16
Daisy az apjára meredt.
- Az lehetetlen. Nem hiszek neked.
- Igazat beszélek, Daisy. Alex nagyapja volt a cár egyetlen fia, Alekszej Romanov.
Daisy mindent tudott Alekszej Romanovról, II. Miklós cár fiáról. 1918-ban, tizennégy éves korában Alekszejt szüleivel és négy lánytestvérével együtt a bolsevikok összeterelték a jekatyerinburgi palota alagsorában és kivégezték. Ezt el is mondta, az apjának.
- Mindannyiukat meggyilkolták. Miklós cárt, a feleségét, Alekszandrát, a gyerekeket. 1993-ban megtalálták a család testi maradványait az Urál hegység egyik tárnájában. Elvégezték a DNS-vizsgálatot.
Daisy apja felemelte a bögréjét.
- A DNS-vizsgálat azonosította a cárt, Alekszandrát és három lánytestvért a négyből. Egy kislány eltűnt, sokan azt hiszik, ő volt Anasztázia. S nem találták meg Alekszej királyi herceg maradványait sem.
Daisy megpróbálta értelmezni a hallottakat. A század során sokan állították magukról, hogy a cár meggyilkolt gyermekei, de a legtöbbjük nő volt, aki Anasztázia hercegkisasszonynak .mondta magát. Apja megvetően csalónak nevezte mindannyiukat. Óvatos ember volt, s Daisy elképzelni sem tudta, hogy egy jött-ment csirkefogó lóvá tegye, hát miért gondolja most mégis, hogy a királyi herceg megmenekült? Megszállottsága az orosz történelem iránt odáig fajult, hogy elvesztette az ítélőképességét? Ennyire akart hinni a történetben?
Daisy gondosan megválogatta a szavait.
- Nem tudom, hogyan élhette volna túl a királyi herceg ezt a szörnyű mészárlást.
- Szerzetesek mentették meg, akik évekre elrejtették egy családnál Dél-Oroszországban, amíg egy cárhoz hű csoport ki nem szöktette az országból. Ez 1920-ban történt. Mivel személyesen tapasztalta, milyen kegyetlenek tudnak lenni a bolsevikok, érthető, hogy ezután visszahúzódva élt. Végül megnősült, és született egy gyermeke, Vaszilij, Alex apja. Vaszilij Münchenben találkozott Kátya Markovval, aki ott lépett fel a cirkusszal, s megszökött vele. Még csak tizenéves volt, az apja meghalt, ő maga lázadó természetű és fegyelmezetlen ifjú volt. Különben soha nem házasodott volna ennyire rangján alul. Alig töltötte be a huszadik évet, amikor Alex megszületett. Valamivel több mint két évvel később ő és Kátya életüket vesztették egy cirkuszi-vonatbalesetben.
- Sajnálom, apa. Nem akarok kételkedni a szavaidban, de egyszerűen nem tudom elhinni
- Hidd el, Theodosia. Alex Romanov. S nemcsak egy egyszerű Romanov. Az az ember, aki Alex Markovnak nevezi magát, az orosz trón egyenes ági örököse.
Daisy döbbenten bámult az apjára.
- Alex cirkuszi művész. Ez minden.
- Amelia figyelmeztetett, hogy így fogsz reagálni. - Max tőle szokatlan módon megpaskolta lánya térdét. – Csak időre van szükséged, hogy hozzászokj a gondolathoz, de remélem, ismersz annyira, hogy tudd, soha nem állítanék ilyesmit, ha nem lennék száz százalékig meggyőződve az igazamról.
- De...
- Már sokszor meséltem neked a családunk történetéről, de úgy látom, elfelejtetted: A Petroffok a tizenkilencedik század óta szolgálták az orosz cárokat, egészen I. Sándorig visszamenőleg. Kötelesség és tradíció fűzött hozzájuk, nem házasság. Mostanáig.
Daisy hallotta, amint egy sugárhajtású repülőgép húz el a fejük felett, s egy teherautó dízelmotorja jár. Lassan megértett mindent.
- Ugye, kitervelted az egészet? Az ezzel kapcsolatos őrült ötleteid miatt házasítottál össze Alexszel.
- Egyáltalán nem őrült. Kérdezd csak meg Alexet.
- Meg is fogom. - Daisy felállt. - Végre megértettem, mi folyik itt. Csaléteknek használtál az abszurd dinasztikus álmod megvalósításához. Egyesíteni akartad a két családot, ahogy az apák a középkorban. Ez olyan barbár, hogy el sem tudom hinni.
- Én nem neveznék barbárnak egy Romanovval kötött házasságot.
A lány a halántékára szorította az ujjait.
- A házasságunk már csak öt hónapig; tart. Hogy gondolhattad, hogy ebből bármi jó is kisülhet? Egy kérészéletű házasság aligha szolgálhat alapul egy új dinasztiának!
A férfi letette a csészéjét, és: lassan a lányhoz sétált.
- Nem kötelező elválnotok. Tulajdonképpen én azt remélem, hogy nem is fogtok.
- Ó, apa...
- Te nagyon vonzó lány vagy, Daisy. Talán nem olyan szép, mint az anyád, de vonzó. Ha megtanulnál egy kicsit komolyabban, viselkedni, talán magadhoz édesgethetnéd Alexet. Tudod, egy jó feleségnek megvannak a titkai: Először is teljesítened kell a férjed kívánságait. Alkalmazkodnod kell. - Utálkozó pillantással nézett a lány piszkos farmerjára és pólójára. - És nagyobb gondot fordítanod a megjelenésedre. Még soha nem láttalak ilyen slamposnak. Tudsz róla, hogy szénaszálak vannak a hajadban? Talán Alex nem akarna kézzel-lábbal megszabadulni tőled, ha megpróbálnál olyan asszony lenni, akihez a férje örömmel megy haza.
Daisy megvetően nézett rá.
- Azt akarod, hogy a lakókocsi ajtajában várjam a papucsával
- Ez pontosan az a fajta csípős megjegyzés, mely egy Alex kaliberű férfit elüldöz. Ő nagyon komoly férfi. Ha nem zabolázod meg illetlen humorodat, esélyed sem lesz rá, hogy megtartsd.
- Ki mondta, hogy meg akarom tartania - Miközben ezt mondta, Daisynek összefacsarodott a szíve.
- Látom, nehezen tudod ezt megemészteni, ezért most elmegyek. - Max az ajtóhoz lépett. - Csak nehogy te idd meg ennek a levét. Ne feledd, te nem tudsz a magad lábán megállni. Bármilyen családi örökséggel rendelkezzék is Alex, kiegyensúlyozott és megbízható férfi, s nála jobbat el sem tudok képzelni, aki vigyázhatna rád.
- Nincs szükségem senkire, hogy vigyázzon rám!
- Akkor miért egyeztél bele rögtön a házasságba?
Anélkül hogy megvárta volna a lány válaszát, kinyitotta a lakókocsi ajtaját, és kilépett a napfényre. Hogyan magyarázhatná el Daisy, micsoda nagy változás ment végbe benne? Tudta, hogy már nem ugyanaz az ember, aki több mint egy hónappal ezelőtt elhagyta az otthonát, de az apja nem hinne neki.
Odakint a gyerekek, akikkel az előbb beszélgetett, az óvónő köré sereglettek, hogy visszatérjenek az óvodába. Az elmúlt-hónap során Daisy hozzászokott a Quest Fivérek
Cirkuszának látványához és szagához, de most más szemmel nézett körül.
Alex és Sheba a sátor mellett álltak, és vitatkoztak valamin. A bohócok bűvésztrükköket gyakoroltak, miközben Heather a fejenállással kísérletezett Brady rosszalló tekintetének kereszttüzében. Frankie Jill mellett játszott a földön, miközben a lány a kutyákat idomította, a kis csaholó bestiákat, amelyek Daisyt meghunyászkodásra késztették. A lány érezte a sistergő hamburger illatát, a húst a showgirlök a faszenes grillen sütötték, hallotta a generátor szünet nélküli mormogását, a sátorponyva csapkodását a júniusi szélben.
S egy gyerek kiáltását.
A hang olyan fülsiketítő volt, hogy mindenki felkapta rá a fejét. Alex megpördült. Heather leesett a fejállásból, a bohócok pedig elejtették a tekebábut, amellyel gyakoroltak. Max hirtelen kővé dermedt, s eltakarta Daisy elől a kilátást. A lány hallotta, hogy apjának elakad a lélegzete, s odafurakodott, hogy megnézze, mi okozza a zűrzavart. Elállt a szívverése.
Sinjun kiszabadult a ketrecéből.
Ott állt a fűben az állatkert és a sátor hátsó kijárata között, mögötte ketrecének ajtaja kitárva függött az egyik törött forgópánton. Fülén felborzolta a fehér sráfokat, halványsárga szemét a tőle alig tíz méterre lévő célpontra szegezte.
A rózsaszín overallos pufókarcú óvodás kislányra.
A kislány valahogy elszakadt többi társától, s Sinjun az ő velőtrázó, ordítására lett figyelmes. A csöppség rémülten bömbölt, miközben földbe gyökerezett lábbal állt, karjával hadonászva maga mellett, s overallján egyre nagyobb folt ütött át, mikor bepisilt.
Sinjun felbődült, s kimutatta görbe kard formájú, halálosan éles fogait, melyek arra szolgáltak, hogy biztosan tartsák zsákmányát, miközben karmaival szétmarcangolja. A kislány ismét felkiáltott, ezúttal még élesebb hangon. Sinjun hatalmas izmai megremegtek, s ezt látva Daisy arcából kifutott a vér. Érezte, hogy a bestia ugrásra kész. A tigris szárvára a hadonászó, visítozó kisgyerek a legveszedelmesebb ellenség volt.
Neeco tűnt elő a semmiből, egyenesen Sinjun felé száguldva. Daisy meglátta kezében az ösztökét, és önkéntelenül előrelépett. Figyelmeztetni akarta, hogy ne üsse meg a tigrist. Sinjun nincs hozzászokva a fenyítéshez. Nem fogja elijeszteni, ahogy az elefántokat, csak még jobban feldühíti. De Neeco ösztönösen cselekedett, az egyetlen eszközzel akarta megfékezni Sinjunt, amelyet ismert, mintha a tigris egy fegyelmezetlen elefánt volna.
Mikor Sinjun a gyerektől Neeco felé fordult, Alex odafutott az ellenkező oldalról. A gyerekhez viharzott, felkapta a karjába, és biztonságba vitte.
Aztán minden nagyon hirtelen történt. Neeco a tigris vállára sújtott az ösztökével. A megvadult állat dühösen felüvöltött, hatalmas testével Neecóra rontott, s a földre teperte. Neeco kiejtette a kezéből az ösztökét, s a fegyver elgurult tőle.
Daisy még soha életében nem volt így megrémülve: Sinjun mindjárt széttépi Neecót, s nincs semmi, amivel megállíthatnák.
- Sinjun! - kiáltotta kétségbeesetten a tigris nevét.
Legnagyobb megdöbbenésére az állat felemelte a fejét. Daisy nem tudta, meghallotta-e, vagy csak egy meg nem nevezhető ösztönnek engedelmeskedett. Lába ólomsúlyú volt, alig bírta felemelni, mégis előrelépett. Nem tudta, mit fog tenni. Csak azt tudta, hogy cselekednie kell.
A tigris még mindig ott állt Neeco mozdulatlan teste felett. Daisy egy pillanatra azt hitte, a férfi meghalt, de aztán észrevette, hogy szándékosan nem mozdul, hátha Sinjun megfeledkezik róla.
- Daisy, egy lépést se tovább. - Férje hangja halk, de parancsoló volt. Aztán meghallotta az apjáét, az ijedtet.
- Mit művelsz? Gyere vissza!
Rájuk se hederített. A tigris felé fordult, és egymásra néztek. Sinjun éles, hajlott fogait vicsorgatta, fülét a fejére lapította, szeme ádázul villogott. Daisy érezte rajta, hogy fél.
- Sinjun - mondta gyengéden.
Hosszú pillanatok teltek el. Daisy valami vörösesbarnát látott megcsillanni Sinjun és a sátor között, Sheba Quest lángoló háját, ahogy odaszaladt Alexhez, aki épp átadta a sikoltozó gyereket az óvónőnek. Sheba odanyújtott valamit Alexnek, de Daisy nem tudta, mit.
A tigris átlépett Neeco mozdulatlan testé felett, s minden vérszomjas figyelmét Daisynek szentelte. Izmai ugrásra készen megfeszültek.
- Fegyver van nálam. - mondta Alex alig hallhatóan. - Ne mozdulj 1
A férje le akarja lőni Sinjunt. Megértette, hogy Alexnek nincs más választása: a vásártér tele volt emberekkel, a tigris megvadult a félelemtől, és valódi veszélyt jelentett, de tudta, mégsem engedheti, hogy ez megtörténjék. Ez a fenséges fenevad nem pusztulhat el pusztán azért, mert fajának ösztönei szerint cselekedett.
Sinjun semmi rosszat nem tett azonkívül, hogy úgy viselkedett, mint egy tigris. Az emberek azok, akik bűnt követtek el. Megfosztották természetes környezetétől, bezárták egy szűk ketrecbe, és arra kényszerítették, hogy ellenségei bámész pillantásai között éljen. És most, mert Daisy nem vette észre, hogy ketrece javításra szorul, megölnék.
Amilyen gyorsan csak mert, férje és a tigris közéugrott.
- Menj az útból, Daisy! - A férfi halk hangja semmit sem lágyított a parancs erején.
- Nem engedem, hogy lelődd - suttogta a lány. Azzal lassan elindult a tigris felé.
Az állat aranybarna szeme lángolt. Égette a bensejét. Daisy érezte, ahogy Sinjun félelme belopódzik testének minden sejtjébe, és egyesül az övével. Lelkük összeforrt, és a lány hallotta az állatot-a szívében.
Gyűlölöm őket.
Tudom.
Állítsd meg őket!
Nem tudom.
Egyre közelebb ment hozzá, s mindössze már csak hat méter választotta el őket egymástól.
- Alex meg fog ölni - suttogta, egyenesen a fenevad aranybarna szemébe nézve.
- Daisy, kérlek... - A lány hallotta Alex kétségbeesett, esedező hangjában a feszültséget, és sajnálta, hogy a férjének nyugtalankodnia kell miatta, de nem tehetett mást.
Ahogy odaért a tigrishez, érezte, Alex pozíciót változtat, hogy egy másik irányból zavartalanul célozhasson. Daisy tudta, hogy kifutott az időből.
A rémület annyira betöltötte a bensejét, hogy alig bírt lélegezni, ahogy letérdelt Sinjun elé. Érezte állatias szagát, és belenézett a szemébe.
- Nem engedem, hogy meghalj - suttogta. - Gyere velem! - Lassan kinyújtotta a tigris felé a kezét.
Az egyik énje arra várt, hogy Sinjun erős karmaival széttépje a karját, míg a másik része - talán a lelke, hiszen csak a lélek hangja szegülhet ily makacsul szembe a logikával - a lelkét már nem érdekelte, hogy lesz-e karja, s az sem, életben ,marad-e. óvatosan megérintette Sinjun feje búbját a két füle között.
Puhának, egyszersmind szúrósnak érezte á szőrét. Hagyta, hogy az állat hozzászokjon az érintéséhez, s Sinjun testmelege átáramlott a tenyerébe. A tigris bajsza megcirógatta karjának lágy belső felét, s Daisy érezte lélegzetét a pólója vékony anyagán át. Sinjun megmozdult, és két mellső lábát előrenyújtva lassan leheveredett a földre.
Nyugalom áradt szét Daisy bensejében, s betöltötte a rettegés helyét. Valahogy az az örömteli érzése támadt, hogy hazaérkezett,' s olyan békesség szállta meg, amilyet még soha nem-tapasztalt, miközben a tigris eggyé vált vele, ő pedig a tigrissel. A pillanat törtrésze alatt megértette a teremtés misztikumát, hogy minden élőlény része a többi élőlénynek, hogy mindannyian részei Istennek, összefűzi őket a szeretet és az, hogy azért teremtődtek a földre, hogy vigyázzanak egymásra. Daisy tudta, hogy nem létezik sem félelem, sem betegség, sem halál. Semmi más nem fontos, csak a szeretet.
S ebben a pillanatban megértette, hogy szereti Alexet, ahogy csak nő férfit szerethet.
Természetesnek vette, hogy átölelje a tigris nyakát. S még természetesebbnek, hogy behunyt szemmel odabújjon hozzá. Telt-múlt az idő. Hallotta Sinjun szívverését, s mély, karmolós dorombolását.
Szeretlek.
Szeretlek.
- Vissza kell hogy vigyelek - suttogta végül, s könnyek csorogtak lezárt szempillái alól. - De nem hagylak el: Soha.
A dorombolás és a szívverés eggyé vált.
Daisy ott maradt még egy ideig a földön, arcát a tigris nyakához szorítva. Még soha nem érzett ilyen nyugalmat, akkor sem, amikor Tater mellső lábai között ült. Annyi gonoszság volt a földön, de itt nem. Ez a hely szent volt.
Érzékszervei fokozatosan működésbe léptek. Látta, hogy a többiek sóbálvánnyá merevedve állnak körülötte. Mellette. Előtte. Mögötte.
Alex még mindig Sinjunra célzott. Milyen naiv. Azt hiszi, hagyná, hogy bármi is történjen a tigrissel? Férje egészséges napbarnított arca krétafehér volt, s Daisy tudta, hogy szörnyen fél. Sinjun szívverésével a fülében megértette, hogy Alex, nehezen fogja megbocsátani neki, amiért így felkavarta a lelkivilágát. Amikor vége lesz ennek az egésznek, rettenetes következményekkel kell számolnia.
Apja öregen, soványan és hamuszürke arccal állt nem messze Alex mögött, Sheba mellett. Heather Brady karjába csimpaszkodott. A gyerekek síri csendben voltak.
A külvilág betört, s Daisy nem maradhatott tovább. Lassan felállt. Továbbra is átölelve tartotta Sinjun nyakát, ujjaival beletúrt vastag szőrébe.
Sinjun most visszamegy a ketrecébe - jelentette ki. - Kérek mindenkit, hogy tegye szabaddá az utat.
Elindult, és egyáltalán nem lepődött meg, amikor a tigris vele tartott, hiszen lelkük összeforrt, és az állatnak nem volt más választása. Miközben Daisy a ketrec felé vezette, lába Sinjun oldalát dörzsölte. Minden lépésnél érezte, ahogy Alex pisztolyának a csöve az állatra szegeződik.
Minél közelebb értek végcéljukhoz, Daísy érezte, hogy Sinjun annál szomorúbb lesz. Szerette volna megértetni vele, hogy ez az egyetlen hely, ahol biztonságban lehet. Mikor elérték a ketrecet, az állat felüvöltött.
Daisy letérdelt mellé, és a szemébe nézett.
- Itt maradok veled.
Sinjun rezzenéstelen tekintettel nézett vissza rá. Aztán Daisy legnagyobb megdöbbenésére, fejét odahajtotta az arcához. Bajsza megcsiklandozta a-nyakát, s a lány megint hallotta mély hangú, rekedt dorombolását.
Aztán egy pillanat és már ott sem volt. Erőteljesen elrugaszkodott hátsó lábairól, és egyetlen ugrással bent termett a ketrecben.
Daisy mozgolódást hallott a háta mögött, megfordult, és látta, hogy Alex és Neeco rohan felé, hogy megragadják a törött ajtót, és visszategyék á helyére.
- Állj! - Felemelte a kezét, hogy visszatartsa őket. - Ne gyertek közelebb!
Megdermedtek.
- Daisy, menj onnan! - Alex hangja remegett az izgalomtól, a feszültség zord vonásokat csalt jóképű arcára.
- Hagyjatok magunkra! - Daisy a kitárt ajtóba állt, és hátat fordított nekik.
Sinjun a lányt figyelte. Most, hogy ismét börtönében volt, ugyanolyan méltóságteljesnek látszott, mint mindig: fenségesnek, tartózkodónak, mint aki számára minden elveszett, csak a méltósága maradt. Daisy tudta, hogy a-tigris mit akar, s nem bírta elviselni a gondolatot. Sinjun azt akarta, hogy ő legyen a börtönőre. Őt választotta ki arra, hogy bezárja ketrece törött ajtaját és bebörtönözze.
Nem tudta, hogy sír, csak amikor megérezte az arcán lepergő könnycseppeket. Sinjun aranybarna szeme csillogott, miközben a rá jellemző gőgös pillantással nézett rá, amitől Daisynek olyan érzése támadt, mintha az alárendeltje volna.
Tedd meg, te puhány!, parancsolta a tekintete. Most.
Daisy megacélozta magát és felemelte a karját, hogy megragadja a ketrec ajtaját. A letörött forgópánt miatt súlyossá vált, és nehéz volt mozdítani, de a lánynak sikerült a helyére tennie, miközben arcán könnyek csorogtak.
Alex odarohant, és az ajtó felé kapott, hogy segítsen megtartani, de abban a pillanatban, ahogy hozzányúlt, Sinjun vicsorgott, és vérfagyasztó üvöltést hallatott.
- Hadd csináljam én! - kiáltotta Daisy. - Te felbőszíted. Kérlek. Majd én rögzítem.
- A fenébe! - Alex gyorsan hátralépett, mérgesnek és csalódottnak látszott.
Daisy ügyetlenkedett. A ketrecet a földtől egy több mint egy méter magas emelvényre állították, s nyújtózkodnia kellett, hogy bezárja az ajtót. Neeco jelent meg egy székkel, s letette mellé. Aztán egy darab kötelet adott oda neki.
Daisy egy pillanatig nem értette, mit kezdjen vele.
- Hurkold át a rácson a forgópánt mellett - mondta Alex. - Dőlj neki az ajtónak, hogy a tested súlyával a helyén tartsd. S az isten szerelmére, készülj fel rá, hogy félreugorj, ha mégis úgy döntene, hogy támad.
