alá, hogy következményekkel jár, ha nem engedelmeskedik neki. Mikor rákérdezett, milyen következményekkel, azt felelte, ma estére megtudja. Csak nem akarja bántani?
Megpróbálta lecsendesíteni ziháló lélegzését. Lehet, hogy a tizennyolcadik században a férfiak ütlegeléssel értek célt a feleségüknél, de azok az idők már elmúltak. Hívni fogja a rendőrséget, ha Alex csak egy ujjal is hozzá nyúl. Bármilyen kétségbeejtőek legyenek is a körülmények, nem fog áldozatául esni az erőszakoskodásának.
Kell; hogy létezzék valami egyszerű magyarázat minderre: a tűzre, a korbácsra s a baljóslatúan hangzó fenyegetésre. Most kimerült és zaklatott, amiért felforgatták az életét, s nem tud világosan gondolkodni.
Mielőtt bármit is tesz; át kell öltöznie. Sokkal jobb lesz a kedve, mihelyt rendbe szedte magát. Felküszködte az utazótáskáját a kanapéra, kinyitotta, és észrevette, hogy divatos ruháit kipakolták, jóllehet, amire kicserélték, sokkal inkább illett az itteni csőcselék közé. Khakinadrágot, dinnyeszínű kötött toppot és szandált húzott. A kicsiny fürdőszoba sokkal tisztábbnak bizonyult, mint a lakókocsi többi része, s mire rendbe hozta a frizuráját és a sminkjét, szalonképesnek érezte magát ahhoz, hogy felfedezőútra merészkedjen.
Mihelyt lelépett a homokba, állat-, széna- és fűrészporszag csapta meg az orrát. Meleg, késő áprilisi szellő fújdogált a mezőn, meglebegtette a hatalmas cirkuszi sátor ponyváját, és ide-oda csapkodta a vásárteret díszítő oszlopokra kötött tarka szalagokat. Az egyik lakókocsi nyitott ablaka mögött rádió szólt, egy másikból televíziós vetélkedő hangjai szűrődtek ki. Valaki faszenes grillsütőn sütött valamit, Daisynek pedig megkordult a gyomra. Ugyanebben a pillanatban mintha cigarettafüst csapta volna meg az orrát a levegőben. Követte a szagot a lakókocsi túloldalához, s egy mesebeli tündért pillantott meg, aki a fémburkolatnak dőlve cigarettázott.
Törékeny kislány volt, akár egy őzgidai egyenes aranybarna hajával, őzikeszemével és finom ívű szájával. Tízes évei közepén járhatott, kopott, a-nyakánál szétfeslett pólója alatt már hegyesedett apró melle. Farmersortot és Birkenstock utánzatú cipőt viselt, mely hatalmasnak tűnt kecses lábán.
Daisy barátságosan üdvözölte, de a kislány őzikeszemével továbbra is morcosan és ellenségesen méregette.
- Daisy vagyok.
- Ez a rendes neved?
- Az igazi nevem Theodosia, az- anyám hajlamos volt mindent túldramatizálni, de mindenki Daisynek szólít. Téged hogy hívnak?
Hosszú csend.
- Heather.
- Szép név. Te is a cirkusszal utazol? Hát persze, hisz különben nem lennél itt, nem igaz?
- A Brady Pepper akrobatacsoport tagja vagyok.
- Fellépsz a cirkuszban? Ez csodálatos! Még soha nem találkoztam cirkuszi művésszel.
Heather olyan leplezetlen megvetéssel bámult rá, ahogy csak tizenévesek tudnak.
- A cirkusznál nőttél fel? - kérdezte Daisy, miközben annak az erkölcsi súlyát mérlegelte, hogyan venné ki magát, ha cigarettát kunyerálna egy nála fiatalabbtól. - Hány éves is vagy? ,
- Most töltöttem be a tizenhatot. Még csak rövid ideje vagyok itt. - Szája sarkába tolta a cigarettát, nagyon rosszul állt neki. Hunyorgott a füsttől, s az öt karikát, amit eddig a karján tartott, feldobta a levegőbe. Összeráncolt homlokkal összpontosított, amiből Daisy arra következtetett, nem lehetett, könnye a mutatvány, különösen, hogy Heather szeme könnyezni kezdett a füsttöl.
- Ki az a Brady Pepper?
Csatt. Heather leejtett egy karikát, aztán elkapta a többi négyet.
- Az apám.
- Csak ketten adjátok elő a számotokat?
Heather úgy nézett rá, mint egy eszementre.
- Persze. Brady és én, amikor még öt karikát sem tudok a levegőben tartani!
Daisy azon töprengett, vajon Heather mindenkivel ilyen goromba-e.
- Brady a bátyáimmal lép fel, Mattel és Robbal. Én csak járkálok és integetek.
- Integetsz?
- Hajlongok a közönség előtt. Semmit nem tudsz? - A cirkuszról semmit.
- A férfiakról sem tudhatsz sokat. Láttalak bemenni Alex lakókocsijába. Tudod, mit tart Sheba azokról a nőkről, akik ki akarnak kezdeni Alexszel?
Daisy biztos volt benne, hogy nem akarja hallani.
- Ki az a Sheba?
- Sheba Quest. A férje halála óta ő a cirkusz tulajdonosa. S azt mondja, hogy aki megpróbál túl közel kerülni Alexhez, az öngyilkosságot kísérel meg.
- Valóban?
- Gyűlölik egymást. - Nagyot szippantott a cigarettából, és köhögni kezdett. Mikor levegőhöz_ jutott, összehúzta szemét, és próbált megsemmisítő pillantással nézni Daisyre, de tündérmanó arcocskáján inkább nevetségesnek hatott ez a kifejezés. - Mérget vennék rá, hogy megszabadul tőled, ha már néhányszor megkefélt.
Daisy gyerekkora óta számos ocsmány trágárságot hallott, de még most is mindig zavarba jön, ha nála fiatalabbak ejtik ki ezt a szót. Ő maga soha nem beszélt ilyen, alpári módon. Ez egy újabb lázadás az ellen, ahogy felnőtt.
- Te olyan aranyos vagy. Kár elrontanod a hatást efféle beszéddel.
Haether megvető pillantással mérte végig.
- Lószart. - Kivette a cigarettát a szájából, eldobta és a szandálja talpával elnyomta a földön.
Daisy vágyakozva nézte a csikket. Még legalább három nagy slukk maradt benne.
- Alex bárkit megkap, akit csak akar - vetette oda Heather félvállról, miközben elsétált. - Lehet, hogy most te vagy a barátnője, de már nem sokáig.
Mielőtt Daisy felvilágosíthatta volna, hogy ő nem Alex barátnője, hanem a felesége, a kislány eltűnt. Még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatta volna, hogy az első találkozása a cirkuszossal jól sikerült.
A következő fél órában körbejárta a vásárteret, tisztes távolból figyelte az elefántokat, s megpróbált nem láb alatt lenni. Felfedezte, hogy a cirkuszt szigorú rend szerint állították fel. Középen sorakoztak a harapnivalót és ajándéktárgyakat árusító vásárosstandok, valamint egy pavilon élénk színűre festett táblákkal, amelyeken azt ábrázolták, hogyan falják fel a vadállatok áldozataikat. A bejárat felett a QUEST FIVÉREK ÁLLATKERTJE felirat állt. Vele szemközt egy lakókocsi helyezkedett el, melynek egyik végére jegykiadó ablakot vágtak. Oldalt, távol a tömegtől hatalmas teherautók parkoltak, míg a lakókocsik és a lakósátrak hátul kaptak helyet.
Mikor a tömeg gyülekezni kezdett a cirkuszi sátor előtt, Daisy elhaladt az elemózsiát, ajándékokat és vattacukrot árusító standok mellett, s közelebb húzódott. Palacsinta és pattogatott kukorica ínycsiklandó illata keveredett az állatok és a sátorponyvából áradó enyhe penész szagával. Egy harminc év körüli, ritkás szőke hajú, harsány hangú férfi igyekezett az állatkerti pavilonba csalogatni a nézelődőket.
- Mindössze egy dollárért láthatják a legvérszomjasabb szibériai tigrist, az egzotikus tevét, a gyerekek kedvencét, a lámát és a félelmetes gorillát...
