Susan E. Phillips - Angyali csók /5- 9. fejezet/

5

Mikor Daisy aznap délután elhagyta az utánfutót, találkozott egy magas, szőke hajú lánnyal, akinek a vállába egy csimpánz kapaszkodott. Daisy Jillt ismerte fel benne az előző napi előadás Jill és barátai című számából, melyben a lány egy csimpánzzal és egy kutyával lépett fel. Arca kerek volt, bőre gyönyörű, a haját kicsit túlságosan magasra tupírozta, de Daisy biztosra vette, hogy rendbe tudná hozni, ha volna rá lehetősége.
- Isten hozott a Quest Fivéreknél - szólította meg a lány - Én Jill vagyok.
Daisy viszonozta a barátságos mosolyt.
- Az én nevem Daisy.
- Tudom. Heather mondta. Ez itt Frankie.
- Helló, Frankie. - Daisy udvariasan bólintott a Jill vállán ülő csimpánznak, aztán ijedten hátraugrott, mikor az állat kimutatván a foga fehérét, rárikoltott. Á nikotinhiány már amúgy is feszültté tette Daisyt, a csimpánz reakciója pedig tovább tépázta az idegeit.
- Csss, Frankie. - Jill megpaskolta a majom szőrös lábát. - Nem értem, mi baja. Általában szereti a nőket.
- Az állatok nem túlságosan kedvelnek engem.
- Biztosan azért, mert félsz tőlük. Megérzik.
- Azt hiszem, igazad van. Kiskoromban megharapott egy német juhász, s azóta félek az állatoktól. - Ebben nem egyedül a német juhász volt ludas. Daisynek eszébe jutott, amikor hatéves korában az iskolával a londoni állatkertbe látogattak. Valósággal hisztériás rohamot kapott, mikor egy kecske majszolni kezdte az egyenruháját.
Egy nő lépett oda hozzájuk, lötyögő fekete sortot és túlméretezett pólót viselt, és Madeline-ként mutatkozott be. Ő volt az egyik showgirl, aki elefántháton lovagolt körbe, a porondon. Kényelmes öltözéke láttán Daisy úgy érezte, ő netán túlságosan is kiöltözött. Szeretett volna csinos lenni a pénztárban töltendő első alkalommal, ezért elefántcsontszínű selyemblúzt és gyöngyházszürke Donna Karan-nadrágot választott a diszkontáruházi farmer és póló helyett, melyeket minden ellenkezése dacára Alex vett neki, mielőtt tábort vertek.
- Daisy, Alex új barátnője - mondta Jill.
- Hallottam - felelte Madeline. - Szerencsés vagy. Alex a cirkusz bikája.
Daisy már éppen el akarta mondani, hogy ő Alexnek nem a barátnője, hanem a felesége, de torkára forrt a szó, mikor Frankie megint rikácsolni kezdett.
- Csend legyen, Frankie! - Jill egy almát adott a csimpánznak, aztán leplezetlen élvezettel fordult Daisyhez, mint egy igazi pletykás vénasszony. - Alex és közted biztosan komoly a dolog. Még senkivel nem költözött össze.
- Sheba dührohamot fog kapni, ha visszajön. - Madeline mosolygott, látszott rajta, már előre dörzsöli a tenyerét:
Frankie Daisyt bámulta, aki ettől olyan ideges' lett, hogy alig tudott figyelni a két nőre. Légnagyobb rémületére Jill letette a majmot a földre, ahol az belecsimpaszkodott a lábába.
Daisy ismét egy lépést hátrált.
- Van nálad póráz, ha szükség lenne rá?
Jill és Madeline felkacagott.
- Idomítva van - felelte Jill. - Nincs szükség pórázra.
- Biztos vagy benne?
- Holtbiztos. Szóval, hogy ismerkedtetek meg Alexszel?
Jack Daily, a porondmester azt mondta, Alex egy szóval sem említette, hogy új barátnője van.
- Egy kicsit több vagyok, mint barátnő... biztos, hogy nincs szükség pórázra?
- Ne izgulj. Frankie a légynek sem tudna ártani.
Úgy látszott, a csimpánz elvesztette az érdeklődését iránta, s Daisy kezdett megnyugodni.
- Nem a barátnője vagyok.
- Azt hittem, együtt laktok - mondta Madeline.
- Így is van. A felesége vagyok.
- A felesége! - Jill úgy ujjongott, hogy Daisyt egész testében melegség járta át. - Te és Alex összeházasodtatok! Ez csodálatos.
Madeline kedvesen nézett rá.
- Úgy teszek, mintha boldog lennék, bár magam is koslattam Alex után egy hónapig.
- Meg a fél világ - nevetett Jill.
- Day-zee!
Daisy megfordult, és megpillantotta Heathert, aki a tábor túlsó végéből integetett neki.
- Hé, Daisy - kiáltotta a kislány. - Alex azt mondja, késésben vagy. Iszonyú dühös rád.
Daisy zavarba jött. Nem akarta, hogy új barátai megtudják, Alex és ő nem szerelemből házasodtak össze.
- Már biztos türelmetlen, jobb, ha azonnal megyek.
- Örülök, hogy megismerkedtünk. - Mosolyogva sarkon fordult, de alig tett meg néhány lépést, mikor valami hátba találta.
- Auu! - Megpördült, és egy félig rágott almát pillantott meg maga mellett a földön. Frankie diadalmasan sikítozott, Jill pedig zavartan álldogált.
- Sajnálom - kiáltotta. - Nem értem, mi ütött belé. Szégyelld magad, Frankie. Daisy a barátunk.
Jill szavai elnyomták benne a kísértést, hogy megfojtsa a kis bestiát. Intett nekik, majd szedni kezdte a lábát az iroda felé. Gondolatban helyesbített, mikor eszébe jutótt, hogy „vörös kocsinak" kellene neveznie az irodának otthont adó utánfutót. Alex említette neki korábban, hogy a cirkusz irodáját a színétől függetlenül mindig így nevezik.
Heather csatlakozott hozzá.
- Azt akarom mondani, hogy tegnap nem kellett volna olyan undoknak lennem veled. Rossz kedvem volt.
Daisy úgy érezte, mintha végre bepillantást nyert volna az álarc mögé, mely egyáltalán nem állt jól a kislánynak.
- Rendben.
- Alex királyi leszármazott. - Daisy meglepődött a Heather hangjából kicsendülő nyílt rokonszenven. - Sheba szerint az a fajta férfi, aki soha nem fog hosszú ideig megmaradni egy nő mellett, tehát ne vedd a szívedre, ha... tudod.
- Mit?
- Tudod. Ha ejteni fog. - Vágyakozva felsóhajtott. - Klassz lehet a barátnőjének lenni, még rövid ideig is. Daisy elmosolyodott.
- Nem a barátnője vagyok, hanem a felesége.
Heather megtorpant, arca elfehéredett.
- Nem!
Daisy is megállt, s mikor meglátta, milyen képet vág Heather, aggódva megfogta a karját.
- Alex és én tegnap reggel házasodtunk össze, Heather.
A kislány elrántotta a kezét.
- Nem hiszek neked. Hazudsz! Csak azért mondod, mert nem kedvelsz!
- Nem hazudok.
- Alex nem vett feleségül. Nem tenné! Sheba azt mondta, hogy sohasem fog megnősülni!
- A dolgok néha másképp alakulnak.
Daisy legnagyobb megdöbbenésére Heather szeme könnybe lábadt.
- Te szuka! Gyűlöllek! Miért nem mondtad meg? Gyűlöllek amiért hagytad, hogy bolondot csináljak magamból! - Megfordult és elrohant a lakókocsik felé.
Daisy csak bámult utána, s megpróbált valami magyarázatot találni Heather ellenséges viselkedésére. Csak egyre tudott gondolni. A lány fülig szerelmes Alexbe. Megesett rajta a szíve. Nagyon is jól emlékezett még rá, milyen tizenévesnek lenni úgy, hogy semmi beleszólásunk a körülöttünk lévő felnőttek dolgaiba. Nagyot sóhajtott, és elindult a vörös kocsi felé.
Nevével ellentétben az iroda egy fehér, színes csillagokkal telifestett és a Quest Fivérek feliratot viselő utánfutóban kapott helyet. Vidám külsejével szemben a belseje sivár és rendetlen volt. Egy újságpapírokkal telezsúfolt keskeny kanapé előtt karcos fémasztal állt. A berendezés össze nem illő székekből, egy régi iratszekrényből és egy behorpadt ernyőjű, zöld hattyúnyakas lámpából állt. Alex az asztalnál ült, egyik kezében rádiótelefont, a másikban irattáblát tartott. Daisynek elég volt egyetlen pillantást vetnie zord arcára, hogy rájöjjön, Heathernek egy dologban igaza volt. Alex királyi leszármazott.
A férfi váratlanul véget vetett a telefonbeszélgetésnek, felállt, és megszólalt azon a vészjóslóan halk hangon, amitől Daisynek kezdett inába szállni a bátorsága.
- Ha azt mondom, hogy legyen ott valahol egy bizonyos időben, akkor azt akarom, hogy ott legyen.
- Alig fél órát késtem.
Alex hangja még halkabb lett.
- Ugye, halvány lila gőze sincs a való életről, Daisy? Ez munkahely, nem a fodrászhoz jelentkezett be, s mostantól minden egyes percért, amit késik, öt dollárt levonok a fizetéséből.
Daisy szeme felcsillant.
- Kapok fizetést?
Alex sóhajtott.
- Természetesen kap. Így van ez, ha az ember dolgozik. De ne remélje, hogy gyémántokat vehet belőle. A cirkuszi fizetés ugyanolyan aprópénz, mint amiből a bevétel összejön.
Daisyt ez nem érdekelte. Az a gondolat, hogy lesz saját pénze, felvillanyozta.
- Mutassa meg, mit kell csinálnom. És ígérem, soha többé nem fogok elkésni.
Alex a jegykiadó ablakhoz vezette a lányt, melyet a pótkocsi oldalába vágtak, és rövidre fogva elmagyarázta, mi lesz a dolga. Egyszerű volt, s Daisy azonnal megértette.
- Ellenőrizni fogom a bevételt az utolsó centig - figyelmeztette a férfi -, tehát ne számítson rá, hogy cigarettapénzhez juthat.
- Nem tennék ilyet.
Alex nem úgy festett, mint akit meggyőztek.
- Ügyeljen rá, hogy egy másodpercre se tévessze szem elől a kasszát. Ez a cirkusz filléres alapon működik, és nem engedhetünk meg magunknak semmilyen veszteséget.
- Ügyelni fogok rá. Nem vagyok ostoba.
Daisynek az a rossz érzése támadt, hogy a férfi mindjárt vitába száll vele, de Alex inkább kinyitotta a bukóablakot. Daisy mellett maradt, amíg lány az első pár nézőt kiszolgálta, hogy megbizonyosodjék róla, érti a dolgát, s mikor látta, hogy Daisy egyedül is boldogul, közölte vele, hogy elmegy.
- Ugye, nem megy most vissza a lakókocsiban - kérdezte a lány.
- Csak mikor átöltözöm. Miért?
- Akad még bent egy kis dolgom. Vissza kell érnie az utánfutóhoz, mielőtt Alex meglátja, milyen felfordulást csinált. Mikor takarítani kezdett, a beépített szekrényt és a tálalót a végére kellett volna hagynia, de alapos munkát akart végezni, ezért lepakolt mindent, hogy letörölje a polcokat. A tálaló most patyolattiszta lett, de arra már nem maradt ideje, hogy visszarakodjon, s nem volt a kocsiban egy talpalatnyi hely, amit a ruhák, ágyneműk, edények és az ijesztően nagy korbácsgyűjtemény ne borítottak volna be.
- Biztos vagyok benne, hogy be tudom fejezni, ha itt végzek - hadarta Daisy -, tehát ne aggódjék, ha ezt-azt szétszórva talál.
Alex bólintott, és egyedül hagyta.
A következő pár óra eseménytelenül telt. Daisy élvezettel elcsevegett az emberekkel, akik sorba álltak jegyet venni, s néhány alkalommal, amikor egy-egy családról lesírt, mennyire szegények, ingyen beengedte őket.
Elterjedt a híre, hogy ő Alex felesége, s a cirkuszosok mindenféle ürügyet kitaláltak, hogy megállhassanak az irodánál, és kielégítsék kíváncsiságukat. Daisyt melegséggel töltötte el, milyen barátságosan viselkednek egy idegennel. Megismerkedett az árusokkal, vagyis azokkal, akik a „bódékat” üzemeltették, néhány bohóccal, és a Lipscomb család pár tagjával, akik a műlovarszámot adták elő. Észrevette, hogy némelyik showgirl csak nagy igyekezet árán tudja leplezni féltékenységét amiatt, hogy sikerült behálóznia Alex Markovot, s méltányolta erőfeszítéseiket. Megérkezése óta először csillant fel előtte a remény. Talán mégis működni fog a dolog.
A legérdekesebb azok közül,, akikkel megismerkedett, talán Heather apja, Brady Pepper volt. A fellépőruháját viselte, egy testhez álló fehér kezeslábast, derekán széles aranyövvel. Aranycsík szegélyezte mély nyakkivágását és a nadrágszárát is.
Egy Charlene nevű showgirl már felvilágosította Daisyt, hogy Alex után Brady a legvonzóbb férfi a cirkuszban, s neki el kellett ismernie, hogy egyetért vele. Brady Pepper Sylvester Stallone zordabb kiadására emlékeztette, amihez izmos testalkat, peckes járás és New Yorki akcentus társult. Kinézete nehézfiús, arcvonásai vonzók, de abból, ahogy végigmustrálta, Daisy rögtón tudta, hogy a férfi született szoknyapecér. Leült az asztal szélére, s mint aki nagyon is tisztában van fizikai vonzerejével, elterpeszkedett.
- Szóval te is cirkuszos vagy
Azon a támadó, szinte vádló hangon beszélt, amit sok tősgyökeres New York-i még a legegyszerűbb kérdések feltevésénél sem hagyott el, s beletelt néhány pillanatba, mire Daisy rájött, mire céloz.
- Én? Ó, nem. Az én családomnak semmi köze a cirkuszhoz.
- Annál nehezebb lesz beilleszkedned. A Quest Fivérek Cirkuszánál levegőnek néznek, ha nem tudod a családfádat legalább három generációra visszavezetni. Kérdezd csak meg Shebát.
- Shebát?
- Övé a cirkusz. Bathseba Cardoza Quest. Valaha a világ egyik leghíresebb repülője volt. Persze trapézon - tette hozzá gyorsan, mikor meglátta Daisy zavart arckifejezését. - Most a Tolea fivéreket tanítja, akik nálunk dolgoznak. Románok. Koreográfiát is készít, kosztümöket tervez, efféléket.
- Ha ez az ő cirkusza, miért Alex az igazgató
- Ez férfimunka. Az igazgatónak részegekkel, késelőkkel, nehézsúlyúakkal kell elbánnia. Sheba nem szereti az efféléket.
- Még nem találkoztam vele.
- Néhány napra elugrott. Mindig ezt csinálja, ha itt nem elég jó a felhozatal. Nyilvánvaló lehetett, hogy Daisy egy szavát sem érti, mert Brady magyarázkodni kezdett. - Sheba szereti a férfiakat. Bár sosem maradt meg egy mellett sokáig. Sokan sznobnak mondanák. Az a férfi, aki nem régi cirkuszcsaládból származik, szóba sem jöhet nála.
Daisy korábban idős özvegyasszonyként képzelte el a cirkusztulajdonost, de ez a kép most megfakult, s az, ahogy a férfi ajka megfeszült, elgondolkodtatta, vajon Sheba Quest többet jelent-e a számára, mint egy egyszerű főnök.
- Az apám hentes volt Brooklynban. Felcsaptam vándorcirkuszosnak, amikor leérettségiztem, és soha nem néztem vissza. •- Szinte dühösen pillantott a lányra, mintha azt várná, hogy Daisy kételkedjék benne. - A gyerekeim ereiben azonban cirkuszcsalád vére folyik a feleségem révén.
- Azt hiszem, még nem találkoztam vele,
- Cassie két évvel ezelőtt meghalt, de már tizenkét éve elváltunk, ami azt jele:. ti, hogy nem gyászolom. A cirkusznál nőtt fel, de gyűlölte, ezért Wichitába költözött és ingatlanügynökséget nyitott, de én szeretem az előadásokat, és maradtam.
Tehát ő is és Heather is elveszítette az édesanyját. Többet akart tudni.
- Jól értettem, hogy több gyereked van?
- Heather Wichitában nevelkedett az anyjával, de Cassie nem bírt a fiúkkal, ezért ők kiskoruk óta velem utaznak. Kitaláltam egy közös számot, s azóta ezzel lépünk fel. Matt és Rob most húsz- és huszonegy évesek. Pokolfajzatok, de mit lehet várni, az apjuk természetét örökölték.
Daisyt nem csigázta fel a két pokolfajzat, s elengedte a füle mellett a férfi hangjából kicsendülő leplezetlen büszkeséget.
Ezek szerint Heather csak nem régóta él veled?
- Egy hónapja, bár minden szezonban velem töltött néhány hetet. Persze ez nem ugyanaz, mintha az év háromszázhatvanöt napján kellene boldogítanunk egymást.
Brady összehúzott szemöldöke arról árulkodott, hogy a dolgok nem mennek olyan simán, mint képzelte, s mivel Daisynek is elég sokszor meggyúlt a baja az apjával, ismét együttérzés ébredt benne Heather iránt. Nem csoda, hogy titokban cigarettázik, és idősebb férfiakba bolondul bele. Bár Brady Pepper tagadhatatlanul jóképű volt, egyáltalán nem hasonlított egy türelmes apára.
- Találkoztam Heatherrel. Nagyon érzékeny.
- Túlságosan is az. Az itteni élet kemény, s ő túl puhány hozzá. - Váratlanul felállt. - Jobb, ha megyek, mielőtt a tömeg megindul. Örülök, hogy találkoztunk, Daisy.
- Én is.
Mikor az ajtóhoz ért, ismét azzal a fürkésző pillantással nézett rá, amely a nőcsábász férfiak sajátja.
- Alex szerencsés fickó.
Daisy udvariasan mosolygott, és azt kívánta, bárcsak Alex is így érezné.
Már javában tartott a második előadás, mikor be tudta csukni az ablakot, és megnézhette Alex számát. Azt remélte, ha újra látja, majd elhalványul benne a tegnap esti élmény, de a férfi tudása most még inkább lenyűgözte. Hol tanulta ezt?
Daisynek csak akkor jutott eszébe, micsoda felfordulást hagyott a lakókocsiban, mikor a műsor véget ért. Visszarohant, és éppen kinyitotta volna az ajtót, mikor Jill, arcán cinkos mosollyal, odalépett hozzá. Frankie most is ott gubbasztott a vállán, s Daisyt meglátván, azonnal rikoltozni kezdett, és eltakarta a szemét.
- Csönd legyen, te bitang. Gyere, Daisy, valamit mutatnom kell.
Daisy gyorsan becsukta az ajtót, nehogy új ismerőse meglássa, micsoda rendetlenség uralkodik odabent, és arra következtessen, milyen pocsékul vezeti a háztartást. Jill karon fogta, és vonszolni kezdte a teherautók között. Daisy látta, amint Jack Daily, a porondmester Alexszel beszélget, miközben a munkások elkezdték szétszerelni a lelátót.
- Auu! - sikoltott fel Daisy, mikor valaki megcibálta a haját.
Frankie kuncogott.
- Rossz fiú! - gügyögte Jill, Daisy pedig karnyújtásnyira húzódott a bestiától. - Ne is törődj vele! Ha rájön, hogy nem tud idegesíteni, békén hagy.
Daisy úgy döntött, nem ad hangot azzal kapcsolatos kételyeinek, milyen kicsi ennek a valószínűsége.
Megkerülték az utolsó teherautót, s Daisynek tátva maradt a szája a csodálkozástól, mikor meglátta a cirkuszosokat, akik ott álltak még mindig kosztümben egy kártyaasztal körül, melynek négyszögletes torta volt a közepén marcipán menyasszonnyal és -vőlegénnyel Ott volt Madeline, a showgirl, akit korábban megismert, Brady Pepper és a fiai, a fiatal Lipscomb fiúk, néhány bohóc és még sokan mások, akikkel korábban találkozott. Csak Heather húzódott a háttérbe.
Jack Daily szélesen vigyorogva ráncigálta közelebb Alexet, miközben Madeline a magasba emelte a kezét, mint egy karmester.
- Mindenki egyszerre! Boldog házasságot! Boldog házasságot!
Felcsendült a dal, s Daisy szeme elfátyolosodott. Ezek az emberek alig ismerték, mégis baráti jobbot nyújtottak felé. Az esküvői szertartás ridegsége után mindez nagyon megható volt. Alex barátai közében Daisy úgy érezte, mintha igazi ünnepségen venne részt, mintha korábban valami nagyon meghitt esemény zajlott volna le, valami, ami nem az apja által rárótt büntetés, hanem inkább esély a boldogságra.
- Köszönöm - suttogta, mikor a dal véget ért. A könnyeivel küzdött. - Nagyon köszönöm mindenkinek.
Alexhez fordult, s a boldogsága abban a pillanatban elpárolgott, hogy meglátta a férfi bosszús, zord arckifejezését.
A tömeg fokozatosan elnémult. Ők is észrevették Alex reagálását, és tudták, hogy baj van. Kérlek, ne csináld ezt, gondolta Daisy. Azt akarom, hogy ezek az emberek a barátaim legyenek. Kérlek, tégy úgy, mintha örülnél.
Néhány nő a szeme sarkából összenézett. Hamar kiábrándultak abból a tévhitből, hogy Alex boldog ifjú férj, s Daisy észrevette, hogy páran futó pillantást vetnek a derekára, nem terhes-e.
Kényszerítenie kellett magát, hogy megszólaljon.
- Nem is tudom, mikor volt kellemesebb meglepetésben részem… Alex?
Hosszú csend következett, aztán a férfi enyhén megrázta a fejét.
Daisy felemelte a fejét, és mosolyt erőltetett az ajkára.
- Biztosan nagyon finom a torta. Lefogadom, hogy mindenki szeretne belőle egy szeletet. - Egyenesen Alex szemébe nézett, esdeklőn. - Vágjuk fel közösen.
Egy örökkévalóságig tartott a csend.
- Piszkos a kezem.
Daisy zavartan, égő arccal lépett a kártyaasztal mögé, kezébe vette a kést, és elkezdte felszeletelni a tortát. Síri csend lett, de ő megpróbált úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben volna.
- El sem hiszem, hogy ilyen hamar sikerült megszerveznetek. Hogy csináltátok?
Madeline ötölt-hatolt.
- Hát ööö... nem volt nehéz.
- Le vagyok nyűgözve. - Már fájt az arca az erőltetett mosolygástól, mikor megfogta az első szeletet, zárakta egy papírtálcára, és odanyújtotta Alexnek.
A férfi szó nélkül elvette.
Egyre kínosabbá vált a csend. Végül Jill törte meg, akinek idegesen járt a szeme a vőlegény és a menyasszony között.
- Sajnos csak csokitortájuk volt. Nem rendeltük meg előre, s a pékségben elfogyott a fehér krém.
Daisy hálás szemmel nézett rá, amiért megpróbálta oldani a, feszültséget.
- A csoki a kedvencem.
Alex olyan hirtelen rakta le a papírtálcát az asztalra, hogy a szelet elbillent, és a krémes felére borult.
- Bocsánat. Vissza kell mennem dolgozni. Mindenkinek köszönöm.
Daisy keze megremegett, mikor odanyújtotta a tálcát Madeline-nek. Valaki kuncogott. Daisy felemelte a fejét, és látta, hogy Heather az.
A kislány diadalmas pillantást vetett rá, és Alex után rohant.
- Segítsek?
- Igen, kicsim. - A férfi kedves, szeretetteljes hangját felkapta az esti szél. - Akadt egy kis gond a csévéző teherautó kurblijával. Segíthetsz ellenőrizni.
Daisy nagyokat pislogott. Hamar elsírta magát, de ha most elerednek a könnyei, soha többé nem tud ezeknek az embereknek a szemébe nézni.
- Hadd kínáljalak meg. - Egy bozontos szőke hajú férfinak nyújtotta a szeletet, aki úgy festett, mint egy öregedő kaliforniai szörfös. Daisy emlékezett rá, hogy Neeco Martinként mutatkozott be, amikor meglátogatta a vörös kocsiban. Ő volt az elefántidomár.
A férfi szó nélkül elfogadta, majd hátat fordított, hogy szóba elegyedjen az egyik bohóccal. Madeline előrelépett, hogy segítsen Daisynek, nyilvánvalóan úgy döntött, jobb, ha minél hamarabb véget ér az egész felhajtás. A cirkuszosok fogták a tortájukat, és egyenként elszállingóztak.
Nemsokára már csak Jill maradt ott.
- Sajnálom, Daisy. Azt hittem, jó ötlet, de tudnom kellett volna, hogy Alexnek nem fog tetszeni. Ő nagyon magába zárkózó. Olyannyira, hogy a házasságáról még csak említést sem tett senkinek.
Daisy ismét magára erőltetett egy mosolyt.
- Időbe telik, amíg az ember hozzászokik a házassághoz.
Jill felkapta a papírtálcán heverő maradék tortát, és Daisy kezébe nyomta.
- Tessék, vidd haza.
Daisy érezte, ahogy gombóc nő a torkában, miközben elveszi a tortát, amit látni sem bírt.
- Te jó ég, milyen késő lett, és még millió dolgom van. Azzal elmenekült.