A férfi odalépett a háta mögé, és megfogta a csípőjét, hogy megtámassza. Érintése megnyugtatta Daisyt, és megpróbálta követni Alex utasításait. Vállával zárva tartotta az ajtót, miközben megerősítette a kötéllel az eltört hengerpántot. Teste remegni kezdett a kifacsart helyzetben való erőlködéstől. Érezte a pisztoly agyát, melyet Alex a farmerja derekába dugott.
A férfi szorítása erősödött.
- Mindjárt megvan, drágám.
A csomó ormótlan és nagy volt, de tartott. Daisy leengedte a karját. Alex leemelte őt a székről, és magához szorította.
Sokáig maradtak ott átölelve egymást, míg a lány végül felemelte a fejét, és belenézett a férfi szemébe, mely annyira hasonlított a tigriséhez. A felismerés, hogy szereti ezt az embert, félelemmel töltötte el. Annyira különböztek egymástól, mégis olyan tisztán hallotta Alex lelkének segélykiáltását, mintha hangosan kimondta volna.
- Sajnálom, hogy megijesztettelek.
- Később beszélünk róla.
Alex visszavonszolja a lakókocsihoz, el a kíváncsi, tekintetek elől; hogy alaposan leteremtse. Talán ez az incidens az, amivel betelik a pohár, és a férfi elzavarja őt. Daisy elhessegette magától a gondolatot, és elhúzódott a férfitól.
- Még nem hagyhatom itt. Megígértem Sinjunnak, hogy vele maradok egy kicsit.
A férfi szája körül elmélyültek a ráncok, de nem ellenkezett.
- Rendben,
Apja odarontott hozzájuk.
- Annyi eszed sincs, mint egy idiótának! Az is csoda, hogy életben vagy! Mi ütött beléd? Soha ne csinálj ilyet többet. Ha igen...
Alex, közbevágott.
- Hallgass, Max. Majd én elintézem.
- De...
Alex felvonta a szemöldökét, és Max Jetroffnak azon nyomban torkán akadt a szó. Ennyi elég vált, felvonni a szemöldökét. Daisy még soha nem látta, hogy az ő zsarnoki apja így meghunyászkodjék valaki' előtt, s ez eszébe juttatta, amit Max mondott, A Petroffoknak évszázadokon át az volt á kötelességük, hogy engedelmeskedjenek a Ro manovoknak.
Ebben a pillanatban a lelke mélyén elhitte, hogy az apja története igaz, most azonban visszafordult a nyugtalannak és idegesnek látszó Sinjunhoz. '
- Amelia már biztosan aggódik miattam mondta az apja a háta mögött. - Jobb, ha indulók. Szervusz, Theodosia. - Ritkán érintette meg a lányát, s Daisy most meglepődött, mikor megérezte a vállán az apja kezét. Mielőtt válaszolhatott volna, Max Alexhez fordult, elbúcsúzott tőle és elment.
A cirkusz élete visszatért a régi kerékvágásba. Jack az óvónővel beszélgetett, miközben. segített visszakísérni a gyerekeket az óvodába. Neeco és á többiek folytatták a munkát. Sheba odalépett a lányhoz.
- Szép munka volt, Daisy.
Az asszony hangja irigyen csengett. Bár Daisy látta szemében megcsillanni a tiszteletet, nem tudott attól a hátborzongató érzéstől szabadulni, hogy Sheba iránta érzett gyűlölete még jobban fellángolt. A cirkusztulajdonos-nő nem nézett Alexre, mikor elment, és otthagyta őket Sinjunnal.
A tigris feszülten és éberen állt, de továbbra is a tőle megszokott leereszkedéssel pillantott rájuk. Daisy megfogta a ketrec rácsát. Sinjun megmozdult. A lány hallotta, ahogy Alex lélegzete elakad, mikor az állat az ő ujjaihoz kezdte dörzsölni hatalmas fejét.
- Azt szeretném, ha ezt nem engednéd meg neki - kérte rekedt hangon.
Daisy bedugta a kezét, hogy megvakarja Sinjun füle tövét.
- Nem fog bántani. Nem tisztel, de szeret.
Alex halkan felnevetett, aztán a lány legnagyobb megdöbbenésére átölelte hátulról, mialatt ő a tigrist simogatta. A férfi a fejére támasztotta az állát.
- Még soha életemben nem féltem ennyire.
- Sajnálom.
- Én sajnálom. Figyelmeztettél a ketrecekkel kapcsolatban, és kötelességem lett volna ellenőriznem őket. Az én hibám.
- Az enyém. Én felelek az állatkertért.
- Ne merészeld magadat hibáztatni. Nem engedem.
Sinjun megnyalta a csuklóját. Daisy érezte, hogy Alex karja teljesen megfeszül, mikor a tigris a nyelvét nyújtogatja.
- Kivennéd most már a kezed a ketrecből? - kérdezte halkan. - Szívinfarktust kapok miattad.
- Egy perc.
- Már elvettél tíz évet az életemből. Többet nem veszíthetek.
- Szeretem simogatni Sinjunt. Különben sokban hasonlít rád. Nem könnyen barátkozik, s nem akarom megsérteni azzal, hogy magára hagyom.
- Ez állat, Daisy. Nincsenek emberi érzései.
A lány túl békés hangulatban volt ahhoz, hogy vitatkozzék.
- Drágám, nem szabad így pátyolgatnod az állatokat. Először Tater, most Sinjun. Megmondom; mit csinálunk. Egy igazi háziállatra van szükséged. Holnap az lesz az első V dolgunk, hogy veszünk neked egy kutyát.
Daisy rémülten pillantott fel rá.
- Nem, az lehetetlen.
- Miért
- Mert félek a kutyáktól.
Alex elképedve nézett, aztán felnevetett. Először mélyen a mellkasából tört fel a hang, mint valami morajlás, de aztán harsányan, gyöngyözően kacagni kezdett, nevetése megremegtette a sátor oldalát, és visszhangot vert a vásártéren.
- Sejthettem volna - zsörtölődött Daisy maga is nevetve. - Alex Markov végre nevet, s akkor is rajtam.
A férfi hátravetette a fejét, magához szorította a lányt, és még hangosabban hahotázott.
Sinjun enyhén zavartan nézte őket, aztán a ketrec rácsához préselte magát, és megnyalta Daisy hüvelykujját.
Alex utat tört magának a riporterek, és fotósok tömegében; akik aznap este az utolsó előadás után megrohanták Daisyt.
- A feleségem ma már nem válaszol több kérdésre. Pihennie kell.
Az egyik riporter ügyet sem vetve, rá egy kisméretű magnót dugott a lány orra alá.
- Mire gondolt, mikor meglátta, hogy a tigris elszabadulta
Daisy éppen válaszolni akart, de Alex közbevágott, tudta ugyanis, hogy a lány túl udvarias, és képes addig felelgetni a kérdésekre, amíg össze nem esik.
- Ennyi volt, sajnálom. -Átölelte és elvonszolta hitvesét.
A médiának nem sok időbe tellett kiszagolni a sztorit az elszabadult tigrisről, s a matiné óta szállingózni kezdtek a riporterek, hogy interjút készítsenek Daisyvel. Sheba előszőr boldogan fogadta a nyilvánosságot. Aztán meghallotta Daisy megjegyzését a kegyetlen és embertelen állatkerti körülményekről, és dühbe gurult. Mikor Sheba megpróbálta beléfojtani a szót, Daisy ránézett azzal az ártatlan szemével, és minden gúny nélkül azt mondta:
- De Sheba, az állatok gyűlölnek az állatkertben lenni. Olyan boldogtalanok.
Ahogy Alex és Daisy a lakókocsi felé mentek, a férfi annyira örült, hogy a lány életben van és sértetlen, hogy felőle mondhatott bármit: Daisy megbotlott, és Alex rájött, hogy túl gyorsan megy. Mindig így bánt a lánnyal. Vonszolta. Űzte. Akadályokat gördített az útjába. Mi lett volna, ha ma megsérült Mi van, ha Sinjun megöli?
Alexen megsemmisítő pánik tört ki, mikor gondolatban elképzelte a hátborzongató jelenetet, ahogy Sinjun a mancsával beleváj Daisy törékeny, karcsú testébe. Ha történt volna vele valami, soha nem bocsátja meg magának. Túl fontos volt neki a lány. Túlságosan nagy szüksége volt rá.
Beszívta Daisy édes, fűszeres illatát, amelybe még valami keveredett, talán a }óságillata. Hogy sikerült neki ilyen rövid idő alatt belopnia magát a szívében Egyáltalán nem volt a zsánere, Daisy mégis olyan érzéseket ébresztett benne, amilyeneket korábban soha nem tapasztalt, még ha a feje tetejére állította is a logikai szabályokat, és a fekete fehér lett, a rend pedig káosz. Nem volt benne semmi, racionalitás. Háziállatokat csinált a tigrisekből, és rettegve hőkölt vissza a kiskutyáktól. Megtanította Alexet nevetni. S tett még valamit, ami egészen kicsi fiú kora óta senkinek sem sikerült. Áttörte szilárd önfegyelmét,. s talán emiatt vált egyre sebezhetőbbé.
Lelki szemei előtt megjelent egy kép, először csak halványan, de aztán egyre jobban kitisztult. Eszébe jutott, ahogy fokozatosan felengedett, miután túl sokáig volt kint a szabadban a fagyos téli napokon. Érezte a fájdalmat kihűlt kezében, ahogy visszatért bele a meleg. Az olvadás fájdalmát. Ez történne velei Az érzelmei melegedésének a fájdalmát érezné?
Daisy visszanézett a riporterekre.
- Gorombának fognak tartani, Alex. Nem lett volna szabad se szó, se beszéd eljönnöm.
- Fütyülök rá, mit gondolnak.
- Ez csak azért van, mert te önérzetes vagy. Én viszont...
- Ne kezdd!
A lakókocsi közelében kikötött Tater trombitált egyet, mikor meglátta Daisyt.
- Jó éjszakát kell kívánnom neki.
Alex már csak a levegőt markolászta, mert Daisy kibontakozott az öleléséből, és odament Taterhez, hogy arcát a fejéhez hajtsa. Az elefánt átkarolta: az ormányával, s Alex kénytelen volt ellenállni a kísértésnek, nehogy odarohanjon és elvonszolja Daisyt, mielőtt Tatert elragadja a hév és összenyomja. Egy macskát. Talán vehetne a feleségének egy macskát. Olyat, amelynek nincsenek karmai, nehogy megkarmolja.
De ettől a gondolattól sem lett nyugodtabb. Ismerve Daisyt, biztosan a macskáktól is fél.
A lány végül elbúcsúzott Tatertől, és követte Alexet a lakókocsiba, ahol vetkőzni kezdett, de aztán abbahagyta, és lerogyott az ágy végébe.
- Rajta, kiabálj, Tudom, hogy egész nap erre vártál.
Alex még soha nem látta ilyen elhagyatottnak a lányt. Miért gondolja Daisy mindig-a legrosszabbat róla? Bár a szíve nyugalomra intette, az esze azt súgta, adjon, olyan leckét neki, amit egyhamar nem felejt el. A cirkusz tele van veszéllyel, s Alex bármire képes volt, hogy megvédje a feleségét.
Miközben összeszedte a gondolatait, Daisy felpillantott rá, s a világ minden baja ott tükröződött ibolyakék szemében.
- Nem engedhettem, hogy megöld, Alex. Nem tehettem.
A férfi ellenállása megtört.
- Tudom. - Leült a lány mellé az ágyra, kivett egy szénaszálat a hajából, és a szavakat kereste. - Ez volt a legbátrabb dolog, amit életemben láttam.
- És a legesztelenebb. Mondd csak ki.
- Úgy van. - Mutatóujjával hátrasimított egy fekete hajtincset a lány arcából. Mikor ránézett Daisy arcára, úgy érezte, még soha életében nem indította meg semmi ilyen mélyen. - Amikor először találkoztunk, csak egy elkényeztetett kis gazdag lányt láttam, aki ostoba és túl szép ahhoz, hogy ne legyen senkije.
Daisy várhatóan a fejét rázta.
- Nem vagyok szép. Az anyám...
- Tudom. Az anyád volt Hófehérke. Te pedig a rút kiskacsa. - Alex elmosolyodott. - Sajnálom, hogy eloszlatom a magadról dédelgetett illúziókat, de én másként látom.
- Ez csak azért van, mert anyámat nem ismerted.
Daisy olyan komolyan beszélt, hogy a férfinak elkellett fojtania magában a nevetését, ami egyre gyakrabban kívánkozott kibuggyanni belőle, amikor együtt voltak.
- Vissza tudott vezetni az anyád egy tigrist a ketrecben
- Azt talán nem, de értett a férfiak nyelvén. Mindent megtettek érte.
- Ez a férfi pedig érted tesz meg mindent.
Daisy szeme elkerekedett, s Alex szerette volna visszaszívni, amit mondott, mert túl sokat árult el vele. Megesküdött, hogy meg fogja védeni a lányt romantikus álmaitól, most meg közölte vele, milyen fontos neki. Ismerve Daisyt és az ő régimódi nézeteit a házasságról, a gondoskodását szerelemnek fogja hinni, és ábrándokat kezd majd szövögetni magában a jövőjükről s arról, hogy az ő érzelmei talán mégsem hűltek ki véglegesen. Csak úgy tudja megvédeni Daisyt, ha ráébreszti, milyen aljas csirkefogóval hozta össze a sorsa
S ez nem volt könnyű. A kegyetlen játékok közül, amelyeket a sors űzött vele, a legkegyetlenebb az volt, hogy összekötötte ezzel a törékeny, tisztességes, gyönyörű szemű és túlságosan nyílt szívű teremtéssel. Neki nem elég a gondoskodás. Őt igaz szerelemmel kell szeretni. Ő arra született, hogy gyerekeket szüljön és jó férje legyen, afféle érzelmes fickó, aki dolgos, vasárnaponként templomba jár, és szenvedélyesen szereti a hitvesét.
Fájdalom hasított belé, mikor elképzelte, hogy Daisy más férfi felesége legyen, de elűzte. Bárhogyan is, de meg kell védenie a lányt.
- Komolyan gondoltad, Alex? Bármit megtennél értem?
A férfi nem hallgatott a józan észre és bólogatott.
- Akkor ülj nyugodtan, és engedd, hogy szeresselek.
Alex ágyéka megkeményedett és lüktetett, annyira megkívánta a lányt, hogy alig kapott levegőt. Abban a pillanatban, amikor elárasztotta a birtoklási vágy, Daisy ajka olyan édes és lágy mosolyra húzódott, hogy a férfi úgy érezte, mintha hasba rúgták volna.
Daisy nem fogta vissza magát. Fenntartás nélkül ajánlotta fel magát neki: a szívét, a lelkét, a testét. Hogy lehet valaki ilyen önpusztítót Alex összeszedte magát. Ha Daisy nem vigyáz magára, majd vigyáz rá ő.
- A szex több mint testiség - szólalt meg rekedten. - Ezt mondtad. Azt mondtad, szentnek kell lennie, de a mi esetünkben ez nem lehetséges. Nincs szó szeretetről. Ezt soha ne felejtsd el. Csak szexről.
Legnagyobb megdöbbenésére Daisy gyengéden elmosolyodott, mintha szánakozna rajta.
- Te csacsi. De még mennyire hogy szó vári szerelemről. Hát nem tudod? Szeretlek.
Alex úgy érezte magát, mint akit letaglóztak.
A lány volt olyan arcátlan, hogy nevessen.
- Szeretlek, Alex, s semmi szükség erre a merevségre és hűvösségre. Tudom, hogy azt mondtam, nem fogok beléd szeretni, de nem tehetek róla. Menekültem az igazság elől, de Sinjun ma ráébresztett, mit érzek.
Alex minden figyelmeztetése, fenyegetése és óva intése dacára, Daisy úgy döntött, hogy beleszeret. S ez az ő hibája. Távolabb kellett volna tartania magát tőle. Miért sétált vele' a tengerparton? Miért öntötte ki neki a szívéti S ami a legfontosabb, miért engedte be az ágyába? Most meg kell győznie arról, hogy amit Daisy szerelemnek vél, az pusztán az élet romantikus oldala, s nem lesz könnyű dolga.
Mielőtt közölhette volna a lánnyal, hogy téved, Daisy ajkát az övére tapasztotta. Alex agya elhomályosult. Kívánta a lányt. Az övé kell hogy legyen.
Daisy nyelve hegyével körbejárta az ajkát, s finoman behatolt a szájába. Alex megfogta a lány fejét, és selymes hajába túrt. Daisy elolvadt a karjában, felkínálta magát neki, és mindenét odaadta.
Halkan felnyögött. Sebezhetően. Vágyakozva. A hang belehasított Alex kábult tudatába, és visszarántotta a valóságba. Emlékeztetnie kell Daisyt, hogy mi folyik kettejük között. Az isten szerelmére, könyörtelennek kell lennie. Inkább okozzon ma enyhe fájdalmat, mint később elviselhetetlent.
Hirtelen elhúzódott, a lánytól. Egyik kezével az ágyra lökte, a másikkal megragadta farmerja kidudorodó részét.
- Egy jó kefélés minden szerelemnél többet ér.
Mikor meglátta a döbbent kifejezést Daisy elvörösödött arcán, összeszorult a szíve. Ismerte a feleségét, és megacélozta magát az ellen, ami jönni fog. Daisy ki fog ugrani az ágyból, és a fülébe visítva papol a közönségességéről.
De a lány nem mozdult. Ehelyett a döbbent kifejezés az arcán szánalommá változott, amit Alex már jól ismert.
- Tudtam, hogy nehezen fogod elfogadni. Annyira ismerlek.
Ismeri? Valóban ismerné a lány? A fenébe is, megpróbálja megvédeni, s az a hála érte, hogy packázik velei! Majd ő megmutatja neki.
Szándékosan vágott megvető arcot.'
- Vedd le azt a kosztümöt. Ma ahhoz van kedvem, hogy durva legyek, és nem akarom széttépni.
- Hogy durva legyél?
- Jól hallottad, bébi. Most pedig vetkőzz!
17
Daisy nagyot nyelt.
- Azt akarod, hogy vessem le a ruhámat?
Tudta, hogy úgy viselkedik, mint egy idióta, de Alex meglepte. Pontosan mit értett azon, hogy „durva”? Szemével a lakókocsit pásztázta a korbácsot keresve, amelyet a férfi összetekerve otthagyott a kanapé karfáján. Halálra rémítette Alexet azzal, hogy elárulta neki, szereti, de erre nem számított. A férfi annyira félt ettől a témától! Daisynek tudnia kellett volna, hogy túl fogja dramatizálni a dolgot.
- Ne húzd az időt! - Alex kibújt a pólójából. Farmerja lazán lógott a csípőjén, mogorvának és baljóslatúnak tetszett, ahogy ott állt a lány előtt félmeztelenül, szőrzetének egyenes vonala kettéosztotta lapos hasát, s mutatta az utat a veszélybe, mintha egy villogó neonreklám lett volna.
- Amikor azt mondtad, durva akarsz lenni...
- Úgy értettem, itt az ideje egy kicsit változtatni.
- Őszintén szólva, úgy érzem, még az alapokat sem fejlesztettem tökélyre.
- Azt hittem, azt mondtad, szeretsz, Daisy. Bizonyítsd be!
Alex szemmel láthatóan provokálta, s a lány elszámolt magában tízig.
- Én nem vagyok afféle hősszerelmes típus. Szeretek szeretkezni. Sokszor és vadul.
Te jó ég! Tényleg halálra ijesztette. Daisy az alsó ajkába harapott. Alex kiszámíthatatlan volt, ezért óvatosnak kellett lennie. Másrészről Tater és cimborái megtanítottak neki egy alapszabályt a fenevadakkal kapcsolatban. Ha meghátrálsz, könnyen a földre kerülsz.
- Helyes - mondta. - Mit akarsz tőlem?
- Már mondtam. Vetkőzz!
- Azt mondtam, én akarlak szeretni, nem fordítva.
- Talán én nem akarok szeretkezni. Talán egyszerűen csak kefélni akarok.
A patkány! Szándékosan gyötörte, s Daisynek bele kellett harapnia a nyelvébe, nehogy belesétáljon a csapdába. Ha elveszíti a fejét, a férfi felülkerekedik rajta, s Alex pontosan ezt szerette volna elérni. Daisynek fel kellett vennie vele a versenyt, és a saját eszközeivel kellett harcolnia. Túlságosan szerette, ezért nem hagyhatta, hogy Alex így bánjon vele.
Mérlegelte a lehetőségeit, aztán felállt az ágyról, hogy levetkőzzék. A férfi nem szólt; csak nézte. Daisy lerúgta a cipőjét, és kibújt a kosztümjéből, de amikor a melltartóhoz és az alsóneműjéhez ért, azon kapta magát, hogy vonakodik folytatni. Alex teljesen felizgult, ezt szűk farmerja nyilvánvalóvá tette, s olyan vészjósló hangulatban volt, hogy a lány nem tudta pontosan, mire számítson. Talán el kellene terelnie a figyelmét. Ezzel időt nyerhetne.
Az apjával folytatott beszélgetés óta annyi minden történt, hogy eddig még, nem is nyílt alkalma szóba hozni Alex elképesztő származását. Ha most veti fel a témát, talán az készületlenül éri ,a férfit. S a családi történet megvitatása esetleg megváltoztatja kiszámíthatatlan lelkiállapotát.
- Apa azt mondta, hogy az apád Romanov volt.
- Vedd le a farmerom.
- Nem egyszerű Romanov. Szerinte apád II. Miklós cár unokája volt.
- Ne kelljen még egyszer elmondanom.'
Alex olyan gőgösen nézett rá, hogy, nem volt nehéz elképzelni, amint ott ül Nagy Katalin trónján, és azt parancsolja egy önfejű nőnek a Petroff családból, hogy vesse magát a `dolgába.
- Apa szerint te vagy az orosz trón örököse.
- Hallgass és tedd, amit mondtam!
Daisy elnyomott magában egy sóhajt. Kemény dió. Úgy látszik, semmi nem tudja úgy kihozni a sodrából ezt az oroszt, mint egy szerelmi vallomás. A lány azon kapta magát, hogy képtelen méltóságteljesen állni a férfi ijesztő tekintetét egy szál fehérneműben, de azért minden tőle telhetőt elkövetett. Ez nyilvánvalóan nem az az időpont, amikor választ kaphat az oldalát furdaló, kérdésekre.
Alex megvetően nézett rá.
- Térdelj le, amikor leveszed a nadrágomat.
Átkozott csirkefogó!
A férfi ajka elkeskenyedett.
- Most!
Daisy három nagy levegőt vett. Nem hitte volna, hogy Alex ilyen zsarnok tud lenni. Elképesztő, mit művel a félelem egy férfival. Alex kész volt addig gyötörni őt, amíg vissza nem vonja a szerelmi vallomását. Hány tigrist kell egy nap megszelídítenie?
Miközben nézte a férfi öntelten összehúzott tekintetét, dölyfösen felhúzott orrát, Daisyben önkéntelen gyengédség ébredt. Szegény Alex. A számára egyetlen ismert módon próbálta legyűrni a félelmét, s ha Daisy megbünteti ezért, akkor csak még inkább visszahúzódik a csigaházába. Ó, Alex, mit tett veled a bácsikád korbácsa?
Daisy a férfi szemébe nézett, és lassan térdre ereszkedett. Elszabadult benne a szenvedély, amikor meglátta, Alex mennyire izgatott. Még az ijedtsége sem tudta lelohasztani a vágyát.
Alex keze ökölbe szorult.
- Az ördögbe! Hol a büszkeséged?
Daisy a sarkára ült, és felpillantott a férfi szigorú, engesztelhetetlen arcába, melyre orosz pofacsontjai mély árnyékot vetettek, és megfeszült barázdák vésődtek a szája köré.
- A büszkeségem? A szívemben természetesen.
- Hagyod, hogy megalázzalak?
Daisy elmosolyodott.
- Te nem tudsz engem megalázni. Csak én alázhatom meg magamat. S azért térdelek előtted, miközben levetkőztetlek, mert ez felizgat.
Vészterhes csend telepedett közéjük. Daisy feltérdelt, és ajkát a férfi izmos hasára szorította a farmer dereka felett. Közben addig babrált a gombbal, míg az engedett az ujjainak. Aztán leráncigálta a cipzárt.
A férfi libabőrös lett, s a hangja szaggatottá vált.
- Egyáltalán nem értelek.
- Szerintem nagyon is értesz. Csak magadat nem érted.
Alex megragadta a vállánál fogva és felemelte. Tekintete olyan komor és boldogtalan volt, hogy Daisy nem bírta elviselni.
- Mit csináljak veled? - kérdezte.
- Talán szeress.
A férfi fojtottan felsóhajtott, és lecsapott a lány szájára. Daisy, érezte kétségbeesését és saját tehetetlenségét, hogy nem tud neki segíteni. Belefeledkeztek a csókba. Beszívta őket magába, mint egy örvény.
Daisy nem emlékezett rá, hogy egymást vetkőztették-e le vagy maguk dobálták le a ruhadarabjaikat, de hamarosan ott feküdtek meztelenül az ágyon. Forró vágy csapott fel benne. A férfi ajka a vállán, a mellén és mellbimbóján barangolt. Aztán megcsókolta a hasát. A lány széttárta előtte a lábát, és hagyta, hogy Alex felemelje a térdét.
- Mindenhol érinteni akarlak - suttogta a férfi selymes combjára.
S úgy is tett. Ó, de mennyire!
A szívével nem tudta szeretni, de a testével igen, s olyan fékezhetetlen önzetlenséggel tette ezt, hogy Daisyt elragadták az érzelmek. Elfogadta, amit Alex adni tudott, ugyanakkor kezével, mellével, bőrének simogatásával és forró ajkával viszonozta, amit kapott.
Mikor Alex végül mélyen beléje temette magát, Daisy lábával szorosan átkulcsolta és belékapaszkodott.
- Igen - suttogta. - Ó, igen.
A fal leomlott köztük, s miközben egyre közelebb kerültek a csúcshoz, beszélni kezdett.
- Ó, igen. Ez jó. Ezt szeretem... Igen. Mélyen. Ó, igen. Most jó...
Daisy szenvedélyesen, ösztönösen adta-át magát a férfinak. Ha elhallgat, Alex megpróbálja elfelejteni, kivel van, és egy ismeretlen nőt képzel a helyébe. Ezt nem bírta volna elviselni. Ő Daisy. Ő a felesége.
Ezért továbbra is beszélt hozzá, ölelte szorosan, és vele együtt rohant az eggyé válás felé.
A sötétség végül utat engedett a fénynek.
- Ez szent volt.
-Nem szent volt, Daisy. Hanem szex volt.
- Ismételjük meg.
- Hetvenmérföldes sebességgel megyek, tegnap éjjel három órát aludtunk, s máris elkéstünk Allentownból.
- Nagyképű alak.
- Kit nevezel te nagyképű alaknak?
- Téged.
A férfi ördögi pillantással sandított rá.
- Próbálnád csak meg akkor mondani, amikor meztelen vagy.
- Addig nem látsz meztelenül, amíg el nem ismered, hogy szent volt.
- Mi, lenne, ha elismerném, hogy különleges volt. Mert határozottan különleges volt.
Daisy önelégült pillantást vetett a férfira, és annyiban hagyta a dolgot. A múlt éjszaka több volt, mint különleges, és ezt mindketten tudták. Érezte sürgető szerelmi játékukból és abból, ahogy utána átölelték egymást. Nem titkoltak semmit, nem lepleztek semmit, amikor egymás szemébe néztek.
Daisy ma reggel arra számított, hogy a férfi visszatér régi jól bevált trükkjeihez, kiállhatatlannak és zsémbesnek tetteti. magát, s mindent elkövet, hogy megtartsa a három lépés távolságot. Legnagyobb meglepetésére azonban Alex jókedvű és gyengéd volt. Mintha feladta volna a küzdelmet. Daisy romantikus szívének minden dobbanásával szerette volna azt hinni, hogy a férfi beleszeretett, de tudta, hogy ez nem ilyen egyszerű. Pillanatnyilag azért is hálásnak kell lennie, hogy lerakta a fegyvert.
Hatalmas, amőba fórmájú esőcseppek kezdtek hullani a poros szélvédőre. Hűvös, szomorkás reggel volt, és az előrejelzések szerint az időjárás csak rosszabbodni fog. Alex ránézett, s Daisynek az az érzése támadt, hogy olvas a gondolataiban.
- Nem tudok ellenállni neked - mondta csendesen. - Ugye, tudod? Belefáradtam, hogy úgy tegyek, mintha sikerülne. Arcvonásai elkomorodtak. De nem szeretlek, Daisy, s el-sem tudod hinni, mennyire sajnálom, mert ha választhatnék valakit a földön, akit szerethetek, az te lennél.
A lány lenyelte a gombócot a torkában.
- A mutáns dolog miatt?
- Ne tréfálj ezzel!
- Sajnálom. Csak annyira... hülye egy helyzet. - Hülye helyzet volt, de Daisy elharapta a szavakat. Amíg Alex azt hiszi, hogy nem tudja szeretni őt, csak még inkább védékezésre kényszeríti azzal, ha megpróbálja meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Hacsak nem igaz, amit mond: Szomorú gondolat cikázott át az agyán. Mi van, ha Alex igazat beszél, és sivár, erőszakkal teli gyermekkora valóban olyan súlyos sebeket ejtett a lelkén, hogy nem tud szeretni? Vagy mi van, ha egyszerűen őt nem tudja szeretni?
Az eső verni kezdte a vezetőfülke tetejét. Daisy a karikagyűrűjét bámulta.
- Mondd meg, milyen lennel Milyen lenne, ha szeretnél?
- Ha szeretnélek?
- Igen.
- Időpocsékolás olyasmiről beszélni, ami nem történhet meg.
- Tudod, mire gondolok. Nem hiszem, hogy sokkal másmilyenebb lenne. Most is nagyon jó.
- De ez nem tart örökké.- Ha letelik a hat hónap, a házasságunknak vége. Nem bírnám elviselni, ha látnálak egyre inkább megkeseredni, mert nem adhatom, meg neked; amit megérdemelsz. Én nem adhatok neked szerelmet. Nem adhatok neked gyerekeket. Neked erre van szükséged, Daisy. Te ilyen nő vagy, és e nélkül elhervadsz.
A férfi szavai kis fájdalomrobbanásokat idéztek elő a lányban, de nem akarta azzal büntetni Alexet az őszinteségéért, hogy sértettségében rátámad Tudta, hogy most nem tehet többet, s inkább témát váltott.
- Tudod, mit szeretnék?
- Gondolom, néhány hetet egy drága helyen és egy manikűrt.
- Nem óvónő szeretnék lenni.
- Te?
- Szamárság, ugye? Jelentkeznem kellett volna a főiskolára, s most már túl öreg vagyok hozzá. Mire elvégzem, túl leszek a harmincon.
- Mennyi idős leszel, ha nem fogsz főiskolára járni?
- Tessék?
- Az évek akkor is telnek, ha jársz főiskolára, ha nem. Komolyan azt mondod, hogy próbáljam meg?
- Miért ne?
- Mert már elegem van az élet kudarcaiból, s nem akarok többet elszenvedni. Tudom, hogy vág az eszem, a műveltségem azonban finoman szólva felületes, és fölöttébb fegyelmezetlen vagyok. Nem hiszem, hogy labdába rúghatnék a csillogó szemű tizennyolcévesek mellett, akik hagyományos oktatást kaptak.
- Talán itt az ideje, hogy becsüld valamire magad. Ne felejtsd el, hogy te olyan nő vagy, aki tigriseket tud megszelídíteni. - Alex sokat sejtetően rámosolygott, s Daisy nem tudta eldönteni, vajon melyik tigrisről beszél, Sinjunról vagy önmagáról. De nem, Alex túl öntelt ahhoz, hogy megszelídítettnek gondolja magát.
A lány a villanyoszlopra rögzített táblára mutatott.
- El kell kanyarodnunk.
Alex számára a cirkuszi útvonalat követni olyan természetes volt, mint lélegezni, s Daisy gyanította, hogy a férfi már korábban észrevette a jelzést, de azért bólintott. Az eső egyre jobban esett, s Alex gyorsabb fokozatra állította az ablaktörlőt.
- Fogadni mernék, nem lesz olyan szerencsénk, hogy betonon lépjünk ma fel - mondta a lány.
- Attól tartok nem. Földes lesz a talaj.
- Azt hiszem, most első kézből megtapasztalom, miért szeretik a cirkuszosok sárshow-nak nevezni a Quest Fivéreket. Csak abban reménykedem, hogy az eső nem idegesíti fel az állatokat.
- Velük nem lesz gond. A munkások járnak a legrosszabbul.
- És te. Te kint leszel velük. Ahogy mindig.
- Ez a munkám.
- Különös foglalkozás olyan férfinak, aki cár lehetne. - A férjére sandított. Ha Alex azt hiszi, hogy elfelejtette ezt a témát, nagyon téved.
- Megint ide lyukadtunk ki?
- Csak mondd meg az igazat, és nem hozom fel többet.
- Megígéred?
- Esküszöm.
- Rendben. - Alex nagy levegőt vett. - Nagyon valószínű, hogy igaz.
- Micsoda?! - Daisy olyan gyorsan fordult oldalra, hogy majdnem kitörte a nyakát.
- Egyértelműen Romanov családból származom, s annak alapján, ahogy Max összerakta a láncszemeket, azt mondhatom, jó esélyem van rá, hogy II. Miklós cár dédunokája legyek.
Daisy visszarogyott az ülésbe.
- Nem tudom elhinni.
- Helyes. Akkor nem kell róla többet beszélnünk.
- Tényleg az vagy?
- Max rendelkezik néhány hitelt érdemlő bizonyítékkal. De mivel ez semmiképpen nem befolyásolja az életemet, nincs értelme róla beszélni.
- Te vagy az orosz trónörököst
- Oroszországnak már nincs trónja. Ha elfelejtetted volna, már nem monarchia.
- De ha az volna...
- Ha az volna, tengernyi Romanov kerülne elő, aki azt állítaná magáról, hogy trónörökös.
- S abból, amit apám mondott, neked lenne a legnagyobb esélyed rá, hogy megkaparintsd a trónt, igaza
- Valószínűleg. Na és aztán? Az oroszok jobban gyűlölik a Romanovokat, mint a kommunistákat, tehát elképzelhetetlen, hogy visszaállítanák a monarchiát.
- És ha mégis?
- Akkor megváltoztatnám a nevemet, és elrejtőznék egy trópusi szigeten.
- Apám gyűlölne érte.
- Apád fanatikus.
- Ugye, tudod, miért szervezte meg ezt a házasságon Azt hittem, meg akart büntetni azzal, hogy a legvalószínűtlenebb férjet találja meg nekem, de nem erről volt szó. Egyesíteni akarta a Romanovokat és a Petroffokat, s engem használt fel csalinak. - Megborzongott. - Mint egy bizánci összeesküvés. Kiráz a hideg tőle. Tudod, miről akart velem beszélni tegnap?
- Biztosan ugyanarról, amiről velem. Hogy maradjunk házasok.
- Azt mondta, ha meg akarlak tartani, meg kell zaboláznom szertelen természetemet. S az ajtóban kellene várnom téged a papucsoddal.
Alex elmosolyodott.
- Nekem azt mondta, nézzem el a szertelenségedet, és koncentráljak a csinos kis testedre.
- Ezt mondta?
- Nem ezekkel a szavakkal, de ez volt a lényeg.
- Nem értem. Mit akar elérni egy hat hónapig tartó házassággal?
- Nem világos?Abban reménykedik, hogy elhibázunk valamit, és teherbe ejtelek.
Daisy a férfira bámult.
- Biztosítani akarja a monarchia jövőjét. Azt akarja, hogy a gyerek ereiben Petroff és Rornanav vér csörgedezzen, hogy bevésse a nevét a történelembe. Apád kitervelte az egészet. Életet adsz ennek a titokzatos gyermeknek, és fütyül rá, együtt maradunk-e. Igazság szerint amint eltűnök, valószínűleg kényszeríteni fog, hogy ő nevelhesse a gyereket.
- De tudja, hogy fogamzásgátlót szedek. Amelia a saját orvosához vitt el. Sőt maga töltötte ki a receptet, mert azt mondta, nem bízik benne, hogy én megteszem.
- Ameliát nyilvánvalóan nem lelkesíti annyira az ötlet, hogy Petroff-Romanov csemete szaladgáljon a ház körül, mint az apádat. Vagy egyszerűen csak nem akar nagymama lenni. Gyanítom, hogy apád nem tud erről, és kétlem, hogy a mostohaanyád megemlítette neki.
Daisy a sétálóutcákkal szegélyezett négysávos utat bámulta komoran az ablakon át. Egy Taco Bell villant fel előtte, majd egy Subaru-kereskedés. Valószerűtlennek tűnt a kontraszt a civilizáció modern jelei és az ősi monarchiákról való beszélgetés között. Aztán szörnyű dolog jutott az eszébe.
- Alekszej herceg hemofíliás volt, ami öröklődő. Alex, ugye te nem szenvedsz ilyen betegségben?
- Nem, ez csak a női ágon öröklődik. Bár Alekszej hemofiliás volt, ezt nem adta tovább. - Alex átsorolt a bal sávba. - Fogadd el a tanácsomat, Daisy, és verd ki ezt az egészet a fejedből. Nem maradunk házasok, te nem leszel terhes, tehát a családi kapcsolataim nem érintenek téged. Csak azért mondtam el mindezt, hogyne emészd magad.
- Én nem emésztem magam.
A férfi végigfuttatta tekintetét a lány testén, és buja pillantást vetett rá.
- Ez úgy hangzik, mintha azt mondanád, nem...
- Azonnal hagyd abba. Ha kimondod azt a k betűs szót, nem állok jót magamért. '
- Miféle szót? Súgd meg, hogy tudjam, miről beszélsz.
- Nem súgom.
- Betűzd!
- Nem betűzöm.
Alex egészen addig évődött vele, míg oda nem értek a vásártérre, de Daisy nem adta-meg magát.
Kora délutánra az eső úgy esett, mintha dézsából öntenék. Bár az esőkabát, amelyet Alextől kapott kölcsön, Daisy felsőtestét szárazon tartotta, mire befejezte az ellenőrzést az állatkertben és meglátogatta Tatert, térdtől lefelé sár borította a farmerját, és olyan; vastagon rákragadt mindkét cipőjére, hogy valóságos súlyzónak érezte őket.
Aznap este az első előadás előtt minden művész benézett hozzá egy szóra. Brady elnézést kért tőle az előző napi goromba viselkedéséért, Jill pedig meghívta egy hét végi bevásárlásra. A Toleák, és a Lipscombok gratuláltak neki a bátorságáért, a bohócok pedig megajándékozták egy papírvirágcsokorral.
A Sinjun kiszabadulása körüli sajtóvisszhang a rossz idő ellenére is nagyszámú közönséget toborzott, és a kétórai matiné rendkívül jól sikerült. Jack megfűszerezte a történetet Daisy hősiességével; de a-lány elrontotta a hatást sikolyával, amikor Alex összekötötte a csuklóját az ostorral.
Mikor az előadás véget ért, Daisy visszavette sáros farmerját a hátsó kijáratnál rögtönzött öltözőben, ahol a művészek átöltöztek, nehogy megázzon a kosztümjük. Daisy összehúzta magán az esőköpenyt, lehajtotta a fejét, és kirohant a felhőszakadásba. Bár még négy óra sem volt, a hőmérő higanyszála máris gyorsan esett, s mire az utánfutóhoz ért, már vacogott a foga. Levetette a farmert, bekapcsolta a hősugárzót, és villanyt gyújtott, mert besötétedett.
Ahogy az utánfutó bemelegedett, és selymes fény borult a lakályos berendezésre, a helyiséget meghitt hangulat árasztotta el. Daisy bolyhos barackszínű melegítőbe bújt, gyapjúzoknit húzott, aztán munkához látott a kis konyhában. Rendszerint az utolsó előadás előtt vacsoráztak, s az elmúlt hetekben a lány vette át a szákács' szerepét, s ezt élvezte is, amíg nem kellett recept szerint főznie.
Dúdolgatott magában, miközben hagymát és zellert aprított, majd fokhagymát és egy csipetnyi rozmaringot hozzáadva párolni kezdte a zöldséget egy serpenyőben. Talált egy fehér- és vad rizs keverékével teli dobozt, a hozzá rendelt fűszert azonban félretolta, és inkább a saját ízlése szerint ízesített. Bekapcsolta a konyhapulton álló hordozható rádiót, és keresett egy klasszikus zenét sugárzó állomást. A lakókocsit ínycsiklandó illat járta át, miközben Rahmanyinov C-moll prelűdjének buja dallamai áradtak :a hangszóróból. Daisy elkészítette a salátát, aztán csirkemellszeleteket rakott a vöröshagymás-zelleres keverékre, és meglocsolta egy kis fehérborral abból az üvegből, amelyet néhány nappal ezelőtt bontottak fel.
Az ablak belülről párásodni kezdett, és vízcseppek gördültek le rajta. Az eső kopogott a fémburkolaton, miközben a lányt lágy zene és finom illatok vették körül egy meleg selyemgubóban. Megterítette az asztalt a csorbult kék porcelánnal, agyagedényekkel, kristályserlegekkel és egy régi mézesbödönnel, amelybe vörös lóherecsokrot szedett tegnap a mezőn. Mikor körbepillantott a művén, az járt a fejében, hogy azok közül a gyönyörű házak közül, amelyekben lakott, egyik sem volt ilyen tökéletes, mint ez, az ütött-kopott lakókocsi.
Az ajtó kivágódott, és Alex lépett be rajta. Sárga esőkabátjáról csepegett a víz, nedves haja a fejére tapadt. Miközben becsukta az ajtót, Daisy egy törülközőt nyújtott oda neki. Mennydörgés robaja rázta meg a lakókocsit.
- Jó illat van idebent. - A férfi körülnézett a barátságosan megvilágított helyiségben, s Daisy úgy látta, mintha vágyakozó kifejezés ült volna ki az arcára. Van egyáltalán otthona? Persze nem gyerekkorában, hanem amikor felnőtt?
- A vacsora mindjárt kész - jelentette be. - Öltözz át.
Amíg Alex száraz ruhát vett, Daisy mindkettejük serlegébe bort töltött, és az asztalra tette a salátát. A rádióban Debussy muzsikája szólt. Mire a férfi visszatért az asztalhoz farmerban és szürke garbóban, Daisy kiszedte a csirkét és a rizst.
Alex várt, amíg Daisy leül, s csak ekkor foglalt helyet maga is, majd némán a lányra emelte borospoharát.
- Nem tudom, hogy sikerült a hús - mondta Daisy. - Azzal ízesítettem, amit találtam.
A férfi megkóstolta.
- Finom.
Egy ideig békésen falatoztak, elvarázsolta őket a zene, az étel és a kényelmes otthon.
- Ha megkapom a fizetésemet, veszek neked egy borsőrlőt - jegyezte meg Daisy. - Az őrölt bors jobb, mint az, amit a dobozban tárolsz.
- Nem akarom, hogy borstörőre költsd a pénzedet.
- De hiszen szereted a borsot.
- Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy…
- Ha én szeretném a borsot, te vennél nekem egy szép borstörőt, igaz
- Ha akarnád.
Daisy mosolygott.
Alex zavarodottnak tűnt.
- Azt akarod, hogy vegyek neked egy borstörőt?
- Nem. Én nem vagyok nagy borsrajongó.
A férfiszája mosolyra húzódott.
- Sajnálom, Daisy, de be kell vallanom, hogy átlátok a szitán.
- Nem vagyok meglepve. Nagyon okos vagy.
A lány pajkosan Alexre mosolygott.
-Te pedig klassz csaj.
- És szexi.
- Ez magától értetődik.
- Azért kimondanád?
- Rendben. - A férfi arca gyengéd kifejezést öltött. Átnyúlt az asztalon, és megfogta a lány kezét.
- Kétségtelenül te vagy a legszexisebb nő, akit valaha ismertem. És a legédesebb.
Daisy torka összeszorult, tekintete beleveszett a borostyánszínű szempárba. Hogy is gondolhatta régen, hogy a férje hideg, mint a jég? Lehajtotta a fejét, mielőtt Alex észrevehette, hogy árulkodó könnyek jelennek meg a szemében.
A férfi a műsorról kezdett el beszélni, s hamarosan azon nevettek, hogyan tréfált meg a bohóc egy fiatal gazdag lányt az elsősorban. Megvitattak a nap eseményeit: Alex problémáját az egyik munkással, Tater nyugtalanságát, amiért ki kellett kötni őt egy sátorban. Eltervezték, hogy másnap reggel sürgősen beugranak a mosodába, s Alex közölte, hogy a platós furgon olajcserére szorul. Olyanok voltak, mint akármelyik házaspár, mikor elbeszélget az élet mindennapos dolgairól, s Daisy nem tudta elfojtani magában a reményt, hogy végül minden rendbe jön közöttük.
Alex felajánlotta, hogy elmosogat, ha Daisy ott marad mellette, hogy szóval tartsa, aztán jókedvűen zsörtölődött, mennyi edényt bepiszkolt a lány. Miközben ugratta, Daisyben testet öltött egy gondolat.
Bár Alex nyíltan beszélt cári származásáról, a jelenlegi életéről jóformán semmit nem árult el, pedig ez Daisynek sokkal fontosabb lett volna. Amíg a férfi nem beszél arról, mit csinál, akkor, amikor nem a cirkusszal utazik, addig nem lesz közöttük igazi megértés. Viszont Daisy elképzelni sem tudta, hogyan szedje ki belőle az igazat, hacsak nem folyamodik valami trükkhöz.. Egyébként egy kis csalafintaságban még nincs semmi rossz, ha az ember boldogsága forog kockán, döntötte el végül.
- Alex, azt hiszem, begyulladt a fülem.
A férfi azonnal abbahagyta, amit csinált, s olyan aggódó pillantást vetett rá, hogy Daisynek lelkiismeret-furdalása támadt:
- Fáj a füled?
- Egy kicsit. Nem nagyon. Csak egy kicsit.
- Mihelyt vége az előadásnak, elviszlek orvoshoz.
- Akkorra minden rendelő bezár.
- Elmegyünk a kórház sürgősségi osztályára.
- Azt nem akarom. Biztos vagyok benne, hogy nem komoly a dolog.
- Nem engedem, hogy fülgyulladással mászkálj.
- Azt hiszem, igazad van. - Tétovázott, tudta, hogy kényes ponthoz érkezett. - Van egy ötletem - kezdte óvatosan.
- Talán... ha megnéznéd te magad?
Alex megdermedt.
- Azt akarod, hogy én vizsgáljam meg?
Bűntudat árasztotta el a lány minden porcikáját. Leszegte a fejét, és babrálni kezdte egy gyűrött szalvéta szélét. De eszébe jutott, hogyan faggatta a férfi a tetanuszoltásról, s hogy számtalanszor látta, amint elsősegélyben részesíti a munkásokat. Joga van megtudni az igazságot.
- Arra gondoltam, hogy függetlenül a szakterületedtől egy gyulladt fület biztosan el tudsz látni. Hacsak tényleg nem állatorvos vagy.
- Nem vagyok állatorvos.
- Nos, akkor...
Alex nem szólt egy szót sem. Daisy idegesen rendezgette a hervadt vörös lóheréket a vázában, és sorba állította a só- és a borsszórót. Emlékeztette magát, hogy Alex érdekében cselekszik. A házasságuk nem működik, amíg a férfi titkolódzik előtte.
Hallotta, hogy a férje megmozdul.
- Rendben, Daisy. Megnézem.
A lány felkapta a fejét. Sikerült! Végre csőbe húzta. Szüksége volt minden agyafúrtságára, hogy kiderítse az igazát. A férje orvos, és most kénytelen lesz elismerni.
Tudta, hogy Alex mérges lesz, ha megvizsgálja, és rájön, hogy semmi baja a fülének, de majd kiengeszteli, ha ez megtörténik. Biztosan meg tudja értetei vele, hogy az ő érdekében cselekedett. Nem egészséges dolog, ha valaki magába zárkózik.
- Ülj az ágyra - mondta. - A fény, mellé, hogy jól lássak.
Daisy engedelmeskedett.
Alex komótosan megtörölte a kezét a mosogatónál, mielőtt félretette a törülközőt, és a lányhoz lépett.
- Nincs szükséged az egészségügyi ládádra?
- Hátul van a teherautóban, s nem szívesen áznék el, ha nem muszáj. Azonkívül többféleképpen is meg lehet állapítani a fülgyulladást. Melyik füled fáj?
Daisy egy pillanatig habozott, aztán a jobb fülére mutatott. A férfi hátrasimította a lány haját, majd közelebb hajolt, hogy megvizsgálja.
- Kevés a fény. Feküdj le.
Daisy leheveredett a párnára. A matrac besüppedt, mikor a férfi leült mellé, és a torkára tette a kezét.
-Nyelj!
Daisy követte az utasítást.
Alex kicsit erősebben rászorította az ujját.
- Még egyszer.
Daisy másodszor is nyelt egyet.
- Hmm. Most nyisd ki a szád, és mondd, hogy á.
- Áááá.
Alex a fény felé fordította a lány fejét.
- Mit gondolsz? - kérdezte végül Daisy.
- Egyértelműen gyulladásban van valamid, de nem vagyok biztos benne, hogy a füled.
Be van gyulladva valamije?
Alex a lány derekára tette a kezét, és megnyomta a hasát.
- Ez fáj?
- Nem.
- Helyes. - Elfordult, hogy megfogja Daisy bokáját, és gyengéden elhúzta a másik mellől. - Ne mozogj, amíg megmérem a pulzusodat.
Daisy meg sem moccant. Homlokán gondterhelt ráncok jelentek meg. Hogy lehet, hogy beteg? Jól érezte magát. , Aztán eszébe jutott, hogy valamelyik reggel fájt a feje, és néha megszédült, amikor túl hirtelen állt fel. Lehet, hogy beteg, és nem is tud róla.
Aggodalmasan nézett a férfira.
- Normális a pulzusom?
- Csss. - Alex a-melegítőn át finoman megfogta a lány két térdét, és széttárta őket. - Fájtak mostanában az ízületeid?
Hogy fájtak-e?
- Nem hiszem.
- Ilyenkor általában ízületi fájdalomra szoktam gyanakodni.
- Valóban?
A férfi felhajtotta Daisy pulóverét, és megérintette a mellét.
- Érzékeny?
- Nem.
Ujjai végigsimítottak a mellbimbóján, s bár az érintése közömbösnek tűnt, Daisy gyanakodva összehúzta a szemét.
Aztán megnyugodott, mikor észrevette, milyen feszülten koncentrál a férfi. Alapos és szakszerű volt, egyáltalán nem lehetett bujának nevezni, amit csinál.
Alex megérintette a másik mellét.
- És ez? - kérdezte.
- Ez sem.
Lehúzta a lány pulóverét, gondosan helyreigazította, s Daisy elszégyellte magát, amiért kételkedett benne.
Alex gondterheltnek látszott.,
- Attól tartok...
- Mitől?
Megfogta Daisy kezét, és megnyugtatóan megpaskolta.
- Daisy, nem vagyok nőgyógyász, és normális esetben nem tennék ilyet, de szeretnélek megvizsgálni. Nem bánod?
- Nem is tudom. - A lány nem tudta, mitévő legyen. - Nem, azt hiszem, nem. Úgy értem, házasok vagyunk, és már láttál... de mi a baj?
Biztos vagyok benne, hogy semmi komoly, de a mirigyekkel kapcsolatos problémák alattomosak lehetnek, és én tisztán akarok látni. Azzal hüvelykujját beakasztotta a lány nadrágjának gumis derekába. Daisy megemelte a csípőjét, és hagyta, hogy a férfi lehúzza bő nadrágját az alsóneműjével együtt.
Mikor Alex félredobta a ruháit, ismét felébredt benne a gyanú, aztán el is tűnt, mikor észrevette, hogy a férfi nem is néz rá. Mintha máshol járt volna az esze, és a gondolataiba merült volna. Mi van, ha valami ritka betegségben szenved, és Alex azon töri a fejét, hogyan mondja meg neki?
- Akarod, hogy letakarjalak a lepedővel? - kérdezte.
Daisy elpirult.
- Ööö... nem szükséges. Úgy értem, az adott körülmények között...
- Rendben. - Finoman felemelte a lány térdeit. - Szólj, ha fáj.
Nem fájt. Egy cseppet sem. Miközben Alex vizsgálta, a lány szeme lecsukódott és lebegni kezdett. A férfi érintése csodás volt. Gyengéd. Finom. Egy dörzsölés itt. Egy enyhe nyomás ott. Érzéki. Ujja lágy, nedves nyomot húzott maga után. Ez az ajka..: az ajka!?
Daisy felpattant a párnáról.
- Te perverz! - kiáltotta.
Alex felkacagott, és az oldalát fogva eldőlt az ágyon.
- Nem vagy orvos.
- Én mondtam. Te nem hitted. - Még jobban nevetett. Daisy rávetette magát, Alex pedig az egyik kezével magát védte, a másikkal pedig lehúzta a cipzárját. - Megérdemelted, te kis csaló, az álfülgyulladásoddal.
Daisy összehúzott szemmel nézte, hogyan rángatja le magáról Alex a nadrágot.
- Mit csinálsz?
- Csak egy gyógymód létezik arra a betegségre, drágám, amelyben te szenvedsz. S egyedül én tudom rá az orvosságot.
A férfi szeme jókedvűen csillogott. Alex olyan elégedettnek látszott magával, hogy Daisynek elpárolgott a haragja, és csak nehezen sikerült mérgesnek tettetnie magát:
- Megöllek!
- Addig nem, amíg meg nem kaptam a fizetségemet. - A férfi farmerja suhogva a földre hullt, az alsónadrágjával együtt. Ravaszul vigyorogva a lány fölé hengeredett, és egyetlen lökéssel beléhatolt.
- Te vadember! Te szörnyeteg... te rettenetes... hmmm...
Alexnek fülig ért a szája.
- Szóltál?
Daisy feltörekvő vágya ellen küzdött, eltökélve, hogy nem adja meg magát ilyen könnyen.
- Azt hittem, hogy beteg vagyok, s te egész idő alatt... ah... nyavalyásan bántál velem!
- Vigyázz a nyelvedre!
Daisy felnyögött, és átölelte a férfi csípőjét.
- Ezt olyan valaki szájából hallani, aki épp most szegte meg a hippokratészi esküjét...
Alex felnevetett, amitől Daisy benseje örömtelien lüktetni kezdett. Mikor felnézett a férfi arcába, látta, hogy a feszült, veszélyes idegen, akihez' feleségül ment, eltűnt. Olyan férfi lépett a helyébe, akit még sosem látottá szívszorítóan fiatal, vidám, gondtalan. Nagyot dobbant a szíve.
Alex szeme ragyogott. Szája közé vette a lány alsó ajkát.
- Ó, Alex...
- Hallgass, szerelmem. Hallgass és engedd, hogy szeresselek.
A férfi szavaitól Daisynek száguldani kezdett ereiben a vér. Átvette Alex ritmusát és belekapaszkodott a vállába, miközben könnyek gyűltek a szemébe. Néhány óra múlva szembe kell néznie vele az arénában, de most nem érzett félelmet, csak gyönyört, mely áttáncolt a testén, betöltötte a szívét, és szikrákat hányva szétrobbant.
Később, ahogy ott állt a fürdőszobában, és az előadásra sminkelt, elrepült az elégedettség, amelyet korábban érzett. Bármit akarjon is hinni, addig nincs köztük valódi meghittség, amíg Alexnek titkai vannak előtte.
- Kérsz kávét, mielőtt kimegyünk az esőre? - kiáltotta be a férfi.
Daisy letette a rúzsát, és kilépett a fürdőből. Alex a konyhaszekrénynél állt egy szál farmerban, egyik sárga törülközője a nyakába akasztva lógott. A lány a köntös zsebébe mélyesztette a kezét.
- Azt akarom, hogy ülj le és mondd el, mit csinálsz, amikor nem a cirkusszal vagy!
- Megint itt tartunk?
- Azt hiszem, soha nem is tértünk el ettől. Elegem van, Alex. Tudni akarom.
- Ha arról van szó, amit csináltam...
- Az idézte elő. Nem akarok több titkolózást. Ha nem vagy orvos, sem állatorvos, miből van doktorátusod?
- Mit szólnál a fogászathoz?
Alex olyan reményteljesen nézett, hogy Daisy kis híján elmosolyodott.
- Nem vagy fogorvos. Tudom, hogy nem használod a fogselymet mindennap.
- De igenis használom.
- Hazudsz. Minden másnap, legfeljebb. S te nem az a fajta vagy, aki elmulasztja a kötelességét, bár határozottan neurotikusnak tűnsz.
A férfi felvette a csészéjét a konyhapultról és belebámult.
- Egyetemi tanár vagyok, Daisy.
- Micsoda?
Alex felnézett.
- Művészettörténetet, tanítok Connecticutban egy kis magánegyetemen. Ez az év a kutatóévem.
Daisy számos dologra felkészült, de erre nem, bár, ha belegondolt, nem volt ezen semmi meglepő. A férfi számos árulkodó jelet hagyott. Eszébe jutott, hogy Heather mesélte, Alex egyszer elvitte egy galériába, és beszélt neki a képekről. A lakókocsiban művészeti magazinok hevertek szanaszét, amelyekről azt hitte, a régi lakó hagyta ott őket, ráadásul Alex nemegyszer tett utalást híres festményekre.
Daisy odalépett hozzá.
- Miért lett ebből ekkora titok?
Alex vállat vont, és belekortyolt a kávéba.
- Hadd találjam ki. Ugyanarról van szó, mint a lakókocsi esetében, igaz? Ugyanarról, amiért ezt az utánfutót választottad, és nem a szebbiket? Tudtad; hogy sokkal jobban érezném magam egy egyetemi tanár társaságában, mint egy Alekszej nevűt kozák mellett, és nem akartad, hogy jól érezzem magam.
- Nem hagyhattam, hogy szem elől téveszd, mennyire különbözünk egymástól. Én még mindig cirkuszos vagyok, Daisy. Alekszej, a kozák nagyon is része a személyiségemnek.
- De egyetemi tanár is vagy.
- Csak egy ósdi magánegyetemen.
Daisynek eszébe jutott a kifakult egyetemi póló, amelyben néha aludt.
- Az Észak-karolinai Egyetemre jártál!
- Ott végeztem a tanulmányaimat, és New Yorkban doktoráltam.
- Alig hiszem el.
A férfi megsimogatta hüvelykujjával a lány állát.
- Nem változtat semmin. Még mindig, zuhog, hamarosan előadásunk lesz, s te olyan gyönyörű vagy, hogy pillanatnyilag semmi másra nem vágyom, csak arra, hogy levessem a köntösödet, és megint doktorosdit játsszam veled.
Daisy kényszerítette magát, hogy félretegye az aggodalmát és élvezze a pillanatot.
- Bátor ember vagy.
- És miért?
- Mert ezúttal te leszel a beteg.
Aznap az esti előadás közben feltámadt a szél. Amikor a sátorponyva oldala akár egy hatalmas fújtató ritmikusan dagadni és zsugorodni kezdett, Alex fittyet hányva Sheba jóslatára, hogy a vihar elvonul, utasította Jacket, hogy szakítsa félbe az előadást.
A porondmester visszafogott hangon bejelentette a közönségnek, hogy biztonsági okokból le kell bontani a sátrat, és mindenkinek visszatérítik a jegy teljes vételárát. Miközben Sheba füstölgött, és az elmaradt bevételt számolta, Alex pattogós zenét játszatott a zenekarral, hogy gyors távozásra sarkallja a tömeget.
Néhányan a sátor védőteteje-alatt akarták átvészelni az esőt, őket külön noszogatni kellett. Miközben a kiürítésnél segédkezett, Alexnek egyfolytában Daisyn járt az esze, hogy vajon követi-e az utasításait, és a vezetőfülkében marad-e, míg a vihar elvonul.
Mi van,, ha nem azt teszi, amit mondott neki? Mi van, ha most is kint van a szélviharban, és valakinek az elveszett gyermekét keresi, vagy egy idős nézőnek segít a kocsijához eljutni? A fenébe, Daisynél ez egyáltalán nem elképzelhetetlen. A szíve felülkerekedik a józan eszén, és egy pillanatig sem gondol, a saját-biztonságára, ha valakit veszély fenyeget.
Kiverte a hideg veríték, és minden önuralmára szüksége volt, hogy nyugodtnak lássék, mialatt a tömeg elvonult. Azt mondogatta ínagának, hogy Daisyvel minden rendben van, s még mosolyognia is sikerült, mikor eszébe jutott, hogy túljárt a lány eszén. Az alatt a rövid idő alatt, amióta együtt vannak, többet nevetett, mint egész életében. Soha nem tudta, mi lesz Daisy következő lépése; úgy érezte magát mellette, mint aki most éli első gyerekkorát. Mit fog tenni, ha a lány elmegy? Nem akart erre gondolni. Majdcsak átvészeli ezt is, ahogy minden mással is megbirkózott az életben. Magányosan élt, ahogy szeretett.
Mikor az utolsó ember is elhagyta a sátrat, a szél felerősödött, csapkodta és lebegtette a nedves ponyvát. Alex attól félt, hogyha nem bontják le gyorsan a sátrat, szétszakad, s egyik csoporttól a másikig rohangálva adta az utasításokat, és segített meglazítani a köteleket, hogy a póznákat ki lehessen húzni. Az egyik munkás túl gyorsan engedte el a kötelet, az az arcába vágott, de már nem először volt ilyesmiben része, így hát ügyet sem vetett a fájdalomra.
Hideg eső folyt le a nyakán, jutott a szemébe is és elvakította, a szél a, mellére tapasztotta az esőkabátját, s ő másra sem tudott gondolni; miközben dolgozott, csak Daisyre. Kérlek, maradj a vezetőfülkében, angyalom. Ott biztonságban vagy. Biztonságban, nekem.
Daisy Sinjun ketrecének közepén kuporgott a tigris mellett, s az eső csak úgy záporozott rájuk a rácsokon át. Alex nem tartotta biztonságosnak a lakókocsit a viharban, s utasította őt, hogy maradjon a vezetőfülkében a vihar elmúltáig. Éppen oda igyekezett, amikor meghallotta Sinjun üvöltését, és tudta, hogy a vihar megrémítette az állatot.
Ott felejtették, kitéve a természeti erőknek, miközben a munkások a sátrat bontották. Először megállta a ketrec előtt, de a szél olyan erősen fújt, és annyira szakadt az eső, hogy kénytelen volt menedékbe húzódni: Sinjun őrjöngött, mikor Daisy megpróbált fedezékbe bújni, így nem maradt más választása, mint bemászni a fenevad mellé.
Sinjun körbefogta, mint egy nagy öreg macska. Daisy érezte, ahogy nyugodt lélegzése ott lüktet a hátán, s testének melege megvédi a hidegtől. Mikor még jobban befészkelte magát az állat bundájába, szinte ugyanolyan békességet érzett, mint pár árával ezelőtt Alex karjában feküdve.
Daisy nem volt a vezetőfülkében. Nem volt a lakókocsiban.
Alex átrohant a vásártéren, eszeveszetten kereste a lányt. Vajon most mit csinált? Hová ment? A fenébe is, minden az ő hibája. Tudta, milyen meggondolatlanságokra Gépes a lány, jobban kellett volna vigyáznia rá. Abban a pillanatban, ahogy a vihar kitört, vissza kellett volna vinnie Daisyt a vezetőfülkébe és a kormányhoz kötözni.
Mindig büszke volt rá, hogy meg tudta őrizni a hidegvérét a válsághelyzetekben, de most képtelen volt gondolkodni. A vihar gyorsan elvonult, miután lebontották a sátrat, Alex pár perc alatt futólag felbecsülte a kárt. Néhány sirály ütközött az egyik teherautó szélvédőjének, és egy elárusítókocsi felborult. A ponyván itt-ott egy-két szakadás támadt, de komolyabb kár nem keletkezett, így a férfi nekiláthatott, hogy megkeresse Daisyt. Mikor azonban a vezetőfülkéhez érve nem találta a lányt, kitört rajta a pánik.
Miért nem figyelt rá jobban? Daisy túlságosan törékeny volt ehhez az élethez, túlságosan bizakodó. Istenem, add, hogy ne legyen semmi baja!
A vásártér másik végéből egy zseblámpa fényét látta megvillanni, de az egyik nyerges vontató eltakarta előle a kilátást. Rohanni kezdett, s mikor meghallotta Daisy hangját, az izmai elgyengültek a megkönnyebbüléstől. Megkerülte -a vontatót, és arra gondolt, még soha életében nem tárult gyönyörűbb látvány a szeme elé annál, mint amikor megpillantotta a feleségét, ahogy kezében a zseblámpával két munkást irányított, akik visszarakták Sinjun ketrecét az állatkertet szállító teherautóba.
Alex szerette volna megrázni őt, amiért így ráijesztett, de ellenállt a kísértésnek. Nem Daisy hibája, hogy belőle nyúlszívü jajveszékelő lett.
Mikor Daisy észrevette, ajka olyan örömteli mosolyra húzódott, hogy Alexet a lába ujjáig elöntötte a melegség.
- Hát megvagy! Úgy aggódtam érted!
A férfi megköszörülte a tarkátés nagy levegőt vett.
- Segítsek?
- Azt hiszem, mindjárt végzünk. Azzal Daisy bemászott a teherautóba.
Bár Alex semmire sem vágyott jobban, mint visszavinni a lányt a lakókocsiba és reggelig szeretni, mostanra már eléggé ismerte ahhoz, hogy tudja, bármivel fenyegetné is, akkor sem tudná rávenni, hogy előbújjon abból a teherautóból, amíg meg nem győződött róla, hogy a rá bízott állatok biztonságba kerültek éjszakára. Ha Alex hagyná, talán még esti mesét is mondana nekik.
Daisy végre előbukkant, pillanatnyi tétovázás nélkül kitárta a kezét, és a rámpa tetejéről a férfi karjába vetette magát. Mikor Alex magához szorította, rájött, hogy pontosan ez tetszett neki a lányban annyira. Az, hogy nem tétovázott. Tudta, hogy ő elfogja kapni, történjék bármi is.
- A vezetőfülkében maradtál, amíg a vihar tombolt? - Kétségbeesett, erőteljes csókot nyomott Daisy nedves hajára...
- Ööö... mondjuk úgy, hogy meleg helyen voltam.
- Helyes. Menjünk vissza a lakókocsihoz. Mindkettőnknek szüksége van egy forró fürdőre.
- Előbb...
- Meg kell nézned Tatert. Veled megyek.
- Ezúttal ne nézz rá haragosan.
- Soha nem nézek rá haragosan.
- Legutóbb is azt tetted. Rosszulesik neki.
- Nincsenek...
- Igenis vannak érzései.
- Elkényezteted.
- Tater érzékeny, nem elkényeztetett. Nagy különbség. Alex sokatmondó pillantást vetett rá.
- Hidd el, tudom, mi a különbség érzékenység és elkényeztetettség között.
- Azt akarod mondani...
- Bóknak szántam.
- Nem úgy hangzott.
Alex egész úton civakodott vele, míg oda nem értek az elefántig, de egy pillanatra sem engedte el a lány kezét. És egy pillanatra sem tudta letörölni arcáról a mosolyt.
18
Június és július a turné kellős közepét jelentette a Quest Fivérek Cirkusza számára. A csapat Pennsylvania és Ohio kisvárosain át nyugat felé vette útját. Kisebb-nagyobb folyók mentén haladtak, s igazi kisvárosokban léptek fel, amelyekről a híres nagy show-műsorok szervezői elfeledkeztek, olyan bányavárosokban, ahol már nem működtek bányák, olyan iparvárosokban, amelyekben már rég bezárták a gyárakat. A nagyipar megfeledkezett Pennsylvania és Ohio átlagembereiről, de a Quest Fivérek Cirkusza nem, és a társulat folytatta vándorlását.
Augusztus első hetében átléptek Indianába, s Daisy soha nem volt boldogabb. Úgy érezte, mintha újjászületett volna, erős és magabiztos lett, olyan, aki képes kiállni önmagáért. Sinjun kiszabadulása óta kivívta magának a többiek tiszteletét, és többé már nem közösítették ki őt. A showgirlök megosztották vele a pletykákat, a bohócok kikérték a véleményét, legújabb trükkjeikről. Brady szívesen kereste a társaságát, hogy eldiskuráljanak politikáról, és azzal kínozza, hogy súlyzózásra bírja izmai megedzése érdekében.
Heather mindennap meglátogatta, de csak ha Alex nem volt a közelben.
- Tanultál pszichológiát? - kérdezte a kislány egy krá augusztusi délután, mikor Daisy elvitte egy McDonald's étterembe Kelet-Indiana egyik városában, ahol felléptek.
- Egy ideig. Aztán másik iskolába írattak, és abba kellett hagynom. - Daisy felkapott egy sült krumplit, beleharapott, aztán visszatette. Az utóbbi időben a gyomra tiltakozott a sült ételek ellen. A derekára szorította a kezét, és arra összpontosított, amit Heather mond.
- Azt hiszem, én pszichológus szeretnék lenni, ha felnövök, vágy valami hasonló. Úgy értem, azok után, amiken keresztülmentem, biztosan tudnék segíteni más gyerekeknek.
- Ez kétségtelen.
Heather gondterheltnek látszott, ami egyáltalán nem volt szokatlan. Nem a gondtalan tinédzserek életét élte, és Daisy tudta, hogy az ellopott pénz még mindig mázsás súllyal nyomja a lelkiismeretét, bár soha nem említette.
- Nem mondta Alex, hogy… kis hülye vagyok vagy valami hasonló?
- Nem, Heather. Biztos vagyok benne, hogy már rég elfelejtette az, egészet.
- Amikor eszembe jut, hogy mit tettem, szeretnék elsüllyedni a szégyentől.
- Alex már hozzászokott, hogy a lábai elé vetik magukat a nők. Őszintén szólva, szerintem már észre sem veszi.
- Tényleg? Csak azért mondod, hogy vigasztalj.
- Nagyon kedvel téged, Heather. És egyáltalán nem gondolja, hogy kis hülye vagy.
- Biztosan megijedtél, amikor rajtakaptál minket.
Daisy elnyomott magában egy mosolyt.
- Egy idősebb nő számára nagy fenyegetést jelent, ha egy fiatal lány odavan a férjéért.
Heather bölcsen bólintott.
- Igen. De azt soha nem gondoltam volna, Daisy, hogy Alex beléd habarodik. Komolyan. Jill, Madeline meg a többiek arról beszélnek, hogy már észre sem veszi őket, még akkor sem, ha bikiniben napoznak. Azt hiszem, nagyon zabosak miatta.
- Heather...
- Bocsánat. Zavarja őket.- A kislány gondolataiba merülten beleharapott a hamburgerjébe. - Kérdezhetek valamit? A... szexről. Úgy értem, nem vagy zavarban közben?
Daisy észrevette, hogy a kislány tövig lerágta a körmét, és tudta, hogy ebben nem a szex miatti aggodalma a ludas, hanem a bűntudata.
- Ha helyesnek tartod, akkor nincs mit szégyellni rajta.
- De honnan tudod, hogy helyes-e?
- Nem szabad elsietni, és meg kell ismerned a partnered. És Heather, várj vele, amíg férjhez mész.
Heather a szemét forgatta.
- Ma már senki sem, várja meg az esküvőt.
- Én megvártam.
- Igen, de te...
- Csodabogár vagyok.
- Igen. Jó értelemben... - A kislány szeme elkerekedett, és Daisy hetek óta most először látta felcsillanni. Letette a kóláját. - Ó, istenem, ne nézz oda!
- Hova?
- Az ajtóra. Most jön be. A fiú, aki ott csellengett tegnap a cirkusznál, hogy beszéljen: velem: Olyan... ó, istenem, olyan helyes.
-Hol?
- A pultnál. Ne nézz oda! Fekete póló és rövidnadrág van rajta. Most, de ne vegye észre, hogy őt nézed.
Amilyen hanyagul csak tudta, Daisy átfésülte tekintetével a pultot. Észrevette a fiút, aki a menüt tanulmányozta.
Egykorú lehetett Heatherrel, borzas barna hajjal és imádnivalóan bárgyú arckifejezéssel. Daisy örült, hogy Heather ez egyszer vérbeli tizenévesként viselkedik, nem pedig úgy, mint aki az egész világ terhét a vállán cipeli.
- Mi van, ha meglát? - kényeskedett Heather. - Ó, a francba! A hajam...
- Ne káromkodj! És a hajad nagyon szép.
Heather leszegte a fejét, és Daisy tudta, hogy a fiú feléjük közelít.
- Szia.
Heather nagy gonddal kavargatta a jeget a kólájában, mielőtt felpillantott.
- Szia.
Mindketten elpirultak, s Daisy le merte volna fogadni, hogy mindketten azon törik a fejüket, milyen jópofa dolgot mondhatnának. Végül a fiú kibökte.
- Mi újság?
- Semmi.
- Ma is ott leszel? Úgy értem, a cirkusznál.
- Igen.
- Rendben.
- Igen, ott leszek.
Ismét hosszú szünet, ezúttal Heather törte meg.
- Ő Daisy. Talán emlékszel rá az előadásról. Ő a legjobb barátom. Daisy, ez itt Kevin.
- Helló, Kevin.
- Szia. Jó voltál a show-ban.
- Köszönöm-.
Mivel a beszélgetésnek ez a vonala kimerült, a fiú visszafordult Heatherhöz.
- Én és Jeff, őt nem ismered, de nagyon rendes srác, arra gondoltunk, találkozhatnánk.
- Rendben.
- Majd meglátogatunk.
- Igen, az jó lesz.
Csend.
- Na jó, akkor szia.
- Igen, akkor szia.
Mikor a fiú elment, Heather arcán ábrándos kifejezés jelent meg, melyet szinte azonnal aggodalom váltott fel.
- Gondolod, hogy tetszem neki?
- Határozottan.
- Mit mondjak, ha randizni hív két előadás között? Tudod, hogy apa nem fog elengedni.
- Meg kell mondanod Kevinnek az igazat. Apád nagyon szigorú, és harmincéves korodig nem randizhatsz. - Heather ismét a szemét forgatta, de Daisy nem hagyta magát leszerelni.
Beleélte magát Heather helyzetébe. Jót tenne neki egy kis románc, még ha csak fél napig tart is. Az átlagos kamaszok életét kell élnie, nem pedig vezekelnie. De tudta, hogy Heathernek igaza van, és Brady meg fogja neki tiltani.
- Mi lenne, ha ott maradnátok a cirkuszban Kevinnel? Biztosan tetszene neki. Ha kiültök a teherautók mellé, apád szemmel tarthat benneteket, mégis kettesben lennétek.
- Azt hiszem, ez jó ötlet. - Heather esedezve Összeráncolta a homlokát. - Beszélnél apával, hogy biztosan ne zavarjon?
- Persze.
- Nehogy valami ostobaságot mondjon Kevin előtt. Kérlek, Daisy.
Megteszem, ami tőlem telik.
Heather lehajtotta a fejét, -és mutatóujjával az üres sült krumplis zacskót piszkálta. Válla előregörnyedt, s Daisy látta, hogy megint erőt vesz rajta a bűntudat.
- Ha arra gondolok, mit tettem veled, egy rohadt tolvajnak... vagyis tolvajnak érzem magam. – Felnézett - Ugye, tudod, hogy sajnálom?
- Igen. - Daisy nem tudta, hogyan segíthetne rajta. Heather megpróbált minden lehetséges módon vezekelni a bűnéért. Egyet nem tett meg, hogy megmondja apjának az igazat, de Daisy ezt nem is akarta. Heather kapcsolat az apjával így sem volt felhőtlen, s a vallomás csak megnehezítené a helyzetet.
- Daisy, én soha... az a dolog Alexszel csak azért volt, mert éretlen voltam. Ő olyan kedves volt hozzám, de most már nem akarok tőle semmit, ha esetleg aggódnál emiatt.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - Daisy gyorsan összerakta -a tálcájukat, nehogy Heather észrevegye, hogy mosolyog.
A kislány elfintorította az orrát.
- Ne vedd sértésnek, Daisy. Szexi meg minden, de túl öreg.
Daisy majdnem felnevetett.
Heather a pult felé pillantott, ahol Kevin végre leadta a rendelését.
- Olyan helyes.
-Alex?
Heather rémülten nézett.
- Nem! Kevin!
- Á, nos, Alex nem olyan, mint Kevin, azt meg kell hagyni.
Heather komoly arccal bólintott.
- Az biztos.
Daisy már nem bírta tovább. Kipukkadt belőle a nevetés, és legnagyobb örömére Heather is csatlakozott hozzá.
Mikor visszaértek a vásártérre, Heather megkereste Shebát, hogy együtt gyakoroljanak. Daisy kipakolta a vásárolt élelmiszereket, és egy helyre gyűjtötte az állatok számára beszerzett kiegészítő táplálékot, s hálás volt, amiért Alex egyszer sem tiltakozott a többletkiadás miatt. Most, hogy már tudta, szegény egyetemi tanár, még körültekintőbben próbálta beosztani a kosztpénzt, de inkább megnyirbálta volna a saját élelmiszeradagjukat, mint hogy az állatokéból elvegyen.
Az lett a szokása, hogy előbb elment az elefántokhoz Taterért, majd együtt indultak az állatkertbe. Sinjun általában ügyet sem vetett az elefántbébire, most azonban felemelte büszke fejét, és gőgös leereszkedéssel nézett riválisára.
Engem szeret a legjobban, te idegesítő polyás, ezt ne felejtsd el.
Lallipopot és Chestert Daisy kikötötte a sátoron kívül, Tater pedig elfoglalta szokásos helyét a közelben, ahol egy rakás friss széna várta. Daisy odalépett Sinjunhoz, kezét bedugta a rácson, és megvakarta a ragadozó füle tövét. ,A tigris lealacsonyítónak tartotta, ha kölyöknyelven beszéltek hozzá, ezért Daisy nem gügyögött neki, ahogy a többieknek.
A lány nagyra értékelte az állatokkal töltött időt. Sinjun kivirult, a gondoskodástól, narancssárga szőre egészségesen fénylett. Néha kora reggel, amikor még minden csendes volt, és elhagyatott, helyen táboroztak, Daisy kiosont Alex mellől a puha ágyból, és kiengedte Sinjunt a ketrecből hogy a hatalmas macska szabadon rohangálhasson egy kicsit.
Pajkosan játszottak a harmatos fűben, Sinjun gondosan behúzta karmait, Daisy pedig éber pillantásokkal fürkészte a tájat, nehogy meglepje őket egy másik koránkelő. Miközben
Meg fogom.
Mondd meg.
Hamarosan. Hamarosan megmondom.
Mennyi időbe telik, amíg a benne növekvő új élet megmozdult Nem lehet több hathetes terhesnél, úgyhogy még eltart egy ideig. Mivel soha nem hagyott ki egyetlen fogamzásgátló tablettát sem, a stressznek tulajdonította a tüneteket, de miután a múlt héten az egyik kamionosparkoló mosdójában hánynia kellett, vett egy terhességé tesztet és kiderült az igazság.
Daisy Sinjun fülét birizgálta. Tudta, hogy nemsokára el kell mondania Alexnek, de még nem készült fel rá. Először felzaklatja majd a hír - efelől nem áltatta magát -, de mihelyt hozzászokik a gondolathoz, örülni fog neki. Örülnie kell, erősködött magában Daisy. Alex szereti őt. Csak még nem ismeri el. S szeretni fogja a gyermeküket is.
Bár még nem mondta ki hangosan azokat a szavakat, amelyeket ő hallani szeretett volna, Daisy tudta, hogy a férfi mély érzéseket táplál iránta. Mire vélje különben a szemében tükröződő gyengédséget a legváratlanabb pillanatokban, vagy az elégedettséget, ami csak úgy sugárzott belőle, amikor együtt voltakt Gyakran el sem akarta hinni, milyen keveset nevetett Alex régen, kapcsolatuk legelején.
Daisy tudta, hogy a férfi kedveli a- társaságát. Azonkívül, amit a lakókocsiban és minden reggel a vezetőfülkében egymás közelében töltöttek, miközben utaztak, sokkal többet voltak együtt, mint a legtöbb házaspár, Alex mégis napközben is megkereste, hogy elmeséljen neki egy történetet, amelyről tudta, hogy tetszeni fog neki, vagy hogy kizsörtölődje magát egy helyi hivatalnok miatt, avagy hogy megpaskolja a fenekét, mintha a tulajdona lenne. Étzéseik a délutáni matiné és az esti előadás között mindkettejük számára fontos rituálévá váltak. Munka után esténként pedig olyan szenvedéllyel és felszabadultan szerették egymást, aminek korábban Daisy még a létezéséről sem tudott.
Nem tudta elképzelni az életét a férfi nélkül, s ahogy teltek a napok, és Alex nem említette többé a válást, tudta, hogy a férje sem akarja a szakítást. Ez volt az igazi oka annak, hogy nem akart még szólni neki a gyerekről. Időt akart neki adni, hadd szokjék hozzá a gondolathoz, hogy szereti őt.
Másnap reggel elszabadult a pokol. Nem sokkal azután, hogy Daisy kisurrant a lakókocsiból, Alex felébredt, és ott találta őt a kihalt mezőn a teherautók mögött, amint Sinjunnal játszott. A férfi még két órával később is feldúlt volt.
Ma Daisy volt a soros a vezetésben. Mióta Alex rájött, hogy Daisy nem fogja elkoptatni a fogaskerekeket, és élvezi, ha a kormány mögött ülhet, felváltva vezettek.
- Nekem kellene vezetnem - mondta a férfi. - Lefoglalnám a kezem, és nem éreznék késztetést, hogy, kitekerjem a nyakad.
- Nyugi, Alex.
- A fenét nyugi!
Daisy megdöbbent.
A férfi dühösen nézett rá.
- Ígérd meg, hogy többet nem engeded ki Sinjunt a ketrecből.
- Nem városban voltunk, egy teremtett lélek sem mászkált a környéken, tehát lennél szíves abbahagyni az aggodalmaskodást?
- Ez egyáltalán nem úgy hangzik, mint egy ígéret.
Daisy kinézett a kétsávos autópálya mellett húzódó indianai síkságra.
- Észrevetted, hogy Jill és Jack milyen sok időt tölt együtt az utóbbi időben? Nem lenne mulatságos, ha összeházasódnának? Már a nevük miatt is.
- Ne tereld másfelé a beszélgetést, és add a szavad, hogy többé nem fogod veszélybe sodorni magad. - Alex kortyolt egyet a kezében szorongatott agyag kávéscsészéből.
- Tényleg azt hiszed, hogy Sinjun képes lenne bántani?
- Nem házimacska, még ha te úgy bánsz is vele. A vadállatok kiszámíthatatlanak. Nem engedheted ki többet a ketrecéből, megértetted? Semmilyen körülmények között.
- Feltettem egy kérdést. Gondolod, hogy bántanai
- Szándékosan nem. Kötődik hozzád, az biztos, de rengeteg cirkuszi történet kering arról, hogy kezelhetőnek tartott állatok a gondozóik ellen fordultak. És Sinjun minden, csak nem kezelhető.
- Velem van, és gyűlöl, a ketrecben lenni. Tényleg, Már mondtam, hogy soha nem engedem ki lakott terület közelében. Te is láthattad, hogy ma reggel senki nem járt arra. Ha van valaki a közelben, nem nyitom ki az ajtaját.
- Felesleges tovább beszélni erről, mert soha többé nem nyithatod ki az ajtaját. - Alex felhörpintette maradék kávéját, és letette a csészét a padlóra. - Mi történt azzal a nővel, akit feleségül vettem? Azzal, aki úgy vélekedett, hogy civilizált emberek nem kelnek fel tizenegy előtt?
- Hozzáment egy cirkuszi csavargóhoz.
Daisy hallotta, amint a férfi felkacag, és ismét az útra figyelt. Tudta, hogy Alex lezártnak tekinti a dolgot Sinjunnal kapcsolatban, s remélte, hogy nem vette észre, ő nem ígért meg semmit.
Heather bezárta a lakókocsijuk ajtaját, és kilépett az éjszakába. Sárga garfieldos pamut hálóinget viselt, meztelen lába belesüppedt a nedves fűbe. A sátrat lebontották, de túlságosan lefoglalta belső zaklatottsága ahhoz, hogy a cirkusz költözésének ismerős látványa eljusson a tudatáig. Figyelmét az apjára összpontosította, ahogy ott ült a lakókocsi mellett egy fehér-kék csíkos nyugszékben, és a szivarját szívta, amit hetente egyszer engedélyezett magának.
Most egyetlen nő sem legyeskedett körülötte. Sem showgirlök, sem városi lányok, akik mindig futottak utána.-Az apja szexuális élete teljesen hidegen hagyta a kislányt, még ha tudott is róla. De Brady legalább gondoskodott arról, hogy Heather ne ismerje a részleteket, amit a lány nem mondhatott el a bátyjairól. Apja mindig kifogásolta, hogy Matt és Rob trágárul beszélnek előtte,
Brady még nem vette észre, s ismét szippantott egyet a szivarjából, melynek a vége felparázslott. Heather egy falatot sem evett vacsorára, mégis hányingere támadt már a puszta gondolattól, hogy mi vár rá ma este. Bárcsak bedughatná az ujját a fülébe, és elhallgattathatná lelkiismerete hangjait, de azok minden egyes nappal egyre hangosabbak lettek. Odáig jutott, hogy éjjel nem tudott aludni, és semmilyen étel nem maradt meg a gyomrában. Nagyobb büntetés lett számára eltitkolni, mint elárulni az igazságot.
- Apa, beszélhetnék veled? - A torkában hatalmas gombóc nőtt, és rekedten törtek elő belőle a szavak.
- Azt hittem, alszol.
- Nem tudok aludni.
- Már megint? Mi van veled az utóbbi időben?
Heather a kezét tördelte. Brady őrjöngeni fog, ha elmondja neki, de képtelen volt tovább így élni, tudva, mennyi bajt okozott Daisynek, és nem csinált semmit, hogy jóvátegye.
Ha kiderült volna Daisyről, hogy egy kis szajha, akkor minden más volna, de ő volt a legkedvesebb teremtés, akivel Heather találkozott. Néha azt kívánta, bárcsak Daisy feladta volna az elején. Akkor mostanra már túl lenne az egészen.
- Mi a baj, Heather? Még mindig a ma esti tévesztéseden rágódsz?
- Nem.
- Talán elgondolkodhatnál rajta. Nem értem, miért nem tudsz jobban koncentrálni. Amikor Matt és Rob annyi idősek voltak, mint te...
- Én nem vagyok Matt és Rob! - A lány pattanásig feszült idegei felmondták a szolgálatot. - Mindig Matt és Rob, Matt és Rob! Ők mindent tökéletesen csinálnak, én meg egy csődtömeg vagyok!
- Nem ezt mondtam.
- De gondoltad. Mindig összehasonlítasz velük. Ha a mama halála után veled élhettem volna, és nem kellett volna Terry néninél laknom, mostanra már sokkal jobb lennék.
Brady nem gurult be. Ehelyett megdörzsölte a karját, és Heather tudta, hogy kínozza az íngyulladása.