Daisy elment egy büfésátor előtt, ahol néhány munkás falatozott. Már amikor megérkezett, észrevette, milyen zaj van a vásártéren, s most megtalálta a szünet nélküli lárma hangforrását is, két hatalmas sárga generátorral felszerelt teherautót. Vastag kábelek kígyóztak ki belőle a cirkuszi sátor, az elárusítóstandok és a lakókocsik felé.
Egy lány lépett ki az egyik pavilonból, marabutollal díszített kék kalapban, majd megállt, hogy néhány szót váltson egy rikító narancssárga parókás bohóccal. A többi művész a kifeszített ponyva alatt gyülekezett, Daisy szerint ott lehetett a sátor művészbejárója, ugyanis épp az ellenkező oldalán volt annak a bejáratnak, mely előtt a tömeg várakozott. Alexnek nyomát sem látta, s azon tépelődött, vajon hol lehet.
Megérkeztek a karmazsinvörös és aranyszínű palástokkal és tollas fejdíszekkel ékesített elefántok. Daisy ijedten hátrált az egyik lakókocsi felé, amikor eldübörögtek mellette, hogy elfoglalják a helyüket. Már a kiskutyáktól is félt, s ha egy elefánt a közelébe megy, -menten elájul, abban biztos volt.
Néhány élcszerekkel kirakott lószerszámot viselő fényes szőrű paripa ügetett el délcegen előtte. Idegesen kotorászott a zsebében a már majdnem üres cigarettásdoboz után, amit az egyik teherautó-sofőrtől koldult, és kivett egy szálat.
- Sorakozó! Mindjárt kezdünk!
Az a férfi figyelmeztette a művészeket, miközben belebújt porondmesteri élénkpiros zakójába, aki korábban az állatkert megtekintésére csábította a nézőket. Ebben a pillanatban jelent meg Alex egy fekete ló hátán, s Daisy rájött, hogy a férfi nemcsak igazgató a cirkusznál, hanem fel is lép.
Kozák jelmezt viselt, bő ujjas fehér selyeminget és lobogó fekete nadrágot, amelynek a szárát szűk, magas szárú fekete bőrcsizmába tűrte. Derekára ékszerekkel kirakott skarlátvörös övet kötött, ennek rojtos vége lelógott a ló oldalára. Daisy elképzelte, amint az orosz sztyeppeken vágtat, s fosztogatni és rabolni készül. Szeme megakadt a nyereghez erősített karikás ostoron, s fellélegzett, hogy az előbb csak elragadta a fantáziája. Az ágyon heverő ostor nem más, mint cirkuszi kellék.
Miközben nézte, ahogy a férfi lehajol a nyeregből; hogy mondjon valamit a porondmesternek, az járt a fejében, hogy szent esküt tett ennek a férfinak, s tudta, hogy tovább már nem dughatja a fejét a homokba. Őszintén el kellett ismernie; hogy belemenni ebbe a házasságba a leggyávább dolog volt, amit életében elkövetett. Nem volt benne annyi kurázsi, hiányzott az önbizalma ahhoz, hogy ellenálljon apja zsarolásának, és a maga útját járja, még ha a börtönbe vezet is az.
Így fogja leélni a hátralévő életét? Kibújik a felelősség alól, és a könnyebb megoldást választja? Szégyellte magát, amiért úgy esküdött, hogy közben esze ágában sem volt betartani az esküjét, s most ráébredt, hogy önkritikát kell gyakorolnia.
A lelkiismerete megsúgta, mit kellene tennie, de nem hallgatott rá. Most azonban rájött, hogy csak akkor tud megbékélni magával, ha megpróbálja betartani fogadalmát. Attól, hogy cseppet sem lesz könnyű, még éppolyan fontos. Tudta, hogyha most megfutamodik, számára nincs remény.
S bár tisztában volt vele, mit kell tennie, az agya nem akart engedelmeskedni. Hogy tartson be egy idegennek tett esküt
Nem egy idegennek tettél esküt, emlékeztette a lelkiismerete. Hanem Istennek.
Alex ebben a pillanatban vette észre. Még túlságosan friss volt az elhatározás Daisyben, hogy higgadtan beszéljen a férfival, de nem menekülhetett el. Idegesen szippantott egyet a cigarettájából, s rettegve figyelte a közeledő, félelmetesnek látszó lovat. A paripát különösen szép lószerszám díszítette, gazdagon hímzett karmazsinvörös selyem nyeregtakaró, míves aranymedálok és valódi rubinoknak látszó piros kövekkel kivert kantár.
Alex lenézett rá.
- Hol volt?
- Szétnéztem.
- Rengeteg kétes alak cselleng a cirkusz körül. Amíg nem ismeri ki itt magát, maradjon ott, ahol szemmel tarthatom.
Mivel Daisy épp most ígérte meg magának, mindent megtesz, hogy betartsa az esküjét, inkább nem tette szóvá, mennyire zokon veszi a férfi parancsolgató viselkedését, és kényszerítette magát, hogy kedvesen válaszoljon.
- Rendben.
A ló közelsége miatt izzadni kezdett a tenyere, s a lakókocsi oldalához húzódott.
- A magáé?
- Igen. Perry Lipscomb viseli a gondját helyettem. Műlovarszámot ad elő, s a saját lovai között szállítja Misát az utánfutóján.
- Értem.
- Menjen be, és nézze meg az előadást!
Alex megrántotta a gyeplőt, Daisy pedig hátraugrott, majd rémülten felszisszent, mikor észrevette, mi maradt lángba borult cigarettájából.
- Hagyja ezt abba! - kiáltotta a ruháját porolva és a földre hulló, parázsló hamuszemcséket taposva.
A férfi visszanézett, szája sarka mosolyra húzódott.
- Az efféle dolgok megölik, ha nem vigyáz. - Halkan felnevetett, és visszaállt a sorba a többi művész közé.
Daisy nem tudta eldönteni, mi elkeserítőbb, az, hogy a férfi bűvésztrükkjével tönkreteszi a cigarettáit, vagy a tudat, hogy ma minden összecsapásban Alex kerekedett felül.
Még mindig füstölgött magában, mikor nagy ívben kikerülte az állatokat, és besurrant a hátsó bejáraton. Talált egy helyet az egyik padsorban. Kemény és szűk volt a fából készült ülés, s nem tudta hova tenni a lábát, csak az előtte ülők feneke mellé, de azon nyomban megfeledkezett kényelmetlen testhelyzetéről, mihelyt átragadt rá a körülötte lévő gyerekek izgatottsága.
Szerette a gyerekeket. Bár senkinek sem beszélt róla, titokban mindig arra vágyott, hogy óvónő lehessen. Nem hitte, hogy álma valamikor is valóra válik, de azért szívesen dédelgette magában.
A fények kihunytak, a dobpergés felerősödött, s reflektorfény vetődött az aréna közepén álló porondmesterre.
- Hölgyeiiim és uraiiim! Keeedves gyerrekek! Köszöntelek benneteket a Quest Fivérek Cirkuszának huszonötödik izgalmas és hátborzongató előadás-sorozatán!
Felharsant a zene, amelyet két dob, egy szintetizátor és egy számítógép szolgáltatott. Rázendítettek az I Would Like to Teach the World to Sing című dal pergő ritmusú változatára, mire a hátsó bejáraton fehér lovon bevágtatott egy lány,, kezében amerikai zászlóval. Mosolygó művészek követték, akik színes lobogókat lengettek, és integettek a közönségnek.
Feltűntek a Brady Pepper akrobaták, három jóképű férfi, nyomukban az aranyflitterekkel kirakott ruhát és fényes harisnyát viselő; kifestett arcú Heatherrel. A kislány hajába, mely most lágyan göndörödött, hegyikristályokkal és rubint utánzó kövekkel ékesített fejdíszt ültettek közepén szárnyaló üstökössel. Daisynek nem volt nehéz megkülönböztetni Brady Peppert a :,fiaitól. Az apa középkorú, izmos férfi volt, olyasvalakire emlékeztette a lányt, aki utcagyerekként edződött meg. Az akrobatákat egy csapat műlovas, bohóc, bűvész és egy falka cirkuszi kutya követte.
Alex félelmetes fekete lován vágtatott az arénába, ő volt az egyedüli, aki nem mosolygott és nem integetett. Ugyanolyán zárkózottnak és titokzatosnak látszott, mint orosz szíve, miközben körbeügetett. Tudomásul vette a zsúfolt nézőteret, de valahogy felülemelkedett a közönségen, és egyfajta különös méltósággal szemlélte a díszes látványosságot. A tömeg tapsviharban tört ki, mikor a parádé végén feltűntek; az elefántok. '
Az előadás elkezdődött, s minél több számot látott, Daisy annál inkább meglepődött a művészek tehetségén. A Repülő Toleák nevű román trapézosok után a fények kialudtak, és elhalkult a zene. Kék színű reflektorcsóva világította meg a sötétbe borult, arénában egyedül maradt porondmestert.
- Most olyan attrakció következik, amilyen sehol máshol nem látható, csak a Quest Fivérek Cirkuszában. Előbb azonban elmondok egy csodás történetet. A porondmester a hatás kedvéért suttogóra fogta a hangját, a háttérben pedig kísérteties orosz népzene harsant fel.
- Csaknem harminc évvel ezelőtt Szibéria fagyos pusztaságában egy vándorló kozák törzs egy rongyos fiúcskába botlott, akinek a nyakában bőrszíjon felbecsülhetetlen értékű ikon lógott. A kozákok befogadták, és megtanították neki mindazt, amit ők az apjuktól tanultak. De hogy ki lehet valójában a fiúcska, arra csak a nyakában függő ikonból lehetett következtetni.
A hátborzongató orosz népdal és a porondmester suttogása egybeolvadt, a lámpák egyre világosabb fényt árasztottak, a közönség pedig lélegzet-visszafojtva hallgatott.
- Az évek során egy legenda szövődött e köré a férfi köré, egy legenda, mely megmentői szerint igaz történet.
A zene felerősödött.
- Ők úgy vélik, hogy a férfi egyenes ági leszármazottja a meggyilkolt II. Miklós cárnak és feleségének, Alexandrának. - A porondmester kieresztette a hangját. - Hölgyeim és uraim, a férfi, akit ma este-itt látnak... - dobpergés - ...az orosz birodalom trónörököse!
Daisy izgatottan megborzongott, dacára, hogy egyetlen szavát sem hitte a történetnek, amit hallott.
A porondmester hangja betöltötte a sátrat.
- A Quest Fivérek Cirkusza büszkén mutatja be... Alekszejt, a kozákot!
Kigyúltak a fények, a zene feldübörgött, s Alex teljes iramban bevágtatott az arénába fekete lován. Fehér ingének ujja lebegett, az övét díszítő ékszerek pedig vérvörös cseppekként csillogtak. A félelmetes állat felágaskodott. Alekszej a feje fölé emelte karját, s csak izmos lábával tartotta magát a nyeregben, meghazudtolva a gravitáció törvényét.
A ló ismét négy lábra állt, és Alekszej eltűnt. Daisy levegő után kapkodva látta, amint ismét feltűnik, lefelé lógva kecsesen a nyeregből. Miközben a paripa körbeügetett az arénában, a férfi számos ügyes mutatványt hajtott végre, melyek egyszerre voltak merészek és lélegzetelállítóak. Végül fellendült ismét a nyeregbe, lekapta az eddig a nyeregkápán lógó ostort, és akkorát csapott vele hatalmas kört írva 1e a feje felett a levegőben, hogy a Daisy előtt ülők ijedtükben nagyot ugrottak.
A porondmester utasítására kellékeket vittek a színpadra a sötétben: egy regiment szalagokkal feldíszített karikát, melynek a tetején skarlátvörös luftballonok lebegtek. Alekszej körbelovagolva az arénában egymás után pukkasztotta ki a léggömböket, s minden egyes ostorcsapásra vércseppekhez hasonló karmazsinvörös flitterek lövelltek a levegőbe.
Az egyik showgirl meggyújtott egy hatalmas, hatágú kandelábert. Alex megforgatta feje fölött az ostort, és kioltotta a lángokat, egyiket a másik után.
A nézők tapsoltak, a hátsó sorban ülnők pedig felálltak, hogy jobban lássanak. Alex könnyedén leugrott a nyeregből, a 16 pedig kivágtatott a sátorból. A fények egyre halványultak, míg a férfi ott állt egyes-egyedül a porondon a vérvörös reflektorfényben. A másik kezébe is ostort fogott, s ütemesen pattogtatni kezdte őket, az egyiket lent, a másikat fent, hol maga előtt, hol maga mögött. Aztán táncolni kezdett az ostorok csattogására, olyan férfias kecsességgel lejtve a tekervényes mozdulatokat, hogy Daisynek tátva maradt a szája. A tánc a tetőfokára hágott, Alex egyre gyorsabban ropta, s mintegy varázsütésre a két ostorból mintha egyetlenegy hatalmas ostor lett volna. Erőteljes karcsapással meglengette a feje felett, s erre az lángba borult.
A közönség ereiben meghűlt a vér, a fények kialudtak, a lángostor pedig eszeveszett ütemben mazurkát táncalt a sötétben.
Mire ismét világos lett, Alekszejt, a kozákot a föld nyelte el.

4

- Mi az ördögöt csinál idekint?
Daisy kinyitotta a szemét, s ugyanazzal az aranybarna szempárral találta piagát szembe, amelyik álmában kísértette. Egy pillanatig azt sem tudta, hol van, aztán eszébe jutott minden: Alex, az esküvő, a lángba borult ostor.
A férfi megfogta a állát, máskülönben kiesett volna a teherautóból, mikor kinyitotta az ajtót. Itt akart elbújni, mert félt egy lakókocsiban aludni egy titokzatos múltú, ostort forgató idegennel.
Óvatosan kibontakozott a férfi szorításából, s közben beljebb húzódott az ülésen, hogy olyan messzire kerüljön Alextől, amennyire csak lehet.
- Hány óra van?
- Elmúlt éjfél. - A férfi egyik karjával az ajtókeretnek támaszkodott, s lenézett rá azzal a különös borostyánszínű szemével, melyet a lány rémálmában is látott. A kozák kosztümöt ősrégi farmer és fakó fekete póló váltotta fel, de Alex ebben sem tűnt kevésbé fenyegetőnek.
- Angyalarcú, nem ér annyit, amennyi gond van magával.
Daisy úgy tett, mintha a ruháját igazgatná, hogy egy kis időt nyerjen. Az utolsó szám után visszament a lakókocsiba, s meglátta az ostorokat, amelyeket Alex az előadáson pattogtatott, az ágyon hevertek, mintha a férfinak még szüksége lenne rájuk. Nem akarta látni őket, ezért inkább odaállt az ablak elé, és figyelte, hogyan bontják le a sátort.
Alex egyszerre osztogatta az utasításokat, és segített a munkásoknak, s miközben Daisy nézte, ahogy kidagadnak karján az izmok, mikor egy rakás széket pakol fel a platóra és a kötélzetet húzza, eszébe jutottak a férfi korábban tett ködös fenyegetései a kellemetlen következményekről, amelyekben része lesz, ha nem engedelmeskedik neki. Kimerült volt és magányos, s már nem tudott úgy tekinteni az ágyon heverő ostorokra, mint egyszerű cirkuszi kellékekre. Fenyegetést jelentettek a számára, s tudta, hogy egy pillanatra sem volna képes Lehunyni a szemét a lakókocsiban, még a kanapén sem.
- Jöjjön, feküdjünk le!
Kiröpült az álom a szeméből, s hirtelen teljesen éberré vált. Egy teremtett lelket sem látott sehol. A teherautók többsége útra kelt, s velük együtt a munkások is.
- Úgy döntöttem, hogy itt alszom.
- Kötve hiszem. Ha nem vette volna észre, vacog a foga.
Alex jól látta. Mikor Daisy beült a kocsiba, még meleg volt, de azóta lehűlt a levegő.
- Kényelmesen elvagyok itt - hazudta.
A férfi válla meggörnyedt, arcát beletörölte a pólója ujjába.
- Fogadjon el egy baráti figyelmeztetést. Három napja alig aludtam valamit. Egyik éjjel rettenetes vihar tört ki, majdnem összedöntötte a sátrat, s kétszer kellett New Yorkba utaznom. Nem könnyű velem kijönni a legoptimálisabb körülmények között sem, de ha kialvatlan vagyok, nem ajánlom, hogy ujjat húzzanak velem. Most pedig emelje meg azt az édes kis popóját.
- Nem!
Alex felemelte a karját, s Daisy rémülten visszahőkölt, mikor meglátta kezében a karikába tekert ostort. A férfi a lakókocsi felé mutatott vele.
- Azonnal!
Daisy kalapáló szívvel mászott ki a teherautóból. Az ostor kézzelfogható fenyegetéssé vált, s ő rájött, más dolog fényes nappal azzal áltatnia magát, nem hagyja, hogy a férfi hozzáérjen, s egészen más éjnek évadján kettesben lenni vele valahol Dél-Kalifornia eldugott vidékén.
Felszisszent, mikor Alex megragadta a karját, és vonszolni kezdte a vásártéren. Miközben a nedves fűben gázolt, rájött, hogy nem törődhet bele a sorsába, küzdenie kell.
- Figyelmeztetem, hogyha megpróbál bármilyen módon is bántani, sikítani fogok.
Alex ásított.
- Komolyan beszélek - mondta Daisy, miközben a férfi tovább rángatta. - Szeretném a legjobbat feltételezni magáról, de nehéz, ha szüntelenül fenyegetőzik.
Alex kinyitotta a lakókocsi ajtaját, és ösztönzésképpen megpaskolta a lány fenekét.
- Elhalaszthatnánk a dolgot reggeliga
Csak képzelődik, vagy a lakókocsi tényleg összement, mióta először láttat
- Azt hiszem, nem. És kérem, még egyszer ne nyúljon így hozzám.
- Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy ma éjjel letámadjam, ha emiatt aggódik.
Szavai cseppet sem nyugtatták meg a lányt.
Ha nem akar rám támadni, miért ijesztget az ostorral?
Alex úgy nézett a karikába tekert fonott bőrre, mintha csak most döbbenne rá, hogy a kezében tartja, de ezt Daisy egy pillanatig sem hitte el. Hogy lehet a férfi ilyen nemtörődöm? S miért hord magával késő éjjel ostort, ha nem azért, mert bántani akarja? Egy másik gondolat villant át az agyán, s borsódzott tőle a háta. Számos történetet hallott már olyan férfiakról, akik szerelmi játékuk részének tekintették az ostort. Néhány különös esetről is tudott. Mi van., ha Alex ilyesmit forgat a fejében?
A férfi mormogott valamit a bajsza alatt, bezárta az ajtót, és leült az ágyra. Az ostor nyelét a térdén egyensúlyozta, a bőrszíj letekeredett a földre.
Daisy nyugtalanul méregette. Egyrészt ígéretet tett, hogy betartja házassági esküjét, és a férfi tulajdonképpen nem bántotta. Másrészt viszont határozottan félt tőle. Nem volt erőssége a meggyőzés, de tudta, hogy ki kell állnia magáért. Bátorságot gyűjtött.
- Azt hiszem, tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Meg kell mondanom, hogy nem tudok együtt élni magával, ha fenyegetőzik.
- Fenyegetőzöm? - Alex az ostor nyelét vizsgálgatta. - Miről beszélt
Daisy egyre idegesebb lett, de kényszerítette magát, hogy folytassa.
- Nem tehet róla, hogy ilyen. Valószínűleg a neveltetése az oka, nem mintha egy szavát is elhinném a kozák mesének. - Elhallgatott. - Ugye, nem igaz?
A férfi úgy nézett rá, mintha Daisy megtébolyodott volna.
- Nem, persze hogy nem - hadarta a lány. - Mikor a fenyegetőzésre céloztam, a figyelmeztetéseire gondoltam és... - nagy levegőt vett... - az ostorra.
- Mi van vele?
- Tudok egy s mást az aberrált viselkedésről. Ha hajlamos a szadizmusra, értékelném, ha most megmondaná, és nem kerülgetnénk a forró kását.
- Miről zagyvál össze?
- Mindketten felnőttek vagyunk, felesleges úgy csinálnia, mintha nem értené.
- Attól tartok, a számba kell rágnia.
Daisy nem akarta elhinni, hogy ennyire nehéz legyen Alex felfogása.
- A szexuális perverziójára utaltam.
- A szexuális perverziómra?
A férfi továbbra is értetlenül nézett rá, s Daisy tehetetlen dühében kiabálni kezdett.
- Az isten szerelmére! Ha abban sántikál, hogy megver, utána pedig lefekszik velem, közölje most. Mondja meg: „Daisy, az izgat fel, ha megkorbácsolhatom, a nőket, akikkel lefekszem, és maga lesz a következő.” Legalább tudni fogom, mi jár a fejében.
Alex felvonta a szemöldökét.
- Ettől jobban érzi majd magát?
Daisy bólintott.
- Biztos?
- Meg kell ismernünk egymást.
- Rendben van. - A férfi szeme csillogott. - Attól izgulok fel, ha megkorbácsolhatom a nőket, akikkel lefekszem, s maga lesz a következő. Most megyek tusolni. Eltűnt a fürdőszabában, és becsukta az ajtót.
Daisy az ajkába harapott. Nem erre számított.


Alex nevetett, miközben záporozott rá a víz. Mióta vele van ez a gyönyörű, kelekótya teremtés, többet nevetett, mint tavaly egész évben. Talán még keveset is mondott. Tapasztalatai szerint az élet nem volt éppen habostorta. Gyerekkorában nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy nevetgéljen, s nem is szokott rá. Most mégis jó érzéssel töltötte el, még ha tengernyi bosszankodást kellett is elviselnie minden egyes mosolyért.
Eszébe jutott a lány szexuális perverziójáról tett megjegyzése. Daisy nem volt az esete, azt azonban nem állíthatta, hogy nincsenek vele kapcsolatban buja gondolatai. De hogy ezek perverzek lennének, abban kételkedett. Nehéz lett volna nem gondolnia a szexre, ha belenézett abba a violakék szempárba, vagy rápillantott a puha szájra, mely mintha csak csókra termett volna.
Elrontotta volna a mulatságot, ha bevallja, hogy mindig visz magával ostort, ha tudja, hogy a munkások felöntöttek a garatra. A problémák kezelését illetően a vándorcirkusz pontosan olyan volt, mint a vadnyugat - a maguk gondjait maguknak kellett megoldaniuk -, s az ostor látványa elrettentésül szolgált a forrófejűekkel és a bajkeverőkkel szemben.
Daisy persze ezt nem tudta, s ő nem sietett közölni vele. Rövid pórázon akarta tartani Miss Gazdag Lányt, mindkettőjük érdekében.
Bármennyire élvezte is legutóbbi civakodásukat, volt egy olyan érzése, hogy jókedve rövid életű lesz. Mit gondolt Max Petroff, mikor rábízta a lányát? Annyira gyűlölte, hogy készségesen alávetette egy olyan életnek, amelyről Daisynek halvány fogalma sem volt? Mikor Max ragaszkodott ehhez a házassághoz, azt mondta, Daisynek gyorstalpaló tanfolyamra van szüksége valóságból, de Alex kételkedett benne, hogy Petroffnak csupán a lánya megbüntetése lett volna a célja.
Daisy naivitása, fűszerezve a gazdag lány furcsa értékrendjével, veszélyes kombinációnak ígérkezett. Meg fog lepődni, ha Daisy néhány napnál tovább kibírja vele, de megígérte, hogy minden tőle telhetőt elkövet majd, és tartani akarja a szavát. Ha a lány úgy dönt, hogy elmegy, tegye azért, mert feladta, ne pedig azért, mert Alex kiadta az útját vagy fizetett neki, hogy megszabaduljon tőle. Nem kedvelte Maxet, de tartozott neki.
Ez az év lesz az, amikor visszafizeti az adósságait: beváltotta Owen Quest halálos ágyánál tett ígéretét, elindította utolsó körútjára Quest név alatt a cirkuszt, és beleegyezett, hogy feleségül vegye Max lányát. Max a hosszú évek során semmit nem kért cserébe azért, hogy megmentette az életét, de amikor végül eljött behajtani az adósságát, nem szerénykedett.
Alex megpróbálta meggyőzni, hogy ugyanazt az eredményt érné el, ha csupán együttélésre kényszerítené Daisyt, de Max hajthatatlan maradt. Sőt először ragaszkodott hozzá, hogy a házasság egy évig tartson, de Alex ennyire nem érezte magát hálásnak. Hat hónapban egyeztek meg, ami ugyanakkor fog lejárni, amikor 'a Quest Fivérek utolsó szezonja.
Miközben Alex a mellét szappanozta, a két férfira gondolt, akik olyan erőteljes befolyást gyakoroltak az életére, Owen Questre és Max Petroffra. Max a fizikai bántalmazástól és érzelmi sivárságtól mentette meg, Owen pedig a Felnőtté válását egyengette.
Alex tizenkét éves korában találkozott Maxszel, amikor Szergej bácsi ócska cirkuszával utazgatott nyáron, mely keresztül-kasul bejárta az Atlanti-óceán partvidékét Daytona Beachtől Cape Codig. Soha nem fogja elfelejteni azt a fülledt augusztusi délutánt, mikor Max megjelent, mint valami bosszúálló angyal, hogy kicsavarja Szergej kezéből a bikaösztökét, és megmentse Alexet egy újább brutális veréstől.
Ma már tudta, mi volt az oka Szergej szadista tetteinek, de akkor fel nem foghatta, miféle vonzalmat érezhetnek ferde hajlamú férfiak kisfiúk iránt, s meddig képesek elmenni, csak hogy önmaguk előtt eltitkolják ezt. Max egy nagylelkű pillanatában pénzt adott Szergejnek, és elvitte Alexet. Katonai iskolába íratta, s ha érzelmi támogatást nem nyújtott is neki, pénzügyi forrásai lehetővé tették Alex számára, hogy túlélje azt az időszakot, míg a maga lábára nem tud állni.
Owen Quest volt azonban az, akitől leckét kapott férfiasságból a nyári szünidő alatt,, mikor a cirkusszal utazott, majd később felnőttkorában, amikor két-három évente hátrahagyva csapot-papot, engedett a kísértésnek, hogy néhány hónapra vándoréletet éljen. Alex jellemének azt a részét, melyet bácsikájának nem sikerült ostorral megformálnia, Owen hosszadalmas előadásai és ravasz megfigyelései alakították arról, milyen szűkmarkú az élet, és milyen szívósnak kell lennie az embernek a túléléshez. Owen szerint az élet veszélyes üzlet, melyben nincs helye nevetésnek és könnyelműségnek. Egy férfi dolgozzék keményen, legyen elővigyázatos, és mindig őrizze meg a büszkeségét.
Alex elzárta a csapot, és a törülközőért nyúlt. Mindkét férfi önös érdekből segített rajta. Max adakozónak láttatta magát, és élvezettel kérkedett különböző jótékonysági cselekedeteivel -- köztük Alex Markovval - felső osztálybeli barátai előtt. Owennek viszont, akinek rettenetes természete volt, hízelgett, hogy fogékony hallgatóságra lelt benne, aki lélegzet-visszafojtva várta életről alkotott borús elméleteit. De eltekintve attól, hogy mi motiválta őket, a világon egyedül ők ketten voltak azok, akiket legalább érdekelt a sorsa, s egyikőjük sem' kért soha semmit cserébe, egészen az elmúlt évig.
Most pedig ott volt Alex kezében egy vándorcirkusz s egy szeleburdi, szexis feleség, aki mindent elkövetett, hogy megőrjítse. Persze nem fogja hagyni. A körülmények olyanná tették, amilyen, nyers és csökönyös, a saját törvényei szerint él, s nem táplál illúziókat önmagáról. Daisy Devreaux-nak nem lesz semmi esélye.
A dereka köré csavarta a törülközőt, felkapott egy másikat, hogy szárazra törölje a haját, és kinyitotta a fürdőajtót.
Daisy nagyot nyelt, mikor az ajtó kitárult és a férfi kilépett. Ó, istenem, milyen csodálatos volt. Fejét eltakarta a törülköző, miközben a haját dörzsölte, s így Daisy alaposan szemügyre vehette, a test pedig, amelyet látott, megfelelt a tökéletesről alkotott elképzeléseinek. Az izmok kidolgozottak voltak, de nem olyanok, mintha felpumpálták volna őket. Alex még valamivel rendelkezett, amivel Lani egyetlen bábfigurája sem: a dolgos emberre jellemző napbarnított bőrrel, A férfi széles mellkasát sötét szőrzet borította, nyakában aranymedál lógott, de Daisyt túlságosan elbűvölte az egész alakos kép, semhogy leragadjon a részleteknél
Csípője látványosan keskenyebb volt a vállánál, hasa feszes. Daisy követte tekintetével a férfi köldöke alatt kezdődő keskeny pihecsíkot, mely eltűnt a sárga fürdőlepedőn lazán megkötött csomó alatt. Forráság áradt szét a testében; s elmélázott azon, hogyan festene Alex meztelenül.
A férfi befejezte a hajszárítást, és a lányra nézett.
- Aludhat velem vagy a kanapén. Pillanatnyilag túl fáradt vagyok ahhoz, hogy érdekeljen, melyiket választja.
- A kanapén alszom! - Daisy hangja alig észrevehetően elcsuklott, hogy Alex szavaitól vagy az elé táruló látványtól-e, azt nem tudta.
Alex kizökkentette őt a nézelődésből, ugyanis hátat fordított neki, az ágyhoz lépett, kihúzott alóla egy faládikát, feltekerte az ostort és belerakta. Most, hogy a korbács látványa már nem zavarta, Daisy élvezettel merült el a férfi hátának tanulmányozásában.
Alex szembefordult vele.
- Pontosan öt másodperc múlva ledobom a törülközőt.
Várt, s Daisy csak jóval az öt másodperc letelte után jött rá, hogyan értette.
- Á, azt akarja, hogy ne nézzek oda.
Alex nevetett.
- Csak egy éjszaka hadd aludjam ki magam, angyalarcú, s ígérem, utána mindent megnézhet, amit látni akar.
Daisynek leesett a tantusz. A férfi teljesen rossz benyomást alkotott róla, s ezt nem hagyhatta annyiban.
- Attól tartok, félreértett.
- Remélem, nem.
- De bizony. Csak kíváncsi voltam... helyesebben nem kíváncsi, hanem... nos igen, lehet, hogy kíváncsi... Ez természetes. De ne higgye, hogy...
- Daisy?
- Igen?
- Ha még egy szót szól, előveszem a korbácsot, amitől annyira fél, és perverz leszek.
Daisy felkapott egy alsóneműt és egy Észak-kaliforniai Egyetem feliratú kifakult pólót, amelyet a férfi fiókjából húzott elő, amíg az zuhanyozott, aztán beviharzott a fürdőbe. Az ajtó megnyugtató dörrenéssel záródott be mögötte.
Húsz perccel később frissen letusolva jelent meg Alex pólójában. Úgy gondolta, ez megfelelőbb lesz, mint az a tenyérnyi rózsaszínű selyem és csipke hálóing, amelyet néhány nappal azelőtt vásárolt, hogy Noel és az anyja elárulták, s amit most ott talált a táskájában.
Alex a hátán feküdt, és mélyen aludt. A takaró meztelen csípője köré tekeredett. Udvariatlanság megbámulni valakit alvás közben, de Daisy nem tudta róla levenni a szemét. Sőt még közelebb lopózott az ágy végéhez, és lenézett rá.
Alex álmában korántsem tűnt olyan ijesztőnek, mint ébren, s Daisy kísértést érzett, hogy megérintse lapos, feszes hasát. Pillantása a férfi derekáról a mellkasára siklott, s éppen annak tökéletes szimmetriájában gyönyörködött, mikor szeme megakadt a nyakában függő aranymedálon. Mikor rájött, mi az, földbe gyökerezett a lába.
Alex finoman kidolgozott orosz ikonmedált viselt.
...rongyos fiúcska, akinek a nyakában bórszíjon felbecsülhetetlen értékű ikon lógott.
Daisynek lúdbőrös lett a karja. Szűz Mária arcát tanulmányozta, ahogy odasimult gyermekéhez, s bár nem sokat tudott az ikonokról, azt látta, hogy ez a szűz nem az olasz kultúrából való. Fekete köpenyét aranyszínű bizánci minta díszítette, csakúgy, mint az újszülött jézus által viselt díszruhát.
Daisy emlékeztette magát; amiért Alex egy nyilvánvalóan értékes ikont hord a nyakában, az még nem jelenti, hogy a kozákokról szóló dajkamese igaz. Valószínűleg családi örökség ez a medál. Ennek ellenére nyugtalanság árasztotta el, miközben visszament a lakókocsi másik végébe.
A kanapén szanaszét hevertek a ruhái, amelyeket nem pakolt el, egy halom, többségében évekkel ezelőtti újság és magazin társaságában. Mindent leszórt, és a beépített szekrényből elővett tiszta ágyneművel megágyazott. De aztán csak forgolódott, miközben agyában egymást kergették a nyugtalan gondolatok, s nem jött álom a szemére. Kezébe vette a Newsweek egyik régi kiadását. Mire befejezte az olvasást, majdnem három óra volt. Úgy érezte, mintha éppcsak lehunyta volna a szemét, mikor vadul felrázták.
- Felkelni, angyalarcú! Hosszú nap áll előttünk.
Daisy a hasára fordult. Alex lerántotta róla a takarót, s a lány érezte, ahogy hideg fuvallat csapja meg meztelen combja hátsó felét. Meg se moccant. Amíg fekszik, addig nem kell szembenéznie egy új nappal.
- Gyerünk, Daisy!
A lány még mélyebbre fúrta fejét a párnába.
Meleg tenyér ereszkedett Daisy vékony selyembugyijára, s a lánynak azonnal kinyílt a szeme. Levegő után kapkodva a hátára fordult, és igyekezett eltakarni magát a takaróval.
Alex vigyorgott.
- Gondoltam, hogy ez kiveri az álmot a szeméből.
Ez a férfi maga az ördög. Csak egy ördög lehet ébren teljesen felöltözve és megborotválkozva ezen az istentelen órán. Alexra villantotta mosolyát.
- Nem vagyok korán kelős fajta. Menjen, és ne nyúljon hozzám többé!
A férfi ráérősen legeltette rajta a szemét, nyomatékosítva Daisyben, hogy a takaró alatt nem visel semmi mást, csak az ő régi, elnyűtt pólóját és egy nagyon parányi alsóneműt.
- Majdnem háromórás út áll előttünk, és tíz perc múlva indulunk. Öltözzön fel, és tegye magát hasznossá. - A mosogatóhoz lépett.
Daisy hunyorgott a kicsiny, piszkos ablakon át beszűrődő szürke fényben.
- Éjszaka van.
- Mindjárt hat óra. Alex öntött egy csésze kávét, s Daisy várta, hogy odavigye neki. De a férfi az ajkához emelte a csészét.
Daisy visszadőlt a kanapéra:
- Csak háromkor tudtam elaludni. Itt maradok, amíg vezet.
- Tilos. - A férfi letette a csészét, aztán lehajolt és felszedegette Daisy néhány ruhadarabját. Kritikus szemmel nézegette. - Farmerja nincs?
- Dehogynincs.
- Akkor azt vegye fel.
Daisy önelégülten pillantott rá.
- Otthon van apám vendégszobájában.
- Hát persze. - Odadobta a ruhákat a lánynak, amelyeket kiválasztott. - Öltözzön!
Daisy szeretett volna valami megbocsáthatatlan durvaságot a fejéhez vágni, de attól félt, hogyha megteszi, a férfi bántani fogja, ezért vonakodva bebotorkált a fürdőbe. Tíz perccel később nevetséges ruhákban, egy türkizkék selyemnadrágban és egy élénkpiros cseresznyefürtökkel mintázott rövid tengerészkék vászontopban jelent meg. Az imént ugyanis, amikor kinyitotta a száját, hogy tiltakozzék a ruhák ilyetén összeválogatása ellen, észrevette, hogy Alex a nyitott konyhaszekrény előtt áll dühösen és vészjóslóan.
Pillantása a férfi kezében összetekert korbácsra esett, s a szíve kalapálni kezdett: Nem tudta, mit követett el, de azt igen, hogy bajban van. Naná. Leszámolás a kozák karámban.
- Maga ette meg a Twinkie-met?
Daisy nagyot nyelt. A korbácsra tapasztotta a szemét.
- Pontosan milyen Twinkie-ről beszélünk?
- A mosogató felett a konyhaszekrényben levő Twinkieről. A lakókocsiban található egyetlen Twinkie-ről. - Alex keze vasmarokként szorította az ostorkarikát.
Ó, istenem, gondolta Daisy. Megnyúz egy Twinkie miatt.
- Nos?
- Nem... ööö... nem fordul elő többé, megígérem. De mivel nem volt rajta megkülönböztető jelzés, nem tudtam, hogy a magáé. - Pillantását továbbra is az ostorra szegezte. - Normális körülmények között nem ettem volna meg, nem élek ilyen ócska kajákkal, de tegnap este éhes voltam, és nos, ha jobban meggondolja, el kell ismernie, hogy szívességet tettem magának, mert most az én artériáimat fogja eltömni a koleszterin a magáé helyett.
Alex nagyon halkan beszélt. Túl halkan. Daisy fülében úgy csengett a hangja, mint egy dühöngő kozák vonyítása.
- Ne nyúljon többet a Twinkie-mhez. Soha. Vegyen magának, ha akar.
Daisy beharapta a felső ajkát.
- A Twinkie nem igazán tápláló reggeli.
- Elég!
Daisy egy lépést hátrált, és felnézett a férfira.
- Miből?
A férfi felemelte az ostort, és a lány felé bökött vele.
- Hogy úgy bámulja, mintha meg akarnám nyúzni vele. Az isten szerelmére, csak bekentem bőrápolóval, és már teszem is el.
Daisy fellélegzett.
- El sem tudja képzelni, milyen örömmel hallom.
- Ha úgy döntök, hogy megkorbácsolom, az nem a Twinkie miatt lesz.
- Egy újabb fenyegetés.
- Hagyja abba a fenyegetőzést azonnal, vagy megbánja.
- Mit fog csinálni, angyalarcút leszúr a szemceruzájával? - Magában jót mulatva a lányon, Alex az ágyhoz lépett, kihúzta a faládikát, és beletette az ostort.
Daisy mind a 165 centijének teljes hosszában kihúzta magát, és gyilkos pillantást lövellt a férfi felé.
- Jó, ha tudja, hogy magától Chuck Norristól vettem karateleckéket. - Sajnos ez tíz évvel ezelőtt volt, és Daisy már semmire nem emlékezett, de ez nem tartozott a lényeghez.
- Ne mondja!
- Sőt Arnold Schwarzenegger személyesen dolgozta ki az edzéstervemet. - Bárcsak akár egyszer is megcsinálta volna.
- Hallatlan. Most pedig indulás.
Alig váltottak néhány szót az út első egy órája alatt. Mivel Daisynek nem volt elég ideje elkészülni, kénytelen volt az utastérben sminkelni, és hajszárító nélkül megcsinálni a frizuráját, ami annyit jelentett, hogy hátrafogta két fésűvel, melyeknek, bár nagyon mutatósak voltak, nem sok hasznát vette. Alex, ahelyett hogy értékelte volna a feladat nehézségét és egy kicsit segítőkészebb lett volna, rá se hederített, mikor Daisy arra kérte, hogy lassítson, amíg kifesti a szemét, később pedig volt képe panaszkodni, amiért egy icipici hajlakk véletlenül az arcába ment.
Orangeburgban, Dél-Kaliforniában reggeliztek egykamionos-pihenőhelyen; amelyet rézkanna formájú lámpák díszítettek, a falon pedig fényesre lakkozott műcipók lógtak. Miután befejezte az evést, Daisy kisurrant a mosdóba, és három megmaradt szál cigarettájából elszívott egyet. Mikor kijött, két dolog ötlött a szemébe. Egy vonzó pincérnő flörtölt Alexszel. A férfi pedig semmit sem tett, hogy lerázza.
Daisy figyelte, ahogy Alex oldalra fordítja a fejét, aztán elmosolyodik azon, amit a pincérnő mond. Féltékenyen nézte, mennyivel jobban élvezi a férje egy pincérnő társaságát, mint az övét, s már éppen úgy döntött, hogy úgy tesz, mintha mi sem történt volna, mikor eszébe jutott az ígérete, hogy hű marad az esküjéhez. Beletörődve, hogy nincs más választása, kihúzta magát, és az asztalhoz lépett, ahol a legragyogóbb mosolyát villantotta a pincérnőre.
- Nagyon köszönöm, hogy szóval tartotta a férjemet a távollétemben.
A pincérnő, akinek névtábláján a KIMBERLY felirat volt olvasható, szemmel láthatóan megdöbbent Daisy barátságos viselkedésén.
- Kérem... nincs mit.
Daisy suttogóra fogta a hangját.
- Senki nem volt hozzá ilyen kedves, mióta kijött a börtönből.
Alexnek cigányútra szaladt a korty kávé, amit éppen le akart nyelni.
Daisy lehajolt, hogy hátba veregesse, miközben sugárzó arccal nézett a meghökkent Kimberlyre.
- Engem nem érdekel, mennyi bizonyítékot mutatott be az állam. Egyetlen pillanatig sem hittem el, hogy ő ölte meg azt a pincérnőt.
Alexre még jobban rátört a köhögés. Kimberly sietve visszakozott.
- Bo... bocsánat. Fel kell vennem az újabb rendelést.
- Menjen csak - mondta negédesen Daisy. - Isten áldja!
Alex végre ismét levegőhöz jutott. Felállt az asztaltól, arckifejezése a szokásosnál is baljóslatúbb volt. Mielőtt azonban egy szót is szólhatott volna, Daisy kinyújtotta kezét, és ujját finoman a férfi szájára tette.
- Kérem, ne rontsa el ezt a percet, Alex. Ez az első alkalom az esküvő óta, hogy a legemberibb arcát mutatja, s ki akarom élvezni ennek minden pillanatát.
A férfi úgy nézett rá, mintha menten meg akarná fojtani. De nem tette, hanem néhány bankjegyet dobott az asztalra, és kivonszolta Daisyt az étteremből.
- Ugye, most megorrolt rám? -A lány szandálja csikorgott a homokon, miközben Alex a csúnya zöld utánfutós teherautó felé húzta. - Tudtam, hogy így lesz. Maga a legmogorvább ember, akivel valaha találkoztam. Nem áll jól magának, Alex, igazán nem. Akár beletörődik, akár nem, nős ember lett, és nem kellene...
- Szálljon be, mielőtt nyilvánosan elnáspángolom!
Már megint egy újabb őrjítő fenyegetés. Azt jelenti, hogy nem bántja, ha engedelmeskedik vagy hogy csak akkor akarja bántani, ha kettesben maradnak? Daisy még mindig ezen a kellemetlen lehetőségen töprengett, mikor a férfi beindította a motort. Néhány másodperc múlva kikanyarodtak a főútra.
Legnagyobb megkönnyebbülésére a verés többé nem került szóba, bár ezt furcsamód sajnálta is. Ha Alex fizikailag bántalmazta volna, lelkiismeret-furdalás nélkül megszeghette volna az esküjét.
Napsütéses reggel volt, a kocsi félig leeresztett ablakán át meleg, enyhe levegő áramlott be. Nem látta értelmét, hogy duzzogással vesztegessék el ezt a tökéletes, csodaszép reggelt, ezért végül megtörte a csendet.
- Hová megyünk?
- Greenwood mellett van randevúnk.
- Attól tartok, hiba lenne azzal áltatnom magam, hogy vacsorával és tánccal egybekötött randevúra gondol.
- Nagy hiba.
- Meddig maradunk?
- Csak egy éjszakát.
- Remélem, holnap reggel nem kell ilyen korán kelnünk.
- Korábban. Hosszabb út áll előttünk.
- Ne tegye ezt velem.
- Az efféle cirkuszok így működnek.
- Azt akarja mondani, hogy minden reggel így kezdődik majd?
- Lesz olyan hely, ahol két napig maradunk, de nem sok.
- Meddig csináljuk?
- Októberig van előjegyzésünk.
- Az még hat hónap! - Daisy számára egy örökkévalóságnak tűnt. Hat hónap. Pontosan addig tart, ameddig a házasságuk.
- Mit izgul? - kérdezte a férfi. - Ugye, nem gondolja komolyan, hogy ki fogja bírni addigi
- Azt hiszi, nem bírom ki?
- Hosszú lesz ez a hat hónap - felelte Alex túlontúl nagy élvezettel. - Rengeteget fogunk utazni. Északon egészen Jerseyig, nyugaton Indianáig.
Egy légkondicionáló nélküli teherautóban.
- A Quest Fivéreknek ez az utolsó szezonjuk - magyarázta Alex -, ezért nagyon be vagyunk táblázva.
- Hogy érti, hogy az utolsó szezon?
- A tulajdonos januárban meghalt.
- Owen Quest? Akinek a neve a teherautók oldalán áll?
- Igen. A felesége, Bathseba örökölte a cirkuszt, és el akarja adni.
Csak képzelődött, vagy Alex alig észrevehetően tényleg összehúzta a száján
- Régóta van a cirkusznál? - kérdezte Daisy, eltökélve, hogy minél többet kiderít a férfiról.
- Kisebb-nagyobb megszakításokkal.
- A szülei is cirkuszosok voltak?
- Melyikek? A kozákok vagy akik örökbe fogadtak Szibériában? - Oldalra billentette a fejét, s Daisy látta, hogy szikrázik a szeme.
- Nem kozákok nevelték!
- Tegnap este nem figyelt eléggé.
- Az nem volt más, mint porhintés. Tudom, hogy valakitől megtanult lovagolni és az ostorral bánni, de kétlem, hogy azok kozákok lettek volna. - Elhallgatott. - Ugye?
Alex nevetett.
- Maga hihetetlen, angyalarcú.
Daisy nem hagyta, hogy a férfi másfelé terelje a beszélgetést.
- Mióta van a cirkusznál?
- Tizenéves voltam, mikor a Quest Fivérekhez kerültem és huszonvalahány, amikor eljöttem. Azóta csak néhány hétre csatlakozom hozzájuk.
- Mit csinál, amikor nincs velük?
- Ismeri a választ. Börtönben voltam egy pincérnő meggyilkolásáért.
Daisy összehúzott szemmel nézett a férfira, s ez arról árulkodott, hogy Alex nem áll valami jói nála.
- Úgy érti, főállásban nem cirkuszigazgató?
- Úgy.
Talán ha megkerüli a témát, több személyes információt sikerül kihúznia a férfiból.
- Tulajdonképpen kik voltak a Quest Fivéreke
- Owen Quest egy személyben. A Ringling Fivérek teremtették ezt a hagyományt, azóta a cirkuszosok azt hiszik, a show-nak jobban cseng a neve, ha két testvéré, még akkor is, ha csak egyetlen személy a tulajdonos. Huszonöt éven át volt Owené a cirkusz, s mielőtt meghalt, megkért, hogy még egy utolsó szezont csináljak végig az ő nevében.
- Bizonyára nagy áldozatot jelentett ez magának. - Daisy várakozásteljesen nézett a férfira, s mikor az nem válaszolt, tovább nógatta. - Kizökkenni a megszokott életéből... megszokott munkájából...
- Mmmm. - Alex rá se hederítve a lány próbálkozására, az út melletti villanyoszlopokra mutatott. - Tartsa a szemét ezeken a nyilakon.
Daisy a villanyoszlopon három balra mutató vörös kartonnyilat vett észre, melyeket egy kék Q betű fogott össze.
- Mit jelentenek? - kérdezte.
- A legközelebbi állomáshelyünkre vezetnek. - Alex lassított a kereszteződésben, és balra fordult. - Dobs Murray, a mindenesünk rakja ki őket egy nappal korábban. Úgy mondjuk, „kitűzi az útirányt”.
Daisy ásított.
- Már alig várom, hogy odaérjünk. Egy jó nagyot alszom, mihelyt megérkeztünk.
- Attól tartok, éjszakára kell halasztania az alvást. A cirkusz nem visz magával felesleges terhet, mindenki dolgozik, még a gyerekek is. El kell végeznie a feladatát.
- Azt akarja, hogy dolgozzam?
- Attól fél, hogy letörik a körmei
- Nem vagyok olyan elkényeztetett, mint gondolja.
Alex kétkedve nézett rá, de Daisy szerette volna elkerülni az újabb vitát, ezért nem vette fel a kesztyűt.
- Csak azt akartam mondani, hogy semmit sem tudok a cirkuszról.
- Majd beletanul. Bob Thorpe, aki rendszerint a jegyeket árulja, néhány nap szabadságot vett ki. Őt fogja helyettesíteni, amíg vissza nem ér, feltéve ha elég jól tud számolni ahhoz, hogy visszaadjon.
- Minden fontosabb árfolyamon - felelte Daisy csípősen.
- El kell végeznie a házimunkát is. Kezdheti azzal, hogy kitakarít az utánfutóban. S nem utasítanék vissza egy meleg vacsorát.
- Én sem. Keresnünk kell egy jó éttermet.
- Nem erre gondoltam. Ha- még nem tud főzni, majd segítek elkezdeni.
Daisy visszafojtotta felháborodását, és kimérten megszólalt.
- Nem fog jól indulni. a házasságunk, ha minden házimunkát rám hárít. Egyenlően kell kivenni a részünket a feladatokból.
- Egyetértek. Itt az ideje, hogy nekilásson az egyenlő rész magára eső felének. S lesz más munkája is. Mihelyt kerítettünk magának kosztümöt, részt vesz a vonulásban,
- Vonulásban?
- A felvonulás rövidítése. A parádé, mely megnyitja az előadást. Kötelező.
- Azt akarja, hogy fellépjek?
- Mindenki felvonul a munkások és a hentesek kivételével.
- Hentesek?
- A cirkusznak megvan a maga szakzsargonja, nemsokára megtanulja. Az árusokat nevezzük henteseknek, mert a XIX. században egy hentes otthagyta a munkáját, és elment cukorkaárusnak John Robinson Cirkuszába. A vattacukor pehely, az árusok standja bódé. A nagy cirkuszi sátrat mindig sátornak mondjuk, sohasem pavilonnak. A cirkusznak csak két pavilonja van, az egyikben az állatok vannak, a másikban főznek. A tábor két részre oszlik, hátsó térre, ahol mi tartózkodunk és a teherautók, valamint az előtérre, vagy másképpen közterületre. Az előadásnak is külön megvan a nyelvezete. Hamarosan megszokja. - Kis szünetet tartott. -- Ha elég időt tölt nálunk.
Daisy nem ment bele a játékba.
- Mi a retyó? Emlékszem, hogy tegnap ezt a szót használta.
- A toalett, angyalarcú.
- Ó. - Daisy néhány kilométeren át azon morfondírozott, amit a férfi mondott. De leginkább az aggasztotta, amit elhallgatott. - Nem gondolja; hogy kicsit többet kellene mondania magáról? Amiből esetleg meg is tudhatok valamit.
- Semmi okot nem látok rá, hogy miért.
- Mert házasok vagyunk. Én mindent elmondok, amit tudni akar rólam.
- Nem érdekel.
Ez rosszulesett ugyan Daisynek, de ismét nem csinált belőle ügyet.
- Akár tetszik, akár nem, tegnap megesküdtünk. Szerintem, mindkettőnknek el kell döntenünk, hogy mit akarunk kezdeni ezzel a házassággal.
Alex odafordult felé, s Daisy még életében nem látott ilyen elképedt arcot.
- Ez nem házasság, Daisy.
- Tessék?
- Nem házasság, tehát sürgősen verje ki a fejéből.
- Mit beszél? Már hogyne lenne házasság!
- Nem az. Ez egy... körülmény.
- Körülmény?
- Pontosan.
- Értem.
- Helyes.
A férfi makacssága felbosszantotta.
- Nos, még ha ez csupán egy körülmény is, amelynek pillanatnyilag áldozatául estem, én tenni akarok érte, függetlenül attól, hogy maga mit akar.
- Én nem akarok semmit.
- Alex, esküt tettünk. Szent esküt.
- Nincs jelentősége, és ezt maga is nagyon jól tudja. Az első percben megmondtam, hogy fog működni ez az egész. Nem tisztelem, még csak nem is igazán kedvelem magát, és holtbiztos, hogy nem akarok ifjú szerelmes férjet játszani.
- Helyes. Én sem kedvelem magát.
- Akkor értjük egymást.
- Hogy kedvelhetnék olyan valakit, aki eladta magát! De ez nem jelenti azt, hogy megfutamodom a kötelezettségeim elől.
- Örömmel hallom. - Lassan, sokatmondó pillantással mérte végig a lányt. - Biztosíthatom, hogy nem minden kötelezettsége lesz kellemetlen:
Daisy érezte, hogy elpirul, s feldühödve önkéntelen reakcióján, Alexre támadt.
- Ha a szexre céloz, miért nem mondja ki nyíltan?
- Határozottan a szexre céloztam.
- Korbáccsal vagy anélküli. - - A lány arca megrándult, amikor kibuktak belőle a keresetlen szavak.
- Hölgyválasz.
Daisy hirtelen nem bírta tovább elviselni a férfi vigyorgását. Elfordult, és kinézett az ablakon.
- Daisy?
Talán csak szerette volna, vagy tényleg gyengédebb lett Alex hangja. Felsóhajtott.
- Nem akarok róla beszélni.
- A szexről?
Daisy bólintott.
- Gondolkodjunk józanul - mondta Alex. – Egészséges emberek vagyunk, s számos jellemhibája ellenére külsőre semmi kivetnivalót nem találok magában.
Daisy megpördült, és lesújtó pillantással nézett rá, mire a férfi szája sarka felfelé görbült, ami akár mosoly is lehetett volna, de nem az ő arcán.
- Külsőre maga sem megvetendő - mondta sajnálkozva -, de még több jellemhibája van, mint nekem.
- Nem igaz.
- De igen.
- Például?
- Először is... biztos, hogy hallani akarja?
- A világ minden kincséért sem szalasztanám el.
- Önfejű, makacs és zsarnok.
- Azt hittem, valami rosszat fog mondani.
- Nem bóknak szántam. Én vonzóbbnak találom az olyan férfit, akinek van humorérzéke, mint azt, akiből nyers, macho szexualitás árad.
- Ugye, közli majd, amikor a hibáimhoz ért?
Daisy ránézett, és úgy döntött, nem említi meg a korbácsot, amelyet a férfi az ágya alatt tart.
- Magával nem lehet beszélni.
Alex megigazította a napellenzőt.
- Csak annyit szerettem volna leszögezni, mielőtt a jellemhibáim felsorolásába fogott, hogy sem maga, sem pedig én nem leszünk képesek önmegtartóztató életet élni hat hónapon keresztül.
Daisy lesütötte a szemét. Ha Alex tudná, hogy ő egész életében önmegtartóztató volt!
- Egy fedél alatt fogunk lakni - folytatta a férfi. - Törvényes házasok vagyunk, egyszerűen az a dolgok rendje, hogy összejöjjünk.
Összejöjjünk? Daisy a férfi nyers kifejezéséből rájött, hogy érzelmileg semmit nem jelent neki az egész, s a lány, nem hallgatva a józan eszére, szeretett volna valami romantikosat hallani.
- Más szóval - mondta pikírten - azt várja tőlem, hogy vezessem a háztartást, dolgozzam a cirkuszban, és „jöjjek össze magával”.
Alex végiggondolta.
- Dióhéjban.
Daisy elfordult, és komoran a tájat bámulta. Nehezebb lesz megoldani ezt a „körülményt”, mint gondolta.