Az elkövetkező néhány órában, amíg a cirkuszi sátrat lebontották és összehajtogatták, hogy a következő városba szállítsák, Daisy nagy nehezen visszapakolt mindent a tálalóba és a beépített szekrénybe. Elhatalmasodott rajta a kétségbeesés, és olyan kimerült volt, hogy alig bírta tartani a fejét, de tovább dolgozott.
Méregdrága nadrágja összepiszkolódott, a blúza a bőrére tapadt, de rá se hederített. Azt akarta, hogy ezek az emberek a barátai legyenek, de ennek most már búcsút mondhat azután, hogy látták, Alex egy fikarcnyit sem törődik vele. S fikarcnyit sem törődik a házasságával. A tortaünnepség egy kisebbfajta szertartás volt, de a férfi fittyet hányt rá.
Alex nem sokkal éjfél után tért vissza a lakókocsiba. Most is ugyanolyan áldatlan állapotok uralkodtak, mint amikor Daisy megérkezett. Bár mindent a helyére pakolt, sem ideje, sem energiája nem volt arra, hogy mást is kitakarítson, mint a konyhaszekrényt. A mosogatóban halomban állt a piszkos edény, s a sütőn még mindig ott hevert az égett serpenyő.
Alex csípőre tette a kezét, és tekintetével végigpásztázta a mocskos konyhapultot, a poros aszfalt és az esküvői torta szétomlott maradványait.
- Azt hittem, ki fog takarítani, de itt még mindig csupa kosz minden.
Daisy összeszorította az állát.
- A konyhaszekrény tiszta.
- Kit érdekel a konyhaszekrényi Semmit nem tud úgy csinálni, ahogy kéne?
Daisy nem gondolkodott. Órák óta dolgozott, a házassága nevetség tárgya lett, s a férfi, aki Isten szent színe előtt fogadta, hogy boldoggá teszi, nyilvánosan megalázta. Felemelte a megtizedelt esküvői tortát, s azzal a lendülettel Alexhez vágta.
- Te szemét!
A férfi ösztönösen maga elé kapta a karját, hogy védekezzen, de elkésett. A torta vállon találta és szétfröccsent.
Daisy furcsamód mintha kívülről látta volna az eseményeket. Torta- és cukormázdarabkák röppentek szerteszét. A férfi haját, szemöldökét, még a szempilláját is hab borította. Csokoládé ragadt az állára, majd lepottyant a pólójára. Daisy hirtelen felocsúdott, és látta, hogy Alex elvörösödik.
Meg fogja ölni.
A férfi felemelte a kezét, hogy megtörölje a szemét, közben pedig a lány felé lépett. Daisy elugrott előle, s kihasználva Alex átmeneti vakságát, kirohant az ajtón.
Eszeveszetten forgatta a fejét búvóhely után kutatva. A sátort lebontották, a kisebb pavilonok is eltűntek, s a teherautók többsége útnak indult. Keresztülfutott a száraz gaz borította mezőn, és besurrant két szállítókocsi közé, a szűk helyre. A szíve kalapált a félelemtől. Mi ütött beléz
Összerezzent, mikor férfihang harsant a levegőben, és még beljebb húzódott a sötétbe, míg neki nem ütközött valami keménynek. Anélkül hogy hátranézett volna, nekidőlt, és megpróbálta visszanyerni lélekjelenlétét. Vajon mennyi időbe telik, míg Alex rátalált. Ó ha megtalálja, mit fog vele csinálni?
Valami belemorgott a fülébe.
Daisy tarkóján felborzolódtak a pihék a félelemtál, s jeges verítékcsepp csorgott végig a hátán. Megpördült. Halványbarna szempárral nézett farkasszemet.
Sóbálvánnyá vált. Tudta, mi az. Látta, hogy egy tigris. De nem tudta felfogni.
Az állat olyan közel volt hozzá, hogy érezte arcán 'a leheletét. Vicsorgott borotvaéles, halálos fogaival. Daisy beszívta a szagát, hallotta, hogy a halk, fenyegető morgás egyre erősödik, majd végül vérfagyasztó üvöltéssé válik. Bénultsága felengedett, s hátrálni kezdett, mikor a tigris nekirontott a vasketrecnek, mely elválasztotta őket.
A háta valami keménynek és melegnek ütközött, de képtelen volt levenni a szemét a tigrisről. Ebben a pillanatban a vadállat testesítette meg mindazt, ami rossz volt, s Daisy szinte érezte, ahogy árad feléje a gonoszság. Ezen a vad dél-karoliniai estén találkozott a végzetével.
Megfordult, mert már nem bírta tovább elviselni azoknak a sárgás szemeknek az átható pillantását. Mikor hozzá simult a melegséget árasztó valaminek, tudta, hogy oltalmat talált.
Aztán az arcára cukormázdarabok ragadtak. Elhatalmasodott rajta a félelem, a kimerültség, az elmúlt két nap minden megrázkódtató eseménye, s elsírta magát.
A férfi meglepően gyengéden felemelte az állát. Daisy belenézett a halványbarna szempárba, mely annyira hasonlított a tigrisére, s az az érzése támadt, hogy egyik bestia karmából a másikéba került.
- Sinjun nem tudja bántani, Daisy. Ketrecben van.
- Az mindegy! - Kis híján erőt vett rajta a hisztéria. Hát Alex nem érti, hogy a ketrec nem tudja megvédeni attól, amit a tigris szemében látotté
A férfi azonban nem értette, s Daisy nem tudta volna megmagyarázni, miért érezte úgy egy pillanatra, mintha a saját sorsával szembesülne. Elhúzódott Alextől.
- Sajnálom. Igaza van. Ostobán viselkedem.
- Nem először felelte a férfi zordan.
Daisy felnézett rá. Alex még süteményesen és krémesen is ragyogóan és ijesztően festett. Akár egy tigris. Daisy azon kapta magát, hogy újszerű félelem ébred benne, amiről még nem tudja, hogy mi, csak azt érzi, hogy más természetű, mint a fizikai fenyegetettség. Annál sokkal megfoghatatlanabb. Mintha attól félne, hogy a férfi megsebzi a lelkét.
Tűrőképességének határához érkezett. Túl sok minden megváltozott, túl sok konfliktusba került, s már nem maradt mi ellen harcolnia. A fáradtság a csontja velejéig hatolt, s beszélni is alig volt ereje.
- Azt hiszem, most valami szörnyűséggel fog megfenyegetni.
- Nem érdemelné meg? A gyerekek dobálóznak, nem a felnőttek.
- Természetesen igaza van. - Daisy remegő kézzel a hajába túrt. - Mi lesz az, Alexe Megaláztatást Ma este kijutott belőle épp elég. Megvetést Abban is jócskán volt részem. Gyűlölete Nem, az nem használna, már lepereg rólam a gyűlölet. - Elhallgatott, hangja elcsuklott. - Azt hiszem, valami teljesen mással kell előállnia.
Alex lenézett rá, s a lány olyan boldogtalannak látszott, hogy valami elpattant benne. Tudta, hogy Daisy fél tőle - erről gondoskodott -, azt azonban nem hitte volna, hogy mégis van mersze hozzávágni a tortát. Szegény kis kelekótya lány. Még nem tudja, hogy ha ilyen gyermeki szemeket mereszt rá, és kiereszti a kiscicakarmait, azzal nála nem megy semmire.
Alex érezte a lány remegését, amikor megérintette. Daisy most behúzta a karmait, s a szemében nem tükröződött más, csak kétségbeesés. Vajon tudja-e, hogy minden érzelem az arcára van írva?
Alex azon tűnődött, hány férfi lehetett már az életében? Valószínűleg annyi, hogy a számukat sem tudja. Bár ártatlannak látszik, született férfifaló. Hebehurgya, akiről könnyűszerrel feltételezte, hogy nemegyszer kötött ki valami szépfiú ágyában úgy, hogy fogalma sem volt róla, hogy került oda.
Hát erre legalább jó lesz. Miközben nézte, hirtelen kísértést érzett, hogy felkapja, visszavigye a teherautóba, az ágyára fektesse, és választ kapjon a fejében motoszkáló minden kérdésre. Hogyan festenének a lány rakoncátlan fürtjei szétterülve a párnáján, mint sötét szalagok? Látni akarta barna bőréhez simuló hófehér testét a gyűrött lepedőn, és tenyerébe akarta fogni a mellét. Érezni akarta az illatát, átölelni, megérinteni.
Tegnap az esküvőn még azzal áltatta magát, hogy Daisy nem az a fajta nő, aki felizgatja, de ez azelőtt volt, hogy a reggeli ébresztésnél meglátta a pólója alól kikandikáló kerek fenekét. Azelőtt, hogy nem tudta levenni a szemét a teherautóban a lábáról, melyet hol keresztbe rakott, hol egymás mellé, és a lábujján lóbálta azt a hülye kis szandálját. Csinos lába volt, karcsú és formás, vékony bokája, s a körmei olyan vörösre volt festve, mint egy Signorelli-madonna ruhája.
Nem volt ínyére a gondolat, hogy más férfiak többet tudhatnak a lány szexuális étvágyáról. De tudta, hogy semmit sem szabad elkapkodnia. Addig egy ujjal sem nyúlhat hozzá, amíg Daisy meg nem értette, miféle kapcsolatra számíthat kettejük között. S akkorra pedig jó esélyé lesz rá, hogy Daisy összepakol és lelép.
Karon fogta, és a lakókocsi felé húzta a lányt. Daisy egy pillanatig ellenállt, aztán beadta a derekát,
- Kezdem tényleg meggyűlölni - mondta színtelen hangon a férfinak. - Ugye, tudja?
Alex maga is meglepődött, mennyire szíven ütötték a szavak, különösen, hogy pontosan ezt akarta elérni. Daisy burokban nevelkedett, neki azonban nem állt szándékában eltitkolni előle a valóságot. Hadd tudja meg most, hogy semmi keresnivalója itt.
- Valószínűleg így a legjobb.
- Egészen eddig a pillanatig senki emberfiát nem gyűlöltem. Még Ameliát és az apámat sem, pedig ők alaposan rászolgáltak. De ugye magát nem izgatja, mit érzek?
- Nem.
- Azt hiszem, még soha életemben nem találkoztam ilyen szívtelen emberrel.
- Mérget vennék rá. - Jégcsap, Alex. Olyan vagy, mint a jégcsap. Hányszor hallotta már ezt nők szájából! Nemes, érző szívű asszonyoktól. Értelmes, okos asszonyoktól, akik jobbat érdemeltek olyan férfinál, akinek az érzelmei már jóval a megismerkedésük előtt eltorzultak.
Fiatalabb korában még reménykedett benne, hogy egy család majd betölti a tátongó űrt sebzett lelkében. De ha tartós emberi kapcsolatot próbált kialakítani, az semmi másra nem volt jó, csak hogy összetörje mélyérzésű asszonyok szívét, és bebizonyítsa magának, hogy vannak emberek, akikből már azelőtt kiveszett a szeretet, mielőtt kifejlődhetett volna.
Visszaértek a lakókocsihoz. Alex előrenyúlt, hogy kinyissa az ajtót, aztán belépett á lány után.
- Letusolok. Ha végeztem, segítek rendet rakni.
Daisy megállította, mielőtt elérte volna a fürdőszobaajtót.
- Nem tudna úgy tenni ma este, mintha egy icipicit örülne?
- Nem bújhatok ki a bőrömből. Nem játszom meg magam senki kedvéért. Senkiéért.
- A társai kedveskedni akartak. Olyan nehezére esett volna jó pofát vágni hozzá?
Hogy magyarázhatná el úgy, hogy Daisy is megértse?
- Magával kesztyűs kézzel bánt a sors, velem keményen. Keményebben, mint gondolná. Ha az ember úgy nő fel, mint én, megtanul valami fogódzóra lelni, amire mindig számíthat, ami megvédi attól, hogy elállatiasodjon. Én a büszkeségembe menekültem. Nem válok meg tőle. Soha,
- Nem élhet így egész életében. Vannak a büszkeségnél sokkal, fontosabb dolgok is.
- Például?
- Például,... - Daisy tétovázott, mintha érezte volna, hogy Alexnek nem fog tetszeni, amit mond.
- Például a gondoskodás, a másokkal való törődés. Például a szeretet. - A férfi megfáradt öregembernek érezte magát. - Én nem tudok szeretni.
- Mindenki tud szeretni.
- Én nem. Ne próbáljon az érzéseimre hatni, Daisy. Csak az idejét vesztegeti. A saját törvényeim szerint élek. Megpróbálok tisztességes lenni, megpróbálok méltányos lenni. Ezért is nézem el ezt a kis közjátékot a tortával. Tudom, hogy nehéz beilleszkednie, s biztosan minden magától telhetőt megtesz, hogy sikerüljön. De ne keverje össze a méltányosságot a szentimentalizmussal. Én nem vagyok szentimentális. Mást talán befolyásolni tudnak a gyengéd érzelmek, de engem nem.
- Nem tetszik ez nekem - suttogta Daisy. - Egyáltalán nem tetszik.
Alex már maga sem emlékezett rá, mikor hallotta magát ilyen lehangolónak.
- Maga az ördög akadt az útjába, drágám. Minél hamarabb beletörődik, annál jobb.
Bement a fürdőszobába, bezárta az ajtót, és behunyta a szemét, hogy ne lássa a lány arcán átfutó érzelmeket. Az ijedtséget, a már-már gyermeki ártatlanságot, s a baljóslatú reményt, hogy talán mégsem olyan megátalkodott, mint ahogy állítja magáról.
Szegény kis kelekótya lány.

6

- Hagyjon békén!
- Utolsó figyelmeztetés, angyalarcú. Három perc múlva indulás.
Daisy résnyire nyitotta a szemét, épp csak annyira, hogy lássa, a szekrényen álló óra ötöt mutat. Sehová nem fog menni hajnali ötkor, ezért mélyebbre fúrta az arcát a párnába, és egy pillanattal később már aludt is. Arra ébredt, hogy a férfi az ölébe kapja.
- Tegyen le! - sikította. - Mit műveli
Alex szó nélkül kicipelte a csípős, kora reggeli levegőre, betuszkolta a teherautó fülkéjébe, és bevágta az ajtót. Ahogy az ülés hideg kárpitja hozzáért csupasz lábához, Daisy azonnal felébredt, s eszébe jutott, hogy a férfi szürke pólóján és egy jégkék alsóneműn kívül semmi sincs rajta. Alex beszállt a másik oldalra, s a következő pillanatban kihajtottak a kiürült vásártérről. ,
- Hogy tehette ezt? Hajnali öt óra van! Senki sem kel fel ilyen korán!
- Mi igen. Ma el kell jutnunk Észak-Karolinába. - A férfi kiábrándítóan üdén festett. Frissen borotválkozott, farmert és borvörös kötött pulóvert viselt. Pillantása a lány lábára siklott. - Legközelebb talán majd felkel akkor, amikor szólok.
- Fel se öltöztem! Engedje meg, hogy idehozzam a ruháimat. Ki kell festenem magam. A hajam... fogat kell mosnom!
Alex a zsebébe nyúlt, és elővett egy összelapított csomag rágógumit.
Daisy kikapta a kezéből, s miközben előhalászott belőle egy drazsét és bekapta, visszapörgette magában a tegnap este eseményeit. A férfi arcát fürkészte a megbánás jeleit keresve rajta, de hiába. Túl fáradt és levert volt ahhoz, hogy ismét kiássa a csatabárdot, de ha annyiban hagyja a dolgot, Alex a fejére nő.
- Azután, ami tegnap történt, nehéz lesz ide beilleszkednem.
- Magának bárhová nehéz lesz beilleszkednie.
- A felesége vagyok - mondta Daisy halkan -, s nemcsak magának van büszkesége. Nyilvánosan megalázott tegnap este, amit nem érdemeltem meg.
Alex nem szólt, s ha nem feszült volna meg a szája sarka, Daisy azt hitte volna, hogy nem is hallotta:
Kivette a rágógumit a szájából, és visszarakta a papírjába.
- Kérem, húzódjon le az útról, hogy kivehessem a ruháimat a teherautóból.
- Megvolt rá a lehetősége, de elpackázta.
- Nem ébredtem fel.
- Én figyelmeztettem.
- Maga olyan, mint egy robot. Nincsenek is emberi érzései, ugye?
Daisy a pólója alját rángatta, ami minduntalan felcsúszott.
A férfi szeme az ölére tapadt.
- De még mennyire hogy vannak emberi érzéseim. Csak nem olyanok, amelyekről szívesen hallana.
Daisyt teljesen lefoglalta a pólóval való csatározás.
- A ruháimat akarom.
- Számtalanszor megpróbáltam fölkelteni, hogy öltözzön fel.
- Komolyan mondom, Alex. Majdnem meztelen vagyok.
- Nekem mondja?
Talán ha Daisy kialudta volna magát, nem lett volna ilyen harapós kedvében.
- Felizgatom?
- Igen.
Ezt nem várta. Azt hitte; a férfi megint letromfolja. Aztán felocsúdott a meglepetésből, és ránézett.
- Kár, mert engem maga hidegen hagy. Ha még nem hallotta volna, a legfontosabb nemi szerv az agy, s az agyamat teljesen hidegen hagyja minden, ami magával kapcsolatos.
- Az agyát?
- Nem vagyok üresfejű.
- Soha nem mondtam.
- Csak gondolta. Nem vagyok ostoba, Alex. Lehet, hogy én másfajta oktatásban részesültem, de meglepően sokrétűben.
- Az apja nem ért ezzel egyet.
- Tudom. Szereti mindenkinek azt mondani, hogy buta vagyok, mert az anyám jó párszor kivett az iskolából. Amikor elutazott valami érdekes helyre, úgy gondolta, hasznomra válik, ha elkísérem. Mire eszébe jutott, hogy visszaküldjön, gyakran több hónap is eltelt. S ha visszaküldött, általában nem abba az iskolába, amelyikből kivett, de arról mindig gondoskodott, hogy tanuljak.
- Hogyan?
- Megkérte azokat, akikkel együtt utazott vagy szórakozott, hogy szánjanak rám egy kis időt, és tanítsák meg nekem, amit tudnak.
- Azt hittem, az anyja rocksztárokkal időzött.
- Sokat tanultam a hallucinogén anyagokról.
- Fogadni mertem volna.
- De másfajta emberekkel is sok időt töltött. Amit a brit királyi családról tudok, azt nagyrészt Margaret hercegnőtől tanultam.
Alex rámeredt.
- Komolyan?
- Halálkomolyan. S nem ő volt az egyetlen. A világ leghíresebb emberei között nőttem fel. - Csupán az a tény akadályozta meg abban, hogy megemlítse a szombatonként kapott csillagászati számlákat, hogy nem akart hencegőnek feltűnni a férfi szemében. Ezért nagyra értékelném, ha elfojtaná magában epés megjegyzéseit az intelligenciámmal kapcsolatban. Ha eszmecserét akar folytatni Platónról, állok rendelkezésére.
- Olvastam Platónt - jegyezte meg a férfi kárörvendően, ám szabadkozva.
- Görögül!
Ezután csendben autóztak, míg Daisyt el nem nyomta az álom. Alvás közben puha párnát keresett magának, amit Alex vállán talált meg.
A szél belekapott a hajába, és egy elkóborolt tincset a férfiarcába fújt. Alex hagyta, hadd simogassa az a tincs az ajkát és az állát. Daisynek édes, drága illata volt, mint egy ékszerüzlet közepén szárba szökkent vadvirágnak.
Igaza volt a lánynak a tegnap estével kapcsolatban. Úgy viselkedett, mint egy szamár. De annyira meglepődött, és nem akart nagy felhajtást csinálni ebből a frigyből, amelyet minden erejével igyekezett úgy felfogni, mintha meg sem történt volna. Ha nem vigyáz, Daisynek rögeszméjévé válik, hogy komolyan vegye ezt a házasságot.
Nem hitte, hogy találkozni fog egy olyan nővel, aki ennyire különbözik tőle. Daisy azt mondta rá, olyan, akár egy robot, nincsenek emberi érzései, de téved. Igenis vannak érzései. Csak nem éppen olyanok, amilyeneket a lány fontosnak tart, tapasztalatból tudta ugyanis, hogy ő olyanokra nem képes.
Azt mondogatta magának, hogy tartsa a szemét az úton, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy ne pislantson a hozzá gömbölyödő törékeny, karcsú testre. Daisy egyik lábát a másik alá dugta, láthatóvá vált combjának selymes, belső fele, s a lány alvás közben elvesztette a csatát a pólóval, mely már nem takarta el. Alex tekintete a lány lába közötti jégkék csipkebugyi keskeny sávján időzött. Mikor ágyékában melegség támadt, feldühödött. Nem akarta magát tovább kínozni, ezért levette róla a tekintetét. Istenem, milyen gyönyörű.
Daisy meggondolatlan, elkényeztetett és hihetetlenül hiú. Alex még soha nem találkozott olyan nővel; aki ennyi időt töltött volna a tükör előtt. De hibái ellenére el kellett ismernie, hogy Daisy nem az az önző, egoista úri dáma, akinek eleinte képzelte. Volt benne valami kedvesség, ami váratlanul érte, és megzavarta Alexet, s amitől a lány sokkal sebezhetőbbé vált, mint szerette volna.
Mikor Daisy kilépett a kamionparkoló mosdójából, ahol sikerült cigarettát koldulnia egy női sofőrtől, észrevette, hogy Alex az egyik pincérnővel flörtöl. Bár a férfi világossá tette, hogy nem kíván elkötelezett férj lenni, a jelenet elcsüggesztette. Miközben nézte, ahogy Alex rábólint valamire, amit a nő mond, rájött, hogy tökéletes mentsége kínálkozott kibújni az esküje alól. Az, amit a férfi az esküvői tortával való rettenetes közjáték után mondott, nem hagyott benne semmi kétséget. Alexnek nem állt szándékában hűnek maradni, hát Daisy miért legyen az?
Mert muszáj. A lelkiismerete nem engedi, hogy megszegje a fogadalmát.
Összeszedte a bátorságát, mosolyt erőltetett az arcára, s elindult a narancssárga színű asztal felé. Alex és a pincérnő rá se hederítettek, mikor helyet foglalt a széken. A nőt teáskannát formáló névtáblája szerint Tracynek hívták. Erősen festette magát, de vitathatatlanul vonzó volt. A renyhén mosolygó és szemét legeltető Alex pedig maga Mr. Sárm.
A férfi úgy tett, mintha csak most venné észre.
- Már vissza is jöttél, hugit
Hugi!
Alex mosolygott, szemében kihívás csillogott.
- Tracy és én jól összemelegedtünk:
- Megpróbáltam rábeszélni a bátyját, hogy maradjon még - mondta Tracy. - Mindjárt lejár a műszakom.
Daisy tudta, hogy ha most azonnal nem vet véget az efféle játszadozásnak, a férfi azt fogja hinni, azt csinál az elkövetkező hat hónapban, amit akar. Kinyújtotta a karját, és megpaskolta a pincérnő kezét a pulton.
- Drágám. A bátyám nagyon magabiztos lett a nőkkel, amióta meggyógyult. Én mondtam neki, hogy az antibiotikumok ma már csodát tesznek, s egyáltalán nem nagy ügy egy kis kellemetlen nemi betegség.
Tracy ajkáról lehervadt a mosoly. Először Daisyre nézett, aztán Alexre, végül napbarnított arca hamuszürkévé vált.
- A főnököm kiborul, ha túl sokáig beszélgetek a vendégekkel. Viszlát. - Azzal elsietett az asztaltól.
Alex kávéspohara hangosan a csészealjhoz koppant. Daisy állta a pillantását.
- Ne hibáztasson, Alex. Mi hűséget esküdtünk egymásnak.
- Ezt nem tudom elhinni.
- A körülmények áldozata. És aki a körülmények áldozata, az nem flörtöl pincérnőkkel. Próbálja ezt észben tartani, kérem.
Alex egészen addig üvöltött vele, amíg vissza nem értek a lakókocsihoz, s olyan szavakat vágott a fejéhez, mint ,,éretlen”, „telhetetlen” és „bosszúálló”. Csak akkor hagyta abba, amikor elindultak.
Még egy mérföldet sem tettek meg, araikor Daisy kuncogást vélt hallani, de amikor a férfira nézett, ugyanazt a szigorú arcot és mosolytalan szájat látta, mint mindig. Mivel tudta, hogy Alex Markov sötét orosz lelke egycsöppnyi humorérzékkel sem rendelkezik, arra a következtetésre jutott, hogy tévedett.


Késő délutánra már alig látott a fáradtságtól. Minden erejét össze kellett szednie, hogy befejezze a takarítást a lakókocsiban, letusoljon, készítsen magának valami harapnivalót, és még idejében odaérjen a vörös kocsihoz, hogy beüljön a pénztárba. Minden sokkal tovább tartott volna, ha Alex múlt éjjel nem szedi össze az esküvői torta maradványait. S mivel Daisy volt az, aki a felfordulást csinálta, a férfi előzékenysége váratlanul érte őt.
Szombat volt, s a beszélgetésekből elkapott szófoszlányokból Daisy megtudta, hogy a munkások ma este kapják meg a fizetésüket. Alex elmesélte, hogy a- sátrat felállító és lebontó munkások, valamint a felszereléseket szállítók némelyike alkoholista és kábítószeres, az alacsony fizetés és a rossz munkakörülmények miatt ugyanis nem nagyon kapkodnak a cirkuszi állások után. Vannak, akik már évek óta itt ragadtak, csak mert nincs hová menniük. A kalandorokat a cirkusz romantikája vonzza, de ők általában hamar továbbállnak.
Alex felpillantott a karcolásokkal teli asztal mögül, mikor a lány belépett a lakókocsiba, s Daisy kezdte azt hinni, hogy a férfi szájáról már sose tűnik el az a zord kifejezés.
- Nem stimmel a tegnapi bevétel.
Daisy nagyon figyelt, amikor visszaadott, és tudta, hogy nem számolta el magát. Alex háta mögé lépett, és belekukkantott a számokba.
- Hol?
A férfi az asztalon heverő papírokra mutatott.
- Ellenőriztem a kiadott jegyeket és a bevételt. Hiánya van.
Daisynek csak egy pillanatig tartott rájönni, hol a hiba.
- A tiszteletjegyek miatt van eltérés. Alig, tizenkettőt-tizenhármat adtam.
- Tiszteletjegyek?
- Olyan szegények voltak, Alex.
- S vette magának a bátorságot, hogy beengedje őket ingyen?
- Nem fogadhattam el tőlük pénzt.
- De igen, Daisy. S mostantól fogva el is fogad. A legtöbb városban egy helyi szervezet szponzorálja a cirkuszt. Ők adnak ki tiszteletjegyeket, hacsak nem valami különleges dologról van szó. Olyankor én adom ki őket. De maga nem. Világos?
- De...
- Világos?
Daisy kurtán bólintott.
- Helyes: Ha úgy gondolja, hogy valaki tiszteletjegyre szorul, forduljon hozzám. Majd én elbírálom. Rendben.
Alex felállt, és a homlokát ráncolta.
- Ma jön vissza Sheba, hogy megnézze a fellépőkosztümjét. Ha kész van, majd küldök valakit, hogy felváltsa a pénztárban.
- De én nem vagyok előadóművész.
- Ez itt egy cirkusz, angyalarcú. Mindenki művész.
Daisy oldalát furdalta a kíváncsiság, milyen lehet a titokzatos Sheba, akinek a nevére férje arca elfelhősödött.
- Brady szerint híres trapézos volt annak idején.
- Sheba az utolsó Cardoza. A családja olyan nagy név a trapézosok között, mint a Wallendáké a kötéltáncosok között.
- De már nem lép fel?
- Megtehetné. Még csak harminckilenc éves, és nagyon jó formában van. De már nem a legjobb, ezért visszavonult.
- Biztosan nagyon komolyan veszi.
- Túl komolyan. Kerülje, amennyire .csak tudja. = Alex az ajtóhoz lépett. - Ne felejtse el, mit mondtam a kasszáról. Tartsa rajta a szemét.
- Nem felejtem el.
Alex ridegen bólintott és eltűnt.
Daisy gond nélkül árulta a jegyeket az első, előadásra. Mikor a show megkezdődött, az emberek elfogytak, Daisy kiült a lakókocsi lépcsőjére, hogy élvezze az esti szellőt.
Pillantása az állatok pavilonjára esett, s eszébe jutott, hogy Sinjun, a tigris ott van bent. Akkor is a tigris járt a fejében, mikor a szőnyegből próbálta kiszedni a tortafoltokat, talán mert könnyebb volt rágondolni, mint az Alexszel kapcsolatos zavaros érzéseivel tisztába jönni. Furcsa késztetést érzett, hogy benézzen a tigrishez, de csak biztonságos távolból.
Egy régi típusú Cadillac viharzott be a vásártérre, kakastaréj formájú porfelleget verve maga mögött. Egy egzotikus külsejű, vörösesbarna sörényű nő szállt ki belőle. Testhez álló felsőrészét nyomott mintás maláj szoknyába tűrte, mely alól kivillant hosszú, meztelen lába és strasszokkal kirakott szandálja. Hatalmas aranykarikák kandikáltak elő borzas hajkoronája alól, vékony csuklóját hozzá illő karperecek díszítették.
Miközben a nő a sátor bejárata felé tartott, Daisy szemügyre vehette az arcát: sápadt bőr, éles vonások, karmazsinvörös rúzzsal hangsúlyozott telt ajak. Volt benne valami magabiztosság, ami megkülönböztette egy átlagos nézőtől, s Daisy rájött, hogy ez nem lehet más, mint Bathseba Quest.
Valaki jegyet kért a második előadásra. Daisy elbeszélgetett vele néhány percig, s mikorra végzett, Sheba eltűnt. Mivel senki nem állt a pénztár, előtt, olvasgatni kezdte a helyi magazinokból összegyűjött régi újságkivágásokat, amelyekre egy irattartóban bukkant.
A legtöbb cikk Alex két évvel ezelőtti mutatványáról számolt be, aztán egészen a múlt hónapig meg sem említették az újságok a férfi nevét. Daisy tudta, hogy a cirkuszok csereberélték egymás között a művészeket, s kíváncsi volt, Alex hol lépett fel, amikor nem a Quest Fivérekkel utazott.
Mikor az első előadás véget ért, megjelent az egyik kikiáltó, egy töpörödött öregember, akinek hatalmas anyajegy volt az arcán.
- Pete vagyok. Alex mondta, hogy váltsalak fel egy időre. Menj vissza a lakókocsiba kosztümöt próbálni.
Daisy megköszönte, és elindult a lakókocsihoz. Mikor belépett, meglepetten látta, hogy, Sheba Quest a mosogatónál áll, és a délutáni piszkos edényeket mosogatja, amelyeket Alex és ő hagytak maguk után, miután gyorsan bekaptak valamit.
- Erre nincs szükség.
Sheba megfordult és vállat vont.
- Nem szeretek ölbe tett kézzel ülni.
Daisy úgy érezte, kétszeresen is, megdorgálták, egyszer a rendetlen konyháért, másszor a hanyagságáért. Nem akarta azzal tetézni a bűneit, hogy még udvariatlan is.
- Kér egy csésze teát? Vagy egy üdítőt?
- Nem. - A nő felkapott egy konyharuhát, és megtörölte a kezét. - Sheba Quest vagyok, bár gondolom, erre már rájöttél.
Most, hogy közelebbről láthatta, elkönyvelte magában, hogy Sheba világosabb alapozót használ, mint azt Daisy az ő helyében tenné. Nem mintha hivalkodónak tűnt volna. Tarka és valahogy kihívó öltözéke, melyhez színpompás kiegészítőket használt, egyszerűen csak arról tanúskodott, milyen hatást gyakorol egy életen át tartó előadó-művészi pálya az ember szépségről alkotott ítéletére.
- Az én nevem Daisy Devreaux. Vagy Daisy Markov. Még nem szoktam meg a változást.
Sheba arca eltorzult, szinte ordított róla az-ellenszenv. Daisy azonnal tudta, hogy nem talált barátra Sheba Questben.
Erőt vett magán, hogy nyugodtan tűrje a nő rideg vizsgálódását.
- Alex szereti a hasát. Neked viszont üres a frizsidered.
- Tudom. A háztartásvezetés nem az erősségem. - Nem volt mersze felelősségre vonni Shebát, amiért a konyhájában szaglászik.
- Szereti a spagettit, a lasagnát és a mexikói ételeket. De édességekre ne vesztegesd az idődet. Nem édesszájú, kivéve a reggelit.
- Köszönöm a felvilágosítást. - Daisy rosszul érezte magát.
Sheba a kopott konyhabútorra mutatott.
- Rettenetes ez a hely. Alex egy komfortosabb lakókocsiban lakott, de a múlt héten átköltözött ide, noha sokkal jobbat ajánlottam neki.
Daisy nem tudta leplezni megdöbbenését. Miért ragaszkodik hozzá Alex, hogy itt lakjanak, ha nem muszáj?
- Ki akarom csinosítani - mondta most hirtelen, pedig az ötlet eddig meg sem fordult a fejében.
- A legtöbb férfi szép helyre akarja vinni a menyasszonyát. Meg vagyok lepve, hogy Alex nem élt az ajánlatommal
- Biztos vagyok benne, hogy megvolt rá az oka.
Sheba Daisy törékeny alakját mustrálta.
- Ugye, fogalmad sincs róla, mibe vágtad a fejszédet?
Úgy tűnt; Sheba ég a vágytól, hogy a lányt kihozza a sodrából, s mivel Daisy biztosra vette, hogy ő maradna alul, inkább a szék támlájára vetett két kosztüm felé bökött a fejével.
- Gondolom, ezeket kell felpróbálnom.
Sheba bólintott.
Daisy felkapta azt, ami felül volt, és rájött, hogy egy éjkék, flitteres bodyt tart a kezében.
- Szemérmetlenül lenge.
- Annak is kell lennie. Ez egy cirkusz. A közönség látni akarja a testet.
- Muszáj ezt viselnem
- Elég sovány vagy. Nem értem, mi a probléma.
- Nem vagyok izmos. Még soha nem bírtam néhány percnél tovább csinálni egy aerobic programot.
- Önfegyelmet kell tanulnod.
- Igen, nos, az sem az erősségem.
Sheba kritikus szemmel fürkészte, nyilvánvalóan több tartást várt Alex Markov feleségétől. De Daisy, mivel az anyjával élt, megtanulta, hogy ne keveredjen szócsatába profi vitázóval. Az őszinteség volt az egyetlen fegyver a provokálás mesterei ellen.
Bement a fürdőszobába, és alsóneműre vetkőzött, de mikor magára öltötte a lenge kosztümöt, észrevette, hogy az annyira fel van szabva, hogy kilátszik alóla a bugyija. Levetette azt is, és kezdte az egészet elölről.
Mikor végre felöltözött, belenézett a tükörbe, és úgy érezte magát, mint egy prostituált. Két kék flitterekkel kirakott kagyló fedte a mellét, egy nagyobb pedig alul. Közte csak egy vékony, ezüstszínű fátyolháló takarta a hasát. Harisnyára nem volt gondja Shebának.
- Nem hinném, hogy ez jó lesz - kiáltottá ki az ajtón keresztül.
- Lássuk a medvét!
Daisy kilépett.
- Túlságosan... - Elakadt a hangja, mikor meglátta, hogy Alex ott áll a mosogatónak támaszkodva kozák kosztümjében. Szeretett volna visszamenekülni a fürdőszobába, s ha Sheba nincs ott, meg is teszi. Miért kellett pont most előkerülnie a férfink, amikor ő így néz ki?
- Hadd nézzük! - szólt Alex.
Daisy vonakodva lépett előre. Sheba Alex mellé sétált, mintha ők ketten összetartoznának, és Daisy kívülálló lenne.
Alex nem szólt, de attól, ahogy végigmérte, Daisy anyaszült meztelennek érezte magát.
- Fordulj! - parancsolta Sheba.
Mintha a madám mutogatná egyik örömlányát a kedves vendégnek. Bár a fürdőszobai tükör túl kicsi volt ahhoz, hogy hátulról is szemügyre vegye magát, Daisy el tudta képzelni, mit láthatnak: két kerek, csupasz feneket, melynek találkozását egy keskeny kagyló rejti. Mikor ismét szembefordult velük, arcát elöntötte a pír.
- Ez egy családias jellegű show - mondta Alex. - Nekem nem tetszik.
Sheba odalépett Daisyhez, és igazgatni kezdte a ruha mellrészét.
- Azt hiszem, igazad van. Túl kicsi a melle, hogy kitöltse. Lóg rajta. - Daisy érezte, ahogy a nő keze a nyakánál matat. - Nézzük, a másik jobban áll-e!
Se szó, se beszéd, kioldotta a felsőrészt és lehúzta, Daisy pedig ott állt derékig meztelenül. Ijedten felkiáltott, és megpróbálta elkapni a melltartó pántjait meg a hasán hullámzó fátyolhálót, de ügyetlen volt, s az egész próbálkozás olybá tűnt, mintha a levegőt markolászná. Alexre sandított.
A férfi csípőjével a mosogatóhoz dőlt, bokáját keresztbe rakta, a tenyerével pedig a háta mögötti konyhapultra támaszkodott. Daisy néma, esdeklő pillantással kérte, hogy forduljon el, de Alex nem vette le róla a szemét.
- Istenem, Daisy, úgy elpirultál, mint egy szűz lány - mosolygott Sheba keserűen. - Meglep, hogy valaki, aki egy ágyban alszik Alexszel, még el tud pirulni.
A férfi övén megcsillantak az ékszerek, mikor előrelépett.
- Elég volt, Sheba. Ne gyötörd tovább!
Sheba elfordult, hogy a kezébe vegye a másik kosztümöt. Alex a két nő közé állt, mintha el akarná takarni Daisy meztelenségét Sheba elől, ami nevetséges volt, hisz Daisy pontosan őelőle szeretett volna elbújni.
- Hadd nézzem. - Alex fehér ingének bő ujja meglebbent, mikor elvette Shebától a flitterekkel kirakott vörös kosztümöt, megnézte magának, és odanyújtotta Daisynek. - Ez jobbnak tűnik. Lássuk, hogy áll.
Daisy kitépte a kezéből a kosztümöt, és bemenekült a fürdőszobába. Becsukta az ajtót, nekidőlt, és megpróbált nyugalmat erőltetni magára, de a szíve kalapált, a bőre . pedig lángolt. Olyan anya nevelte, aki nudistastrandra járt napozni, és azt mondogatta magának, ne csináljon a bolhából elefántot. Zavara mégsem múlt el.
Végül sikerült belebújni a kosztümbe, s legnagyobb megkönnyebbülésére ez valamivel, jobban öltöztetett. Vörös flitterek kúsztak felfelé egy fáklyából láng alakban a melléig, ahol szabálytalan, csipkézett formában szétszóródtak. Az alsó részt majdnem a derekáig felszabták, s hatalmas éket formált Daisy lábai között, amint kinyitotta az ajtót, és vonakodva előmerészkedett. De legalább a hasa nem volt fedetlen.
Alex egyedül volt, csípőjét az asztalnak támasztotta. Daisy nagyot nyelt.
- Hol van Sheba?
- Beszélnie kell Jackkel. Forduljon meg!
Daisy az ajkába harapott, s egy tapodtat sem mozdult.
- Ugye, viszonyuk volt egymással?
- Már vége, tehát magának semmi köze hozzá.
- Még mindig érdekli.
- Gyűlöl.
Daisynek úgy tűnt, Alexnek a büszkeségről vallott nézetei ellenére fogalma sincs a tisztességről, különben soha nem adta volna el magát az ő apjának, ezért úgy érezte, fel kell tennie neki egy kérdést.
- Sheba a felesége volt Owen Questnek, amikor a maga szeretője lett?
- Nem. Most pedig hagyja abba a faggatózást, és hadd nézzem meg hátulról.
- Nem hinném, hogy faggatózás, ha többet akarok tudni magáról. Belenéztem például az újságkivágásokba, és kiderült, hogy tavaly nem szerepelt a Quest Fivéreknél. Hol volt?
- Mit számít ez?
- Csak többet szeretnék tudni magáról.
- A kíváncsisága nem az én bajom.
Alex volt a legvisszahúzódóbb ember, akivel Daisy valaha találkozott, s semmit sem tudott kiszedni belőle.
- Nem tetszik ez a kosztüm. Egyik sem tetszik. Úgy nézek ki bennük, mint egy utcalány.
- Úgy néz ki, mint egy showgirl. - Mivel Daisy nem fordult meg, ahogy a férfi kérte, Alex mögéje lépett. Daisy gyűlölte, hogy így körbevizslatják, s épp el akart húzódni, amikor megérezte a férfi kezét a vállán. - Maradjon! - Másik kezével átölelte a derekát. - Ez jobban áll, és nem fogják pellengérre állítani miatta.
- Csupasz vagyok.
- Nem. Mások is ugyanilyen kosztümben lépnek fel, de nekik feleennyire sem áll jól.
Alex olyan közel állt hozzá, hogy Daisy melle súrolta a férfi ingének puha anyagát, mikor szembefordult vele. Elégedettség kígyózott felfelé a gyomra mélyéről.
- Úgy gondolja, jól nézek ki?
- Bókra vadászik?
Daisy bólintott, a térde elgyengült:
Alex lejjebb csúsztatta kezét a lány derekáról, bedugta a kosztüm alá, s rásimította tenyerét Daisy fenekére.
- Erezze magát megdicsérve. - Hangja akár egy ráspolyos reszelőé.
Forró hullámok árasztották el Daisyt. Kissé elhúzódott, de nem azért, mert ki akart bontakozni az ölelésből, hanem hogy visszatartsák.
- Tényleg nem ismerjük egymást.
Alex nem vette el a kezét, lehajtotta a fejét, és a lány nyakát cirógatta. Daisy megborzongott, mikor a férfi a fülébe suttogott.
- Házasok vagyunk. Semmi gond.
- A körülmények áldozatai vagyunk.
Alex hátrébb húzódott, s Daisy meglátta a szemében csillogó borostyánpettyeket.
- Attól tartok, itt az ideje, hogy éljünk törvényesített körülményeinkkel, nem gondolja?
Daisy ereiben száguldani kezdett a vér, s ha akart volna sem tud ellenállni a férfinak. Felnézett rá, és úgy érezte, a világ megszűnt körülöttük létezni.
Kemény vonásai ellenére Alex szája meglepő módon nagyon gyengéd volt. Szétnyílt és végigsimított Daisy ajkán. A férfi közelebb húzta magához, hogy a lány érezhesse, milyen kemény és nagy. Mikor ajkát az övére tapasztotta, Daisy úgy érezte, megmozdult a föld. Alex szája puha és meleg volt, amit egyáltalán nem hitt volna.
Daisy szétnyitotta ajkát, már nem bírt tovább küzdeni a férfi ellen. Alex beszívta alsó ajkát, és a nyelve hegyével megérintette. Daisyvel forogni kezdett a világ, s végigsimítva a selymes anyagon, átölelte a férfi csípőjét. Tenyerét a fenekére szorította.
Alex felnyögött.
- Istenem, kívánlak. - Aztán nyelvével a szájába hatolt.
Csókjuk vad állati párzássá változott. A férfi felemelte, elindult vele, és a konyhaszekrénynek préselte. Daisy belekapaszkodott a vállába. Alex a lány lába közélépett, s az övét díszítő ékszerek Daisy combjának lágy belső felébe vájtak.
Daisy nyelve a férfiét simogatta. Alex halk nyögése visszhangzott a lány szájának meleg barlangjában. Daisy érezte, ahogy a férfi a tarkójánál matat. Alex hátralépett, s lehúzta a kosztümöt a lány derekáig.
- Gyönyörű vagy - mormolta, miközben Daisy testében gyönyörködött. Tenyerébe fogta a lány mellét, s hüvelykujjával simogatni kezdte a bimbót, mire Daisyt elárasztotta a gyönyör. Alex ismét csókolni kezdte, miközben ujjával tovább becézte a mellét. A lány belekapaszkodott a karjába, érezte a bő ing alatt a férfi erejét.
A férfi elengedte a mellét, és a lány fedetlen feneke alá, csúsztatta a kezét. Daisy teljesen átadta neki magát. A combjába vágó ékszerek... Alex gyengéden simogató keze...
- Öt perc, Alex! - dörömbölt be valaki a lakókocsi ajtaján. - Öt perc múlva előadás, Alex!
Daisy összerezzent, mint egy csitri, akit rajtakaptak, és eliszkolt a konyhaszekrénytől. Hátat fordított a férfinak, és igyekezett rendbe hozni a kosztümjét. Lángolt a vére, rettenetesen izgatott volt, és undorodott magától. Hogy vágyhat ilyen eszeveszetten arra a férfira, aki egy kedves szóra sem méltatja, és aki nem hisz a hűségesküben?
A fürdőszoba felé viharzott, de Alex lágy, rekedtes hangja megállította, mielőtt elérte volna.
- Ne fáradj azzal, hogy a kanapéra ágyazz, angyalarcú. Ma velem alszol.

7

Miközben Sheba a kasszát ellenőrizte, és átnézte az irodában a papírokat, Daisy eladott pár jegyet a második előadásra a későn érkezőknek. Gépiesen végezte a munkáját, automatikusan mosolygott a vendégekre, de annyira felizgatta az Alexszel váltott szenvedélyes csók, hogy alig tudott rájuk figyelmi: Teste kigyúlt a gondolatra, ugyanakkor szégyellte is magát. Nem adhatja oda magát ilyen szenvedéllyel a férfinak, amíg az nem becsüli á házasságukat.
A zene elhallgatott az előadáson, s Sheba szó nélkül elhagyta a vörös kocsit. Daisy bezárta a jegykiadó ablakot, és épp a kasszát rendezte, amikor Heather belépett. Aranyflitteres kosztümöt viselt, sminkje nagyon harsánynak tűnt fiatal arcán. Öt vörös karikát lóbált vékony csuklóján, mint valami óriás karpereceket, s Daisy azon tűnődött, vajon mindenhová magával viszi-e őket.
- Láttad Shebát?
- Pár perce ment el.
Heather körbepillantott, mintha meg akarna győződni róla, egyedül vannak-e.
- Van cigarettád?
- Ma reggel szívtam el az utolsó szálat. Undorító szokás, nem is beszélve arról, milyen költséges, s elhatároztam, hogy leszokom róla. Nagyón pórul jársz, ha lebuksz, Heather.
- Nem bukom le. Valamivel el kell foglalnom magam. - Heather céltalanul járkálni kezdett az irodában, végighúzta kezét az asztalon, az iratszekrény tetején, átpörgette a falinaptárt.
- Apád tudja, hogy dohányzol.
- Gondolom, elárulod neki.
- Ezt nem mondtam.
- Menj csak nyugodtan - felelte Heather ingerülten. - Valószínűleg úgyis visszaküld Terry nénikémhez.
- Nála laksz?
- Igen. Van már négy gyereke, s csak azért hajlandó engem befogadni, mert apa fizet neki, ő pedig rá van szorulva. Ráadásul így nem kell költenie babysitterre. A mamám ki nem állhatta. - A kislány fancsali képet vágott. - Apa alig várja, hogy megszabaduljon tőiem.
- Biztos vagyok benne, hogy ez nem igaz.
- Nem ismered apát. Csak a bátyáimat szereti. Sheba azt mondja, nem én tehetek róla, hogy apa nem tudja, hogyan bánjon egy nővel, akivel-nincs szexuális kapcsolata, de csak vigasztalni próbál. Biztosra veszem, ha ügyesebb zsonglőr lennék, beleegyezne, hogy maradjak.
Daisy most már értette, miért hordta a kislány állandóan magánál a karikákat. A zsonglőrködéssel akarta kiérdemelni apja szeretetét. Ő maga is keresztülment azon, milyen az, amikor az ember igyekszik kedvében járni szüntelenül elégedetlenkedő apjának, s megesett a szívé ezen a tündéri arcú, mocskos szájú kislányon,
- Próbáltál már beszélni vele? Lehet, hogy nem tudja, mennyire nem akarsz visszamenni a nénikédhez.
Heather olyan arcot vágott, mint aki be akarja bizonyítani, milyen kemény tud lenni.
- Mintha érdekelné. S különben is, bagoly mondja verébnek. Mindenki rólad beszél. Alex csak azért vett feleségül, mert terhes vagy.
- Ez nem igaz. - A rádiótelefon megszólalt, mielőtt Daisy folytathatta volna, s az asztalhoz lépett, hogy felvegye. - Quest Fivérek Cirkusza.
- Alex Markovot kérem - felelte egy férfihang a vonal túlsó végén.
- Sajnálom, de pillanatnyilag nem tudom adni.
- Megmondaná neki, hogy Jacob Solomon kereste. Tudja a számomat. És dr. Theobald is beszélni akar vele.
- Átadom.
Miközben Dáisy visszarakta a kagylót, és feljegyezte az üzenetet, azon töprengett, kik lehetnek ezek az emberek. Rengeteg titok lappangott Alex körül, s úgy tűnt, a férfi meg is akarja tartani magának őket.
Észrevette, hogy Heather a beszélgetés alatt valamikor eltűnt. Nagyot sóhajtva lezárta a kasszafiókot, lekapcsolta a villanyt, és elhagyta a lakókocsit.
A munkások már lebontották az állatok pavilonját, s Daisy ismét azon vette észre magát, hogy a tigrisen jár az esze. Oda sétált, ahol korábban a pavilon állt, mintha valami rejtélyes erő -kényszerítené, aminek nem tud parancsolni.
A ketrec körülbelül egy méter magasan állt a föld felett egy emelvényen. A reflektorcsóvák karimája éles árnyékot vetett bent a fenevadra. Daisy szíve egyre jobban kalapált, ahogy közeledett, léptei lelassultak. Sinjun feltápászkodott és felé fordult.
A lány megdermedt, mikor belenézett az aranyszínű szempárba. A tigris rezzenéstelenül, hipnotikus pillantással nézett vissza egyenesen a szemébe. Daisy hátán a hideg futkározott, s úgy érezte, mintha beleolvadna azokba az aranyszemekbe.
Végzet.
A szó átvillant az agyán, mintha nem is a saját gondolata lett volna, hanem a tigrisé.
Végzet.
Észre sem vette, hogy közelebb lopakodott, míg meg nem érezte az állat pézsmaszagát, a szagot, aminek kellemetlennek kellett volna lennie, de nem volt az. Alig egy méterre megállt a vasrácstól, s nem moccant. Másodpercek teltek el, melyek percekké nyúltak. Elvesztette az időérzékét.
Végzet. A szó visszhangzott a fülében.
Sinjun óriási termetű hím tigris volt, mancsai hatalmasak, nyakán, az-álla alatt fehér volt a szőre egy darabon. Daisy reszketni kezdett, mikor-a fenevad előrefordította a fülét, melynek hátsó felén így láthatóvá vált az ovális alakú fehér folt; a lány tudta, hogy ez nem a barátság jele. A tigris bajsza megrebbent. Vicsorgott. Daisy két mellé között izzadságcsepp csurgott le, mikor az állat torkából bömbölés tört ki, mely leginkább egy horrorfilmbeli démon üvöltésére hasonlított.
A lány képtelen volt levenni róla a szemét, jóllehet tudta, hogy az állat ezt várja tőle. Rezzenéstelen tekintetében kihívás tükröződött; Daisy az, akinek félre kell néznie. A lány akart is - nem állt szándékában ellenszegülni a tigrisnek -, de kővé dermedt.
A rácsok mintha eltűntek volna kettejük közül, s mintha már, nem lett volna semmi, ami megvédje a lányt a vadállattól. A tigris éles karmaival, mancsának egyetlen erőteljes csapásával feltéphette volna a mellkasát. De képtelen volt moccanni. Csak bámulta a tigrist, s úgy érezte, mintha belelátna a lelkébe.
Múlt az idő. Percek, órák, évek teltek el.
Daisy mintha kívülről látta volna saját gyengeségeit és hibáit, a félelmet, ami börtönbe zárta. Látta magát a kiváltságosok között, ahogy sodorja egy erősebb akarat, amelynek félt ellenállni, látta, ahogy mindig megpróbált mindenki kedvére tenni, kivéve önmagát. A tigris szemében ott tükröződött minden, amit leplezni szeretett volna.
Aztán az állat elfordította a tekintetét.
A tigris.
És nem ő.
Csodálkozva nézte, ahogy a fenevad füléről eltűnik a fehér folt. Sinjun elnyújtózott a ketrec alján, ahonnan halálas nyugalommal figyelte a lányt, és meghozta döntését,
Puhány és gyáva vagy.
Daisy látta az igazságot a bestia szemében, s már nem érzett diadalmámort, amiért legyőzte a tigrist a kibírja-to-vább-állni-a-másik-tekintetét versenyben, lába elnehezült, és kiment belőle az erő. Leereszkedett a fűre, átkarolta a térdét, és némán nézte az állatot, félelem nélkül, kimerülten.
Hallotta az utolsó előadás zárózeneszámát, s fél füllel a munkások hangjait a vásártérről és a csomagoló árusok lármáját. Múlt éjjel nem aludta ki magát, s kezdett elálmosodni. Szempillái megereszkedtek, de nem csukódtak le. Fejét a térdére hajtotta, s félig leeresztett pillái mögül figyelte a tigrist, a tigris pedig őt.
Egyedül voltak a világban, két kóbor lélek. Daisy érezte az állat minden szívdobbanását. A tigris lélegzete mintha betöltötte volna a tüdejét, s félelme fokozatosan elszállt. A helyére határtalan nyugalom költözött. Lelkük összeolvadt, eggyé váltak, s ebben a pillanatban Daisy boldogan lett volna a tigris tápláléka; mert nem léteztek köztük korlátok.
Aztán olyan hirtelen, hogy szinte fel sem tudta fogni, megtört a varázs, s olyan éles fájdalom hasított belé, hogy hangosan felnyögött. Valahol az agya legmélyén tudta, hogy a fájdalom a tigrist marcangolja, nem őt, de ez csöppet sem tompította a kínt.
Édes istenem. A gyomrára szorította a kezét, és kétrét görnyedt. Mi a fene ez?. Édes istenem, hagyd abba! Nem bírom elviselni.
Elterült a földön. Arccal a piszokba. Tudta, hogy meg fog hálni.
Aztán amilyen hirtelen rátört, olyan hamar meg is szűnt a fájdalom. Levegő után kapkodott, s reszketve feltérdelt. A tigris szemében leplezetlen düh lángolt.
Most már tudod, milyen fogságban lenni.


Alex dühöngött. Shebával az oldalán keresztülviharzott a vásártéren, kezében karikába tekert korbácsot tartott. Szombat este volt, a munkások ma kapták meg a fizetésüket, egyikük-másiktik már le is itta magát a sárga földig, ezért Alex kénytelen-kelletlen magánál tartotta az ostort, mint elrettentő eszközt.
- Engem senki nem fog meglopni! - jelentette ki Sheba. - S Daisy sem úszhatja meg, csak mert a feleséged. - A cirkusztulajdonos halk, pattogó hangja elfojtott dühről árulkodott. Vörösesbarna haja lobogott, szeme szikrákat szórt.
Owen halálos ágyánál tett ígéretével Alex állandó céltáblájává vált az özvegynek. Sheba Quest a munkaadója volt, aki fejébe vette, hogy amennyire csak tudja, megkeseríti az életét, ő pedig ugyanilyen elszántan küzdött, hogy betartsa Owen utolsó kívánságát. Eddig számos kompromisszumra kényszerültek, ami egyiküknek sem szolgált megelégedésére, s elkerülhetetlenül sodródtak a nyílt háborúskodás felé.
- Nincs semmi bizonyítékod, hogy Daisy lopta el a pénzt.
Alex gyűlölte magát, amiért védeni próbálta a lányt. Senki más nem volt gyanúsítható. Azt képes volt feltételezni
Daisyről, hogy az ő pénzét elvenné - a lány szerint abból járt neki -, de azt nem gondolta volna; hogy meglopja a cirkuszt. Ebből arra következtetett, hogy a szexuális vágya még mindig el tudta homályosítani józan ítélőképességét.
- Ne kerteljünk! - csattant fel az asszony. - Ellenőriztem a kasszát, mielőtt ismét beállt a pénztárba. Nézz szembe a tényekkel, Alex! A feleséged tolvaj.
- Nem vádaskodom, amíg nem beszéltem vele. - kötötte az ebet a karóhoz a férfi.
- A pénz hiányzik, nem igaz? És Daisynek kell felelnie érte. Ha nem ő lopta el, miért tűnt el?
- Megkeresem és megkérdezem tőle.
- Azt akarom; hogy tartóztassák le, Alex. Ellopta a pénzemet, s amint előkerül, hívom a rendőrséget.
A férfi megtorpant.
- Nem hívjuk a rendőrséget. Te pontosan ugyanolyan jól tudod, mint mindenki más. Ha bűnös, én majd elintézem, úgy, mint bárki mássál, aki megszegi a torvényt.
- A legutolsó, akit „elintéztél”, egy sofőr volt, aki kábítószert árult a munkásoknak. Nem maradt a testén egy ép folt, miután végeztél vele. Daisyvel is ezt akarod tenni?
- Bízd rám!
- Te tényleg megbuggyantál! Nem fogod tudni megvédeni a kis virágszáladat. Vissza akarok kapni minden centet, és azt akarom, hogy megbűnhődjék azért, amit tett. Ha nem leszek elégedett azzal, ahogy te elintézed, a törvény fog gondoskodni róla, hogy az legyek.
- Mondtam, hogy bízd rám.
- Kíváncsi leszek.
Sheba volt a legkeményebb nő; akivel Alex valaha találkozott, s most egyenesen a szemébe nézett.
- Daisynek semmi köze ahhoz, ami kettőnk között történt. Ne próbáld meg rajta kitölteni a bosszúdat.
Alex látta az asszony tekintetén, hogy felszakad benne a régi seb. Sheba soha nem engedett szabad utat az érzelmeinek, s a kifejezés olyan gyorsan eltűnt a szeméből, ahogy megjelent.
- Nem szeretném megsérteni az önérzetedet, de úgy tűnik, túlzott jelentőséget tulajdonítasz a személyednek.
Alex a távozó Sheba után nézett, és tudta, hogy a nő most hazudott.
Hosszú, viharos szerelmi történetük egészen addig a nyárig nyúlt vissza, amikor Alex tizenhat éves korában a nyári szünetben együtt utazott a Quest Fivérekkel, és Owen téziseit hallgatta a férfiasságról. Ezen a nyáron a Repülő Cardózák is felléptek a show-ban, s Alex azonnal belehabarodott a porond huszonegy éves királynőjébe.
Éjjelente a szépségéről, a kecsességéről és a melléről álmodott. A lányok, akiket addig ismert, gyerekeknek tűntek a buja, elérhetetlen Sheba Cardoza mellett. Alex nemcsak vágyott utána, de olyan rokonlélekre is talált benne, aki hozzá hasonlóan törekedett a tökéletességre, és küzdött rendíthetetlenül, hogy a legjobb legyen. Shebában olyan erős nőt látott, aki az ő méltó párja.
Alexben azonban soha nem volt meg az a gőg, amit Sheba az apjától örökölt. Sam Cardoza belenevelte a lányába, hogy mindenkinél többre tartsa magát. Ugyanakkor a természeténél fogva tudott gyöngéd és anyáskodó is lenni, s bár még fiatal volt, úgy viselkedett a társulat többi tagjával, mint egy tyúkanyó, megdorgálta őket, ha rossz fát tettek a tűzre, spagettit főzött nekik vacsorára, hogy ne maradjon üres a gyomruk, és tanácsot adott nekik szerelmi ügyekben.
Már huszonegy éves korában szeretett pátyolgatni mindenkit, s nem telt bele sok idő, megesett a szíve Alexen, az anyátlan-apátlan tizenhat éves fiún, aki mohó pillantásokat lövellt feléje, és beterelte a nyájába őt is. Gondoskodott róla, hogy Alex rendesen egyen, és azzal zaklatta Owent, hogy tartsa távol a kemény öklű munkásokat a fiútól, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy Alex már elég időt töltött a cirkusznál ahhoz, hogy meg tudja védeni magát.
Alex többet akart Shebától, mint anyai gondoskodást, de Carlos Méndez, egy vonzó mexikói akrobata az útjába állt. Shebához hasonlóan Carlos is egy régi cirkuszi család utolsó sarja volt, akit Sheba apja szerződtetett új trapézosnak. Sam Cardozát azonban nemcsak a jó szándék vezette, Bár Carlos Méndez nem olyan híres cirkuszi családból származott, mint amilyenek a Cardozák felmenői voltak, Sam úgy látta, arra éppen megfelel, hogy a repülő Cardozák következő nemzedékének őse legyen, s Sheba megtette neki azt a szívességet, hogy beleszeretett Carlosba.
Alexet féltékenység mardosta. Az ő cirkuszi családfája sokkal messzebbre nyúlt, mint Méndezé, de Sheba szemében csak egy csenevész tinédzser volt, aki jól tudott bánni a lovakkal, és tehetsége volt a korbácshoz. Fűnek-fának elhíresztelte, hogy hozzá fog menni a rámenős mexikóihoz, és azzal hencegett, hogy Sam rábírta Carlost, gyermekei a Cardoza nevet örököljék.
Véget ért a nyár, és Alex készült vissza az iskolába, mikor Cardozáék hírül vették, hogy a következő szezonban a Ringlingekkel együtt léphetnek fel. Carlos úgy járkált a vásártéren, mint egy pávakakas, ám önteltsége a fejébe szállt, s Alex indulásának a napján, amikor Sheba váratlanul beállított Carlos lakókocsijába, ott találta vőlegényét meztelenül egy showgirllel.
Alex soha nem fogja elfelejteni azt az éjszakát. Kilépett, a sátorból, és észrevette a rá várakozó Shebát. Hideg és hátborzongatóan hallgatag volt,
- Gyere.
Alexnek eszébe sem jutott tiltakozni. Sheba magával húzta a vásártér végébe, ahol besurrantak két árus kocsija közé. Alex szíve vadul verni kezdett, mikor felsejlett előtte, miféle tiltott dologra készül a pézsmaillatú lány.
Sheba mélyen a szemébe nézett,. Szó nélkül kigombolta a blúzát, és letolta a válláról. Hatalmas, barna bimbójú telt melle ragyogott a kocsik közé beszűrődő, elszórt holdfényben. Megfogta a fiú kezét, és magához húzta.
Alex gondolatban már százszor végigélte ezt, de mikor kezébe foghatta Sheba mellét, és ujjai alatt érezhette hatalmas mellbimbóját, rájött, hogy képzelgései messze elmaradnak a valóságtól.
- Csókold meg! - mondta a lány.
Alex felnyögött, és kábultan ennek a nagyszerű asszonynak az ajánlatától, lehajtotta a fejét. Bár már nem volt szűz, nem sok tapasztalattal rendelkezett szexuális téren, s még soha nem volt része ilyen szenvedélyes élményben. Merevedése pulzált szűk nadrágjában. Ugyanakkor az ajándék, amelyet Sheba adni készült neki, tiszteletteljes félelmet és hálát ébresztett benne. . Zihálva lélegzett Sheba nedves bőre felett. Az asszony lehúzta a cipzárját, és benyúlt a nadrágjába. Alex érezte, amint megérinti, és elszabadult benne a szenvedély. Halkan felnyögött és kilövellt.
Reszketett a gyönyörtől és a szégyentől. Sheba a szájára tapasztotta az ajkát, és hosszan, mélyen megcsókolta. Aztán felemelte a fejét, és csupasz, a fiú szájától még mindig nedves mellével az árusok autója közötti sikátor bejáratához fordult.
Alex ekkor vette észre, hogy Carlos ott áll, és figyeli őket.
A kegyetlen, diadalittas csillogás Sheba szemében meggyőzte arról, hogy az asszony kezdettől fogva tudta, hogy Carlos ott van, s Alexen olyan pusztító erejű csalódás vett erőt, hogy alig kapott levegőt. Egyáltalán nem érdekélte Shebát. A nő csak arra használta, hogy bosszút álljon a segítségével.
Sheba, miközben egykori szeretőjét nézte, mintha teljesen el is feledkezett volna Alexről.
- Felveszek egy új trapézost - mondta fagyosan. - Ki vagy rúgva.
- Nem rúghatsz ki - fröcsögte a mexikói. - Én egy Méndez vagyok.
- Egy senki vagy. Még ebben a fiúban is több férfiasság van, mint benned.
Elfordult és még egyszer csókkal pecsételte meg az ifjú Alex száját. Alex agyát elborította a vágy és az elkeseredettség, mégis dermesztő csodálat gyúlt benne, ami jobban megijesztette, mint nagybátyja korbácsa azelőtt bármikor. Megértette Shebát, aki ilyen könyörtelen módon mutatta ki a büszkeségét. Csakúgy, mint ő, Sheba sem hagyta senkinek és semminek, hogy megalázza, bármilyen drága árat kelljen is érte fizetnie. Bár gyűlölte, amiért a nő játékszernek használta, tisztelte is őt.
Sheba az elkövetkezendő tizenhat éven át fő-attrakcióként lépett fel a világ híres cirkuszaiban, s csak akkor csatlakozott ismét a Quest Fivérekhez, amikor csillaga-kezdett leáldozni. Ekkorra az apja már életét vesztette, s a még mindig egyedülálló és gyermektelen Sheba lett az utolsó Cardoza.
Owen tárt karokkal fogadta a Quest-Fivéreknél, s rá alapozta az előadását. Alkalmankénti telefonbeszélgetéseik során a férfi néhány elejtett szóval Alex tudomására hozta, hogy odavan Shebáért.
Alex és Sheba két évvel ezelőtt találkoztak ismét, s azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a kettejük közti erőviszonyok megváltoztak. Harminckét évesen Alex már szerzett tapasztalatokat, férfiassága teljében volt, Sheba művészetének virágkora ugyanakkor már leáldozott. Alex tisztában volt az értekeivel, s már régen túljutott kamaszkori kételyein önmagával kapcsolatban. Sheba gyönyörű volt, nyughatatlan, s valami oknál fogva, amit Alex akkor még nem tudott, egyedülálló és gyermektelen.
Fellángolt köztük a vágy, de ezúttal Sheba futott Alex után. A férfi nem akarta megbántani Owent, ezért kezdetben elutasította a nő szexuális támadásait. De hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a cirkusztulajdonos beletörődött a helyzetébe, s különös módon sértve érezte magát, amiért Alex szüntelenül kikosarazza az asszonyt, aki számára a legdrágább volt.
Alex végül is beengedte az ágyába. Sheba karcsú és hajlékony volt, durva és szenvedélyes, s a férfi még soha nem élvezte ennyire a szexet senkivel. Szerette keménységét és azt, hogy az asszonynak már nincs hatalma felette. S bár Sheba nem hagyta hidegen, Alex szeretni nem szerette őt.
- Miért nem mentél férjhez? - kérdezte egyik este, miközben leült az asszony luxuslakókocsijának asztalához, ahol Sheba aznap már másodszor rakta elé az ételt. Mindketten fürdőköntösben voltak, Alexé egyszerű, Shebáé egzotikus mintás, ami még inkább hangsúlyozta hajának vörösesbarna árnyalatát. - Azt hittem, mindenáron gyereket akarsz szülni. Tudom, hogy apád vágyott rá.
Sheba egy tányér lasagnát rakott elé, majd visszalépett a tűzhelyhez, hogy Magának is szedjen a tésztából. De nem fordult vissza azonnal. Állt és bámulta az ételt, amit készített.
- Attól tartok, túl sokat akartam. Te is tudod, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet megtanítani. A legjobb trapézosok született tehetségek, ezért annak, .akihez férjhez megyek, jó családból kell származnia. Alacsonyabb rangúval nem kötök házasságot, de szeretni is akarom a férjemet. Szeretet és jó származás: Nehéz kombináció.
Odavitte az asztalhoz a tányérját.
- Apám azt szokta mondani, inkább haljanak ki a Cardozák, mint hogy rossz vérű unokái szülessenek. Leült, és kezébe vette a villát. - Nos, én azt mondom: inkább haljanak ki a Cardozák, mint hogy férjhez menjek egy gyáva semmirekellőhöz, akit nem tudok tisztelni,
- Igazad van.
Sheba felemelte a villáját, hogy bekapjon egy falatot, aztán visszarakta, és szemében pajkos ragyogással, leplezetlenül méregetni kezdte a férfit.
- A Markov családnak messzebbre, nyűlik a családfája, mint a Cardozáknak. Sam akkor, sok évvel ezelőtt, azt mondta, hogy nem lett volna szabad elengednem téged. Kinevettem, hisz még csak kölyök voltál, de ugye, most már nincs jelentősége a köztünk lévő öt év korkülünbségnek? Mindketten utolsó sarjai vagyunk egy cirkuszdinasztiának.
Alex szórakozottan megrázta a fejét.
- Nekem pedig nem áll szándékomban fenntartani a Markov családot. Sajnálom, drágám, de valahol másutt kell keresned a porond spermabankját.
Sheba nevetett, felkapott egy zsemlét, s megpróbálta egészben begyömöszölni a férfi szájába.
- Még szerencse, hogy nem akarok tőled semmit. :Ellenkező esetben semmi esélyed nem volna.
Viszonyuk továbbra is szenvedélyes és örömteli maradt, s Alex nem is tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy Sheba egyre gyakrabban néz rá birtoklási vággyal, és már nem ugratja azzal, hogy az alárendeltje.
- Sorstársak vagyunk - mondta neki egyik éjjel érzelmektől rekedt hangon. - Ha nőnek születtél volna, most te lennél én.
Shebának igaza volt, de valami Alex lelke mélyén lázadozott az összehasonlítás ellen. Csodálta Shebát, volt azonban az asszonyban valami könyörtelenség, ami visszariasztotta, talán mert önmagára ismert benne. Hogy elhallgattassa, széttárta a nő izmos lábát, és egyetlen kemény lökéssel beléhatolt.
A Sheba viselkedésében beállt változás ellenére Alexet készületlenül érte a jelenet, melyre az egyik tikkasztó délután a georgiai Waycross határában egy üres vásártéren került sor. Itt mondta meg neki Sheba, hogy szereti. S miközben beszélt, Alex tudta, hogy minden szót komolyan gondol.
- Sajnálom - felelte olyan gyengéden, ahogy csak tudta, mikor a nő befejezte -, de ez nem fog működni.
- Dehogynem. Ez a sorsunk.
Sheba nem is figyelt rá, mikor elmondta, hogy ő senkit nem tud szeretni, mert gyermekkorában kiverték belőle a szeretetet. A nő szemének csillogása arról árulkodott, hogy kihívásnak tekinti Alex visszautasítását. Sheba ugyanolyan eltökéltséggel vetette bele magát a hódításba, mint amilyennel egy triplaszaltót csinált meg, s csak akkor fogta fel a valóságot, amikor Alex összecsomagolt az utolsó előadása után, és menni készült. Alex komolyan gondolta, amit mondott. Nem szerette Shebát. S nem akarta feleségül venni.
Mikor a visszautasítás véglegessége végre eljutott az agyáig, Sheba önmagába vetett hite, hogy bármit képes megszerezni, amit csak akar, megrendült, az asszony dühöngeni kezdett. Ekkor követte el- azt a meggondolatlan cselekedetet, amiért soha nem fog megbocsátani Alexnek. Könyörgött neki, hogy ne hagyja el.
Alex volt talán az egyetlen ember a földön, aki megértette, mit pusztított el Sheba abban a pillanatbán, amikor térdre vetette magát előtte, és könnyekre fakadt. Csorbát ejtett a büszkeségén, pedig az egyet jelentett önmagával.
- Sheba, hagyd abba. Abba kell hagynod. - Alex megpróbálta felemelni, de az asszony erősen kapaszkodott a lábába, és olyan keservesen sírt, hogy hangja a sírig kísérteni fogja a férfit. Pontosan ez volt az a pillanat; amikor Alex érezte, hogy. Sheba szeretete gyűlöletbe csap át.
Owen Quest, akit felébresztett a lárma, berontott a lakókocsiba, és azonnal megértett mindent. Alexre pillantott, és intett neki a fejével az ajtó felé.
- Menj. Mostantól én veszem kezembe az ügyet.
Sheba egy héttel később hozzáment Owenhez, a nála kétszer idősebb férfihoz, aki nem tudott gyermeket nemzeni neki, s Alex volt az egyetlen, aki értette, miért. Visszautasítása azt pusztította el a nőben, ami őt megtestesítette, s amit csak úgy tudott visszanyerni, hogyha összeköti az életét egy olyan erős emberrel, aki erkölcsi magaslatra emeli. Mivel az apja meghalt, Owenhez fordult.
- Alex! - Heather ijedt hangja rántotta vissza a valóságba nyugtalan emlékezéséből. - Láttam Daisyt! Sinjun ketrecénél van.
Sheba meghallotta, mit mondott Heather, otthagyta Jack Dailyt, és Alexhez sietett.
- Majd én elintézem.
- Nem. Az én dolgom.
Miközben pillantásuk szikrákat szórva egymáséba kapcsolódott, Alex elátkozta magában Owen Questet, amiért ilyen helyzetbe kényszerítette mindkettőjüket. Csak Owen halála után döbbent rá, hogyan manipulálta őt a ravasz vén róka. Arra számított, hogy Sheba és ő rendezik nézeteltérésüket, összeházasodnak, és fennmarad a Quest Fivérek Cirkusza. Owen soha nem értette meg egyiküket sem igazán. S aligha számított rá, ,hogy egy Daisy Devreaux nevű kis kelekótya tolvaj beleköp a levesébe.
Heather felzárkózott Alex mellé, s igyekezett lépést tartani vele, miközben homlokán aggodalmas ráncok jelentek meg.
- Nem olyan sok pénzről van szó. Csak kétszáz dollár. Nem sok.
Alex átölelte a kislány vállát és megszorította.
- Maradj ki ebből, Heather! Megértettél?
A lány komor, gondterhelt tekintettel nézett fel rá. Ugye, nem fogod megkorbácsolni, Alex? A bátyám mondta. Azt mondta, meg fogod korbácsolni,


Daisyt fellármázták a hangok. Felemelte a fejét a térdéről; és rájött, hogy elnyomta az álom, miközben Sinjun ketrece előtt üldögélt a fűben. Miközben nyújtózkodott, eszébe jutott a fájdalom, ami beléhasított, és az a hátborzongató érzés, hogy azonosult a tigrissel: Milyen bizarr! Biztosan álmodta, mégis olyan valóságosnak tűnt, ami történt.
Benézett a ketrecbe. Sinjun felemelte a fejét, fülét elcsavarta, és megjelent rajta az ovális fehér folt. Daisy követte az állat pillantását; és észrevette, hogy Alex ront felé, nyomában Shebával és Heatherrel. Lassan felállt.
- Hol van? - kérdezte Sheba.
- Majd én elintézem! - csattant fel Alex.
Daisyn félelem futott át, mikor meglátta a férfi rideg, szigorú arcát. Sinjun nyugtalanul járkálni kezdett a ketrecében.
- Mit intéz el? Mi a bajt
Sheba hűvös megvetéssel végigmérte.
- Ne játszd az ártatlant. Tudjuk, hogy te loptad el a pénzt, tehát add vissza. Vagy már el is rejtetted valahová? Sinjun felmordult.
- Nem rejtettem el semmit. Miről beszél?
Alex egyik kezéből a másikba vette át a karikába tekert korbácsot.
- Kétszáz dollár hiányzik a kasszából, Daisy.
- Az nem lehet.
- De igen.
- Nem én vettem el.
- Ez majd kiderül.
Daisy egyszerűen nem hitte el, hogy ez megtörténik.
- Nemcsak én dolgoztam a pénztárban. Talán Pete látott valamit. Ő váltott fel, amíg a kosztümömet próbáltam.
Sheba közelebb lépett.
- Elfelejted, hogy beugrottam és ellenőriztem a kasszát, mikor visszajöttél. Minden stimmelt. A kétszáz dollár azután tűnt el.
- Ez lehetetlen. Egész idő alatt ott voltam. Nem tűnhetett el.
- Megmotozom, Alex. Lehet, hogy még mindig nála van.
Alex nem emelte fel a hangját, de nem lehetett félreérteni benne a parancsolást.
- Nem nyúlsz hozzá.
- Mi van veled? - kiáltotta Sheba. - Mióta hordod az eszedet a nadrágodban?
- Egy szót se többet! - A férfi Heatherhöz fordult, aki fültanúja volt a szóváltásnak. - Menj, drágám. Holnapra minden rendeződik.
Heather vonakodva elindult, de Daisy észrevette, hogy a többiek kezdtek köréjük csoportosulni. Neeco Martin, az elefántidomár közeledett Jack Daily társaságában, Brady pedig egy showgirllel az oldalán jött feléjük.
Alex is észrevette, hogy nagy feltűnést keltettek, és visszafordult Daisyhez.
- Ha most visszaadja a pénzt, sokkal könnyebben megússza.
- Nincs nálam!
- Akkor meg kell keresnem, és azzal kezdem, hogy megmotozlak - tegezte le Daisyt.
- Nem!
Megragadta a karját, Sinjun pedig hatalmasat bődült, mikor Alex elvonszolta a lányt a lakókocsijuk felé. Sheba hozzájuk csapódott, jelezve, hogy nem akar kimaradni a dologból.
Daisy a szeme sarkából látta a szigorú, mogorva arcot vágó embereket, ugyanazokat, akik egy nappal ezelőtt az esküvői torta körül gyülekeztek. Jill is ott volt, de ezúttal kerülte a lány tekintetét. Madeline elfordította a fejét, Brady Pepper majdnem megölte a pillantásával.
Miközben Alex ujjai a húsába mélyedtek, egész lelkét átjárta a csalódás.
- Hagyd abba ezt az egészet. Tudod, hogy soha nem loptam el semmit - tiltakozott, visszategezve Alexet.
- Őszintén szólva erről az oldaladról még nem ismerlek. - Odaértek a lakókocsihoz, Alex pedig kinyújtotta a kezét, amiben a korbácsot tartotta, hogy kinyissa az ajtót. - Befelé!
- Hogy teheted ezt?
- A kötelességemet végzem - lökött egyet Daisyn, majd feltaszigálta őt a lépcsőn.
Sheba követte őket a lakókocsiba.
- Ha ártatlan vagy, nincs miért aggódnod.
- Ártatlan vagyok!
Alex a fotelba dobta a korbácsot.
- Akkor biztos nem bándd, ha megmotozlak.
Daisy egyikőjükről a másikra nézett, s a hideg elszántság, amit a szemükben látott, elkeserítette, Mindegy, mi történt a múltban kettejük között, őellene most ismét szövetségre léptek.
A férfi egy lépést tett előre, Daisy pedig a konyhaszekrényhez hátrált, oda, ahol alig pár órája Alex olyan szenvedélyesen csókolta.
- Ezt nem teheted - mondta kétségbeesetten. - Fogadalmat tettünk, Alex. Ne felejtsd el! - Tudta, hogy a viselkedésével még jobban gyanúba keveri magát, de a házasság alapja a bizalom, s ha a férfi ezt lerombolja, nem marad esélyük.
- Essünk túl rajta.
Daisy eloldalazott a konyhaszekrény előtt.
- Ne nyúlj hozzám! Kérlek, bízz meg a szavamban. Nem loptam el a pénzt! Soha életemben nem vettem el a másét!
- Elég volt, Daisy. Ezzel csak még jobban ártasz magadnak.
A lány látta, hogy Alex tántoríthatatlan. Olyan eltökéltséggel, ami megrémítette, a férfi a beépített szekrényhez nyomta.
Daisy érzéketlenül pillantott fel rá.
- Ne csináld ezt! - suttogta. - Kérem. Könyörgök.
Alex egy pillanatra megdermedt. Aztán a lány derekára tette a kezét. Sheba szeme láttára szenvedélyesen végigsimított Daisy csípőjén, a hasán, a hátán, a mellén, amit pár órával ezelőtt már gyengéden tartott a tenyerében. A lány utálkozva csukta be a szemét, mikor a férfi a lába közé nyúlt.
- Hinned kellett volna nekem - suttogta, mikor a férfi végzett.
Alex elhúzódott tőle, tekintete zavart volt.
- Miért tiltakoztál, ha nincs nálad?
- Mert azt akartam, hogy higgy nekem. Nem vagyok tolvaj.
Pillantásuk egymásba kapcsolódott. A férfi mondani akart valamit, de Sheba közbevágott.
- Elég ideje volt megszabadulni a pénztől. Te kutasd át a lakókocsit, én meg megnézem a vezetőfülkében.
Alex bólintott, Sheba pedig elment. Daisynek vacogni kezdett a foga, hóha meleg volt az éjszaka. Alex és Sheba kapcsalátáról nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a dologban legalábbis, mindketten bíznak a másikban. Benne viszont egyikük sem bízik.
Daisy leroskadt a kanapéra, s átkulcsolta a térdét, hogy ne reszkessen. Nem akarta végignézni, ahogy a férfi átkutatja a beépített szekrényt, és feltúrja a holmiját. Tudta, hogy sorsa elkerülhetetlen. Már nem is emlékezett rá, milyen érzés, amikor maga irányítja az életét. Talán soha nem is volt része benne. Először az anyja utasítgatásait kellett elfogadnia, aztán az apjáéit. Most pedig újdonsült férje vette kezébe a sorsát.
A surrogó hangokat síri csend váltotta fel. Daisy a szőnyeg kopott mintáját tanulmányozta.
- Megtaláltad a pénzt, ugye?
- A bőrönd alján, ahová tetted.
Felpillantott és látta, hogy a nyitott táska ott fekszik a férfi lábánál. Egy kis köteg gyűrött bankjegy hevert a tenyerén.
- Valaki odatette. Nem én dugtam el.
Alex zsebre tette a pénzt.
- Hagyd abba a játszadozást. Kutyaszorítóba kerültél. Legalább legyen annyi bátorságod, hogy megmondd az igazat, és szembenézz a következményekkel.
- Nem én loptam el a pénzt. Valaki a nyakamba akarja varrni ezt. - Daisy számára nyilvánvaló volt, hogy Sheba keze van a dologban. S Alex biztosan tudta ezt. - Nem én tettem! Hinned kell nekem.
Könyörgése elhalt az ajkán, mikor meglátta a férfi összeszorított száját, és rájött, hogy nem tudja őt jobb belátásra bírni. Elhatalmasodott rajta a belenyugvás szörnyű érzése.
- Nem mentegetem magam tovább. Elmondtam az igazat, többet nem tehetek.
Alex a székhez lépett, és leült Daisyvel szemben. Fáradtnak látszott, de nem annyira, mint amilyennek a lány érezte magát.
- Most hívod a rendőrséget?
- Magunk intézzük el a problémáinkat.
- És te vagy egy személyben a bíró és az esküdtszék.
- Itt így működnek a dolgok.
A cirkusz a varázslat birodalma, de Daisy nem találkozott itt mással, csak haraggal és rosszindulatú gyanakvással. Alexre pillantott, és megpróbált átlátni kifürkészhetetlen álarcán.
- Mi van, ha rosszul ítélsz?
- Nem ítélek rosszul. Nem engedhetem meg magamnak.
Daisyt rossz előérzet hideg szele csapta meg a férfi hangjából kicsendülő magabiztosságtól. Ez a tökéletes önteltség volt a belépőjegy a katasztrófába. Gombóc fojtogatta a torkát. Azt mondta, nem mentegeti tovább magát, de elragadták az érzelmei. Nagyot nyelt, és a csúnya ablakfüggönyt bámulta a férfi háta mögött.
- Nem én loptam el a kétszáz dollárt, Alex.
A férfi felállt, és az ajtóhoz lépett.
- Holnap megtudod a következményeket. Ki ne tedd a lábad a lakókocsiból. Ha elszöknél; megígérem, hogy megtalállak, bárhol légy is.
Daisy hallotta Alex hangjában a ridegséget, s azon töprengett, vajon a férfi milyen büntetést fog kiróni rá. Hogy szigorút, afelől nem volt kétsége.
Alex kinyitotta az ajtót, és kilépett az éjszakába. Daisynek a fülébe hasított a tigris üvöltése és megborzongott.


Sheba a távozó Alex után nézett. Lepillantott a kezében a kétszáz dollárra, amit a férfi adott neki, s tudta, hogy el kell tűnnie. Egy pillanattal később mára sztrádán hajtott Cadillacjével bele a nagyvilágba, mindegy volt, merre, csak egyedül lehessen, és ünnepelhesse Alex megaláztatását. Az öntelt és büszke Alex Markov egy közönséges tolvajt vett feleségül.
Alig pár órája, amikor Jill Dempsey közölte vele, hogy Alex megnősült, szeretett volna meghalni. Már hozzászokott annak a napnak a szörnyű emlékéhez, amikor elveszítette a büszkeségét, és megalázkodott a férfi előtt, mert tudta, hogy Alex soha nem fóg megnősülni. Hol találna olyan asszonyt, aki annyira meg tudná érteni, mint ő, aki vele rokonlélek, aki a másik énje? Ha őt nem vette feleségül nem vesz feleségül senkit, s akkor Sheba büszkesége csorbítatlan marad.
Ma azonban minden a feje tetejére állt. Egyszerűen nem tudta megemészteni, hogy Alex kikosarazta őt egy haszontalan kis játék baba kedvéért, s az emlék, ahogy sír, kapaszkodik a lábába, ahogy könyörög a szerelméért, olyan elevenen ébredt fel benne, mintha csak tegnap történt volna.
S most, hamarabb, mint remélte, Alex megbűnhődött, ő pedig büszkén emelheti fel a fejét. Elképzelni sem tudott volna ettől keserűbb csapást a férfi önérzetére. Ót legalább diszkréten érte a megaláztatás, Alexet azonban nyilvánosan.
Sheba bekapcsolta a rádiót, s az autót kemény rockmuzsika töltötte be. Szegény Alex. Szívből sajnálta, tényleg. Elpackázta a lehetőséget, hogy feleségül vegye a porond királynőjét, s helyette egy közönséges tolvaj mellett kötött ki.


Miközben Sheba Quest Észak-Karolina autópályáján száguldott a holdfényben, Heather Pepper könnyáztatta arccal kuporodott le a földre, vékony karjával átölelve magát.
Miért tette ezt a szörnyűséget? Ha élne az anyja, neki tudna beszélni róla, elmagyarázná, hogy nem tervelte ki, csak nyitva volt a kassza, és annyira gyűlölte Daisyt, s az egész csak jött magától. Anyja segítene neki mindent elrendezni.
De meghalt. S Heather tudta, hogyha az apja valaha is megtudja, mit tett, örökre meggyűlöli.

8

- Itt a lapát, hölgyem - mondta az elefántgondozó.-- S itt a talicska. Hordja ki az ürüléket a kocsiból.
Digger, Neeco Martin, az idomár állatgondozója odalökte elé a lapátot és elballagott. Töpörödött, köszvényes öregember volt, arca beesett, hátsó fogai hiányoztak. Digger lett az új főnöke.
Daisy unottan bámulta a lapátot. Ez volt a büntetése. Valahogy azt várta, hogy Alex bezárja a lakókocsiba, mint valami utazó börtöncellába, de gondolhatta volna, hogy nem ússza meg ilyen egyszerűen.
Múlt éjjel álomba sírta magát a kanapén. Nem tudta, mikor jött vissza Alex, ha egyáltalán visszajött. Felőle egy showgirlnél is tölthette az éjszakát. Nyomorultul érezte magát. Útra keltek hajnalban, de alig váltottak pár szót azonkívül, hogy Alex közölte, Diggernek fog dolgozni, és nem hagyhatja el a vásárteret az engedélye nélkül.
Lenézett a lapátra a kezében, aztán a kocsi belsejébe. Az elefántokat már kivezették a masszív teheraútóból a széles tolóajtón keresztül, mely egy rámpára nyílt. Felfordult a gyomra, hullámokban tört rá az émelygés, s elszorult a torka. A kocsi belsejében trágyakupacok voltak. Trágyakupacok. Egyik-másikuk formásra volt halmozva, tele szénaszálakkal, némelyiket hatalmas lábnyom lapította szét.
És a szag!
Daisy elfordította a fejét, és nagyot szívott a friss levegőből. A férje azt hitte, hogy tolvaj és hazug, ezért büntetésből az elefántok mellett dolgoztatja, pedig megmondta neki, hogy fél az állatoktól. Visszanézett a teherautóba.
Eluralkodott rajta a kétségbeesés, s ebben a pillanatbán tudta, hogy veszített. Egyszerűen képtelen erre az egészre. Vannak emberek, akik a nehéz időszakokban meríteni tudnak rejtett erőtartalékaikból, de ő nem ilyen. Puhány és hasznavehetetlen. Minden igaz, amit az apja állított róla. Minden, amit Alex a fejéhez vágott. Semmi mást nem tud, mint elcseverészni társas összejöveteleken, ennek pedig nem sok hasznát vette itt. Ahogy a késő reggeli nap a fejére tűzött, Daisy magába nézett, és a bátorság legparányibb jelét sem fedezte fel. Feladom. Lapátja csörrenve hullott a rámpára.
- Máris eleged lett?
A rámpa alján álló Alexre pillantott, és lassan bólintott. A férfi felnézett rá, kezét kifakult farmerján nyugtatta, a csípőjén.
- Az emberek fogadásokat kötöttek, hogy egyáltalán bemerészkedsz-e a teherautóba.
- Te mire fogadtál? - A lány szinte suttogott, s kínosan el is csuklott a hangja.
- Te nem trágyalapátolásra termettél, angyalarcú. Ez napnál világosabb. De úriember biztosra nem fogad.
Daisy tudta, hogy Alex nem az iránta való lojalitásból maradt ki á fogadásból, hanem hogy mint főnök megvédje a jó hírét. Hideg érdeklődéssel -méregette.
- Ugye, kezdettől fogva tudtad, hogy ebbe beletörik a bicskám?
A férfi lassan bólintott.
- Tudtam.
- Akkor miért kényszerítettél rá?
- Meg kell értened, hogy ez a hely nem neked való. Csak kissé lassú a felfogásod, Daisy. Megpróbáltam Max tudomására hozni, hogy annyi esélyed sincs beilleszkedni ide, mint egy hólabdának a pokolba, de nem hallgatott rám. - Alex hangja egyre gyengédebb lett, s ez valamiért sokkal jobban zavarta Daisyt, mint a megvetése. Menj vissza a lakókocsihoz, Daisy, és öltözz át. Veszek neked egy repülő jegyet.
Hová menne, tépelődött a lány. Nincs hová menekülnie. Hallotta Sinjun fülsiketítő üvöltését, s odanézett a ketrece felé, de a lajtos kocsi eltakarta előle a kilátást.
- Adok egy kis pénzt, amiből ellehetsz addig, amíg nem találsz munkát.
- Amikor az esküvőnk napján kölcsönkértem tőled, nem adtál. Most miért adnál?
- Megígértem apádnak, hogy adok neked egy esélyt. Megtartottam a szavam.
Azzal sarkon fordult, és elindult a lakókocsi felé, biztosra véve, hogy a lány követi. Ez a tökéletes magabiztosság volt az, ami áthatolt Daisy nyomorúságának ködén, és olyan éktelen haragra gerjesztette, ami egyáltalán nem volt jellemző az ő derűs természetére. Alex annyira biztos volt az állhatatlanságában, hogy egy percig sem kételkedett benne, hogy fel fogja adni.
S fel fogja, ugye?
A rámpán nyugvó lapátra nézett. Megszáradt trágya ragadt a nyeléhez és a lapjához, rajokban vonzva oda a legyeket. Csak bámulta és rádöbbent, hogy ez a piszkos Lapát az utolsó lehetősége azok közül, amelyek mostanában az életben kínálkoznak a számára.
Felzokogott, felkapta a lapátot, és berontott a pótkocsi bűzös bensejébe. Visszatartva lélegzetét a legközelebbi halom alá tolta a lapátot, nagy nehezen megemelte, és remegő karral a talicskához vitte. Tüdeje égett az erőlködéstől. Levegő után kapkodott, és kis híján öklendezni kezdett. Nem hagyott magának időt gondolkodni, hanem ment a következő halomért, majd á következőért. A karja sajogni kezdett, de nem állt le.
Alex csizmája végigdöngött a rámpán.
- Hagyd abba, Daisy, és menj innen!
A lány lenyelte a torkát szorító gombócot.
- Hagyj békén!
- Nem fogod kibírni itt. A csökönyösséged csak elodázza az elkerülhetetlent.
- Talán igazad van. Már nem tudta tovább visszatartani a könnyeit. Végigcsorogtak az arcán. Szipogott, de nem hagyta abba a munkát.
- Ezzel csak azt bizonyítod előttem, milyen ostoba vagy.
- Én semmit sem próbálok meg előtted bizonyítani, s nem akarom. tovább folytatni ezt a beszélgetést. - Zokogva egy újabb nehéz kupacot emelt meg, s alig maradt ereje a talicskához vinni.
- Sírsz?
- Menj innen!
Alex odalépett a lányhoz, és elé állt:
- Te sírsz.
Daisy hangja megremegett.
- Ne haragudj, de útban vagy.
Alex a lapát után nyúlt, de Daisy elkapta előle, mielőtt elérhette volna. Dühe tüzelte, adrenalinszintje megugrott, erőre kapott, aládugta a lapátot egy újabb kupacnak, felnyalábolta, és a férfi felé bökött vele.
- Menj innen! Komolyan beszélek, Alex! Ha nem hagysz békén, rád dobom.
- Nem mered.
Daisy karja remegett, könnycseppek hullottak az álláról a pólójára, de rezzenéstelenül állta a férfi pillantását.
- Ne hívj ki magad ellen olyat, akinek nincs vesztenivalója.
Alex egy ideig mozdulatlanul állt. Aztán lassan megrázta a fejét, és hátrálni kezdett,
- Legyen, ahogy akarod, de csak magadnak ártasz.
Két órába telt, míg Daisy kitakarította a pótkocsit. A legnehezebb volt a talicskát letolni a rámpáról. Először kiborult, s lapátolhatta be az, egészet újra. A könnyei szünet nélkül csorogtak, de nem hagyta abba. Néha felnézett, és látta, hogy Alex árgus szemekkel megy el, mellette, de rá se hederített. A fájdalom a karjában és a vállában szinte elviselhetetlenné vált, de összeszorította a fogát, és valahogy, erőt gyűjtött, hogy folytassa.
Slaggal kimosta a kocsi belsejét, és megállt az ajtóban. A farmerra és a pólóra, melyet Alex két nappal ezelőtt vett neki, rákérgesedett a piszok, ahogy egész testére is. Haja kócos volt, körmei beszakadtak. Végigpásztázta tekintetével a művét, és megpróbált büszkének lenni arra, amit véghezvitt, de csak kimerültséget érzett.
Lekuporodott az etetőajtóhoz. A rámpatetejéről jól láthatta a láncra kötött elefántokat az út mentén, amelyek a cirkuszt reklámozták az arra hajtóknak.
- Jöjjön le, hölgyem,- mondta Digger. - Még nincs vége a napnak.
Daisy levánszorgott a rámpán, miközben szemmel tartotta az alig tíz méterre őgyelgő, szabadon eresztett elefántbébiket.
A férfi rájuk mutatott.
- Meg kell itatni a kicsikéket. Terelje Őket ezzel a bikaszarvval a vályúhoz. - Egy másfél méter hosszú rudat mutatott neki a végén kampóval, aztán a tonnás súlyú elefántbébikhez sétált. Utasításokat osztogatva és a bikaszarvval böködve, a fémborítású, vízzel teli tartály felé noszogatta őket. Daisy amennyire csak lehetett, a háttérben maradt, szíve vadul kalapált a félelemtől.
Digger hátranézett.
- Onnan nem tudja irányítani őket.
Daisy óvatosan közelebb araszolt, s azzal nyugtatta magát, hogy meglehetősen nagy termetük ellenére ezek csak kölykök. Legalább nem olyanok, mint a kutyák.
Figyelte, ahogy némelyik közvetlenül a szájával szürcsöli a vizet a teknőből, míg a többiek felszívják az ormányukba, aztán a szájukba spriccelik. Digger észrevette, hogy Daisy tisztes távolságot igyekszik tartani az elefántoktól.
- Csak nem fél tőlük, hölgyem?
- Szólítson Daisynek.
Az állatok nem érezhetik meg, hogy fél tőlük.
- Ezt hallom örökké.
- Meg kell mutatnia nekik, ki a főnök. Mutassa meg nekik, hogy maga a falkavezér.
Rácsapott az egyik elefánt oldalára, hogy félretolja, és helyet adjon a többieknek. A lelátóról Daisy bájosaknak tartotta az elefántbébiket lógó fülükkel, hosszú, göndör szempillájukkal és ünnepélyes megjelenésükkel, de most halálra rémítették.
Észrevette Neeco Martint a felnőtt elefántokkal - a bikákkal, emlékeztette magát, bár tájékoztatták, hogy mind nőstény. Daisy arca megrándult, mikor a férfi jókorát sózott a bikaösztökével az egyikre. Lehet, hogy nem szerette az állatokat, de megsajnálta őket. Nem az elefántok döntöttek úgy, hogy fel akarnak lépni a cirkuszban, s Daisy szerint nem kellett volna bántani őket, amiért nem követték az emberek által felállított szabályokat, különösen ha ezek a szabályok ellenkeztek fajtájuk ösztöneivel.
- Segítenem kell Neecónak megfuttatni az elefántokat - mondta Digger. - Vigye vissza a bébiket a cölöpökhöz. Pár perc, és segítek kikötni őket.
- Jaj, ne! Nem hiszem, hogy...
- Ez itt Puding. A másik Tater. Hátul Vagány, az ott pedig Bam Bam. Csak Batunak becézzük. Indulj, Vagány. Viselkedj! - Átnyújtotta Daisynek a bikaösztökét és elsétált.
Daisy rémülten nézett a kezében tartott ösztökéről az elefántokra. Bam kinyitotta a száját, hogy ásítson vagy bekapja, Daisynek fogalma sem volt, s ijedten hátraszökkent. Két elefánt visszadugta az ormányát a vízbe.
Most fogja feladni, gondolta. Kitakarította a pótkocsit, de hogy közelebb menjen ezekhez az elefántokhoz, az meghaladta az erejét. Elérte teljesítőképessége végső határát.
Látta, hogy Alex távolról figyeli, lesben, mint egy keselyű, hogy a védtelen zsákmányra vesse magát, aztán eldobja.
Megborzongott, és tétova lépést tett az elefántok felé.
- Hu... gyerünk, barátaim. - Félszegen a cölöpök felé mutatott a bikaösztökével.
Bam vagy talán Vagány felemelte a fejét és ráfintorgott.
Még egy bizonytalan lépést tett előre.
- Kérlek, ne nehezítsétek meg a dolgomat. Keserves napom volt.
Tater kivette az ormányát a teknőből, és felé fordult. A következő, amire Daisy emlékezett, hogy vízsugár spriccel az arcába.
- Ó! - Zihálva hátráugrott.
Tater eloldalgott, de nem a cölöpök felé, hanem a lakókocsikat vette célba.
- Gyere vissza! - kiáltotta Daisy, kitörölve a vizet a szeméből. - Ne csináld! Kérlek!
Neeco rohant elő egy U alakú villában végződő, hosszú fémrúddal. Tater felé bökött vele, az állat füle mögét célozva meg. Az elefánt fájdalmasan, hangosan feljajdult, visszahőkölt, megfordult, és azonnal szedni kezdte a lábát a cölöpök felé. A többiek sietve követték.
Daisy az állatokat bámulta, aztán Neecóra nézett.
- Mit csináltál vele?
A férfi átvette a jobb kezéből a rudat a balba, s kisimította hosszú, homokszőke haját az arcából,
- Ez egy ösztöke. Bikasokkoló. Csak akkor használom, ha muszáj, de tudják, hogy megcsapatom őket, ha nem viselkednek.
Daisy viszolyogva nézte a sokkolót.
- Megrázatod őket árammal? Nem brutális, ez egy kicsit?
Ne légy szentimentális az állatokkal kapcsolatban. Én szeretem őket, de nem vagyok ostoba. Tudniuk kell, kinek tartoznak engedelmességgel, különben emberek sérülhetnek meg.
- Én ebben nem vagyok partner, Neeco. Elmondtam mindenkinek, hogy félek az állatoktól, de senki nem figyelt rám.
- Túl kell jutnod rajta. El kell töltened velük egy kis időt. Nem szeretik a hirtelen hangokat, vagy ha valaki odalopózik hozzájuk, ezért mindig szemből közelítsd meg őket. - Kivette a lány kezéből az ösztökét, és odaadta neki a sokkolót. - Ha látják, hogy ez nálad van, tisztelni fognak. Az elefántbébiket könnyű irányítani. Néhány gyors áramütés, és hallgatni fognak rád. Amikor a bikaösztökét használod, a fülük mögét célozd meg vele. Ott van egy nagy idegközpont.
Daisy úgy érezte, mintha valami rettenetes dolgot tartana a kezében. Az elefántbébikre pillantott, és látta, hogy Tater visszanéz rá. Úgy tűnt, észrevette a sokkolót, s bár biztosan csak képzelődött, olyan volt, mintha elszomorodott volna.
Neeco magára hagyta, Daisy pedig jó párszor köhintve, nehogy megijessze az elefántokat, elindult feléjük. Felemelték a fejüket, és kényelmetlenül fészkelődtek, mákor meglátták a kezében a sokkolót. Bam eltátotta a száját, és hangosan, boldogtalanul felüvöltött.
Nyilvánvalóan hozzá voltak szokva a sokkolóhoz, ez tartotta őket kordában, s Daisy azon kapta magát, hogy gyűlöli Neeco Martint. A fegyver nem a magabiztosságát növelte, hanem a viszolygását. Bármennyire félt is az állatoktól, soha nem tudta volna bántani őket, s egy szénaboglya mögé rejtette a sokkolót.
Vágyakozva nézte Alex lakókocsiját. Három nappal ezelőtt még visszataszítónak tartotta, most azonban ez lett számára a leghívogatóbb hely a világon. Emlékeztette magát, hogy túlélte a trágyalapátolást. S túlfogja élni ezt is.
Ismét megközelítette az elefántokat ezúttal az ösztöke nélkül. Az állatok egy pillanatig csak nézték. Aztán szemlátomást elégedettséggel töltötte el őket, hogy Daisy így már nem jelent számukra fenyegetést, s boldogan folytatták tovább a turkálást y. porban.
Kivéve Tatert. Csak képzelte, hogy az elefántbébi mosolyog? S tényleg volt valami ördögi a mosolyában?
- Okos elefántok. Jó elefántbébik - gügyögte nekik. - És okos Daisy. Jó Daisy.
Vagány és Bam Bam felemelték a fejüket, egymásra néztek, s Daisy esküdni mert volna, hogy a szemüket forgatják. Tater eközben felfogott az ormányával egy szénacsomót, és a hátára szórta. A többi elefántbébi továbbra is a lányt bámulta, Tater azonban már egyáltalán nem zavartatta magát Daisy miatt, s így ő tűnt a kvartett leginkább megközelíthető tagjának.
Újabb csomó szénát szórt a hátára. Daisy közelebb lopózott hozzá, míg már csak három méter választotta el őket egymástól. Az eléfánt prüszkölni kezdett a portól.
- Okos Tater. Tater jó elefántbébi. - Daisy még közelebb óvatoskodott, s mint egy igazi csecsemőhöz, úgy beszélt Taterhez. - Okos fiú. Jól viselkedik. - Hangja megremegett. - Tater nagyon jól nevelt. - Már olyan közel volt, hogy megpaskolhatta volna az állat ormányát, s bőre izzadságtól gyöngyözött. - Tater szereti Daisyt. Daisy Tater barátja. - Lassan kinyújtotta a kezét, centiméterről centiméterre közelítve, azzal bátorítva magát, hogy az elefántok nem esznek embert, hogy minden....
Bumm!
Tater mellbe vágta az ormányával, s Daisy elterült a földön. Úgy megütötte magát, hogy csillagokat látott. Fájdalom cikázott át a bal felén. Még éppen idejében tisztult ki a látása, hogy szemtanúja legyen, amint az elégedett kiselefánt a levegőbe emeli ormányát és kölykösen, félreismerhetetlenül diadalmasan trombitál egyet.
Daisy csak ült ott, és túlságosan levert volt ahhoz, hogy lábra álljon. Kis ezüstcsillagokkal díszített levendulaszínű szandálok jelentek meg a látóterében. Felemelte a fejét, és látta, hogy Batsheba Quest. bámul le rá sötét szemüvege mögül. Sheba feszes fehér toppot és levendulaszínű övvel megkötött fehér rövidnadrágot viselt. A csípőjén egy fekete hajú kisgyerek ült,' akit Daisy korábban az egyik Tolea fiúval és a feleségével látott. Sheba őt nézte a magasból, s miközben a feje tetejére tolta a szemüvegét, haja hátrasimult, és láthatóvá vált két hatalmas csillag alakú bíborszínű strassz fülbevalója.
Daisy arra számított, hogy diadalt vél majd felfedezni a tekintetében, de csak elégedettséget látott, s rájött, olyan mélyre süllyedt, hogy Sheba már nem tekinti ellenfélnek.
- Hol a pokolban talált rád Alex?
A fejét ingatva átlépett Daisy lábán, Taterhez sétált, és megpaskolta az ormányát.
- Te kis rosszaság. Ugye, igazam van, Theo? - Belecsípett a kisfiú lábába.
Daisy minden fronton a legjobbat hozta ki magából, s többre már nem volt képes. Ami őt illeti, mára befejezettnek tekintette a munkáját, s túlélte, ha nagy nehezen is. Feltápászkodott, s épp elindult a lakókocsi felé, mikor meglátta, hogy Alex épp bement. Mivel nem akart újabb összeütközésbe keveredni vele, megfordult, és céltalanul lófrálni kezdett a cirkusz területén.
Két showgirl meglátta és elfordult. Az egyik bohóc úgy tett, mintha nem vette volna észre. Daisy kétségbeesetten vágyott egy cigarettára.
Összerezzent, mikor fülsiketítő rikoltás hasított a levegőbe. Körülnézett, s az egyik teherautó mellett Frankie-t pillantotta meg, aki Jill kezét fogta. A majori felé mutogatott és rikoltozott. Jill az ölébe kapta, és szó nélkül odébb állt.
Daisy úgy érezte, menten rosszul lesz. Az üzenet egyértelmű volt. Kitagadták.
Addig bóklászott, amíg az állatok pavilonjánál nem találta magát. A sátorlapot felhajtották, s Sinjun ketrecének a ,kivételével, mely még mindig a tűző napon állt, minden állat bent hűsölt., A tigris hegyezni kezdte a fülét a lány közeledtére, és gőgösen nézett rá. Tegnap éjjel túl sötét volt ahhoz, hogy Daisy szemügyre vegye a ketrec állapotát, most azonban észrevette, milyen piszkos. Legjobb tudomása szerint Diggernek kellett volna gondoskodnia az állatok pavilonjáról, de nyilvánvalóan nem sokat törődött vele.
A tigris tekintete ismét megbabonázta, s most sem tudta lesütni a szemét. Tegnap este az állat bundája csillogónak tűnt a holdfényben, most azonban fénytelennek és egészségtelennek tetszett. Daisy belenézett a titokzatos arany íriszbe, s ahogy teltek a percek, elviselhetetlen forróság árasztotta el.
Veríték gyűlt a hónaljában és a vállgödrében. Arca kigyúlt, mellén folyt az izzadság. Még soha életében nem volt ilyen melege. Szerette volna letépni magáról a ruhát, és belecsobbanni egy jeges vizű medencébe. Lángolt a teste, és tudta, hogy a tűz nem benne ég, hanem a tigrisben.
- Hát itt vagy.
Daisy felkapta a fejét, megpördült és látta, hogy Alex közeledik. A férfi tetőtől talpig végigmérte, s rideg, közönyös pillantásától Daisyt kirázta a hideg.
- Van egy kis szabadidőd, mielőtt készülődnöd kell az előadásra - mondta. - Mit szólnál egy fürdőhöz és egy korai vacsorához?
- Előadásra?
- Mondtam, hogy ez is beletartozik a munkádba.
- De nem ma este. Ma este egyszerűen képtelen vagyok rá. Nézz rám!
Alexnek majdnem meglágyult a szíve. Minden jó érzése azt diktálta, hogy hagyja békén a lányt. Daisy sápadt volt a kimerültségtől, s szinte a felismerhetetlenségig mocskos. Az egyetlen kozmetikum, amely még látszott az arcán, a korábbi szempillafesték elmaszatolódott foltja volt a szeme alatt. Puha szája lefelé görbült, s Alex nem is emlékezett rá, mikor látta utoljára, hogy valaki ennyire felemésztette volna ereje utolsó maradékát is.
Ugyanakkor vonakodva lobbant fel benne a lány iránt a csodálat szikrája, hogy egyáltalán még talpon van. Eszébe jutott, hogyan fenyegetette meg Daisy a lapáttal, s tudta, micsoda bátorság kellett ehhez. A mai nap sok meglepetéssel szolgált neki. Sajnos Daisy lázadása csak elodázta az elkerülhetetlent.
Miért nem adja felt Alex nem tudta, milyen rejtett erőtartalékokkal rendelkezik, de örökké nem fog kitartani, és ő nem akarta kínozni a lányt. Küzdött az ellágyulás ellen, mely arra ösztökélte, hogy könyörüljön meg Daisyn, hiszen tudta, hogy ez nem könyörület lenne, hanem kegyetlenség. Minél jobban hajtja most, annál hamarabb szembesül a lány az igazsággal.
Megerősítette elhatározását, emlékeztette magát, hogy Daisy tolvaj, és függetlenül a körülményektől ezt soha nem tudja megbocsátani neki.
- Az első előadás hatkor kezdődik. Az elefántokkal együtt vonulsz be.
- De...
Alex észrevett egy karcolást, és felemelte a lány kezét, hogy megvizsgálja.
- Mikor kaptál utoljára tetanuszt?
Daisy üres tekintettel bámult rá.
- Tetanuszoltást. Injekciót.
Daisy pislogott, s olyan elcsigázottnak látszott, hogy a férfinak ellent kellett állni a kísértésnek, nehogy a karjába kapja, és visszavigye a lakókocsiba. Nem akart arra gondolni, milyen érzés lenne a karjában tartani ezt a törékeny, karcsú testet. Ha Daisy nem lopta volna el azt a pénzt, az ágyában töltötte volna az éjszakát, de történt, ami történt, s Alex olyan éktelen haragra gerjedt, hogy a saját érdekében nem mert hozzányúlni. Nem akarta megérinteni.
- Mennyi idő telt el az utolsó tetanuszoltásod óta? - csattant fel most élesen.
A lány lepillantott a karcolásra a kezén.
- Tavaly kaptam. Megvágtam magam, amikor Bíffy Brougenhaus jachtján vitorláztunk.
Krisztusom. Hogy vehetett feleségül olyan nőt, akinek Biffy Brougenhaus nevű ismerősei vannak? A pokolba vele.
- Tegyél a kezedre sebhintő port! - mondta durván. - És légy készen, mire kezdődik az előadás, különben a lovak utánfutóját is kitakaríthatod.
Miközben távozott, homlokán elmélyültek a ráncok. Mindig büszke volt a pártatlanságára, de Daisy felbőszítette, mint egy bikát. Újabb fekete pontot rajzolt be a lány neve mellé.


Daisy túlélte az előadást, főként mert annyira kimerült volt, hogy nem maradt ereje szégyellnie magát a közönség előtt túlságosan is lenge vörös kosztümjében. Bár Alex azt mondta, hogy az elefántokkal vonuljon be, jóval mögöttük lépkedett, s így úgy látszott, mintha a Repülő Toleák tagja lenne.
Előtte egész örökkévalóságig tartott, míg letusolt, s közben karja sajogva tiltakozott minden mozdulat ellen. Megmosta és megszárította a haját, aztán friss arcfestéket kent magára, követve Alex utasítását, miszerint használjon élénkebb színeket, mint általában. A két előadás között egy mogyorókrémes szendviccsel a kezében elnyomta az álom a lakókocsiban. Ha Alex nem rázza fel, lemarad a bevonulásról.
Neeco észrevette, amint a finálé után kilépett a sátorból a művészek által hátsó kijáratnak nevezett művészbejárón.
- Segíts visszavinni Diggernek az elefántbébiket a kocsihoz.
Diggeren nem látszott, hogy segítségre szorult volna, de nyilvánvalóan ez is része volt Daisy munkájának, s ő nem akarta, hogy Alex megint a fejéhez vágja, hogy valami rosszat csinált.
- Kétlem, hogy nagy segítséget jelentenék - mondta azért.
- Csak meg kell szokniuk téged, erről van szó.
Belebújt Alex kék frottírköntösébe, amit a fürdőszobai fogasról akasztott le. Bár felhajtotta az ujját, így is hatalmas volt rá a köntös, de legalább eltakarta.
Az elefántbébik épp akkor jöttek ki a hátsó kijáraton, Daisy pedig vonakodva felzárkózott Digger mellé.
- Ugye, nincs szüksége segítségre?
- Csak sétáljon mellettük, hölgyem. Még mindig félnek magától.
Daisy óvatosan lépkedett Digger mögött néhány méterre az elefántoktól. Könnyedén felismerte Tatert, mint a kvartett legkisebbjét, s mivel még nem felejtette el, hogyan terítette le az állat a földre, le nem vette róla a szemét, miközben Tater ormányával Puding farkát átkulcsolva cammogott előre. Mikor odaértek a cölöpökhöz, Digger nekilátott, hogy kikösse őket,
- Gyere ide, Bam. Figyeljen, hölgyem, hogy legközelebb egyedül csinálhassa.
Daisyt annyira lekötötte, mit csinál Digger Bammel, hogy észre sem vette, mikor lopódzott oda mögéje Tater, csak azt érezte, hogy valami nedves birizgálja a nyakát a köntös gallérja mellett. Felsikoltott, és elugrott az elefánt kinyújtott ormánya elől.
Az elefántbébi szemében csökönyös fény villant, s ismét közeledni kezdett felé kinyújtott ormányával. Daisy a félelemtől moccanni sem mert, csak bámulta az ide-oda mozgó orrlyukakat, melyek másodpercről másodpercre közelebb kerültek hozzá.
- Okos Tater. 0... okos elefánt. - Ijedten sikított, mikor Tater benyúlt a nyakába, és szétnyitotta a köntösét.
- Digger... - mondta rekedten.
Digger felnézett, és rájött, mi folyik.
- Van magán parfüm?
Daisy levegő után kapkodott, és rémülten bólintott. Tater ormánya finom csúcsával a füle tövét cirógatta gyengéden.
- Tater megőrül a női parfümökért.
- Most... - zihálta a lány -...mit tegyek?
Digger értetlenül bámult rá.
- Mivel kapcsolatban?
- T-Taterrel.
- Nem tudom, hölgyem. Mit akar tenni?
Daisy rekedt kuncogást hallott.
- Valószínűleg a föld alá süllyedni. Nem igaz, Daisy?
Alex előlépett a háta mögül, a lány pedig megpróbált bátorságot gyűjteni.
- Nem... nem éppen.
- Biztosan tettél magadra parfümöt. - Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta Pudingot. Tater közben boldogan szimatolt tovább, s ormányával Alex köntösének gallérja mellett matatott, majd megérintette Daisy nyakát.
- Senki nem mondta, hogy nem szabad. - Legnagyobb rémületére az elefántbébi egyre lejjebb merészkedett a vörös flitteres lángok felé, melyek kosztümjének mellrészét alkották. Eszébe jutott, hogy a melle felé is spriccelt a parfümből.
- Alex... - Tekintete csupa könyörgés volt. - Megfogja.... mindjárt megfogja... - Tater ormánya elérte a célját. - A mellem! -- kiáltotta.
- Azt hiszem, igazad van. - Megpaskolta az állat ormányát, és félretolta. - Elég legyen, pajtás. Ez az én felségterületem.
Daisyt annyira meglepte a férfi kijelentése, hogy észre sem vette, mikor Tater eloldalgott.
Digger hörögve nevetett, és fejével az elefánt felé intett.
- Úgy tűnik, Tater szerelmes lett.
- Én is attól tartok - erősítette meg Alex.
- Belém? - Daisy hitetlenkedve meredt a férfiakra.
- Láttad, hogy valaki másra is nézett volna? – kérdezett vissza Alex.
Meg kell hagyni, az elefánt vágyakozó pillantásokat lövellt feléje.
- Hisz gyűlöl. Délután megütött és feldöntött,
- Délután nem volt magán parfüm.
Digger recsegő térddel felállt, és az elefánt után eredt.
- Gyere, fiú. A barátnődet nem érdekled.
Miközben Digger elvezette, Tater visszanézett a lányra a válla felett, s pontosan úgy festett, mint egy fülig szerelmes tinédzser. Daisy nem tudta eldönteni, féljen-e vagy legyen hálás, amiért legalább valaki szereti ebben az átkozott cirkuszban.
Aznap este abban a pillanatban elaludt, hogy a fejét letette a kanapéra. Órákkal később mintha felébredt volna, amikor Alex bejött a lakókocsiba, s miközben ismét álomba merült, érezte, hogy a férfi betakarja.

9

Másnap reggel tíz óra volt, mikor felfelé botorkált a rámpán. Lábában az izmok tiltakoztak minden lépés ellen, s karját mintha kínpadra feszítették volna.
- Sajnálom, Digger. Elaludtam a vezetőfülkében.
Tegnap éjjel kimerültsége ellenére valamikor három órakor arra ébredt, hogy azt álmodja, ő és Alex egy hattyúformájú rózsaszín csónakban ringatóznak. Alex megcsókolja, az arca olyan gyengéd, hogy Daisy úgy érzi, beleolvad a ladikba, a vízbe, a férfi egész testébe. Felriadt, s csak feküdt a kanapén hajnalig azon gondolkodva, mennyire fájdalmasan más ez a gyönyörű álom és valódi házassága.
Mikor megérkeztek Észak-Karolinába, High Pointba az új vásártérre, az elefántokat szállító teherautónak még se híre, se hamva nem volt, így Daisy a vezetőfülkében maradt, hogy szundítson még egy kicsit. Két órával később elzsibbadt nyakkal és fejfájással ébredt.
Mikor felért a rámpa tetejére, látta, hogy Digger már majdnem kitakarította az utánfutót. Egyszerre érzett megkönnyebbülést és lelkifurdalást. Ez az ő feladata volt.
- Befejezem - mondta gyorsan.
- A nagyja már kész. - Úgy beszélt, mint az az ember, aki már régóta hozzászokott, hogy ő húzza a rövidebbet az életben.
- Sajnálom. Többet nem fordul elő.
Digger szipákolt egyet, mintha azt mondaná, hiszem, ha látom.
A rámpa tetejéről előnyös kilátás nyílt, hogy Daisy szemügyre vegye a Pizza Hut és a benzinkút között elterülő új vásárteret. Alex elmondása szerint a legtöbb művész jobban kedvelte a sima, egyenletes felületű parkolót, mint a füves térséget, még ha az aszfaltba vert karók után maradó lyukat be kellett is tömniük, mielőtt továbbálltak.
A háttérben hallani lehetett a karóverő ritmikus ütéseit. Daisy körülnézett, és látta, hogy Heather kint üldögél a lakókocsi mellett, Sheba pedig a háta mögött áll, és a kislány haját fonja. Tegnap arra lett figyelmes, hogy Sheba együtt gyakorol Heatherrel. Azt is észrevette, hogy a cirkusztulajdonos bekötözte az egyik munkás sebét, és vigasztalni próbálta a hatéves Lipscomb fiút, mikor leesett. Sheba Quest tele volt ellentmondásokkal: vele gonosz boszorkaként viselkedett, mindenki mással anyáskodott.
Trombitálás riasztotta fel merengéséből, lenézett, és látta, hogy Tater áll a rámpa alján, és vágyakozó szemeket mereszt rá hihetetlenül göndör szempillája alól.
Digger kacagott.
- A kedvese eljött meglátogatni.
- Csalódást kell neki okoznom. Nincs rajtam parfüm.
- Asz'szem ezt maga akarja ellenőrizni. Vigye a többiekhez, okét Meg kell itatni őket. - Intett a fejével. - Ott a bikaösztöke.
Daisy gyűlölködve pillantott a teherautó oldalához, támasztott fegyverre. A rámpa alján Tater ismét trombitált egyet, aztán forogni kezdett körbe-körbe, ahogy a porondon szokott. Megállt, majd hol az egyik, hol a másik lábát emelte fel, sajátos dzsiggelő táncot járva. Az elefánt kizárólag neki produkálta magát, ha nem tévedett.
- Mit csináljak veled, Tater? Nem veszed észre, hogy halálra rémítesz?
Bátorságot gyűjtve óvatosan lesétált a rámpán, belenyúlt a farmerja zsebébe, és előhúzott egy fonnyadt sárgarépát, amit a frizsiderben talált, és magához vett arra az esetre, ha szüksége lenne rá. Azt remélve, hogy Tater követni fogja, ha meglátja, hogy valami csemege van nála, remegő kézzel a magasba emelte a sárgarépát.
Az elefánt kinyújtotta ormányát, megszagolta a zöldséget, s közben megsimogatta a lány tenyerét. Daisy hátrálni kezdett, csalétekként használva a sárgarépát, hogy Tatert a többiek felé kormányozza. Az elefánt azonban kikapta a kezéből, és eltüntette a szájában.
Daisy rémülten nézte, ahogy az állat immár üres ormánya ismét felé közelít.
- Nincs több kaja.
De Tater nem enni akart; hanem beszívni a parfüm illatát. A lány pólója nyakához furakodott, keresve az illatot, amit annyira szeretett.
- S-sajnálom, barátom. Én...
Bumm! Tater tragikusan felsikoltott csalódottságában, meglökte Daisyt az ormányával, aki elterült a kövezeten. A lány feljajdult. Tater ugyanekkor felemelte a fejét, és világgá kürtölte Daisy árulását. Nincs parfüm!
- Daisy, jól vagy? - Alex a semmiből került elő, és letérdelt mellé.
- Minden rendben. - Arca megrándult a csípőjébe hasító fájdalomtól.
- A fenébe! Nem hagyhatod, hogy egy állat ezt tegye veled. Sheba mondta, hogy tegnap is megütött.
Sheba persze nem hagyhatta ki ezt az alkalmat, gondolta Daisy, s eltorzult arccal megpróbált talpra állni.
A szeme sarkából látta, hogy Neeco feléjük ront.
- Majd én elintézem.
Daisy felszisszent, mikor a férfi felkapta a bikaösztökét.
- Ne! Ne bántsd! Az én hibám volt. - Nem törődve a fájdalommal felugrott és előrevetetté magát, hogy Neeco és Tater közé álljon, de elkésett.
Rémülten nézte, ahogy Neeco megüti az elefántbébit a füle mögötti érzékeny ponton. Tater felsikoltott és hátrált. Neeco ismét előrelendült, hogy másodjára is lecsapjon a bikaösztökével.
- Elég volt, Neeco.
Daisy nem hallotta Alex halk parancsát, mert már Neeco hátára vetette magát.
- Ne bántsd! - Felháborodott kiáltással a bikaösztöke után kapott.
A meglepett Neeco megtántorodott, aztán visszanyerte az egyensúlyát, elkáromkodta magát és megpördült. Daisy érezte, hogy szorítása a férfi vállán enyhül, s csúszni kezd lefelé, s ha Alex nem nyúl a hóna alá, másodjára is a földre került volna.
- Nyugalom.
Sheba viharzott oda hozzájuk.
- Az isten szerelmére, Alex, újságírók vannak a vásártéren.
Mikor a férfi talpra állította, Daisy felvértezte magát egy alapos ledorongolással szemben. Alex azonban legnagyobb meglepetésére Neecóhoz fordult.
- Szerintem Tater elsőre is megértette.
Neeco megdermedt.
- Te éppolyan jól tudod, mint én, hogy nincs veszélyesebb a gondozói ellen forduló elefántnál.
Daisy képtelen volt megfékezni a nyelvét.
- Még kölyök. Különben is az én hibám volt. Nincs rajtam parfüm, és ettől ideges lett.
- Hallgass, Daisy - mondta Alex gyengéden.
- Ő egy egytonnás kölyök. - Neeco szája vonallá keskenyedett. - Nem engedem, hogy aki nekem dolgozik, szentimentális érzelmeket tápláljon az állatokkal kapcsolatban. Soha nem kockáztatjuk a biztonságot. Emberi életekről van szó, s az állatoknak tudniuk kell, hogy engedelmességgel tartoznak.
Daisy nem tudta magába fojtani elkeseredettségét.
- Az állatok is érző lények! Tater nem kérte, hogy dugják be ebbe a réttenetes cirkuszba. Nem kérte, hogy, hurcolják körbe az országon büdös ketrecben, hogy verjék láncra és bilincsbe, hogy parádézhasson egy csapat tudatlan ember előtt. Isten nem arra teremtette az elefántokat, hogy fejen álljanak, és produkálják magukat. Ők arra születtek, hogy szabadon csatangoljanak.
Sheba keresztbe fonta a karját, és gúnyosan felvonta a szemöldökét.
- Tudod, Alex, legközelebb vörös festékkel önti le a szőrmebundákat. Vagy ráncba szeded a feleséged, vagy tűnjön a pokolba a cirkuszomból.
A férfi arca kifürkészhetetlen volt, mikor pillantása találkozott az asszonyéval.
- Daisynek az a dolga, hogy gondoskodjék az elefántokról. Amennyire én látom, csak a munkáját végzi.
Daisynek elkadt a lélegzete. Alex a védelmére kelt?
Öröme azonban elpárolgott, mikor a férfi odafordult hozzá, és fejével az elefántokat szállító teherautó felé bökött.
- Késő van, s nekem nem tűnik úgy, mintha már kimostad volna a kocsi belsejét. Menj vissza dolgozni!
Daisy megfordult, és miközben a pokolba kívánta mindhármukat, elindult, hogy végezze a dolgát. Megértette, hogy a cirkusszal utazó állatokat kordában kell tartani, de már a gondolattól is elszorult a szíve, hogy olyasmire kényszerítik őket, ami ellenkezik a természetükkel. Talán azért találta olyan aggasztónak a helyzetüket, mert a sorstársainak érezte őket. Őt is az akarata ellenére tartották fogva, mint a cirkuszi állatokat, s az ő esetében is őrzője kezében volt minden hatalom.


Sheba már majdnem elérte a vörös kocsit, mikor Brady Pepper feltűnt mögötte. Bármennyire idegesítette is Brady, azt nem tagadhatta, hogy olajbarna bőre és szabályos vonásai nagyon vonzó férfivá teszik. Tudta róla, hogy negyvenkét éves, Brady szöghajába azonban alig vegyült még ősz szál, s izmos akrobatatestén nem volt egyetlen gramm súlyfelesleg sem.
- Neecóval alszol? - érdeklődött a férfi a rá jellemző ellenséges hangon, amitől Sheba mindig a fogát csikorgatta.
- Semmi közöd hozzá.
- Fogadni mernék, hogy lefekszel vele. A zsánered. Jóképű és ostoba.
-- Menj a pokolba! - Még jobban bosszantotta a tény, hogy valóban lefeküdt Neecóval párszor a szezon elején. Korán elvesztette azonban az érdeklődését iránta, s semmiféle indíttatást nem érzett, hogy felmelegítse a kapcsolatukat. Azt viszont nem akarta, hogy bárki is megsejtse, már egyáltalán nem vonzza a szex.
- Egy olyan fickónál, mint Neeco, könyörögni kell minden alkalomért. De egy olyan fickónál, mint én...
- Egy olyan fickó, mint te, soha nem tudna kielégíteni. - Sheba gúnyosan mosolyogva végigfuttatta ujját a férfi deltaizmán, mely jól láthatóan dudorodott a ráfeszülő felsőrész alatt. - A showgirlök azt mondják, hogy már nem áll fel neked. Igaz ez?
Sheba legnagyobb megdöbbenésére a férfi nem válaszolt tüskés megjegyzésére, hanem felnevetett.
- Olyan a nyelved, mint egy kígyóé, Sheba Quest. Egy napon nagy bajba kerülsz miatta.
- Szeretem a bajt.
- Tudom. Különösen hímnemű változatban.
Az asszony elindult a vörös kocsi felé, de Brady úgy tett, mintha nem értette volna a célzást, és csatlakozott hozzá. Járása, testtartása mind arról árulkodott, hogy Isten ajándékának tekinti magát a nők számára. Ezenkívül elszánt férfisoviniszta volt, ami azt jelentette, hogy Shebának örökké emlékeztetnie kellett rá, ki a főnök. De bármennyire bosszantotta is ez az asszonyt; Brady az a fajta művész volt, akit a legtöbbre tartott: büszke, igyekvő és tisztességes. A kemény külső nemes lelket takart, s Alex Markovval ellentétben ő nem zárkózott magába.
Brady végigmérte a nőt, ahogy szokta. Soha nem rejtette véka alá, hogy bolondul a nőkért, s bár általában a fiatal showgirlökkel enyelgett, attól, ahogy őt nézte, Sheba úgy érezte magát, mint fénykorában. Nem mintha elárulta volna neki. Szexis kiállása sem tudta feledtetni a tényt, hogy Brady egy brooklyni hentes fia, akinek egy csepp cirkuszi vér sem folyik az ereiben.
- Te és Heather sok időt töltötök együtt - mondta Brady
- Befontam ma a haját, ha erre gondolsz.
A férfi megfogta a karját és megállította.
- Nem erre gondoltam, s te ezt nagyon jól tudod. A tréningekre gondoltam, amiket tartasz neki.
- Mi van velük?
- Nem akarom, hogy felesleges reményeket tápláljon. Hiszen tudod, nincs meg benne a tehetség, hogy jó zsonglőr legyen.
- Ki mondta ezt? Nem adtál neki esélyt rá.
- Viccelsz? Gyakorolok vele, amióta csak itt van, de még mindig csapnivaló!
- Csodálkozol?
- Mit jelentsen ez?
- Azt jelenti, hogy lehetsz kiváló zsonglőr, tanárnak gyenge vagy.
- A fenéket! Nagyszerű tanár vagyok. - Hüvelykujjával a mellére bökött. - Én tanítottam mindent a fiaimnak, amit tudnak.
- Matt és Rob ugyanolyan keményfejűek, mint te. De mást, jelent két vagány kölyköt tanítani, és mást egy érzékeny fiatal lányt. Hogy tanulhatna bármit is, ha állandóan szidod, mint a bokrot?
- Mit tudsz te az érzékeny fiatal lányokról? Úgy hallottam, arzént szívtál az anyatejjel.
- Nagyon vicces.
- Ne próbálj azzal etetni, hogy az apád pátyolgatott, amikor a trapézgyakorlatokat tanította neked.
- Nem kellett pátyolgatnia. Tudtam, hogy szeret. A férfi ajka harciasan elkeskenyedett.
- Azt akarod mondani, hogy én nem szeretem a lányomat?
Sheba csípőre tette a kezét.
- Te ostoba fajankó! Soha nem jutott eszedbe, hogy fontosabb legyen Heather apjának lenned, mint a trénerének? Ha nem követelnél tőle annyit, talán jobban teljesítene.
- De rohadtul okos lettél hirtelen.
- Vigyázz a mocskos szádra!
- Nézd csak, ki beszél! Figyelmeztetlek, Sheba, ne mérgesíts fel Heatherrel! Anélkül is elég nehéz időszakot él át, hogy megpróbálnád ellenem hangolni.
Brady gyűlölettel telve elviharzott.
Sheba nézte egy ideig, aztán kinyitotta a vörös kocsi ajtaját és berontott. Ő és Brady kezdettől fogva az idegeire mentek egymásnak, ugyanakkor szikrázott körülöttük a levegő a szexuális túlfűtöttségtől, s ez állandó óvatosságra intette az asszonyt. Az élet kegyetlenül megtanította rá, hogy vigyázzon á férfiakkal, akiket szeretőinek választ, s aznap, amikor feleségül ment Owen Questhez, azt is megfogadta, hogy soha többé nem bújik ágyba olyan férfival, akit nem tud a tenyeréből etetni. A tűzzel játszott, amikor férfiakkal került kapcsolatba, s kétszer meg is égette magát: először Carlos Méndezzel, aztán Alex Markovval sokkal tragikusabban.
Gondoskodott róla, hogy Carlos Méndez meglakoljon azért, amit vele tett, s eszébe jutott, hogy most Alex is elnyerte méltó büntetését. Az ablakhoz lépett, és látta, amint Daisy Markov egy szénaboglyával hadakozik. Mármár megsajnálta volna - ha nem róla lett volna szó -, de Daisy Alex büntetése. Milyen megalázó lehet ez neki.
Szinte biztos, hogy a lány terhes; mi másért vette volna feleségül ezt a mihaszna csitrit Alex. De amennyire gyűlölte Alexet, pontosan annyira szerette a cirkuszt, s felháborította, hogy a történelem egyik leghíresebb cirkuszcsaládjának, a Markovoknak a vére egy elkényeztetett kis tolvajéval keveredjék. Valahányszor ránézett, arra gondolt, most nem járhatna felemelt fejjel, ha nem derült volna ki az igazság Daisyről.


Daisy később nem emlékezett rá, hogyan élte túl ezt a másfél hetet, miközben a cirkusz tovább vándorolt Észak-Kaliforniában, majd Virginiában. Napközben kettesben maradt Alexszel a vezetőfülkében, s amikor a férfi leereszkedett hozzá, és szóba elegyedett vele, Daisy úgy érezte, mintha halálra szurkálták volna egy jégcsappal. Még csak nem is egy asztalnál ettek. Alex általában felbontott egy konzervet, amíg ő a fürdőszobában készülődött az előadásra, kitett neki egy tányérral az asztalra, majd elment öltözni. Soha nem kérdezte meg, mit szeretne enni, nem kérte, hogy főzzön vacsorát, nem mintha Daisynek maradt volna energiája a főzésre.
Daisy néha arról a bizonyos szenvedélyes csókról álmodott. Attól a néhány alkalomtól eltekintve, amikor elaludt a vezetőfülkében, és a férfihoz bújva ébredt, hozzá sem értek egymáshoz. Ilyenkor gyorsan elhúzódott tőle, de a szexuális feszültség továbbra is ott lüktetett köztük olyan jelenvalóan, mint a fülkén átfújó szellő.
Vagy talán csak a képzelete játszott vele? Lehet, hogy Alex nem is vonzódott hozzál Hogyan is vonzódna egy kérges kezű, leégett orrú, sebes könyökű valakihez, aki mocskos munkásruhában jár? A múlt héten Daisy már csak akkor sminkelte ki magát, amikor az előadásra készült. Napközben lófarokba kötötte a haját, s itt is, ott is elszabadult tincsek hullottak a nyakába és az arcába. Két hét elég volt, hogy élete kizökkenjen a megszokott kerékvágásából. Mikor belenézett a tükörbe, már nem ugyanaz a nő nézett vissza rá, aki eddig.
S mindig kimerült volt. Általában éjfél előtt elaludt a kanapén, de miután Alex is visszatért a lakókocsiba, már nem jött többé álom a szemére. Órákon át forgolódott és hánykolódott, aztán valami rapszodikus félálomszerűségbe merült, amiből Alex zsörtölődve rázta fel, mielőtt kipihenhette volna magát. Elcsigázott, összezavarodott és mérhetetlenül magányos volt.
Mivel mindenki tolvajnak tartotta, a színtársulat tagjai továbbra is nagy ívben elkerülték, s az elefántokkal sem jött ki jobban. Tater úgy viselkedett, mintha Daisy elárulta volna. A lány számtalanszor fontolóra vette, hogy befújja magát parfümmel, de sokkal jobban félt az elefánt közeledésétől, mint az ellenségeskedésétől. Amikor Neeco és
Digger a közelben tartózkodtak, az elefánt békén hagyta, de ha eltűntek, kereste az alkalmat, hogy megüthesse, s olyan sokszor fellökte már, hogy a lány tele volt kék-zöld foltokkal.
A többi elefántbébí is rájött, hogy Daisy könnyű ellenfél, s ő lett minden kópéságuk célpontja. Lefröcskölték vízzel, ráüvöltöttek és fellökték, ha túl közel ment hozzájuk. A legrosszabb az volt, hogy kivárták, amíg melléjük ér, s csak ekkor támadtak. Digger közölte vele, hogy amíg nem használja a bikaösztökét, csak azt kapja, amit megérdemel, de ő mégsem bántotta az állatokat.
Bár távol tartotta magát Sinjuntól, megtudott róla egyet s mást másoktól. Sinjun öreg tigrisnek számított tizennyolc évesen, s félbolond hírében állt. Digger szerint egyetlen idomárja sem tudott összebarátkozni vele, s mindenki kiszámíthatatlannak és veszedelmesnek tartotta.
Akárcsak a férje, gondolta Daisy. Alex annyira összezavarta, hogy már azt sem tudta, mit gondoljon róla. Mihelyt elkönyvelte magában, hogy szadista szörnyeteg, megjelent az elefántokat szállító teherautónál egy pár munkáskesztyűvel vagy egy baseballsapkával, nehogy Daisy leégjen a napon. S nemegyszer éppen idejében bukkant fel, hogy letolja helyette a teli talicskát a rámpán. Főként azonban csak bánatot okozott a lánynak.
Május közepén jártak, az évszakhoz képest forróság uralkodott. A hőmérő higanyszála harminckét fokig szökött fel, s a magas páratartalom miatt alig kaptak levegőt. Ismét egy parkolóban léptek fel, ezúttal egy kisvárosban, Richmondtól délre, s itt ráadásul még a fekete aszfalt is ontotta magából a meleget. Az elefántok már kétszer ledöntötték Daisyt a lábáról, s mikor másodjára elterült a földön, csúnyán lehorzsolta a könyökét. S az egészet tetézte, hogy úgy tűnt, őt kivéve mindenki éppen a csendes pihenőjét tölti a cirkusznál.
Brady és Perry Lipscomb a Pepper család ponyvatetőjének árnyékában üldögélt, hideg sört iszogatott, és baseballmeccset hallgatott a rádióban. Jill bevizezte magát, és a Cosmo legújabb számával elheveredett egy nyugágyban. Még Digger is szunyókált a hűvösben.
- Daisy, mozdulj meg, és csinálj valamit azzal a szénával!
Neeco a showgirlök lakókocsijának ajtajából kiáltott oda neki, aztán átölelte Charlene vállát. Mióta összerúgták a port a bikaösztöke miatt, Neeco ellenségesen viselkedett Daisyvel. A legkeményebb munkára osztotta be, s hosszú, megerőltető órákon át dolgoztatta, míg Alex meg nem jelent és közölte vele, hogy mára elég volt.
Ahogy Daisy elkezdte behordani a szénát, testének minden izma sajgott. Átizzadt pólója elszakadt a vállánál; farmerja csupa kosz volt; nyirkos bőrének minden négyzetcentiméterére sár, széna és trágya tapadt. Haja a fejére lapult, s ápolatlan körme éppolyan összetört volt, mint a lelke.
A vásártér túlsó felén Sheba valami hideg italt szürcsölgetett egy narancssárga műanyag-pohárból, és a lábujja körmét festette. Izzadságcsepp csurgott Daisy szemébe, csípte, de a keze túl piszkos volt, hogy megtörölje.
- Siess, Daisy! - parancsolta Neeco, Charlene pedig kuncogott. - Mindjárt itt az új szállítmány.
Valami fellázadt benne. Elege lett belőle, hogy mindenki őt ugráltatja. Unta, hogy az elefántbébik fellökik, az emberek pedig megvetik.
- Csináld meg magad! - kiáltotta, azzal ledobta a vasvillát és elviharzott. Betelt a pohár. Megkeresi Alexet, és elkéri tőle azt a repülőjegyet. Az sem lehet ennél rosszabb, amivel egyedül kell szembenéznie.
Hatalmas bömbölés vert visszhangot a vásártéren. Daisy bőre égni kezdett a forróságtól, kiszáradt torka szomjoltót követelt. Látta, hogy egy locsolócső kanyarog a lajtos kocsiból az állatok pavilonja felé, s pánikba esve az eddig soha nem tapasztalt hőségtől, amely elárasztotta, elindult felé.
Ismét felhangzott az ordítás, felnézett, és megpillantotta Sinjun ketrecét a tűző napon. A levegő vibrált az aszfaltból áradó forróságtól, a tigris szőrén csillogtak a sárga-fekete csíkok.
Az állatok pavilonja nem volt tele. Némelyiket kint hagyták a pavilon és az állatketrec közötti elkerített részen. Nem messze álldogált kikötve Chester, a lompos teve és Lollipop, a krémszínű szemű láma. Egy hatalmas, fehér, penészes ponyva tartott árnyékot felettük, de Sinjunt semmi sem védte a ketrecen át alacsonyan betűző nap sugaraitól. Akárcsak őt, Sinjunt is kiközösítették.
A fenevad szomorú beletörődéssel pillantott rá, s arra sem vette a fáradságot, hogy hegyezze a fülét. Mögötte a láma furcsa kotyogó hangot adott, míg a teve hangsúlyozottan ügyet sem vetett rá. Az aszfalt melege átütött a lány tornacipőjének talpán, és égette a lábát. Izzadság csurgott le a két melle között. Sinjun tekintete perzselte a lelkét.
Melegem van. Nagyon melegem van.
Daisy gyűlölte ezt a helyet, ahol az állatokat ketrecbe zárták és mutogatták. A láma kotyogó hangja ott kerepelt a fülében. A feje megfájdult, a műanyag napellenző penészszagától pedig felfordult a gyomra. Önkéntelenül hátrált, hogy elmeneküljön a nap, a szomorú állatok és a borzalmas meleg elől. Az egyik lába megcsúszott a víztócsában. Lenézett, és látta, hogy az állatok itatóvályújához vezető locsolócső lukas.
Gondolkodás nélkül visszafutott a rézcsaphoz, amelyhez a slagot erősítették. Elfordította, hogy elzárja a vizet. Hideg víz cseppent a kezére.
Daisy hunyorgott a piszkos fehér ponyváról visszaverődött fénytől, aztán azt érezte, hogy Sinjun tekintete átégeti már amúgy is olvadó bőrét.
Melegem van. Nagyon melegem van.
Lenézett a hideg vízcseppre a kezén. Vadul megnyitotta a csapot, felemelte a slagot, és egyenesen a tigris ketrecébe irányította a hideg vízsugarat.
Igen!
Azonnal érezte testében az enyhülést.
- Hé! - Digger rohant felé olyan gyorsan, amennyire köszvényes lábai engedték. - Hagyja abba, hölgyem! Azonnal hagyja abba, nem hallja?
A tigris az öregemberre vicsorgott. Daisy megpördült, és eláztatva Digger piszkos munkásingét, lefröcskölte hideg vízzel.
- Ne jöjjön közelebb!'
A férfi hátrahőkölt.
- Mit művel? Megöli azt a macskát! A macskák nem szeretik a vizet.
Daisy visszafordította a slagot a tigrisre, s érezte, ahogy a hideg egyre mélyebben ivódik a csontjába, mintha a saját testére locsolná.
- Ez szereti.
- Azt mondtam, hagyja abba! Ezt nem teheti.
- Sinjun odavan érte. Nézze csak, Digger.
Szó mi szó, ahelyett hogy menekült volna a vízsugár elől, a fenevad odatartotta a testét. Miközben Daisy tovább locsolta, szerette volna elmondani Diggernek, hogy erre nem került volna sor, ha jobban törődne az állatokkal, de tudta, hogy a férfi túlterhelt, és csomót kötött a nyelvére.
- Add ide!
Neeco tűnt fel a háta mögött és előrenyúlt, hogy kivegye a kezéből a slagot. Daisynek már eddig is elege volt Neeco Martinból, s nem engedett a szorításon.
Szerteszét fröcskölt a víz. Daisy levegő után kapkodott, mikor a sugár teljes erővel az arcába spriccelt, de nem engedte el a csövet.
Neeco megcsavarta a csuklóját.
- Hagyd abba, Daisy! Add ide!
Sinjun megveszekedett ordítása belehasított a fülledt délutáni levegőbe, s túlharsogott mindent. A ketrec beleremegett, mikor hatalmas testével a rácsoknak rontott, mintha Neecóra akarná vetni magát, hogy megvédje a lányt. A meglepett idomár elengedte Daisy csuklóját, és a vérfagyasztó hang irányába fordult.
Sinjun a fejére lapította fülét, és a férfira sziszegett. Daisy visszaszerezte a slagot.
- Átkozott bolond tigris - dörmögte Neeco. - Már évek kel ezelőtt el kellett volna altatni.
Daisy ismét a ketrecre irányította a vízsugarat.
- Nem szereti, ha kekeckedsz velem - mondta inkább hencegésből, mint meggyőződésből.
- Nézz csak oda, Neeco - szólalt meg Digger. - Ez a mocsok szereti a vizet.
- Mi folyik itt?
Mindenki megfordult Alex hangjára. Daisy megtörölte a szemét a pólója egyik koszos ujjával, közben azonban továbbra is a tigris ketrecére irányította a vizet.
- Daisy úgy döntött, hogy megfürdeti Sinjunt - mondta Neeco.
- Daisy úgy döntött? - Alex ránézett kifürkészhetetlen orosz pillantásával.
- Sinjunnak melege volt - magyarázta a lány fáradtan.
- Azt akarta, hogy hűtsem le.
- Ő mondta neked?
Túl levert volt ahhoz, hogy válaszoljon. Különben is, hogy magyarázza meg, hogy valóban Sinjun mondta neki? Maga sem értette ezt a rejtélyes kommunikációt közte és a tigris között.
A ketrec alján összegyűlt ürülékre irányította a vizet.
- Ez a ketrec piszkos. Gyakrabban ki kell takarítani.
Digger azonnal a szívére vette a dolgot.
- Nem bírok mindent egyedül. Ha úgy gondolja, hogy a ketrecek piszkosak, ,takarítsa ki maga.
- Rendben. Úgy is lesz.
Mit mondott? Csak néhány perce még, hogy úgy döntött, elmegy, most meg önként ajánlkozik a pluszmunkára? Hogyan vállalhatna magára több feladatot, amikor még azzal sem tud végezni, amit kiadnak neki?
Alex összeráncolta a szemöldökét.
- Eleget dolgozol. A szemed is alig bírod nyitva tartani, nem akarlak túlterhelni.
Daisy kezdett belefáradni, hogy a férje határozza meg minden lépését.
- Azt mondtam, megcsinálom, és meg is fogom. Most pedig ha te és Neeco nem akartok olyan vizesek lenni, mint Digger, jobb, ha magamra hagytok.
Ámulat csillant Alex szemében. Neeco előrelépett.
- Nekem sem tud eleget segíteni. Hogyan tudna még a ketreccel is törődni?
- Nem fog. - jelentette ki Alex ellentmondást nem tűrően.
- De igen.
- Daisy..
- Nem szólhatsz bele, hogy mit csinálok a szabadidőmben.
- Nincs is szabadidőd - emlékeztette a férfi.
- Akkor azt hiszem, gyorsabban kell dolgoznom.
Alex egy hosszú pillanatig lenézett rá. Valami történt köztük, s Daisy nem egészen értette, mi. Az elismerés szikrája lobbant? Tisztelet ébredt fel a férfiban iránta?
- Tényleg ezt akarod? - kérdezte Alex.
- Igen.
- Tisztában, vagy vele, hogy mekkora fába vágod a fejszédet?
Daisy rezzenéstelenül állta a pillantását.
- Halvány fogalmam sincs róla.
A férfi arcán mintha gyengédség suhant volna át, aztán eltűnt. Alex kurtán bólintott.
- Rendben, kapsz pár nap próbaidőt. Itt kezdesz, itt dolgozol néhány órát reggel, aztán segítesz Neecónak.
Diggernek legörbült a szája.
- De ennyi idő kevés. Nem csinálhatok mindent én.
- Ahogy Daisy sem - felelte Alex csendesen.
A lány meglepetten bámult rá.
A férfi felvonta a szemöldökét.
- Még valami?
Daisynek megkésve jutott eszébe; hogy fél az állatoktól, de nem ez volt az alkalmas pillanat, hogy figyelmeztesse a férfit, és megrázta a fejét.
- Akkor minden ketrec szőröstül-bőröstül a tiéd.
Miközben a férfi távozott, Daisynek olybá tűnt, mintha valahányszor élete fő megrontójának kiáltaná ki Alexet, ő meglepné valami jóval. Arra is rájött, hogy már nem fél tőle. Vagy legalábbis nem nagyon. A férfi szigorú törvényt állított fel, Daisy szerint igazságtalant, de mindig betartotta a szabályait, s a lány nem hitte, hogy Alex valaha is képes lenne megalkudni abban, amiben hisz. ,
Az elkövetkező néhány órában kimosta a ketreceket, és eltakarította az összegyűlt trágyát, közben pedig igyekezett kerülni az állatokat, amennyire csak lehetett. Mire végzett, piszkosabb volt, mint mikor hozzákezdett, az eddigiekre újabb szennyréteg ragadt.
Rávette az egyik munkást, hogy vigye Sinjun ketrecét az árnyékba, aztán friss szénát adott Chesternek és Lollipopnak. A teve megpróbálta megrúgni, a láma azonban nyugodt maradt, s mikor Daisy belenézett Lollipop hatalmas szemébe, rájött, hogy végre talált egy állatot, amit szeret.
- Jó kislány vagy, Lollipop. Mi ketten talán jól ki fogunk jönni egymással.
A láma hátrahúzta a száját, és büdös nyálával szembeköpte Daisyt.
Ennyit a háláról.