- Heather, azt tettem, amit helyesnek tartottam. Itt keményen kell gürcölni. Jobb életet akartam neked.
- Jól érzem itt magam. Szeretem a cirkuszt.
- Nem érted.
Heather leült az apja mellé, mert már nem bírt tovább állni. Ez volt élete legjobb és legrosszabb nyara. Jó Daisy és Sheba miatt. Bár ők nem jöttek ki egymással, vele mindketten törődtek. Soha nem mondta meg Daisynek, de szerette hallgatni a prédikációit a káromkodásról, a dohányzásról, a szexről és a többi dologról. Azonkívül Daisy nagyon szórakozató volt, babusgatta, mindig megsimogatta a karját vagy a hátát.
Sheba másképp törődött vele. Pártját fogta, amikor a bátyjai kellemetlenkedtek, s gondoskodott róla, hogy tisztességes étel kerüljön a gyomrába, ne csak néhány sebtiben bekapott falat. Segített megtanulni az akrobatamutatványokat, és nem kiabált akkor sem, amikor Heather fintorgott. Sheba is dédelgette, összeborzolta a haját, kiigazította a testtartását, vagy csak megpaskolta a vállát fellépés után.
Az is a jó dolgok közé tartozott, fogy a múlt héten megismerkedett Kevinnel. Megígérte, hogy ír, s ő válaszolni fog neki. A fiú nem csókolta meg aznap este, de Heather szerint szerette volna.
Bárcsak ne lett volna minden más rettenetes ezen a nyáron. Megalázkodott Alex előtt, s sikítani szeretett volna, valahányszor ez eszébe jutott. Brady szüntelenül mérges volt rá. De a legrosszabbat Daisyvel tette, s egy percig sem, volt képes tovább elviselni ezt a szörnyűséget.
- Apa, mondanom kell valamit. - Összekulcsolta az ujjait. - Valami rosszat.
A férfi megdermedt.
- Ugye, nem vagy terhest
- Nem! - A lány arcából kifutott a vér. - Te mindig a legrosszabbat gondolod rólam!
Brady visszasüppedt a székbe.
- Sajnálom, drágám. Csak arról van szó, hogy kezdesz felnőni, és nagyon csinos lettél, Aggódom miattad.
Ez volt a legkedvesebb szava hozzá egész nyáron, de Heather tudta, hogy amiatt, amit mondania kell, az utolsó is. Talán először Shebával kellett volna beszélnie, de ő nem Shebától félt, hanem az apjától. Könnyek égették a szemét, de visszatartotta a sírást, mert a férfiak gyűlölik a könnyeket. Matt és Rob azt mondta, hogy csak a pisisek sírnak.
- Elkövettem valamit. S nem tudom többé magamban tartani.
A férfi nem szólt. Csak nézte a lányt és várt.
- Olyan, mintha ez a borzalom egyre nőne bennem, és nem tudok neki megálljt parancsolni.
- Talán megkönnyebbülsz, ha elmondod.
- Én... - nagyot nyelt. - A pénz… amikor mindenki azt hitte, hogy Daisy lopta el... - Kibuktak belőle a szavak. - Én voltam.
Brady egy pillanatig nem csinált semmit, aztán talpra ugrott.
- Micsoda!
Heather felnézett rá, s még a sötétben is jól látta apja dühös arcát. Görcsbe rándult a gyomra, de folytatta.
- Én voltam. Elvettem a pénzt, aztán besurrantam a lakókocsijukba, és elrejtettem a bőröndjébe, hogy mindenki azt higgye, ő tette.
- Nem tudom elhinni! - Az apja fellendítette a lábát, és kirúgta alóla a széket, amin ült. Mielőtt Heather a földre pottyant volna, megfogta a karját és felrántotta. - Miért csináltad? A fenébe! Miért hazudtál
A lány rémülten próbált meg elhúzódni, de Brady nem engedte el, s Heather nem tudta tovább visszatartani a könnyeit.
- Bajba akartam keverni Daisyt.
- Te kis alattomos.
- Már bocsánatot kértem tőle! -zokogta: - Barátok vagyunk! Nem akartam...
A férfi erőteljesen megrázta.
- Alex tudja?
- N-nem.
- Hagytad, hogy egész idő alatt mindenki tolvajnak tartsa Daisyt, miközben te voltál az. Rosszul vagyok tőled.
Brady hirtelen minden figyelmeztetés nélkül vonszolni kezdte a lányát a vásártéren át. Heathernek záporoztak a könnyei, s annyira félt, hogy vacogott a foga. Tudta, hogy az apja mérges lesz, de azt nem hitte volna, hogy ennyire.
Brady elráncigálta Sheba lakókocsija mellett, mely az Alexéké közelében állt. Felemelte az öklét, és bedörömbölt az ajtón. Bent fény gyúlt, s rögtön utána megjelent Alex.
- Mi a baj, Brady?
Daisy kidugta a fejét Alex válla felett, s mikor meglátta Heathert, megrémült.
- Mi történt?
- Mondd meg neki - követelte az apja.
Heather zokogott.
- Én vagyok, aki...
- Nézz rá, amikor hozzá beszélsz! - Megragadta a lány állát és felemelte. Nem okozott neki fájdalmat, csak kényszerítette, hogy Alex szemébe nézzen. Heather inkább meghalt volna.
- Én vettem el a pénzt! - kiáltotta. - Nem Daisy volt. Hanem én! Belopóztam a lakókocsitokba, és elrejtettem a bőröndjébe.
Alex egész teste szinte kővé dermedt, s az arckifejezése annyira hasonlított az apjáéra, hogy Heather visszahőkölt.
Daisy rémülten felsikoltott. Sikerült valahogy törékeny testével félrelökni Alexet az útból, és lerohant mellette a fémlépcsőn. Kinyújtotta a karját Heather felé, de Brady elrántotta előle a lányt.
- Nehogy megessen rajta a szíved! Heather gyáván viselkedett, és megígérem, hogy meglakol érte.
- De én nem akarom, hogy megbüntesd! Hónapokkal ezelőtt történt. Már nem számít.
- Ha eszembe jut, milyen sokszor bántottalak...
- Nem érdekes. - Daisy arca ugyanazt az eltökélt kifejezést öltötte, mint akkor, amikor Heathert szokta dorgálni, ha csúnyán beszélt. - Ez az én dolgom, Brady. Az enyém és Heatheré.
-Tévedsz! Az én vérem és húsom, én tartozom érte felelősséggel, és soha nem hittem volna, hogy megérem a napot, amikor úgy kell majd szégyellnem magam, mint most. - Alexre pillantott. - Tudom, hogy a cirkuszra tartozik, de nagyra értékelném, ha rám bíznád a dolgot.
Heather visszariadt az Alex szemében látott ridegségtől, mikor a férfi bólintott.
- Alex, ne! - Daisy ismét oda akart rohanni a lányhoz, de Alex elkapta és visszahúzta.
Brady szó nélkül elvonszolta Heathert a lakókocsik között, s a lány még életében nem félt ennyire. Apja soha nem emelt rá kezet, de ő sem csinált még soha ilyen szörnyűséget.
A férfi hirtelen megtorpant, mikor Sheba előbukkant lakókocsija árnyékából. Virágokkal és madarakkal díszített zöld kínai selyemköntösét viselte, és Heather annyira megörült neki, hogy már éppen a karjába akarta vetni magát, amikor meglátta az arcát, és rádöbbent, hogy az asszony mindent hallott.
Heather lehajtotta a fejét, és ismét eleredt a könnye.
Most már Sheba is gyűlöli. Gondolhatta volna. Sheba mindennél jobban megvetette a lopást. Az asszony hangja megremegett.
- Beszélni akarok veled, Brady.
- Később. Dolgom van.
- Most. - Sheba ellentmondást nem tűrően intett a fejével. - Feküdj le, Heather, holnap reggel apádnak és nekem az lesz az első dolgunk, hogy számolunk.
Mit törődsz vele? - akarta kiáltani Heather. Gyűlölöd Daisyt. De tudta, hogy most már nem ez számít. A cirkusz rendszabályainak betartását illetően Sheba ugyanolyan könyörtelen, mint az apja.
Brady szorítása kissé megenyhült, s Heather elmenekült. Miközben a hálószobája nyújtotta biztonság felé rohant, tudta, most az utolsó esélyét is eljátszotta, hogy az apja megszeresse őt.
19
Brady dühös volt Shebára.
- Nem akarom, hogy beleüsd ebbe az orrodat.
- Időt adok neked, hogy lehiggadj. Gyere be.
A férfi feldübörgött a lépcsőn, és felrántotta a fémajtót. Túlságosan feldúlt volt ahhoz, hogy figyelmet szenteljen a költséges beépített bútoroknak és a drága berendezésnek, amely Sheba lakókocsiját igazi luxusotthonná tette a cirkusznál.
- Tolvaj! A lányom egy átkozott tolvaj! Szándékosan kente Daisyre. - Brady félretolt egy pár kézi súlyzót, hogy lerogyjon a kanapéra, majd a hajába túrt.
Sheba elővett egy üveg Jack Danielst a konyhaszekrény felső polcáról, és jókora adagot töltött két pohárba. Egyikőjük sem volt nagy piás, s Brady meglepődött, mikor az asszony legurította a torkán a saját italát, és csak azután nyújtotta oda neki a másik poharat. Járás közben köntöse elcsúszott a csípőjén, s elvonta Brady figyelmét, még ha csak egy pillanatra is a nyomorúságáról.
Sheba képes volt pépet csinálni az agyából. Egyáltalán nem tetszett neki a dolog, s kezdettől fogva küzdött ellene. Az asszony férfifaló volt, felfuvalkodott, önfejű és elkényeztetett. Minden helyzetben az ő szavának kellett döntenie, amit Brady soha nem engedett volna meg egy nőnek, bármennyire vonzódjék, is hozzá. S afelől nem volt kétsége, hogy vonzódik Sheba Questhez. Ő a legizgatóbb asszony, akivel valaha találkozott. És a legdühítőbb.
Az asszony átnyújtotta neki a whiskyt egy vastag pohárban, majd leült mellé a kanapéra. A köntöse szétnyílt, s láthatóvá vált a lába a bokájától a combjáig. Feszes és izmos volt, s mivel figyelté, hogyan dolgozik a trapézosokkal, Brady tudta, hogy erős. A lakókocsiban mindenfelé edzésfelszerelések hevertek szanaszét, Sheba ezekkel tartotta formában magát. A lakókocsi hátsó felében elhelyezett hálószobába vezető boltív alá fémkorlátot építettek be. Az egyik sarokban futópad állt kézi súlyzókkal.
Az asszony hátradőlt a kanapé párnájára, és behunyta a szemét. Arca eltorzult, mintha mindjárt elsírná magát, amire Brady képtelennek tartotta.
- Sheba?
A nő kinyitotta a szemét.
- Mi a problémád? - Keresztbe rakta a lábát, akár egy férfi, bokáját a térdére fektette, s Brady nem értette, hogy ebben a szemérmetlen testhelyzetben miként sugározhat mégis annyi nőiességet.
Pillantása megakadt egy bíborszínű selymes folton a nő két lába között, s ezzel mintegy célpontot talált felgyülemlett dühének.
- Miért ülsz úgy, mint egy kurva, ahelyett hogy tisztességes nőként viselkednél?
- Nem vagyok a lányod, Brady. Úgy ülök, ahogy akarok.
Még soha életében nem ütött meg nőt, de ebben a pillanatban tudta, hogy szétrobban a feje, ha nem okozhat fájdalmat ennek az asszonynak. Olyan hirtelen, hogy Sheba észre sem vette a mozdulatot, megragadta a nő köntösét, és talpra állította őt.
- Könyörögj érte, bébi.
- Milyen kár, hogy te nem az a fajta férfi vagy, aki meg tudja adni, ami nekem kell.
Brady nem emlékezett rá, hogy valaha is ilyen dühös lett volna, s Sheba vált a céltáblájává minden benne forrongó érzelemnek.
- Hiányban szenvedsz, Sheba? Nem tudsz jobbat kapni nálam? Emlékszel, én csak egy brooklyni hentes fia vagyok.
- Goromba, rátarti gazember.
A nő szándékosan kínozta. Mintha azt akarta volna, hogy Brady fájdalmat okozzon neki, s a férfi boldogan tett a kedvére. Egyetlen mozdulattal szétnyitotta a nő köntösét, és lerántotta róla.
Sheba meztelenül állt előtte-egy szál magasan felvágott bíborszínű selyem alsóneműben. Hatalmas melle volt, mellbimbója sötétbarna, fél dollár nagyságú. Hasa kissé gömbölyded, a csípője szélesebb a kelleténél. Telt volt, túl a fénykorán, elvirágzott, de Brady még soha nem kívánt ennyire senkit.
Sheba nem próbálta meg eltakarni magát. Ehelyett egyenesen a férfi szemébe nézett, és olyan arcátlanul, amitől Bradynek elakadt a lélegzete, illegetni kezdte magát. Hátát ívbe feszítette, bal lábát kecsesen keresztbe rakta a jobb előtt. 'Aztán egyik tenyerét megtámasztotta hátul a csípőjén. A melle megemelkedett, s a férfi elveszett.
- A fenébe.
Sheba gyötörte.
- Dolgozz meg érte, Brady. Dolgozz meg érte.
A férfi kinyújtotta a kezét, de megfeledkezett róla, milyen fürge tud lenni a nő. Sheba oldalra szökkent, vörösesbarna haja repkedett, melle ugrált. Brady utána kapott, de az asszony ismét elugrott előle.
- Csak nem vagy már túl öreg hozzá, Brady? - nevetett csúfondárosan.
Brady eltökélte, hogy meg fogja szelídíteni. Nem számít, mibe kerül, az asszonynak be kell hódolnia az ő akarata előtt.
- Nincs esélyed - mondta gúnyosan.'
- Majd meglátjuk. - Sheba felkapta az egyik kézi súlyzóját, és a férfi felé gördítette a padlón, mint egy tekegolyót.
Bár meglepetésként érte, Brady könnyedén oldalra lépett előle. Látta az asszony szemében csillogó kihívást és a melle között gyöngyöző verítéket. Elkezdődött a játék.
Brady támadást színlelt balról, aztán jobbra mozdult. Egy pillanatra elkapta a nőt, de amint ujjai a karjához értek, Sheba felugrott a levegőbe, és megkapaszkodott a boltív alá beépített korlátban.
Diadalmas kiáltással lengetni kezdte az alsótestét. Előre. Hátra. Homorított, majd előrelendítette a lábát, hogy távol tartsa magától a férfit. Melle hívogatóan hullámzott, apró bíborszínű alsóneműje pedig pont annyira csúszott le, hogy néhány gesztenyebarna szőrszál kikandikáljon belőle. Brady még életében nem látott ilyen gyönyörű nőt, mint amilyen Sheba Cardoza Quest volt, a porond királynője, miközben előadta ezt a magánszámot.
Ennek csak egyvalami lehetett a vége. Brady áthúzta a fején a pólóját, és lerúgta a szandálját. Sheba himbálódzott, és nézte, ahogy a férfi leveti a rövidnadrágját is. Brady nem szeretett túl sok ruhát hordani, s nem viselt alatta semmit. Az asszony tekintetével bejárta testének minden porcikáját, és a férfi tudta, hogy elégedett azzal, amit lát.
Mikor közelebb lépett, Sheba felé rúgott, ő pedig elkapta a bokáját.
- Lássuk csak, mi van itt nekünk.
Lassan szétnyitatta a nő lábát a levegőben.
- Te maga vagy az ördög, Brady Pepper.
- Tudhattad volna. - Ajkával megérintette a nő térdhajlatát, majd elindult felfelé hősszú, izmos combjának belső felén. Mikor elérte a bíborszínű selymet, egy pillanatra megállt, hogy az asszony szemébe nézzen, aztán lehajtotta a fejét, és becézni kezdte a vékony anyagon át.
Sheba felnyögött, és átkulcsolta combjával a férfi vállát. Brady megfogta a fenekét, és folytatta a nedves simogatást. Sheba elengedte a korlátot. A férfi mélyebbre hatolt a szájával, miközben a nő a vállán lovagolt, és nekifeszítette magát.
Sheba lehajtotta a fejét, mikor Brady átvitte a boltív alatt a széles ágyhoz. Rázuhantak. A nőben elszabadult a szenvedély, mikor a férfi lehúzta róla az alsóneműjét, és beletemette az ujját, majd a szájával becézni kezdte a mellét.
Sheba megpördült, a férfi fölé tornázta magát, és megpróbálta meglovagolni, de Brady nem engedte.
- Itt nem te vagy a főnök.
- Azt hiszed, te vagy?
- Tudom. - A hasára fordította a nőt, aztán térdeplő állásba húzta, hogy hátulról hatoljon belé, de rájött, hogy nem így akarja a magáévá tenni. Nem tagadhatta meg magától az élvezetet, hogy lássa ezt a gőgös arcot, amikor beléhatol.
Mielőtt lehetősége lett volna elmozdulni, Sheba torkából rekedt nyögés tört fel. Hirtelen megfordult, és átlendítette a lábát Brady feje fölött, s most a hátán feküdt, onnan nézve fel a férfira. Brady érezte, hogy ugyanúgy fel van izgulva, mint ő.
Sheba mellkasa zihált.
- Nem fogsz megtörni.
- Talán nem is akarlak.
A férfi szavai mindkettőjüket meglepte, s egy ideig egyikük sem szólalt meg.
Aztán Sheba megnyalta a száját.
- Helyes. Mert nem tudnál. - Kinyújtotta a kezét, megfogta a férfi acélos karját, és lehúzta magához. Ezzel Brady került domináns helyzetbe, de mivel a nő invitálta, a férfi nem érezhette magát hódítónak. Kemény, mély behatolással büntette meg Shebát.
A nő megemelte a csípőjét, hogy befogadja, s rekedt suttogása lágyan zengett a férfi fülében.
- Ha elsieted, te gazember, megöllek.
Brady felnevetett.
- Te károgsz, Sheba Quest. Károgsz, mint egy varjú.
A nő ökölbe szorította a kezét, és hátba vágta a férfit.
Kezdetét vette az uralkodásért folytatott harc, s hallgatólagos egyezményt kötöttek, hogy aki először jut fel a csúcsra, az a vesztes. Az akrobata és a levegő ura. Kisportolt testük ruganyossága határtalan lehetőségekkel töltötte meg szerelmi játékukat. Elragadta Őket a hódítási vágy, de minden erotikus büntetéssel, melyet a másikra szabtak, önmagukat is büntették. S ez arra késztette őket, hogy borotvaéles nyelvüket is bevessék a csatába.
- Csak azért hagyom magam, hogy ne bántsd Heathert.
- A fenéket.
- Nem tudtam mást kitalálni, hogy elvonjam a figyelmedet és lehűtselek.
- Hazudsz. Csődörre van szükséged. Mindenki tudja, milyen nagy szüksége van a kis Shebának csődörökre.
- Te nem csődör vagy, hanem szamár.
- Alex volt az egyetlen férfi, akitől többet akartál, mint egy csődörtől, aki teljesíti a kötelességét, ugye? Milyen kár, hogy nem kellesz neki.
- Gyűlöllek.
A sértés és a büntetés addig folyt, míg egy ponton el nem akadt a szavuk. Egymásba kapaszkodtak, együtt szárnyaltak, és egy mindent megsemmisítő pillanatban belevesztek a semmibe.
Sheba utána megpróbált kisurranni az ágyból, de Brady nem engedte.
- Maradj, bébi. Csak egy kiesit.
Most az egyszer, a nő éles nyelve hallgatott, és Sheba befészkelte magát a férfi karjába. Vörösesbarna tincsei, mint fényes szalagok terültek szét Brady mellén. A férfi érezte, hogy Sheba reszket, mikor megszólal.
- Daisyt hőssé fogják avatni.
- Megérdemli.
- Gyűlölöm. És gyűlölöm Alexet is.
- Semmi közöd hozzájuk.
- Ez nem igaz! Te nem érted ezt. Minden rendben volt addig, amíg mindenki azt hitte, hogy Daisy tolvaj. De most megváltozott a helyzet. Most Alex azt fogja hinni, hogy ő győzött.
- Hagyd a múltat, bébi. Felejtsd el.
- Nem félek tőled - mondta a nő dacosan.
- Tudom. Tudom.
- Én nem félek semmitől.
Brady megcsókolta halántékát, és nem nevezte hazugnak. Dehogynem félt. Valami oknál fogva a porond királynője már nem tudta, kicsoda valójában, és ez halálra rémítette.
Alex üres tekintettel bámulta a Hallmark üzlet elsötétített kirakatát. Három üzlettel lejjebb fény szűrődött ki egy pizzéria bejáratából, mellette pedig egy éjszakára már bezárt vegytisztító neonfénye villogott fáradtan. Már régóta nem vádolta pénzlopással Daisyt, de azt soha nem hitte, hogy ártatlan. Most szembe kellett néznie a ténnyel, hogy ő is része lett annak a szörnyű igazságtalanságnak, amelyet a lány ellen elkövettek.
Miért nem hitt neki? Mindig büszke volt a pártatlanságára, de most annyira biztosra vette, hogy a kétségbeesés lopásba hajszolta a lányt, hogy nem is kételkedett. Tudnia kellett volna; Daisy szigorú erkölcsi szabályai soha nem engedték volna, hogy ilyesmit tegyen.
A lány oldalba bökte.
- Mehetünk végre
Daisy nem akarta elkísérni erre az esti sétára a cirkusszal szembeni kihalt utcára, de Alex tudta, hogy még nem képes visszamenni a lakókocsi szűk börtönébe, és ragaszkodott hozzá. Mikor elfordult a kiállított porcelánangyaloktól és fotóalbumoktól, feszültnek és aggódónak látta a lányt.
Zilált fekete tincsek keretezték az arcát, ajka puha és érzéki volt. Alexen különös érzés suhant át a gondolatra, hogy ez a vasakaratú édes kis szeleburdi teremtés az övé. Hüvelykujjával végigsimított az arcán.
- Miért nem szóltál Heatherről?
- Majd később megbeszéljük. - Daisy türelmetlenül pillantgatott a főút felé, s ismét megfordult, hogy elinduljon.
- Várj! - Alex finoman visszatartotta a vállánál fogva, Daisy pedig, mint egy durcás kisgyerek, toppantott a lábával.
- Azonnal engedj el! Nem kellett volna hagynod, hogy Brady elhurcolja. Láttad, milyen mérges volt. Ha bántani merészeli...
- Remélem, jól elveri majd.
- Hogy mondhatsz ilyet? Még csak tizenhat éves, és szörnyű nyara volt.
- A tiéd sem volt valami leányálom. Hogy tudod védeni azt a lányt azok után, amit veled tett?
- Az nem számít. Megedződtem, és nekem pont erre volt szükségem. Miért engedted, hogy Brady elhurcolja magával, amikor majd szétrobbant a méregtől? Gyakorlatilag engedélyt adtál rá, hogy megverje. Ezt nem gondoltam volna rólad, Alex, tényleg. Most pedig kérlek, könyörgök! Hadd menjek oda, hogy meggyőződhessem róla, Heather jól van.
Könyörgök. Folyton ezt hajtogatta. Ugyanaz aszó, ami két évvel ezelőtt megmételyezte Sheba Quest lelkét, amikor a szerelméért esdekelt, gondolkodás nélkül hagyta el Daisy száját. Reggel fogkefét dugott a szájába, és kiszólt neki: „Csinálj kávét! Kérlek! Könyörgök!” A múlt éjjel pedig lágy, perzselő suttogással csiklandozta meg a fülét: „Szeretkezz velem, Alex. Könyörgök.” Mintha neki szüksége lett volna könyörgésre.
De a szó egyáltalán nem veszélyeztette Daisy büszkeségét. Egyszerűen ez volt a szavajárása, s ha Alex egyszer lenne olyan bolond, hogy kijelentené, a könyörgés megalázkodást jelent, a lány ránézne azzal a most már jól ismert szánakozó arckifejezésével, és azt mondaná neki, hogy ne legyen olyan begyöpösödött.
Alex végighúzta mutatóujját Daisy felső ajkán.
- Van fogalmad róla, mennyire sajnálom?
A lány türelmetlenül eltolta a kezét.
- Megbocsátok! Most pedig menjünk!
Alex szerette volna egyszerre csókolni és megrázni.
- Nem fogtad fel! Heathernek köszönhetően a cirkusznál mindenki azt hitte, hogy tolvaj vagy. Még a tulajdon férjed sem hitt neked.
- Ez azért van, mert te született pesszimista vagy. Most pedig elég ebből, Alex. Megértem, hogy bűntudatod van, de majd később legyűröd. Ha Brady valamilyen módon is bántani merészelte a kislányt...
- Nem fogja. Lobbanékony, de egy ujjal sem fog hozzá nyúlni.
- Nem lehetsz benne olyan biztos.
- Bradynek csak a szája jár, de a fizikai bántalmazás nem az ő stílusa, különösen nem, ha a saját lányáról van szó.
- Valahol el kell kezdeni. Hallottam, hogy Sheba beszélt vele, mielőtt bementünk. Úgy fogja védelmezni Heathert, mint egy anyatigris.
- Kecskére bízni a káposztát engem egyáltalán nem nyugtat meg.
- Sheba nem mindenkivel gonoszkodik.
- Engem biztos, hogy gyűlöl.
- Bárkit gyűlölne, akit feleségül vettem.
- Talán. De nem úgy, ahogy engem. Kezdetben nem volt olyan rossz, de mostanában...
- Könnyebb volt a lelkének, amíg mindenki gyűlölt. - A férfi megmasszírozta a vállát. - Sajnálom, hogy belekeveredtél Sheba büszkeségi harcába. Már gyerekkorában is olyan tehetséges volt, hogy az emberek sok olyasmit elnéztek neki, amit nem lett volna szabad. Az apja keményen dolgoztatta, de felszította az önérzetét is, s Sheba úgy nőtt fel, hogy tökéletesnek hitte magát. Nem tudja elfogadni azt a tényt, hogy neki ugyanúgy vannak emberi gyarlóságai, mint mindenkinek, ezért másokat hibáztat.
- Azt hiszem, az embernek soha nem könnyű szembenéznie, saját hibáival.
- Ó, nem. Ne sajnáld Shebát. Légy résen, ha a közeledben van, érted?
- De hát én nem ártottam neki…
- Feleségül jöttél hozzám.
Daisy összehúzta a szemöldökét.
- Mi történt köztetek?
- Sheba azt hitte, szerelmes belém. Nem volt az, csak a származásomat szerette, de 6 ezt nem tudta. Csúnya jelenet következett, s ő alulmaradt. Bárki más nő elraktározta volna mint kellemetlen emléket, de Shebát nem ilyen fából faragták. Ő túl öntelt ahhoz, hogy magát hibáztassa, ezért engem okol, hogy láttam megalázkodni. A házasságunkat övön aluli ütésnek tartja a büszkeségére, de amíg kegyvesztett voltál, nem zavarta túlságosan a dolog. Nem tudom, most-hogyan fog reagálni:
- Véleményem szerint rosszul.
- Jól ismerem őt. Meg tudott békélni a múlttal, amíg volt valami, ami gyógyírt jelentett a sebeire, de most minden kezdődik elölről. Meg akar majd büntetni, amiért boldog vagyok, s nekem csak egyetlen gyenge pontom van. - A lányra nézett.
- Én? Én vagyok a gyenge pontod?
- Ha téged bánt, azzal engem bánt. Ezért akarom, hogy állj készenlétben.
- Szerintem időpocsékolás arra pazarolni az embernek az energiáját, hogy meggyőzze a világot, különb mindenkinél. Én ezt nem értem.
- Hát persze hogy nem. Te mindennél jobban élvezed, ha kimutathatod a jellemhibáidat mindenkinek, akit érdekel.
Daisy bizonyára mulatságosnak találta a férfi keserű hangját, mert elmosolyodott:
- Magukban is megtalálják majd a szálkát, ha sok időt töltenek mellettem. Én csak megspórolom nekik az erőfeszítést,
- Arra fognak rájönni, hogy te vagy a legtisztességesebb ember, akit valaha ismertek és ismerni fognak.
A lány arcán átsuhant egy kifejezés, mely kissé olyannak tetszett, mint a bűntudat, bár Alex el nem tudta képzelni, mitől kellene Daisynek bűntudatot éreznie. Aztán ezt gyorsan felváltotta az aggodalom.
- Biztos vagy benne, hogy Heather jól van?
- Ezt nem mondtam. Brady, biztos meg fogja büntetni.
- Mivel én vagyok a szenvedő fél, én döntök a büntetés módjáról.
- Brady nem fogja osztani a véleményedet, és valószínűleg Sheba sem.
- Sheba! Sheba képmutató. Jólesett azt hinnie, hogy tolvaj vagyok. Hogyan büntethetné meg Heathert, aki valóra váltotta a leghőbb kívánságát?
Sheba csak addig volt elégedett, amíg azt hitte, igaza van. Ő nem becstelen. Az emberek a cirkusznál egy közösségben élnek, és semmit nem gyűlölnek jobban, mint a tolvajt. Amikor Heather lopott és hazudott, megsértett mindent, amiben Sheba hisz.
- Akkor is azt gondolom, hogy álszent, és semmi sem változtathatja meg a véleményemet. Ha te nem teszel valamit Bradyvel kapcsolatban, majd én intézkedem.
- Nem.
Daisy kinyitotta a száját, hogy ellenkezzék, de mielőtt egy szót szólhatott volna, a férfi lehajolt és szájon csókolta. A lány teljes két másodpercig ellenállt; s próbálta bebizonyítani, hogy nem könnyű préda, aztán beadta a derekát.
Alex imádta csókolni, érezni a nyelvét és a mellét, ahogy finoman hozzádörzsölődik. Mivel érdemelte ki ezt a nőt? Daisy volt az őrangyala.
Tudat alatt egy pillanatra csalódást érzett, amiért a lány nem hajtotta be az adósságot, mellyel pedig tartoztak neki. Nem volt bosszúálló természet, s, pontosan ez tette sebezhetővé.
Kissé elhúzódott tőle, és a torka szokatlan módon elszorult, mikor megszólalt.
- Sajnálom, drágám. Annyira sajnálom, hogy nem hittem neked.
- Nem számít - suttogta Daisy.
Alex tudta, hogy komolyan gondolja, s úgy érezte, túlcsordul a szíve.
20
Sheba a védőtető árnyékában állt, és megpróbált úrrá lenni a keserűségén, ami elöntötte, mikor Daisyt és Alexet a vattacukorárusnál meglátta nevetgélni. A férfi kivett a lány hajából egy szénaszálat, és megérintette az arcát, olyan meghitten, mintha a mellét simogatta volna meg.
Ügy fonta be a lelkét a keserűség, mint egy élősködő inda, s minden más érzést elfojtott benne. Négy napja derült ki az igazság az ellopott pénzről, s nem bírta elviselni a férfi boldogságát. Alex az ő kárán lett boldog, s ehhez nem volt joga.
- Felejtsd el, Sheba.
Az asszony megpördült, és látta, hogy Brady áll a háta mögött. Mióta együtt töltötték az éjszakát, a férfi úgy járkált a cirkusz területén, mint egy kakas. Sheba szinte várta, hogy mikor dugja a kezét a hóna alá és kezd el kukorékolni. Jellemző módon Brady Pepper azzal, hogy megszerzett egy nőt, feljogosítva érezte magát, hogy irányítsa az életét.
- Hagyj békén!
- Pontosan ezt nem akarod.
A nő gyűlölte Brady szánalmas tekintetét, amivel ránézett.
- Nem tudsz semmit.
- Felejtsd el, Sheba, Alex a múlté. Egyszerűen lépj túl rajta.
- Gondolhattam volna, hogy valami ilyesmit fogsz mondani. Te tökéletesen túl tudsz lépni a dolgokon, ugye? Ha Heatherre célzol...
- Tudod, hogy igen.
Sheba az elefántokat szállító teherautó felé pillantott, ahol Heather egy trágyával megrakott talicskát próbált kitolni az ajtón. A legrosszabb munkát adták neki, azt, amit Daisyre is kiróttak annak idején. Sheba megfelelő büntetésnek tartotta, de Brady egyáltalán nem volt elégedett. Megbeszélte, hogy visszaküldi a lányát Terry sógornőjéhez,- mihelyt az asszony visszatér Wichitába az anyjánál tett látogatásból.
- Heather az én dolgom. Ahelyett hogy miatta aggódsz, miért nem gondolkozol inkább azon, milyen jól megvoltunk valamelyik este.
- Jól? Majdnem megöltük egymást.
- Igen. Hát nem nagyszerű volt?
Brady vigyorgott, mikor gondolatban újra átélte az éjszakát, a nőt pedig árulkodó melegség öntötte el. Valóban jó volt: felizgatta és megbizsergette, hogy olyannal lehet, aki ugyanolyan forróvérű és követelőző, mint ő. Már alig várta, hogy újból szeretkezzen a férfival, ezért a csípőjére tette a kezét, és elcsücsörítette a száját.
- Inkább egy árokásóval.
- De nekem, bébi, mindig megvan hozzá a fúróm.
Sheba kis híján elnevette magát, aztán észrevette, hogy Alex lehajol, és egy csókot nyom Daisy orra hegyére. Mennyire gyűlölte. Mindkettőjüket gyűlölte. Alexnek nincs joga így nézni Daisyre.
- Ne állj az utamba, Brady. - Félretolta a férfit, és elvonult mellette.
Három nappal később Daisy éppen az állatkertbe igyekezett karján a kiegészítő táplálékokkal teli kosárral, amit Alexszel vásároltak az élelmiszerüzletben. Tater ott trappolt mögötte, s mindketten megálltak, hogy megcsodálják a hároméves Petre Tolea bukfencét, amelyet Elenának, az anyjának mutatott be. A román származású Elena alig beszélt angolul, de Daisyvel jól megértették egymást olaszul, mert mindketten folyékonyan tudtak ezen a nyelven.
Miután néhány szót váltott Elenával, Daisy folytatta útját az állatkertbe, ahol pár percet töltött Sinjunnal.
Mondd meg neki.
Megmondom.
Most.
Hamarosan. Elfordult, s majdnem biztosra vette, hogy a tigris megrovó tekintettel bámul utána. Alex olyan boldog volt az utóbbi időben, mint egy gyerek, s Daisy nem akarta elrontani az örömét. Tudta, hogy a férfi nehezen fogadja majd a hírt a terhességről, ezért ki' kellett várnia a megfelelő pillanatot.
Bevitte a sátorba a szilvát, amelyet Glennának vett, ám ekkor észrevette, hogy a gorilla ketrece eltűnt.
Kirohant. Tater otthagyta a szénát, és boldogan dübörgött utána. A lány az állatkertet szállító teherautó felé sietett. Trey a vezetőfülkében szundikált, Daisy pedig behajolt a nyitott ablakon, hogy felrázza.
- Hol van Glenna?
A férfi beütötte foszladozó szalmakalapját a visszapillantó tükörbe, mikor felkapta a fejét.
- Há?
- Glenna! Eltűnt a ketrece.
Trey ásított.
- Valaki érte jött ma reggel.
- Ki?
- Egy fickó. Sheba is vele volt. Felpakolta Glennát egy furgonba és elment.
Daisy elhűlten engedte el a férfi karját, és visszalépett.
- Mit csinált Sheba?
Alex éppen a szakadásokat vizsgálta a sátorponyván, mikor rátalált.
- Alex! Glenna eltűnt!
- Micsodai?
Daisy elmondta, amit megtudott, mire Alex elkomorult.
- Keressük meg Shebát.
A cirkusz-tulajdonosnő a vörös kocsiban ült az asztalnál, és a papírokat rendezgette. Haját kibontotta, datolyaszínű pamutgéz blúzának nyakkivágását mexikói mintájú díszítés szegélyezte. Daisy félretolta az útból Alexet.
- Mit csináltál Glennával?
Sheba felnézett.
- Miért vagy rá kíváncsit
- Mert én törődöm az állatkerttel. Glenna az egyik állatom, és felelősséggel tartozom érte.
- Hogyan? A te állatod? Nem hiszem.
- Elég volt ebből, Sheba - csattant fel Alex. - Hol van a gorillai
- Eladtam.
- Eladtad?
- Tudod, hogy a Quest Fivérek eladó. Egyetlen potenciális vevő sem akar vacakolni az állatkerttel, ezért úgy döntöttem, hogy eladom.
- Nem gondolod, hogy előbb szólnod kellett volna róla?
- Kiment a fejemből. - Sheba felállt az asztaltól, és egy köteg papírt vitt az iratszekrényhez.
Daisy előrelépett, mikor az asszony kihúzta a fiókot.
- Kinek adtad el? Hol van?
- Nem értem, miért vagy ilyen ideges. Nem te mondtad fűnek-fának, milyen embertelen az állatkertünk?
- Az még nem jelenti azt, hogy szívesen tudnám bárkinél Glennát. Tudnom kell, hová vitetted.
- Új otthona van. - Sheba visszacsukta a fiókot.
- Hol?
- Nem szeretem, ha vallatnak.
Alex megfogta Daisy vállát.
- Miért nem mész vissza az állatkertbe és bízod rám ezt a dolgot?
- Mert tudni akarom, hová került a gorilla. Rengeteg minden van, amit el kell mondanom a szokásairól az új gazdájának, Alex. Glenna gyűlöli a lármát és a kalapos embereket. - Torka elszorult, mikor arra gondolt, hogy soha többé nem látja a gorillát. Szerette volna, ha Glennának új otthont találnak, de el akart tőle búcsúzni. Eszébe jutott, mennyire szerette a gorilla babusgatni, és kíváncsi lett volna, hogy az új gazdája is megengedi-e neki. Bosszantotta, hagy a szeme könnybe lábad.
- Szereti a szilvát. Szólnom kell nekik a szilváról.
Alex megszorította a lány karját.
- Készíts egy listát minderről, én pedig gondoskodom róla, hogy az új tulajdonos megkapja. Most menj. Beszélnem kell Shebával.
Tiltakozni akart, de rájött, hogy Alexnek nagyobb esélye van együttműködést kicsikarni Shebából, ha kettesben marad vele. Az ajtóhoz lépett, s megállt, hogy visszanézzen a cirkusz-tulajdonosnőre.
- Ne csinálj többé ilyet, hallod? Legközelebb, amikor eladsz egy állatot, tudni akarok róla előre. És beszélni akarok az új tulajdonossal.
Sheba felvonta a szemöldökét.
- Nem hiszem el, hogy van merszed parancsolgatni nekem.
- Igenis, van merszem. Csak figyelj. - Azzal Daisy megfordult és kiment.
Egy pillanatig sem Alex, sem Sheba nem szólalt meg. A férfi kételkedett benne, hogy Sheba megijedt volna attól, amit Daisy mondott, mégis büszkeséggel töltötte el, amiért felesége szembeszállt vele. A nőre pillantott, aki egykor a szeretője volt, és nem érzett mást, mint undort.
- Mi törtéhit veled? Mindig kemény voltál, de kegyetlen sosem.
- Nem értem, mi okod panaszra. Te éppúgy gyűlölöd az állatkertet, mint ő,
- Ne játszd az ostobát. Bántani akartad Daisyt, és ezt a módját választottad. Arra' használod, hogy célt érj nálam, és ez nem tetszik nekem.
- Ne ringasd magad abban a hitben, hogy számítasz nekem. - Ismerlek, Sheba. Ismerem az észjárásodat. Semmi baj nem volt addig, amíg mindenki azt hitte Daisyről, hogy tolvaj, de nem bírod elviselni, hogy kiderült az igazság.
- Azt teszem, amit akarok, Alex. Mindig is azt tettem és azt is fogom.
- Hol van a gorilla
- Nem tartozik rád. - Átható pillantást vetett a férfira, és kivonult a lakókocsiból.
Alex nem ment utána, és nem szerezte meg neki azt az örömet, hogy még egyszer megkérdezze. Inkább rávetette magát a telefonra.
Egy napjába került, hogy megtalálja a magánkereskedőt; akinek Sheba eladta a gorillát. A kereskedő kétszer annyit kért Glennáért, mint amennyit ő fizetett Shebának, de Alex nem garasoskodott.
Az elkövetkező pár napot azzal töltötte, hogy megfelelő otthont találjon Glennának, s a következő hét szerdáján közölhette Daisyvel a hírt, hogy á gorilla úton van legújabb lakhelyére, egy főemlősöknek fenntartott kiváló létesítmény felé a Chicagói Brookfield Állatkertben, bár azt nem kö tötte az orrára, hogy mindezt a saját pénzén intézte el.
Daisy könnyékben tört ki, és azt mondta, hogy ő a legcsodálatosabb férj az egész világon.
Brady az indianapolisi repülőtéren állt Heatherrel az oldalán, és várta, hogy lánya beszálljon a Wichitába induló gépbe. Heather egy szót sem szólt hozzá azóta, hogy reggel elhagyták a vásárteret, s Bradynek nem tetszett, hogy lelkiismeret-furdalás marcangolja. Sheba elmondta á férfit mindenfélének, s tegnap Daisy is rátámadt az egyik elárusítóbódé mellett, hogy erélyesen jó magaviseletre figyelmeztesse. Aljas csirkefogónak érezte magát. A két nő közül egyik sem tudta, milyen az, amikor valaki annyira szereti a gyerekét, hogy bármit megtenne érte.
Heatherre pillantott.
- Vigyázz Terry nénikédre, megértetted? Felhívlak minden héten. Ha pénzre van szükséged, szólj, És még ne járj el randizni
A lányelőrenézett, hátizsákját a kezében szorongatta. Olyan csinos és szép volt, hogy Bradynek belefájdult a szíve. Meg akarta védeni a lányát minden bajtól; vigyázni akart rá és boldoggá tenni őt. Az életét adta volna érte.
- Karácsonyra küldök neked egy repülőjegyet, hogy eljöhess hozzánk Floridába - mondta nyersen. - Talán elmegyünk együtt Disneylandbe. Fogadni mernék, hogy tetszene neked.
Heather odafordult hozzá, az álla megremegett.
- Azt se bánnám, ha soha többé nem látnálak.
Valami rettenetes hasított a férfiba.
- Ezt nem gondolhatod komolyan. Bárcsak ne lennél az apám.
- Heather...
- Nem szeretlek. Soha nem szerettelek. - Száraz szemmel és kősziklamerevségű arccal nézett egyenesen a férfi szeme közé. - Anyát szerettem, de téged nem.
- Ne mondd ezt, drágám.
- Örülhetsz. Most már nem kell rosszul érezned magad, amiért nem szeretsz.
- Ki mondta, hogy nem szeretlek? A fenébe is, a fiúk mondták?
- Te mondtad.
- Én soha nem mondtam. Mi az ördögről beszélsz?
- Millió módon a tudtomra adtad. - A lány a vállára vette a hátizsákját. - Sajnálom, ami a pénzzel történt, de ezt már mondtam. Most fel kell szállnom a gépre. Ne fáraszd magad azzal, hogy telefonálj. Túlságosan el leszek foglalva a házi feladatommal ahhoz, hogy beszéljek veled.
Sarkon fordult, felvillantotta a beszállókártyáját az utaskísérőnek, és eltűnt a tranzitban.
Mit tettem, kérdezte magától Brady. Mit értett Heather azon, hogy millió módon a tudtára adtam, nem szeretem? Jézus, Mária és Szent József, káromkodott. Csak a javát akarja Heathernek. A cirkusznál kemény az élet, s az embernek szigorúan kell nevelnie a gyerekeit, ha nem akarja, hogy csavargók legyenek belőlük. De ezt, ami most történt, ő soha nem akarta.
Rájött, hogy nem engedheti el a lányt. Shebának és Daisynek igaza van.
Félrelökte az utaskísérőt, és rohanni kezdett a tranzitba.
- Heather Pepper, gyere vissza azonnal!
Egy riasztott utaskísérő lépett eléje.
- Segíthetek valamit, uram?
Az utasok megfordultak a lármára, de Heather ment tovább.
- Gyere ide, hallod?
- Uram, hívnom kell a biztonságiakat. Ha valami problémája van...
- Menjen és hívja őket. Ott van a lányom, és azt akarom, hogy visszajöjjön.
Heather már majdnem elérte a gép ajtaját, mikor Brady utolérte.
- A lányom nem beszélhet így velem. Soha! - Félrehúzta az útból, és jól megmondta neki a magáét. - Ha azt hiszed, hogy ilyen magatartással elengedlek Terry nénihez, nagyon tévedsz. Visszamész szépen a cirkuszba, ifjú hölgy, és remélem, szeretsz takarítani az elefántok után, mert ezt fogod csinálni, amíg Floridába nem érünk.
Heather hatalmas, mentakék szemmel nézett fel rá.
- Maradok?
- Naná hogy maradsz, és nem akarok még egy tiszteletlen szót hallani. - A férfi hangja elcsuklott. - Az apád vagyok, és jobban teszed, ha ugyanúgy szeretsz, mint én téged, különben megbánod.
Brady már csak arra emlékezett, hogy átöleli a lányt, Heather pedig átöleli őt, az utasok pedig, akik a tranzitból jöttekés megpróbáltak elmenni mellettük, taszigálják őket a táskáikkal és a csomagjaikkal, de őt nem érdekli. Magához szorította a lányát, akit kétségbeesetten szeretett, és soha többet nem akart elengedni.
Hétfő este volt, azon kevés esték egyike, amikor nem tartottak előadást, s Alex randevúra hívta Daisyt. Lágy zene töltötte be az indianapolisi belváros félhomályba borult drága éttermét, ahol az egyik sarokban lévő asztalnál üldögéltek.
Most, hogy már nem kellett aggódnia Glenna miatt, Daisy úgy érezte, mintha óriási teher esett volna le a válláról. Jó közérzetéhez hozzájárult az is, hagy Brady Heatherrel tért vissza a repülőtérről. A férfi tüskés: volt, akár egy sündisznó, mikor megkérdezte tőle; mi történt, de észrevette, hogy Brady egész nap el sem mozdul Heather mellől. A lány pedig egész nyáron nem látszott ilyen boldognak, mint most.
Daisy úgy gondolta, az elmúlt két hét volt élete-legszebb időszaka. Alex olyan kedvesen és gyengéden bánt vele, mintha kicserélték volna. Elhatározta, ma este közli vele, hogy gyermeket vár, bár még nem tudta pontosan, mit fog mondani.
A férfi rámosolygott, és olyan jóképű volt, hogy Daisy szíve repesett. A keménykötésű férfiak többsége nem tudott öltönyt hordani, de Alex határozottan kivételnek számított.
- Gyönyörű vagy ma este.
- Attól tartok, már elfelejtettem, hogyan kell felöltözni. - Most az egyszer nem érzett késztetést, hogy közölje, mennyivel, jobban festene az anyja, talán mert a külseje már nem bírt olyan fontossággal a számára, mint egykor. Olyan hosszú ideje viselt farmert és kötötte lófarokba a haját anélkül, hogy egy gramm festéket is kent volna az arcára, hogy ma este úgy érezte, valósággal ragyog.
- Személyesen garantálom, hogy nem felejtettél el semmit.
Daisy mosolygott. A vacsorához az egyetlen szép ruháját vette fel, amije volt, egy csontszínű, selyemblúzt, hozzá ugyanabból az anyagból készült rövid, ferde aljú szoknyával. Egy hosszú, aranyszínű sálból övet sodort, kétszer körbetekerte a derekán, rojtos végét pedig hagyta szabadon lelógni. Nem viselt más ékszert, csak a karikagyűrűjét és egy pár vastag matt arany fülbevalót. Mivel nem akart pénzt költeni fodrászra, haja évek óta nem volt ilyen hosszú, s mivel heteken át lófarokban hordta, most hihetetlenül szexis látványt nyújtott, ahogy leomlott a vállára.
A pincér két málnaecetes feta sajtöntettel borított salátát rakott eléjük articsókából, borsóhüvelyből és uborkából.
Mikor távozott, Daisy azt suttogta:
- Talán inkább zöldsalátát kellett volna rendelnünk. Ez vérlázítóan drága.
Alex jól mulatott a lány aggodalmán.
- Még a szegények is megengedhetik maguknak, hogy időnként kirúgjanak a hámból.
- Tudom, de...
- Na aggódj, drágám. Belefér a keretbe.
Daisy magában elhatározta, hogy a jövő héten olcsóbb élelmiszereket fog vásárolni. Bár Alex nem beszélt a pénzről, úgy gondolta, hogy egy egyetemi tanár nem kereshet sokat. - Biztos vagy benne, hogy nem kérsz egy kis bort?
- Igen. - Miközben az ásványvizét kortyolgatta, tekintetét erőszakkal el kellett fordítani a férfi poharában csillogó borról. Alex az egyik legdrágább palackot rendélte a vacsorához, és szerette volna megkóstolná, de nem akarta, hogy a kicsinek bármi baja származzon belőle.
Ha megszületik a gyerek, valóban nem költekezhetnek ennyire. Mihelyt vége a turnénak, keresni fog magának egy állást, és egészen a szülésig dolgozik majd, hogy hozzájáruljon a többletkiadások fedezéséhez. Négy hónappal ezelőtt ezt el sem tudta volna képzelni, de most a kemény munka gondolata egyáltalán nem riasztotta. Rájött, hogy jól érzi magát a bőrében.
- Egyél. Szeretem nézni, ahogy a szádba veszed a villát. . -- A férfi hangja egyre mélyült, míg végül csábítóvá vált. - Arra emlékeztet, amit a száddal szoktál csinálni.
Daisy elvörösödött. A salátára összpontosított, és minden falatnál magán érezte a férfi tekintetét. Erotikus képek jelentek meg az agyában.
- Abbahagynád? - Bosszankodást színlelve lerakta a villáját:
A férfi finoman végigsimított a pohár szárán hosszú, elvékonyodó ujjaival, aztán hüvelykujjával körberajzolta a peremét.
- Mit?
- A csábítást.
- Azt hittem, szereted, ha elcsábítanak.
- De nem akkor, amikor tetőtől talpig fel vagyok öltözve e u étterem kellős közepén.
- Értem már. Azt látom, hogy a blúz alatt melltartót viselsz. Bugyi is van rajtad?
- Persze hogy van.
- Mást
- Nincs. Szandált húztam, ezért nem vettem fel harisnyát.
- Helyes. Megmondom, mit akarok. Állj fel, és menj ki a mosdóba. Vesd le a fehérneműdet, és tedd a táskádba. Aztán gyere vissza.
Forróság árasztotta el Daisy legtitkosabb testrészeit. Eszemben sincs!
- Tudod, mi történt, amikor egy Petroff utoljára ellenszegült egy Romanovnak?
- Azt hiszem, mindjárt megtudom.
- Lefejezték.
- Értem.
- De fej nélkül nem fogod érteni. Tíz másodperced van.
Bár Daisy még mindig helytelenítő arcot vágott, a pulzusa lüktetni kezdett válaszul a férfi pajkosságára.
- Ez királyi parancs?
- Az édes kis popódat teheted rá, hogy az.
A férfi szavai izgatóak és simogatóak voltak, s Daisy már majdnem megadta magát, de sikerült összeszorítani a száját, és vonakodást színlelve felállni.
- Maga, felség, zsarnok kényúr.
Miközben kiment a teremből, hallotta a férfi rekedt nevetését:.
Öt perc múlva sietve ment vissza az asztalukhoz. Bár az étteremben félhomály uralkodott, biztosra vette, hogy mindenki látja, hogy a vékony selyem alatt anyaszült meztelen. Alex leplezetlenül vizsgálgatta, miközben a lány az asztal felé közeledett. Olyan öntelt testhelyzetben ült ott, szinte sugárzott róla, hogy ízig-vérig Ramanov.
Mikor Daisy leült mellé, a férfi átkarolta a vállát, és ujját végighúzta a kulcscsontján.
- Azt terveztem, hogy kinyittatom veled a táskádat, és megnézem a fehérneműdet, hogy biztos legyek benne, végrehajtottad a parancsomat, de kiderült, hogy erre nincs szükség.
- Átlátszik? - Daisy oldalra kapta a pillantását. - Most mindenki tudja, hogy meztelen vagyok a ruha alatt, és ez a te hibád. Soha nem lett volna szabad hagynom, hogy belerángass ebbe.
Alex a lány haja alá csúsztatta a kezét, és megfogta a tarkóját.
- Ha jól emlékszem, nem volt más választásod. Királyi parancsot kaptál, emlékszel?
Daisy a férfi felé fordította a fejét.
- Nem engedelmeskedem királyi parancsoknak.
Alex közelebb hajolt, és ajkával a lány fülcimpáját cirógatta.
-Egyetlen kézmozdulattal a várbörtönbe vethetlek, drágám. Biztos vagy benne, hogy nem akarod átgondolni a dolgot?
A pincér felbukkanása megmentette Daisyt a válaszadástól. Míg a lány távol volt, Alex megette a maradék salátát, s következett a fő fogás. A férfi fekete lazacot rendelt, Daisy tésztát. Pikáns fűszerekkel, és húsos, szaftos rákkal ízesítették, s friss zöldségfélékkel tálalták. Miközben megkóstolta, próbálta elfelejteni, hogy majdnem meztelen, de Alex nem hagyta,
- Daisy?
- Hmm?
- Nem akarlak idegesíteni, de...
Alex fellibbentette a-szalvétát, amely a meleg zsemlékkel teli kosarat takarta, és vizsgálni kezdte a tartalmát. Mivel minden zsemle egyforma volt, Daisy más okát nem tudta elképzelni, miért tart olyan sokáig a férfinak választani, mint hogy szándékosan bosszantsa.
- De mi? - kérdezte. - Mondd már!
Alex kettévágta a zsemlét, majd lassan megkente vajjal.
- Ha ma este nem leszek veled tökéletesen elégedett, akkor... - A, lányra pillantott, s szemében hamis sajnálkozás tükröződött. - Attól tartok, oda kell adjalak az embereimnek.
- Micsoda! - Kis híján felugrott a székről.
- Csak egy kis ösztönzés, hogy lelkesedj, - Ördögi mosollyal belemélyesztette erős, fehér fogait a zsemlébe, és kiharapott belőle egy darabot.
Ki gondolta volna, hogy ez a szigorú, bonyolult férfi ilyen sokoldalú szerető? Daisy úgy döntött, ketten kellenek ehhez a buja játékhoz, és negédesen elmosolyodott.
- Értem, felség. Túlságosan meg vagyok illetődve királyi felségedtől, s még gondolni sem merek arra, hogy csalódást okozzak.
Alex felvonta egyik szemöldökét, miközben villájára szúrt egy rákot a lány tányérjáról, és Daisy ajka elé tartotta.
- Tátsd ki, drágám.
Daisy komótosan a szájába vette a rákot, s miközben hálát adott a félhomálynak és a félreeső asztalnak, mely megóvta őket a kíváncsi tekintetektől, lábujját végighúzta a férfi lábán. Elégedetten érezte meg, hogy Alex izmai megfeszülnek, és tudta, hogy a férfi közel sem olyan hűvös, mint amilyennek mutatja magát.
- Keresztben van a lábad? - kérdezte Alex.
- Igen.
- Tedd szét.
Daisy majdnem megfulladt.
- És hagyd szétnyitva az est további részében.
Hirtelen ízetlenné vált a vacsora, és Daisy csak-arra tudott gondolni, hogy kirohanjon az étteremből, és ágyba bújjon a férfival.
Széttárta a lábát néhány centire. A férfi megérintette a térdét az asztal alatt, s a hangja már cseppet sem volt olyan eltökélt, mint korábban.
- Helyes. Tudod, hogy kell engedelmeskedni. - Becsúsztatta kezét a lány szoknyája alá, és felfelé araszolt a combján.
Daisynek elakadt a lélegzete a férfi vakmerőségétől, s ebben a pillanatban pontosan úgy érezte magát, mint egy rabszolgalány, akit odaajándékoznak a cárnak, hogy enyelegjen vele. Teljesen elgyengült a vágytól.
Bár egyikük sem adta nyilvánvaló jelét a sietségnek, hamarjában befejezték a vacsorát, és sem kávét, sem édességet nem kértek. Nemsokára úton voltak visszafelé a cirkuszba.
Alex egy szólt sem szólt, csak mikor beléptek a lakókocsiba, és kulcsait a konyhapultra dobta.
- Eleged volt a játékból ma estére, drágám? - fordult a lányhoz.
Daisy gátlásai teljesen feloldódtak attól, ahogy a selyem simogatta a csupasz bőrét, és nyilvános helyen flörtöltek, mégis kissé ostobának érezte magát, mikor lesütötte a szemét, és megpróbált alázatos arcot vágni.
- Ahogy kívánja, felség.
Alex elmosolyodott.
- Akkor vetkőztess le.
Daisy levette a férfi zakóját, nyakkendőjét; kigombolta az ingét, és ajkát a mellére tapasztotta. A selymes szőrszálak csiklandozták a száját, Alex pedig megborzongott. A lány megérintette nyelvével kemény, barna mellbimbóját. Ujjai ügyetlenül babráltak az öv csatján, s mikor végre sikerült kioldani, elkezdte lehúzni a cipzárt.
- Előbb vesd le a ruhád - mondta Alex. - És add ide azt a kendőt:
Daisynek remegett a keze, miközben letekerte a derekáról az aranyszínű kendőt, és a férfinak nyújtotta. Kivette a fülbevalóját, aztán lerúgta a szandálját. Egyetlen mozdulattal áthúzta a fején a blúzát, és feltárta a mellét. Kigombolta a szoknyáját, s a lágy selyem lehullott a csípőjéről. Kilépett belőle, majd megállt meztelenül a férje előtt.
Alex bejárta kezével a testét, a vállától a melléig, a bordáitól a combjáig, mintha megjelölné a tulajdonát. Érintésére folyékony tűz áradt szét a lány bensejében, addig korbácsolva vágyát, míg már alig bírt állni a lábán. Alex elégedetten végighúzta a kendőt a kezében, és hagyta, hogy a. rojtok lassan leperegjenek az ujjai között.
Volt valami erotikus fenyegetés a mozdulatában, s Daisy nem tudta levenni a szemét a csillogó sálról. Mit akar vajon csinálni vele?
Daisy ijedten felszisszent, mikor a férfi átvetette a kendőt a nyakán úgy, hogy az anyag a mellére simult. Megfogta a sál rojtos végét, és lassan meghúzta először az egyik oldalra, majd a másikra. Húzd meg, ereszd meg. A selyembe szőtt aranyszálak dörzsölték a mellbimbóját, ahogyan egy köröm karcol finoman: Forró vágy öntötte el egész testét.
A férfi szeme konyakszínűre sötétedett.
- Kié vagy?
- A tiéd - suttogta Daisy.
Alex bólintott.
- Csakhogy megértetted.
A lány levetkőztette. Mikor a férfi ott állt előtte meztelenül, tenyerével végigsimított a combján, érezte feszes bőrét és az izmait. Alexet magával ragadta a vágy. Daisy zihált, és szeretett volna többet kapni, de alávetette magát a játéknak.
- Most mit akarsz tőlem? - kérdezte.
A férfi összeszorította az állát, torkából artikulálatlan hang tört fel, miközben lenyomta a' lány vállát.
- Ezt.
Daisy szíve megdobbant. Engedelmeskedett a néma parancsnak, és úgy szerette a férfit, ahogy az akarta. Az idő elvesztette jelentőségét. Megalázkodó testhelyzete ellenére még soha nem érzett ilyen hatalmat. Alex szenvedélyes nyögdécselései fokozták izgatottságát, miközben a férfi keze, mellyel a hajába túrt, szavak nélkül irányította, mire vágyik.
Daisy érezte tenyere alatt a megfeszült izmokat és Alex izzadságban fürdő bőrét. A férfi figyelmeztetés nélkül felemelte és az ágyhoz vitte.
Hátrahajolt, hogy a lány szemébe nézzen.
- Elégedett vagyok veled, és megengedem, hogy ismét a szolgálatomra légy.
Alexnek éreznie kellett, hogy a lány megremeg, mert szemét elégedetten összehúzta. Daisy, széttárta a lábát.
- Ne olyan gyorsan. - Fogai közé vette a lány fülcimpáját, és gyengéden beleharapott. Előbb meg kell hogy büntesselek.
- Megbüntetni? - Daisy megdermedt, eszébe jutott az ágy alatt tartott korbács, éppen az ölük alatt.
- Felizgattál, de nem fejezted be, amit elkezdtél.
- Azért, mert...
- Elég. - Alex ismét hátrahúzódott, és gőgös Romanov önteltséggel végigmérte a lányt.
Daisy megnyugodott. Alex sohasem bántaná.
- Ha kíváncsi leszek a véleményedre, asszony, majd kérdezlek. Addig légy bölcs, és tartsd a szád. A kozákjaim már régen voltak nővel.
Daisy ferdén nézett rá, amiből Alex tudta, hogy célba talált.
Szája széle megremegett, de nem mosolyodott el. Lehajtotta a fejét, és ajkát végighúzta -a lány combjának belső felén.
- Csak egyetlen módon lehet méltóképpen megbüntetni az olyan rabszolgát, aki nem tud csendben maradni. Éles nyelvvel.
A mennyezet szinte forogni kezdett, mikor Alex beváltotta a fenyegetését, forró gyönyörbe és ősi eksztázisba juttatva a lányt. A férfi teste sikamlóssá vált a verítéktől, vállának izmai megfeszültek a lány tenyere alatt, de nem hagyta abba. Csak mikor Daisy könyörgött neki, akkor adta meg neki az édes behatolást, amire már kétségbeesetten vágyott.
Alex mélyen belétemette magát, s tekintetéből eltűnt minden pajkosság.
- Most pedig szeretni akarlak. - suttogta.
Daisy szemét könnyek égették, mikor a férfi kimondta, amit hallani akart. Belékapaszkodott, és elragadta őket a ritmus, mely ugyanolyan időtlen volt, mint szívük dobbanása. Egyszerre mozogtak, s a lány érezte, ahogy betölti Alex-szeretete, elárasztja és elönti a lelkét.
Együtt örvénylettek, férfi és nő, föld és ég, s a teremtés minden eleme tökéletesen összeolvadt.
Amikor vége volt, Daisy eddig soha nem tapasztalt örömöt érzett és bizonyosságot, hogy minden a legnagyobb rendben lesz köztük. Szeretni akarlak, mondta Alex. Nem szeretkezni akarok veled, hanem szeretni akarlak. És szerette. Akkor sem szerethette volna jobban, ha százszor, mondja ki.
Daisy a férfi felé fordította a fejét a párnán. Alex félig leeresztett pillákkal, szenderegve feküdt mellette az oldalán. A lány kinyújtotta a kezét, megsimogatta az arcát, a férfi pedig elfordította a fejét, hogy megcsókolja a tenyerét.
Daisy végighúzta hüvelykujját az állán, s élvezte, ahogy serceg a férfi borostája.
- Köszönöm.
- Én tartozom köszönettel.
- Remélem, ez azt jelenti, hogy nem adsz oda a kozákjaidnak.
- Nem osztozom rajtad senkivel.
Az erotikus játék közben, melyet ezen az estén játszottak, Daisy teljesen megfeledkezett az önmagának tett ígéretéről, hogy beszélni akart Alexnek a gyerekről. Talán most.
- Egy ideje nem hoztad szóba a válást.
Alex azonnal gyanakvóvá vált, és a hátára fordult.
- Nem gondoltam rá.
Daisynek rosszulesett, hogy a férfi elhúzódott, de előre tudta, nem lesz könnyű, és tovább erőltette a témát, amilyen finoman csak lehetett.
- Örülök. Nem jó dolog ilyesmin gondolkodni.
Alex gondterhelt pillantást vetett rá.
- Tudom, mit akarsz hallani, de még képtelen vagyok rá. Csak adj még egy kis időt, rendben?
Daisy bólintott. Szíve a torkában dobogott.
Alex olyan ijedtnek látszott, mint egy vadállat, amely túl közel került a civilizációhoz.
- Az idő majd mindent megold.
Daisy rájött, a legrosszabb, ami történhet, hogy Alex úgy érezze, csapdába került. Pedig már nem ragaszkodott hozzá, hogy a házasságuk két hónap múlva véget érjen, és ez azzal a bizonyossággal töltötte el a lányt, hogy még egy kicsit várnia kell.
- Hát persze.
Alex felült, és hátát a fejtámlához tornyozott párnáknak vetette.
- Ugye, tudod, hogy te vagy a legjobb dolog az életben, ami történt velem?
- Hogyne tudnám.
A férfi felnevetett, és a feszültség feloldódott benne.
Daisy hasra fordult, felkönyökölt, és ujjával birizgálni kezdte a szőrszálakat a férfi mellkásán.
- Nagy Katalin ugye, Romanov volt?
- Igen.
- Olvastam róla, hogy rendkívül ledér volt a természete.
- Rengeteg szeretőt tartott.
- És nagy volt a hatalma. - Daisy előrehajolt, és fogával a férfi mellizmát kezdte harapdálni. Alex összerezzent, mire a lány ismét beleharapott.
- Auu! - A férfi megfogta a lány állát és felemelte. - Mondd, pontosan mit forgatsz abban az ördögi kis fejecskédben?
- Csak eszembe, jutottak azok az erős férfiak, akiknek be kellett hódolniuk Nagy Katalinnak.
- Uhuh.
- Akik kénytelenek voltak a szolgálatára állni. Megalázkodni előtte.
- Ohoh.
Daisy ajkával végigsimított a férfién.
- Most rajtad a sor, hogy rabszolga légy, nagy fiú.
Alex egy pillanatig döbbenten nézett, aztán nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem, meghaltam és a mennybe jutottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése