10
Alex még soha életében nem látott szánalmasabb teremtést az ő szegény kis feleségénél. Elfordult a fazéktól, amelyben épp chilit főzött, és nézte, hogyan vánszorog Daisy befelé a lakókocsiba piszkosabb ruhában, mint amilyet a legápolatlanabb munkások viseltek. Szénaszálak és állati élelemmaradék tapadt a hajába, abba a kócba, ami a lófarokból megmaradt. Karjára sárfoltok ragadtak. És bűzlött.
Mivel jómaga is számtalanszor vált egy felizgatott láma céltáblájává, Alex azonnal felismerte a szagot.
- Ugye, túl közel mentél Lollipophoz?
A lány érthetetlenül motyogott valamit, és becsoszogott a fürdőszobába.
Alex mosolyogva kavargatta a chilit.
- Nem értettem jól. Mit mondtál?
Daisy udvariasan, az életben jobb dolgokhoz szokott, jól nevelt fiatal lány akcentusával válaszolt.
- Menj a pokolba! - Azzal bevágta maga mögött az ajtót.
A férfi nevetett.
- Ezt úgy értelmezem, hogy ez volt az első találkozásod egy lámával.
Daisy nem válaszolt.
Alex újabb kanál chiliport rakott a fazékba, tett hozzá egy nagy adag csípős szószt, és megkóstolta. Túl enyhe.
Még most sem hallatszott egy árva hang sem a fürdőszobából, még a víz csobogása sem. Alex szemöldökráncolva letette a csípős szószt.
- Daisy? - Mikor a lány nem válaszolt, az ajtóhoz lépett és bekopogott. - Daisy? Minden rendben? Semmi.
Elfordította a gombot, bedugta a fejét, és látta, hogy Daisy arcán könnyek peregnek, miközben ott áll a tükör előtt, és némán nézi magát.
Alexet gyengédség és valami ismeretlen érzés ragadta el.
- Mi a baj, drágám?
Daisy meg sem mozdult, csak folytak a könnyei.
- Sose voltam olyan szép, mint az anyám, de most csúnya vagyok.
Ahelyett hogy Alexet feldühítette volna a lány megtépázott hiúsága, inkább meghatotta.
- Szerintem még piszkosan is gyönyörű vágy, angyalarcú. Ha megfürdesz, mindjárt más színben látod a világot.
A lány nem mozdult, csak bámulta magát a tükörben, miközben könnyei lecsorogtak az állán.
Alex leguggolt mellé, megfogta egyik lábát a másik után, felemelte, és lehúzta a cipőjét meg a zokniját.
- Kérlek, hagyj magamra! - Ugyanazzal a csendes méltósággal beszélt, amelyet a férfi az elmúlt tíz napban már megtapasztalt nála, amikor egyik nehéz feladatot a másik után végezte. - Csak azért viselkedsz így, mert sírok. Semmi bajom, csak fáradt vagyok. Sajnálom. Ne is törődj velem.
- Észre sem vettem, hogy sírsz - lódította Alex, majd kigombolta a lány farmerját, s pillanatnyi habozás után lehúzta a derekáról. Daisy sima, karcsú combja azonnal felizgatta, s erőszakkal kellett elfordítania a pillantását a mentazöld bugyi csábító háromszögéről.
Meddig bírja még távol tartani magát a lánytól? Az elmúlt másfél hétben Daisy annyira kimerült volt, hogy alig állt a lábán, de Alex semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy elmerüljön lágy, ruganyos testében. Már nem tudott ránézni anélkül, hogy látványosan meg ne kívánta volna, s ez pokolian bosszantotta. Szeretett ura lenni minden helyzetnek az életben, itt azonban szemmel láthatóan csődöt mondott.
Még egy olyan nő is nehezen viselte volna azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket Daisyre kiszabott, aki a cirkusznál nőtt fel. Alex azt ismételgette magának, már csak napok - talán órák - kérdése, hogy a lány bedobja a törülközőt és elmenjen. Nem érinthette meg Daisyt, úgy nem, ahogy szerette volna. Most a szex csak bonyolítaná a helyzetüket, s nem számít, mire vágyik a teste, békén kell hagynia Daisyt.
Daisy azonban nem adta fel, s Alex már nem tudta, meddig bírja még az önmegtartóztatást. Mikor este ágyba került, csak a lány járt a fejében, aki alig néhány méterre tőle összekuporodva feküdt a kanapén, s csak nagy nehezen tudott elaludni. S elég volt napközben megpillantania, hogy többé ne tudjon a munkájára koncentrálni.
Miért nem ment el? Daisy nagyon gyenge. Puhány Minden semmiség miatt elsírja magát. De ahogy a jellemét boncolgatta, Alexnek eszébe jutott, hogy volt a lányban bátorság, amikor nekiesett Neeco Martinnak, és védelmére kelt a szegény, szomorú sorsú állatoknak. Daisy Devreaux Markov mégsem volt az a nyápic teremtés, akinek gondolta.
A tény, hogy a lány nem bizonyult olyan kiszámíthatónak, mint Alex gondolta, majdnem éppannyira idegesítette, mint, a fájdalmas hatás, melyet Daisy a testére gyakorolt. Most felcsattant.
- Emeld fel a karod!
A nap eseményei felőrölték Daisy erejét, ezért önkéntelenül engedelmeskedett. Alex lehúzta róla a pólóját, s a lány ott állt a testére tapadt mentazöld melltartóban és alsóneműben. Olyan kimerült volt, hogy a feje lekókadt, Alex azonban nem merte befejezni a vetkőztetést, mert az már eddig is épp eléggé felhergelte. Elfordult, beállította a zuhanyt, és a vízsugár alá tolta a lányt fehérneműstül, mindenestül.
- Ha végeztél, vacsorázol. Már a könyökömön jön ki a sok konzerv, ezért ma este chilit csináltam.
- Tudok főzni - mormolta Daisy.
- Van elég dolgod.
Daisy beállt a zuhany alá, és folyatta a vizet a testére úgy, ahogy volt, fehérneműben.
Mikor kijött a fürdőszobából, hátrafésülte nedves haját, és beburkolózott a férfi kék frottírköntösébe. Alig látszott idősebbnek egy tinédzsernél, mikor leült az asztalhoz.
Alex egy gőzölgő tányér chilit tett elé, aztán visszalépett a tűzhelyhez, hogy magának is szedjen.
- Kihagyhatom ma az előadást? - kérdezte Daisy.
- Beteg vagy?
- Nem.
Alex letette a tányérját az asztalra, leült a lánnyal szemben, és megacélozta szívét Daisy csendes méltósága ellen.
- Akkor nem kapsz felmentést.
Daisy mintha már hozzászokott volna a férfi visszautasításaihoz, s ez még jobban zavarta Alexet, mintha a lány vitába szállt volna vele.
- Még soha nem köptek szembe.
- A lámák már csak ilyenek. Ne vedd személyes sértésnek.
- Frankie is gyűlöl. Ma megdobott egy doboz keksszel.
- Biztosan véletlen volt. Frankie a légynek sem tudna ártani. Mindenkit szeret.
Daisy felkönyökölt az asztalra, és a tenyerébe támasztotta az állát, miközben kedvetlenül kavargatta a chilijét.
- Arra kényszeríteni, hogy semmi mást ne csináljon az ember, csak grasszáljon körbe a porondon hiányos öltözékben, a nők kizsákmányolásának legaljasabb formája.
- De busásan megtérül a kasszánál.
Alex azonnal megbánta, amiért ugratta a lányt, különösen, hogy tudta, Daisy túl fáradt ahhoz, hogy visszavágjon. Őszintén szólva a kosztümje sokkal jobban zavarta őt, mint Daisyt magát. A lány nem volt olyan magas és telt, mint a többi showgirl, de üde szépségével és édes mosolyával kirítt közülük, s Alexnek többször is meg kellett akadályoznia, hogy a közönség erőszakos férfi tagjai előadás után zaklatni merészeljék. Legnagyobb meglepetésére úgy tűnt, Daisy észre sem veszi, milyen hatást vált ki a férfiakból.
A lány kekszet morzsolt a chilibe.
- Bármennyire bizonygatod is, hogy a cirkusz jól bánik az állatokkal, ez az állatkert szégyen, gyalázat!
- Egyetértek. Én is évek óta mondom, de Owen szerette az állatkertet, és nem akart megszabadulni tőle.
- Mi a helyzet Shebával?
- Ő egy véleményen van velem. Remélem, hogy bezáratja, de nincs nagy kereslet kiöregedett cirkuszi állatokra. S jobb helyük van nálunk, mint lenne, ha eladná őket őserdei turistaparkoknak,
Daisy a szájához emelte a kanalat, de aztán visszatette a tányérba, mintha az evés túl nagy erőfeszítésébe kerülne.
Alex nem bírta tovább. Nem érdekelte, elítélik-e a cirkusznál, mert különleges bánásmódban részesíti a feleségét, de egy napig sem képes tovább elnézni a lány szeme alatti bíborszínű karikákat.
- Feküdj le, Daisy. Meggondoltam magam. Ma este kihagyhatod az előadást.
- Ténylege Biztos vagy benne?
Alexet még jobban mardosta a bűntudat a lány öröme láttán.
- Megmondtam, nem?
- De! De, megmondtad. Ó, köszönöm, Alex: Ezt soha nem felejtem el.
Daisy átaludta az első előadást, de Alex legnagyobb meglepetésére megjelent, mielőtt a második elkezdődött volna. A kétórai alvás csodát művelt vele, s napok óta nem látszott ilyen kipihentnek. Közvetlenül Alex előtt rótta a köröket az arénában Misa hátán, s a férfi látta, ahogy integet és csókokat dobál a gyerekeknek, észre sem véve, milyen hatást tesz lángvörös kosztümjével a gyerekek apukáira. Alex alig tudott ellenállni a kísértésnek, nehogy ostorával leszedjen néhány John Deere-kalapot.
Mikor az előadás véget ért, visszament a lakókocsiba, hogy-gyorsan átöltözzön munkásruhába. Daisy ilyenkorra általában már levetette a kosztümjét, most azonban Alex a lány színét sem látta.
Nyugtalanság támadt benne, sietve kapkodta magára a ruháját, s visszament a sátorhoz. Nem messze a védőtetőtől csillogó piros flitterek vonták magukra a figyelmét, s látta, hogy feleségét három jóképű városi fickó veszi körül. Udvariasan viselkedtek, s Daisyt nyilvánvalóan nem fenyegette semmi veszély, Alex mégis szeretett volna öklével belevágni önelégült; fiatalos arcukba.
Egyikük mondott valamit, mire Daisy felnevetett, gyöngyöző kacagása zeneként szállt, az éji levegőben. Alex elkáromkodta magát a bajsza alatt.
- Miért vagy olyan mérgest
Alex nyugalmat erőltetett magára, mikor Brady feltűnt a háta mögött.
- Miből gondolod, hogy mérges vagyok?
Brady a szája sarkába tolta a fogpiszkálót.
- Abból, ahogy azokra a városi fiúkra nézel.
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Nem értelek, Alex. Azt hittem, egy csöppet sem érdekel.
- Kopj le!
- Tulajdonképpen éppen róla akartam beszélni veled. Szája egyik sarkából a másikba pöckölte a fogpiszkálót. - Lehet, hogy tolvaj és gyűlölöd, de azt hiszem, nincs jogod ilyen kemény munkára fogni egy terhes nőt.
- Ki mondta, hogy terhest
- Kitaláltuk. A meglepetésparti estéjén nem látszottál boldog vőlegénynek.
Alex összeszorította a fogát.
- Nem terhes.
A fogpiszkáló kiesett Brady szájából.
- Akkor miért vetted el?
- Semmi közöd hozzá. - Azzal sarkon fordult.
Valamivel éjfél előtt fejezték be a munkát. Mikor visszament a lakókocsiba, Daisy rendszerint már az igazak álmát aludta, de ahelyett hogy befészkelte volna magát a gyűrött ágynemű közé, ahogy szokta, a kanapén feküdt a kosztümjében, mintha csak pár percre ült volna le, és elnyomta volna közben az álom. Alex úgy döntött, más dolog móresre tanítani a lányt, s más ereje végső határáig hajszolni, s ebben a pillanatban tudta, hogy nem dolgoztathatja tovább ilyen keményen. Véleménye szerint Daisy már lerótta az adósságát a társadalomnak, s ideje volt felmenteni.
A lány haja selymes tincsekben terült szét a párnán, ajka kissé szétnyílt. Hason feküdt, s Alexnek kiszáradt a szája, mikor meglátta kikandikáló édes kis fenekét, melyet csupán fekete neccharísnyájának fátyolszövete takart. A flitterek vékony sávja középen csak még izgatóbbá tette a látványt. A férfi kényszerítette magát, hogy elfordítsa a tekintetét, kibújt a ruhájából, bement a fürdőbe, és jéghideg zuhanyt vett.
A víz csobogása felébreszthette Daisyt, mert amikor Alex törülközőbe csavarva kilépett a fürdőből, a lány ott állt a mosogatónál az ő kék frottírköntösében, amit felkapott a kosztümjére. Bár az ujját felhajtotta, keze még így is alig ért ki belőle, miközben felbontotta a rozskenyeres zacskót.
- Csináljak neked egy szendvicset? - Vidámabbnak tűnt, mint az elmúlt napokban bármikor. - Üres gyomorral aludtam el, s most farkaséhes vagyok.
A köntös szétnyílt, s láthatóvá vált Daisy mellének domborulata kosztümjének flitteres lángcsóvája alatt. Alex elfordult, és ahelyett hogy megköszönte volna a kínálást, a lányra förmedt.
- Ha Sheba rajtakap, hogy a kosztümjében henteregsz, kitekeri a nyakad.
- Akkor vigyáznom keli, nehogy rajtakapjon.
Daisy jókedve a férfira is átragadt.
- Azt hiszem, nem várható el tőled, hogy mindent egyszerre megtanulj.
Daisy megfordult, de bármit akart is mondani, a szavak a torkára forrtak. Pillantása lefelé siklott a férfi mellén a csípőjére kötött halványsárga törülközőig.
Alex szeretett volna rákiáltani, hogy ne nézzen így rá, ha csak nem akarja, hogy leteperje. Ismét vesztett valamennyit amúgy is lankadó önuralmából.
- Vissza... ööö... visszaadjam a köntösödet? - hebegte a lány.
Alex bólintott.
Daisy kioldotta a megkötőt, kibújt a köntösből, és odanyújtotta a férfinak.
Alex hagyta leesni. A lány rábámult.
- Azt hittem, vissza akarod kapni.
- Azt akartam, hogy levedd.
Daisy megnyalta a száját, s Alex látta, hogy a válaszon töri a fejét. Tudta, hogy őrültséget csinál, de képtelen volt még egy éjszakát kibírni a lány nélkül.
- Azt hiszem, nem értem, mire célzol - mondta Daisy tétován.
- Arra célzok, hogy nem bírom tovább, hogy meg ne érintselek.
- Tartottam tőle, hogy így gondoltad. - A lány nagy levegőt vett, és felemelte a fejét. - Sajnálom, de úgy döntöttem, hogy én ezt nem tehetem. Nem volna helyes.
- Miért?
- Mert nem lenne szent. Én nagy jelentőséget tulajdonítok a szeretkezésnek. Nem fekszem le bárkivel.
- Örömmel hallom. - Egy láthatatlan erő, aminek nem tudott ellenállni, odavonzotta a lányhoz.
Daisy a konyhaszekrényhez hátrált, s közben nem vette le a szemét a férfiról.
- Én nem vagyok könnyű préda.
- Remélem, ez azt jelenti, nem kell aggódnom, hogy elkapok valami kellemetlen kis nemi betegséget, amiről pár héttel ezelőtt annak a pincérnőnek meséltél.
- Persze hogy nem!
- Helyes. Neked sem kell izgulnod. Patyolattiszta vagyok.
- Ez nagyon jó, de...
- Említette már más is, hogy sokat beszélsz? - Alex tenyerét a konyhapultra támasztotta a lány mögött, s ezzel gyakorlatilag fogságba ejtette.
- Ezt meg kell beszélnünk. Fontos.
- Most azt kell tennünk, hogy befogjuk a szánkat. - Átölelte a lány derekát. - Elég régóta játszunk már egymással, mint macska az egérrel, angyalarcú. Nem gondolod, hogy itt az ideje komolyra fordítani a dolgot?
A lány parfümjének illata tovább kínozta Alexet. Tekintetét végigjáratta Daisy testén, mely csábítóan bukkant elő a lángvörös flitteres kosztüm alól, a lány lehelete pedig a mellét borító szőrszálakat birizgálta.
- Hogy fordulhat meg egyáltalán a fejedben, hogy ilyesmire vetemedj olyasvalakivel, akit nem tisztelsz?
Daisy behunyta a szemét, mikor a férfi lehajtotta a fejét, és ajkával simogatni kezdte a nyakát.
- Miért nem hagyod, hogy ez inkább az én gondom legyen?
- Tolvajnak tartasz.
- Fogalmazzunk úgy, hogy egy kicsit lehiggadtam.
Daisy elhúzódott, hogy a férfi szemébe nézzen, Alex pedig még bűnösebbnek érezte magát, mikor az ibolyakék szempár felcsillant az örömtől, a lány puha, gyerekes száján pedig boldog mosoly terült szét.
- Hiszel nekem! Tudod; hogy nem én loptam el a pénzt!
Alex nem ezt mondta. Csak már nem volt olyan dühös. Nem tudta megbocsátani a lánynak, amit tett, de tudta, hogy kétségbeesésében tette, s nem akart már elítélő bírája lenni.
- Én azt hiszem, hogy pokolian szexis vagy. - Hüvelykujjával végigsimított a lány alsó ajkán, s nedvesnek érezte. - Gondoskodsz te a fogamzásgátlásról, vagy akarod, hogy én tegyem?
Daisy tekintete perzselt.
- Szedek gyógyszert, de...
- Helyes. Alex lehajtotta a fejét, és megcsókolta őt. A lány szája reszketett. Édes volt az íze. Biztosan elmajszolt egy érett szilvát a pulton lévő kosárból, mert Alex érezte a leheletén a gyümölcs illatát.
Daisy ajka kissé szétnyílt, de a mozdulat tétova volt, mintha még mindig nem lenne biztos magában. A férfi különösen izgatónak találta ezt a vonakodó, tartózkodó fogadtatást. Ugyanakkor tudta, hogy nem akar több gondolkodási időt adni a lánynak, és közelebb húzta magához.
Kint eleredt az eső, s finoman kopogni kezdett a fémkasznin. Hangja megnyugtató és hipnotikus erejű volt. Az eső dobolása mintha elszigetelte, elválasztotta volna őket az univerzumban élő minden más lénytől, és megszüntette volna körülöttük a világot.
Daisy sóhajtozott Alex gyengéd és türelmes csókjaitól. A férfi nyakában lógó aranyikon hozzányomódott, s miközben Alex nyelve hegyével felső ajkának érzékeny belső felét simogatta, ereiben meleg méz áradt szét. Ebben a pillanatban az elvei szertefoszlottak, s a gondolat, hogy visszautasítsa a férfit, kiment a fejéből. Kezdettől fogva ilyennek akarta Alexet, s már nem tudott ellenállni az erőnek, ami felé húzta.
Kitárta ajkát, és beengedte a férfit.
Alex nem azonnal vette birtokba a száját, amikor pedig megtette, csókja mély és kutató volt. Daisy forrón válaszolt, s a férfi hagyta, hogy azt csinálja, amire vágyik.
Daisy a nyelvével és az ajkával ingerelte, megcsókolta szigorú szájának sarkát, bebarangolta bensejét. Átkarolta a vállát, majd lábujjhegyre állva harapdálni kezdte a fülcimpáját. Apró fognyomokat hagyott Alex álla szegletében, mielőtt visszatért volna a szájához.
Behatolt és játszott.
Visszahúzódott és felfedezett.
Betört ismét.
Daisy egyre izgatottabb lett, a férfi ziháló lélegzése és keze, amellyel a derekát ölelte és a hátát simogatta, felkorbácsolta a vágyát. Hogyan is félhetett tőle? Átfutott agyán az ágy alatt tartott korbácsok képe, de elhessegette magától. Alex nem fogja bántani. Nem lenne rá képes.
Édes utat járt be a férfi nyakától a melléig, nyelvével helyet csinált az Alex felsőtestét borító szőrszálak között, míg ajkát a bőrére nem tapaszthatta. A férfi egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, s amikor megszólalt, hangja rekedt volt.
- Ha így csókolsz, angyalarcú, alig várom, hogy megtudjam, hogyan... - Felnyögött, mikor Daisy rátalált a mellbimbójára.
A lány átölelte a nyakát, s közben egyik ujja elakadt az ikont tartó aranyláncban. Ez az újfajta heves csókolózás és az érintések olyan jól estek neki, hogy nem tudott betelni velük. Be akarta barangolni a férfi testét, felfedezni.. minden zugát.
- Le szeretném venni a törülközőt - suttogta Alex a lány hajába túrt.
Daisy a csomó felé tapogatózott, de a férfi megállította a kezét.
- Ne olyan sietősen, drágám. Előbb mutass valamit magadból.
- Mit akarsz látni?
- Rád bízom.
- Azt hiszem, ebben a kosztümben már mindenemet közszemlére tettem.
- Talán közelebbi pillantást akarok vetni rád.
Daisy tudta, hogy izgalmas dolog a szex, de arra egyáltalán nem számított, hogy a férfi ilyen érzéki, évődő hangon beszéljen vele. Átvillant az agyán, hogy talán be kellene vallani neki, hogy még szűz, de Alex csodabogárnak tartaná. S soha nem fogja megtudni, ha ő nem árulja el neki. A romantikus közhiedelemmel ellentétben a sérülékeny szűzhártya nem él túl huszonhat évnyi testmozgást és orvosi vizsgálatot.
Felemelte a fejét, s látta, hogy Alex majd felfalja szemével, ahogy ott áll előtte showgirl kosztümjében, s a gondolatot, hogy a tapasztalt végzet asszonyát játssza, határtalanul izgalmasnak találta. Rengeteg könyvet olvasott, tehát minden esélye megvan; rá, hogy jól alakítsa a szerepét. Mit csináljon, ami szemérmetlennek tűnne?
Megfordult, hogy időt nyerjen, s észrevette, hogy a konyhaasztal fölötti kék függöny nincs teljesen összehúzva. Nem hitte, hogy valaki is kimerészkedne ilyen időben, de az ördög soha nem alszik, s odasietett, hogy összehúzza:' Egyik kezével az asztalra támaszkodott, s előrehajolt az ablakhoz.
Elfojtott hangot hallott maga mögött, mely olyan volt, mint egy morgás.
- Jó ötlet, drágám.
Daisynek fogalma sem volt, miről beszél Alex, amíg meg nem érezte, hogy odaáll mögé, és nekipréseli magát kinyomott fenekének. Aztán a férfi simogatni kezdte a gyémánt alakú fátyolhálón át. Daisy mellbimbója megkeményedett, bőre kipirult az ismeretlen élménytől. Ugyanakkor ideges lett. Nem számít, mit akar elhitetni Alexszel, a hagyományos szerelmi művészetben sincs gyakorlata, nemhogy az egzotikusban.
A férfi bedugta egyik ujját a flitterek alá, s végighúzta Daisy fenekén. A lány az ajkába harapott, nehogy felkiáltson a gyönyörtől. Alex egyre lejjebb merészkedett.
Daisynek ez már túl sok volt, kiegyenesedett és megfordult.
- Én... csókolj meg újra!
Alex felnyögött.
- Nem tudom, képes vagyok-e uralkodni magamon, ha megteszem. - Megigazította a törülköző csomóját, s Daisy észrevette, hogy a lepel már nem feszül rá a testére. Igazság szerint messze volt a feszestől.
Daisy csak bámulta, és kiszáradt a szája. Akkor is csókalj meg.
- Egyezzünk meg. Kikapcsolod a kosztümödet hátul, s megcsókolom, amidet akarod.
Daisy vonakodva fordította el a pillantását a törülközőről, s felemelte a kezét, hogy kikapcsolja a ruháját. Mikor a felsőrész elindult lefelé, a melléhez szorította.
Alex lehajtatta a fejét, végigsimított a lány ajkán, s megfogta a csuklóját. Nyelve Daisy szájába hatolt, a kosztüm pedig lehullott a lány derekára. Alex az asztal melletti falhoz nyomta Daisyt, s a karját két oldalra kifeszítette a feje fölé.
- Ez nem tisztességes -- suttogta a lány, miközben Alex a falnak szegezte. - Te erősebb vagy, mint én.
- Most rajtam a sor, hogy eljátszadozzam veled - felelte a férfi halkan.
S eljátszadozott.
A lány kezét továbbra is bilincsben tartotta, miközben a nyelvével izgatta. Megnyalta a fülcimpáját, végighúzta ajkát a nyakán. Becézte a vállgödrét és a kulcscsontját. Aztán hátrébb húzódott, hogy gyönyörködhessen a testében.
Daisy mellbimbója felfelé meredt, ahogy ott állt a falnál kifeszítve. Alex előbb az egyikkel, majd a másikkal játszott el, s addig ingerelte, míg Daisyt olyan perzselő forróság nem árasztotta el, hogy azt hitte, elájul.
- Elég volt - zihálta. - Engedj el!
A férfi azonnal engedelmeskedett.
- Fájdalmat okoztam?
- Nem, csak... túl gyorsan mész.
- Túl gyorsan? - Alex pajzán mosollyal nézett rá. - Kritizálod a technikámat?
- Ó, nem. A technikád csodálatos. - Hadarva, túl határozottan, túl vágyakozva buktak ki belőle a szavak, s a férfi elmosolyodott. Daisy zavartan, csak hogy ne kelljen a szemébe néznie, inkább a száját bámulta. Aztán rájött, hogy ha szeretkezni akar ezzel a vad, büszke férfival, fel kell vennie vele a versenyt erő dolgában.
Felemelte a fejét, és a szemébe nézett.
- Nem akarom, hogy minden úgy legyen, ahogy te szeretnéd. Később talán igen, de most még nem.
- Azt akarod ezzel mondani, hogy egy ideig te akarsz irányítani?
Daisy bólintott. Bár ideges .volt, hat lóval sem lehetett volna visszatartani attól, hogy megvizsgálja a törülköző alatt lapuló rejtélyes csodát.
- Egy feltétellel, angyalarcú. - Ujját beleakasztotta a lány derekára hullott kosztüm szélébe. - A harisnya rajtad marad. Minden mást levetsz.
Daisy nagyot nyelt. A harisnyának nem volt betétrésze. Azonos mintával szőtték deréktól a lábujjáig, s a gyémánt ék túlságosan áttetsző volt ahhoz, hegy bármit is eltakarjon.
Alex kihívóan felvonta a szemöldökét, aztán elengedte a lányt, és leült az ágy szélére.
- Látni akarom, ahogy levetkőzöl.
Kezdett a dolog nagyon szemérmetlenné válni. Daisy megköszörülte a torkát, és amilyen fellengzősen csak tudott, megszólalt.
- Úgy gondolod, itt a lámpák fényében?
- Húzod az időt. Vetkőzz nagyon lassan!
A lány összeszedte a bátorságát, és elhatározta, hogy méltó ellenfele lesz a férfinak.
- Ugye, tudod, hogy a törülköző lesz a következőt
- Egyszerre csak egyvalamit.
Daisy lassan letolta a csípőjén a kosztümöt, s ahogy lejjebb húzta, lehajolt, hogy eltakarja meztelenségét. A ruha a bokájára omlott. A lány lesöpört egy láthatatlan pihét a lábáról, a szőnyeg mintáját vizsgálgatta, hallgatta az eső kopogását a lakókocsi tetején.
- Ó, nem - nevetett Alex. - Állj fel! S hagyd a földön a kosztümöt.
A férfi reszelős hangja majdnem megállította. Reszketett a keze, miközben engedelmeskedett.
- Gyönyörű vagy - suttogta Alex, amint a lány ott állt előtte anyaszült meztelenül, nem tekintve a showgirlök vékony, fekete harisnyáját, mely inkább kiemelte, mintsem palástolta volna teste alsó részét.
Daisy úgy döntött, itt az ideje alaposan szemügyre venni a férfit.
- Feküdj az ágyra - kérte lágyan.
Alex csak egy pillanatig tétovázott, aztán elnyúlt az oldalán és felkönyökölt.
- Így?
- Nem. Egyáltalán nem. A hátadra, kérlek.
Daisy legnagyobb örömére a férfi követte az utasítását. Fejét két párnával támasztotta alá, hogy semmit se szalasszon el.
A lány megnyalta a szája szélét, s bár egyáltalán nem volt biztos benne, hogy végig tudja csinálni, eltökélte, hogy minden tőle telhetőt elkövet.
- Most emeld fel a karod, amíg meg nem érinted a falat. És, Alex, ne vedd el onnan a kezed!
A férfi lustán elmosolyodott, amitől Daisy csontjai elolvadtak.
- Biztos vagy benne?
- Száz százalékig.
Alex engedelmeskedett, a lányt pedig mérhetetlen büszkeség árasztotta el. Közelebb lépett. A férfi perzselő tekintetét a mellén és a hasán jártatta, amitől Daisy még meztelenebbnek érezte magát a harisnyában, mint nélküle. Mire az ágyhoz ért, testének minden porcikája bizsergett az izgalomtól és a várakozástól. Egy pillanatra megjelentek lelki szemei előtt az alattuk bedobozolt korbácsok, de elhessegette magától a képet.
Nézte, ahogy a férfi ott fekszik az ágyon láthatatlan bilincsbe verve. Az ő foglya. Amíg így marad, testének minden részét felfedezheti, beleértve a törülköző sima felszínéből kitüremkedő impozáns csúcsot is.
- Ne felejtsd el, mit mondtam - suttogta. - A kezedet nem veheted el onnan, ahol most van. Meg sem mozdulhatsz.
- Ha egy kicsit szétnyitnád a lábadat, drágám, együttműködnék veled, amennyire csak tudok.
Daisy úgy gondolta, a tisztesség úgy kívánja, hogy teljesítse a férfi kérését. Alex alig tudott betelni a látvánnyal. Jobb karja megrándult, mintha meg akarná mozdítani, de aztán elernyedt.
Daisy lehajtotta a fejét, s ajkával ismét megérintette a férfit, elidőzve dereka hajlatában a bordája alatt. Alex teste feszes és izmos volt. Kezével megsimogatta a mellkasát, élvezte a nedvessé vált bőr és a szőrök érintését. Nem tudott ellenállni a barna mellbimbóknak, egymás után két ajka közé vette őket, mire a férfi megvonaglott alatta. Daisy kinyújtotta a kezét, és megszorította Alex bicepszét. Hüvelykujjával kitapogatta lüktető vénáját. Követte lefelé az ereket, melyek a férfi hónaljának puha szőrzetébe futottak. Mikor hozzá ért, Alex nedves bőrén borzongás futott végig, s artikulálatlan hang tört fel a torkából. Daisy lassan felemelte a fejét, és találkozott a pillantásuk.
- Leveszem a törülköződet.
- Most?
A férfi szemében tükröződő nyers vágyakozás arra figyelmeztette Daisyt, hogy a tűzzel játszik. De nem állt szándékában megfutamodni, s a törülköző felé nyúlt. Egyetlen mozdulattal kioldotta és széthajtotta.
- Ó... - Csodálatos volt. Kinyújtotta a kezét, és tétován megérintette az ujja hegyével. Alex kis híján kiugrott az ágyból, Daisy pedig elrántotta a kezét.
A férfira nézett. Alex arca elgyötörtnek látszott, mintha hatalmas kínokat állna ki.
- Fájdalmat okoztam?
- Kapsz hatvan másodpercet - mondta rekedten -, aztán elveszem a kezem.
Daisyt öröm árasztotta el, mikor rájött, hogy ez is része a játéknak.
- Addig nem, amíg engedélyt nem adok rá - mondta szigorúan.
- Ötven másodperc - felelte Alex.
Daisy sietve érintette, meg újra, kíváncsi ujjai bejártak minden részletet, megsimogattak minden zugot. Kissé szétnyitotta a férfi combjait, s újabb felfedezni való helyeket talált.
- Húsz másodperc - nyögte Alex. - Ne számolj olyan gyorsan.
A férfi nevetett és nyöszörgött egyszerre, Daisy pedig mosolygott rajta. Aztán lehervadt a mosolya. Hogyan fogadja ezt be az ő kis testez Miközben rákulcsolta az ujjait, felmerült benne, hogy a benseje valószínűleg összeszűkült amiatt, hogy nem volt mit befogadnia. Mozgatni kezdte a kezét.
- Letelt!
Alex figyelmeztetés nélkül a hátára döntötte, és teljes súlyával ránehezedett.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy kapj egy kicsit a saját orvosságodból, drágám. Vedd fel a pozíciót!
- Hogy érted ezt?
- Kezet a falra.
Daisy levegő után kapkodott, és eszébe jutottak a korbácsok. Talán túl jól játszotta a végzet asszonyának szerepét. A férfi sokkal tapasztaltabbnak hiszi, mint valójában.
- Alex
- Addig nem beszélünk, amíg nem láttam, hogy követni tudod az utasításokat.
A lány lassan felemelte a karját a párnára.
- Azt mondtam, érintsd meg a falat.
Daisy úgy tett, ahogy a férfi mondta, s még soha nem érezte magát védtelenebbnek és izgatottabbnak. Mikor hozzáért a mögötte levő vékony falhoz, zavartság és szexuális vágy nyugtalanító elegye lett úrrá rajta. Szerette volna megkérni Alexet, hogy legyen gyengéd hozzá. Ugyanakkor arra vágyott, hogy a férfi minden erejével szeresse.
Mint egy gúzsba kötött rab, úgy hevert Alex előtt. A tény, hogy tulajdonképpen nincs semmi, ami egy helyben maradásra kényszerítené, cseppet sem enyhítette a kiszolgáltatottság érzését. Alex sokkal erősebb volt nála, megtehetett vele, amit csak akart, függetlenül az ő beleegyezésétől. Hirtelen rémület vegyült a vágyakozásába, aztán eltűnt, mikor a férfi ujjai megérintették a hasát, s simogatták fel-le, míg végül Daisy már ordítani szeretett volna. Alex lejjebb ereszkedett, s beletúrt a selymes szőrökkel borított háromszögbe.
- Tárd szét a lábad, drágám.
Daisy engedelmeskedett, de Alex nyilvánvalóan nem elégedett meg az erőfeszítéseivel, mert megfogta a két combját, és széjjelebb tolta.
A harisnya semmiféle gátat nem jelentett, s Daisy hirtelen túl kitárulkozottnak és túl sebezhetőnek érezte magát. Megmozdította a kezét, hogy elvegye a faltól.
- Eszedbe ne jusson - suttogta Alex, miközben a lány feltárt titkát becézte.
Daisy felnyögött, s érezte, ahogy a férfi hüvelykujjával szétválasztja a nedves gyémánthálón át. Alex lehajtotta a fejét. Daisy felkiáltott, s mikor a férfi ajka megérintette és simogatni kezdte a hálón át, kezét a falhoz csapta. A gyönyör mély, elfojtott hangja tört fel a torkából. Erezte, ahogy ráfeszül a harisnya, hálója mélyen a húsába vág.
Térde Alex vállán nyugodott, s miközben a férfi szerette, a kezében tartotta a mellét. Esőcseppek doboltak a fémen, mely mint az anyaméh körülvette őket, s Daisy égész. méhé lüktetett. Forgott vele a világ, mialatt a mennydörgés rázkódása a falon keresztül átsugárzott a kezébe, s szétáramlott az egész testében. Hátát ívbe feszítette, és egy meg-semmisítő beteljesülésben átadta magát a férfinak.
Alex szorosan tartotta. Csak mikor érzékei kitisztultak, jött rá Daisy, mi volt az a 'reccsenés, amit a lába között érzett. Csak akkor ébredt rá, mit csinált a férfi, amikor fölé heveredett és megérezte a régóta vágyott feszítést pontosan teste bejáratánál.
- Kiszakítottad a harisnyámat - mormolta ostobán, majd átölelte Alex vállát, és élvezte, ahogy a férfi teljes súlya belenyomja a matracba.
Alex megcsókolta a homlokát.
- Veszek egy újat. Esküszöm. - Megpróbált finoman beléhatolni.
Semmi.
Daisy megdermedt. Beigazolódtak legrosszabb félelmei. Izmai összehúzódtak, amiért aranyi éven át semmittevésre kárhoztatta őket.
Alex kissé visszahúzódott és lemosolygott rá, de Daisy érezte a testében a feszültséget, s tudta, hogy már nem sokáig tud uralkodni magán.
- Azt hittem, készen állsz, de úgy látszik, nem voltam elég alapos. - A férfi-kissé megemelkedett, és elkezdte simogatni a lányt.
Néhány pillanat, s Daisy mintha nagyon messziről hallotta volna a hangját.
- Olyan szűk vagy, drágám. Ugye már nagyon régen csináltad?
Daisy a férfi vállába mélyesztette a körmét.
- I... igen. Biztosan... - levegő után kapkodott, miközben elárasztotta az újszerű élmény... - összehúzódtam egy kicsit.
Alex felnyögött, és testhelyzetet változtatott.
- Akkor tágítsunk ki újra. - Azzal beléhatolt.
Daisy felkiáltott, és ívbe feszítette a hátát, hogy elhúzódjon a férfitól vagy közelebb kerüljön hozzá, nem tudta. Testébe szúró fájdalom hasított az édes kíntól. A férfi megfogta a fenekét, és még mélyebbre fúrta magát. Ajkát a lány szájára tapasztotta, s majd felfalta. Vadul, erősen birtokolta, de a feszültség, melyet Daisy a férfi testében érzett, arról árulkodott, hogy Alex még mindig visszafogja magát. Nem értette, miért, míg meg nem hallotta alig érthető mormolását.
- Gyere, drágám. Gyere.
Daisy rájött, hogy a férfi őrá várt, s gyengéd szavai ismét felrepítették a csúcsra.
Mikor visszatért, a férfi bőre nyirkos volt, testét majd szétvetette a vágy. De erős és bőkezű szerető volt.
- Még egyszer, drágám. Még egyszer.
- Nem, én...
- De igen! - Ismét beléhatolt, mélyen és erőteljesen.
Kint dörgött az ég, bent pedig Daisy azt tette, amire kérték. Ezúttal azonban a férfi is vele tartott.
Percek teltek el, ahogy ott feküdtek mozdulatlanul, egymáséba fonódott testtel.
Daisy soha nem fogja ezt elfelejteni. Dacára a szörnyűségeknek, mindannak, ami idáig juttatta, el sem tudta képzelni, hogy ennél csodálatosabb módon is bevezethették volna a szeretkezés rejtelmeibe, s ezért örökké hálás lesz Alexnek.
Ajkát a férfi mellére szorította és megsimogatta. Annyi idő után végre megtörtént.
- Nem vagyok már szűz.
Érezte, hogy a tenyere alatt a férfi teste megdermed. Csak ekkor jött rá, hogy kifecsegte a titkát.
11
- Mit mondtál? - tornyosult fölé Alex.
Daisy szerette volna leharapni a nyelvét. Hogy mondhatta ki hangosan, amire gondolt? Álmos és elégedett volt, s véletlenül kicsúszott a száján.
- S...semmit - dadogta. -- Nem mondtam semmit.
- Hallottam.
- Akkor miért kérded?
- Azt mondtad, nem vagy már szűz.
- Tényleg ezt mondtam volna?
- Daisy... - A férfi hangjából baljóslatú figyelmeztetés csendült ki. - Vegyem szó szerint?
Daisy megpróbált fölényes hangot megütni.
- Ez igazán nem tartozik rád.
- A fenét nem. - Alex kiugrott az ágyból, felkapta a farmerját és magára rángatta, mintha mindenképpen szükségét érezte volna, hogy valami akadályt emeljen kettejük közé.
Visszapördült, hogy szembenézzen a lánnyal.
- Miféle játékot űzöl?
Daisy nem tehetett róla, észrevette, hogy Alex nem húzta fel a cipzárt, s kényszerítenie kellett magát, hogy elvonja a tekintetét a férfi lapos, izmos hasát feltáró, csábító V alakról. - Nem akarok erről beszélni.
- Komolyan azt várod, hogy elhiggyem, szűz voltáll
- Dehogy is. Huszonhat éves vagyok.
Alex a hajába túrt, járkálni kezdett az ágy végénél, mint aki meg se hallotta a lányt.
- Annyira szűk voltál. Azt hittem, biztos régen csináltad, de azt soha nem gondoltam volna, hogy... Hogy lehet, hogy ennyi év alatt még senki sem kefélt meg?
Daisy felült az ágyban.
- Semmi szükség rá, hogy így beszélj, s követelem, hogy azonnal kérj bocsánatot!
Alex úgy bámult rá, mintha kísértetet látna. Daisy úgyszintén. Ha Alex azt hiszi, hogy visszakozni fog, nagyon téved. Huszonhat év alatt, amíg Lanival élt, egy életre elegendő trágárságot hallott, s semmi kedve nem volt hasonlónak kitenni magát a jövőben is.
- Várok.
- Felelj a kérdésemre!
- Miután bocsánatot kértél.
- Sajnálom! - ordította Alex, elvesztve híres önuralmát. - Most pedig azonnal mondd meg az igazat, különben megfojtalak azzal a harisnyával, kidoblak egy út menti árokba, és táncot járok rajtad!
Hát Daisy ezzel nem sokra ment, mint bocsánatkéréssel, de úgy döntött, ez a maximum, amit Alex kihozhat magából.
- Nem vagyok szűz - mondta elővigyázatosan.
A férfi egy pillanatra fellélegzett, aztán gyanakvóan ránézett.
- Már nem vagy az, de amikor beléptél ebbe a lakókocsiba, az voltáll
- Talán - mormolta a lány.
- Talán?
- Rendben van. Az voltam.
- Ez nem lehet igaz! Az isten szerelmére, aki így néz ki, mint te, az nem ér meg huszonhat évet anélkül, hogy meg ne...
Daisy fenyegető pillantást lövellt felé.
- ... anélkül, hogy át ne essen a tűzkeresztségen. Miért?
Daisy a lepedő szélét babrálta.
- Anyám hálószobájának a kilincsét egymásnak adták a férfiak.
- Mi közöd neked ehhez?
- Nem valami kellemes dolog, ha az ember viharos szabadszerelemben nő fel, s én fellázadtam.
- Fellázadtál?
- Elhatároztam, hogy semmiben nem fogok az anyámra hasonlítani.
Alex leült az ágy szélére.
- Daisy, az, ha embernek néha akad egy szeretője, még nem jelenti, hogy kicsapongó. Te szenvedélyes nő vagy. Megérdemled a szexet.
- Nem voltam férjnél.
- Hát aztán?
- Alex, én elítélem a házasságon kívüli szexet.
A férfi értetlenül bámult rá.
- Elítélem a házasságon kívüli szexet - ismételte meg. - Nők és férfiak esetében egyaránt.
- Te viccelsz.
- Így érzek. Ha ki akarsz nevetni, csak rajta.
- Hogy gondolkodhat így egy magad korabeli lányt
- Törvénytelen gyerek vagyok, Alex, s az ilyen dolgok megváltoztatják az ember megítélését. Lehet, hogy azt hiszed, prűd lettem, de ez már csak így van.
- Azután, ami az éjjel történt köztünk, aligha hihetnélek prűdnek. - A férfi most először mosolyodott el. – Hol tanultad ezeket a kis trükköken
- Trükköket?
- Az olyanokat például, mint a „kezet a falhoz”.
- Ó, azt. - Daisy érezte, hogy elpirul. - Sok disznó könyvet olvastam.
- Még szerencse.
Daisy hirtelen elbizonytalanodott, és összehúzta a szemöldökét.
- Nem volt jól Én el tudom viselni az építő kritikát. Tanulni akarok, mondd meg az igazat.
- Nagyon jó volt.
- De talán nem voltam elég találékony a te ízlésednek - célzott a korbácsokra. - Őszintén szólva, nem hiszem, hogy ennél szemérmetlenebb is tudnék lenni. S talán nem árt, ha tudod, hogy a fizikai fájdalom nem vonz.
Alex egy pillanatig zavartan nézett, aztán elmosolyodott.
- Ugye, te tényleg félsz azoktól a korbácsoktól?
- Nem könnyű megfeledkezni róluk, ha mindig szem előtt vannak.
- Nehéz elhinni, hogy valaki, aki híve a perverz szerelmeskedésnek, szűk látókörű szexuális erkölcsöket vall.
- Nem mondtam, hogy híve vagyok, csak próbáltam tisztázni a dolgokat, hogy értsük egymást. Ami pedig a szűklátókörűségemet illeti, anyám, mielőtt meghalt, nálam fiatalabb szeretőket tartott. Gyűlöltem.
Alex felállt az ágy széléről.
- Miért nem árultad el az elején, hogy szűz vagy?
- Változtatott volna valamint
- Nem tudom. Talán. Az biztos, hogy nem lettem volna ilyen durva.
Daisy szeme elkerekedett.
- Durva voltál?
A férfi szája körüli zord vonalak megenyhültek. Leült a lány mellé, és hüvelykujját végighúzta az ajkán.
- Mit csináljak veled?
- Volna egy ötletem, de nem biztos, hogy neked is tetszene.
- Ki vele!
- Nem lehetne... nem tudom, mennyi idő kell neked, hogy újra készen állj, de, ha...
- Azt akarod mondani, hogy még egyszer akarod?
- Kérlek.
Alex lemosolygott rá, de szemében aggodalom ült.
- Rendben van, drágám, azt hiszem, aki ilyen sokáig várt, megérdemli, hogy kárpótolják az elvesztegetett időért.
Daisy csókra éhesen nyitotta ki a száját, Alex azonban felhajtotta a lepedőt, és zavarba hozta azzal, hogy kijelentette, semmit nem hajlandó tenni, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy a Lány jól van. Ügyet sem vetve Daisy tiltakozására, lehúzta róla, ami a harisnyából megmaradt. Végül elégedetten, hogy nem okozott fájdalmat a lánynak, ismét szeretni kezdte. Az eső kop-kop-kopogott az ablakon, s miután elérték a beteljesülést, Daisy hónapok óta most először hajtotta nyugodtan álomra a fejét.
Másnap reggel alig indultak útnak, mikor a férfi máris ízekre szedte. S mindezt amiatt, hogy hagyta másra terelni a szót, mielőtt elmagyarázhatott volna egy apró részletet.
- Sejtettem. Sejtettem! Istenem, milyen marha vagyok. Megérdemlem, hogy a feleségem légy. Miért gondoltam, hogy ezt az egyet jól csinálod, amikor mindent elrontasz?
Az elmúlt éjszaka gyengéd varázsa után a férfi támadása még inkább szíven ütötte. Amikor megismerkedtek, Alex ridegen és fojtottan adta ki a dühét, most azonban mintha kinyíltak volna a zsilipek.
- Nem fejezhetted be a mondatott - förmedt rá, - Nem, hát persze hogy nem. Az túl logikus lett volna.
Daisy nagyokat pislogott, és teljes szívéből gyűlölte magát, amiért őt nem abból a fából faragták, hogy visszaüvöltsön.
- Amikor azt mondtad, hogy szedsz fogamzásgátló tablettát, be kellett volna fejezned a történetet, Daisy. El kellett volna mondanod, hogy csak most-kezdted el, hogy még nem szeded egy teljes hónapja, hogy fennáll a lehetősége, hogy teherbe ejtselek! Nem kellett volna befejezned, amit elkezdtél, Daisy?
A lány a tenyerébe mélyesztette a körmét, hogy vissza fojtsa könnyeit. Ugyanakkor elátkozta magát, amiért hagyta, hogy a férfi így bánjon vele.
- Válaszolj, de rögtön!
Daisy torkát gombóc fojtogatta, s alig bírta kinyögni a szavakat.
- El… elragadott a szenvedély.
Alexben engedett a feszültség. Visszakapcsolt, a lányra nézett, és összeráncolta a homlokát.
- Sírsz?
Daisy felvetette az állát, és megrázta a fejét, jóllehett éppen akkor gördült végig az arcán egy könnycsepp. Nem bírta elviselni a gondolatot, hogy megint sírva fakadt a férfi előtt. Gyűlölte magát, amiért ilyen érzékeny.
Alex lassított.
- Daisy, sajnálom - mondta gyengéden. Belenézett a tükörbe, és lehúzódott az útról.
- Ne merészeld megállítani a kocsit! - kiáltott hevesen a lány.
Kavicsok verődtek fel, ahogy a férfi, szokásához híven ügyet sem vetve Daisy tiltakozására, megállította a teherautót. Kinyújtotta a karját, de a lány elhúzódott.
- Nem vagyok hisztis! - reccsent Daisy a férfira, s dühösen megtörölte a szemét.
- Nem állítottam.
- Gondoltad! Csak arról van szó, hogy hamar elérzékenyülök. De ez nem jelent semmit, nem próbállak manipulálni a könnyeimmel. Azt akarom, hogy azért kérj bocsánatot, mert aljasul viselkedtél, nem pedig mert sírok, és neked emiatt bűntudatod támad.
- Nagyon aljasul viselkedtem.
- Mert nem tehetek róla, hogy elkámpicsorodom. Mindig eluralkodnak rajtam az érzéseim újszülöttek, távolsági telefonhívások, egy jó country, westernnóta. Látok vagy hallok valamit, s máris...
- Daisy, próbálok bocsánatot kérni. Sírj ha akarsz, de ne beszélj, rendben?
A lány szipogott, és benyúlt a táskájába egy zsebkendőért.
- Rendben.
- Nem volt jogom rád ripakodni. Dühös voltam magamra, és rajtad töltöttem ki a mérgemet. Én fojtottam beléd a szót tegnap este, mielőtt megmagyarázhattad volna a dolgot. Az. én hibám. Soha nem viselkedtem ilyen felelőtlenül, s nem tudom, mi ütött belém. Azt hiszem, egyszerűen... - Tétovázott.
Daisy megtörölte az orrát.
- Magával ragadott a szenvedélyt
Alex elmosolyodott.
- Azt hiszem, ez a legtalálóbb kifejezés. De, Daisy, ha teherbe estél a hülyeségem miatt...
Mikor meghallotta a férfi hangjában a rémületet, kis híján ismét könnyekben tört ki. Ezért inkább jól kifújta az orrát.
- Biztos vagyok benne, hogy nem lettem terhes. Nem volt ideális az időpont. A ciklusom pár nap múlva kezdődik.
Daisy látta, milyen nagy kő esik le a férfi szívéről, s ez még jobban fájt neki. Nem mintha gyereket akart volna, mert nem akart. De az sem volt az ínyére, hogy Alex már a puszta gondolattól is visszariad. A férfi végigszántott a haján.
- Ez a téma kissé érzékenyen érint, nem tehetek róla. Nem akarok gyereket, Daisy.
- Nincs okod aggodalomra. Amelia a saját orvosához küldött el pár héttel ezelőtt.
- Akkor jó. Nem kezdek el magyarázkodni, milyen fontos ez nekem. Amikor azt mondom, hogy nem akarok gyereket, akkor azt halálosan komolyan is gondolom. Szörnyű apa lennék, amit egyetlen gyerek sem érdemel. Ígérd meg, hogy nem felejted el bevenni a tablettákat.
- Nem fogom. És őszintén, Alex, kicsit kezdem unni, hogy úgy bánsz velem, mint egy idiótával.
A férfi belenézett a tükörbe, és visszasorolt a forgalomba.
- Óvszert fogok használni a következő hónapig, amíg védett nem leszel.
Daisynek nem tetszett, mennyire természetesnek vette a férfi, hogy lesz következő alkalom.
- Nem hiszem, hogy szükség lesz rá.
Alex rápillantott.
- Hogy érted ezt?
- Úgy csinálsz, mintha biztos lennél benne, hogy ami tegnap történt, meg fog ismétlődni.
- Biztos vagyok benne.
Daisyt sértette a férfi önelégültsége.
- Én a te helyedben nem lennék.
- Ne próbáld bemesélni, hogy nem élvezted. Én is ott voltam, emlékszel?
- Nem próbálok meg bemesélni semmit. Csodálatos volt. Az egyik legszebb dolog, ami valaha történt velem. Csak azt akarom mondani, hogy a szeretkezéssel kapcsolatos viselkedésed kívánnivalót hagy maga után.
- Mi a baj a viselkedésemmel?
- Tiszteletlen. Vegyük például a szókincsedet. Hogy milyen szavakat használsz. Kifejezetten tiszteletlenek.
- Nem hiszem..
- A szeretkezés szent dolog.
- Szerintem szemérmetlen, édes és örömteli.
- Az is. De szent is.
- Szent? - Alex hitetlenkedve nézett. - Valaki, aki a társadalom parazitái és drogos rocksztárok között nőtt fel, hogy lehet ilyen prűd?
- Tudtam! Tudtam, hogy prűdnek tartasz, csak tegnap nem volt bátorságod bevallani.
- Értem én. Szántszándékkal akarsz az őrületbe kergetni. Mindegy, mit mondok, kiforgatod a szavaimat. - Oldalról a lányra sandított, amitől Daisyben még jobban felment a pumpa.
- Ne próbáld elterelni a szót, te gazember!
Alex félrefordította a fejét, s Daisy legnagyobb meglepetésére őszintén megbántottnak tűnt.
- Tényleg azt gondolod, hogy gazember vagyok?
- Nem mindig. - ismerte be a lány. - De többnyire igen. Többnyire igenis gazember vagy.
- A cirkuszban bárkit megkérdezhetsz, azt fogja mondani, én vagyok a legigazságosabb igazgató, akinek valaha dolgozott.
- Úgy tűnik, mintha igazságos volnál. - Daisy hatásszünetet tartott. - Mindenki mással rajtam kívül.
- Tisztességes voltam veled. - Alex tétovázott. - A meglepetéspartin talán nem, de megdöbbentem és... ez ugye, nem mentség? Sajnálom, Daisy. Nem kellett volna megaláznom téged.
A lány a férfi arcát fürkészte, aztán kurtán bólintott.
- Elfogadom a bocsánatkérésedet.
- S tegnap este sem viselkedtem becstelenül.
- Inkább nem beszélnék a tegnap estéről. S szeretném, ha megígérnéd, hogy nem próbálsz meg elcsábítani ma este. Át kell gondolnom a dolgokat, a kanapén.
- Nem tudom, min kell gondolkodni. Elítéled a házasságon kívüli szexet. Férjnél vagy. Hol. itt a probléma?
- A körülmények áldozata vagyok - mutatott rá finoman a lány. - És ez nagy különbség.
Alex halkan elkáromkodta magát. Mielőtt Daisy megfenyíthette volna érte, jobbra rántotta a kormányt, és behajtott a Meghitt Zug nevűt kamionosparkolóba.
A pincérnők ezúttal mogorvák és idősebbek voltak, ezért Daisy úgy érezte, nyugodtan ott hagyhatja Alexet az asztalnál, amíg bemegy a mosdóba. De több esze lehetett volna, ugyanis amikor kijött, a férfit a szemközti asztalnál ülő hirtelenszőke .nővel találta élénk beszélgetésbe mélyedve.
Tudta, hogy Alex meglátta, amint kijött, épp akkor, amikor a nő felkapta a csészéjét, és a férfi mellé csusszant. Azt is tudta, hogy Alex miért csinálja ezt. Meg akarta értetni vele, hogy annak, ami köztük történt, semmi köze az érzelemhez.
Daisy a fogát csikorgatta. Alex Markov akár elismeri, akár nem, nős ember, s a világ összes -flörtje sem tud ezen változtatni.
Odasétálta falra szerelt nyilvános telefonhoz, mely nem volt messze az asztaltól, ahol a szőke Alex izmait csodálta. Mikor visszanyerte lélekjelenlétét, leemelte a kagylót és a füléhez szorította, majd elszámolt huszonötig. Végül odafordult a férjéhez és felkiáltott:
- Alex, drágám! Tudod, mi történt
A férfi felemelte a fejét, és gyanakvóan ránézett.
- Jó hírem van! - csiripelte. - Az orvos azt mondja, ezúttal trippered van!
Alex csak akkor szólalt meg ismét, amikor megérkeztek az új vásártérre. Lemászott a vezetőfülkéből, és nekilátott, hogy leakassza a lakókocsit, közben pedig közölte Daisyvel, hogy többé nem az állatokkal dolgozik. Helyette könnyebb feladatokat kap, megjavítja a kosztümöket, és persze fellép az előadásokon minden este.
A lány összehúzta a szemöldökét.
- Azt hittem, örülni fogsz, hogy könnyebb munkát kapsz - csodálkozott a férfi. - Most mit csináltam rosszul?
- Miért vártál ma reggelig, hogy felments a nehéz munka alól?
- Nincs különösebb oka.
- Biztos?
- Ne kerülgesd a forró kását, mondd meg, mi jár a fejedben!
- Kicsit úgy érzem magam, mint egy kurva, aki most kapta meg a fizetségét az elvégzett munkáért.
- Ez nevetséges. Már azelőtt eldöntöttem, hogy lefeküdtem volna veled. Azonkívül ki mondta, hogy neked jár a fizetség. Azt hiszem, én, is átkozott jó munkát végeztem.
Daisy nem sétált bele a csapdába.
- Azt mondtam, átveszem az állatkertet, és komolyan is gondoltam.
- Én pedig azt mondom, hogy nem kell.
- De én akarom. - Ez igaz is volt. Az elefántoknál nyert tapasztalatból tudta, hogy nem lesz könnyű, de annál nem lehet rosszabb, amit mostanáig túlélt. És túlélte! Lapátolta a trágyát, míg fel nem tört a tenyere, emelgette a súlyos talicskákat, fellökték a rosszcsont elefántbébik. Félt, de akkor is állta a sarat, s talán megtörten és mindenképpen sebzetten, de talpon maradt.
Alex hitetlenkedve és olyan ábrázattal nézte, ami akár a csodálat kifejezése is lehetett volna, de Daisy tudta, hogy az lehetetlen.
- Végig akarod csinálni, ugye? Nem fogsz elmenekülni.
- Nem bocsátkoznék hosszú távú jóslatokba. Egyelőre bőven elég egy nappal is megbirkóznom. - Beharapta az alsó ajkát, és összeráncolta a homlokát. - Csak azt tudom, hogy csinálnom kell.
- Daisy, túl sok ez a munka.
- Tudom - mosolyodott el a lány. - Azért kell nekilátnom.
Alex nézte egy hosszú pillanatig, aztán Daisy legnagyobb meglepetésére lehajtotta a fejét és megcsókolta. A vásártér kellős közepén, miközben a munkások ott, sürgölődtek körülöttük, Brady és fiai zsonglőrködtek, Heather gyakorolt, Alex mélyen, hosszan megcsókolta Daisyt.
Mikor végül szétváltak, Daisy kipirult és levegő után kapkodott. Alex felemelte a fejét és körbefordult. A lány azt hitte, hogy zavarban lesz a nyilvános jelenet miatt, de nem. Talán kárpótolni akarta a tortás incidensért, de az is lehet, hogy sokkal összetettebb indítékok vezérelték, mindenesetre tudtára adta minden cirkuszosnak, hogy nem hagyja hidegen őt a felesége.
Daisynek nem sok ideje maradt a történteken rágódni, mert indulnia kellett a dolgára az állatkertbe. Nemsokára megjelent Trey Skinner, egy fiatal munkás, akit Alex bízott meg, hogy segítsen neki a nehezebb munkában. Daisy utasította, hogy vigye át Sinjun ketrecét az árnyékba, rakjon ki neki szénát, aztán elküldte.
Legnagyobb megkönnyebbülésére Lollipop nem próbálta meg ismét leköpni, de ő azért továbbra is nagy ívben kerülte. A lámán, Sinjunon és Chesteren kívül az állatkert lakója volt még egy Fred nevű leopárd, egy nyesett szárnyú keselyű és egy gorilla. Az óriáskígyó, lélegzett fel Daisy, Jill háziállata lett, s a lakókocsijában tartotta, ha a kígyónak nem kellett szerepelnie.
Követve Digger vázlatos utasításait, Daisy megetette az állatokat, aztán nekilátott, hogy kimossa a ketreceket, kezdve Sinjunéval. A tigris gőgös leereszkedéssel figyelte, ahogy a ketrecét tisztítja, s úgy csinált, mintha kiváltságban részesítené Daisyt, amiért megengedi, hogy a szolgálatára legyen.
- Nem szeretlek - zsörtölődött a lány, s a fenevadra irányította a vízsugarat:
Hazudós.
Majdnem elejtette a slagot.
- Hagyd abba! - sziszegte. - Ne ültesd át a gondolataidat a fejembe!
A tigris ásított, és a víz felé fordította a testét, Daisy pedig hihetetlenül ostobán érezte magát.
Amikor végzett Sinjun fürösztésével, visszasétált a pavilonba, s megpillantotta a sarokban ketrecbe zárt gorillát, Glennát. Sötét csokoládébarna szemével szomorúan, csendes belenyugvással bámult kifelé régi, túlságosan szúk, ütött-kopott ketrecének vasrácsain. Az állatból sugárzó néma beletörődés megbabonázta Daisyt, s azon kapta magát, hogy a ketrec felé közelít.
Glenna csendben ült, és a lányt figyelte, egy újabb emberi lényt azok közül, akik hosszú sorokban kígyóznak el a ketrece előtt nap mint nap. Daisy megállt és várt, valahogy úgy érezte, engedélyt kell kérnie Glennától, mielőtt közelebb megy, hogy legalább most az egyszer legyen választási lehetősége a gorillának.
Glenna előrejött a ketrecben, és közben egy pillanatra sem vette le róla a szemét. Lassan felemelte a karját, és kinyújtotta a rácsok között. Daisy nézte és rájött, hogy a gorilla az érintésére vágyik.
Glenna várt, kinyújtott kézzel, türelmesen. Daisynek a torkában dobogott a szíve. Még egy kismacskát sem tudott dédelgetni, nemhogy egy vadállatot, s szeretett volna elfutni, de a gorilla olyan emberinek tűnt, hogy megbocsáthatatlan udvariatlanság lett volna visszautasítani, s Daisy tétován előrelépett.
Glenna tenyerével felfelé tartotta a kezét. Daisy vonakodva kinyújtotta a karját, s mutatóujjával finoman megérintette a gorilla ujja hegyét. Puha és sima volt. Felbátorodott egy kissé, és megsimogatta. Glenna behunyta a szemét, és halkan felsóhajtott.
Daisy ott maradt vele egy ideig, simogatta a kezét, s úgy érezte, mintha az élete értelmet nyert volna.
Telt-múlt a reggel, s egyre több kérdés merült fel benne az állatok megfelelő ellátásával kapcsolatban. Párszor odaszaladt Diggerhez, hogy tanácsot kérjen tőle az etetésről és a mindennapos gondozásról, s minden egyes alkalommal, amikor megjelent, Tater eltrombitálta magát, mint a játszótér ura.
Digger vonakodva válaszolt, s Daisy tudta, hogy a Férfi még mindig mérges rá a tegnap történtek miatt. Miután másodjára tartotta fel a kérdéseivel, s éppen menni készült, Digger kiköpött, alig valamivel a lány cipője mellé.
- Nincs több időm újabb kérdésekre, hölgyem. Nem akarom, hogy bárki is azt gondolja, lusta vagyok.
- Digger, én nem mondtam, hogy lusta. Csak az állatkerti körülmények miatt aggódom. - Magában azon tépelődött, mennyit tudhat valójában Digger az állatok helyes ellátásáról. A férfi szerette az elefántokat, a többiekkel azonban nem törődött. Fogalma sem volt róla, hogy a tigrisek szeretik a vizet. Daisy úgy döntött, hogy magánkutatásokat fog folytatni a szabadidejében.
Az öregember vizenyős szeme tele volt ellenségeskedéssel.
- Ötven éve foglalkozom állatokkal. Maga mennyi ideje van itt?
- Csak két hete. Ezért van szükségem a tanácsára.
- Nincs időm fecsegni. Sok a munkám. - Az öreg elnézett a lány mellett, ajka vigyorra húzódott, és előtűnt sárga, elgörbült, hiányos fogazata. Daisy túl későn vette észre a férfi derültségének okát. Tater a háta mögé lopakodott.
Bumm!
Daisy úgy érezte magát, mintha egy szorosan összetekert szőnyeggel mellbe vágták volna. A támadás felkészületlenül érte, elterült a földön, és nekihemperedett egy szénakupacnak. Beütötte a csípejét, s az egész testébe fájdalom nyilallt. Digger hörgő nevetése ott visszhangzott a fülében. Épp idejében emelte fel a fejét, hogy meglássa Tater arckifejezését, amely leginkább önelégült vigyorgásra hasonlított.
Daisynek elborult az agya. Ez volt az utolsó csepp a pohárban!
Megfeledkezve a lábába és a csípőjébe hasító fájdalomról, felpattant, és öklét rázva az elefántbébire támadt.
- Meg ne próbáld még egyszer! Hallottad?
Az elefánt lomhán hátrált, Daisy pedig ment utána.
- Durva, rossz és aljas vagy! S ha még egyszer fellöksz, azt nagyon megbánod! Nem tűröm, hogy bánts! Megértetted?
Tater szánalmas kis elefántnyikkanást hallatott, és lehorgasztotta a fejét, de Daisyt nem tudta meghatni. Még azt is elfelejtette, hogy irtózik megérinteni az állatokat, s mutatóujjával az elefánt ormányára bökött.
- Ha fel akarod hívni magadra a figyelmemet, érdemeld ki azzal, hogy jól viselkedsz! Ne pedig azzal, hogy valahányszor meglátsz, feldöntesz!
Az elefánt ormánya lekonyult, az egyik füle kifordult és lekókadt. Daisy kihúzta magát, amennyire csak tudta.
- Megértettük egymást?
Az állat csak annyira emelte fel a fejét, hogy finoman meglökhesse Daisy vállát. A- lány keresztbe tette a karját, s visszautasította az elefánt békeajánlatát.
- Nem fogom elfelejteni mindazt, ami történt.
Tater bánatos barna szemeket meresztett rá, és megint megbökte. Daisy felvértezte magát a hihetetlenül göndör szempillák rezgése ellen.
- Sajnálom, de ez nem megy ilyen könnyen. Sokáig fog tartani, míg kiengesztelsz. Most pedig, ha megbocsátasz, vissza kell mennem az állatkertbe. - Megfordult és elindult.
Az elefánt felnyögött. Szánalmasan. Szívszaggatóan. Mint egy fiú, akit szerelmi csalódás ért.
Daisy lassított, s elszorult a szíve, mikor meglátta a lógó fülűi, gyászos tekintetűi, bánatos elefántbébit. Ormányát leverten a földön húzta, a vége beleért a porba.
- Magadnak köszönheted - mondta Daisy.
Halk, panaszos trombitahang volt a felelet.
- Én próbáltam barátságos lenni.
Újabb szánalmas trombitálás. S ekkor Daisy legnagyobb megdöbbenésére észrevette, hogy könnyek csorognak az elefánt szeméből. Digger mondta neki, hogy az elefántok a lehető legérzelmesebb állatok és tudnak sírni is, de nem hitt neki. Mikor azonban meglátta, hogyan csorognak le a könnyek Tater ráncos bőrén, megtört az ellenállása.
Ma már másodjára feledkezett meg róla, hogy viszolyog megérinteni az állatokat. Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta Tater ormányát.
- Ez nem tisztességes. Ilyen nagy fiúnak nem szabad sírnia.
Az elefánt felemelte a fejét, és néhány tétova lépést tett a lány felé. Mikor közelebb ért hozzá, megállt, mintha engedélyt kérne tőle, aztán Daisy vállához hajtotta a fejét.
Kis híján ismét ledöntötte a lábáról, ezúttal azonban szeretetből. Daisy megsimogatta a homlokát.
- Ne hidd, hogy azért, mert megbocsátok neked, most már mindent szabad. Gondold meg, hogy viselkedsz, különben köztünk vége mindennek.
Tater odabújt hozzá, mint egy kismacska.
- Nincs több lökdösődés. Nincs több fröcskölés.
Tater halkan felsóhajtott, Daisy pedig beadta a derekát.
- Te kis buta.
Alex a sátor bejáratánál állt, és mindent látott. Nézte, ahogy Tater ormányával átkarolja a lányt, és elmosolyodott magában. Akár tisztában volt vele, akár nem, Daisy most életre szóló barátságot kötött. Alex felnevetett, és elindult a vörös kocsi felé.
Heather még soha életében nem érezte magát ilyen nyomorultul. A konyhaasztalánál ült, és a házi feladatát bámulta, de a betűk összemosódtak előtte a papíron. A többi cirkusznál nevelkedő gyerekhez hasonlóan a Baltimare-i Calvert Iskola levelező tagozatán tanult, amely olyan gyermekek oktatására specializálódott, akik nem járhattak rendszeresen iskolába. Majd minden héten kapott egy vaskos paksamétát tele könyvekkel, papírokkal és felmérőkkel.
A szokás úgy hozta, hogy Sheba nézte át a leckéjét, de régen ő sem járt iskolába, s azonkívül, hogy kijavította a teszteket, nem sokat tudott neki segíteni. Heather hadilábon állt a geometriával, és kettes osztályzatot kapott a legutóbbi angol Fogalmazására.
Félrelökte a könyveit, és az előtte heverő jegyzettömbre bámult, amire firkálgatott. Mrs. Alex Markov. Heather Markov. Heather Pepper Markov.
A fenébe! Miért engedte Alex, hogy Daisy ezt tegye velei Miért hagyta, hogy megcsókolja mindenki előtti Szeretett volna meghalni, mikor meglátta, hogy csóktilóznak. Gyűlölte Daisyt, s a legnagyobb örömet az szerezte neki az elmúlt hetekben, hogy a trágyalapátolástól piszkosan és mocskosan látta. Megérdemelte, hogy trágyát lapátoljon.
Időről időre próbálta azzal nyugtatni a lelkiismeretét, hogy Daisy megérdemli a sorsát. Nem tartozik ide. Nem való ide. És soha nem lett volna szabad férjhez mennie Alexhez. Alex az övé.
Hat héttel ezelőtt szeretett bele, abban a pillanatban, hogy meglátta. Alex mindig tudott időt szakítani rá, hogy elbeszélgessen vele, nem úgy, mint az apja. Nem bánta, hogy elkísérte, ha ment valahová, s mielőtt Daisy feltűnt volna a színen, elvitte magával, ha az ügyeit intézte. Egyszer Jacksonville-ben bementek a művészeti galériába, s Alex elmagyarázta neki a festményeket. Bátorította, hogy beszéljen az anyjáról, és említett pár dolgot azzal kapcsolatban, miért ilyen makacs az apja.
De bármennyire szerette is, Heather tudta, hogy Alex gyereknek tartja. Később arra gondolt, hogyha a férfi rájött volna, hogy már felnőtt nő, másképp nézett volna rá, és nem vette volna feleségül Daisyt.
Megint marcangolni kezdte a lelkiismeretfurdalás. Nem előre megfontolt szándékkal lopta el ,a pénzt és rejtette Daisy bőröndjébe, csak bement a vörös kocsiba, s Daisy épp felvette a telefont, a-kassza nyitva volt, és az egész egyszer csak megtörtént..
Rosszat tett, de azt ismételgette magának, hogy nem olyan nagyon rosszat. Alex nem szerette Daisyt - Sheba is ezt mondta. Daisy meg fogja keseríteni az életét, s Heather azzal, amit tett, csak felnyitotta a férfi szemét, nehogy később tudja meg róla az igazat.
A csókból azonban, amelyet reggel látott, megértette, hogy Daisy nem fogja hagyni magát. Heather még most sem hitte el, hogy vethette így Alex karjaiba magát. Alexnek nincs szüksége rá! Nem lehet rá szüksége, ha ott van neki ő.
De honnan is tudná Alex, mit érez iránta, ha nem mondja meg neki? Félresöpörte a könyveit, és felpattant. Nem tűri ezt tovább. Be kell bizonyítania Alexnek, hogy, már nem gyerek. Meg kell értetnie vele, hogy nincs szüksége Daisyre.
Anélkül hogy átgondolta volna a dolgot, kirohant a lakókacsiból, és elindult a vörös kocsi felé.
Alex felnézett az asztal mögül, mikor Heather belépett. A kislány hüvelykujját beleakasztotta a rövidnadrágja zsebébe, melyet csaknem teljesen eltakart több számmal nagyobb fehér pólója. Sápadtnak és boldogtalannak látszott, mint egy megnyesegetett szárnyú mesebeli tündér. Alex szíve elszorult. Heather nehéz időszakot élt át, de nem tört meg, s ez tetszett neki.
- Mi az, kicsim?
A lány nem válaszolt rögtön. Céltalanul járkálni kezdett a lakókocsiban, végighúzta kezét a kanapé karfáján, az iratszekrény kilincsén. A férfi észrevett egy halvány narancssárga foltot az arcán, ahol Heather megpróbált eltüntetni egy pattanást, s ellágyult az arca. A kislány hamarosan igazi szépség lesz.
- Baj van?
Heather felkapta a fejét.
- Semmi,
- Akkor jó.
A lány nyelt egyet, és megeredt a nyelve.
- Csak arra gondoltam, talán tudni akarod, hogy... - Leszegte a fejét, és babrálni kezdte a bőrt egyik lerágott körme mellett.
- Mit?
- Láttam, mit csinált ma Daisy - hadarta Heather -, és azt akartam, hogy tudd, én tisztában vagyok vele, hogy te... izé nem tehetsz róla.
- Mit csinált Daisy?
- Azt, hogy... tudod.
- Attól tartok, nem.
- Tudod. - Heather egy pontot bámult a szőnyegen. - Megcsókolt, ahol mindenki látta, meg minden. Kínos helyzetbe hozott.
Alex legjobb emlékezete szerint maga szorgalmazta azt a csókot. Nem szívelte, hogy mindenki Daisy derekát vizslatja, és a hónapokat számolja az ujjain. Az sem tetszett neki, hogy kinevetik a lányt a háta mögött, különösen hogy tudta, ő is hibás ezért.
- Nem értem, mi közöd van neked ehhez, Heather.
Heather ökölbe szorította a kezét, és kiöntötte a szívét.
- Mindenki tudja, mit érzel iránta: Hogy nem szereted. S amikor apa mondta, hogy nem terhes, nem értettem, miért vetted el. Aztán eszembe jutott, hogy a férfiak megőrülnek az olyan nőkért, akik csinosak és izé... viszonyt akarnak kezdeni velük, de a nők csak akkor hajlandók, ha feleségül veszik őket. Én csak azt akarom mondani, hogy... úgy értem, ha el akarnád hagyni meg minden...
Mióta belekezdett ebbe a tirádába; most először nézett a férfi szemébe, s Alex meglátta, mennyire kétségbe van esve. Heather elhúzta a száját, és kibuggyantak belőle a szavak.
- Tudom, hogy azt hiszed, még gyerek vagyok, de ez nem igaz. Tizenhat múltam. Lehet, hogy nem vagyok olyan csinos, mint Daisy, de már felnőtt nő vagyok, és én... én megengedném, hogy lefeküdj velem, meg minden, hogy ne kelljen Daisyvel.
Alex úgy érezte magát, mint akit letaglóztak, s meg sem bírt szólalni. Heather arca céklavörös lett - bizonyára akár csak az övé -, s megint lyukat égetett a tekintetével a padlóba.
Alex lassan felállt. Szembenézett már hitvány részegekkel és késelő kamionvezetőkkel, de még soha nem került ilyen helyzetbe. Heather félreértette a barátságukat, s neki tiszta vizet kellett öntenie a pohárba.
- Heather... - Megköszörülte a torkát, és megkerülte az asztalt. Mikor megállt, meglátta Daisyt az ajtóban a kislány mögött, aki annyira elmerült a mondókájában, hogy nem vette észre. Daisy megérezhette, hogy valami fontos dologról van szó, mert azonnal megállt és várt.
- Heather, amikor egy fiatal lányban fellobban a szalmaláng...
- Ez nem szalmaláng! - Heather felemelte a fejét, s könnyes szemét esdeklőn a férfira függesztette. - Első látásra beléd szerettem, s azt hittem, talán te is szeretsz, csak félsz bármit is mondani, mert olyan fiatal vagyok még. Ezért döntöttem úgy, hogy beszélek veled.
Alex szerette volna, ha Daisy a megmentésére siet, de a lány ott maradt, ahol volt. Alex tudta, hogy meg kell értetnie Heatherrel a saját érdekében, mi a valódi helyzet..
- Te nem szeretsz engem, Heather.
- De igen!
- Csak azt hiszed. De még fiatal vagy, és ez csak egy szamárság. Majd túljutsz rajta. Hidd el, néhány hónap múlva mindketten jót nevetünk az egészen.
Heather úgy nézett rá, mintha arcul ütötte volna, s Alex rájött, hogy rosszul válogatta meg a szavait. A kislány szipogott, és szeme megtelt könnyel. Alex rémülten próbálta helyrehozni a tévedését.
- Kedvellek, Heather, tényleg. De még csak tizenhat éves vagy. Én meglett férfi, te pedig gyerek. - Látta a kislány arcán, hogy csak rontott a helyzeten. Még soha nem érezte magát ilyen tanácstalannak, s könyörgő pillantást vetett Daisyre.
Legnagyobb döbbenetére a lány a szemét forgatta, mintha Alex lenne a legostobább ember a világon. Aztán beviharzott, és kivont karddal támadt a szegény Heatherre.
- Tudtam, hogy itt vagy, te kis ribanc! Azt hiszed, hogy csak azért, mert fiatal és szép vagy, elcsábíthatod a férjemet, de én harcolni fogok érte!
Heathernek leesett az álla, s önkéntelenül hátralépett. Alex hitetlenkedve bámult a feleségére. Az összes idióta, hígagyú dolgai közül, amit tett, ez vitte el a pálmát. Még egy hülye, is átlátott a színjátékán.
- Nem érdekel, hogy fiatal és szép vagy! - kiáltotta. - Nem hagyom, hogy tönkretedd a házasságomat! - Azzal túldramatizálva a dolgot, kinyújtotta a karját, és ajtót mutatott Heathernek. - Most pedig jobb lesz, ha elmész, mielőtt olyasmit teszek, amit magam is megbánok.
Heather becsukta a száját. Az ajtó felé botladozott és kimenekült.
Eltelt néhány pillanat, mire Alex a kanapéra rogyott.
- Elszúrtam, ugye?
Daisy szánakozva nézett rá.
- Ahhoz képest, milyen okos vagy, nem sok beleérző képesség szorult beléd.
12
Alex az ajtóra bámult, melyen Heather az imént kimenekült, aztán vissza a feleségére.
- Ez volt a leggyengébb előadás, amit valaha láttam. Tényleg azt mondtad, hogy „harcolni fogok érte”?
- Elhitte, és csak ez számít. Azok után, amit te mondtál neki, valakinek felnőttként kellett bánnia vele.
- Nem akartam fájdalmat okozni neki, de mit tehettem volna? Még gyerek.
- Kitárta neked a szívét, Alex, s te azt mondtad neki, hogy ez szamárság.
- Nemcsak a szívét ajánlotta fel. Mielőtt jöttél, közölte, hogy a teste is benne van a pakliban.
- Kétségbe van esve. Halálra lehet rémülve, ha hajlandó volt kitenni magát ennek.
Alex vállat vont.
- A tizenhat évesek nem szerepelnek a kedvenc perverzitásaim listáján.
- Mi az, ami igen? - Mihelyt kimondta, az ajkába harapott. Mikor fogja megtanulni, hogy előbb gondolkodjék, és csak azután jártassa a száját?
Alex őrjítően rámosolygott,, amitől libabőrös, lett a karja.
- Sokkal élvezetesebb lenne, ha magad jönnél rá.
- Miért nem árulod el?
- Miért nem várod ki?
Daisy a férfit fürkészte.
- Van ennek valami köze a... nem, dehogyis.
- Megint a korbácsok miatt aggódsz?
- Nem - füllentette Daisy.
- Helyes. Mert nem kell miattuk aggódnod. - Alex hatásszünetet tartott. - Ha jól bánok vele, egyáltalán nem fáj.
A lány szeme elkerekedett.
- Hagyd abba!
- Mit?
A férfi ártatlan arckifejezése egy pillanatra sem tévesztette meg.
- Azt, hogy beülteted a bogarat a fülembe.
- Nem csinálók semmit. Magad ülteted a bogarat a füledbe.
- Azért, mert tréfát űzöl velem. Kezdettől fogva gyötörsz ezzel, s ez egyáltalán nem tetszik. Válaszolj egy egyszerű kérdésre. Igennel vagy nemmel. Ütöttél már meg a korbácsoddal nőt?
- Igen vagy nem?
- Pontosan.
- Semmi megszorítás?
- Semmi.
- Rendben. Igen, határozottan állíthatom, hogy ütöttem már meg nőt a korbácsommal.
Daisy nagyot nyelt.
- Visszatérhetnénk a megszorításhoz? - kérdezte elgyengülten.
- Sajnálom, drágám, de elpackáztad a lehetőséget. - A férfi vigyorogva leült az asztalhoz. Dolgoznom kell, tehát jobb lenne, ha közölnéd, miért jöttél.
Beletelt néhány pillanatba, míg Daisy összeszedte magát annyira, hogy visszaemlékezzen, mi is hozta ide.
- Glenna miatt.
- Mi van vele?
- Nagy testű állat, a ketrece pedig túl kicsi. Szükségünk van egy másik ketrecre.
- Csak ilyen egyszerűen? Azt akarod, hogy vegyünk egy új gorillaketrecet?
- Embertelen ilyen szűk helyen tartani őt. Nagyon szomorú, Alex. Kinyújtotta a kezét a rácson, mintha ki lenne éhezve rá, hogy kapcsolatot létesítsen egy másik élőlénnyel. S nem ez az egyetlen probléma. A ketrecek olyan régiek, hogy egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, vajon biztonságosak-e. A leopárdketrec lakatját egyetlen drót tartja.
Alex felkapott egy ceruzát, és elgondolkodva dobolni kezdett a radíros végével az asztallapon.
- Egyetértek veled. Gyűlölöm azt az átkozott állatkertet, barbárság, de a ketrecek drágák, és Sheba még mindig fontolgatja, hogy eladja az állatokat. Csak annyit tehetsz, hogy minden tőled telhetőt elkövetsz. - Észrevett valamit az ablakon át, mert hátradöntötte a székét, hogy jobban lásson.
- Nézzünk oda! Látogatód van.
Daisy kinézett, és látta, hogy egy elefántbébi áll a vörös kocsi előtt.
- Ez Tater.
Az állat felemelte az ormányát és elbődült, szakasztott úgy festett, mint egy tragikus hős, aki elveszett szerelmét hívja.
- Mit keres itt?
- Gondolom, téged. - A férfi elmosolyodott. - Az elefántokat erős családi kötelék fűzi egymáshoz, s Tater úgy látszik, veled akarja összekötni a sorsát.
- Kicsit terjedelmes háziállatnak.
- Örülök, hogy így érzed, mert nem fog egy ágyban aludni velünk, bármennyire könyörögsz is, hogy engedjem meg.
Daisy felnevetett. Nem kötötte a férfi orrára, hogy az sem biztos, hogy ő egy ágyban alszik vele. Túl sok mindent kell tisztázni kettejük között.
Shebának rossz napja volt. Reggel Brady közölte vele, hogy Daisy nem terhes. Az a gondolat, hogy ez a nő Markov gyerekeket hordjon a szíve alatt, olyan undorral töltötte el, hogy most meg kellett volna könnyebbülnie, ehelyett görcsbe rándult a gyomra. Ha Alex nem azért vette el Daisyt, mert terhes, akkor szabad akaratából tette. Azért, mert szereti.
Mintha sav égette volna a bensejét. Hogy szerethette Alex ezt a tehetségtelen kis gazdag lányt, ha őt nem szerette? Nem látja, milyen értéktelen Daisy? Elvesztette minden büszkeségét?
Úgy döntött, működésbe hozza a tervét, melyet már napok óta forralt az agyában. Üzletileg is haszna származna belőle nem csinált semmi olyat, ami függetlenül a személyes érzelmeitől nem szolgálta a cirkusz javát - ez az ötlet azonban most lerántja a leplet Alex új feleségéről.
Odalépett a férfi mögé, aki a cölöpverőn dolgozott. Alex nyirkos pólója izmos hátára tapadt. Shebának eszébe jutott, milyen érzés volt végisimítani tenyerével a férfi feszes bőrén, de most csak undorodott magától ahelyett, hogy az emlék felizgatta volna. Sheba Quest, a porond királynője könyörgött ennek az embernek a szerelméért és visszautasították. Gyomrát összeszorította a gyűlölet.
- Beszélnem kell veled a számodról.
Alex felkapott egy olajos rongyot, és megtörölte a kezét. Elsőrangú műszaki érzékkel rendelkezett, s sikerült valahogy működésben tartania az ősrégi cölöpverőt, Sheba azonban most nem tudott hálás lenni azért a sok pénzért, amit a férfi megtakarított neki.
- Rajta.
Sheba kezével elernyőzte a szemét a nap elől, húzta az időt, várakoztatta a férfit. Végül mégis ő szólalt meg.
- Azt hiszem, változtatnod kellene rajta. Alig pár dolgot módosítottál, amióta velünk vagy, s messze van még a szezon vége ahhoz, hogy ellaposodjon a produkciód.
- Mire gondolsz?
Az asszony levette a feje tetejéről a napszemüvegét, és behajtotta a szárait.
- Azt akarom, hogy Daisy, is fellépjen veled.
- Felejtsd el!
- Attól félsz, hogy nem lenne rá képes?
- Te is tudod.
- Akkor meg kell tanítanod. Vagy ő viseli a családban a nadrágot?
- Mit forgatsz a fejedben, Sheba?.
- Daisy most már Markov! Ideje, hogy úgy is viselkedjen.
- Ez az én dolgom, nem a tiéd.
- Nem, amíg én vagyok a cirkusz tulajdonosa. A közönség szereti Daisyt, s én ki akarom ezt használni. – Egy hosszú pillanatig ridegen a férfi szemébe nézett. - Azt akarom, hogy fellépjen, Alex, és két hetet adok, hogy felkészítsd. Ha ösztönzésre van szüksége, emlékeztesd, hogy bármikor feljelenthetem a rendőrségen.
- Kezd elegem lenni a fenyegetőzésedből.
- Akkor gondolj az előadásra!
Alex befejezte a cölöpverő javítását, aztán bement a lakókocsiba, hogy lemossa a gépzsírt a kezéről. Miközben a mosogató alól elővette a körömkefét és a szappant egy törött csészealjról, be kellett vallania, hogy Shebának igaza van. Daisy megfogta a közönséget, s bár nem. árulta el Shebának, már az ő fejében is megfordult, hogy bevonja a lányt a számba. Csak a betanítás miatt tétovázott.
Azok a segédek, akikkel eddig együtt dolgozott, szezonális cirkuszi művészek voltak, s nem féltek a korbácstól, Daisy azonban teljesen pánikba esett, ha meglátta. Ha összerezzen egy rossz pillanatban...
Alex elhessegette magától a gondolatot. Meg tudja tanítani rá, hogy ne reszkessen. Szergej bácsi is megtanította őt. Akkor is rezzenéstelenül állt, amikor az előadás véget ért, és az a perverz gazember valamilyen képzelt sérelem miatt megverte.
Gondolatban már sokszor átélte gyermekkorának gyötrelmes megpróbáltatásait, s nem állt szándékában újra felszakítani a sebeit, ezért elfojtotta magában az emlékéket. Volt egy másik előnye is annak, hogy Daisy szerepeljen a műsorban, valami, ami pillanatnyilag sokkal fontosabb volt a számára, mint hogy feldobja a számát. Valódi oka lenne rá, hogy könnyítsen a lány munkáján, s Daisy ez ellen nem tiltakozhatna.
Még most sem tudta elhinni, hogy a lány visszautasította a könnyebb munkát. Ma reggel, amikor megpróbálta meggyőzni, látott valamit az arcán, ami meghátrálásra késztette. Rájött, hogy Daisynek fontos lett a munkája, egyfajta túlélési próba.
De gondoljon bármit is a lány, ő nem fogja hagyni, hogy a kimerülésig hajszolja magát. S Daisy akár tudja, akár nem, sokkal könnyebb lesz együtt szerepelni vele a porondon, mint elefánttrágyát talicskázni és az állatok ketrecét takarítani.
Miközben leöblítette a kezét, és a papírtörülközőért nyúlt, eszébe jutott, tegnap éjjel milyen törékenynek érezte a lány testét, mikor ölelte. Annyira jó volt vele szerelmeskedni, hogy egészen megrémült. Nem tudta biztosan, mire számított, azt azonban nem várta, hogy Daisy ilyen sokoldalú lesz: perzselő és csábító, ártatlan és bizonytalan, agresszív és odaadó. Alex egyszerre akarta meghódítani és védelmezni, s ez most fölöttébb összezavarta.
Ezzel egy időben a vásártér másik oldalán Daisy kilépett a vörös kocsiból. Alex nem örülné, ha tudná, hogy távolsági beszélgetést folytatott a rádiótelefonján, de a lány nagyon is elégedett volt azzal, amit megtudott a San Diegó-i Állatkert gondozójától. Az illető javasolt néhány változtatást, amit Daisy ki fog próbálni: egy kis kiigazítás az állatok étrendjében, több vitamin, módosítás az étkezési szokásokon.
A lakókocsi felé indult, ahová a férjét látta bemenni pár perccel ezelőtt. Mikor végzett az állatkertben, elment, hogy segítsen Diggernék, az öregember azonban ráförmedt, hogy nem kér belőle, ezért Daisy úgy döntött, kihasználja a néhány órás szabadidőt, és benéz a könyvtárba. Tudta, hol van, mert látta, mikor keresztülhajtottak a városon, s most további kutatásokat akart végezni az állatokról. Előbb azonban rá kellett vennie Alexet, hogy adja oda neki a teherautó kulcsát, amit eddig megtagadott.
Mikor belépett a lakókocsiba, a mosogató előtt találta a férfit, aki éppen a kezét szárította. Hirtelen szédülés fogta el. Alex túlságosan nagynak tűnt ebben a szűk helyiségben, s sötét, borongós jóképűsége inkább illett egy tizenkilencedik századi portyázó angol mórhoz, mint egy huszadik századi cirkuszigazgatóhoz. Alex megfordult, s Daisynek elakadt a lélegzete, mikor belenézett a borostyánszínű szempárba.'
- Szeretném elkérni a teherautó kulcsát - mondta, mikor visszanyerte a hangját. - Vásárolnom kell egy-két dolgot.
- Máris elfogyott a cigarettád
- Az lehetetlen, hogy nem vetted észre. Leszoktam.
- Büszke vagyok rád. - Alex a szemétkosárba dobta a papírtörülközőt, Daisy pedig észrevette, hogy a férfi pólója verítéktől gyöngyöző mellkasára tapad, s az ujján olajfolt éktelenkedik. - Ha vársz egy órát, beviszlek.
- Inkább egyedül mennék. Ma reggel észrevettem egy mosodát a városi könyvtár mellett. Arra gondoltam, kimosnám, amit kell, közben pedig olvasgathatnék egy kicsit. Ez olyan nagy gond?
- Nem. Csak gondoltam, jobb lenne, ha én vezetnék.
- Attól félsz, megszököm a teherautóddal?
- Nem. Csak... nem is az én teherautóm. A cirkusz tulajdona, s te biztosan nem szoktál ilyen autókat vezetni.
- Kiváló sofőr vagyok. Nem fogom összetörni.
- Ezt nem tudhatod előre.
Daisy kinyújtotta a kezét, eltökélve, hogy nem enged.
- Kérlek, add ide a kulcsot.
- Nekem se ártana bemenni a könyvtárba.
A lány a legkeményebb pillantását vetette rá.
- Kérem a kulcsokat.
Alex kézfejével az állát dörzsölte, mintha törné a fejét valamiben.
- Megmondom, mi legyen. Kigombolod a blúzodat és megkapod a kulcsot.
- Micsoda?
- Nincs jobb ajánlatom. Kell vagy nem kell?
Daisy észrevette a férfi szemében a fényt, melyet leginkább pajkos csillogásnak lehetett nevezni, és azon tépelődött, hogy valaki, aki egyébként ennyire komoly, hogy lehet ilyen játékos, amikor a szexről van szó.
- Tényleg azt akarod, hogy...
- Ühüm. - A férfi nekidőlt a mosogatónak, és karba tett kézzel várt.
Daisy testében forróság áradt szét, mikor meglátta Alex tekintetében a vágyakozást. Semmi esetre sem volt felkészülve egy újabb együttlétre a férfival, másrészről mi rossz van egy kis buja előjátékban? Nedves blúzáról eszébe jutott, hogy reggel óta dolgozott, és nem túl tiszta. De végső soron a férfi sem volt az, s különben is csak játék az egész, hát mit számít?
Daisy minden tudását latba vetette, hogy királyi gőggel nézzen a férfira.
- Nem fogom áruba bocsátani a testem. Ez sértés.
- Sajnálom, hogy így érzed. - Alex elővette a kulcsot a zsebéből, és erőltetett ártatlansággal dobálni kezdte a levegőben.
Daisy mellén borzongás futott végig nedves blúza alatt, és megkeményedett a mellbimbója.
- Mennyire tetszene, ha megtennék neked egy ilyen dolgot
- Drágám, imádnám.
Daisy elnyomott magában egy mosolyt, és kigombolta a felső gombját.
- Talán egy kukkantást. - Egy belső hang azt súgta neki, hogy a tűzzel játszik, de nem hallgatott rá.
- Egy kukkantás legfeljebb a hátsó ajtó kulcsához elég, de nem az indítókulcshoz.
Daisy kigombolt egy újabb gombot.
- Mit kell tennem az indítókulcsért?
- Van rajtad melltartóz
- Igen.
- Le kell venned.
Daisynek azonnal megálljt kellett volna parancsolnia ennek a játéknak, de ehelyett újabb gombot bújtatott ki.
- Te felelsz a teherautóért, ezért úgy tisztességes, hogy te diktáld a feltételeket.
Alex jól mulatott.
Daisy elidőzött az utolsó gombnál. Mikor kigombolta, megfogta a blúza szélét, és eljátszott vele, szántszándékkal ingerelve a férfit, bár tudta, hogy veszélyes játékot űz.
- Talán mégis meg kell ezt gondolnom.
- Ne kényszeríts rá, hogy durva legyek. - Alex rekedt suttogása nélkülözött minden fenyegetést, Daisy mégis beleborzongott.
- Ha így áll a helyzet... - Szétnyitotta a blúzát, és láthatóvá vált virágmintás melltartója, mely a bőrére tapadt.
- Kapcsold ki!
Daisy a csatnál matatott, de nem akasztotta ki.
- Tedd, amit mondtam, és senkinek nem esik bántódása.
A lány önkéntelenül elmosolyodott, s engedelmeskedett. Lassan lefejtette melléről a hozzátapadt, nedves csipkekosarat, s megállt a férfi előtt, mint egy utcalány, ruhástul, nyitott blúzzal és meztelen kebellel.
- Gyönyörű. - Az elsuttogott bóktól Daisy úgy érezte magát, mint a világ legszebb asszonya.
- Elég jó az indítókulcsért?
- Az egész átkozott teherautóért.
Alex két hatalmas lépéssel mellette termett, és a karjába kapta. Szájával lecsapott az ajkára, a világ pedig forogni kezdett velük, mint egy eszeveszett körhinta. A férfi lesimogatta Daisy válláról a blúzt, majd átölelte a derekát, és felemelte annyira, hogy hozzápréselje magát. A lány érezte a keménységét és követelését, s tudta, hogy a játék véget ért.
Ereiben száguldani kezdett a forró vér. Kinyitotta a száját, hogy utat engedjen Alex nyelvének, miközben a férfi az ágy felé vitte, s cseppet sem gyengéden a matracra dobta.
- Piszkos vagyok és izzadt.
- Én is, tehát ez nem lesz gond. - Egyetlen erőteljes mozdulattal kibújt maszatos pólójából. - Még mindig túlöltözött vagy.
Daisy lerúgta mocskos cipőjét, és rángatni kezdte a farmerját, de Alex nem volt elégedett a tempójával.
- Túl sokat vacakolsz. - Pillanatokon belül levetkőztette; és Daisy ugyanolyan meztelen lett, mint ő.
A lány végigjáratta a tekintetét Alex napbarnított meztelen testén és kötélizmain. A nyakában lógó ikon körül szőrszálak bolyhosodtak. Daisyt megrohanták a kérdések. Rengeteg dolgot kellett volna kérdeznie a férfitól.
Ahogy ott feküdt mellette, érezte testükön a kemény munka és az izzadság földes szagát, s csodálkozott, hogy nem viszolyog tőle. Volt benne valami primitív, hogy így szeretkezzenek, s Daisy nem is gondolta volna, hogy ez ennyire izgatóan hathat rá. Fesztelen viselkedése teljesen zavarba ejtette.
- Le kell... tusolnom.
- Utána. - Alex elővett egy óvszert az éjjeli szekrény fiókjából, feltépte és felhúzta.
- De olyan piszkos vagyok.
A férfi széttárta a lány térdét.
- Így akarlak, Daisy.
A lány felnyögött, és fogait a férfi vállába mélyesztette, mikor az beléhatolt, Érezte Alex bőrén a veríték sós ízét, s tudta, hogy a férfi is ugyanazt érzi az ő mellén. Hangja fojtottan tört elő a torkából.
- Tényleg le kell zuhanyoznom.
- Később.
- Ó, istenem, mit csinálsz?
- Milyen érzést
- Olyan, mintha...
- Akarsz többet?
- Igen, ó, igen...
Szagoltak és ízleltek. Érintettek. Daisy érezte az izzadságot és a kőport a tenyere alatt. Támadtak és visszavonultak.
Haja az arcába hullott, s egy szalmaszál megszúrta a nyakát,. Alex a fenekénél fogva maga fölé emelte, s közben a karjáról maszatos foltot húzott végig a lány oldalán. Keményen megszorította Daisy combját.
- Lovagolj meg!
A lány úgy tett. Ösztönösen mozogva megemelkedett és leereszkedett, aztán hirtelen összerándult a fájdalomtól.
- Lassíts, drágám. Nem szaladok el.
- Képtelen vagyok. - Lenézett a férfira a fájdalom és szenvedély ködén, s látta Alex verítéktől csillogó arcát, elvékonyodott, sápadt ajkát. Kiálló orosz pofacsontja maszatos volt, sötét hajából szénaszál állt ki. Daisy melle között veríték csurgott le. Ismét leereszkedett, és levegő után kapkodott a fájdalomtól.
- Ne csináld, édes. Ssss... van időnk..
Kezét Daisy hátára tette, és lehúzta magához, bőrük egymáshoz tapadt, s segített a lánynak újra megtalálni a ritmust.
Daisy combja kívülről szorította a férfiét, az ikon felhorzsolta a bőrét, s lassan mozogni kezdett Alexen, aztán megvonaglott, és élvezte, hogy ő irányít, ő diktálja az ütemet és a lökéseket. Már nem érzett fájdalmat, csak gyönyört.
Alex erősen fogta, és hagyta, hogy az legyen, amit ő akar. Daisy érezte maga alatt a feszültséget a férfi kemény izmaiban, s tudta, mibe kerül Alexnek, hogy átengedte neki az irányítást. A férfi beleharapott a kulcscsontja felett a vállába.
A bőr, az izzadság és a pézsmaillat elbódította Daisyt. Alex felnyögött, s ő ugyanazon a nyelven válaszolt neki. Kivetkőzve civilizált valójukból elvesztek a dzsungelben, a a barlangban, a vadonban, aztán egy időtlen pillanatban átélték a teremtés hatalmát.
Amilyen hamar csak lehetett, Daisy elmenekült a férfi közeléből, és bezárkózott a fürdőszobába. Záporozott rá a vízsugár, ő pedig értetlenül állt saját szemérmetlen viselkedése előtt. Szent volt vagy barbár, amit átéltek? Hogy adhatta át magát ilyen mohón egy férfinak, akit nem szeretett? Kérdések marcangolták.
Mikor törülközőbe csavarva előjött, teste megtisztult, lelke azonban háborgott. A férfi a mosogatónál állt. Visszavette koszos farmerját, s egy sörösüveget tartott a kezében.
Mikor meglátta a lány arckifejezését, összehúzta a szemöldökét.
- Túlkomplikálod a dolgot.
Daisy tiszta ruhát vett elő a fiókból, és hátat fordított neki, hogy felöltözzön.
- Nem értem, miről beszélsz.
- Az arcodra van írva. Mindenféle hátsó gondolataid vannak azzal kapcsolatban, ami történt.
- Neked nemz
- Miért lennének? A szex egyszerű, Daisy. Szórakoztató és jó. Nem kell bonyolítani.
A lány az ágy felé bökött.
- Ez egyszerű volt?
- Jó volt. Csak ez számít.
Daisy felhúzta rövidnadrágján a cipzárt, és belebújt a szandáljába.
- Ugye, sok nővel feküdtél le?
- Megválogattam, kivel, ha erre célzol. Mindig egyforma?
Alex tétovázott.
- Nem.
Daisyben egy pillanatra engedett a feszültség.
- Örülök neki. Azt akarom, hogy jelentősége legyen.
- Annyi a jelentősége, hogy bár az agyunk nehezen tud szót érteni egymással, a testünknek semmi ilyen gondja nincsen.
- Nem hiszem, hogy ez ilyen egyszerű.
- De még mennyire.
- Megmozdult a föld - mondta gyengéden a lány. - Ez több annál, hogy testileg megértjük egymást.
- Néha működik két ember között, néha nem. Köztünk működik, semmi másról nincs szó.
- Tényleg azt hiszed?
- Daisy, figyelj rám. Csak magadnak ártasz vele, ha olyan dolgokról fantaziálsz, amelyek nem fognak megtörténni.
- Nem értem, mire célzol.
Alex egyenesen a szemébe nézett, s Daisy úgy érezte, mintha a veséjébe látna.
- Nem fogok beléd szeretni, drágám. Ez egyszerűen nem fog megtörténni. Érdekelsz, de nem szeretlek.
A férfi szavai szíven ütöttek. Vajon szerelem-e az, amit akar tőle? Vágyott rá. Tisztelte. De hogy szerethetne bele valakibe, aki nem becsüli? A lelke mélyén tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy egy Alex Markov-félét szeressen. Alexnek olyan nőre volt szüksége, aki ugyanolyan makacs és önérzetes, mint ő, határozott és nem ismer félelmet, olyan asszonyra, aki állni tudja az összehúzott sötét szemöldökök alól villogó szúrós tekintetet, és ugyanannyit képes adni, mint kapai. Egy nőre, aki otthonosan mozog a cirkusznál, nem fél az állatoktól, sem a megerőltető munkától. Neki olyan nőre volt szüksége, mint...
Sheba Quest.
Féltékenység árasztotta el. Bár ésszel fel tudta fogni Alex és Sheba kapcsolatát, a szíve tiltakozott ellene.
Alex mellett megtanult büszkének lenni, s felemelte a fejét.
- Akár hiszed, akár nem, nem azon töröm a fejem minden időmben, hogy hogyan tudnálak magamba bolondítani. - Felkapta a csordultig telt mosodás kosarat. – Igazság szerint nem a szerelmedet akarom. Hanem az átkozott teherautódnak a kulcsait!
Felkapta a konyhaszekrényről a kulcsokat, és az ajtó felé viharzott. Alex azonban gyorsabb volt nála, és elállta az útját. Elvette tőle a kosarat.
- Nem akartalak megbántani, Daisy. Fontos vagy nekem. Nem akartam, hogy így legyen, de nem tehetek róla. Aranyos vagy és kedves, s jó rád nézni.
- Tényleg?
- Ühüm.
A lány kinyújtotta a karját, hogy letöröljön a férfi arcáról egy piszkot a hüvelykujjával.
- Indulatos vagy és nincs humorod, de terád is jó rád nézni.
- Örülök.
Daisy elmosolyodott, és vissza akarta venni a kosarat, de a férfi nem engedte.
- Mielőtt elmész... Sheba és én beszéltünk, s új megbízást kapsz.
Á lány gyanakvóan nézett.
- Már segítek az elefántoknál, és dolgozom az állatkertben. Nem hiszem, hogy jutna időm többre.
- Mostantól az elefántokkal más törődik, az állatkertet pedig Trey veszi át.
- Az állatkertért én vagyok a felelős.
- Rendben. Akkor te irányítod Treyt. Az igazság az, hogy a közönség szeret, Daisy, és Sheba ki akarja ezt használni. Fel fogsz lépni a számomban.
A lány nagy szemeket meresztett rá.
- Holnap reggel megkezdjük a felkészülést.
Daisy észrevette, hogy a férfi kerüli a pillantását.
- Felkészülést, mire?
- Neked csak állnod kell és szépnek lenned.
- És még mit kell csinálnom?
- Tartanod kell egy-két dolgot. Nem nagy ördöngösség.
- Tartani? Mit jelent az, hogy tartani?
- Amit mondtam. Holnap megbeszéljük.
- Mondd meg most!
- Egy-két tárgyat, ez minden.
- Tartanom? - nyeldekelt Daisy. - Te pedig kiütöd a kezemből az ostorral, ugye?
- A kezedből. - Alex elhallgatott. -A szádból.
Daisy érezte, hogy kifut az arcából a vér.
- A számból?
- Régi trükk. Már százszor csináltam, s egyáltalán nincs miért aggódnod. - Alex kinyitotta az ajtót, és a lány karjára akasztotta a kosarat. - Most pedig jobb, ha indulsz, ha be akarsz nézni a könyvtárba. Később találkozunk.
Azzal kitessékelte az ajtón. Daisy megfordult, hogy megmondja, képtelenség, hogy ó szerepeljen a porondon, de az ajtó bezárult, mielőtt egy szót is szólhatott volna.
13
- Megpróbálnád ezúttal nyitott szemmel?
Daisy esküdni mert volna, hogy Alex kezdi elveszíteni a türelmét. Maryland egyik baseballpályáján álltak a lakókocsik mögött, s ez a hely nagyon hasonlított arra, ahol tegnap, tegnapelőtt és azelőtt álltak már csaknem két hete. Daisy idegei pattanásig feszültek.
Tater a pálya szélén őgyelgett, s hol szívszerelme miatt sóhajtozott, hol a földet túrta. Néhány héttel ezelőtti összeütközésük óta Tater minduntalan megpróbált elszakadni társaitól, hogy Daisy keresésére induljon, aminek az lett a vége, hogy Digger mindig megbüntette a bikaösztökével. Daisy ezt nem nézhette tétlenül, ezért felelősséget vállalt az elefántbébiért napközben, amikor is Tater többnyire szabadon csatangolt. Daisy kivételével mindenki hozzászokott a cirkusznál ahhoz a látványhoz, hogy bárhová megy, Tater ott lohol a nyomában, mint valami túlméretes öleb.
- Ha kinyitom a szemem, összerezzenek - mondta a lány ostort csattogtató férjének -, s te azt mondtad, csak akkor történhet meg, hogy megsérülök, ha összerezzenek.
- Olyan messze tartod magadtól a célt, hogy ha közben a Hattyúk tavát táncolnád, akkor sem ütnélek meg.
Ez nagyon valószínű volt. Daisy egy harminc centiméteres papírhengert tartott kinyújtott kezében, de valahányszor Alex csapott egyet az ostorral, és lenyeste a henger végét, összerezzent. Nem tehetett róla.
- Talán holnap kinyitom a szemem.
- Három nap múlva fellépés. Jobb lenne, ha addigra nem lenne ilyen gondod.
Daisy szemhéja felpattant, mikor meghallotta Sheba éles, vádló hangját. A cirkusztulajdonos-nő a pálya szélén állt, nem messze onnan, ahol Alex összetekert korbácsa hevert a földön. Kezét karba fonta, kibontott haja, akár a pokol tüze csillogott a napfényben.
- Mostanra már hozzá kellett volna szoknod. - Lehajolt, és felvett egy tizenöt centiméteres hengert a földről. Daisynek is ilyet kellett volna tartania az előadáson, de Alex eddig nem tudta rávenni, hogy harminc centinél rövidebb eszközzel gyakoroljanak.
Sheba két ujja között pödörgette a rudat, aztán odaállt Daisy mellé.
- Menj az útból!
Daisy hátralépett.
Sheba kihívó pillantást vetett Alexre.
- Lássuk, mit tudsz. - Oldalt fordult a férfinak, hátrasimította a haját, és a két ajka közé vette a papírhengert.
Alex egy pillanatig nem mozdult, s Daisy úgy érezte, mintha az egész történet, amiről ő, semmit nem tud, újra lejátszódna a férfi és Sheba között. Mintha Sheba provokálta volna Alexet, de mire? Aztán olyan hirtelen, hogy Daisy alig látta a mozdulatot, a férfi meglendítette a karját, és megrántotta a csuklóját.
Csatt! Az ostor csak néhány centire csapott le Sheba arca előtt, s a rúd vége lerepült.
Sheba meg sem moccant. Olyan nyugodtan állt ott, mintha vendég lenne egy kerti mulatságon, miközben Alex újra és újra meglendítette az ostort, minden egyes alkalommal újabb darabot hasítva le a csőből. Centiméterről centiméterre haladva nyesegetett belőle, míg végül már csak egy kis darab maradt Sheba ajkai között.
Az asszony kivette a szájából, lehajolt, hogy felvegyen egy újat, és odatartotta Daisynek.
- Most rajtad a sor.
Daisy felismerte a kihívást. Ezek az emberek úgy nőttek fel, hogy sportot űztek a veszélyből, neki viszont a maradék bátorsága is felmorzsolódott a Taterrel való csatározásban.
- Talán később.
Alex sóhajtott, és ledobta az ostort.
- Sheba, ez nem fog menni. Magam csinálom meg a számomat.
- Hát így kell végződnie, Alex? Öt cirkuszos generáció vérével az ereidben olyannak adtad a Markov nevet, aki még ahhoz is gyáva, hogy kiálljon veled a porondra?
Az asszony zöld szeme elsötétült a megvetéstől, mikor Daisyre nézett.
- Senki nem kérte, hogy menj végig a kötélen a magasban, vagy szőrén üld meg a lovat. Csak annyit kell tenned, hogy állsz. De ugye még erre sem vagy képes?
- Én... sajnálom. Nem vagyok jó ilyesmiben.
- Akkor miben vagy jó?
Alex előrelépett.
- Igazságtalan vagy. Daisy most is törődik az állatkerttel, noha már nem lenne kötelessége, és az állatok évek óta most vannak a legjobb kondícióban.
- Pompás. - Daisy ugyanolyan élesnek látta Sheba tekintetét, mint amilyennek az ostor csattanását hallotta.
- Tudsz valamit a Markov családról egyáltalán?
- Alex meglehetősen szűkszavú volt a múltjával kapcsolatban. - Nem mintha a jelenéről sokat mesélt volna. Mikor Daisy megpróbált kérdezősködni a cirkuszon kívüli életéről, a férfi témát váltott. Megtudta, hogy egyetemre járt, és hogy az ikon, amelyet visel, családi darab, de ezenkívül szinte semmit.
- Hagyd, Sheba! - figyelmeztette Alex a nőt.
Sheba elment mellette, tekintetét Daisyre szegezte.
- A Markov a történelem egyik leghíresebb cirkuszdinasztiájának a neve. Alex édesanyja volt korának legkiválóbb lovarnője. Valószínűleg Alexből is remek lovas vált volna, ha nem nő már gyermekkorában szálfatermetűre.
- Daisyt ez nem érdekli - jegyezte meg a férfi.
- De érdekel. Folytasd, Sheba!
- Az édesanyja családja öt generációra vezethető vissza Oroszországban, ahol a Markovok a cár előtt léptek fel. A Markov család érdekessége, hogy a név az asszonyokon át követhető a történelemben. Bárkivel házasodtak is össze, megtartották a Markov nevet, és a gyermekeiknek is azt adták. De a Markov férfiak is jeleskedtek a cirkuszi művészetekben, mesterei az ostorpattogtatásnak és a legjobb lovasok, akiket a cirkusz valaha ismert.
Alex visszapakolta a papírcsöveket egy régi kanavásztáskába.
- Gyerünk, Daisy. Elegem volt mára.
Sheba arckifejezése keserűvé vált.
- A Markov férfiak mindig tisztelték a tradíciót, és körültekintően választottak maguknak feleséget. Alex előtt legalábbis. Elhallgatott, szeméből sütött a megvetés. - A férjed lába nyomába nem érhetsz, Daisy, nemhogy a Markov nevet viseld.
Azzal sarkon fordult, és olyan méltóságteljesen, mintha királyi palástot viselne, elsétált.
Daisy szinte émelygett.
- Igaza van, Alex. Hasznavehetetlen vagyok.
- Badarság. - A férfi összetekerte az ostorokat, és a vállára vette. - Sheba olyan komolyan veszi a cirkuszt, mint más a vallást. Ne is törődj vele.
Daisy nézte a papírcsövekkel teli táskát. Kábultan kinyújtotta a kezét, és kivett egyet közülük.
- Mit csinálsz?
- Megpróbálok Markov feleség lenni.
- Az isten szerelmére, rakd azt le! Mondtam; hogy ne hallgass rá. Különben is elferdíti az igazságot a Markovokról. Volt jó néhány gazember is a családban. Szergej bácsikám a legaljasabb fickó, akit valaha ismertem.
- Csak megpróbálsz vigasztalni, de én nem engedhetem el a fülem mellett, amit Sheba mondott. - Visszament oda, ahol az előbb állt, és oldalt fordult a férfinak. - Belefáradtam már, hogy mindig másnak legyen igaza.
Miközben az ajkához emelte a csövet, a térde annyira remegett, hogy attól félt, Alex is észreveszi. Ha a férfi elhibázza, megsebezheti az arcát, és örök életre elcsúfíthatja.
- Hagyd abba, Daisy!
A lány behunyta a szemét.
- Daisy...
Kivette a szájából a csövet, de nem nézett a férfira.
- Csináld, Alex! Kérlek. Minél tovább vársz, annál jobban megnehezíted a dolgomat.
- Biztos vagy benne
Daisy egyáltalán nem volt biztos benne, de visszarakta a papírhengert a szájába, behunyta a szemét, és imádkozott, hogy ne rezzenjen össze.
Csatt!
Felsikoltott, mikor az ostor hangja belehasított a fülébe, és heves légáramlat csapta meg az arcát. Zúgott a feje a csattanástól. Tater eltátotta a száját és feljajdult.
- Megütöttelek? A fenébe is, tudom, hogy nem ütöttelek meg!
- Nem... nem... jól vagyok. Csak... - Lehajolt, s mikor felvette a rudat, amit elejtett, észrevette, hogy a végéből hiányzik egy darab. - Csak egy kicsit ideges vagyok, ez minden.
- Daisy nem kell...
A lány visszarakta a szájába a papírhengert, és behunyta a szemét.
Csatt!
Megint sikított.
Alexnek kiszáradt a szája.
- A sikításod kezd engem idegesíteni.
- Csendben maradok! Csak ne idegeskedj! - Felvette a csövet, amely most már sokkal rövidebb volt, mint korábban. - Hány csapás van még?
- Kettő.
- Kettő? - Daisy hangja elvékonyodott.
- Kettő.
Ezúttal csak a cső legvégét tette a két ajka közé.
- Neked vacog a fogad.
Izzadságcseppek gördültek le a két melle között, miközben megigazította a papírhengert. Nagy levegőt vett...
Csatt! Az újabb heves légáramlat az arcába fújta a haját. Kis híján elájult, de valahogy sikerült visszafojtani a sikítását. Már csak egy. Csak egyetlenegy van hátra..
Csatt!
Lassan kinyitotta a szemét.
- Megcsináltad, Daisy. Vége. Most már csak integetni kell a nézőknek.
Sértetlen volt, és életben maradt. Döbbenten fordult a férfi felé, és rekedten azt suttogta:
- Megcsináltam.
Alex elmosolyodott, és ledobta az ostort.
- Meg bizony. Büszke vagyok rád.
A lány nagyot ugrott, szaladni kezdett a férfi felé, majd a karjába repült. Alex ösztönösen felkapta a levegőbe. Mikor magához szorította, elektromos szikrák pattantak ki közöttük. Bizonyára Alex is érezte, mert letette és elhúzódott.
Daisy tudta, hogy a férfi boldogtalan, amiért az óta a verítékes délutáni szeretkezés óta, mely annyira felkavarta, visszautasítja a közeledését. A ciklusa egy ideig mentségül szolgált számára, de már napok óta véget ért. Megkérte Alexet, hogy adjon neki még egy kis időt, hadd tisztázza magában a gondolatait, s a férfi beleegyezett, bár egyáltalán netán örült neki.
- Van még egy trükk - mondta Alex -, s mára végeztünk.
- Talán várhatnánk vele holnap reggelig.
- Könnyebb, mint amit most megcsináltál. Essünk túl rajta, mielőtt inadba száll a bátorságod. Menj vissza oda, ahol az előbb álltál.
- Alex...
- Gyerünk. Nem fog fájni. Megígérem.
Daisy vonakodva visszament oda, ahol az előbb állt. Alex felkapta a leghosszabb ostorát, és hanyagul a kezébe vette a nyelét.
- Ha akarod, becsukhatod a szemed.
- Nem akarom.
- Bízz bennem, drágám. Tudom, hogy be akarod csukni.
Daisy engedelmeskedett, de a jobb szemhéja reszketni kezdett.
- Emeld a karod a fejed fölé!
- A karomat?
- A fejed fölé. És tedd keresztbe egymáson a kéncsuklódat.
A lány szeme felpattant.
- Attól tartok, elfelejtettem szólni Treynek Sinjun új étrendjével kapcsolatban..
- Minden Markov feleség megcsinálta ezt a trükköt a történelemben.
Daisy, megadva magát az elkerülhetetlennek, felemelte a karját, keresztbe tette a csuklóját, behunyta a szerhét, és azt mondogatta magának, hogy semmi sem lehet rosszabb annál, mint amikor feldarabolnak egy papírszivart, mely az ember szájából lóg ki.
Csatt!
Daisy alig fogta fel az ostor durranását, az máris szorosan rátekeredett a csuklójára, és bilincsbe verte.
Ezúttal a sikoltás egészen a teste mélyéről fakadt fel. Olyan hirtelen engedte le a karját, hogy megrántotta a vállát. Hitetlenkedve kapkodott levegő után, miközben megkötözött csuklóját bámulta.
- Megütöttél! Azt mondtad, nem fogsz megütni, de megütöttél.
- Nyugalom, Daisy, és ne jajveszékelj! Nem fájt.
- Nem?
- Nem.
Lenézett a kezére, és rájött, hogy Alexnek igaza van.
- Hogyan...?
- Azelőtt csattintottam meg az ostort, hogy hozzád ért volna. - Rántott egyet a csuklóján, meglazította az ostort, és az lehullott a lány kezéről. - Régi trükk, és a közönség imádja. De miután összekötözöm a csuklódat, mosolyognod kell a közönség felé, hogy tudják, nem okoztam fájdalmat. Különben engem lecsuknak.
Daisy előbb az egyik, majd a másik csuklóját is megdörzsölte. Legnagyobb csodálkozására egyetlen karcolás sem esett rajta.
- Mi van... mi van, ha azután rántod meg az ostort, hogy már a csuklómra tekeredett?
- Ez nem fog előfordulni.
- Te is hibázhatsz; Alex. Nem csinálhatsz minden trükköt tökéletesen.
- De még mennyire. Évek óta csinálom, és még soha nem sebeztem meg egyetlen segédemet sem. - Kezdte összeszedni az ostorokat, Daisy pedig csodálta magabiztosságát, noha nyugtalankodott is miatta.
- Ma reggel kicsit jobban ment - mondta -, de nem hiszem, hogy két nap múlva fel tudok veled lépni. Jack azt mondta, hogy egy vadcigánylányt kell alakítanom, de attól tartok, a vad cigánylányok-nem sikoltoznak úgy, mint én.
- Majd kitalálunk valamit. - Daisynek leesett az álla, mikor a férfi egy gyors csókot nyomott az orra hegyére, aztán elindult, de megtorpant és visszafordult. Nézte a lányt egy hosszú pillanatig, aztán visszament hozzá; lehajtotta á fejét, és ajkát a szájára tapasztotta.
Daisy átölelte a nyakát, Alex pedig magához szorította. Miközben az agya azt súgta, hogy a szexnek szentnek kell lennie, a teste a férfi érintése után sóvárgott, s nem tudott betelni vele.
Mikor végül szétváltak, Alex sokáig nézte, mielőtt megszólalt:
- Olyan az ízed, mint a napfény - suttogta.
Daisy mosolygott.
- Adok még pár napot, drágám, mert tudom, hogy mindez újdonság a számodra, de ez minden.
Daisynek nem kellett kérdezni, mire céloz.
- Egy kicsit több időre lenne szükségem. Jobban meg kellene ismernünk egymást. Kölcsönösen kivívnunk a másik tiszteletét.
- Drágám, amikor szexről van szó, én mindig tisztellek.
- Kérlek, ne csinálj úgy, mintha nem tudnád, miről beszélek.
- Szeretek szeretkezni. Te is szeretsz szeretkezni. Szeretünk együtt lenni. Más nem, számít:
- De számít! A szexnek sz...
- Ki ne mondd, Daisy! Ha kimondod azt az sz betűs szót, esküszöm, minden parkolóban flörtölni fogok a pincérnőkkel Cincinattiig.
Daisy összehúzta a szemét.
- Csak szeretném, ha megpróbálnád. És a szent nem mocskos szó. Gyere, Tater, dolgunk van.
A lány elsietett, az elefánt pedig ott trappolt a nyomában. Ha visszanézett volna, olyasmit lát, amin igencsak elcsodálkozik. Rideg, mogorva férje vigyorgott, akár egy tinédzser.
Alex tiltakozása ellenére Daisy továbbra is dolgozott az állatkertben; bár most már Trey végzett helyette sok rutinfeladatot. Sinjun Tatert figyelte, ahogy közeledtek. Az elefántok és a tigrisek ősi ellenségek voltak, de Tater jelenléte Sinjunt különösen zavarta. Alex szerint féltékeny volt, de Daisy nem tulajdonított ilyen érzelmeket a vén, félbolond tigrisnek.
Elégedetten szemlélte Sinjunt. Mióta változtatott az étrendjén, és naponta megfürdette, a bundája máris egészségesebbnek látszott. Mókásan meghajolt előtte.
- Jó reggelt, felség.
A fenevad rávicsorgott, amit Daisy figyelmeztetésnek értelmezett, hogy ne feszítse túl a húrt.
Már nem folytattak rejtélyes kommunikációt egymással, s Daisy kezdte azt hinni, hogy csak képzelődött a fáradtságtól. Mégis már az állat puszta közelsége félelemmel töltötte el.
A finomságokkal teli kosarat, melyet a konyhapénzéből vett, és korábban egy szénakupac mellett hagyott, most átvitte Glenna ketrecéhez. A gorilla már hamarabb észrevette, arcát a rácsoknak nyomta, és várt türelmesen.
Daisynek majd meghasadt a szíve, látván, hogy Glenna mennyire áhítozik az emberi kapcsolatok után, mégis csendes belenyugvással elfogadja a sorsát. Megsimogatta a gorilla rácsokon kidugott, szinte sziromselymességú tenyerét.
- Helló, kedvesem. Hoztam neked valamit. - Kivett a kosárból egy érett bíborszínűi szilvát. A gyümölcs Glenna ujjainak érintésére emlékeztette. Feszes, sima bőr. Puha hús.
Glenna elvette a szilvát, és visszahúzódott a ketrec végébe, ahol apró, ízletes falatokban elmajszolta, miközben szomorú, de hálás tekintettel nézett Daisyre.
A lány újabb csemegével ajándékozta meg, és tovább beszélt hozzá. Mikor a gorilla befejezte az evést, még egyszer visszament a rácsokhoz, ezúttal azonban Daisy haja felé nyújtotta a kezét.
Mikor először csinálta ezt, a! lány megrémült, most azonban már tudta, mit akar Glenna, s kivette a hajából a pántot, amivel korábban lófarokba kötötte a fürtjeit.
Hosszú ideig állt türelmesen a ketrec előtt, s hagyta, hogy a gorilla dédelgesse, mint a kölykét, s nem létező szúnyogokat és legyeket bogarásszon ki a hajából. Mikor végzett, Daisy gombócot érzett a torkában. Mondjon bárki bármit, nem helyes egy ilyen emberszabású lényt fogva tartani.
Két órával később Daisy és házielefántja a lakókocsi felé tartottak, mikor a lány észrevette Heathert, aki a baseballpálya közelében gyakorolt a karikákkal. Most, hogy már nem volt olyan kimerült, tisztábban vissza tudott emlékezni arra az estére, amikor a kasszából eltűnt- a pénz, s úgy döntött, itt az ideje elbeszélgetni a kislánnyal.
Heather elejtett egy karikát, mikor észrevette Daisyt, s miközben lehajolt, hogy felvegye,-szeme sarkából árgus pillantásokkal figyelte a lányt.
- Beszélni akarok veled, Heather. Üljünk be a lelátóra. - Nincs miről beszélnem veled- Rendben. Akkor majd én beszélek. Mozgás.
Heather durcás arcot vágott, de engedelmeskedett Daisy tiszteletet parancsoló hangjának. Összeszedte a karikáit, követte a lányt a lelátóhoz, s közben egész úton csoszogott a szandáljával
Daisy a harmadik sorban foglalt helyet, Heather eggyel lejjebb. Tater megállt a hirdető mellett, elkezdte túrni a földet, és a hátára szórta, így nyugtatva ösztönösen magát.
- Gondolom, le fogsz hordani Alex miatt.
- Alex házas ember, Heather, s a házasság szent kötelék férfi és nő között. Senkinek nincs joga szétvágni.
- Ez nem igazságos! Semmit nem tettél, amivel kiérdemelted.
- Ezt nem neked kell megítélned.
- Te igazi szenteskedő vagy, ugye?
- Hogy lehetnék szenteskedőt - kérdezte Daisy halkan.
- Tolvaj vagyok, nem emlékszelt
Heather lenézett a kezére, és piszkálni kezdte a hüvelykujján a bőrt.
- Mindenki gyűlöl, amiért elloptad azt a pénzt.
- Tudom. S ez nem tisztességes, igaz?
- De igen.
- Mindketten tudjuk, hogy nem én tettem.
Heather megdermedt, s egy pillanattal tovább várt, mielőtt válaszolt.
- Te tetted.
- Ott voltál a vörös kocsiban aznap este, miután Sheba ellenőrizte a kasszát és én lezártam.
- Hát aztán? Nem én loptam el a pénzt, és nem tudod rám kenni!
- Alexet telefonon keresték. Én vettem fel a kagylót, s amíg nem figyeltem oda, te belenyúltál a kasszába, és kivettél kétszáz dollárt.
- Nem igaz! Nem tudod bizonyítani!
- Aztán beosontál a lakókocsiba, és eldugtad a pénzt a bőröndömbe, hogy mindenki azt higgye, én tettem.
- Hazudsz!
- Azonnal rá kellett volna jönnöm, de az új környezetbe való beilleszkedés annyira kimerített, hogy kiment a fejemből, te is ott jártál akkor.
- Hazudsz - ismételte meg Heather, ezúttal azonban kisebb vehemenciával. És ha elmondod az apámnak, nagyon megbánod.
- Semmivel nem tudsz megfenyegetni, ami rosszabb lenne annál, amit eddig tettél. Nincs egyetlen barátom sem, Heather. Senki nem akar szóba állni velem, mert azt hiszik, tolvaj vagyok. Még a férjem is egy követ fúj velük.
Heather arcára kiült a bűntudat, s Daisy tudta, hogy nem tévedett. Szomorúan nézte a kislányt.
- Nagy rosszaságot tettél.
Heather lehorgasztotta a fejét, szőke haja-előreomlott, és eltakarta az arcát.
- Nem tudod bebizonyítani - mormolta.
- Így akarod leélni az életedet? Becstelenült Másoknak ártva? Mindnyájan követünk el hibákat, Heather, s a felnőtté válás része, hogy megtanuljunk velük szembenézni.
A kislány válla megrázkódott, és Daisy látta, hogy Heather ebben a pillanatban feladta.
- Megmondod az apámnak?
- Nem tudom. De Alexnek el kell mondanom.
- Ha neki elmondod, ő azonnal az apámhoz fog szaladni.
- Ez valószínűleg így van. Alexnek nagyon erős az igazságérzete.
Egy könnycsepp hullott Heather térdére, de Daisy nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta a szánalom.
- Apám azt mondta, ha bármi baja lesz velem, visszaküld Terry nénikémhez.
- Erre talán azelőtt kellett volna gondolnod, hogy áskálódtál ellenem.
Heather nem szólt, Daisy pedig nem siettette. A kislány végül letörölte a könnyeit a pólója szélével. Mikor mondod meg neki?
- Ezen még nem gondolkodtam. Ma este, valószínűleg. Talán holnap.
Heather kurtán bólintptt.
- Én csak… a pénz ott volt, én nem terveltem ki.
Daisy megpróbálta leküzdeni együttérzését, és emlékeztette magát, hogy e miatt a gyerek miatt gondolja a férje tolvajnak, és ez a gyerek mérgezte meg a házasságukat, mielőtt esélyt kaphattak volna.
- Amit tettél, bűn. Számolnod kell a következményekkel.
- Igen, tudom. - Megpróbálta szétmorzsolni a könnyeit a kezével. - Végül is örülök, hogy rájöttél. Nehéz volt. Tudom, hogy nem érdemlem meg, de nem beszélnél inkább először Shebával Alex helyett. Hadd mondja meg ő az apámnak. Ők ketten civakodnak, meg minden, de tisztelik egymást, s talán ha ő mondja meg neki, megakadályozhatja, hogy az apám megvaduljon.
Daisy kiegyenesedett.
- Az apád fizikai erőszakot alkalmazna?
- Igen, azt hiszem. Úgy értem, kiabálna meg minden.
- Megvert?
- Apa? Nem, soha nem vert meg. De néha olyán dühös, hogy azt kívánom, bárcsak megtenné.
- Értem.
- És különben is, azt hiszem, előbb-utóbb úgyis visszakerültem volna a nénikémhez. Tudom, hogy szüksége van a segítségemre a gyerekek miatt. Kicsit önző voltam, amikor mindenáron itt akartam maradni. A kölykök igazi vadócok, s amikor rossz fát tesznek a tűzre, néha rajtam csattan az ostor.
Daisy többet tudott meg, mint szeretett volna, s érezte, ahogy a lelkiismeret-furdalás karmai belémarnak.
A kislány felállt a padról, szemében könnyek csillogtak.
- Sajnálom, hogy ilyen szörnyűséget tettem, és bajba sodortalak. - Egy könnycsepp lepottyant a szempillájáról. - Terry néni gyerekei miatt nekem mindenkinél jobban kellett volna tudnom, milyen érzés ez. Még soha nem csináltam ilyet, de annyira féltékeny voltam Alexre. Szaggatottan törtek elő belőle a szavak. Hüppögött. - Hülyeség. Túl öreg hozzám... és soha nem akarná magáriak olyan lányt, mint én. De mindig kedves volt velem, és azt hittem..., azt szerettem volna, hogy mindig az legyen, bár... - levegő tán kapkodott -...bár tudtam, hogy nem működne. Sajnálom, Daisy.
Megfordult, és zokogva elfutott.
Daisy visszament Taterhez, s az elefántbébi belekarolt az ormányával. A lány hozzásimult, és azon töprengett, mit csináljon. Mielőtt Heatherrel beszélt volna, minden világos volt a számára, de most elbizonytalanodott. Ha nem mondja meg Alexnek, mi az igazság, abban a hitben hagyja, hogy ő a tolvaj. Ha viszont szól neki, Heathert szigorúan megbüntetik, s nem volt biztos benne, hogy ezt el tudná viselni.
Látta, hogy Alex az út túloldalán beszáll a teherautóba, és elindul a város felé. Korábban említette, hogy rendeznie kell egy nézeteltérést a klotyókat szállító társasággal, s lehet, hogy több órára is távol marad. Daisy úgy tervezte, arra használja az időt, hogy előássa azokat a titkos holmikat, amiket az elmúlt pár hétben vett, és a csúnya zöld lakókocsit megpróbálja otthonossá varázsolni, de a Heatherrel való találkozás letörte a lelkesedését. Ám dolgozni mégiscsak jobb, mint ülni és a történteken rágódni.
Miközben visszafelé sétált a lakókocsi felé, érezte, hogy jobb kedvre derül. Végre olyasmit csinálhat, amihez tényleg ért. Már alig várta, hogy láthassa Alex arcát.
14
- Mi a bánatot csináltál? - Alex kővé dermedten állt az ajtóban.
- Hát nem gyönyörű? - Daisy elégedett pillantott körbe, hiszen pontosan olyan barátságos és meghitt fészekké varázsolta a lakókocsit, amilyennek elképzelte.
A csúnya kockás kanapét élénk bíbor és kék árvácskákkal díszített krémszínű takaró borította, s ugyanolyan színű párnák tették hívogatóvá és kényelmessé a régi bútordarabokat. Az elsárgult ablakredőnyök fölé vékony rézpálcákat erősített, amelyre hosszú muszlinfüggönyt akasztott. Különböző szélességű és anyagú árvácskakék és levendulaszínű szalagokkal díszítette.
A szakadt lámpaernyőt kék és ibolyaszínű kendővel takarta el a sarokban, a magazinokat és újságokat vesszőkosarakba rakta. A lepattogzott konyhapultra csodás összeállítást készített a különböző edényekből, amelyek között volt tejesüveg, agyagkorsó, kék cserépedény, s amelyeket rajzszeggel falra erősített színes sodrott kötél tartott a helyükön, amikor a lakókocsi úton volt.
Az asztalra színben illő bíbor-ibolya tányéralátéteket és kék porcelán kiegészítőket rakott. Fehér bögrék és két kristályserleg, melyek egyikének talapzatán hajszálvékony repedés látszott, díszelgett az. indigókék salátás üvegtál mellett. Az asztal közepén repedezett üvegvizában egy csokor vadvirág állt, Daisy a vásártér szélén szedte.
- A szőnyeggel nem tudtam mit kezdeni - magyarázta még mindig kifulladva az utolsó simítások sietségétől, hogy mindennel idejében elkészüljön -, de a legtöbb foltot kiszedtem belőle, s így nem is olyan rossz. Ha lesz pénzem, majd kicsinosítom az ágyat is egy szép indián ágytakaróval és még több párnával. Nem vagyok varrónő, de azt hiszem..
- Honnan vetted erre a pénzt? - A fizetésemből.
- A saját pénzedet költötted?
- Találtam akciós és használt cikkeket árusító boltokat a városokban, amelyeken keresztülmentünk. Tudod, hogy két héttel ezelőttig még életemben nem jártam efféle üzletekben? Elképesztő, mennyi mindenre elég egy dollár, ha takarékoskodik az ember, és... - Végre eljutott az agyáig a férfi arckifejezése, és lehervadt a mosolya. - Nem tetszik.
- Ezt nem mondtam.
- Nem is kell. Látom rajtad.
- Nem arról van szó, hogy nem tetszik, csak nem hiszem, hogy túl sok értelme volna ilyesmire pazarolnod a pénzedet.
- Én nem gondolom, hogy pazarlás.
- Ez egy lakókocsi, az isten szerelmére. Nem fogunk örökké itt élni.
Nem ez volt az igazi oka a férfi tiltakozásának. Daisy az arcát fürkészte, és rájött, hogy két választása van. Vagy ráhagyja és duzzogni kezd, vagy rábírja Alexet, hogy legyen őszinte vele.
- Mondd meg nyíltan, mi a baj.
- Már megmondtam.
- Nem, még nem. Sheba említette, hogy visszautasítottál egy szebb lakókocsit ezért a helyért.
Alex vállat vont.
- Meg akartad nehezíteni, amennyire csak lehet, ugye?
- Ne vedd személyes sértésnek. Már azelőtt döntöttem a lakókocsival kapcsolatban, hogy veled találkoztam volna.
- De az apám mesélt rólam.
A férfi a frizsiderhez lépett, és kivett egy üveg bort, melyet előző nap vásárolt, Daisy megítélése szerint az ital túl drága volt az ő fizetésükhöz képest.
Nem hagyta magát lerázni.
- Továbbra is így akartál volna élni?
- Semmi baj nem volt a lakókocsival. - Kihúzta a fiókot, hogy elővegye a dugóhúzót.
- Ezt nem hiszem el. Te szereted a szépet. Észrevettem, hogy nézel a tájra, ahol keresztülutazunk vagy rámutatsz valami csinos darabra egy-egy üzlet kirakatában. Tegnap, amikor megálltunk egy út menti árusnál, azt mondtad, a gyümölcsös kosár Cézanne-ra emlékeztet.
- Kérsz egy pohár bort?
Daisy megrázta a fejét, s miközben a férfit figyelte, kezdte megérteni.
- Megint túllőttem a célon, ugye?
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Átléptem a láthatatlan határt, melyet az agyadban meghúztál egy valódi és egy színlelt házasság között. Átléptem, ugye?
- Badarságokat beszélsz.
- Hát persze. Listát állítottál össze a színlelt házasság szabályairól és előírásairól. Feltétel nélkül követnem kell az utasításaidat és félreállnom az utadból, kivéve, amikor az ágyadba akarsz csábítani. De gyengéd érzelmeket nem szabad táplálnom. Nem törődhetek veled, nem törődhetek a házasságunkkal és az életünkkel. Még ezzel a lehangoló lakókocsival sem.
Daisy végre rátapintott a lényegre, és Alex olyan erővel csapott a tenyerével a konyhapultra, hogy a borosüveg beleremegett.
- Nem akarom, hogy fészket rakj, ez minden! Halva született ötlet.
- Igazam volt - felelte a lány csendesen. Alex végigszántott a haján.
- Olyan átkozottul romantikus vagy. Néha amikor rám nézel, az az érzésem, hogy nem is engem látsz. Azt látod, akinek látni akarsz. Ugyanezt csinálod a köztünk lévő törvényes kötelékkel is. Megpróbálod azzá tenni, ami nem lehet.
- Ez házasság, Alex, nem pedig törvényes kötelék. Szent esküt tettünk.
- Hat hónapra! Nem érted, hogy csak miattad aggódom? Megpróbállak megvédeni a fájdalomtól.
- Megvédeni? Értem már. - Daisy nagy levegőt vett. - Ezért ellenőrzöd, hogy beveszem-e a fogamzásgátló tablettákat?
A férfi arca elkomorult.
- Mi köze van ennek bármihez is?
- Először nem tudtam elképzelni, miért találom a gyógyszeresszekrény felső polcán, amikor én az alsón hagyom. Aztán rájöttem, hagy te babrálod.
- Csak biztos akarok lenni benne, hogy nem felejted el, ez minden.
- Más szóval ellenőrzöl.
- Nem fogok bocsánatot kérni. Megmondtam, hogy semmiképpen nem akarok gyereket. Daisy ridegen nézett rá.
Nem kell, hogy érzéseink legyenek, ugye? Se tisztelet, se vonzalom, se bizalom.
- Vonzódunk egymáshoz, Daisy. Én legalábbis vonzódom hozzád. - Tétovázott. - És kiérdemelted, hogy tiszteljelek is. Soha nem hittem volna, hogy ilyen komolyan veszed a munkádat. Megálltad a helyed, Daisy.
A lány nem érzett hálát Alex bókjaitól.
- De nem bízol bennem.
- Abban bízom, hogy jó szándék vezérel.
- Azt hiszed, tolvaj vagyok. Ez nem jó szándékra vall.
- Kétségbe voltál esve, amikor elloptad a pénzt. Kimerültél és féltél, különben nem tetted volna. Most már tudom.
- Nem loptam el a pénzt.
- Jól van, Daisy. Nem hozom fel többet.
Nem lett volna szabad ennyire fájnia, hogy a férfi még mindig nem hisz neki. Csak úgy tudná meggyőzni, ha belekeverné Heathert, s most már tudta, hogy erre nem lesz képes. Mi értelme lenne? Nem akart ő lenni a felelős azért, ha Heathert megbüntetik. S ha Alex csak bizonyíték ellenében hinne az ártatlanságában, az már nem jelentene neki semmit.
- Ha bízol bennem, miért ellenőrzöd, hogy beveszem-e a pirulákat?
- Nem vállalhatom a kockázatot. Nem akarok gyereket.
- Világos. - A lány szerette volna megkérdezni Alextől, hogy az apaság gondolata riasztja-e ennyire, vagy az, hogy ő lenne az anya, de félt hallani a választ. - Nem akarom, hogy ellenőrizd a tablettáimat. Mondtam, hogy beveszem, és be is fogom venni. Bíznod kell bennem.
Látta, hogy a férfi őrlődik. Annak ellenére, hogy az anyja és Noel Black elárulták, Daisy nem vesztette el az emberiségbe vetett hitét. Alex azonban - úgy látszik - nem bízik senki másban, csak magában.
Legnagyobb csodálkozására Daisy érezte, hogy dühe elpárolog, és szánalom veszi át a helyét. Milyen szörnyű lehet úgy élni, hogy az ember mindig a legrosszabbra számít a környezetében élőktől!
Megsimogatta a férfi kézfejét.
- Soha nem okoznék neked szántszándékkal fájdalmat, Alex. Nagyon szeretném, ha legalább ezt az egy dolgot illetően megbíznál bennem.
- Nem könnyű.
- Tudom. De meg kell tenned.
Alex hosszan nézte, aztán kurtán bólintott.
- Rendben. Nincs több ellenőrzés.
Daisy megértette, mibe került ez az engedmény a férfinak, és egészen meghatódott.
- Ééééés most először a Quest Fivérek Cirkuszának porondján Theodosia, a kozák Alekszej gyönyörű felesége!
Daisy térde annyira remegett, hogy megbotlott, és elrontotta az első bevonulását. Mi lett a vad cigánylánnyal, gondolkodott veszettül, miközben Jack egy teljesen újfajta történettel állt elő, amikor beharangozta fellépését. Reggel a próbán még a cigánylányról mesélt, de mikor a lányt sikoltozni hallotta, csalódottan otthagyta. Amikor Sheba odavágta hozzá az új kosztümjét, Daisynek tudnia kellett volna, hogy valamit forgatnak a fejükben, de Sheba nem tette meg neki azt a szívességet, hogy magyarázattal szolgáljon.
A sátrat, melyet a New Jersey-beli tengerparti fennsík egyik városának parkolójában állítottak fel, betöltötte a balalajkamuzsika. Alekszej ott állt a porond szélén, kezében tartva ostorát. Karmazsinvörös csillámok ragadtak kifényesített fekete csizmájára az imént szétpukkasztott léggömbökből, az övét díszítő piros flitterek pedig friss vércseppekként ragyogtak.
- Önöknek is úgy tűnik, hölgyeim és uraim, mintha izgulna? - mutatott Jack széles mozdulattal a lány felé. - Nekem úgy tűnik. Senki sem tudhatja, milyen bátorság kell ahhoz, hogy ez a szende fiatalasszony kiálljon a porondra a férjével.
Daisy kosztümje suhogott, miközben lassan előresétált az arénába. Az egyszerű szabású, szűzies fehér egész alakos ruhának magas, csipkés nyaka volt, alját pedig hegyikristályok díszítették, s Alex az indulás előtt egy ciklámenszínű papírrózsát tűzött a dekoltázsába. Azt mondta, ez része a kosztümnek.
Daisy érezte, hogy a nézők szeme rátapad. Jack felemelte a hangját, ahogy erősödött az orosz zene, a sátor oldalát meg-meglebbentette az óceán felől fújó szellő. - Gazdag francia arisztokraták gyermeküket, Theodosiát elzárták a modern világ elől, és apácákkal neveltették.
Apácákkal? Miről beszél Jack?
Miközben a porondmester folytatta, Alex lassú ostortáncba kezdett, mely korábban számának tetőpontjaként szolgált, Daisy pedig mozdulatlanul állt vele szemben a reflektorfényben. A fények eltompultak, s a közönség, miközben Jack történetét hallgatta, elbűvölten figyelte Alex kecses mozdulatait.
- Mikor a faluban a kolostor mellett, ahol élt, a cirkusz előadást tartott, megismerkedett a kozákkal, és egymásba szerettek. A szülők azonban éktelen haragra gerjedtek, mikor megtudták, hogy törékeny leányuk feleségül ment egy, általuk barbárnak tartott férfihoz, s kitagadták. Theodosiának mindent maga mögött kellett hagynia. így vágott neki az ismeretlennek.
A zene egyre, drámaibb lett, s Alex ostortánca sportos mutatványból csábító násztánccá vált.
- Most pedig, hölgyeim és uraim, itt áll önök előtt férjével a porondon, ami egyáltalán nem könnyű a számára. A korbács elrettenti ezt a gyöngéd, fiatal lányt, s arra kérjük önöket, maradjanak olyan csendben, ahogy csak tudnak, miközben szembenéz félelmeivel. Ne felejtsék el, hogy csupán egyetlen dolog nyújt védelmet számára a porondon - Alex tánca elérte tetőpontját -, a szerelem, melyet vad kozák férje iránt érez.
A zene felharsant, s Alex figyelmeztetés nélkül hatalmasat pattintott ostorával a feje felett. Daisy fojtottan felkiáltott, és levegő után kapkodott, kiejtve kezéből a rejtett zsebből elővett papírrudat, amit Sheba csak pár órával ezelőtt varrt bele a ruhájába.
A közönség lélegzet-visszafojtva várt, s Daisy ráébredt, hogy elhitték Jack valószínűtlen történetét. Ahelyett hogy kinevették volna, amiért hibázott, rájuk is átragadt az idegessége.
Legnagyobb döbbenetére Alex odalépett hozzá, lehajolt, és felvette a papírrudat, majd átnyújtotta neki, mintha egy szál rózsa lenne. Aztán lehajtotta a fejét, és egy csókot lehelt az ajkára.
A mozdulat olyan romantikus volt, hogy Daisy szinte hallotta, amint az első sorban az egyik asszony felsóhajt. Ő is felsóhajtott volna, ha nincs tisztában vele, hogy Alex csak szerepet játszik. Keze remegett, miközben olyan messze tartotta a papírcsövet magától, amennyire csak tudta.
Sikerült megőriznie hidegvérét, mialatt a férfi ostora kettéhasította a csövet a kezében, mikor azonban eljött az ideje, hogy a szájába vegye, a térde megint remegni kezdett. Aztán a két ajka közé tette a papírszivart, behunyta a szemét, és oldalt fordult Alexnek.
Az ostor felcsattant, és a cső vége lerepült. Daisy ökölbe szorította a kezét. Ha azt hitte, hogy közönség előtt majd könnyebb lesz, hát tévedett.
A férfi még kétszer meglendítette az ostort, s már csak a szivar vége látszott a lány két ajka között. Daisynek annyira kiszáradt a szája, hogy nem tudott nyelni.
Jack megszólalt síri, drámai hangon.
- Hölgyeim és uraim, az együttműködésüket kérem, miközben Alekszej az utolsó csapást méri a rövid papírcsőre, melyet ifjú hitvese az ajkában tart. Teljes csendre van szükség. Ne feledjék, az ostor olyan közel suhint le Theodosia arcához, hogy Alekszejnek elég a legcsekélyebb mértékben elszámítania magát, és egy életre elcsúfíthatja.
Daisy nyöszörgött. Körmeit olyan élesen mélyesztette a tenyerébe, hogy attól félt, beleváj; a-húsba.
Fülében hatalmas robaj támadt, mikor az ostor az utolsó darabot is levágta a szájában tartott csőből.
A tömeg tapsviharban tört ki. Daisy kinyitotta a szemét, és annyira szédült, hogy úgy érezte, menten elájul. Alex intett neki a kezével, hogy hajoljon meg a közönség felé. De nem telt többre tőle, mint egy kurta bólintásra.
Mikor felemelte a fejét, látta, hogy az ostor vége felé száguld a levegőben, s melle közé tűzött művirágból lágy papírszirmok zuhataga rebben szét.
Daisy rémülten felszisszenve hátraugrott, a közönség pedig tapsolt. Alex felfelé intett a kezével, hogy emelje fel a karját, és keresztezze a csuklóját. Kábultan engedelmeskedett.
Az ostor felcsattant, a nézők pedig hüledezve nézték, hogyan tekeredik a lány csuklójára. Alex várt egy ideig, mielőtt meglazította a köteléket. A lelátón érthetetlen morajlás futott végig. A férfi a szemöldökét ráncolta a lányra, s Daisynek eszébe jutott, hogy mosolyognia kell. Sikerült elhúznia a szája szélét, és kinyújtotta a csuklóját, hogy láthassák, nem sérült meg. Közben az ostor ismét csattant egyet.
A lány arca megrándult. Lenézett és látta, hogy az ostor rátekeredett a lábára. Alex ezt még sohasem csinálta, s Daisy aggódó pillantást vetett felé. A férfi meglazította az ostort, és figyelmeztetően felvonta a szemöldökét. Daisy újabb fagyos mosolyt küldött a közönség felé. Alex intett neki, hogy még egyszer emelje fel a karját. Tudván, hogy nincs más választása, a lány engedelmeskedett.
Csatt!
Sikoly röppent fel az ajkáról, mikor az ostor a derekára tekeredett. Várta, hogy Alex engedjen a szorításon, de ezúttal nem tette. Ehelyett megrántotta az ostort, és magához húzta a lányt. Csak akkor' lazította meg hirtelen a feszes kötelet, mikor Daisy szoknyája a combjához ért, s a karjaiba rántotta a lányt egy színpadias csókra, mely akár egy szerelmes regény borítójára is ráillett volna.
A közönség éljenzett.
Daisy szédült és haragudott Alexre, ugyanakkor szinte magánkívül volt a boldogságtól. A férfi füttyentett egyet; s Misa bevágtatott a porondra. Alex csak egy pillanatra engedte el a lányt, amíg hátulról felpattant a mozgó ló nyergébe. Borzongás futott végig Daisy hátán. Csak nem akarja...
Lába alól kifutott a talaj, mikor a férfi, lehajolva a nyeregből a karjába kapta. Mielőtt Daisy felfoghatta volna, mi történik, Alex már keresztbe is fektette az ölében.
A fények kihunytak, a porond sötétségbe borult. A tapsvihar fülsiketítővé vált. Alex egyik karjával elengedte, Daisy pedig eszelősen kapaszkodott a derekába. Egy pillanattal később felcsendült a hang, és az ostor tűztáncot járt a fejük felett.
Daisy átsétált a keskeny aszfaltúton, mely a parkolót, ahol a cirkuszi sátort felverték, elválasztotta a kihalt tengerparttól. Jersey Shore parti sétányának rikító fényei megcsillantak a sötétben az óriáskeréken, a körhintán, az, elárusítóbódékon.
Az ő debütálása fémjelezte a cirkusz első fellépését a tengerparti üdülőhelyen, s most túl izgatott volt ahhoz, hogy elaludjon. A második előadás közönsége még lelkesebb fogadtatásban részesített őket, Daisyt elragadta az elégedettség csodálatos érzése, s a fáradtsága elillant. Még Brady Pepper is megtörte iránta való szokásos közönyösségét, és fagyosan fejet hajtott előtte.
Daisy beszívta a tenger állott szagát, és lelépett a kihűlt homokba, melynek hideg szemcséi belementek a szandáljába. Szeretett az óceán mellett lenni, s örült, hogy a cirkusz még egy napot marad.
- Daisy?
Megfordult és látta, hogy Alex áll a lépcső tetején, magas, karcsú alakja kirajzolódik az esti égen pislákoló halvány fényben. A szél belekapott a hajába, s inge ráfeszült a testére.
- Ez magánséta, vagy csatlakozhat bárkit
- Fel vagy fegyverkezve?
- Ma estére már elpakoltam az ostorokat.
- Akkor gyere. - A lány elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét.
Alex egy pillanatig tétovázott, s Daisy azon töprengett, vajon túl meghittnek találja-e a mozdulatot. Sokat elárult a kapcsolatukról, hogy kéz a kézben sétálni sokkal intimebb volt a számukra, mint szeretkezni. De Daisy nem engedte le a kezét. Ez egyszerűen egy újabb kihívás volt, amellyel szembe akart nézni.
A férfi csizmájának sarka kopogott a falépcsőn, miközben lesietett hozzá.. Megfogta a kezét, a tenyerén a bőrkeményedések arra emlékeztették Daisyt, hogy Alex nem az a fajta férfi, aki megveti a kemény munkát. Meleg és erős keze ráfonódott az övére.
A tengerpart elhagyatott volt, ellepte a turisták után maradt szemét, akik égtek a vágytól, hogy máris belevessék magukat a nyár örömeibe üres üdítősdobozok, egy fürdőszivacs, egy törött hűtőtáskatető maradt utánuk. Alex és Daisy víz felé sétáltak.
- A közönségnek tetszett az új szám.
- Annyira féltem, hogy összekoccant a térdem. Katasztrófa lett volna, ha Jack nem az új történettel áll elő, de amikor meg akartam köszönni neki, elhárította azzal, hogy a te ötleted volt. - Daisy felnézett rá és elmosolyodott. - Nem gondolod, hogy kicsit messzire mentél a francia apácákkal
- Drágám, nem mondhatod, hogy az erkölcsi prédikációid süket fülekre találtak. Ha nem csal a sejtésem, apácáknak is része volt abban a szokatlan oktatásban, amit kaptál.
Daisy nem tagadta.
Egy ideig békés csendben sétáltak. A szél összeborzolta a lány haját, a hullámok csobbanása pedig elnyomta a parti sétány vidámparkjának távoli hangjait. Daisy úgy érezte, mintha csak ők ketten volnának az egész világon. Várta, hogy a férfi elengedje a kezét, de nem így történt.
- Ma este nagyszerű munkát végeztél, Daisy. Keményen tudsz dolgozni.
- Tényleg úgy gondolod? Tényleg azt gondolod, hogy keményen dolgozom
- Igen.
- Köszönöm. Ezt még soha senki nem mondta nekem. - Halkan, rosszallóan felnevetett. - De valószínűleg nem is hittem volna el senkinek.
- De nekem elhiszed.
- Te nem dobálódzol könnyedén a dicséretekkel. Ez bók?
- Nem biztos.
- Igazságtalan vagy.
- Miért
- Én valami kedveset mondtam rád. Te is biztosan meg tudnád említeni legalább egy jó tulajdonságomat.
- Hát persze. Finom chilit tudsz készíteni.
Daisy legnagyobb csodálkozására a férfi összehúzta a szemöldökét.
- Remek. Felejtsd el, hogy szóltam.
Daisyt hidegzuhanyként érte, hogy a férfi megbántódott. Azt hitte, Alex csak ugratja, de gondolhatta volna, hogy nem. Meglepte, hogy a férfit érdekli a véleménye.
- Ez csak a bemelegítés volt - felelte.
- Nem számít. Igazán nem tesz semmit.
De igenis számított, s Daisy örült neki.
- Hadd gondolkodjam.
- Felejtsd el!
A lány megszorította a kezét.
- Azt teszed, amit helyesnek látsz, még ha mások ellenzik is, ezért csodálom az állhatatosságodat. - Ujjait a férfi kezére kulcsolta. - Tényleg azt akarod, hogy őszinte legyek?
- Azt mondtam, nem?
Daisy rá se hederített Alex dacos állára.
- Szép a mosolyod. '
A férfi kissé zavarodottnak látszott, s kezében engedett a feszültség.
- Tetszik a mosolyom?
- Igen. Nagyon.
- Ezt még senki nem mondta nekem.
- Nem sok embernek volt szerencséje látni. - Daisy fojtottan mosolygott, miközben a férfi komoly ábrázattal fontolgatta a hallottakat. - Van még valami, de nem tudom, mit fogsz szólni hozzá.
- Bökd ki!
- Nagyszerű tested van.
- Nagyszerű a testem? Ez az? Ez a második legjobb tulajdonságom, amit mondani tudsz?
- Nem mondtam, hogy a második legjobb tulajdonságod. Csak valami jót mondtam rólad, s ez tényleg nagyon jó.
- A testem?
- Csodálatos, Alex. Komolyan.
- Köszönöm.
- Szívesen.
A hirtelen beállt csendben csak a hullámok csobbanását lehetett hallani.
- A tiéd is.
- Micsoda?
- A tested. Tetszik nekem.
- Az enyém? Semmi nagy szám nincs benne. A vállam túl keskeny a csípőmhöz képest, a combom túl kövér. A hasam...
Alex megrázta a fejét.
- Ha nekem még egyszer azt mondja egy nő, hogy a férfiak neurotikusak, erre fogok gondolni. Azt állítod, hogy tetszik a testem, mire én? Azt felelem, köszönöm. Aztán elmondom, hogy a te tested is tetszik nekem, s mit hallok? Panaszáradatot.
- Ez olyan teher, amit azok a nők viselnek, akik Barbie babával nőttek fel. - A férfi méltatlankodva felmordult, Daisy azonban furcsamód örült neki. - Köszönöm a bókot, de... légy őszinte. Nem gondolod, hogy túl kicsi a mellem?
- Ez beugratós kérdés, ugye?
- Mondd meg az igazat.
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?
- Igen.
- Akkor jó. - Megfogta a lány vállát, szembefordította az óceánnal, és mögéje lépett. Átölelte és a tenyerébe vette a mellét Daisy borzongott a vágytól, miközben a férfi gyengéden megszorította és összenyomta domborulatait. Végigfuttatta hüvelykujját puha hajlatán, és megdörzsölté keményedő mellbimbóját.
Daisy lélegzete felgyorsult. Alex ajka a fülcimpájához vándorolt, és azt suttogta:
- Szerintem tökéletes, Daisy. Épp a megfelelő méret.
A lány megfordult, és a világon semmi sem tudta volna megakadályozni, hogy megcsókolja a férfit. Átölelte a nyakát, lábujjhegyre állt, és puha, mohó ajkát Alex szájára préselte. A férfi nyelve izgató volt, Daisy pedig válaszolt rá. Elvesztette az idő- és a valóságérzékét. Teste a férfi részévé vált, s Alex teste az ő részévé.
- Odanézz, Dwayne! Ók azok a cirkuszból.
Daisy és Alex szétrebbentek, mint két tinédzser, akit a zsaruk rajtakaptak a csókolózáson.
A metsző hang tulajdonosa egy gömbölyded, középkorú, zöld virágos ruhát viselő asszony volt, karján hatalmas fekete retiküllel. Férjének óriási kék szalmakalapja valószínűleg kopasz kobakot takart. Nadrágját lábszárközépig felhajtotta, sportinge a hasára feszült..
A nő ragyogó mosolyt küldött feléjük.
- Láttuk magukat az előadáson. Az én Dwayne-m nem hitte el, hogy maguk tényleg szeretik, egymást. Azt mondta, ez az egész csak szemfényvesztés,, de én azt feleltem neki, hogy az ilyesmit nem lehet megjátszani. - Megpaskolta férje hasát. - Én és Dwayne harminckét éve vagyunk házasok, hát csak tudjuk, mi az igaz szerelem.
Alex megdermedt, mint egy piszkavas, Daisy viszont a házaspárra mosolygott.
- Biztos vagyok benne.
Alex kurtán bólintott, azzal karon fogta Daisyt és elvonszolta. A lány megfordult, és visszakiáltott nekik.
- Remélem, megérik a következő harminckettőt is!
- Ugyanezt kívánom maguknak is, drágám!
Daisy hagyta, hogy a férfi maga után húzza, tudta, semmi jó nem származna abból, ha tiltakozna. Ha a szerelem került szóba, Alex annyira megijedt, hogy Daisy már-már kényszert érzett rá, hogy megvigasztalja. Mire elérték a sétányra vezető lépcsőt, a lány beadta a derekát.
- Alex, nincs semmi baj. Nem fogok beléd szeretni.
Miközben kimondta a szavakat, a szíve nagyot dobbant. Ez megijesztette, mert tudta, hogy beleszeretni a férfiba katasztrófát jelentene. Túlságosan különbőztek egymástól. Alex rideg, szigorú és cinikus volt, míg ő ennek éppen az ellenkezője.
De akkor miért van az, tűnődött, hogy valami elemit kavar fel benne a férfit. És miért érti meg olyan jól Alexet annak ellenére, hogy a férfi titkolja előtte a múltját és a cirkuszon kívüli életét? Rájött, hogy Alex segített neki magára találni, ami számára is érthetetlen volt. Neki köszönhette, hogy megismerte, milyen érzés függetlennek lenni, amiben eddig sosem volt része. Eletében most először érezte magát jól a bőrében.
Alex felment a lépcsőn.
- Te javíthatatlan romantikus vagy, Daisy. Nem arról van szó, hogy azt hiszem, ellenállhatatlan vagyok, isten látja lelkemet, hogy nem, de azt tapasztaltam az évek során, hogy ha egy férfi piros zászlót mutat fel egy nő előtt, az zöldnek látja.
-. Huh!
Felértek a lépcső tetejére. Alex csípőjével a korlátnak támaszkodott, és a lányt nézte.
- Túl sokszor átéltem már. A nőknek az kell, akit nem kaphatnak meg, még ha annál, akit nem kaphatnak meg, jobbat érdemelnek is.
- Szerinted ilyen vagy tea Jobbat érdemlek nálad?
- Én csak nem akarok neked fájdalmat okozni. Ezért gurultam be, amikor megláttam, mit csináltál a lakókocsival. Nagyon szép, és megkönnyíti az életünket, de nem akarok férj és feleséget játszani. A törvényes keretek ellenére ez csak egy flört. Semmi más.
- Egy flört?
- Egy viszony. Bármi. Rendben... egy körülmény.
- Te disznó!
- Alátámasztod az igazamat.
Daisy lenyelte a mérgét.
- Miért vettél feleségül? Azt hittem, azért, mert az apám megvásárolt, de most már kételkedem ebben.
- Mi változtatta meg a véleményedet?
- Megismertelek.
- És most már nem hiszed, hogy megvásárolható vagyok?
- Tudom, hogy nem vagy az.
- Mindenkinek megvan az ára.
- Neked mi volt?
- Tartoztam apádnak egy szívességgel, és meg kellett adnom. Mindössze erről van szó.
- Nagy szívesség lehetett.
A férfi arca elkomorult, s Daisy meglepődött, amikor a hosszú hallgatás után végre beszélni kezdett.
- A szüleim kétéves koromban meghaltak egy vonatszerencsétlenségben Ausztriában, s én a legközelebbi rokonunkhoz, anyám testvéréhez, Szergej bácsihoz kerültem. Szadista gazember volt, aki attól gerjedt be, hogy kiverte belőlem a lelket a korbácsával.
- Ó, Alex...
- Nem azért mondom ezt el, hogy megsajnálj. Csak azt akarom, hogy megértsd, mibe ártod magad. - Leült a lépcsőre, s mintha elpárolgott volna a dühe. Előrehajolt, hüvelyk- és mutatóujjával az orrnyergét dörzsölte. - Ülj le, Daisy.
Most, mikor már túl késő volt, a lányban felmerült, hogy érdemes volt-e belevágni ebbe a beszélgetésbe, de innen már nem táncolhatott vissza, ezért engedelmesen leereszkedett a férfi mellé. Alex egyenesen maga elé- nézett, fáradtnak és kiégettnek látszott.
- Biztosan olvastál már kisgyerekekről, akiket évekig bezárva tartottak egy padlásszobában és bántalmaztak. - Daisy bólintott. - A pszichológusok azt mondják, hogy ezek a gyerekek a szabadulásuk után sem fejlődnek ugyanúgy, ahogy a társaik. Nem rendelkeznek ugyanolyan szociális készséggel. Ha nem tanítják meg őket beszélni egy bizonyos korban, soha nem fognak megszólalni. Azt hiszem, a szeretettel ugyanez a helyzet. Gyerekkoromban nem volt benne részem, s most már képtelen vagyok átérezni.
- Hogy érted ezt?
- Nem vagyok cinikus, aki azt állítja, szerelem nem létezik, mert tapasztaltam mások esetében. De én nem tudok szeretni. Sem asszonyt. Sem senki mást. Soha nem is tudtam.
- Ó, Alex...
- Nem mintha nem próbáltam volna meg. Csodálatos asszonyokkal hozott össze a sors, de végül mindet megsebeztem. Ezért aggódtam annyira a fogamzásgátló tablettáid miatt. Mert nekem nem lehet gyerekem.
- Nem hiszel benne, hogy tartós kapcsolatot tudsz kiépíteni egy nővel? Erről van szó?
- Tudom, hogy nem lesz tartós. De ennél többről van szó.
- Nem értem. Valami baj van veled?
- Nem figyeltél?
- De igen, csak...
- Én nem tudom ugyanazt érezni, amit mások. Senki iránt. Egy gyerek iránt sem. Minden gyerek megérdemli, hogy szeresse az apja, de én erre képtelen vagyok.
- Nem hiszek neked.
- Hidd el! Ismerem magamat, s ez nemcsak belemagyarázás a részemről. Sokan félvállról veszik a felelősséget, amit egy gyerek jelent, én nem. A gyerekeknek szeretetre van szükségük, s ha nem kapják meg, valami károsodik bennük. Nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy ezt tettem egy gyerekkel.
- Mindenki képes szeretni, leginkább a saját gyermekét. Te úgy beszélsz magadról, mintha valami... szörnyeteg lennél.
- A mutáns találóbb kifejezés. Olyan nevelést kaptam, amely eldeformált. Nem bírom elviselni a gondolatot, hogy a gyerekem azzal a tudattal nőjön fel, hogy az apja nem szerette. A bántalmazás nálam kezdődött, és nálam is ér véget.
Az éjszaka meleg volt, Daisyt mégis kirázta a hideg, mikor rájött, hogy a férfi ennyi idő után sem tudott megszabadulni erőszakos múltjának borzalmas örökségétől. Érezte, hogy fájdalom önti el a szívét, s összehúzta magát. Tudatosan soha nem játszott el a gondolattal, milyen volna,, ha közös gyermekük születne, de ez a lehetőség talán mégis befészkelte magát a tudatalattijába, mert most kifosztottnak érezte magát.
A férfira nézett, akinek kirajzolódott a profilja a távolban pörgő körhinta előtt. A látvány szánalommal árasztotta el. A rikító színűre festett lovak fából faragott sörényeikkel az ártatlanságot, a gondtalanságot és a gyermekiességet testesítették meg, míg Alex tűnődő pillantásával és üres szívével az elátkozottat. Daisy egész idő alatt azt hitte, hogy ő az, akit sajnálni kell, pedig a férfi sebei mélyebbek voltak.
Némán tették meg az utat vissza a lakókocsihoz, mert Daisy nem tudott mit mondani. Tater ismét elszabadult és várt rá. Odatrappolt, és üdvözlésképpen trombitált.
- Visszaviszem - mondta Alex.
- Semmi gond. Majd én elintézem. Egyedül kell maradnom egy kicsit.
Alex bólintott, hüvelykujjával megsimogatta a lány arcát, tekintete olyan ürességet sugárzott, hogy Daisy képtelen volt elviselni. Megfordult, és megveregette Tater ormányát.
- Gyere, drágám.
Visszavezette az állatot a többi elefántbébihez, kikötötte, majd leterített mellé egy régi gyapjútakarót a földre. Leült és átkulcsolta a térdét. Tater megmozdult, s Daisy egy pillanatra azt hitte, rá fog lépni, megfeszült, de az állat két mellső lábával csupán közrefogta, és megérintette az ormányával.
Olyan volt, mintha egy meleg elefántbarlangban ülne. Arcát Tater szúrós, jutazsákszerű testéhez nyomta, s hallgatta édes, pajkos, erőteljes szívverését. Tudta, hogy meg kellene mozdulnia, s bár egy tonnás elefántbébi alatt hevert, még soha életében nem érezte magát ilyen biztonságban. Alexre gondolt, és azt kívánta, bárcsak ő is elférne ott, ahol ő, Tater szíve alatt.
15
Mire Daisy visszatért a lakókocsiba, Alex már aludt. Amilyen csendben csak tudott, levetkőzött és belebújt a férfi egyik pólójába. Éppen elindult a kanapé felé, mikor a rekedt suttogás megállította.
- Ma este ne, Daisy! Szükségem van rád.
Megfordult és látta, hogy a férfi félig leeresztett pillája alól csak úgy süt a vágy. Haja összekuszálódott, a nyakában lógó aranyikon megcsillant a hátsó ablakon át bevilágító halvány holdfényben. Daisy fülében még ott visszhangzott Tater feltétel nélküli szeretetet hirdető' egyenletes szívverése, s ma este semmi sem tudta volna megakadályozni, hogy a férfié legyen.
Ezúttal nem mosolyogtak. Nem tréfálkoztak. Alex vadul, szinte kétségbeesetten tette a magáévá, s amikor vége volt, testével a lányhoz simult, és nem engedte el. Úgy aludtak el, hogy a férfi a tenyerében tartotta Daisy mellét.
A lány a következő éjjelen sem ment vissza a kanapéra, sem az azután következőn: A férje ágyában maradt, s azon kapta magát, hogy szívét elönti valami, amit fél megnevezni.
Egy héttel később elérték New Jersey középső részét, ahol egy iskolaudvaron vertek tábort egy peremkerületi lakótelepen; ahol kényelmes kétszintes házak álltak a hátsó kertbe benyúló szárnyakkal, a kocsifelhajtón pedig minifurgonok parkoltak. Útban az állatkert felé, ahová Tatert kikötötte, Daisy beugrott a vörös kocsiba, hogy újabb változtatásokat eszközöljön az étrendben, s mikor belépett, látta, hogy Jack lapozgat az iratok között.
A férfi kurtán bólintott felé. Daisy is biccentett, aztán az asztalhoz lépett, hogy elvegye a szükséges papírokat. Megcsörrent a rádiótelefon, ő pedig felvette.
- Quest Fivérek Cirkusza.
- Dr. Markovot keresem - felelte egy férfihang enyhe angolos akcentussal. - Beszélhetek vele? Daisy lerogyott a székbe.
- Kivel?
- Dr. Alex Markovval.
Daisy agya úgy járt, mint a motolla.
- Ööö... most nincs itt. Üzenetet átadhatok?
Remegő kézzel felírta a férfi nevét és telefonszámát. Mire letette, zúgott a feje. Alex orvos! Tudta, hogy művelt, és van egy másik foglalkozása is, de erre álmában sem gondolt volna.
Férjét egyre több titok vette körül, s Daisynek fogalma sem volt, hogyan deríthetné ki az igazságot. Alex eddig nem válaszolt egyetlen kérdésére sem, s továbbra is úgy viselkedett, mintha minden idejét a cirkusz kötné le. Daisy megnyalta kiszáradt száját, és felpillantott Jackre.
- Alexet keresték. Úgy kérték, doktor Markov.
Jack visszarakta a papírokat az iratszekrény nyitott fiókjába, s fel sem nézett, miközben válaszolt.
- Hagyd az üzenetet az asztalán. Megtalálja, ha bejön.
A férfi egyáltalán nem lepődött meg, nyilvánvalóan többet tudott a férjéről, mint ő, s ez fájt neki.
- Tudom, hogy csak feledékenységből, de Alex még soha nem említette, milyen gyógyítási területen praktizál.
Jack felkapott egy újabb iratcsomót.
- Akkor azt hiszem, oka van rá.
Daisyt nagy csalódás érte.
- Mondd el, mit tudsz róla, Jack!
- A cirkusznál az emberek megtanulják, hogy ne kérdezősködjenek mások magánéletéről. Ha valaki beszélni akar a múltjáról, megteszi. Máskülönben senkinek semmi köze hozzá.
Daisy rádöbbent, hogy kínos helyzetbe hozta magát. Úgy tett, mintha átfutná a papírokat, aztán sietve kimenekült. Alex Misa mellett guggolt, mikor rátalált, és a patáját vizsgálta. Daisy hosszan bámult rá.
- Állatorvos vagy.
- Miről beszélsz?
- Állatorvos vagy.
- Mióta?
- Nem?
- Nem tudom, honnan vetted.
- Az előbb kerestek telefonon. Valaki doktor Markovval akart beszélni.
- És?
- Ha nem állatorvos vagy, akkor milyen
A férfi kiegyenesedett, és megpaskolta a ló nyakát.
- Arra nem gondoltál még, hogy ez gúnynév?
- Gúnynév?
- Abból az időből, amikor börtönben voltam. Tudod, hogy az elítéltek csúfneveket ragasztanak egymásra.
- Te nem voltál börtönben!
- Te mondtad. Amiért meggyilkoltam azt a pincérnőt.
Daisy tehetetlen dühében toppantott egyet a lábával,
- Alex Markov, azonnal mondd meg, mivel foglalkozol, amikor nem a cirkusznál vagy!
- Miért akarod tudni?
- A feleséged vagyok! Jogom van tudni.
- Csak annyit kell tudnod, hogy egy indulatos cirkuszi csavargó áll előtted, akinek nincs humorérzéke. Minden más csak összezavarna.
- Ez volt a legleereszkedőbb, leglenézőbb...
- Én nem nézlek le, drágám. Csak nem akarom, hogy illúziókat táplálj, és elhomályosítsd az ítélőképességedet. Ez a mi sorsunk. A Quest Fivérek Cirkusza. Egyetlen szezon. A lakókocsi és a kemény munka. - Alex arcvonásai ellágyultak. - Megteszek mindent, hogy ne okozzak neked fájdalmat. Ugye, segítesz nekem? Ne kíváncsiskodj annyit!
Ha ellenségesen viselkedett volna, Daisy dacolhatott volna vele, de a Férfi hangjából kicsendülő kedvesség ellen nem volt fegyvere. Hátrébb húzódott, és mélyen Alex szemébe nézett. Aranyszínű volt az a szem, akár Sinjuné, s pont olyan titokzatos.
- Nem tetszik ez nekem, Alex - mondta halkan. - Egyáltalán nem tetszik. - Azzal elsietett az állatkert felé.
Valamikor később Heather lépett be a sátorba, épp mikor Daisy befejezte Glenna ketrecének takarítását.
- Beszélhetek veled?
- Rendben. - Miközben elzárta a csapot, Daisy észrevette, hogy a kislány szeme alatt lila foltok húzódnak, s szinte érezte benne a felgyülemlett feszültséget.
- Miért nem beszéltél Shebával a pénzről?
Daisy összetekerte a slagot és letette.
- Úgy döntöttem, nem mondom el neki.
- Nem árulsz el neki?
Daisy megrázta a fejét. Heather szeme könnybe lábadt.
- El sem tudom hinni, hogy azok után, amit veled tettem, nem árulsz el.
- Meghálálhatod azzal, hogy megígéred, nem gyújtasz rá többet.
- Bármit! Bármit megteszek. Mindig emlékezni fogok erre, Daisy. Mindig. - Heather felkapta a slagot, amit Daisy épp most tekert össze. - Hadd segítsek. Bármit megcsinálok, amit mondasz.
- Köszönöm, de már befejeztem. - ismét összetekerte a slagot, de most kivitte, és a sátor oldalához támasztotta.
Heather követte.
- Nem akarod, hogy... tudom, hogy még fiatal vagyok, de mivel nincs egyetlen barátod sem miattam, talán néha összejöhetnénk. - Lázasan kutatott az agyában valami közös érdeklődési terület után, ami fátylat boríthatna gondterhes múltjukra, és áthidalhatná a, köztük lévő korkülönbséget. - Egyszer-egyszer talán elmehetnénk pizzázni. Vagy megcsinálhatnánk egymás frizuráját.
Daisy önkéntelenül elmosolyodott, mikor meghallotta a kislány hangjában bukdácsoló reményt.
- Az jó lenne.
- Megígérem, hogy jóvá teszem, amit tettem.
Vannak dolgok, amiket nem lehet orvosolni, de Daisy ezt nem mondta meg Heathernek. Döntött, s nem akarta, hogy a kislány örök bűntudatban éljen.
Brady Pepper szakította félbe a társalgásukat, akár egy rossz hír, úgy robbant be közéjük.
- Mit csinálsz itt, Heather? Megmondtam, hogy kerüld őt.
Heather elvörösödött.
- Daisy nagyon kedves volt hozzám, és segíteni akartam neki.
- Menj, keresd meg Shebát. Gyakorolja veled a fejenállást.
Heather egyre nyomorultabbul érezte magát.
- Daisy valóban nagyon rendes, apa. Nem olyan, amilyennek hiszed. Szereti az állatokat, és úgy bánik velem...
- Most azonnal, ifjú hölgy.
- Menj csak, Heather. - Daisy megnyugtatóan bólintott felé. - Köszönöm, hogy felajánlottad a segítségedet.
Heather vonakodva engedelmeskedett.
Brady szőrszáláit felborzolta a gyűlölet, olyan volt, mint Sylvester Stallone kétszerannyi tesztoszteronnal.
- Hagyd békén, megértetted? Lehet, hogy Alexet átmenetileg elvakíthattad, de mi azért nem felejtünk olyan könnyen,
- Nem tettem semmi olyat, amit szégyellnem kellene, Brady.
- Egy bűntett nem az? Akkor szégyellnéd magad, ha kétszáz dollár helyett kétezret loptál volna el? Sajnálom, bébi, de az én szememben a tolvaj az tolvaj.
- Te mindig olyan makulátlanul éltél, hogy semmit nem kellett megbánnod?
- Az biztos, hogy nem, loptam el semmit.
- Ellopod a lányod biztonságérzetét. Ez nem számít?
A férfi szája elkeskenyedett.
- Ne merészelj leckét adni arról, hogyan neveljem a lányomat! Te és Sheba. Egyikőtöknek sincs gyereke, tehát jobb lesz, ha mindketten befogjátok a szátokat.
Brady csillogó izmokkal, peckesen elvonult.
Daisy sóhajtott. Még csak egy óra volt. Vitába bocsátkozott Alexszel, összetűzésbe keveredett Jackkel és Bradyvel. Mi jöhet még ma?
Izgatott csivitelő hangokra lett figyelmes, s látta, hogy újabb gyerekcsapat közeledik a szomszédos általános iskolából. Mivel a cirkuszi vásártérre minden reggel ellátogatott egy-egy osztály, s gyerekek kószáltak mindenfelé, gondoskodott róla, hogy Tater ne tudjon elszabadulni, s ez egyáltalán nem tetszett az elefántbébinek. Most a legkisebbek jöttek el. Valószínűleg még csak óvodások voltak.
Daisy szomorú, sóvárgó tekintettel nézte a középkorú nőt, aki kísérte őket. Talán nem mindenki gondolta, hogy az óvónői hivatás boldog, de őt azzá tenné.
Figyelte, milyen szakavatottan vigyáz az a nő a gyerekekre, hogy ne szaladgáljanak el, s egy pillanatra elképzelte magát a helyében. De hamar felocsúdott az ábrándozásból. Az óvónői pályához főiskolai végzettség kell, ő pedig már túl öreg ahhoz, hogy iskolapadba üljön.
Nem tudott ellenállni a kísértésnek, és odasétált a gyerekekhez, miközben a kis csapat Sinjun ketrece felé közeledett, melyet most kordonnal zártak körül, nehogy a látogatók túl közel merészkedjenek hozzá. Rámosolygott az óvónőre, aztán egy rózsaszínű overallba öltözött pufók kislányhoz fordult; aki ijedten nézte a fenevadat.
- Sinjunnak hívják, ő egy szibériai tigris. Az összes tigris közül a szibériaiak a legnagyobb testűek.
- Eszik embert? - kérdezte a kislány.
- Embert nem, de húsevő. Ez azt jelenti, hogy állati hússal táplálkozik.
A mellette álló kisfiú felkapta a fejét.
- Az én versenyegerem egérkaját eszik.
Daisy nevetett.
Az óvónő elmosolyodott.
- Ön biztosan sokat tud a tigrisekről. Mesélne egy kicsit a gyerekeknek Sinjunról?
Daisyn izgatott borzongás futott végig:
- Örömmel! - Lázasan szortírozta az információkat az agyában, mindazt, amit legutóbbi könyvtári látogatása alkalmával megtudott az állatokról, aztán kiemelte azt a részletet, melyet a gyerekek is minden valószínűség szerint meg fognak érteni.
- Száz évvel ezelőtt a tigrisek szabadon kószáltak a világ számos részén, ma azonban ez másképp van. Az emberek elfoglalták a tigrisek szülőföldjét... - Egyszerűen magyarázta el a tigrisek fokozatos kihalását, s örömmel látta, hogy a gyerekek csüggnek minden szaván.
- Megsimogathatjuk? - kérdezte egyikük.
- Nem. Már öreg és barátságtalan, nem értené meg, hogy nem akarjátok bántani. Ő nem olyan, mint egy kutya vagy egy macska.
Daisyt türelmesen válaszolt a kérdésekre, mesélt Sinjun fürdőzési szokásairól is, amin a gyerekek kórusban kacagtak. Meghallgatott egy történetet egy kutyáról, amelyik elpusztult, egy másik gyerek pedig fennhangon közölte, hogy most gyógyult ki a bárányhimlőből. Olyan aranyosak voltak, hogy Daisy akár egész nap is elcsevegett volna velük.
Mikor a csoport menni készült, az óvónő túláradó köszönetet mondott, a rózsaszín overallt viselő pufók kislány pedig megölelte, s Daisy úgy érezte magát, mintha a fellegekben járna.
Még mindig őket nézte, miközben elindult a lakókocsi felé, hogy ebéd címén gyorsan bekapjon pár falatot, mikor egy sötétbarna nadrágba és halványsárga pólóingbe öltözött ismerős alakot pillantott meg, aki éppen kijött a vörös kocsiból. Megállt, és nem akart hinni a szemének. Ugyanakkor hirtelen rádöbbent, hogy a, ruhája mocskos, haja pedig még zilált Glenna legutóbbi babusgatásától.
- Helló, Theodosia.
- Apa! Mit csinálsz te itt? - Apja olyan tekintélyt árasztott magából, hogy Daisynek csak ritkán tűnt-fel, milyen ösztövér termetű, s hogy alig pár centivel magasabb csak nála. Játszi könnyedséggel viselte a gazdagság velejáróit: az irodájába hetente ellátogató borbély által tökéletesre vágott ezüstszínű frizurát, a drága órát, a konzervatív olasz cipőt diszkrét aranydíszítéssel a felsőrészen. Daisy el sem tudta képzelni, hogy valaha képes volt annyira elfeledkezni a méltóságáról, hogy beleszeretett egy divatmodellbe, és törvénytelen gyermeket nemzett, de ő volt rá az élő bizonyíték, hogy egyszer az életben az apja is emberi tudott lenni.
- Azért jöttem, hogy meglátogassam Alexet.
- Ó. - Daisynek minden erejére szüksége-volt, hogy leplezze fájdalmát, amiért az apja nem miatta jött.
- S téged is látni akartalak.
- Valóban?
- Meg akartam győződni róla, hogy még vele vagy. Hogy nem csináltál semmi ostobaságot.
Egy pillanatra elgondolkodott, vajon Alex beszámolt-e apjának az ellopott pénzről, aztán rájött, hogy a férfi sosem tenne ilyet, s ez jólesett neki.
- Mint látod, még itt vagyok. Ha eljössz velem a lakókocsiig, megkínállak valami itallal. Vagy csinálhatok neked egy szendvicset, ha éhes vagy.
- Egy csésze tea jólesne.
A lány mutatta az utat a lakókocsi felé. Mikor Max meglátta, milyen ütött-kopott kívülről az utánfutó, földbe gyökerezett a lába.
- Te jóisten! Ne mondd, hogy tényleg itt laksz.
Daisy furcsamód úgy érezte, hogy védelmébe kell vennie az ő kis otthonát.
- Belülről nem annyira vészes: Kicsit már kicsinosítottam.
Kinyitotta az ajtót, és betessékelte az apját, de Maxet a lakókocsi belseje sem tudta jobbam lenyűgözni, mint a külseje, dacára a változtatásoknak, melyeket Daisy véghezvitt benne.
- Alex bizonyára ennél jobbat is megengedhetne magának.
Az apja kritikus megjegyzései valahogy védekező álláspontra késztették a lányt.
- Nekünk megfelel.
Max pillantása egy ideig a helyiség egyetlen ágyán nyugodott. Daisy remélte, hogy a látvány zavarba hozza az apját, de Max arca kifürkészhetetlen maradt.
Daisy a tűzhelyhez lépett, hogy feltegye a teavizet, s az, ahogy az apja óvatosan leült a kanapéra, az minden kétséget kizáróan elárulta félelmét, hogy valami betegségtől tart, amelyet elkaphat. Daisy odahúzott mellé egy széket, míg a víz melegedett.
Kínos csend következett, végül Max törte meg.
- Hogy jöttök ki Alexszel?
- Megvagyunk.
- Igazi férfi. Senki sem tudott volna felülkerekedni egy olyan neveltetésen, amilyet ő kapott. Elmesélte, hogy találkoztunk?
- Azt mondta, megmentetted az életét.
- Erről nem tudok, de amikor rátaláltam, a földön feküdt a teherautók mögött. A nagybátyja rátaposott, miközben korbácsolta.
Daisy arca megrándult. Alex elmesélte, hogy verték, de az apja szájából hallani mindezt valahogy még borzalmasabb képet festett az egészről.
- Alex inge elszakadt. A hátán hurkák dagadtak ki, némelyik vérzett. A nagybátyja átkokat szórt rá valami kis semmiség miatt, miközben teljes erőből püfölte. - Daisy behunyta a szemét, azt kívánta, bárcsak elhallgatna az apja, de ő folytatta. - Ami nem megy ki a fejemből, az az, hogy Alex meg sem mukkant. Nem sírt. Nem kiáltott segítségért. Egyszerűen csak tűrte. Ez volt a legszörnyűbb dolog, amit életemben láttam.
Daisy rosszul érezte magát. Nem csoda, hogy Alex nem hisz a szeretetben.
Max hátradőlt a kanapén.
- A dolog pikantériája, hogy először fogalmam sem volt, ki ez a fiú. Szergej Markov abban az időben a régi Curzon Cirkusszal utazott, s csupán szeszélyből döntöttem úgy, hogy meglátogatom, mikor megtudtam, hogy Fort Lee mellett fog fellépni. Hallottam rebesgetni valamit a származásáról. Azt mondták, a történet igaz, én azonban nagyon szkeptikusan fogadtam az ilyen mendemondákat, és nem hittem bennük.
Daisy tudta, hogy apja szenvedélyesen szereti az orosz történelmet, azt ózonban nem, hogy a cirkusz iránt is érdeklődik. Mikor a teáskanna fütyülni kezdett, visszament a tűzhelyhez.
- A történet a származásáról igaz. A Markov a történelem egyik leghíresebb cirkuszcsaládja.
Apja furcsán nézett rá, miközben ő hozzálátott elkészíteni a teát.
- A Markov?
- Többnyire az asszonyokon át követhető a családfa. Nem gondolod, hogy kissé szokatlan?
- Nincs jelentősége. A Markovok parasztok voltak, Theodosia. Cirkuszosok. - Ajka megvetően lebiggyedt. - Amiatt akartam meglátogatni Szergej Markovot, amit a húgának, Alex anyjának, Kátyának a házasságáról rebesgettek.
- Miről beszélsz?
- Alex apjának a családja érdekelt. A család, amelybe Kátya Markov beházasodott. Az isten szerelmére, Theodosia, a Markovok említésre sem méltóak. Semmit nem tudsz a férjedről?
- Nem sokat - vallotta be a lány, két agyagcsészét vitt a kanapéhoz, és az apjának nyújtotta az egyiket. Szorosan két kezébe fogta a bögrét, miközben leült a kanapé másik végére.
- Azt hittem, elmeséli majd, de amilyen titkolózó, gondolhattam volna, hogy megtartja magának.
- Mit? - Daisy olyan régóta várt már erre, de most, mikor eljött végre a pillanat, egyáltalán nem volt biztos benne, hogy hallani akarja.
Max hangja határozottan izgatott lett.
- Alex egy Romanov, Theodosia.
- Romanov?
- Apai ágon.
Daisy arcára először szórakozott kifejezés ült ki, aztán eltűnt, mikor rájött, hogy apjának egészen a rögeszméjévé vált az orosz történelem; hagyta, hogy az a cirkuszi dajkamese megtévessze.
- Apa, ez nem igaz. Alex nem Romanov. Markov, szőröstül-bőröstül. A Romanov-történet csak a show része, azért találták ki, hogy még drámaibbá tegyék az előadását.
- Tisztelj meg azzal, Theodosia, hogy nem gondolsz teljesen ostobának. Engem aligha téveszt meg a show-business. Keresztbe tette a lábát. Fogalmad sincs róla, min mentem keresztül, hogy bizonyítsam Alex származását. Mikor végül sikerült, örökre el kellett szakítanom Szergej Markovtól, a gazember csak tíz évvel ezelőtt halt meg. Aztán meg kellett szerveznem a taníttatását, ami addig förtelmes volt. Gondoskodtam bentlakásos iskoláról, de ő egyetemre akart menni, s így megakadályozta, hogy távol tartsam a cirkusztól. Gondolod, hogy mindezt vállaltam volna, ha nem vagyok biztos benne, kicsoda?
Daisy hátán a hideg futkározott.
- Tulajdonképpen kicsoda?
Apja hátradőlt a kanapén.
- II. Miklós cár dédunokája.
Twilight Saga + "Twilight 5. rész" az az Night Light --> Másik blogom...=) Eléréshez katt a képre!!
„Ha tudtam volna, hogy elájulsz a mosolyomtól…” Vigyorgott Edward. Arra a befejezésre gondoltam, hogy „akkor nem mosolyogtam volna rád.” Ehelyett, Edward megint kitett magáért, mert ezt a befejezést kaptam: „… már előbb rád mosolyogtam volna.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése